Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-13 / 74. szám

1961. szeptember 13.

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

7

A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL

Udvarias bánásmódot a TÜZÉP dolgozóitól is

A Salgótarjáni TÜZÉP és TEFU Vállalat kutyába sem veszi a szocialista kereskedelemnek írott, vagy íratlan szabályát — írja Társ Ferenc salgótarjáni olvasónk. És levelében elpanaszolja, hogy miután megrendeli az ember a tüzelőt, bizonytalan ideig várhat arra, hogy mikor hozzák el számára a megrendelt szenet és fát. Reklamálni, sürgetni nem lehet, — folytatja levélírónk, —

mert kifej ezhetetlen hangon fizetik ;ki az embert. Pedig nem is sokat kívánok, csak azt, hogy beszéljen a szállító vállalat megbízottja emberhez illően, és ha az ember nyáron megrendeli téli tüzelő szükségletét, akkor legalább e viszonylag kis forgalom idején szállítsák rövid határidő alatt a megrendelt szenet és fát.

Társ Ferenc

Salgótarján

I IOGI TANÁCSOK I

A betegellátási díj és a nyugdíjjárulék

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak betegellátását szabályozó, valamint azok kötelező nyugdíjbiztosításáról szóló 1957. évi 61. rendelet értelmében a betegellátási díj, illetve a tiyugdíjjárulék a tagokat terheli. A termelőszövetkezetek ezeket a járulékokat általában előlegezik a tagoknak és azokat a zárszámadás alkalmával számolják el. Ez a gyakorlat olyan esetben, amikor a tag közös munkában rendszeresen vesz részt. Egészen más a helyzet azonban akkor, amikor a termelőszövetkezet olyan tag után kénytelen előlegezni a járulékot, aki a közös munkában egyáltalán nem, vagy csak alig vesz részt és így az előlegezett összeg évvégi elszámolására nincs, vagy csak alig van lehetőség. Az így kifizetett összegek méltánytalanul terhelik a rendszeresen dolgozó tagok jövedelmét, sértik a szocialista igazságérzetet és kihatással

kár, csupán csak egy előlegezett összeget követel vissza. A megkülönböztetés fontos, mert amíg a közgyűlés által első fokon hozott kártérítési határozatok ellen a bírósághoz lehet fordulni, addig az SzTK járulékok tárgyában hozott határozat ellen a járási tanács végrehajtó bizottságához lehet fellebbezni.

A jogerős határozatokat a vezetőség hajtja végre. Levonhatják az összeget földjáradékból, a bevitt vagyontárgyakért, vagy zöldleltárért járó térítésből is. Ha a tagnak nincsen olyan járandósága, amelyből a követelés levonható lenne és ezért a vezetőség a határozatot végrehajtani nem tudja, annak végrehajtása a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének hatáskörébe tartozik.

Elismerő szavak a befegekl-ől

A Salgótarjáni Megyei Kórház sebészeti (I. em.) osztályának betegeitől kórházba kerülésem első napján megnyugtató szavakat hallottam az orvosok és ápolók munkájáról, a betegekkel való bánásmódjukról. Az ilyen értesülés már erőt tud adni egy új betegnél az elkövetkezendő időkre.

Mindezekről 10 napon keresztül volt is alkalmam meggyőződni és nem csalódtam abban, hogy itt az orvosok lelkiismeretes és önzetlen, — az ápolók kedves és szolgálatkész munkája nyilvánul meg. A különféle foglalkozású és korú betegek egyenlő — a szocialista erkölcsökhöz hű — bánásmódban részesülnek. Nincs magára hagyatva egyetlen beLevelünk nyomán

teg sem. A főorvosi lelkiismeretes viziteken kívül az osztályos orvos naponta még több ízben is felkeresi a kórtermek betegeit és őrködik egészségük felett. A nővérek úgy éjjel, mint nappal, kérés, vagy hívás nélkül is lelkiismeretesen vigyáznak arra, hogy betegeik jól érezzék magukat és megkapjanak mindent, ami elősegíti gyógyulásukat.

Mindezen szép és erkölcsös munkájukért elismerést érdemelnek a Salgótarjáni Megyei Kórház sebészeti osztályának orvosai, ápolói és dolgozói, mi pedig hálánkat és köszönetünket fejezzük ki.

Gál Vencel

Buják.

Intézkedés palackozott sör ügyben

A Megyei Tanács VB. Kereskedelmi Osztályának levele alapján kivizsgáltuk Susán József bámai lakosnak a Nógrádi Népújsághoz intézett panaszát.

A vizsgálat megállapította, hogy a panasz jogos és helytálló. Ugyanis a Mátraszele és vidéke körzeti földművesszövetkezethez tartozó bárnai élelmiszer önkiszolgáló kiskereskedelmi egység április hónapban kapott utoljára palackozott sört.

E hiányosság abból adódik, hogy a MÉSZÖV Élelmiszer Osztálya által a kiskereskedelmi egységek részére biztosított palackozott sört az Igazgatóság elnöke a vendéglátó üzemeknek adta. Élelmiszeripari Osztályunk megteszi a megfelelő intézkedést, bogy a jövőben a kiskereskedelmi egységek részére biztosított palackozott sörből a bárnai élelmiszer önkiszolgáló bolt arányosan részesedjen.

Szövetkeztek Nógrád megyei Központja,

Élelmiszeripari Osztály

ÍV. Sz* Hruscsov legutóbbi beszédének sajtóvisszhangja

A Tribüne című lap „Méltó ajándék” című cikkében ez olvasható: Hruscsov szovjet miniszterelnök a volgai vízierőműről szólva úgy jellemzi a dolgozóknak ezt a hatalmas munkáseredményét, mint a szovjet emberek méltó ajándékát az SZKP 22. kongresszusának. A lap kiemeli Hruscsov következő szavait: „A jelenlegi helyzet a Német Szövetségi Köztársaságban és Nyugat-Berlin- ben nagyon távol áll attól, amit a potsdami egyezmény előír. És mi sohasem békülünk meg azzal, hogy a militariz- mus erői újra felemeljék fejüket Nyugat-Németor- szágban”.

Bonn

A nyugatnémet iapok hangsúlyozzák, hogy a szovjet kormányfő ezúttal is készséget mutatott a tárgyalásokhoz.

A Frankfurter Allgemeine

kiemeli: a szovjet miniszter- elnök kijelentette, hogy kormánya mindent megtesz az új háború megakadályozása érdekében.

London

A Times cikkének címe: „Hruscsov reményeket fűz a tárgyalásokhoz”. A Daily Express cikkének címe így hangzik: „Reményt keltő jeleket látok” — mondotta Hruscsov.

A Daily Telegraph szerint az angol külügyminisztérium elismeri, hogy „végső soron mindkét félnek a tárgyaló- asztalhoz kell ülnie”. E lap washingtoni tudósítója azonban azt írja, hogy az Egyesült Államok külügyminsztériuma még nem kész a tárgyalásokra. (MTI)

Áz új brazil külügyminiszter nyilatkozata

New York: (MTI)

Dantas, az új brazil kormány külügyminisztere, — aki, mint a brazil küldöttség vezetője, az idén Magyarországon is járt — Rió de Ja- neiróban nyilatkozatot adott a New York Times tudósítójának.

Az 1957-ben megszakadt

szovjet-brazil diplomáciai

kapcsolatokról szólva kijelentette, a tárgyalások ..a szokásos módon” folytatódnak. „Brazília szükségesnek tartja, hogy ideológiai megkülönböztetés nélkül szélesítse kapcsolatait más országokkal” — mondotta.

Dantas hangoztatta, kormánya úgy véli, az ENSZ közgyűlésének szeptemberi ülésén meg kell vizsgálni a Népi Kína ENSZ tagságának kérdését.

Amit a kalandorok kedvelői is megértenek

van a tagok munkakedvére is.

Fel kell szólítani az ilyen tagot, hogy a megjelölt határidőn belül fizesse be a termelőszövetkezet pénztárába az öt terhelő SzTK járulékokat. Amennyiben a tag határidőig nem fizet, vagy a követelés jogosságát vitatja, úgy 300 forinton aluli követelés esetében a vezetőség, 300 forinton felüli követelés esetén pedig a közgyűlés határozattal kötelezi fizetésre a tagot. A vezetőség határozata ellen 15 nap alatt a közgyűléshez, a közgyűlés első fokon hozott határozata ellen pedig 30 nap alatt a járási tanács végrehajtó bizottságához lehet fordulni. A közgyűlés által felülbírált vezetőségi, illetve a járási tanács végrehajtó bizottsága által felülbírált közgyűlési határozat ellen további jogorvoslásnak helye nincs.

Nem egy termelőszövetkezetnél a taggal szemben fennálló vagyoni követelések tekintetében helytelen gyakorlatot folytatnak. Egyes termelőszövetkezeteknél ugyanis egy-egy tagra vonatkozóan egyszerre, egy közgyűlési határozatban intézkednek a kártérítés és az előlegezett SzTK járulékok tekintetében is, márpedig a kettő között azok jellege miatt is, de az eltérő jogorvoslati lehetőségek miatt is lényeges különbség van. Mindenek előtt az előlegezett SZTK járulék mint követelés nem tartozik a kár fogalma alá, a termelőszövetkezetet nem éri semmiféle

A z atomfegyverkísérletek; felújítását bejelentő szovjet kormányközlemény közzététele óta eltelt tíz nap rendkívül nyomatékosan előtérbe állította korszokunk egyik kegyetlen realitását. Nevezetesen azt, hogy az imperializmus — legbenső törvényeinek megfelelően — a világpolitika porondján végső soron egyedül csak az erő nyelvét érti. És bármilyen haragos szónoki villámokat is szórjanak időnként a hideg- és melegháború apostolai, az elmúlt másfél évtized történelmi fejlődésvonala egy- I értelműén azt bizonyítja,

I hogy ezt a nyelvet még a leg- vérmesebb amerikai táborno- kclk és szenátorok is megértették, ha sorsdöntő választás elé kerültek.

Ma pedig sorsdöntő és elodázhatatlan kérdés: sikerül-e a tizenkettedik órában megakadályozni, hogy tömegpusztító fegyvereket adjanak a Bundeswehr revansvágytól égő hitlerista tábornokai Mezébe? A szovjet kormány — és személy szerint Nyikita Szergejevics Hruscsov — nem azért figyelmeztetett szinte valamennyi megnyilatkozásában a német militarizmus veszélyére, mert ez a NATO országokban is „hatásos propaganda”. Nem is azért, mert a Szovjetuniónak félnivalója van a bonni revansistáktól. Nem. Speidelnek, Heusinger- nek és társaiknak tudniok kell, hogyha a Bundeswehr erőszakhoz folyamodna, akkor a nyugatnémet militaristák az újabb; háborús kalandnak még a következő óráját sem élnék meg. De ez háború lenne, termonukleáris világháború!

A szovjet kormány, a szocialista diplomácia minden egyes lépése ezzel a reális veszéllyel számol, ehhez méri kimeríthetetlenül türelmes tárgyalókészségét. Ezért figyelmeztet rá a legnagyobb nyomatékkai: Nyugat-Német- ország, a NATO-ban elfoglalt helyzetét felhasználva, háborút provokálhat, belesodorhatja ebbe szövetségeseit és az egész emberiséget egy pusztító háború szakadékába taszíthatja. Ezért szólítja fel a szovjet kormány a nyugati hatalmakat, hogy tegyenek végre pontot a második világháború után, kössék meg végre a békeszerződést a két német állammal, s egyszers- mindenkorra küszöböljék ki a német militarizmus újabb háborús kalandjának lehetőségét.

És aligha kell különösebben bizonygatni, hogy a német békerendezés egyengetné az emberiség legátfogóbb problémájának, az általános és teljés leszerelés megoldásának útját is. E két kérdés szoros összefüggésére Walter Lippmann, az ismert amerikai publicista 1959-ben, a genfi külügyminiszteri értekezlet idején félreérthetetlenül rámutatott. A New York Herald Tribune 1959. május 30-i számában megállapította: „Adenauer tudja, hogyha sor kerülne valamilyen megegyezésre, például Berlinre vonatkozóan, ez enyhítené a feszültséget és akkor a középeurópai fegyverkezés korlátozásáról folyó tárgyalásokból is születhetne valami pozitív eredmény. Ez azonban az atomfegyverkezés beszüntetésére vonatkozó megállapodásra is vezethetne.”

A z atomnagyhatalmi áb- rándokat kergető Ade- nauernek Washington, Párizs

és London befolyásos köreitől támogatva, 1959-ben és 1960-ban is — sikerült zátonyra juttatni a német békerendezésről megindult tárgyalásokat. Ugyanezek az erők juttatták zsákutcába az atomfegyverkísérletek tilalmáról tárgyaló genfi értekezletet és utasították vissza az általános és teljes leszerelés érdemi megvitatását. És ugyanezek a hidegháborús erők most fülsiketítő kardcsörtetés- sel válaszolnak a szocialista világnak arra az erőfeszítésére, hogy a német békeszerződés megkötésével elhárítsa a legfőbb akadályt az általános nemzetközi enyhülés és békés kibontakozás útjából.

Ubben a helyzetben, tü- relmes tárgyalókészségének ismételt kifejezésével egyidejűleg, a Szovjetunió kénytelen volt figyelmeztetni a fegyveres leszámolás gondolatával kacérkodó nyugati köröket: számítási hiba esetén a világ legerősebb katonai hatalmával kerülnek szembe. Ez a jelentősége éis célja annak a felelőségteljes döntésnek, amelynek értelmében a Szovjetunió felújítja atomfegyverkísérleteit.

Azokat pedig, akik ma nyugaton szovjet „hitszegés- ről” harsognak, nem árt emlékeztetni legalább három tényre:

1. 1955-ben a Szovjetunió javasolta az atomfegyverkísérletek azonnali betiltását, noha az amerikai-angol nukr leáris fegyverkísérletek száma akkor még negyvenszeresen meghaladta a szovjet kísérletek számát. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a Szovjetunió nem katonai előnyök megszerzése végett törekszik a fegyverkisérleti tilalomra. A nyugat ezt a javaslatot visz- szautasította.

2. Amikor a Szovjetunió 1958 őszén egyoldalúan beszüntette atomfegyverkísérleteit, még mindig 153 amerikai—angol nukleáris kísérlet állt szemben az 55 szovjet

kísérlettel. A Szovjetunió tehát ékkor sem törekedett holmi számszerű egyenlőségre az atomfegyverkísérletekben. A szovjet javaslatra az Egyesült Államok és Anglia újabb hidrogénbomba robbantásokkal válaszolt.

3. 1958. október 2-án a TASZSZ iroda közölte: miután a szovjet atom- és hid rogénfegyverkísérletek egyoldalú megszüntetésére az Egyesült Államok és Anglia minden korábbit meghaladó kísérletsorozattal válaszolt, a szovjet kormány elhatározta atomfegyverkísérleteinek folytatását. A szovjet atomiegy- verkisérletek kényszerű felújítása 1958 őszén rendkívüli erővel húzta alá az Egyesült Államok és Anglia felelősségét. A világközvélemény egyértelmű ítélete elől az angolszász hatalmak sem térhettek ki: 1958. október 31-én Géniben tárgyalóasztalhoz ült a három atomhatalom képviselője. A mai helyzetre is alkalmazható tanulság kézenfekvő: akkor is — csakúgy, mint most — a Szovjeutnió- nak bizonyságot kellett tennie róla: nem „gyengesége” készteti a tárgyalások útjának keresésére. A szovjet diplomácia — megfelelő erővel párosítva és a világközvéleménytől támogatva — most három éve kivívta az atomcsendet.

Ezt az atomcsendet azóta már többször — az ismételt figyelmeztetések ellenére — megtörték a francia atomrobbantások, és küszöbön állt az amerikai atomfegyverkísérletek felújítása is.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell rá, hogy 1959 végén Eisenhower, az Egyesült Államok akkori elnöke bejelentette: „Az amerikai

kormány 1960. január 1-től fenntartja magának a jogot, hogy bármely időpontban nukleáris kísérleti robbantásokat hajtson végre.” Ezen a héten pedig Kennedy elnök közölte, hogy „válaszként” a szovjet bejelentésre — az Egyesült Államok szeptember folyamán földalatti atomrobbantási kísérleteket hajt végre. Erről a „válaszról” elegendő megjegyezni, hogy az amerikai atomerőbizottságnak egy

1959-es tanulmány szerint egy közepes méretű nukleáris fegyver kipróbálásához szűk- • séges üreg elkészítése legalább egy évi munkával jár, mert több mint tízmillió tonna földet kell megmozgatni. Más szóval: nem tíz napja, hanem legalább egy éve elkészítették az augusztus 31—i szovjet kormánynyilatkozatra a „választ”.

Az efféle ravaszkodások azonban senkit sem tévesztenek meg. A szovjet kormány pontosan tudta, hogy Washington csak a legmegfelelőbb lélektani pillanatra vár, hogy „megfélemlítő hatású” nukleáris kísérletsorozattal támassza alá a német békerendezés megtorpedózását célzó diplomáciai lépéseit. A Szovjetunió ennek elébevágott, s ezzel hatástalanította a német kérdés körül felkavart háborús csinnadratta „diplomáciai” szerepét.

A szovjet döntés barát és ellenség számára egyaránt világos helyzetet teremtett: a barátok — és ezt a belgrádi értekezleten résztvevő államok többségének állásfoglalása is tanúsította — megértették a szovjet lépés indítékait és szükségességét. Azoknak pedig, akik a Szovjetunió békés kezdeményezésére katonai mozgósítással és a fegyverkezési hajsza fokozásával válaszoltak, meg kellett érteniök, hogy a szocialista világ el van szánva a német kérdés rendezésére, s ettől semmiféle katonai fenyegetés sem tántoríthatja el. Azok a nyugati körök, amelyek a megfélemlítés politikájához folyamodtak, most saját csapdájukban vergődnek. Ez a szovjet döntés minden bizonnyal arra készteti majd a nyugati kormányokat, hogy az „erőpolitika” újabb zsákutcájából a tárgyalóterem felé keressék a kiutat. Ha más nem, hát az erőviszonyok rideg tényei megértetik majd a kapitalista hatalmak felelős köreivel: az egymás mellett élés számukra az egzisztencia egyetlen lehetséges formája...