Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)
1961-07-19 / 57. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. július 19. Kulturális eredményeink, feladataink A megyei tanács művelődésügyi osztálya vezetőjének nyilatkozata Megyénk kulturális életében egyre szebb eredmények tapasztalhatók, helyes úton járunk a tudatformálás tekintetében. A további eredmények érdekében azonban még szervezettebb, céltudatosabb munkára van szükség. A feladatokkal kapcsolatban munkatársunk beszélgetést folytatott Kmety Ferenc elvtárssal, a megyei tanács művelődésügyi osztálynak megbízott vezetőjével. Hogyan értékeli a megyében eddig elért kulturális eredményeket, ipari és mezőgazdasági kultúránk helyzetet? — Kulturális életünk meghatározója az utóbbi időben a MSZMP művelődéspolitikai irányelvei, melyet a VII. kongresszus megerősített. A népművelés sajátos eszközeivel szórakoztat és nevel. Megfelelő tartalom biztosítása a szakembereknek a feladata. Ezt kellett megoldanunk az utóbbi időszakban. Bár vannak szakember problémáink, azonban folyamatosan bővül a jó kultúrmunká- sok gárdája. A dolgozók érdeklődése megnövekedett főként a színvonalas, jó kulturális rendezvények irányában. Persze ebben jelentős szerepe van a televízió elterjedésé- sének, hivatásos művészeink szereplésének, jó nevelőmunkánknak. Nem helyes a kérdés második része. Nem különböztetünk meg ipari és mezőgazdasági kultúrát, hanem egységes szocialista magyar kultúrát. Ebben benne van az. hogy ezt a kultúrát differenciáltan, különböző területek műveltségi színvonalának, termelési feladatainak, igényeinek megfelelően nyújtjuk. Mi a véleménye művelődési intézményeink eddigi munkájáról, mit kívánnak tenni a művelődési munka vezetése, színvonalának növelése érdekében? — Éppen az igények és követelmények megnövekedése következtében jogosan vetődik fel a kérdés, hogy intézményeink meg tudnak-e felelni a feladatoknak. Eddigi igényeket helyesen elégítették ki kulturális vezetőink, azonban a jövőben többet kell nyújtaniok. — Egyéb intézményeink régi módszerekkel dolgoznak. Jelenleg is és ebből adódnak a problémák. Elfelejtik ezek a kulturális vezetőink, hogy ez a munka nagymértékben mozgalmi munka és ez megkívánja a nagyon széleskörű agitációt, dolgozók meggyőzését, újabb tömegek bevonását, a foglalkozások népszerűsítését. — A megoldás érdekében tanfolyamokon képezzük községi vezetőinket. így Balassagyarmaton tartottunk kul- túrotthonok igazgatói részére kéthetes tanfolyamot. Megindult a szaktanácsadói hálózat munkája, megerősödtek a járási népművelési felügyelőségek. Jelentős azonban, hogy a községi tanácsi vezetők részére tartunk előadásokat, Írásos útmutatásokat kapnak a munka gyakorlati végzéséhez. Hogyan vélekedik művelődési munkánk céltudatosságáról, a helyes módszerek elterjesztéséről? — Mint az irányelvekből kitűnik a központi irányítás nagyon határozott céltudatossággal szabja meg a feladatokat. Ez a céltudatosság a megyei és járási vezetésben még jól érvényesül, azonban több probléma van a községi munka céltudatosságával. Még a nagvobb szakszervezeti kulturális intézményeinknél is felmerülnek mellékes szempontok a műsorpolitikájuk- ban. — Célkitűzésünk az. hogy a népművelésen keresztül segítsük pártunk és a kormány célkitűzésének megvalósítását. az emberek tudatának formálását, a helytelen nézetek ellni harcot és helves szó. dialista kialakítását E téren vannak szép eredmények, azonban még gyorsabbat igényel a fejlődés. Nacionalizmus, sízektásság, kispolgári nézetek, vallásos nézetek stb. nehezítik előbbrehaladásun- kat. Községeinkben is létrejöttek a művelődési bizottságok. Ezek feladata, hogy az egységes célkitűzések irányvonalában a helyi adottságok és lehetőségek figyelembevételével segítsék a hatékony művelődési munkát. — Lehet beszélni a népművelési munka folyamatosságáról is. Ez egyik alapvető problémánk, hogy a munka ne kampányszerű legyen. Intézményeink mind nagyokat akarnak alkotni és megfeledkeznek a folyamatos aprómunkáról, mely minden családba be kell hatoljon, mert csak így tudjuk az egész dolgozó nép műveltségi színvonalát emelni. A helyes módszerek elterjesztésére tapasztalatcseréket szervezünk, így tartottunk a közelmúltban Nógrádmegyeren és Mohorán ilyent. Véleménye szerint, melyek a legidőszerűbb feladatok megyénk kulturális életében az ipari és mező- gazdasági kultúra területén? — Ipari területeken sokkal előbbre vagyunk a tudatformálásban Ez természetes is, hiszen munkásságunk adottságainak, tapasztalatainál, eddigi harcainál fogva fogékonyabb az ilyen tevékenység iránt. Mégis ezen a területen legalapvetőbb kulturális probléma a műszaki ismeretterjesztés fokozása, a művelődésügyi tevékenység összekapcsolása a termelési feladatokkal. Az új technika meghonosítása, a termelés műszaki kérdéseinek megismertetése, az iskolázott munkástermelés. a magasabbrendű- ség biztosítása, mert az új gazdasági élet művelt munkásokat igényel. — Mezőgazdasági területen döntő jelentőségű a tömegesítés. Bevonni a dolgozó parasztságot az ismeretterjesztésbe, mely a magasabb termelési eredmények, a szocialista termelés módszereit ismerteti meg velük. Ez azt is jelenti, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom erősítése mi részünkről kulturális felemelést kell eredményezzen. Érdeklődővé kell tennünk parasztságunkat az előadások, a könyvek, műsoros rendezvények, filmelőadások stb. iránt. Mindkét területen a művelődési rendezvényeken keresztül kívánjuk megoldani hogy a tömegek minél nagyobb része igényelje a kultúrát és képes legyen az önművelődésre. — mondotta befejezésül Kmety elvtárs. Nem nagy ügy, de ... Vannak dolgok, melyek bizonyos körülmények között más értékelést nyernek. Ezért kell, hogy szóvá tegyem most a megindult terényi közfürdő és a falu számára remélhetőleg mielőbb megvásárlandó televíziós vevőkészülék ügyét. Magáról Terényről annyit, hogy a megye közepe-táján terül el. Nem nagy falu, a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 914 lakosa van. Távol esik vasúttól, forgalmas közúttól. A villanyt az elmúlt ősszel vezették be a faluba. Van népkönyvtára, legtöbbször gabonaraktárnak használt kultúrháza, napközi otthona, orvosi lakása (sajnos állandó lakó nélkül) és egészségháza. Középület még a tanácsházán kívül a vegyes és italbolt és a vallási felekezetek két temploma. Az emberek itt is dolgoznak, ki jól, ki rosszabbul. A falu lakói itt is a közös utat választották, megvannak a maguk egyéni és közösségi gondjai. Járom szombat délben a kihalt főutcát. Az utca pora megszürkíti az ablakokban virító muskátlik zöld leveleit. Nagy dologidő ez, az emberek kinn a határban. Most van az aratás, be kell gyűjteni a szénát is. Az árnyas udvarokban reszketőkezű öreg asszonyok őrzik a házat. A napköziben tizenöt kis magyar az udvaron. Homokvárat építenek. Benn a konyA Helbra-i énekkar és a Salgótarjáni Cttörőház zenekarának közös hangversenye Nehéz az újságíró dolga, ha azzal a céllal megy eí egy rendezvényre, hogy eddig még nem ismert előadás értékeiről írjon. Ilyen gondolatok foglalkoztattak, amint elindultam a Helbra-i énekkar és a Salgótarjáni Úttörő- ház zenekarának az acélárugyár kultúrotthonában, az úttörőmozgalom fennállásának 15. évfordulója alkalmából tartott közös hangversenyére. A himnuszok elhangzása után Juhász Béla, a Pedagógus Szakszervezet megyei elnöke üdvözölte a német pajtásokat. Szavaira Horst Becker, az ifjú német karmester válaszolt. Mindketten hangsúlyozták a két nép barátságát, kölcsönös elismeréssel nyilatkoztak az együttesek eddig elért sikereiről. A hangversenyen Händel, Kodály, Brahms, Schubert, és Schuhman művek keltek életre, népek dalai szárnyaltak vidáman, hirdetve a békét és a testvéri együvé tartozást. Szállt a dal a német egységesítésről, az elnyomott néger nép szomorú sorsáról, és Csillebérc múltjáról; boldog jelenéről. A közönség feloldódott — valamennyien együtt örültünk a kis úttörőkkel. Daluk hirdette, hogy jó élni és érdemes is, mert szép az élet. Nehéz a számok közül valamelyiket is kiemelni, mind jó volt. A közönség tetszését talán mégis a magyarul előadott énekszámok nyerték meg leginkább. Az egyéni teljesítmények között első helyre Hort Beckert, a fiatal, energikus karmestert kell tenni, akinek dirigálása az est fénypontja volt. Jó benyomást keltett Siegfrid Lech- nert magabiztos, szép tenorja, valamint a bájos és tehetséges Füzes Marika Beriot hegedűversenye. Elismerésre méltó munkát végzett Fritz Artmann zenetanár, és Füzes Zsigmond a zenekar dirigense. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a két együttes ilyen pompás összhangban tudott dolgozni. Fiatalok mutatkoztak be ezen az esten, ízelítőt adtak szorgalmas munkájuk gyümölcséből, s főképpen abból: hogyan lehet meleg, baráti kapcsolatot teremteni a két nép ifjúsága között. Tóth hán készül az ebéd: krumpli leves és káposztástészta. Kissé szabódnak, nehezen ismerkednek. A legkisebb félve bújik hozzám, amint felemelem. Becézgetem, nem felel. Végül mégiscsak megbarátkozunk: — Éhes vagy már kicsikém? — Igen ... — És mit szeretsz te legjobban enni? — Babot... Ezt ette a nagyapja, apja, ezt eszi ő is. Ezt szokta meg. Laktatós és olcsó, eláll napokig. De az aratóknak már csirkelevest visz a nagymama. Virágoskék mintás, harangszoknyás, szöszke kislány köszön ránk az utcán: — ... csértessék... Megkerül kicsit bennünket félve és zavartan lóbálja kezében az üres szalmakosarat. — Jársz-e már iskolába kislány? — Most maradtam ki az elsőből... — Na és hogy tanulsz? Milyen a bizonyítványod? — ötös ... Színtiszta ... Végig •• • — Láttál-e már televíziót? Rámnéz tágranyílt okos szemével, homlokán nevetséges ráncok futnak össze: — Az mi? Mit válaszoljak? Megnőtt ez a gyerek iskoláskorba, megtanulta a betűvetést, de még nem ült ámuló szemekkel esténként, vagy vasárnap délelőtt a csodálatos masina előtt. Nyár van, nagy a hőség. Izzadunk és panaszkodunk. A városlakó ember munka után elmegy a szabadtéri moziba, mert ugye ott nincs meleg, legfeljebb a szúnyogok csípnek. A kényesebb gyerekek nem eszik meg az eperfagyit, nekik csak a vanília kell. Más gyerekek bőgnek, ha anyjuk estére fürdőkádba rakja őket. Megszoktuk már, természetesnek vesszük ezeket a dolgokat. Itt jó két hete nyílt meg a közfürdő. Ott van az egészségházban. Két kád, zuhanyozóterem, nagyméretű, központi fűtésre is alkalmas fürdőkályha mindössze, mégis meglepően nagy sikere van. Használják is, elmondás szerint még a 40—50 éves asz- szonyok is, hát még a fiatalok. Nagy az öröm. Minden relatív. Ami má- sut apróság, az Terényben nagy öröm. őszintén együtt örülök az ottani öregekkel, fiatalokkal egyaránt. Váljék egészségükre munka után a langyos, simogató fürdő, legyenek illatos, szappanszagúak a terényi lányok is, kacarász- szanak csak boldogan a hűs vízsugár alatt minél többször és minél többen! Türelmetlenül várom azonban a televíziós vevőkészülék itteni premierjét is. Az ötös, avagy netán hármas bizonyítványt hazavívő gyemekek ma még elmennek vasárnap délelőttönként a templomba és fogalmuk sincs arról, hogy ugyanezen idő alatt kínai, finn, mongol, szovjet, angol, német, lengyel és magyar pajtások micsoda vetélkedésben viaskodnak a televízió képernyőjén. A közfürdő, a testi fürdő már megvan. A szellemi felüdülés, a lelki fürdés hiányzik még. Reméljük, nem sokáig. A sajtó nyilvánosságát ragadom meg arra. hogy köszönetét mondjak a Budapesti Orion gyár munkásainak és igazgatójának azért, hogy lehetővé tették a terényiek számára nagyképernyős TV-ké- szülék megszerzését, örülök, hogy megértették az idők szavát és az emberekről való gondoskodást a gyakorlatban ' valósították meg a terényi tanácsházán, tsz-irodán és az Orion gyárban egyaránt. Habonyi Zoltán Béketalálkozó Salgótarjánban Az elnök rendet teremt A termelőszövetkezet üzemi konyháján találkoztak össze. Varga Pista már a sűrű, zsíros, karfiolleves maradékát kanalazta, amikor az elnök mellé telepedett. — Hogy Ízlik a Rozi néni f őzt je? — kérdezte mosolyogva Pistától, miközben erős, barna kezével levest merített tányérjába. Varga Pistának még válaszolni sem volt ideje, amikor újra az elnök hangját hallotta: — Beszéltem a feleségeddel ... Varga Pista keze a kanállal együtt a levegőben maradt. Néhány percig szótlanul, csodálkozva meredt az elnökre. — Mit mondott? — szólalt meg végre. Az elnök nem válaszolt azonnal. Megvárta míg Rozi néni beviszi a konyhába a megüresedett tányérokat, csak azután szólt. — Azt mondta, bejön a tanyáról ... ha rendben van a lakás. A fiatalember nem erre számított. Arcán meglepetés tükröződött. Akadozva préselte ki magából a szavakat. — Hátha meggyőzte ... legalább ... könnyebb lesz a dolgom. — Nem kellett azt meggyőzni. Azt mondta, bejön — mondta az elnök. Átható tekintettel fürkészte Pista arcát, s úgy szólt megint: — Rendes asszony a feleséged. Megbecsülhetted volna jobban. Varga Pista nem állta az elnök tekintetét. Lehajtotta fejét. Agyában gyors képek villantak fel életéből. Egészen fiatal volt, hogy megnősült. Aki vékony gyerekképét, az olajos sapka alól kihulló szőke haját nézi, el sem hiszi, milyen keserves ót esztendőt hagyott maga mögött, hogy nincsenek jól az asszonnyal. Pedig már gyerek is van. Az asszony kint él a tanyán, a kétéves Pistivel. Pista meg az öregeknél lakik, benn a faluban. A nnak idején, hogy az öregek látták mennyire komoly a dolog Deák lányával, Icával, nem állták meg szó nélkül. — Korai lesz még a nősülés fiam — aggodalmaskodott az anyja. — Fiatalság, bolondság — bölcselkedett az apja. — Csak aztán meg ne bánd fiam! Dehát ki állhat útjába a rohanó árnak? Ki tudja megfékezni a feltartóztathatatlan erdőtüzet? Varga Pistának sem használt a szülői intelem. A szomszédok észrevételeit is közömbösem nyugtázta. Szerették egymást, megesküdtek. S most öt év után megint tele van velük a falu. Hii^elen ez cikázott keresztül agyán, s egészen ellágyult. De mikor megszólalt már kemények voltak vonásai. — Rendes asszony ... mert most beszélt vele először Majd ha kétszer-háromszor meglátogatja, jobban megismeri, ki... z elnök Varga Pista *■ szavába vágott. — Aki úgy rendben tartja A Hazafias Népfront városi és kerületi bizottságai, valamint az üzemek és vállalatok üzemi bizottságai 1961. július 23-án külföldi békeharcos vendégek részvételével egész napos béketalálkozót rendeznek az acélárugyári Zója ligetben. A béketalálkozó délelőtt tíz órakor ünnepi nagygyűléssel kezdődik. A nagygyűlés előadója Szakasits Árluba jár esténként. Azt beszélik, hogy Földi Annus után vetette magát. — Meg is esz benneteket a piszok... — mondta, de közben fel sem nézett tányérjáról. Varga Pista nem igen hallotta az elnök szavait. Képe rákvörössé vált, hogy rátámadt a még mindig mosolygó Maglódi Ferire. — Többet jársz te oda. mint én! Szavai elevenre találtak. Maglódi arcára ráfagyott a mosoly. Felmarkolta a fehér tányérról a pogácsákat és gyorsan odébb állt. a házát, a gyerekét, s mindennap itt van a szövetkezetben, az csak rendes asz- szony lehet... — De ha Pistának Annus jobban tetszik — szólt közbe nevetve az eddig szótlan Mag- lódi Feri. Az elnök hallott róla. hogy Varga Pista a szomszéd faKetten folytatták tovább a beszélgetést. — Mikor voltál a fiadnál? — fordult Pistához az elnök. s hogy az szótlanul vo- nogatta a vállát, így folytatta: — Többet törődhetnél vele. fiatalember felfortyant. — Minden hónapban odapád, az Orsz. Béketanács elnöke. A nagygyűlésen külföldi vendégeink is felszólalnak. Délután bábszínház, térzene, vidám műsorok és szerencse- játék, és tánc szórakoztatja a közönséget. A béketalálkozó — amely kedvezőtlen idő esetén az acélárugyári művelődési otthonban tartanak meg — szeretettel várja városunk minden dolgozóját a rendezőség. adom a pénzt... 480 forintot ... Igazság szerint nem is járna ennyi, mert dolgozik az asszony is. — Tudod, mit mondok én neked? — jött indulatba az elnök. — Az olyan emberektől az egész fizetésüket levonnám, akik így elhagyják családjukat. Csend lett egy darabig. Mindketten saját gondolataikkal voltak elfoglalva. — Mikor érsz rá, hogy rendbe hozzuk a lakást? — törte meg végre a csendet az elnök. — Segítsek én is. — Hát — bizonytalankodott Pista — nem is tudom. A bíbort csépelem... talán, ha befejezem. — A bíbor most várhat egy napot. A ti ügyetek fontosabb! mm ár felkelt az asztaltól. fWt amikor még eszébe jutott valami, s visszaült a székre: — Aztán még valamit szeretnék mondani. Védnökséget vállaltam az asszony fölött. — Látta, hogy Pista nem egészen érti a dolgot, magyarázni kezdte tovább: — Megígértem neki, hogy nem bántod őt... — Kifelé indult. Az ajtóban még utói érte öt a Varga Pista hangja: — Holnap akkor megcsinálhatnánk ... Az elnök szótlanul bicccn- tet. Kisvártatva azonban már a konyhából hallatszott a hangja: — Rozi néni! Szóljon az asszonyoknak, hogy holnap jöhetnek. Megígérték, hogy segítenek. Vincze Istvánná
