Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-20 / 76. szám

1961. szeptember 20. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Nyugat-Berlin és a békeszerződés A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Ébreszfő kürt-szóra Á nádujfclusi Icisveranda A minap Nádújfaluban volt dolgom. Életemben már sok szép há­zat láttam, de ilyen szépet, mint itt a Szabadság utca 39. szám alatt, nem igen. Gyönyörű csipkefüggöny van az ablakon, sok muskátli látszik a függöny mögül. A falon szebbnél szebb virágok sorakoznak, az egész veranda csupa virág. Azt hittem, hogy otthon találom a gyönyörű ház lakóját, de sajnos, nem volt szerencsém. Azt mondták a szomszédban, hogy még reggel elment a tsz-be dol­gozni. Nem tudtam megállni, hogy ne írjam meg a Nógrádi Népújságnak ezt a kis leve­let, arról, hogy a „Tiszta ud­var, rendes ház” mozgalom­ban ilyen gyönyörű virágos házat lehet szinte példakép­pen látni. Surányi Ilona Tárgyaljanak a nagyhatalmak a német kérdésről LONDON (MTI) A Collins kanonok által összehívott nemzetközi lesze­relési értekezleten húsz or­szág képviselői vettek részt. Magyarországot Szakasits Árpád képiselte, a nyilatko­zatban hangsúlyozzák, hogy sem a berlini válságot — amely közvetlen háborús fe­nyegetést jelent —, sem bár­milyen más problémát nem lehet katonai eszközökkel megoldani. Az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak, Nagy- Británniának és Francia- országnak azonnal meg kell kezdeni a tárgyalá­sokat a berlini és a né­met kérdés megoldására. Nyugat-Berlin függetlenségét és a városba való szabad be­jutást a négy államnak kell biztosítania. Mindkét német állam határait el kell ismerni és sérthetetlenségüket bizto­sítani kell. Németország egyesítése a két német ál­lam határozatától függ és nem szabad, hogy ez az európai biztonságot fenye­gesse. Azonnal meg kell szüntetni mindkét német ál­lam további felfegyverzését és a jelenlegi fegyverzetüket csökkenteni kell. Egyik né­met állam területén sem sza­bad nukleáris fegyvereket tartani, vagy a német állam katonáit nukleáris fegyverek használatára kioktatni. A nyilatkozat végül felszó­lította a kormányokat, hogy tegyenek hitet az általános és teljes leszerelés mellett. Immár több mint egy hó­nap választ el bennünet au­gusztus 13-tól, amikoris a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya nagyje­lentőségű intézkedéseket va­lósított meg Berlinben. Az eltelt idő elégséges ahhoz, hogy le tudjuk mérni, mi­lyen eredménnyel járt ez az intézkedés sorozat. Mi is történt augusztus 13-án Berlinben? Volt egy ország, egyetlen ország a világon, amelynek egy rend­kívül fontos részén egyszerű­en nem volt határa. Ez az ország: a Német Demokra­tikus Köztársaság. Nyugat- Berlinen át boldog boldogta­lan' szinte minden ellenőrzés nélkül átjuthatott a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába. Az NDK állam­polgárai pedig a hatóságok tudta nélkül, útlevél nélkül átjárhattak Nyugat-Berlinbe, sőt innen akármelyik más országba. A kémek, a diverzánsok és a csempészek részére pa­radicsomi állapotok voltak ezek. Augusztus 13-a óta azonban Nyugat-Berlin meg­szűnt a kémek paradicsoma lenni. A Német Demokrati­kus Köztársaság bátor határ­őrsége ettől fogva úgy őrzi a Kelet-Berlint a város nyu­gati részétől elválasztó vo­nalat, mint állami határokat. Berlinben jelenleg hét átjáró kaput hagytak nyitva, négyet a nyugatberliniek, kettőt a nyugatnémet, egyet pedig a külföldi állampolgárok szá­Hammarskjöld repülőgépének élethenmar adott utasa nyilatkosott ndolai újabb hírügynökségi jelen­tések szerint Hammarskjöld főtitkár vasárnap az utolsó pillanatban repülőgépet cse­rélt, és nem a készenlétben tartott „Skymaster” típusú repülőgépen, hanem Mckcown tábornoknak, az ENSZ kon­gói haderői főparancsnokának „Albertina” nevű Dakota-típu­sú gépén indult útjára. A Reuter és az AP jelen­tette, hogy a repülőgépszeren­csétlenség egyetlen életbcn- maradottja, Harry Julian, a néhai főtitkár amerikai test­őre. nyilatkozott kórházban. Többek közt elmondotta, hogy amikor a repülőgép már leszállni készült a ndolai repülőtéren. Hammarskjöld főtitkár meggondolta magát és utasítást adott a pilótá­nak, hogy változtassa meg a gép útirányát. Röviddel ez­után robbanás történt a re­pülőgépen, amelyet több ki­sebb robbanás követett. Julian állapota változatla­nul súlyos. Az ír csapatok kitartanak a katangai erőkkel szemben LEOPOLDVILLE Az ENSZ szóvivője meg­erősítette, hogy a katangai csendőrség és az ENSZ ír csapatai között szombat este létrejött tűzszünet vasárnap Szeptember 3-án, amikor a város lakossága a bányász­napi zenére ébredt föl fris­sen és üdén éjszakai nyugal­mából, mi, a vágóhíd környéki lakosok már negyed ötkor kürtszóra riadtunk fel mély álmunkból. Ugyanis a vágó­hídra be akart menni egy gépkocsi és legalább 15 per­ces dudálást csapott. A kör­nyéken -mindnyájan felébred­tünk, csak a portás aludt olyan mélyen, hogy nem nyi tóttá ki a kaput — írja fel­háborodottan Mező Sándor, salgótarjáni olvasónk. Levelében aztán tovább pa­naszolja, hogy ez máskor is megismétlődött ugyanabban az időben. Ha már az embe­rek iránti udvariasság és ta­pintat nem tartotta vissza a hangoskodót — folytatja le­vélírónk —, legalább a Két méter helyett 188 centiméter Két iskolásgyermekem kapta azt a feladatot — írja másik levelé­ben Mező Sándor olvasónk —, hogy készítsen egy méteres da- nubiaszalagra centiméterre beosz­tott mérőszalagot. Feleségem meg is vette a két méter szalagot az Állami Áru­házban. Otthon aztán pontosan kétfelé vágtuk, s megkezdtük a beosztást. Közben jöttünk rá, hogy mindegyik szalag 94-94 centiméteres, azaz az áruház el­adója rosszul mérte meg. Nem azért az 5-6 filllérért vagyunk dühösek, amennyivel becsaptak ezáltal a hat centivel, hanem elsősorban azért, mert gyerme­keim másnapra nem tudták el­készíteni a kapott feladatot. De azért szerintem nem ártana megtanulni az eladónak sem azt, hogy egy méter egyenlő 100 centiméterrel. Emelkedik a kultúra Dimitrov-pusztán Zeneiskola kezdődött az ér­sekvadkerti Dimitrov-pusztán szeptember 8-án. Egy zeneszámban tangóhar- mónika oktatás folyik. Az ok­tatáson nyolc gyerek vesz részt, fiúk és lányok vegye­sen. Nagy dolog ez Dimitrov- puszta lakóinak életében. Ba- gyinszky János másodikos. Szklenár Ferenc elsős, Toldi Éva hatodikos, Szépe Mag­dolna, Szklenár János hatodi­kos, Saját János hetedikes és Velki Péter nyolcadikos ta­nulók megkezdték a kotta gyakorlását, a balassagyarmati tanárnő önfeláldozó segítsé­gével. Ifj. Szklenár Ferenc, Érsekvadkert. ros ... egy kiló. — Azt mondja, egy százas? — Azt. — Szóval egy százas? — Annyi... annyi... Érti azt maga. De ha nem tet­szik, hát úgy is jó... Mert •tudja, én már ilyen vagyok... volt a magabiztos válasz. Doktorkánk most az egyszer nem. számolt, hanem mondott egy olyan forrót, hogy majd a szája gyűlt meg belé. Ütött is. Csak egyet, de az olyan gyors volt, hogy nem lehetett ellene védekezni. Ö már ilyen volt. — Kiszállni!... parancsol­ta. — Na ... na ... apuskám. — Semmi apuskám ... Nem érek rá vitatkozni. Gyerünk, átülni a Skodába... Moz­gás .. '. mozgás ... sietek. Ifjú „volán-titánunk” . még fel sem ocsúdott, máris csa­pódott mögötte a Skoda ajta­ja. A meglepetéstől szólni sem tudott és mire tiltakoz­hatott volna, már csak az el­robogó Csepel jólismert rend­számát és a figyelmeztető fel­írást: „Vezess óvatosan!” — olvashatta. De azt sem so­káig. Kellett is sietni, mert nem is jó rágondolni, mi lett vol­na, ha — csak tíz percet is — késik a mi orvosunk. Még meg sem száradt tel­KRESZ 77-es pontjának 2. bekezdését tartotta volna be: „Tilos a hangjelzés országos viszonylatban lakóterületen este 22 órától reggel 6 óráig.” Boldog mozínézők Nemien Nemtiben a Lehoczki-család szeptember 15-én nagy izgalom­mal várta a mozielőadás kezde­tét. A családapa, aki igen jó bá­nyász, elnyomja cigerettáját a csarnokban, s már indul is a mozitermebe. Teljes készültség, az egész család együtt van, a híradó hamar a végéhez ér s megjelennek a szünetben a sal­gótarjáni OTP alkalmazottjai, hogy átadják Lehoczki Károlyék- nak a lottón nyert 41 ezer fo­rintjukat. Pillanatokon át szinte lélegzetet sem tudott venni a boldog nyertes, akit hatalmas tapsviharral köszöntöttek. Juhász László, moziüzemi vezető jesen a kemence fölé agga­tott ruhája, amikor nagy si- vítva érkezését jelezte a vár- vavárt Janik trónörökös. — Fiú ... kiabálták az ösz- szegyűlt szomszédok, amikor meglátták a legújabb kisma- gyart. — Jó, hogy ilyen nagy autóval jött doktor úr — hogy az isten is áldja meg —, azzal a kis taxijával be se tudott volna jönni ebbe az istentelen sáros utcába. — Jó ugye?... — válaszolt nevetve. — Hiába, ügyes ember a mi doktorkánk. Mi mindenre nem gondol... tették hozzá az összegyűltek. — Aztán mivel tartozom doktor úr?... — kérdezte Ja­nik, az átélt izgalmaktól bol­dogan remegve. — Semmivel, hiszen maga biztosított. Hanem tudja mit? Eljöhetne velem és segítene behúzni a kocsimat ide a fa­luba. Kötelet is hozzon. Van itt asszony elég! Magára most úgy sincs itt szükség. — Jövök hát, hogyne jön­nék ... hozom a kötelet is. Késő este volt már, mire visszaértek a Skodához. Fél­órába sem telt és már újra a faluban voltak. — Bocsásson meg ... nyúj­totta kezét a búcsúzásnál — a mentőkötél leoldása körül buzgólkodó fiatal gépkocsive­zető felé — doktorkánk ... Bocsásson meg és ne hara­gudjon a történtekért, és ha máskor is erre jár, látogas­son meg. Kovács doktor va­gyok. Most pedig meghívnám ide a cukrászdába egy jó for­ró duplára, de látom, hogy siet. A kocsit meg köszönöm. Príma jószág. Látszik, hogy jól kezeli. Látszik, hogy a gazdája szereti a gépét, a munkáját. De maga már csak ilyen! Igaz? Én is így vagyok. De én szeretem az embere­ket is, a munkámat is. En meg már ilyen nagyok. Még egyszer kérem, ne haragud­jon és fogadja el tőlem ezt az • ötvenest, igyon rajta egy forró teát, vagy amit akar, mert látom, hogy fázik... Na fogja. Tegye csak el... a viszontlátásra!... — tette még hozzá, miközben látszó­lag minden ok nélkül hango­san felnevetett. Nevettek mind a ketten. Sőt! Doktorkánk még akkor is nevetett — felszabadult, erős, egészséges, szívből jövő kacagással — amikor a Cse­pel már — vizet és sarat fröcskölve — vidám dübör­géssel eltávozott. Hiába! Ő már csak ilyen. DEMETER JÓZSEF este váratlanul végétért a csendőrség heves támadásai következtében. Az ír hadügyminisztérium hétfő esti jelentése szerint az ír csapatok azonban ki­tartanak a katangai erőkkel szemben. Az Elisabethville- ből kapott jelentések nem tesznek említést nagyobb- arányú veszteségekről. A román népgazdaság fejleszté­sének hatéves terve (1960—65), me­lyet a Román Munkáspárt III. kongresszusa dolgozott ki, alap­vető feladatul jelöli meg az ipa­rosítás lendületes fejlesztésének további folytatását, amelyben el­sődleges súlyt kap a nehézipar. A nehéziparon belül a kohászati mára. S ha akármelyik kapu­nál azt tapasztalják, hogy a Kelet-Berlinbe látogatók MEGSÉRTIK AZ NDK TÖRVÉNYEIT, a Német Demokratikus Köz­társaság hatóságai lecsapnak rájuk. Éppen a héten vettek őrizetbe két amerikai állam­polgárt, akik autójuk cso­magtartójában nőket akartak nyugatra csempészni. Az augusztus 13-i intézke­dések másik nagy előnye, hogy megszűnt az NDK el­len irányuló, nagyon is szer­vezett és tudatos pénzrontás. Mint ismeretes, a város nyu­gati részén a nyugatnémet márka, keleti részén pedig a keletnémet márka van ér­vényben. A két márka vá­sárlóereje még hivatalos nyugatnémet adatok szerint is körülbelül egy az egy­hez. Adenaueréknak azonban semmi sem volt drága ahhoz, hogy Nyugat-Berlinen keresz­tül zavarják a Német De­mokratikus Köztársaságban folyó békés szocialista építő­munkát, s ezért a nyugatné­met márka árfolyamát Nyu- gat-Berlinben hihetetlen ma­gasan tartották, a keletné­met márkához viszonyítva 1:4, néha 4V2, sőt 1:5 arányt állapítottak meg. Most, hogy megszűnt a csempészési lehe­tőség a város két övezete kö­zött, a nyugatberlini pénzvál­tó irodák, ahol nyíltan folyt ez a sötét üzletelés a kétfé­le márkával, kénytelenek voltak működésüket beszün­tetni. Ez pedig évi három milliárd márka (körülbelül évi 12 milliárd forint) meg­takarítással jár a Német Demokratikus Köztársaság népgazdasága számára. S itt nemcsak a pénzről, hanem például a lakosság jobb élelmiszerellátásáról is szó van. Azelőtt a nyugat­berliniek különböző úton- mödon a demokratikus öve­zetben vásárolták össze a vajat és a tojást, s általában az élelmiszereket, mivel az ennivaló lényegesen olcsóbb, mint a nyugati szektorokban. Augusztus 13-a óta a vajvá­sárlás egyharmadával csök­kent Kelet-Berljnben, ugyan­akkor, amikor a lakosság vajfogyasztása lényegesen emelkedett. A vaj pedig a legfontosabb élelmiszer az NDK-ban, Uj-Zéland után ebben az államban fogyasz­tanak az emberek legtöbb vajat. Augusztus 13-val MEGSZŰNT A KÉTLAKISÁG is. Hozzávetőleges adatok szerint körülbelül százezer ember élt úgy Berlinben, hogy a demokratikus övezet­ben lakott (mert itt könnyeb­ben és olcsóbban lehet la­káshoz jutni) viszont a nyu­gati övezetben dolgozott. Ez a kétlakiság volt a meleg­ágya a csempészésnek és á ipar felszerelése magas kapaci­tású és magas műszaki színvo­nalnak megfelelő berendezésekkel — korszerű nagy kohókkal, acél­kemencékkel, hengerművekkel — lehetővé tette a fémtermelés je­lentős emelését, az acéltermékek választékának kiszélesítését, a kü­lönféle csövék és vezetékek kémkedésnek. Nem véletlen, hogy a legtöbb kém és di- verzáns a kétlakiak sorából került ki, hiszen ezeket nyu­gat-berlini munkahelyükön igyekeztek az ilyen aljas „munkára” befogni saját ha­zájuk ellen. Mivel a Német Demokratikus Köztársaság­ban s különösképpen Ber­lin Demokratikus szektorá­ban igen nagy a munkaerő- hiány, ennek a százezernyi kétlakinak minden további nélkül egyik napról a másik­ra szakmájuknak megfelelő munkát tudtak adni, mégpe­dig Berlinben. A kétlakiak javarésze már el is helyezke­dett, s igyekszik beleillesz­kedni az új helyzetbe. S hogy az NDK kormányá­nak ezek az intézkedései mennyire előnyösek voltak a nyugat-berlini munkásokra nézve is, azt mutatja, hogy augusztus 13-a óta Nyugat- Berlinben viszont rendkívül megnövekedett a munkaerő iránti kereslet. A textil-gyá­rosok például, hogy munká­saik ott ne hagyják őket, augusztus második felében felemelték a dolgozók bérét. A mi a dolog legfontosabb, politikai oldalát illeti, augusz­tus 13-a után kiderült, hogy Adenauernak nem sikerült a maga HÁBORÚS IRÁNYVONALÁT keresztülvinnie, mivel a nyugat semmiféle komoly „ellenlépésre” nem szánta rá magát. A legújabb esemé­nyek is igazolják a Szovjet­uniónak, a szocialista tábor­nak azt a régóta hirdetett té­telét, hogy az agresszor meg­retten, ha erőt lát. Ma már Adenauer is arról beszél, hogy kelet-nyugati magas­szintű tárgyalások fognak in­dulni a német kérdés rende­zésére, s elhárítható lesz — Adenauer kifejezésével élve — „a nagy háború”. Persze a tárgyalásokkal szemben ne tápláljunk illúziókat, hiszen eddig a nyugatiaknak sem­mi konkrét tervük nincsen a német kérdés rendezését il­letően, sőt még egymás közt sem sikerült megegyezniük. Nyilván azért ült össze csü­törtökön a nyugati külügy­miniszterek értekezlete Was­hingtonban, hogy a Szovjet­unió réges-régen kidolgozott terveire valamiféle ellenter­veket tákoljon össze. A Szovjetunió régebben is, s most, legújabban is kifej­tette elvét a kelet-nyugati tárgyalásokat illetően: mi hajlandók vagyunk tárgyal­ni a Nyugattal, de csak ab­ban az esetben, ha érdem­beli tárgyalásról lesz szó. Semmiképpen sem engedjük meg, hogy a nyugatiak a tárgyalásokat a német kér­désben nagyon is szükséges döntések elhalasztására hasz­nálhassák fel. A békeszerző­dést még az idén mindenkép­pen aláírjuk. gyártásának bővítését. Ezt mu­tatja már az is, hogy a henge­relt készáru és csőgyártás egy la­kosra eső ipari termelése az 1938-as 2B,4 kilogramról 88,4 kilo- gramra emelkedett. Képünkön: a bukaresti Bucu- resti csőgyár hegesztőberendezése látható. Biztatóan növekszik a román hengereltáru gyártása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents