Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)
1961-07-15 / 56. szám
1961. július 15. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Tuza Gyula 28 000 forintja Igen szép számmal vannak megyénkben olyan termelőszövetkezeti gazdák, akik fölösleges abraktakarmányukat úgy értékesítik, hogy sertéshizlalási szerződést kötnek az Állatforgalmi Vállalattal, amely azzal is jár, hogy minden leszerződött sertés után másfél mázsa abraktakarmányt is kapnak 215 forintért. Mennyire érdemes sertéshizlalási szerződést kötni, azt Tuza Gyula és felesége tudja elmondani. Tuzáék Szanda—Kiskér-pusztán laknak, s 14 darab sertés meg- hízlalására kötöttek szerződést az Állatforgalmi Vállalat balassagyarmati kirendeltségével. A hizlalásra szánt abraktakarmány mellé még 21 mázsát vásároltak, természetesen kedvezményes áron, a Terményforgalmi I Vállalattól. Tuzáéknak az a tervük, hogy a már most 90 kilogramm súlyú sertéseket, amelyek augusztusban elérik a szerződésben megállapított súlyhatárt, csak szeptemberben adják át az Állatforgalmi Vállalatnak 130 kilogrammos súlyban. Ügy számítják, hogy ekkor mintegy 28 ezer forintot kapnak az állatokért. Ezen túlmenően Tuza Gyula már gondoskodott a következő év hízlalási alapanyagáról is. Két anyakocát vett ' át az Állatforgalmi Vállalattól hitelbe. Az anyakoca árát majd akkor számolják el a vállalattal, amikor anyakocánként 3 darab 40 kilogrammos malacot adnak le. S miután mindkét állat 10—10 malacot ellett, ezt leszámítva is megmarad Tuzáéknak 14 darab malac, amelyet újra meghízlalhat- nak. Tehát Tuzáék példája bizonyítja, hogy érdemes igénybevenni a háztáji gazdaságban is az Állatforgalmi Vállalat hízlalási akciójának lehetőségeit, hiszen ez , igen előnyös és nagyszerű jövedelmet hoz a termelőszövetkezeti gazdáknak. BEÉRETT A DOHÁNY AZ ÉRSEKVADKERTI MAGYAR—CSEHSZLOVÁK BARÁTSÁG TSZ-BEN Az érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet 36 holdas dohánytábláján beérett és megkezdődött a levelek törése. A töréssel egyidejűleg a levelek fűzéséhez is hozzáláttak. Nagy gondótt okoz azonban a dohányszárító pajta építésének befejezése, ami néhány fontos szerelési anyag hiányán múlik. SZAKMAI TANÁCSADÓ A nyári istállótrágyázás jelentősége Dolgos hétköznapok Tengernyi a munka ilyenkor nyár derekán kinn a földeken. Az aratógépek, kombájnok, s a termelőszövetkezeti gazdák munkája nyomán egyre fogy a lábonálló gabona. S a termékeny aratás közepette termelőszövetkezeteink azokról az egyéb fontos munkákról sem feledkeznek meg, amelyek időbeni, gondos elvégzése termékenyen érezteti hatását a gazdálkodás későbbi menetében. Egyre szaporodik a sertésállomány a sziráki Üj Tavasz Termelőszövetkezetben. Sikeres volt az aprómagtermelés Patakon A pataki Kossuth Termelő- szövetkezietben nagyszerű eredményt hoz az idén az aprómagtermelés. A termelő- szövetkezet a napokban kezdte meg a bíborhere.szállítását, amely 5,80 mázsa átlagtermést adott katasztrális holdanként. A termelőszövetkezet mintegy 280 mázsa értékesítésére kötött szerződést a Magtermeltető Vállalattal, s mintegy 300 ezer forint jövedelemre nak belőle. számítaA termelőszövetkezetben gazdag termést ígérnek a2 egyéb aprómagféleségek is. A 150 holdas vöröshere, a lucerna, és a nyúlszapuka a cséplés után a szerződés értelmében szintén értékesítésre kerülnek, s tovább növelik majd a termelőszövetkezet jövedelmét. Az istállótrágya kihordása tekintetében nálunk még sok helytelenség tapasztalható. Sok helyen tavasszal, közvetlenül a vetés előtt hordják ki és szántják alá a télen összegyűlt és sok esetben még éretlen istállótrágyát. A tavaszi istállótragyázásnak nagy hátránya, hogy nálunk gyakori tavaszi szárazság miatt a termésfokozó hatás helyett átmenetileg rossz termést eredményezhet, hatása éppen annár a növénynél nem érvényesül megfelelően, amelyik alá adjuk és amelyik a nagyobb terméssel azt a legjobban meghálálja. A mi viszonyaink között az is- tállőtrágyázás legmegfelelőbb időpontja a nyár, illetőleg a nyár vége. A nyárvégi és az őszi munkatorlódások elkerülésének egyik legjobban bevált módszere a nyári istállótrágyázás. Biztosítja a trágyázás, valamint a talajelőkészítés gyors végrehajtását és lehetővé teszi az őszi gabonavetések határidőre történő és jó minőségű elvégzését. Az istállótrágya termésfokozó hatása legjobban az augusztusi és szeptemberi trágyázással érhető el. Ugyanis ezekben a hónapokban a talajban élő baktériumok működése igen erőteljes és az istállótrágyát humusszá igen rövid idő alatt tudják átalakítani. Éppen ezért a téli és tavaszi trágyázásról át kell térni a nyári és az őszi trágyázásra, mert télen már lényegesen lassúbb ez a folyamat. A lehetőségek szerint tavasszal csak kiegészítő trágyázást végezzünk. A jó minőségű, idejében alászántott trágya korhadási folyamata következtében a talaj élő és elhaló parányi szervezetei omlóssá, morzsalékossá teszik a talajt. Megkel a fölrf és olyan lesz, mint a süppedő szőnyeg. A későbbi munkák az ilyen talajon könnyen végezhetők. Az ilyen beérett talaj a csapadékot ma- gábaszívja és megőrzi. Az ilyen talajt szeretik a kapásnövények és ilyenen tudnak csak igazán nagy termést adni. A trágyahordás folyamatosságának biztosítása és mielőbbi befejezése érdekében a trágyahordás idejére összpontosítani kell a gépi-, fogat- és kézi munkaerőt. A trágyahordás idejére any- nyi munkaerőt kell biztosítani, hogy a járművek a fel- és lerakásnál ne sokat várakozzanak. A vontatóval történő szállításnál lehetőleg külön kell a fel- és külön a lerakáshoz szükséges munkaerőt biztosítani. Az istállótrágya bemunkálásánál a cél az legyen, hogy a kihordott trágya még aznap leszántás- ra kerüljön. A szétterített és a nap hevének kitett trágya két nap alatt elveszti nitrogéntartalmának 20 százalékát. Egy hét alatt pedig még a felét is. A nyáron kihordott istállótrágyát kötött talajon 14—16 centiméterre, laza talajon 16-18 centiméterre szántsuk alá. Az eke után hengert és fogast járassunk. A trágyázásra kerülő földek kijelölésénél elsősorban azokat a földeket kell számításba venni, amelyek régen voltak trágyázva, soványak, kizsaroltak és amelyeken vöröshere, lucerna, vagy egyéb pillangós növény régen volt. BARLAI GÁBOR Nyári szántást végez gépével Kocsis Mihály, a Szécsényi Gépállomás traktorosa. Új gabonát őröl az érsekvadkerti malom Űj gabonát őröl az érsek-készültek fel az őrlésre. Bevadkerti malom, amely a szükséges karbantartási munkálatok után jó egy hónapja, hogy dolgozik. A malomban gondosan, alaposan K özépkorú barna asszony csatlakozik hozzám a nógrádmegyeri utcán. A termelőszövetkezeti irodára igyekszem, arra lakik ő is. Megyünk a poros úton, s beszélgetünk. — Itt dolgozik maga is? — intek a termelőszövetkezet leié. — Itt-e? — legyint lemondóan. — Éhen vesznének a gyerekek. Hisz nem fizetnek soha. Benn a szövetkezeti irodán — látom az ablakon keresztül — Elek Dezső, a termelő- szövetkezet elnöke, meg Nagy Mihály a párttitkár tárgyal. — Mi újság? — nyitom rájuk az ajtót. Az elnökből, mint bőséges eső után a folyó, árad a szó. — Tengernyi a munka. Nagy a határ, háromezer hold, a munkaerő meg kevés. A kukoricával most végeztünk, de sietnünk kell a takarmánnyal is, mert itt a nyakunkon az aratás. — Agronómus kellene. Már egy éve nincs nálunk — szó! a beszélgetésbe a párttitkár. — Van agronómus a bányánál, meg a MÁVAUT-nál. Akkor majd jönnek, ha rendbehoztuk a termelőszövetkezetet — méltatlankodik. Ha pusztán ennyit tudok meg a Petőfi Termelőszövetkezetről is elég ahhoz, hogy megállapítsam: van gondjuk elegendő. A régi Petőfinek csak a híre maradt Nógrád- megyerben, bárhogy nézzük is a dolgot. A termelőszövetkezet határa kitágult egészen a község határáig. Tagjaként tartja számon a falu minden olyan lakóját, aki annak idején — sajátján, vagy a másén — földdel dolgozott. S az eredmény? Azok sem közelítik meg a régi, jóhírű termel őszövetkezet nagyszerű eredményeit. Az elmúlt esztendő meg kiváltképp gyengére sikerült. Ezért mondta ismeretlen utitársam azt a lesújtó véleményt a termelőszövetkezetről: — Nem tudnánk megélni itt. Ez persze nem így van ^ teljesen. A termelő- szövetkezetben egyelőre ha keveset is, csak fizetnek a termelőszövetkezeti gazdáknak. Természetesen mindenki úgy kapta és kapja a járandóságát, amennyit éppen dolgozik. S ha keserű szájízzel is, most már egyre többen látják a szövetkezetben ilyen adottságokkal sokkal többre lettek volna képesek. Csak hát komolyabban kellett volna venni a közösségi életet, a közösségi munkát. Egy jómódú középparasztot említenek, aki 20 holddal jött a termelőszövetkezetbe. Azelőtt egész családját munkába állította, hogy megdolgozza annak rendje, módja szerint a földet. A termelőszövetkezetben most nem látják családtagjait, s ő maga is két-három naponként jön a közösbe. Az ilyen és ehhez hasonló esetek láttán méltán háborodtak fel azok a tagok, akik komolyan, becsületesen dolgoztak. A közgyűléseken nem is olyan régen, még igen parázs viták kerekedtek pontosan az ilyen dolgok miatt. — Mi nem dolgozunk helyettetek — mondták azok a tagok, akik korábban vagy később igen kevés földdel, vagy föld nélkül jöttek a termelőszövetkezetbe. — Mi földet adtunk, ti semmit sem hoztatok... Most dolgozzatok — kiabáltak, néhányon a jómódú gazdák közül. S ahol örökös a viszály, ott a munka, a közös munka marad. A nyár elején történt, hogy felmérést készítettek a termelőszövetkezetben, hogyan veszik ki részüket a gazdák a közös munkából. Az eredmény: a 380 tagból 180 volt olyan, aki még egytlen munkaegységet sem teljesített. Nyolcvanon pedig nem érték el a 20 munkaegységet sem. A sok esetben önkényes- kedő, mások véleményére nem kíváncsi elnök, az erélytelen, a határozatlan vezetés, a befeléforduló párt- szervezet és a községi tanács gyengesége az is, hogy a termelőszövetkezeti gazdák kétségei a közösségi élettel kapcsolatosan később bizalmatlansággá, gyanakvássá fajultak a vezetőséggel, egymással szemben. S bár az elnök magatartása. módszere az irányításban sokat változott, rátermettebb. arra érdemesebb emberek kerültek a vezetésbe is, hatékonyabb a pártszrve- zet munkája és többet segít a községi tanács is, a kialakult helyzetet azonban máról-holnapra nem tudják megszüntetni. A következő esetnek magam is tanúja voltam: — Mi van a háztáji földemmel? — rontott egy asszony dühösen az irodába. — Rendben van az már Bözsi néni — csitította őt az elnök — sőt ha jobban megnézzük még néhány négyszögöllel több is a megengedettnél. A vezetőségnek meg van olyan tagja, akinek meg nem jutott egy-egy fél hold. — Már az egy holdon felül van a fél. Ügy gondolod te is — csipkelődött tovább az asszony. — Mert hát a ti öletek úgy mér, ahogy éppen akarjátok. C az optimisták mégis ** azt mondják, már túl vanak a nehezén. Jó lecke volt az elmúlt esztendő, tanultak belőle, s ha most még nem is megy minden a közösségi élet szabályai szerint, lassan azért csak megtörik a jég. Ha elkésve is, de megy a munka, gyűlik a takarmány, a keresztbe rakott gabona a nógrádmegyeri határban. Igaz, sokat segítenek a szövetkezetieknek az üzemi mynkások is. Mert így lesz forint, több mint tavaly volt és így vesznek el lassan, hullanak a semmibe az ellentétek is. c ** ezek nem illúziók, amelyeket az ismeretlenség rózsaszín ködéből szövögetnek az emberek. Maga a va lóság ez, az adottságok, a tények ismerete. Szőke La- josné, a termelőszövetkezet főkönyvelője mondotta, ahogy beszélgettünk. — Több mint négy és fél millió forintunk fekszik az épületekben. Most is építünk egy 100 férőhelyes istállót, ha elkészül, a növendékállatok elhelyezése is megoldódik nálunk. Meghaladja az egymillió forintot tenyészállataink értéke is. A tavalyi mérleghiányon az idén már túl leszünk. Részben az állam ad segítséget, másrészt a mi erőfeszítéseinkből. S ezeket a közös erőfeszítéseket segíti a járási párt- bizottság mellett a termelő- szövetkezet politikai megbízottja Szabó József is. Szabó elvtárs Budapestről jött. Biztosra veszem, hogy a szövetkezeti gazdák többsége hozzáértőbben suhintotta a kaszát, forgatta a villát, a szénakaszálásnál, hordásnál mint ő. Annyi bizonyos, ami a közös munka szeretetét, a munkás, dolgos emberek megbecsülését, a közös munkával szerzett vagyon védelmét illeti, nagyon sokat tanulhatnak tőle. Egy fecske nem csinál nyarat. Ezt tartja a közmondás. és ez így igaz. Azonban ha azok az elgondolások, amelyeket sokszor éjszakákba nyúló beszélgetéseken vitatnak meg Nógrádmegy erben követésre találnak — s az eddig eltelt idő ezt bizonyítja, — biztatóbb lesz már ez a nyár is, a tavalyinál. (Folytatjuk) Vincze Istvánná vezették a két műszakot, s így a 16 óra leforgása alatt mintegy 240 mázsa gabonát dolgoznak fel, őrölnek meg. Most már, hogy fogytán van az ó-gabona, a malomban teljesen áttértek az új búza őrlésére. Elsőként a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság gabonáját őrölték. 620 mázsát szállítottak belőle Érsekvadkertre, a malomba. Jelenleg az érsekvadkerti Dimitrov Termelőszövetkezet búzáját őrlik. A termelő- szövetkezet 150 mázsa, korán érő szovjet búzát szállított a malomba, amely a szakemberek véleménye szerint kifogástalan minőségű. Rövidesen megkezdi a búza szállítását az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet is. Mintegy 10—15 vagonnyit tesz ki az a mennyiség, amelyet a malomnak — mivel az említett termelőszövetkezet nem rendelkezik- megfelelő tárolóhelyiséggel — a cséplőgéptől fogadnia kell s tárolni is, ameddig őrlésére sor kerül. Ez azonban nem okoz különösebb gondot a malomban, mivel megfelelő raktártérrel rendelkeznek s így szívesen segítenek azokon a kezdő termelőszövetkezeteken, ahol még nem volt mód megfelelő, nagyüzemi magtárak építésére. Az érsekvadkerti malom azonban nemcsak a környező termelőszövetkezetek gabonáját fogadja, s őrli lisztté. Az ország más vidékeiről is érkeznek hozzájuk gabonaszállítmányok, amelyek az idén, a kedvező időjárás következtében korábban értek a szokottnál, s így korábban kezdte meg az új termés őrlését a malom is. Arat a kombájn a diósjenői határban. Márkus János és Takács István napi teljesítménye: 220 mázsa gabona el- cséplése. Igaz, volt már olyan nap, hogy 330 mázsa gabonát csépeltek. MEGTÖRIK Ä JÉG
