Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)

1961-08-16 / 65. szám

k »■* / NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 16. Á bútorgyár lemaradásának tanulságai A Balassagyarmati Bútor­gyártó Vállalat a féléves ter­vet csak 93,5 százalékra tel­jesítette. Csaknem ugyan­ilyen arányban 93,8 százalék­ra csökkent a vállalat ipari rrnunkásainak bére féléves szinten.1 A 261 ezer forintos termeléskiesés az általuk ter­melt szekrényből, ebből a kétségtelenül fontos fogyasz­tási cikkből, egyáltalán nem elhanyagolható és a kereset- csökkenés érzékenyen érin­tette a dolgozókat. Tehát sürgősen meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek az említett helyzet javulását elősegítik, lehetővé teszik, hogy a vállalat a terv­től való lemaradást behozza és a dolgozók keresete a ko­rábbi, megfelelő szintet elér­je. Ehhez azonban szükséges, hogy ismerjük azokat a té­nyezőket, melyek a termelés és kereset csökkenését elő­idézték. Leggyakrabban a rossz anyagellátásra hivat­koznak. Tény, hogy az anyag- szállításban időnként voltak zökkenők és az érkezett anyag minősége sem volt mindig kifogástalan. Aka­dályozza a munkát. hogy időnként teljesen váratlanul áramszünet van a városban. Nagy gondot okoz a vállalat raktárhelyzete is. Ezek objektiv nehézségek, amelyek kisebb-nagyobb mértékben hátráltatják a munkát és van részük abban, hogy a termelés lemaradt a tervezettől. Van azonban még egy körülmény, amely azonnal szembetűnik, ha a vállalat elmúlt félévi munká­ját vizsgáljuk. A félév során megtörtént a normák felülvizsgálása a bú­torgyárnál is. A normaren­dezés alapján általában nyolc százalékkal emelkedtek a kö­vetelmények. Szükség volt erre itt a vállalatnál, mert 1957-től, mióta teljesít­ménybérben dolgoznak, változtak a termelés tech­nikai körülményei, új gé­peket alkalmaznak. így tehát nem indokolt, hogy a dolgozók egy részének kere­sete 10-15 százalékkal vissza­esett az új normák bevezeté­se után. Igaz azonban az is, hogy az új normák bevezeté­se nem a legszerencsésebb módon történt. Két, egyes munkahelyeken három ízben változtatták meg a teljesít­ményalapokat. Ez természe­tesen nem volt jó hatással a dolgozókra, de egyben arra is mutat, hogy az új normák kijelölése nem pontos, tudo­mányos módon történt. 4 keresetek csökkenése azon­ban nemicsak az emelkedett normákat tükrözi, hanem azt is, hogy ezután egyes dolgo­zók tényleges teljesítménye is visszaesett. A számok azt mutatják, hogy a normaren­dezés utáni teljesítmény csökkenésnek része volt a tervlemaradásban. Tulajdon­képpen a nagyobb visszae­sés nem is az egész félévre jellemző, hanem csupán a második negyedévre, arra az időszakra, amely zömmel a normarendezés utánra esik. A második negyedév tervét csak 84.8 százalékra teljesí­tették, s a termelékenység ebben a félévben 88 száza­lék volt, szemben a féléves 101,7 százalékkal. Hasonló következtetést vonhatunk le az egyes dolgo­zók munkáját jellemző szá­mokból is. A csiszoló bri­gádban 11,5 százalékkal nö­vekedtek a követelmények, ugyanakkor az itt dolgozó Szabó István átlagórabére 17 százalékkal esett vissza már ciusról júliusra. A különbö­zet nyilvánvalóan a teljesít mény visszaeséséből ered. Még kirívóbb, hogy ugyan ebben a brigádban Juhász János órabére 37 százalékkal csökkent ugyanebben az idő­szakban. Felsorolhatnánk még néhány ehhez hasonló példát, de ugyanakkor az el­lenkezőjéről is tanúskodnak a számok. Bogdán János szere­lőnek, akinél 18 százalékkal feszítették a normát, csák' 7 százalékkal csökkent az óra­bére. Itt a különbözet éppen azt mutatja: az új normák bevezetése után jelentősen növeked­het a dolgozók teljesítmé­nye, ha a normarendezés azokat a hézagokat tölti ki, amelyeket á korábbi fellazult normák megen­gedtek. A normarendezésnek nem volt célja a keresetek csök­kentése. A vállalatok bér­alapja nem csökkent, az utol­só fillérig ki lehet fizetni, és ki is kell fizetni azt, ami az elvégzett munka után jár. A normák felülvizsgálása azért történt, hogy az évek során a technikai fejlődés, új el­járások alkalmazása által fellazult követelmények he­lyére olyanokat állítsanak, amelyek kitöltik a dolgozók munkanapját, gazdaságosab­bá teszik a munkaidő fel­használását. A gyárak, válla­latok nagy többsége úgy haj­totta végre a normarendezés-t, hogy azt nem követte általá­ban a dolgozók keresetének huzamosabb, jelentősebb mér­tékű csökkenése. t Ha a normarendezést vala­hol helytelenül hajtották vég­re és a dolgozókra ez sérel­mes, természetesen orvosol­ják a jogos kifogásokat. Azonban meg kell értetni a dolgozókkal, — ez a vezető­ség és pártszervezet munkái a — hogy helvtelen az a fel­fogás egyes dolgozóknál, hogy csökkentsék teljesítményüket. Önmaguk számára sem hasz­nos ez. hátráltatja a vállalat munkáját és akadályozza azt is, hogy az egyes műhelyek­ben, brigádoknál helyes ta­nulságokat vonjanak le a normarendezés * következmé­nyeiből. Mindezek mellett a vállalatnak megvan a lehetősége arra, hogy be­hozza a lemaradást, tel­jesítse a következő idő­szak és az éves tervet. Annál is inkább megvan a lehetőség, mert az elmúlt év­ben hasonló objektív körül­mények között az éves tervet 101,5 százalékra teljesítették. Az anyaghiány már rész­ben megoldódott. ötletesen segítettek magukon a válla­lat vezetői, amikor megszer­vezték a nyersanyag felvásár­lását és azt feldolgoztatták, hogy a tsz, amellyel felvet­ték a kapcsolatot, ellátja fur- nirral a vállalatot. További javulást jelent a műgyanta­ragasztásos eljárás bevezeté­se, ugyanis a műgyanta ha­marább megköt, mint az ed­dig használt enyv. A vállalat zavartalan munkájának to­vábbra is feltétele, hogy az ellátó vállalatok időben és, jó minőségű anyagot adjanak, ugyanis azt hisszük, jogos a vállalatnak az a panasza, hogy mint kis, tanácsi válla­lat időnként hátrányos hely­zetbe kerül az anyagelosztás­nál, a nagy tárcavállalatok­kal szemben. A vállalat további munká­ja, eredményei szempontjá­ból azonban legfontosabb az, hogy a vállalat valamennyi dolgozója törekedjen a tőle telhető legjobb munkával a vállalat feladatainak megol­dására. A vállalat vezetői tekint­sék fontos politikai mun­kának, hogy a dolgozók­kal megértessék munká­juk jelentőségét. Beszéljenek őszintén az új normákról is, mondják meg: ha valahol tényleges arány­talanság alakul ki, azt he­lyesbítik. de ugyanakkor azt is mondják meg határozot­tam, ez senkit nem jogosít fel arra, hogy igazságos nor­májának megváltoztatására törekedjen. Ahhoz tehát, hogy a vál­lalat behozza lemaradását, szükségesek az anyagi felté­telek, de szükséges a helyes munkaszellem is. Goldperger István Közel 700 ipari tanuféP kezdi meg tanulmányait az idén TÖBB JELENTKEZŐT VARNAK A KŐMŰVES ÉS CIPÉSZ SZAKMARBA Rövidesen befejeződnek me- gyeszerte az ipari tanuló szer­ződtetések. Az általános is­kolát végzett tanulók nagy része már jelentkezett a kü­lönböző vállalatoknál a kü­lönféle szakmákban, hogy a minisztériumi és az állami helyiiparban, KTSZ-eknél. vagy kisiparosoknál folytassa tanulmányait. Hasonlóan a korábbi évekhez, az idén is nagy létszámú a jelentkezés a minisztériumi vállalatoknál, de jelentős a létszámemelke­dés a helyiiparban is a múlt évhez képest. A MŰM rendszerű okta­tásban az idén valamivel kevesebb mint 360 első éves tanuló vesz részt a tavalyi 320-as létszámhoz képest. A helyiipar külön­féle szektoraiban közel 300 első éves kerül fel­vételre. A salgótarjáni, balassagyar­mati, pásztói és szécsényi iparitanuló-intézetekben a legkülönfélébb szakmákban nyernek oktatást a tanulók. Á jelentkezők nagyrésze mo­torszerelő, villanyszerelő és műszerész szakma iránt ér­deklődik. Ezekben az inté­zetekben nemcsak a nehéz­ipar szakmáit oktatják, ha­nem a könnyűiparét is. Ba­lassagyarmaton például az iparitanuló-intézetben 40 első éves tanuló kezdi meg tanul­mányait a minisztériumi ipar szakmáiban. A helyiiparban képesítés­hez ' kötött mintegy 30 féle szakmában a tanácsi válla­latoknál közel 170, a KTSZ­eknél 60, míg a kisiparban közel 50 fiatal kerül beisko­lázásra. A Balassagyarmati Vegyesipari Vállalat például 32, a Szécsényi Vegyesipari Vállalat 38, a Bútorgyártó Vállalat 10, a Kézműipari Vállalat 10 tanulót szerződ­tet. Az elmúlt évhez hason­lóan az idén is szép szám­mal választják a tanulók a különféle szolgáltató szakmá­kat, azonban néhány szakmá­ban, mint például a cipész és kőműves szakmában ke­vés a jelentkezők száma. A Balassagyarmati Cipész KTSZ 15—20 tanulót is felvenne, s ezek részére tanműhelyt, megfelelő szállást is rendez­nének be. Minden tekintet­ben biztosítanák a legmeg­felelőbb tanulási és munka- körülményeket. Szaktanfolyamok állattenyésztők részére Szombaton tanácskoztak a Balassagyarmati Járási Ta­nács vezetői, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. valamint a járási állatorvos. Megállapították, hogy a tejtermelés kialakítása érde­kében sok tennivaló van még az állattenyésztés fej­lesztésében. Ennek érdekében a közeljövőben állatgondo­zók, álla4 tenyésztők részére szaktanfolyamokat rendez­nek, hogy elsajátíthassák a szakszerű, modern állatte­nyésztés és gondozás tud­nivalóit. Kiszesek nyilatkoznak kában elvállalta az épülő kul­túrház körüli parkosítást, 25 ezer forintnyi haszna lesz. Három tsz-t is patronálunk, a múltkoriban a zagyvái tsz- ben segítettünk a szénát be­gyűjteni. Nemcsak dolgozni járunk együtt, hanem kirán­dulni is. Most Lillafüredre készülünk. — Losonczi — Előadás az űrrepülés legújabb eredményeiről Sinka József előadása Kisterenyén Sinka József, a magyar űr­hajózási bizottság vezetője a napokban előadást tartott Kisterenyén. Az előadáson ismertette az űrhajózással kapcsolatos tu­dományos elgondolásokat és azok eddigi gyakorlati ered­ményeit. Részletesen beszélt a jelenlévőknek Gagarin és Tyitov őrnagy űrrepülésével kapcsolatos tudnivalókról is. „Az űr-előadásnak” igen nagy sikere volt, több mint háromszázan hallgatták meg és többen kérdéseket is tet­tek fel, amelyekre a szak­ember részletesen vála­szolt. Ül^sf ^ari-off a Magyar— Szovjef Baráti Társaság megyei elnöksége Pénteken ülést tawtott a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság megyei elnöksége. Az ülésen meghatározták az MSZBT legfontosabb fel­adatai a magyar—szovjet barátság további mélyítése érdekében és elkészítették a társaság 1961-62. éves munka­tervét. A tanácskozásra meghívták a tömegszervezetek vezetőit is, és hasznos eszmecserét folytattak a különféle tö­megszervezetek közötti jó kapcsolat kiépítéséről, Ebben az évben a sütő­iparban is kétszer annyi tanulót szerződtettek, mint tavaly. Az elmúlt évben 7. az idén 15 tanuló kezd­te el tanulmányait. A Sütőipari Vállalat egyik salgótarjáni telephelyén szál­lást rendeztek be a tanulók­nak. A húsiparban az elmúlt évben nem iskoláztak be ta­nulót, az idén is csak egyet­len tanuló kezdi el a hús­ipari szakma elsajátítását. Említést érdemel még a Sal­gótarjáni Iparitanuló Intézet különleges beiskolázása is. Ebben az évben 25 érettsé­gizett tanulót iskoláznak be MÜM-rendszerű műszaki is­kolára. Ezek főként rádió- műszerés, elektroműszerész, finommechanikai- és hőtech­nikai szakmákban nyernek képesítést. A beiskolázás iránt érdek­lődéssel egyidőben megérdek­lődtük azt is az illetékesek­től, hogy az idén végzett ipari tanulók hol nyertek elhelye­zést. Tájékoztatás szerint az idén végzett ipari tanulók közül minden fia­talnak sikerült szakmá­jában elhelyezkedni. Az állami helyiiparban júni­usban 65 tanuló szabadult fel, s decemberre várják még to­vábbi 20 tanuló szabadulá­sát. A felszabadult női fod­rászok közül négy-öt külön miniszteri engedéllyel ön­álló iparengedélyes lesz, hogy ezáltal is növeljék a szemé­lyi szolgáltatások színvonalát megyénkben. Gagarin-család“ magasabb iskolába is. Társai, követői is akadtak, az idén pedig egyre többen jelent­keznek továbbtanulásra. A brigádvezető már technikum­ba jár, a lányok között esti tagozatú gimnazisták is akadnak és a kilenc asszony is gondolkodik a dolgon. Sejtik, minél többet tudnak, annál tartalmasabb lehet az életük. Közösen tanítják egymást a különböző munkafolyamatok­ra is. A 19 éves Karkusz Margit, a brigád legifjabbik tagja is úgy tanulta meg a többiektől ezt a viszonylag nem nehéz, de az idegeket erősen igénybe vevő munkát. Angyal Béla nem régi tagja a brigádnak, csak most sza­badult fel. Azelőtt sok' he­lyen dolgozott már, de se­hol sem érezte magát annyi­ra otthon, mint itt a „Ca- gariv-családbán”, Bazsó Já­nos is így vélekedik a bri­gádról, otthonról úgy készül a gyárba, mintha egy másik otthonába menne. Reggeli idő alatt, különösen olyankor, amikor valami iz­galmas dolog van az újság­ban, a vörös sarokba vonul­nak, egyikük fogja az újsá­got. hangosan olvassa, a többeiek esznek és figyelnek. Utána megvitatnák élénken, aktívan, sokoldalúan,. Mióta a brigádban vannak, még a viláqpoHíikn is jobban ér­dekli. őket, mert érzik és tudják, hogy a „brigád-csa­lád” sokmindenre kötelez. Érdekes és mégis minden­napi társaság rajzik a párt­iskola hűvös folyosóin. Fia­talok és egy kicsit idősebbek, lányok, fiúk, a Nógrád me­gyei KISZ-szervezetek propa­gandistái, akik egy hetes tan­folyamot végeznek itt Salgó­tarjánban. Egy kislánnyal és két fiúval beszélgettem kö­zülük, s így rövid idő alatt három KISZ-szervezet életé­be nyertem bepillantást. Szabó Marika a kisbágyoni alapszervezetben dolgozik. A csinos, karcsú kislány büszke mosollyal beszél szervezetük­ről: — Én még nem olyan ré­gen dolgozom itt, de nem bántam meg, hogy ide ke­rültem. Ötvenen vagyunk ki- szisták, s az egész falu el­ismeri, hogy jó munkát vég­zünk. Tagságunk legnagyobb része tsz-tag, így szinte szak­mánkba vág, hogy társadalmi munkában segítünk a csép- lésben, és hogy védnökséget vállaltunk öt hold kukorica megmunkálása felett. A mi falunk eléggé kiesik a for­galomból és így nem lenne hová menni szórakozni, de mi nem esünk kétségbe, s teremtünk magunknak szóra­kozási lehetőséget. A társa­dalmi munkában készülő röp­labdapályánkon hamarosan játszani lehet, s mivel a kultúrház építésében is se­gédkezünk. így reményünk van rá, hogy szűk KISZ- szobánkat hamarosan na­gyobbra cseréljük fel. Kovács Gellért is pár hó­napja van még csak az alap- szervezetnél, hiszen nemrég került ki az iskola padjai­ból. Mégis mikor arról kér­dem, megszokta-e már a Vas- ötvözetgyár életét, türelmet­lenül int: — Kell is ezt megszokni’ Hiszen olyan pezsgő élet van nálunk, hogy én máris úgy érzem, világ életemben itt dolgoztam. A mi ötven fős szervezetünk társadalmi mun­Valaki felvetette necsak itt a gépek mellett találkozza­nak. És rendeztek egy-két bankettet a kultúrban, ahová férjek, feleségek is eljöttek. Hajnalba nyúló csevegések, táncok húzták még közelebb egymáshoz szíveiket egy-egy ilyen alkalommal. Más valaki kirándulást kezdett szervezni. Autóbusz­ra ültek egy-egy vasárnap és együtt utaztak, megismer­ték a pompás Mátrát, a szép Lillafüredet, Tapolcát, Egert, sőt mi több a fővárosba is felutaztak. így járták be az [pari vásárt is, í~ azután ez a sok közös élmény tovább mélyítette barátságukat. És így jutottak egűre kö­zelebb a szocialista cím el­nyeréséhez, így szaporodtak új meg új jellemvonásokkal is. Egyikük elkezdte olvasni Gorkifi Anyá-iát. A könyvet szépnek találta, rengeteget mesélt róla, olyannyira, hogy végül sorba mindenki meg­szerezte. Elolvasták és meg­vitatták. így vitattak m-g rengeteg filmet, színdarabot is. Sokszor együtt is elmen­tek moziba. Egymástól kaptak kedvet, a tanuláshoz is. Ezek a meglett korú embereik és asszonyok újra kezükbe vették a tan­könyvet. Lakatos László 24 évi szünet után újra beirat­kozott az iskolába, hogy el­végezhesse a nyolc általánost. Ha eredménnyel teszi le a vizsgákat, még feljebb is lén, a tudomány meghódításának Bárkit is kérdezzen az ember a húzókőcsiszolóban a brigádról, mindenki valahogy így fogalmazza meg az együttműködést: olyan a mi brigádunk, mint egy nagy család. Mi vagyunk a „Ga- garin-család”. És valóban, ahogy ismer­tetik a brigád munkás hét­köznapjait, az ember szeme előtt valamilyen családi han­gulat képe jelenik meg. Nagyjából ugyanezek az em­berek dolgoztak itt régen is, amikor még nem voltak egy „családban”. Állandó volt itt akkor még a csete-paté, szét­húzás, bántották egymást, irigykedtek a másik ered­ményére és ami a legfájóbb volt, nem volt meg az össz­hang sem közöttük. Először a szocialista cí­mért harcolás jegyében, majd Gagarin világhírű ne­vének, égisze alatt fonódtak ebbe a nagy családba. És aztán napról-napra, sőt ha I lehet mondani óráról-órára formálták, gyúrták, változ­tatták egymást. Eleinte ne­hezen ment, azután szépen, lassan kialakult az igazi kol­lektív szellem. Először ter­melési sikerek jelezték az összefogást. Már azóta fél millió forintot takarítottak meg és négy alkalommal lettek a gyár első brigádja. Ami még külön jó is és a brigád dicséretében elég fontos helyen szerepel, az, hogy ez a brigád megmutatta, hogy így; vegyesen, asszo­nyokkal, lányokkal is lehet elsőrendű eredményt elérni. Sőt mi több egyik asszo­nyuk, özv. Bazsó Gáborné kiváló dolgzó is lett azóta, hogy brigádtag. És ez nagyon mellette szól az összefogás­nak. Ez a Bazsóné egy csendes szavú, sok problémával küz­dő özvegyasszony. Talán egy kicsit neki is szerepe van abban, hogy ilyen szép egyet­értés van a brigádban. Az otthoni gondok, a sokféle problémák ezt az özvegyasz- szonyt az üzembe is elkísér­ték. Olykor kikivánkozott be­lőle, el-el mondta egy-egy baját, mindig szerető szívvel megnyugtatták, kisegítették. Aztán a mások gondjai-ba- jai is előkerültek, Medéné például, ez a szép fiatalasz- szony, az egészségével küz- ködik sokat. És így sorban tovább, beszélgettek, tervez­gettek, szépíteni kezdték egy­más életét. Ha megbetegedett valaki, meg is látogatták, összeadtak egy-két forintot, ajándékot, süteményt, virágot vittek be- Igle a betegnek Ha rászo­rult,, otthonát. is., rendbe tet­ték. Ez is arra volt jó, hogy jobban szeressék, bajában is becsüljék egymást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents