Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-23 / 67. szám
1961. augusztus 23. HOSRÁDI KÍPÜJSAC 3 Kösaöntjiik as új élüzemeket Az alkotmánynapi ünnepségek keretében tartották több vállalatunknál az élüzem ünnepségeket. Korábbi évekhez viszonyítva soha még ennyi elismerést nyert gyár, bánya, üzem nem volt megyénkben. Élüzem címet nyert az Acélárugyár, az Üveggyár, a Bányagépgyár, a Nyomda, a ká- , nyási és a szorospataki bányaüzem, egy sor vasúti szolgálati hely, az Autóközlekedési Vállalat. Az első félév eredményei alapján kitüntetésben részesült vállalatok munkája mindenekelőtt azt tükrözi, hogy helyesen hajtották végre a párt és a kormány határozatait. Nagy felelősséget tanúsítottak abban, hogy a szocialista építőmunkából rájuk eső részt becsülettel teljesítsék. Ezeknél a vállalatoknál fokozottabb gondot fordítottak a termelékenységre, a jövedelmezőségre, a vállalati gazdálkodás színvonalának emelésére. Példájuk azt is igazolja, hogy ezeknek a sikereknek az alápja mindenekelőtt a műszaki fejlesztés, a technikai haladás tekintetében elért eredmény. Az Acélárugyárban például sok gondot okozott az új hideg- hengermű építése, mégsem feledkeztek meg arról, hogy a termelés egyéb területén is biztosítsák a fejlődést. A Bányagépgyárban nemzetközi vonatkozásban is magas fokra fejlesztették a görgő"- gy ár fást, a vasúti vasbetonaljak készítéséhez szükséges berendezések előállítását. Az Üveggyárban a gazdasági mutatók egész sorában szárnyalták túl a korábbi évek teljesítményeit. A közlekedési vállalatok, szolgálati helyek szintén az új módszerek iránti nagy érzékről tettek tanúságot. Általában ezek a vállalatok a korszerűbb eljárások, munkamódszerek, az új, jobb minőségű termékek bevezetésével teremtettek biztos alapot feladataik végrehajtásához. Az élüzemek sikerei arra is utalnak, hogy ezeken a helyeken emelkedett a vezetés színvonala, szorosabb lett a dolgozók és a vezetők kapcsolata. Jó példával szolgálnak arra is, hogy a gazdasági és mozgalmi szervek együttműködése milyen elengedhetetlen feltétele a gyors- ütemű fejlődésnek. Köszöntjiik megyénk új él-1 üzemeit, kívánunk további sikereket munkájukhoz az év második felében is! Hasznos újítások a bányásznap tiszteletére A Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat dolgozói is készülnek a XI. Magyar Bányásznapra, a nógrádi bányászkodás megindulásának 100. évfordulójára. Itt a Munkások, iparosok nemcsak azt ígérték, hogy biztosítják a bányászok zavartalan munkáját, meggyorsítják a bányagépek javítását, hanem arra is ígéretet tettek, hogy mind több újítással segítik a bányamunkát, a gépek működését. A Szolgáltató Vállalat dolgozói állják is fogadásukat. Ebben az évben eddig több mint 90 újítási javaslatot nyújtottak be, amelynek első félévi kalkulált gazdasági eredménye megközelíti a 300 ezer forintot. Egyik igen érdekes újítás Fenyvesi József és társáé, az úgynevezett lamellás rosta. A jelenleg alkalmazott rosták előállítási költsége megközelíti a 300 ezer forintot, míg a Fenyvesiék által készített előállítási költsége alig 50— 60 ezer forint, s a teljesítménye semmivel sem marad el az eddig alkalmazott rostákétól. Az Acélárugyárban [ megkezdték a védőgázas ; hegesztőhuzal gyártását A gép- és alkatrészgyártásunkban egyre terjedő hegesztési műveletek további [automatizálása érdekében jelentős kísérletek fejeződtek be nemrég a Salgótarjáni [Acélárugyárban. A Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár és más nagy gyáraink ugyanis már évek óta szorgalmazták az eddig külföldről vásárolt védőgázas hegesztőhuzal hazai gyártásának kikísérletezését, mivel a drága valutáért szerzett hegfesztőhuzal gya-, [ kori hiánya sok zavart oko- izott az érdekelt gépgyárák ! termelésében. Az igen magas szilíciumtartalmú anyag húzását sem Diósgyőr, sem Salgótarján nem merte vállalni az elmúlt évek során, mivel húzás közben töbször is kell hőkezelni, lágyítani a magas sziliciumtartalommal ötvözött anyagot. A győri szakemberek biztatására végül is a Salgótarjáni Acélárugyár vállalkozott a kísérletre. A budapesti Műszaki Egyetem és a Wilhelm Pieck gyár felkérésére öt hónappal ezelőtt kezdődtek el a teljesen új gyártástechnológiát követelő hegesztőhuzal első kísérletei, s áprilisban már teljes sikerről számoltak be a Salgótarjáni Acélárugyár szakemberei. Az első félévben sikeresen megoldották a Wilhelm Pieck gyár eddig külföldről beszerzett különleges hegesztő- huzalának hazai gyártását. A kísérleti gyártás során készült 3,6 tonna hegesztő- huzal Győrött is sikeresen állta meg a próbát, s ezek alapján Salgótarjánban megkezdték a védőgázos hegesztőpálcák üzemszerű gyártását. Az eddig tonnánként negyvenezer forint értékű valutáért külföldön vásárolt hegesztőhuzal hazai gyártásával évenként mintegy két millió forintot takarítanak meg a népgazdaságnak Salgótarjánban. Az idei igények teljes kielégítését második féléves tervén felül vállalta el az Acélárugyár. Tegyük hatékonyabbá a beruházási mozgalmat Ebben az esztendőben a június 30-ig megnyitott keretek szerint közel 450 millió forintot fordítanak megyénk fejlesztésére, beruházások és felújítások címén. Ez a hatalmas összeg márcsak számszerűségében is aláhúzza anak a mozgalomnak a jelentőségét, amely a Zagyva II. építésével indult el: teljesítsük határidőre, illetve határidő előtt, a beruházási feladatokat, amely a későbbiek során azzal az elhatározással is bővült, hogy tartsuk be az előirányzott ösz- szegeket js egy-egy létesítmény kivitelezésénél. A beruházási és felújítási keretek első félévi több mint 40 százalékos felhasználása azt mutatja, helyénvaló és időszerű ez a mozgalom. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva ugyanis a fel- használás mintegy 3,1 százalékkal magasabb. Ez elsősorban annak az eredménye, hogy a beruházók és a kivitelezők mind jobban megértik: a népgazdaság anyagi eszközeinek felhasználása roppant nagy felelősséget jelent. Az egész ország szempontjából fontos, hogy a termelőerők fejlesztésére előirányzott összegek minél előbb és minél hatékonyabban belépjenek a termelésbe, megkezdjék visszafizetni a rájukfordított forintokat. A Zagyva II. építésének példája igazolja, hogy a beruházó és a kivitelező vállalatok között szocialista . szerződések nagy erkölcsi alapot biztosítanak a beruházási munka meggyorsításához. E tapasztalatok alapján jött létre a Salgótarjáni Üveggyár, a Salgótarjáni Acélárugyár több rekonstrukciós munkájára, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt egyes létesítményeinek építésére, néhány lakás és iskola elkészítésére a szocialista szerződés. A szerződésben foglalt feltételek túlnyomó többségét az Építőipari Vállalat teljesíti. Különösen kiemelkedő a népgazdasági szempontból elsőrendű jelen,tőséggel bíró új hideg- hengermű felépítésénél elért eredmény. Jól halad a munka a szerződések alapján néhány új lakóház és iskola elkészítésénél is. A szocialista szerződések hatóköre azonban ma még az összes beruházások számát és forintértékét figyelembevéve szűk körre korlátozódik. A Salgótarjáni Acélárugyár új hideghengerművót kivéve a mozgalom igen lassan halad előre. A szerződésekért elsősorban felelős pártszervezetek csak az Acélárugyár és a megyei Építőipari Vállalat esetében tartanak kapcsolatot és mozgósítanak a határidők megtartására. A Szénbányászati Tröszt, a Salgótarjáni Üveggyár és a megyei tanács pártszervezetei már nem számolhatnak be ilyen hatékony együttműködésről. Kétségtelen, hogy ezért a beruházó vállalatok pártszervezeted is felelősek, mivel ők sem szorgalmazzák a kivitelező vállalatok pártszervezeteinél a mozgalom fejlesztését, a gazdasági, műszaki vezetés megfelelő támogatását. A szerződések megkötése és megtartása mellett pedig nagy szükség lenne arra, hogy a beruházások határidőre történő befejezése érdekében megfelelő tartalmas politikai munkát fejtsenek ki, biztosítsák a verseny nyilvánosságát, ismertessék a munkásokkal a végrehajtás állását. Különösen kifogásolható, hogy a megyei Építőipari Vállalat és a mintegy 40 millió forintos költséggel megfiatalodó ' Romhányi Cserép- kályhagyár között nem jött létre a szocialista szerződés. Nem kötöttek szerződést a termelőszövetkezeti építkezésekre sem, valamint a tervező irodákkal. Más egyéb okok mellett a szerződések hiányát elsősorban arra kell visszavezetnünk, hogy mind a beruházó, mind a kivitelező vállalatoknál egyes vezetők nem szívesen vállalják azt a fokozottabb felelősséget, munkát és utánjárást, amelyet egy ilyen megállapodás mindkét fél számára jelent. A megnyugvásnak és a kényelmességnek, a túlzott biztonság igénylésének ez a légköre egyáltalán nem hasznos sem az érintett vállalatok, sem a népgazdaság számára. Helyénvaló lenne az is, hogy a Salgótarján Városi Pártbizottsághoz hasonlóan a többi területi pártbizottságok és szakszervezeti bizottságok megtennék a maguk feladaSzocialista brigád lett... Hasznosnak ígérkezik a kőzetfúrógép transzformátorának tokozása is. „Kedves elvársak, tisztelt termelési tanácskozás! Javasolom, ihogy az év első felében elért eredmények alapián hanga Gyula elvtárs KISZ brigádjának a termelési tanácskozás ítélje oda a szocialista munkabrigád címet.” így mondotta az elmúlt napokban Gálik Balázs elvtárs. a tiribesi bányaüzem Szakszervezeti Bizottságának elnöke, amikor a bányaüzem dolgozói arról döntöttek, hogy az év első felében felmutatott eredmények alapján odaítéljék a szocialista munkabrigád címet azoknak, akik erre most már méltóak is. * Érhetően nagy az öröm hanga Gyula bácsi brigádjában. Úgy beszélnek valamennyien, hogy érdemes volt küzdeni e megtisztelő címért. Most a bánya legjobbjai közé tartoznak, s úgy is élnek, úgy is dolgoznak. hogy a jövőben is méltóak legyenek erre a címre. Most ketten ülünk egymással szemben hanga Gyula lakásán. A brigád- vezető és a krónikás. A krónikást az érdekli: hogyan érték el a szocialista brigád címet, mi történt az ezelőtt■ félévvel írt rivort után? És az idős bányász, a munkában meaedzett ember olyan szívesen válaszol a kérdésekre. hátszik rajta: a büszke öntudat sugárzik belőle. Mert ezelőtt félévvel is úgy beszélt: ha nem sikerül most, majd sikerül később. — Csapatom most is nehéz körülmények között dolgozik. A délkeleti siklóban, nehéz máraában, kétszer- kettes szelvényben légvágatot hajtunk. Nagyon fontos munka ez. mert legalább tíz esztendőre elegendő új szénvagyont tárunk fel, tesz- szük lehetővé annak gyors lefejtését. Hogy milyenek az eredményeink? Elég talán annyit mondani, hogy a nyolc órára előirányzott 19 centiméterrel szemben most 24 centis előrehaladást tudunk felmutatni. — Korábban sok baj volt a csapaton belül a munka- fegyelemmel. Ezt nem úgy értem, hogy hiányzás lett volna, vagy baleset, de nem volt egységes a hang. — Egyik oka volt ez is, hogy korábban nem nyerhettük el a szocialista brigád címet. Valóban, volt ilyen problémánk. Bár mi azt mondjuk, hogy minden embert meg lehet és meg is kell nevelni, de Nagy hászló Árpáddal például semmire sem mentünk. Hiába volt a szép szó, ő nem értette meg célkitűzéseinket. Erre a kollektíva úgy döntött, hogy kiközösíti magából Nagyot. Helyette egy igen derék, becsületes embert kaptunk Bolla András személyében. Nincs is azóta semmi baj nálunk. 1954. óta nem volt hiányzásunk, de baleset sem fordult még elő a munkahelyeinken. — Persze, ezt én, mint brigádvezető látom így, de nem hallgathatom el a másik két harmadvezető, Csegöldi Sándor, meg Szarvas hászló eredményeit sem, amit azért tettek, hogy jók legyenek termelési sikereink, tanuljon, fejlődjék a csapat minden tagja. — Úgy tudom, hogy az elmúlt félévben baj volt a politikai és szakmai tanulással is. Móst mi e tekintetben a helyzet, tanulnak-e i brigád tagjai? — Nincs már e téren sem komolyabb bajunk. Előbbre jutottunk — mondja hanga elvtárs. Szarvas elvtárs most végzi a Vili. általánost, Kovács Jóskáék, meg a többiek községükben vesznek részt a politikai oktatásokban. Részt veszünk a szakmai továbbképzésekben is úgy, ahogy azt akkor vállaltuk, amikor a szocialista brigád cím elnyerését tűztük magunk elé. — Nem volt könnyű idáig eljutni — emlékezik vissza hanga Gyula bácsi, ez a derék, idős bányász. $ok problémánk volt eddig is. De hogy az akadályokat — úgy mondja — sikeresen vettük, bizony nem kis része volt annak, hogy a csapat nagyon is összeszokott már, megvolt a kellő műszaki segítségnyújtás. Csegöldi, meg Szarvas saját nevelés — s itt hanga bácsi egy kicsit felemeli hangját, azzal is súlyát adva kijelentésének, büszkeségének. Ök azok közé tartoznak, akik már tudják a csapatvezető elgondolásait, s így kéz alá tudunk még váltáskor is dolgozni. De ezt tát a beruházási mozgalom fejlesztése érdekében. Az első félévi és a tavalyinál jobb eredményeken felül kétségtelenül fel kell ismerni egy sor visszahúzó tényezőt is. Ezek leküzdése pedig nélkülözhetetlenül igényli a gazdasági és mozgalmi vezetők összefogását, a beruházó és kivitelező vállalatok hatékonyabb együttműködését. Esetenként például tapasztalható, hogy az ‘összes létesítményeken belül egyes helyeken súlyos a lemaradás. Ez a helyzet a mizserfai Duclos VII-es aknánál* az Acélárugyár energiafejlesztésénél és a Romihányi Cserépkályhánál. Más eseteikben az a tapasztalat, hogy túlzott az igény az építési beruházásra vonatkozólag s emiatt nem hasznosítják a rendelkezésre álló, de elsősorban a technika fejlesztésére fordítható lehetőségeket: így például a vállalatfejlesztési alapot és az önköltség csökkentő hitelt. Ugyancsak elősegítené a hatékonyabb beruházási tevékenységet a rögzített áras szerződések szélesítése. Végül és talán a legfontosabb, hogy az érintett szervek gazdasági és mozgalmi vezetői mindent tegyenek meg a tervdpkumentációk, a költség- vetések időre történő biztosítása érdekében. Nagy jelentőséggel szerepel az idei beruházási tevékenységben a termelőszövetkezeti építkezés. A közös gazdaságok fejlesztésére előirányzott összeg az idén megközelíti a 75 millió forintot, amely több mint 21 százalékkal magasabb a múlt évi keretnél. A most folyó építkezési hónap jó alkalom arra, hogy a kivitelező vállalatok. de különösen a szövetkezeti építőbrigádok meggyorsítsák munkájukat és szeptemberben már megkezdődhessen az új létesítmények használatba vétele. összefoglalva: a tapasztalatok és a feladatok alapján szükséges biztosítani, hogy a két, évvel ezelőtt elindult és számos sikert elért beruházási mozgalom teljes egészében polgárjogot nverjen. Ez az út fáradtságosabb, nehezebb. de mind a népgazdaság, mind az egyes szervek, vállalatok számára igen sok hasznot biztosít. mondhatom el Haga Istvánról, aki vájártanuló volt. Haragos Gyuláról, meg Volek Feriről is. S hogy így összeszoktunk, így lett nálunk minden kollektív. Mi nem azt nézzük, hogy mi milyen teljesítést érünk el, hanem az elkészített munkahelyek átadásával a váltószak munkáját is elősegítjük. Csak így érhettük el, hogy a normakiigazítás után nőtt a teljesítményünk — nyolc órában, fejenként két centivel, de nőtt csaknem 10 forinttal a műszakonkénti kereset is. — És ha már a kollektív munkáról beszélek, én. mint brigádvezető, akkor a műszakiakat, elsősorban Z suffa Miklós mérnököt sem hagyhatjuk ki azok közül, akik e büszke cím elnyeréséhez segítettek. Igen. A hanga-brigád valamennyi tagja levonta már akkor a következtetéseket, amikor az elmúlt félévben nem nyerhették el a szocialista brigád címet. Akkor egyöntetűen mondották, hogy újult erővel kezdenek e cím elnyeréséhez. S fogadalmukat most valóraváltották. „Elvtársak! Mi — én és csapatom valamennyi tagja ígérjük, hogy méltóak leszünk e megtisztelő címhez, ígérjük, hogy szocialista módon élünk, dolgozunk és tanulunk ..Így mondta a termelési tanácskozás végén hanga Gyula elvtárs, az ifjúsági szocialista munkabrigád vezetője... Somogyvári László
