Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)

1961-08-30 / 69. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 30 ELSŐ ÚT AZ ISKOLÁBA... Egyetemi és főiskolai hallgatók megbeszélése Megj-énket kétszázötven fiú és lány képviseli egye­temeinken, főiskolánkon. Most, az új tanév kezdetén, a megyei pártbizottság, KISZ- bizottság és a megyei tanács közös rendezésében találko­zóra hívták meg az ország különböző egyetemein, főis­koláin tanuló fiatalokat. Hogy nálunk csakugyan tény és valóság a társadalom­nak az ifjúság neveléséért érzett felelőssége, mi sem bi­zonyítja inkább, mint az, hogy ezen a találkozón a megye vezetői beszélgettek el a fiatalokkal. Jakab Sán­dor elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára tartotta a vitaindító beszámolót. Ar­ról beszélt, hogy milyen fej­lődés előtt áll Nógrád me­gy é, melyek az ipar, mező- gazdaság, kultúra és egész­ségügy fejlesztésének biztató távlatai. A megyei tanács vezetői is szólották a fiata­lokhoz. Németh elvtárs, a művelődési osztály vezetője ismertette, mennyi pedagó­gust vár a megye tanulni vágyó ifjúsága az iskolákba. Dr. Bánhegyi István, az egészségügyi osztály vezetője a leendő orvosok elhelyezke­dési lehetőségeiről beszélt. Azután a megye vezetői azt a reményüket fejezték ki, bíznak abban, hogy sokan jönnek vissza a megyébe a diploma megszerzése után. A fiatalok vitája az élet sokfajta problémáját érin­tette. Beszéltek arról, hogy szeretnék, ha jobban össze tudnának tartani azok, akik egy megyéből vannak az egyetemen. Jó lenne, ha eb­ben segítene nekik a megyei KISZ-bizottság is. Mások ar­ról beszéltek, szeretnék egy- egy üzemmel, állami gazda­sággal tartani a kapcsolatot. Virág elvtárs, az Acéláru­gyár egyik mérnökjelölt tár­sadalmi ösztöndíjasa azt kérte: szeretne év közben is szétnézni a gyárban. Minél többet beszélni a dolgozó mérnökökkel. Fekete László orvosjelölt azt jelentette be, szeretne a megyébe vissza­jönni. Tudj^, hogy gond­jaink vannak az orvoshiány- nyal, ő a maga részéről fel­ajánlja a segítségét. Szitái Zsuzsa kémia-fizika szakos nyáron laboratóriumba sze­retne menni gyakorolni és ha végez, szívesen jönne ő is ebbe a megyébe. Volt olyan is köztük, aki javaslatot tett a megye szel­lemi élete fellendítésének elősegítésére. Kertész László orosz szakos pedagógus-jelölt azt javasolta, indítsunk a megyében művészeti, társa­dalmi, világnézeti folyóira­tot. Majd ha végez — mivel ő is a megyében készül el­helyezkedni —, felajánlja segítségét. Ugyancsak a me­gyébe készül Halvax Emilia főiskolás, hogy a maga ere­jével járuljon hozzá a peda­gógus-gondok enyhítéséhez. Krecsmári László: Nem mondom én... Nem mondom én, hogy ami itt van nagyon jó, jobb már nem lehet; nem mondhatom, hogy gondok nélkül élnek már itt az emberek, nem mondom, hogy elértünk oda, ahová célunk jutni el, — minket munkáik özöne vár még, s ezt mindenkinek tudni kell . . . Munkálkodni az emberekkel jövőnkért — ez az óhajom. Van még itt baj, de magunkban bízni, Ujlaky Mária s küzdeni, élni — jó nagyon Üj iskolát avatlak Mátrakeresztesen Vasárnap délelőtt ünnepi ese­mény színhelye volt Mátrake- resztes. A több éve húzódó gon­dot oldották meg ezen a napon: ünnepélyes keretek között át­adták rendeltetésének a kis tele­pülés ú;j, kéttantermes iskoláját, amely több mint 400 ezer forint építési költséggel készült el. Az iskola építésénél a község lakói 40 ezer forintot meghaladó tár­sadalmi munkát végeztek, hogy még ebben az évben, az új is­kolában kezdhessék el a tani­Viszontlátásra kék Balaton! Nagy csapatokban gyüle­keznek a fecskék. Búcsúzán csivitelnek. A csodás nyár vég efelé jár. Az iskolák kapui hívogatóan tárulnak ki. Las­san lebontják az utolsó sát­rakat is. Hazaindulnak az úttörők, kezdődik a tanítás. Vajon merre jártak Salgó­tarján és Kisterenye környé­kének bányászgyermekei a nyáron? Hol gyűjtöttek erőt a tanuláshoz, munkához? Idézzük fel az emlékeket! Mint minden évben, úgv az idén is 320 bányászgyer­mek üdült a Balaton part­ján, Keszthely közelében. A nógrádi bányászok jóvoltából felejthetetlen élményekben volt része idén is mindegyik­nek. Nyolcvanas csoportokban 2—2 hetet töltöttek a Bala­tonnál. S most gondolatban járjuk velük végig az arany­ló napsütésben fürdő parto­kat, ahol annyi élményben, boldog percben volt részük. A nádasoktól körülvett öböl vizét három csónak hasítja. Az első orrában zászlót len­get a szél. Mellette vidám tekintetű fiúcska áll. Kémleli a vizet. Ö a mentőosztag ve­zetője, Nagy Tamás Salgótar­jánból. Mögötte áll hosszú horgászbottal kezében Petik Péter, aki már most nagy szakértője a növényeknek és állatoknak. Az evezőket a kisterenyei Fenyvesi Jocó ke­zeli. s a csónak padján ül még az etesi fiú, Kurcsik Pista, továbbá Bagyinszky Pityu és Marton Gabi Rá- kóczi-telepről. A második csó­nak evezőjét Szabó Pista húz­za izmos karjaival, míg a harmadikét a mindig tettre- kész Nádasdi Bandi. Horgá­szásra. indulnak a brigádok. A többi úttörő vidáman lu­bickol az öböl vizében. Egye­sek gumipárnán feküdve rin­gatóznak a vízen, mások kagylókat és édesvízi sziva­csot gyűjtenek a sekély he­lyeken. De kövessük a három csó­nak útját. Valamennyi meg­közelíti a nádast, ott leáll­nak, s megkezdődik az iz­galmakban bővelkedő horgá­szás. Egy-egy vidám kiáltás jelzi, hogy újabb, ezüstösen csillogó keszeg került a ho­rogra. Most izgatott lárma hallatszik a nádasból. Az egyik csónak befúrta magát egészen a sűrűbe, s valame­lyik szemfüles gyerek víz- bcfúlt fácántyúkot talált. In­dulnak is rögtön mutogatni a többiek számára az érde­kes zsákmányt. Nagy Tomiék csónakjában csend van. Ök nagyon komolyan veszik a horgászatot. Már több ha­lacska van Peti oldalzsákjá­ban. Tomi kivételével — ki az öblöt figyeli, hogy nincs-e valami baj — valamennyien mereven nézik mikor pedzi a hal a csalétket. De nincs szerencséjük. Délben a finom kirántott hús feledteti csak el velük a rosszul sikerült horgászatot. Feledhetetlenek voltak a kirándulások is. — Keszthely — melynek utcáit vidám nó­taszóval rótták végig — em­lékezetes marad váráról, mú­zeumáról, könyvtáráról, gyö­nyörű strandjáról. Hévízen vásárolták meg az otthoniak számára a kedves ajándéko­kat. Amikor Sümeg várának fokán álltak, képzeletükben benépesült ellenséges hadak­kal a mélyben elterülő sík­ság, s szélnek feszített mel­lel várták az ellenfél táma­dását. Tapolcán izgatottan jár­ták be a hatalmas tavas bar­lang labirintjait és önfeled­ten figyelték a Malom-tó vi­zében nyüzsgő fürge cselVé- ket. Az azúr ég felé törő Rezi, Tátika, Csobánc és Szigliget vára régi dicső napok emlé­két idézte bennük, a falvak új házai, az üzemek és a mezőkön szorgalmasan dolgo­zó emberek pedig a nagy­szerű jelent. A két hét azonban hamar A vidám balatoni napok emlékeként. elszállt, de nem nyomtala­nul. Megerősödtek valameny- nyien. Sokat pihentek, ját­szottak. Sokat láttak, tapasz­taltak. Kezdődik az új tan­év, a tanulás időszaka. Ezek, a régi időben csak álomban lehetséges üdülések, táborozá­sok lehetővé teszik, hogy ta­nulóink alaposabb, jobb mun­kát végezhessenek az iskolá­ban. önnállóak, edzettebbek lesznek. Még jobban meg­becsülik munkás szüleiket, kik megteremtői minden jó­nak. Még jobban szeretik ha­zájukat és a baráti népeket. Beléjük vésődik, hogy a kö­vetkező nyár csak akkor lesz újra vidám és boldog, ha egész évben keményen küz­denek a jobb tanulmányi eredmény eléréséért és ha apáikhoz méltó módon visel­kednek. Kezdődjék hát a kemény munka! Viszontlátásra kék Balaton! Fenyvesi József tást. A vasárnap délelőtti ünnepé­lyes iskolaavatáson részt vettek a pásztói járás vezetői, a tár­sadalmi szervek képviselői. a község dolgozói. Várjuk új ipari tanulóinkat Néhány nap múlva több száz ipari tanuló is megkezdi ianulmányi és gyakorlati A kerek betűket már ügyesen tudja kirajzolni a porba a kis Gömbiczki Zolika. HAZAMEGYEK - MOSZKVÁBA Beszélgetés egy szovjet ösztöndíjassal A magas, karcsú fiatalembert öten is megszólítják, amíg végigmegy a falu fő­utcáján: — Meddig tart még az aranyszabad­ság? — Mikor utazol vissza Bandi? S ő mindenkinek kedvesen, udvariasan felel, mint aki már megszokta ezeket a kérdéseket: — Valószínűleg 2'J- én utazom, TTJ-val. Ezt mindenki ma­gától értetődőnek ta­lálja. Moszkvában ta­nuló magyar diák úgy utazik lej ké­nyelmesebben egye­temére, ha TU-n re­pül. — Másfél évvel ez­előtt még én magam sem tartottam volna ezt olyan természe­tesnek — mondja 3. Bandi — Akkor érkezett meg a gimnáziumba a pályázati felhívás szovjet tanulmányi ösztöndíjra. Azonnal megpályáztam, de nem tápláltam túl­zott. illúziókat. Az egész országból csak egypár kémikus kav- hatott ösztöndíjat. Vagy sikerül, vagy nem. gondoltam ma­gamban. Röviddel az érett­ségi után behívtak vizsgázni. A felvé­teli elég komoly volt, jóvf.1 nehezebb, mint a veszprémi vegy­ipari egyetemen. Az a tudat is nehezí­tette, hogy ettől a vizsgától függött, ki előtt nyílik meg öt évre egy szovjet egyetem kapuja. Amikor hazajöt­tem, éreztem, hogy a vizsgám jól sikerült, de nem mertem szól­ni. Vártam. Egy délután édes­anyám a kapuban fo­gadott: — Bandikám. meg­jött az értesítés a minisztériumból. Saj­nos nem vettek fel. Földbegyökerezett a lábam. Anyuka ar­cára néztem. arra már rá volt írva az igazi válasz. — Nem hiszem, — szakadt ki belőlem, megkönnyebbülten a szó. Ettől a navól kezd­ve lázas készülődés­ből állt a nyaram. Háromhetes előké­szítő tanfolyamon, vettem részt Buda­pesten, pár napot itt­hon töltöttem, s mi­re rádöbbentem, már a kigördülő vonat­ból integettem édes­anyámnak. Kb 120-an voltunk elsőévesek. Két napig robogott velünk a szerelvény. Hires városokat hagytunk magunk mögött, de nem so­kat láttunk belőlük. Valamennyiünket az izgatott, vajon hová, melyik városba ke­rülünk, $ vártuk a találkozást — Moszk­vával. Ilyen rövid idő alatt lehetetlenség feleleveníteni egy egész év élményeit. Legfeljebb első be­nyomásaim elmondá­sára. vállalkozhatok. Egy pénteki napon, reggel érkeztünk meg a kievi pálya­udvarra. Az első, amit. megláttunk az Ukrajna szálló ha­talmas épülete volt. Közvetlen az állo­más mellett magaso­dik az égnek a gi­gantikus felhőkar­coló. A régebben itt tanuló magyar diá­kok már vártak ben­nünket a pályaudva­ron. Együtt mentünk el szállásunkra. Másnap megtörtén* az elosztás. Ekko'- tudtam meg, hogy Moszkvában mara­dok a Mengyelejev egyetemen. A kollé­giumban megismer­kedtem leendő isko­latársaimmal. Na­gyon barátságosak voltak. Délután már együtt szöktünk ki a kollégiumból. Nem tudtuk kivárni amíg elvisznek bennünket a Vörös térrg, mi­nél előbb látni sze­rettük volna. Ámul- va álltunk a Kreml falai alatt. Mégsem ez fogott meg leg­jobban Moszkvában, hanem az. amire már kollégiumba menet felfigyeltem — a rengeteg építkezés. Először azt hittem,. >-ogy csak a mi ke­rületünkben van ez így, de azóta bejár­tain a várost és lát- am. mindenütt új házak törnek az ég télé Megkapó az .1 lendület. sietség, amivel a faházak tö­véből felhúzzák az új. modern bérháza­kat. Mikor tavaly elö- indultam el Moszkvába, oz örö­mön kívül jó adag bizonytalanság, izga­lom, . szorongás buj­kált bennem. Mos- ' tani indulásomra csak az öröm ma­radt. otthonról me­gyek el — s úgy ér­zem — hazamegyek Losoncai munkáját. hogy egy újabb tanulással töltött év után kö­zelebb kerüljenek a szak­munkás vizsgához, vagy már belépjenek a jól képzett szak­munkások sorába. Sokan még csak most lesznek első évesek. Erről érdeklődtünk Farkas Istvántól a ZIM Sal­gótarjáni Gyáregységének szakoktatás felelősétől. — Milyen lesz az után­pótlás, hányféle szakmában erősítenek az új oktatási év­ben? — Az új tanévben 22 ipa­ri tanulót szerződtettünk vál­lalatunkhoz kilencféle szak­mában. A ^fiatalokkal — akik e-—éhként legnagyobbrészt a vállalatnál dolgozók gyerekei — miár találkoztunk. Néhány napot itt töltöttek a gyár­ban, hogy megismerkedje­nek az üzemekkel. Munka- védelmi oktatásban részesül­tek, ismertettük velük az ipari tanulók jogait és köte­lességeit és elbeszélgettünk jövendő munkájukról. — Mi volt a fiatalok vé­leménye az üzemekről, a választott szakm-áról? — Legelső tennivalónk volt. hogy a fiataloknak meg­mutattál k a választott szak­mát. illetve megismertettük őket az kt dolgozó szak­munkásokkal. Tetszett a gye­rekeknek az üzemi miunka, de akadt két olyan fiatal is, aki meggondolta magát és azt room'd tg. hogv inkább más szakma^ választ Erre bővet' lehetőséget adtunk nekik. Sok fiatal van még, akik szívesen elhelyezkednek a mi szakmáinkban. — Milyen szakmákban is­koláztak be tanulókat? — Mint már említettem kilencféle szakmában erő­sítjük az tjtámentlást. A leg­több tanulót számszerűn! ha­tot a géplakatos szakmában, hármat-hármat a szerszámla­katos. a galvanizáló, a gene­rátorkezelő és a csiszoló szakmában, kettőt a villany- szerelő szakmában és egyet- egyet az elektromos műsze­rész, az esztergálvos és a zo- v,.'n^o7Ó q/Q.t-móhe.o szerződ— >n‘Vi—v a O e tq teV — mint pz ismeretes — két napot töltenek hptgrite az iskolá­ban és négy- napot az üzem­ben. A napi hét, órás gya­korlati foglalkozásit a legta­pasztaltabb mesterek irányít­ják. akiktől a fiatalok elsa­játíthatják a szakma minden fortélyát. Szívesen vórjuk a , fiatalokat és a legjobb mun- i kakörül mén veket biztosítot­tuk számukra. AZ IFJÚSÁGÉ A SZÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents