Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)

1961-07-22 / 58. szám

1961. július 22. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Még javában arat­tunk, amikor talál­koztunk. Álltunk a rövidre vágott tar­lón, s néztük, ho­gyan harapja gyors egymásutánban, a telt kalászokat a gép, amikor szinte észrevétlenül megállt mellettünk egy het­ven egynéhány éves ember. Kalapját rné- lyen a szemére húz­ta úgy, hogy az tel­jesen eltakarta meg­fakult haját, s né­zett az egyre távo­lodó gép után. Az­tán megszólalt, de olyan formán, mint aki csak magának mondja a szavakat: — Csak hadd dol­gozzanak ... Nagyon sok az aratni való. — Aztán elhallgatott, s mi láttuk, hogy étem veszi le sze­mét a gépről. ■ — Gyorsabban így, haladó­Emberek a búzában megy sabb a munka — for­dult később hozzánk. — Tudom, az uno­kám ott van a kom­bájnnál ... — s rán­cos, barna kezével a távolba mutatott, ahol az enyhe haj­lású domboldalon három kombájn dol­gozott a szőkére érett gabonában. — Mert ért a gyerek min­denhez a világon. De legjobban azért a gépeket kedveli. Is­kolán is volt már, s most ott dolgozik a gépállomáson. Ha az én időmet em­lítem neki, a lovat.' csak annyit mond rá: a gép nagyapám, az a mi lovunk — s vékony arca mo­solyra húzódott. Aztán megint be­szélni kezdett úgy, mint az előbb, csak magának: — De csak hadd csinálja, hadd ha­ladjon a munka ... Ötszáz hold... sú­lyos, szép a* mag. Hirtelen elhallga­tott, s egy csomóhoz lépett, amelyet nem kötött be rendesen a gép, s a kalá­szok széthullva, ren­detlenül hevertek a tarlón. Lehajolt, s gondosan szedegetni kezdte. — Azért erre job­ban kellene vigyázni — csóválta a fejét. — Ne törődj te az­zal — csitította őt társa, aki a gép nyomában járt, ép­pen akkor érkezett közelünkbe. — Majd csak megleszünk va­lahogy. — S ekkor az idős ember ke­zében megállt a munka. Egyenes de­rékkal, szemrehányó­an nézett a másik­ra. — Azért komo­lyabban gondolkod­hatnál te is ... Sok­kal komolyabban... Aztán ügyet sem vetve arra, hogy nézi-e valaki, vagy sem, lehajolt, s fel­emelt a kalászok kö­zül egyet. Két te­nyere között szét­morzsolta, egyik ke­zéből a másikba en­gedte a magvakat. Nézte, nézegette, ar­cára kiült a büszke­ség. Én azonban lát­tam, hogy szeme sarkában ott csillo­gott egy könnycsepp is. Nem is tudtam megkérdezni a ne­vét, mert olyan ész­revétlenül tűnt el mellőlünk, mint ahogy jött. V.-né Bőséges volt az aratás, új feladathoz látnak a Kisterenyei Állami Gazdaságban A Kisterenyei Állami Gaz­daság zabari és karancskeszi üzemegységei a hét elejére lényegében már befejezték az aratást s a munka előrelát­hatólag e hét végére a kis­terenyei határrészeken is végetér. A termés a gazda­ság egész területén jónak ér­tékelhető, búzából 2 mázsá­val több a tervezettnél. Ugyancsak jó átlagot ért el az állami gazdaság őszi ár­pából, s a szovjet búzafaj­ták hozamai is megfelelnek a várakozásnak. Az egyes üzemegységekben az aratást, cséplést követő munkaszaka­szokat is szinte kizárólago­san gép végzi. A gabona fúvóberendezés segítségével jut a magtisztítóba, onnan pedig a zsákokba, illetve magtárba. A Kisterenyei Állami Gaz­daság az aratás után 57 hol­don gondoskodott másodve­tésről s a jól megszántott földbe silókukorica került. A gazdaság a kapások ápo­lása terén szintén megterem­tette a jó termés feltételeit. A 400 hold magkukoricából 250 holdon vegyszeres gyom­irtást végeztek, felülkezeiés- sel biztosították a gyomok távoltartását, 15 holdon pe­dig gépi és kézikapálást ka­pott a növény. A gondos munka eredménye az lett, hogy a kukorica erőteljesen fejlett, 170—180 centiméter magas és májusi morzsolt ban 20 mázsás termésátlag remélhető. A gazdaságnak a kalászo­sok utáni soronkövetkező, legközelebbi teendői között talaj előkészítési munkálatok szerepelnek. A tervek sze­rint két hét múlva már meg­kezdődik a nyári mélyszán­tás, trágyázás, hogy ősszel gondosan előkészített földbe kerüljön a mag. Ugyancsak a soronkövetkező munkás egyike a silótakarmány ide­jében és jó minőségben való elkészítése is. A munka megkezdésére augusztus ele­jén kerül sor és 400 hold silókukorica termése vár silózásra, ami értékes és SZAKMAI TA\A CSADO Gabona vetőmag betakarítása és kezelése A vetőmagtermelés külön­leges feladatokat ró a terme­lőszövetkezeti gazdaságokra. Vetőmagnak kijelölt min­den gabonafajtát, legyen az hazai, vagy nagytermőképes- ségű külföldi, külön asztag- ba kell rakni és a kazlakat táblával kell megjelölni. Ügyeljünk arra, hogy a ka­zalban csak száraz kévék ke­rüljenek, mert a nedves ké­véktől a szomszédos kévék is bemelegszenek és sok kárt okoznak. A vetőmagnak meghagyott táblák termését kombájn aratás után azonnal külön kell szárítani és tisztítani. A cséplést mindig a kije­lölt táblák vetőmagtermésé­nek cséplésével kezdjük meg. A cséplés legfontosabb köve- telménve a keveredésmentes­ség biztosítása. Cséplés előtt a gépeket ki kell tisztítani és alaposan ki kell járatni. Az esetleg beázott kazaltetők ki­csírázott kévéit ne csépeljük a vetőmag közé. Vigyázzunk továbbá arra is, hogy a cséplőgép a szemeket ne sense mert akkor a csírázó­képessége csökken. A vető­mag korai cséplése teszi le­hetővé a korai tisztítást, az őszi kalászosok mielőbbi la­boratóriumi vizsgálatát, fém- zárolását, elszállítását és ki­osztását. A vetőmagot cséplése után fontossági sorrendben tisztít­suk. A tisztításnál nagy gon­dot kell fordítani az osztá­lyozó rosta hasítószélességére. Ez fajtánként különböző. Az F. 481-es búzánál 2,2 Bánkú­ti búzánál 2,5, rozsnál pedig 1,8 milliméter rostát használ­junk. A kitisztított vetőmagot fer­tőtlenített tiszta zsákokban vigyük ugyancsak előzetesen fertőtlenített tiszta zsákokban vigyük ugyancsak előzetesen fertőtlenített magtárba. A vetőmagnak biztosítsuk a legjobb lehetőséget, a szá­raz, egyenletes hőmérsékletű, repedésektől mentes magtá­rat. A vetőmagot minden más fajú, fajtájú vetőmagtól, il­letve gabonától elkülönítve lehetőleg úgy tároljuk, hogy a magtár földszintjére a búza és a rozs, feljebb az árpa, majd a padlásra a zab ke­rüljön. Fontos, hogy a táro­lás során megóvjuk a vető­magot a keveredéstől. A ve­tőmagtermelésnél a legtöbb hibát a tárolásnál lehet elkö­vetni. A vetőmagot csak vé­kony rétegekben 50—80 cen­timéter vastagságban szabad tárolni. Állandó szellőztetés­ről, mozgatásról gondoskodni kell. A vetőmaggarmadákat jelzőtáblákkal lássuk el, eze­ken a fajt, fajtát és a meny- nyiséget tüntessük fel. Barlai Gábor bőséges takarmányt biztosít majd az állatok téli ellátá­sára a gazdaságban. Minden szem gabonát betakarítanak Héhalomban Héhalomban, az Uj Élet Termelőszövetkezetben be­fejeződött 800 katasztrális hol­don a kalászosok aratása. Ál­talános vélemény a község­ben, nem volt rá még példa, hogy ilyen szervezetten, gyor­san takarítsák be a gabo­nát, mint az idén. Ehhez az eredményhez nagyban hozzá­járult az a tény, hogy Hé­halom termelőszövetkezeti község lett, s az idén már lehetőség nyílt arra, hogy az egybefüggő nagy táblákon munkához lássanak a gépek is. Az Erdőkürti Gépállomás­sal 400 katasztrális hold ara­tására kötöttek szerződést és a gépek 580 hold gabonát vágtak le. Igen sokat se­gített a termelőszövetkezet­nek — ez is hozzájárult ah­hoz, hogy gyorsan végeztek az aratással — a pásztói gép­állomás munkája is. A gép­állomás két aratógépet kül­dött Héhalomba és így igen kevés kalászos maradt, ame­lyet a termelőszövetkezeti gazdáknak kézzel kellett le- vágniok. A szövetkezet férfi-t tagjai mellett nagy kedvvel dolgoztak az asszonyok is. Hajnali 3-kor kezdték a mun­kát és nem volt ritka az a nap, hogy 80—120 asszony csomózott a búzában. Malmi portán, — Szirákon A teherautót a vidám kedélyű emberek már pú­posra rakták a potrohos zsákok­kal, s épp indul­ni készülnek a sziráki malomud­varból, amikor betoppanunk. Sejpre vinnék az itt őrölt finom­lisztet, de meg­akad a menet a látogatókban. Az üzemvezető főmolnárt, Jóna Lászlót már a ko­csiról szólítjuk le, ő az „idegenveze­tő” a százeszten­dős malomban, amelynek minden zugát úgy ismeri, hogy csukott szemmel is eliga­zodna a bonyolult útvesztőben. Nem csoda, hiszen egy esztendővel is több mint félszá­zada dolgozik a falak között, s ha hirtelen össze kellene számolni, mennyit őrölt e nagy idő alatt, bi­zony meglepő adatok születné­nek. Jóna László ma is fiatalos szívvel és erővel, jól győzi a fel­adatokat, s talán még több kedvvel,' mint valaha, ami­kor leginkább a nagygazdák, bir­tokosok hombárai- nak szaporította a telezsákok szá­mát. Ma azoknak adja a kenyérnek valót, akik egész esztendőben be­csülettel dolgoz­tak érte. Ezekről a dolgokról tere­lődik a szó a pil­lanatnyi köteles­ségekre, amíg a malomrészeket mutatja: — Jelenleg még csak rozsot őrö­lünk — Jászárok- szállásról jött hoz­zánk 120 mázsa — de a jövő héten az új búza őrlé­sét is megkezd­jük. — Honnan kap­ja az őrölni va­lót a malom? — Vámőrlések végeztetésére 8— 10 község jár hoz­zánk, a bujáki lisztcsere-tele- pünket pedig 4 község látogatja. Az itt őrölt köz­ellátási lisztet Nógrád és Heves megye kapja. Az idei termés minő­sége igen jó és mi is azon va­gyunk, hogy ki­fogástalan őrle­mény kerüljön ki a malomból. A betakarítás befejezésével most hamarosan megnő a malom munká­ja, forgalma, de az öreg berende­zés ma is jól bír­ja magát. Az óránkénti kapaci­tás Forgács László könyvelő szerint 10 mázsa, ez na­ponta, a 10 órás műszakban 80 má­zsa lisztet ered­ményez. Ezzel nem lenne baj. A legnagyobb gond az, hogy a ma­lomnak nincs megfelelő terje­delmű raktára sem a készáru, sem a gabona szá­mára, ezen kelle­ne valahogyan se­gíteni, mert egyes időszakokban olyan nagy torló­dások vannak itt, hogy szinte moc­canni sem lehet. A sziráki ma­lomüzem munká­ját a főmolnárral együtt mindössze öt ember látja el, a főmolnáron kí­vül a hengerőr, a koptatás és a zsá­koló is felkészül­ten várja az új termést, hogy augusztus 20-án, A Ikotmányunk ünnepén az álta­luk őrölt lisztből is ízlelhessük az új kenyeret. Takarmányfélék mellett borsó, karfiol másodnörények a megyében A hatalmas gabonatáblák helyét lassanként már szerte a megyében sárga tarlók mu­tatják, amelyekbe itt is ott is szemnek örvendetes friss szántások törnek be. A nagyüzemi gazdálkodás kínálkozó lehetőségeit egyre inkább megismerő termelőszö­vetkezeti parasztságunk az aratás, cséplés befejezésével ma már nem tekinti befeje­zettnek a föld termésre ösz­tönzését, s egyre növekedik azoknak a holdaknak a szá­ma, amelyek másodvetésű nö­vényekkel biztosítanak újabb komoly jövedelmet a gazdasá­goknak. Bár az elmúlt hónap száraz időjárása nem épp a leg­kedvezőbb feltételeket nyújtot­ta a másodvetések számára, a kalászosok jó termése terem­tette bizakodás mégis érezte­ti hatását. Szaporodnak a nyári szántások, vetések, s elsősorban takarmánynövé­nyekből akarnak még újabb tartalékokat gyűjteni a gaz­dák. Vannak olyan termelő- szövetkezeteink is a megyé­ben, amelyek nemcsak takar­mányra számítanak, mert úgy gondolják, hogy az uborka, az őszi érésű zöldborsó, őszi kar­fiol' is nagy keresletre számít­hat. Más helyen megint más az elgondolás. A cél azonban egységes: kiaknázni minden lehetőséget a szövetkezet anyagi erejének további szi­lárdítására. A másodvetésekkel kapcso­latosan a lényeg most az. hogy a termesztésre szánt növény mielőbb földbe kerül­jön, mert ha az immár több. mint egy hete „levegőben ló­gó” eső beköszönt, azok jár­nak jól, akik nem odázgat- ták el tervük, feladatuk meg­valósítását. Gazdag, jó a termés Hé­halomban. Súlyosak, teltek a kalászok. S most a termelőszövetkezet ve­zetősége úgy szervezi a munkát, hogy a megter­melt gabona minden sze­mét gondosan be is taka­rítsák. Szervezetten, jól készültek fel az aratásra, ez a buzgalom jellemző a termelőszövetke­zetben a hordás, a cséplés munkáira is, hiszen a cél­juk az, hogy minél kevesebb szem menjen veszendőbe. A termelőszövetkezet veze­tői az aratás idején vizsgáló szemekkel járták a határt, s figyelték: eléri-e a szem­veszteség azt a mennyiséget, amikor megfelelő intézkedé­sek megtétele válik szüksé­gessé. Most a hordást, a csép­lést is olyan gondosan szer­vezték meg, hogy erre ne legyen szükség. A termelő- szövetkezetben az igaerő je­lentős részét a hordásra ál­lították át. Csak dzok a fo­gatok képeznek kivételt ezen a téren, amelyek takarmány­nyal, vízzel látják el az ál­lattenyésztést, vagy a kerté­szet öntözésénél segítenek. Ilyenformán lehetővé válik a termelőszövetkezetben a csép­lőgépek folyamatos munkája. Mert a szövetkezetiek úgy ha­tároztak, hogy a fogatok egyenesen a három cséplőgéphez hor­danak — ennyi dolgozik a hét közepétől a község­ben — sőt a felmérések alapján arra is számíta­nak, hogy emellett néhány fogat asztagba is hord majd. Azért csinálják ezt így, mert így most esős idő esetében sem kell szárítani a keresz­teket, megkezdhetik újra a munkát a cséplőgépek, s kevesebb ilymódon a szem- pergés is. Idejében megszervezték a termelőszövetkezetben a csép­lőcsapatokat is. Mint mindig, az Uj Élet Termelőszövetke­zet most is saját erőből vég­zi el a cséplést. A férfiak mellett 82 asszonyt is be­vontak a cséplési munkába. Az asszonyok dolga az, hogy hányják a kévéket, szedjék a szemet és eltávolítsák a töveket. A munka meggyor­sítása érdekében a termelő- szövetkezet vezetősége a csép­lőgépeknél két műszakot szer­vezett. Egy csapat reggel 4 órától délig dolgozik. A má­sik 1 órától este 9 óráig végzi a munkát, S ez így van mind a három cséplő­gépnél. A két műszak kö­zötti egy óra nemcsak ebéd­szünet, hanem ekkor végzik el a cséplőgépek szokásos karbantartását is. A termelőszövetkezetben tudják, hogy a gabona szer­vezett, gondos betakarítása, cséplése egyaránt érdeke az államnak és a termelőszövet­kezeti gazdáknak is. Csak en­nek sikeres végrehajtásával tudják leadni az államnak azt a nyolc és félvagon több­letet, amelyre most pótszer­ződést kötöttek a Termény­forgalmi Vállalattal és így lesz jövedelmező az eszten­dő a termelőszövetkezeti gaz­dáknak is. Cséplőgéptől a magtárba A Terményforgalmi Vállalat palotási telephelyén Kiss Illés átvevő naponta kétszer ellenőrzi a búza minőségét, azt, hogyan bírja a tárolást a gabona. Megkezdődött a cséplés Hasz ácson, a Máíravölgye Ter­melőszövetkezetben. Csépe János fogatos a kombájntól szállítja el a gabonát.

Next

/
Thumbnails
Contents