Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)

1961-08-26 / 68. szám

1961. augusztus 26. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG ( A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Jogosan büntették-e meg Nagy Károlyné olvasónkat? A bonni kormány újabb kihívó lépése Nagy Károlyné salgótarjáni olvasónk a következő dolgot panaszolta el szerkesztősé­günknek. Augusztus 19-én, szombaton Budapestre uta­zott 13 éves kisfiával, aki az úton rosszul lett, azonban már a vécéig nem tudott el­menni, a kocsi folyosóján hányni, kezdett. Pár perc múlva a kalauz bement a fülkébe és az asz- szonyt 25 Ft-ra megbüntette azon a címen, hogy a kisfiú szemetelt. Mi elismerjük, hogy van arra törvény, hogy ha valaki szemetel, kártérí­tés és rendre nevelés címén megbírságolják. Azon sem csodálkoznánk, ha egy részeg embert megbüntetnek hányá­sért. De azt már emberség kér­désének tartjuk, hogy a rosz- szul levő kisfiú szüleit egy­szerűen megbírságolják. — Ha én kalauz lettem volna azon a vonaton — folytatja olvasónk, — oda­mentem volna a gyerek édesanyjához és megkérdez­tem volna, hajlandó-e helyre­hozni a kisfiú hibáját, vagy megfizeti a kiszabott össze­get. Legalább ennyit igazán megtehetett volna ez a ka­lauz is. „Egy dolgozó nő” aláírás­sal érkezett az alábbi levél, amelyben csakugyan jogos problémát vet fel ismeretlen levélírónk. Az Acélárugyár központi épülete előtt már évek óta por, esőben sár, piszok és szemét csúfítja a közképet, pedig rengeteg határidő szab­ta meg a tűrhetetlen állapot megszüntetését. Mi dolgozók is szivesen segítünk, csak tenne már valamit a vezető­ség a rendetlenség megszün­tetéséért. A gyártelepiek, sőt a sport­rajongók, akik a futballpályá- ra a legmesszebb telepről is sár és por nélkül jönnek, itt, ezen a húsz méteres szaka­szon kikáromkodják magukat, mert nyakig sárosaik, piszko­sak lesznek. Csakugyan: miért nem ren­dezik ezt a szabad teret, ha egyszer a' dolgozók is szíve­sen segítenek a feladat meg­oldásában? Fehérnemű kiállítás a Vásártéren? Nem tudom elképzelni, hogy egyes lakók miért nem a tágas, és pormentes padlá­son szárítják ruhájukat. A poroló állványon valóságos női és férfi fehérnemű kiál­lítás van olykor, úgyhogy a szőnyeget nem is tudjuk a poroló állványon kiporolni. Higyjék el, kedves rend­bontók, senki sem kiváncsi a ruhanemű készletükre. Ne utánozzák az olasz városok szűk utcáin lakók szárítási módszereit. Véleményem sze­rint az olasz dolgozók szíve­sen szárítanák olyan kitűnő és tágas padlásokon ruháju­kat, mint amilyeneket a mi népi demokratikus államunk biztosított minden bérházban lakónak. Remélem a házirend-bon­tók is rádöbbennek arra, hogy amit csinálnak helytelen, rendellenes és- ízléstelen do­log — fejezi be levelét „Po­roló” jeligével egyik vásár­téri olvasónk. A ZÖLDSÉGFÉLÉK ELTARTÁSA Gyökérfélék: Homokba réte­gezve, fagymentes, száraz pin­cében igen jól áttelelnek. A homokot minden évben meg kell újítani. Homok közé ré- tegezzük a petrezselymet, sárgarépát, zellert, tormát, téli retket és céklát. Káposztafélék: A káposzta- féléket a padlásra, szalmára rakjuk, gyékénnyel betakar­juk, így sokáig eláll. Ha­sonlóképpen kell bánnunk a hagymával is, ha, koszurúba nem fonjuk. A kelkáposztát, bimbós kelt, karfiolt gyöke­rével a homokba ültetjük, így egész télen friss), egész­séges főzelékül használhatjuk. A karalábét legjobb fejé­vel ülteni a homokba, gyö­kere felfelé álljon, így nem fog megfásulni. Bonn (MTI) A bonni kormány rövid­del a három nyugati hata­lom kormányaihoz intézett szovjet jegyzék átadása után újabb kihívó lépésre szánta el magát: a minisztertanács csütörtöki ülésén — mint egy kormányszóvivő közölte — Adenauer kancellár felszólí­totta Ernst Lémmert, az össznémet ügyek miniszterét, hogy „tekintettél a berlini helyzet kiéleződésére”, tar­tózkodjék ezentúl állandóan Nyugat-Berlinben és „kí­sérje ott figyelemmel a hely­zetet”. A kormányszóvivő azt is közölte, hogy ugyan­ezen a minisztertanácsi ülésen Brentano külügyminiszter Washingtonból kapott ér­tesítés alapján már tá­jékoztatta a kormányt a legutóbbi szovjet jegyzék­ről. Lemmer közismerten sze­Bonn (MTI). Nagy felhör­düléssel fogadta a nyugat­német sajtó Nehru indiai mi­niszterelnöknek a nyugat-' berlini kérdéssel kapcsolatos legutóbbi nyilatkozatát. „Nehru kétségbevonja a ber­lini jogokat”^ „Nehru a szov­jet álláspont felé közeledik”, ilyen és ehhez hasonló cí­mekkel számolnak be a la­pok a nyilatkozatról. Kom­mentárjaikból pedig az az aggodalom csendül ki, hogy Nehru szavai nagy súly- lyal esnek latba a sem­leges országok közvéle­ménye előtt és így keresztezni fogják Bon­nak az NDK ellen irányuló propaganda-akcióját. India miniszterelnöke úgy nyilatkozott a német prob­lémáról, hogy kevés köszöne­tét kap majd nálunk, — írja a Westfalische Rundschau, a kormánypárti Rheinische Post pedig „A legnagyobb mér­tékben riasztónak” minősíti az indiai miniszterelnök nyi­latkozatát. Nehru magáévá tette azt a szovjet tételt, hogy két német állam létezik — írja a lap. Az újság ezután így ír: Nehru nyilatkozata azért olyan riasztód mert hiszen Botin 1 éppen most nagyszabású propaganda akciót készül mély szerint felelős a Nyu- gat-Berldnből irányított fel­forgató tevékenységért, így tehát az össznémet ügyek miniszterének Nyugat-Ber- linbe küldésével a bonni kormány ismét ország-világ előtt tanúságot tett arról, hogy minden bizonyko­dása ellenére a valóságban ő igyekszik minél jobban el­mérgesíteni a helyzetet. Világos,- hogy a bonni kor­mány Lemmer Nyugat-Ber- linbe küldését kihívó vála­szul szánta a szovjet kormány jegyzékére, amely éppen Lemmer nyugat-berlini pro­vokációs tevékenyégének ha­ladéktalan beszüntetését kö­vetelte és rámutatott a fel­forgató tevékenység veszélyes következményeire. Ugyanakkor — és ez nyil­ván nem véletlen — a nyugatnémet politiku­sok néhány napig tartó visszavonulás után leg­kifejteni a semleges or­szágokban, s nagy remé­nyeket fűzött ehhez az akcióhoz. ezt a reményt azonban Nehru-. nak ez az állásfoglalása most kártyavárként dönti össze. A bonni külügyminiszté­Moszkva (MTI). Készül a Vosztok—2. útját, Tyitov űr­repülését bemutató nagy, szí­nes dokumentümfilm. Az új filmet 15 000 kész szalagból vágják össze. Harminc opera­tőr örökítette meg Tyitov fel­készülését, visszatérését a Földre, megérkezését a moszk­vai repülőtérre, diadalmene­tét végig a Lenin sugárúton és t(ovább a Vörös térig; az ünnepi nagygyűlést és fo­gadást; az űrhajós sajtóérte­kezletét. Moszkvában az Izvesztyija kiadásában napvilágot látott a „hétszázezer kilométer a világűrben” című gyűjtemé­nyes kötet, amely a Vosztok— 2. űrrepülésével kapcsolatos hivatalos közleményeket, fon­tosabb cikkeket, nyilatkoza­-------------­ut óbbi beszédeikben ismét az erőpolitika jelszavait hangoztatják. Adenauer Mannheimben -mondott beszédében ismét azt hangoztatta, hogy „a tár­gyalások előfeltétele a kato­nai erő”, majd pedig arra célzott, hogy „a katonai erő növelése érdekében a nyu­gatnémet lakosságnak rövi­desen újabb áldozatokat kell hoznia”. Ugyanilyen húrokat pen­getnek a jobboldali szociál­demokrata vezetők is. Fritz Erler, az SPD vezetőségi tagja ismét nyíltan hitet tett az erőpolitika mellett és ün­nepélyesen megígérte, hogy­ha az SPD kormányra kerül, tovább folytatja majd a fegyverkezés politikáját. „„Willy Brandt, ha kancellár lesz — mondta — be fogja tartani az Adenauer által vállalt külpolitikai kötelezett­ségeket”. latkozatával kapcsolatban nem volt hajlandó állást foglalni. Azt hangoztatta, hjgy előbb be kell várni a nyilatkozat „teljes szövegét” majd fanya­rul hozzáfűzte: az eddigi je­lentések szerint feltehető, hogy Nehru téves tájékoz­tatás alapján tette meg nyi­latkozatát. tokát tartalmazza. Olga Apencsenko újságíró­nő nemsokára megjelenő könyvének címe: „Nehéz az út a csillagokig”! A könyv ismerteti Gagarinnak és tár­sainak mindennapi életét, fel­készülését, tanulmányait, sok­sok színes kis epizódját; A katonai könyvkiadó gon­dozásában jelenik meg bő­vített kiadásban Jurij Gaga­rin: „Üt a világűrbe” című írása. A Pravdában már kö­zölt részleteken kívül helyet kapott a könyvben Gagarin katonaéletének terjedelmes is­mertetése, sokkal több lett a fényképes illusztráció. Ugyan­csak a katonai kiadó jelen­teti meg a Tyitov útjáról ké­szült cikkgyűjteményt „Űjabb repülés a világűrbe” címmel. Jár-e félárú jegy Kiss Fercncnének? ■Kiss Ferencné csak pár hónapja dolgozik az egyik kisipari szövetkezetnél. Férje után eddig minden évben igénybe vette a szakszerveze­ti tagot megillető évi egysze­ri félárú utazást Legutóbb, amikor Ipolytar- nócra utazott, a kalauz nem tartottá jogosnak félárú je­gye megvételét és olvasón­kat a teljes összeg megtérí­tésére kötelezte. kiállíttatni. Kiömlött a kristálycukor Július 28-án átutazóban voltam Mátraszelén — írja Földvári aláírással egyik kedves olvasónk. — Az ön- kiszolgáló boltból egy idősebb bácsi jöt ki, csomaggal, sza­tyorral megrakodva. Alig ha­ladt pár métert, az eladó utána szaladt és mérgesen mondta, menjen vissza, mer] nem jól számolták a vásá­rolt áru értékéi A bácsi készségesen vissza, ment. Az elárusítónő nagy idegességében mindent kikap­A kalauz helyesen járt el, mivel olvasónk az előzőekhez hasonlóan a férje könyvébe vezettette a félárú kedvez­mény igénybevételét, holott a férje utáni kedvezmény őt. mint dolgozót és szakszerve­zeti tagot már nem illette meg, saját szakszervezeti iga­zolványába, a saját nevére kellett volna a kedvezményt kodott a szatyorból és így az egyik csomag, amiben kristálycukor volt, kiszakadt. A cukor kiömlött, a padló­ról úgy sepergették össze és szemetesen kellett a bácsinak hazavinni, mert új cukrot nem kapott. Szerintem abban nincsen semmi, ha a tévedést helyes­bíteni akarják, de azt sok­kal emberségesebben, barát­ságosabban kellett volna el­intézni — fejezte be levelét olvasónk. Nehru legújabb nyilatkozata kártyavárként dönti össze a bonni propagandaakcióhoz fűződi reményeket rmm szóvivője Nehru nyi­Színesfilm készül Tyitov űrrepüléséről — új könyvek az űrhajósokról Idős bácsi ül a tanácsház előtti padkán. Törölgeti iz­zadt homlokát. Egy házzal odébb a hűvösben pihennek hiritóba fogott lovai. Valami hivatalos emberek érkeztek a termelőszövetkezetbe, őket szállítja a hintó a nagy kiter­jedésű falu különböző határ- készeibe. Pista bácsi leveszi kopott kalapját és végig­simogatja gyér haját. Nagy sóhaj tör ki a melléből. — Mi baj van, bácsi? — kérdezem. — Semmi — mondja ‘ za­vartan —, csak elgondolkoz­tam. — És min gondolkozott el? — faggatom tovább. — Hát ezen a termelőszö­vetkezeten — majd hozzá­fűzi —, szegények ezek, mint a templom egere. — Miért mondja, hogy ezek, talán maga nem tsz- gazda? — vetem oda a kér­dést. — Az lennék, dehát nincs az ilyen tagságnak semmi értelme. Megütközve hallgatom Pista bácsi közönyös szavait, s olyan gondolatom támad, de rosszul is mehet ebben a szövetkezetben. Gondolataim folyását Pista bácsi szakítja félbe. — Hát mondja, 17 forintért lehet dolgozni? — Annyiért valóban nem — felelem. — No látja, mi meg eny- nyit kapunk munkaegysér génként. A Paris-Presse bírálja ai Egyesült Államok űrkutatási módszereit Párizs (MTI). A Ranger 1. amerikai kozmikus laborató­rium nagy garral beharan­gozott, de sikertelen fellö­vése után a degaulleista Paris- Presse tudományos munkatár­sa keményen bírálja az ame­rikaiak űrkutatási módszereit és megállapítja, hogy a Hold elérésére irányuló program­juk első szakasza az előké- születlenség miatt, vallott ku­darcot. A meg nem felelő elő­készületeket az magyarázza, hogy az Egyesült Államok egyes vezetői lázasan siettetik a tudósokat, hogy megpróbál­ják utolérni a Szovjetaniót. vagy legalábbis csökkenteni tudják a szovjet tudósok nagy tekintélyét. A kitűzött cél­nak azonban pontosan az el­lenkezőjét érik el — állapítja meg a lap. — Az amerikai balsikerek csak még inkább aláhúzzák, mekkora különb­ség van a két rivális között. Ezek a kudarcok nem szol­gálják az Egyesült Államok, s általában a Nyugat érdekeit — írja. A Paris-Presse tudo­mányos munkatársa elítéli az Egyesült Államok tudósainak kísérleteit körülvevő reklám- és üzleti légkört. Megjegyzi, hogy július 19-én például Grissom rakétautas felbocsá­tását azért kellett elhalasz­tani, mert felhők voltak az égen. Ezek ugyan nem aka­dályozták volna meg a kísér­letet, de zavarták volna an­nak a televíziós magántársa­ságnak a felvevőit, amely megvásárolta a rakéta fellö­véséről való filmezés kizá­rólagos jogát. '-----------------^ ---------------------­Oranban letartóztatták az algíri „rádió-puccs“ tetteseit Párizs (MTI). Egyelőre meg nem erősített hírek szerint Oranban a rendőrség letar tóztatta az OAS-nek, az ult­rák titkos fegyveres szerve­zetének egy csoportját. Úgy vélik. hogy személyükben rendőrkézre kerültek az augusztus 5-i algíri „rádió­puccs” tettesei. Az Oranban elfogott ultrák állítólag most a Sidi-Bel-Abbes közelében levő leadó felrobbantását, s ezzel az Orani rádióállomás elnémítását tervezik. A rend­őrség. kezébe került a titkos szervezet egy katonai rádió leadója is. Nem a 25 Ft kifizetése fáj ennek a mamának, hanerr sokkal inkább az, hogy em- bertelenüf, szívtelenül, a bír­j ságolásért járó százalékot i szem előtt tartva ridegen in­- tézte el ezt az egész ügyet az- a bizonyos kalauz. Miért nem rendezik az Acélárugyár központi épülete előtti szabad teret? Pisla bácsi bánata — De ez biztos csak elő­leg — mondom határozottán. Pista bácsi zavartan tekint rám és így folytatja: — Ügy mondják, csak elő­leg, de ki hiszi el, hogy év végén még munkaegységen­ként 18 forint értéket ka­punk! — Miért, olyan rosszul gazdálkodik ez a szövetke­zet? — szegezem a kérdést Pista bácsinak. — Azt már nem! — morMja sértődötten. — Az idevaló gazdák mindig híresek vol­tak szorgalmukról, s ez a szorgalom a közösben sem csökkent. — Akkor meg mi a baj? Talán nem sikerültek a ter- másátlagok? — kérdezgetem tovább. .— Nem mondhatnánk, mert a gabonafélék két-három mázsával többet adtak hol­danként a tervezettnél. S ami még soha nem fordult elő — emeli fel Pista bácsi büszkén a fejét — augusz­tus hatodikára végeztünk a csépléssel. — Azt mondta jobb a termés gabonából a vártnál, akkor mi nem sikerült, hogy ilyen elkeseredett? — fagga­tom tovább. — Sikerült itt más is. Pél­dául az újburgonya. Kilenc­ven mázsa termett holdan­ként. Előcsíráztatott volt — teszi hozzá jelentőségtelje­sen. Most már igazán nem ér­tem Pista bácsi panaszkodá­sát, sikerült a gabona, a bur­gonya, úgy néz ki, hogy ál­talában jól mennek a dol­gok, s ő mégis panaszkodik. Sehogy sem értem, hogy mindez miért? A csendet újra az öreg töri meg. — háttá volna a bíbor- herénket! Négy mázsa magot adott holdanként. Hatvan holdunk volt belőle. A fe­hérherénk meg öt mázsát adott holdanként s azt negy­ven holdon termeltük. Azt mondják, van a, szövetkezet­nek pénze bőven. Egy kis hallgatás után újra elkezd az öreg beszélni. — Jó itt az idén minden. Mákból is több ' mint 150 mázsát adunk el. A krurhp- link elsőrendű, a dohányunk, cukorrépánk szintén. Hallva a dicsekvő szava­kat, megütközve nézek az öregre. Minden jól megy, s ő mégis panaszkodik. Meg is jegyzem. — Nincs itt semmi baj, maga mégis sóhajtozik! — Dehogy nincs — vág köz­be az öreg —, nézné meg a paprikánkat, káposztánkat. Nem ér egy jó szót se! —t A többi majd csak pó­tolja az itteni kiesést — mon­dom határozottan. — Megette a fészkes fene — veti közbe elkeseredetten —, csak legalább ne az or­szágút mellett lenne. De így csak a falu szégyene. Ha én lennék az elnök, kiszántat- nám. Ki én! — teszi hozzá nyomatékkal. — Biztos az állattenyész­tésük sem sikerült — hecce­lem az öreget. Ezzel aztán betelt a pohár. — A félévi hízóállatérté­kesítési tervet túlteljesítet­tük, ezt nekem elhiheti, én a vezetőkörökben forgok ál­landóan, nem tömöm be a fülem, amikor a hintóbán beszélgetnek. De szép is az állatállományunk! A serté­seknél elkészült az önetető, a borjaknál a nyári karám. Érzi Pista bácsi is, hogy ellentétbe került saját ma­gával. Szeretné valahogy ki­köszörülni a csorbát. — Ki tudja, hogy lesz itt év végén. A biztos az, amit az ember megkap, s a havi 30 munkaegységemre csak 510 forintot kapok. Igaz, kaptam már hat mázsa bú­zát, két mázsa árpát is, de hát tudja, hogy van a pa­rasztember. Ha dolgozunk, hát lássuk is az eredmé­nyét. Újra a kertészet jut eszébe, elborul az arca. — ötven forint lehetett volna a munkaegység értéke, ha gz a szerencsétlen kerté­szet sikerül. Hát ne legyen joggal dühös az ember? K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents