Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)

1961-07-29 / 60. szám

*

»

2

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

i

július 29.

Nánai István, meg a többiek

Palóc minták művészei

Valamennyiükkel nem sikerült találkoznom.

— Kárba veszett fáradsáo így elindulni utánuk — figyelmeztettek az Erdőkürti Gépállomáson, amikor a nemrégiben alakult és a szocialista cím elnyeréséért küzdő brigád tagjai után érdeklődtem. — Olyan nagy területet fognak át, hogy aligha akad nyomukba az ember.

Néhányat azért csak megtaláltam. Nánai István már éppen befejezte az aratást és a hatalmas gépóriással hazaindult. Nem fiatal ember már, de munkáját ügyesen, gyorsan és jól végzi. Igen elégedett vele a termelőszövetkezet, ahol dolgozik. S vele már csak azért is érdemes foglalkozni, mert annak idején ez az egyébként nagyon szorgalmas emberi igen tok gondot okozott a gépállomás vezetőinek. Nánai István ivott. Olyany- nyira vitte a dolgot, hogy nemcsak magatartása, hanem munkája, a munkához való viszonya is kívánnivalót hagyott maga után.

S ekkor jött a megbeszélés, amelyen Nánai is jelen volt — mivel vállalta ő is a szocialista címért küzdő

brigád kötelezettségeit _ s

am

elyen valamelyik a nyolc traktoros közül felállt és a következőket mondotta:

— Hiába igyekezünk mi a munkával. Ha egy ember nem dolgozik, nem él úgy, ahogy elvárják tőlünk!

Nánai a kimondott szavakból azt a nagy felelősseget erezte, amelyet adott szavukért éreznek a brigád tagjai. Szégyellte magát, de nem szólt. S most, akivel csak beszéltem, mind azt bizonyította: nagyon sokat változott ez az ember. Mert nagy szégyen lenne az, ha valamelyikükkel szemben a brigádnak úgy kellene eljárnia, hogy kizárják maguk közül, mert megsértette a

munkafegyelem, a szocialista erkölcs normáit.

Duhonyi János ugyancsak tagja a brigádnak. Munka közben találtam rá. Ki tudja hányadszor kerülte meg aznap gépével a beláthatatlan táblát. A brigád ugyanis vállalta, hogy több mint ezer katasztrális holddal toldja meg a gépállomás éves tervéből reá eső részt Pedig a gépállomás igazgatója, Sohár Jenő mondta, így is komoly feladat hárul rájuk:

—- Aratási tervünknek több mint a felét e brigád tagjai végezték el. A csép- lési tervünknek is mintegy egyharmada jut rájuk, s mindezeken túlmenően igen komoly számításba jönnek a brigádtagok a talajmunkánál is.

Nézegetem a szerződést, amely a vállalásokat tartalmazza. Talajmunkatervét 120 százalékra teljesíti a brigád, 12 ezer forinttal csökkenti az önköltséget, s így sorakoznak tovább a fehér papírlapon a vállalt feladatok, amelyek egyre inkább életre kelnek. A gépállomás üzemgazdászával a legutóbbi értékelést néztük, hogyan teljesítik tervüket a gépállomás traktorosai. A brigád tagjai: Tusán László, Dudok, Barányi, Duhonyi, meg a többiek az élvonalban vannak. Nem lepődtem meg, hiszen ezt vártam, miután végigolvastam a szerződést, amely alatt ott sorakoztak a brigádtagok nevei, hiteléül annak, hogy a vállaltakat minden körülmények között teljesítik.

Még valamit a brigádról. A gépállomás vezetősége vállalta, hogy a brigád tagjait minden tekintetben támogatja, segíti őket, hogy eleget tudjanak tenni a vállalt feladatoknak. Biztosítja, hogy ezek az emberek egy brigádban dolgozzanak, ne változzon gyakran a területük sem. Sokat tettek már eddig is azért, hogy politikailag és szakmailag is segítsék a brigádtagokat. E téren azonban még mindig van kívánnivaló. Itt van például a tanulás. Igaz, most nincs idő a szervezett, rendszeres oktatásra, de a későbbiek során minden módon meg kell találni a megoldást arra is, hogy a brigád tagjai ilyen téren is képezzék magukat. Mert ezt is vállalták a tervfeladatok teljesítése, túlteljesítése mellett. S gondolom, a gépállomásnak sem közömbös, hogy a tervek teljesítése mellett hogyan formálódnak, nevelődnek az emberek, a szocialista cím elnyeréséért küzdő brigád tagjai.

Mert formálódnak minden kétséget kizáróan. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Nánai István esete.

Elmondhatjuk: eredményes munka az, melyet a tanév

ideje alatt a nevelők a szülők segítségével végeznek a gyermekek ' nevelése terén.

A tíz hónap jelentős részét a gyermekek produktív munkával töltik el. De utána itt a szünidő. Ilyenkor a tanulók egy része úttörő-táborban nyaral, más része rokonoknál pihen, vagy a mezei munkában segít meghatározott időben. A szünidő alatt azonban mindig adódik olyan időszak, és mindig vannak olyan gyerekek, akik tétlenül, minden célszerű elfoglaltság nélkül töltik idejüket. Szüleiket leköti a munka, és ők az utca „számkivetettjei”. A nyári napközi.otthonok segítenének, de ez nincs mindenütt. Meg kell nézni, hogy ezek a gyerekek különböző társaságba verődve miféle „játékokkal” töltik az idejüket csak úgy unalomból. A helytelen időtöltés, szórakozás egy idő múlva féltő módon szokásossá válik, a vásott csínytevések természetessé válnak (a

ÍV' incs még egy ilyen szövetkezet a megyében, mint ez a mi Háziipari Szövetkezetünk — mondta már a szécsényi járási tanácson Molnár József iparügyi előadó. De ahogy körülnéztem a szövetkezet' központjában, úgy láttam, hogy bizonyára az országban is kelés versenytársa akad a Palócföld népi hagyományait feldolgozó szövetkezetnek.

Munkájukról, a szövetkezet . működéséről kérdezem Hu- szanicza Jánosné elnökasz- szonyt. A falat díszítő oklevelekről látom, hogy ez a munka már sokak elismerését kivívta. A kongresszusi munkaversenyben elért eredményekről, az Ipari Vásáron aratott sikerekről tanúskodnak ezek, s mutatják a szövetkezet elnyerte a kiváló szövetkezet címet, elnöke a

házakra való firkálás, a lakások előtti labdázás, a csúzli, fák rongálása stb). Nem az a baj, hogy a gyerekek játszanak, szabad idejükben virgonckodnak, de nem mindegy, hogy mit, kikkel és hogyan játszanak. Mi azt mondjuk, helyesen, hogy a gyermeknevelést nyáron is társadalmi üggyé kell tenni. Nos. hol itt a társadalmi ügy? A lehetőségek kihasználásával nem törődnek eléggé.

Mit tehetünk ennek megjavítása érdekében? A salgótarjáni járásban 42 művelődési otthonnal rendelkezünk. Ezek jelentős részének megfelelően felszerelt tárgyi berendezése van: különböző társasjátékok, hangszerek, játéktermek, park. stb. Sajnos a meglévő brendezési tárgyaik felhasználása művelődési otthonainkban csak a téli hónapokra szorítkozik. A nyári hónapokban féltve elzárják a felhasználható tárgyakat, jobban őrizve azokat, mint a művelődési otthon körül játszadozó gyerekeket. így nem

szövetkezeti ipar kiváló dolgozója.

— 1952-ben alakultunk.

Az akkor 31 tag már 200 fölé szaporodott, s a termelés több mint ötszerösére nőtt. Népművészeti háziiparral foglalkozunk. Tizenkilenc népművészünk a Palócföld népi hagyományait eleveníti fel, és aktív művelői maguk is. Negyedévenként egy mintadarabot alkotnak, ami a termékek választékát gazdagítja. — Csak azért nem áll itt néhányuk neve, mert valamennyit felsorolni úgysem lehetne, de ha valaki kimaradna belőle, joggal neheztelne, olyan szépen dolgoznak mindnyájan.

Legfőbb termékük a szőttes és a száda, de készül itt perzsaszőnyeg, védőkesztyű is. Termékeik kelendőek, az áru mindig kevés, nem tudnak annyit termelni, hogy el ne fogyjon. Valóban, a

alaptalanul ellentmondásos, hogy a művelődési otthonok falun csak télen működnek ténylegesen. Már megszokottá vált, hogy nyáron elég a filmvetítés, újabban a televízió, esetleg egy-két tánc- mulatság. Felvetődik a kérdés: a gyerekek nem érdemlik meg, hogy előttük kinyissuk a művelődési otthon ajtaját? Hogy ott játszanak a társasjátékokkal, sakkal ping-ponggal, vetítsenek filmet, vasárnap nézzenek televíziót, olvassák a művelődési otthon részére megrendelt folyóiratokat és olvassanak a könyvtárban.

Talán a cél érdekében eny- nyi anyagi „áldozatot” megtehetnek a kultúrotthonok. És a felügyelet? Rábízhatjuk idősebb és tapasztaltabb pajtásokra, ifi-vezetőkre. Állítsanak össze heti és napi programot, és időnként segítsünk nekik. Helyes lenne ezen gondolkozni és a hátralévő időt megfelelőbben felhasználni a gyermekek, a jövő nemzedéke érdekében.

termékraktár üres, néhány vég anyag van csak benne. Ezeket most hozták a bedolgozók s nemsokára szállítják is el.

/jtmillió forint értéket termelnek évente, ez az áru mind belföldön fogy el. Bizonyítja ezúttal, hogy van igény a szépre és az ízlésesre, mert talán nem is kell mondani, hogy termé keik a lakások díszére válnak.

Exporttermelésük most kevés. Mintegy 35 ezer forint értékű norvég kesztyűt szállítanak külföldre. Pedig korábbi sikereik és termékeik minősége indokolja, hogy az illetékesek foglakozzanak a népművészeti ipar exportra termelésével, annál is inkább, mivel igen sok hulladékanyagot dolgoznak fel és sok csökkent munkaképességűt foglalkoztatnak. Ezek a körülmények népgazdasági szempontból igen hasznossá teszi a szövetkezet tevékenységét, de különösen kedvező feltételeket teremtenek a külföldi piacokon, és a más módon alig hasznosítható anyagból és munkaerőből értékes valutát hozhat az országnak.

— Szövetkezetünk munkája számokban, forintokban is megmutatkozik. Mindig nyereségesen dolgozunk, így hitelt sem kell igénybe vennünk. Az idén első félévi bruttó nyereségünk 34 ezer forint. S a szövetkezet tagjai is megtalálják számításukat. A szövők átlagkeresete 1200 forint. De aki csak néhány száz forintot keres otthoni munkájával, annak is megéri, mert így az uszonyok a háztartás mellett fennmaradó munkaidejüket tudják jövedelemmé változtatni — mondja az elnökasszony.

A tagok zöme otthon dolgozik, de a szövetkezet központi épületében is serény munka folyik. Itt helyezték el az előkészítő műhelyt, a szövetkezet, asztalosa itt javítja a gépeket, és egy nagy teremben a lányok nótázva szövik a minták közé álmaikat.

— goldpersrer —

V.-né.

fl nyári gyermekfoglalkoztatásokrói

Megvitatták a HVDSz és a szakigazgatási szervek kapcsolatát

ÉRTÉKELTÉK A FÉLÉVES TERVTELJESITÉST, A MUNKA VERSENY EREDMÉNYEIT

Az első féléves tervteljesítést, valamint a szocialista munkaverseny vállalások végrehajtását értékelték csütörtökön délután a Helyiipari és Városgazdálkodási dolgozók Szakszervezetének megyebizottságán, Salgótarjánban. Kun Lajos, a megyei tanács ipari osztályának, és Pálfalvai Kálmán, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának vezetője számolt be a HVESZ megyebizottságának az első félév munkájáról.

Élénk érdeklődést váltott ki Dächer Béla, a HVDSZ megyei titkárának, a megyebizottság és a szakigazgatási szervek eddigi kapcsolatáról szóló beszámolója. A megyei titkár a megyei párt-végrehajtó bizottság határozatában foglalt feladatok alapján értékelte az eddigi munkát és szólt a soronkövetkező feladatokról.

Salgótarjáni úttörők erdőtüzet oltottak Debrecenben

A Rádió és a Távirati Iroda hírt adott már arról a valóban példamutató és hősies munkáról, amely hatvan Debrecenben nyaraló salgótarjáni úttörő pajtás nevéhez fűződik. A népes gyer- megcsoport, mint ismertes, a Tiszántúl fővárosában, a népszerű Vidámpark közelében ártalmatlanná tett egy köny- nyen veszedelmessé válható erdőtüzet.

Felhívás.

A Nagyoroszi Vegyesipari KTSZ. értesíti a lakosságot, hogy tájjellegű hálószobát, valamint egyéb tájjellegű bútor készítését vállalja.

356

Mint a legújabb jelentésekből értesültünk, a salgótarjáni úttörők éppen a városi Vidámpark kisvasútjára készülődtek felszállni, amikor hírül érkezett, hogy a közeli erdőben tűz ütött ki. A csoport a debreceni pajtásokat követve, azonnal az oltási munkához látott, s amíg ásó, lapát nem került, addig úttörő leleményességgel kézzel hordta a homokot a tűz megfékezésére. Fáradozásukat szerencsére hamarosan siker koronázta s mire a tűzoltók kivonultak, a salgótarjáni és debreceni gyerekek körülár- kolták és homokkal szórták be a veszedelmes helyet. Még égett az olajfa és a zöld bozót, amikor a tűzoltók megérkeztek, de a lángok továbbterjedésének meggátlása a kis úttörők érdeme volt. Dicséretes munkájukért valamennyi pajtás úttörő könyvébe bejegyezték a példamutató cselekedetet, amelyre joggal büszkék lehetnek.

Az emberért érzett felelősséggel

AZ ELMÚLT ÉVEK során nagy erőfeszítéseket tettünk a dolgozók egészségügyi és munkásvédelmi helyzetének megjavítása érdekében. Ismeretes, hogy milyen örökséget vettünk át a -kapitalizmustól és mit tettünk azóta e területen. Üzemeket korszerűsítettünk, új gépeket állítottunk munkába, egészség- ügyi és szociális létesítmények épültek a biztonságosabb munkakörülmények érdekében. Elég ha csak a munkásszállítást említjük, vagy a munkaruha biztosítását, az üzemi étkeztetést. Gazdagodott a szociális, ellátás. Korszerű új fürdő épült a kányási, tiribesi, kistere- nyei bányászok számára és munkásszállók egész sorát emeltük magasba. Egyre biztatóbban haladnak régi gyáraink, üzemeink rekonstrukciós munkái. A Salgótarjáni Üveggyár ötéves rekonstrukciós tervében például 42 millió forintot irányoztak elő üzemegészségügyre és munkásvédelemre.

Mindezek bizonyítják felfogásunkat, célkitűzéseink helyességét, azonban mégis előfordul, hogy hiányoságok- kal találkozunk, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják fejlődésünket. A baleseti statisztika alakulása például azt igazolja, hogy célkitűzéseink érdekében még mindig nem végzünk teljesmértékű munkát. Igaz, csökkent a balesetek száma, viszont növekedtek a súlyosabb kimenetelűek. Vajon miért következett ez be?

A dolgozók nagy része figyelmetlen, nem sajátítja el megfelelően a munkásvédelmi oktatás anyagát: de a gazdasági, műszaki vezetőkben is van hiba, akik csupán a termelést látják és

elfelejtik, hogy emögött emberek állnak. Ebből a helytelen szemléletből következik aztán az is, hogy elhanyagolják a dolgozók tudatának fejlesztését, az igen fontos szakmai képzést. Előfordul sok esetben, hogy a felelősök nem hajtják végre például a rendszeres havi biztonsági szemléket, vagy nem törődnek a balesetek pontos nyilvántartásával. Meg kell említeni a Bánya- és Építőanyagipari Vállalatot, a Balassagyarmati Bútorgyártó Vállalatot, ahol jelentős mulasztásokat követtek el a munkásvédelem rovására, viszont az üzem vezetői mégsem vonták felelősségre a mulasztókat. De mulasztások történtek a Zagyvapálfalvi Bányagépgyárban is a munkásvédelmi előírások betartásánál. Egyes vezetők közömbösségére utal az is, hogy a 33-as számú Autóközlekedési Vállalat nem hajtotta végre határidőre a biztonságtechnikai vizsgát. Előfordul olyan eset is, hogy a szabálytalanságban éppen a vezetők mutatnak példát. így történik ez a zagyvái szénbányánál is, ahol az aknászok, lőmesterek, de sokszor még a főaknász is szállítás közben közlekednek a bányában.

AZ ILYEN ESETEK rontják az eredményeket. és egyben szinte követelőén állítják elénk egyik legfontosabb feladatunkat: a dolgozókat és a vezetőket a dolgozó emberről — egymásról — való fokozottabb gondoskodásra kell nevelni. Ehhez pedig az szükséges többek között, hogy következetes oktató- és propagandamunkát, mindenre kiterjedő ellenőrzést végezzünk. Az itt-ott már megnyívánuló következetesebb munka eredménye

az is, hogy még a bányaüzemeknél tavaly 13 halálos baleset történt, az idén az első félévben már csak egyetlenegy A bányászat területén megnyilvánuló jobb munkában nagy szerepe van a bányász szakszervezet' tröszt bizottságának, amely egyre többet foglalkozik a munkásvéde- lem kérdésével.

Jó példaként lehet említeni még a Salgótarjáni Acélárugyárban végrehajtott intézkedéseket is. Ebben a gyárban — helyesen —összefogott a szakszervezet, a vállalatvezetés és az eredmény: a balesetek száma a felére csökkent. Csupán a műszaki középkáderek felelősségének növelésével az üzemrészenkénti, s a központi intézkedések összehangolásával jutottak előbbre. Pontosan az ő példájuk dönti meg azoknak a felfogását, akik mindent csak a munkásvédelmi beruházásokkal akarnak megoldani.

A MUNKAVÉDELEMMEL kapcsolatban felvetődik a szakszervezet felelőssége is. Van, ahol a szakszervezet sem él minden esetben a törvényes rendelkezések által biztosított széles jogkörével. A munkásvédelmi ellenőrzések jegyzőkönyvei alapján megállapíthatjuk, hogy még mindig nem érvényesül eléggé szakszervezeti vezetőink szemléletében sem az igényesség, a munkásvédelmi törvények, rendeletek betartása iránt. Nem arról van szó, hogy tömegesen jelent- gessék, büntessék a gazdasági és műszaki vezetőket, hanem követeljék meg tőlük e területen is a rendet. S ahol végképp nem basznál a figyelmeztetés, ott szigorúan büntessenek, mert a munkásvédelemben jelentkező felelőtlenség, nemtörődömség emberéletet követelhet.

Szólni kell még a foglalkozási megbetegedésekről is. Majdnem minden vállalatunknál előfordul valamilyen formában. Megelőzése, az ellene való küzdelem, — megköveteli a rendszeres ellenőrzést, kezelést. E tekintetben is — mint általában ebben a munkában, segítőkezet nyújt az egészségügyi szakszolgálat. Még előfordul — s ez is szemléletbeni kérdés, — hogy bürokratikusnak bélyegzik ezt a munkát anélkül, hogy egy pillanatig is gondolnának jelentőségére. E kérdéssel függ össze, az üzemorvosi hálózat erősítésének szükségessége is. A lehetőségekhez mérten bővíteni kell ezt a hálózatot, mert az üzemorvos felbecsülhetetlen munkát végez az üzemegészségügy és a munkásvédelem területén.

NAGYON FONTOS, hogy a jövőben «a szakszervezetek is legyenek igényesebbek a tudatformálással, az anyagi, technikai feladatokkal kapcsolatban. S újra hangsúlyozni kell a jó módszerek elterjesztésének fontosságát is. Tovább növeljék a balesetek tárgyilagos kivizsgálásának színvonalát és tegyék érdekeltté anyagilag is a vezetőket a balesetek csökkentésében. De legyenek következetesebbek a munkásvédelmi előírások teljesítésénél is az egyes vállalatok.

A feladatok világosak, és éppúgy vonatkoznak a gazdasági és műszaki vezetőkre, a szakszervezetekre, mint a munkásokra. Csak így tudjuk elérni munkásvédelmi eredményeink további fokozását és megakadályozni e munka háttérbe szorulását a termelés mögött. Az pedig természetes, hogy csak fegyelmezett, egészséges emberekkel tudjuk eredményesen megvalósítani növekvő termelési feladatainkat.