Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)
1961-07-12 / 55. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. július 12. NÓGRÁDI EMBEREK boldogsággal ünnepelhetjük a kis újszülött névadását, mert nem a bizonytalan holnap, hanem a biztos és nagyszerű jövő útjain járunk. Társadalmunk minden tagja közös felelősséget érez a jövő generációjáért, mindennapi munkánk a saját és gyermekeink .életének szebbé, jobbá tétedét biztosítja. A gyermekeinkért érzett közös felelősség azonban kötelez is. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a Magyar Vas- ötvözetgyár képviseletében Angyal Nándor a gyár nevében vállalta az újszülött és a család életének figyelemmel kísérését. Tolmácsolta Kiss József munkatársainak szívből jövő jókívánságait, valamint átadta az üzemi kollektíva ajándékait. A zabari tsz, Hazafias Népfront és Nőtanács részéről történt ajándék átadása után az ünnepség hivatalos része végétért. A díszbeszéd közben Kiss József elmondta, hogy Zabaron ez volt az első névadó ünnepély és ezt megelőzőleg még meg kellett küzdeni a maradisággal is. Mi a gyermekünket becsületes munkára akarjuk nevelni. Azt akarjuk, hogy szocialista emberré váljék — mondotta Kiss József. A magunk részéről ehhez jó egészséget és sok sikert kívánunk. AZ ÜVEGVAGÓ A parkok és játszóterek védelmében A város régi urai, úgy látszik azért, mert bármikor módjuk volt kiruccanni a környék legszebb helyeire, igen elhanyagolták a város parkosítását. Kormányzatunk azonban a városi emberek egészségesebb környezetbe való juttatása céljából is nagy összegeket fordít a lakótelepek közti parkok kialakítására, azokon belül pedig gyermekjátszóterek létesítésére. Vajon milyen élet folyik parkjainkban és a játszótereken? Kőrútunkat a Zója- ligettel kezdtük. Sajnálattal láttuk, hogy ez a szép liget, amelyet az acélárugyári fiatalok minden tavasszal szorgalmas munkával rendbehoznak, az idén nagyon elhanyagolt. Az acélárugyári fiatalok tavaszi fáradságos munkája úgyszólván kárbaveszett. Ennek egyik oka, hogy az idén nincs parkőr. Az utak tele vannak szórva szeméttel, papírokkal, egyesek még tüzet is raktak, több helyen látni az üszkös gallyakat. Nem gondolnak arra, a valószínűleg szalonnát sütő felnőttek), hogy könnyen komoly tűzkár lehet ebből, lyen száraz időben? A kisgyermekekre mérete- ett hintákba kamaszok is >eleülnek, így leszakad a ánc, a faalkatrészek kitörlek. A forgóhintára és a nakashintára felnőttek is elülnek, ami egyiknek sem Lasznál. A másik. Van a ligetben :gy kis pavilon, amiben nég tavaly időnként büfé nűködött. Az idén azonban nég egyszer sem volt nyitva. Legutóbb az acélárugyári CISZ vendégeként itt tartózkodó újpesti gyerekek a já- ;ék hevében megszomjazva, lozzánk fordultak vízért, de ajnos, mi sem tudtunk rajuk segíteni. Jó lenne, ha legalább a vasárnapi nagyobb forgalom idején működne itt a büfé, « ragy megcsinálnák a ligetjen lévő, de régen nem nűködő kutat. Innen a Házi Ferenc útiéban levő 27-es és 35-ös jérházak közti jászótérre lä- ogattunk el. A tavasszal felújított hinták biztosító áncai itt is le vannak szaggatva, aminek következtében a hintázó gyerekek könnyen kieshetnek. Következő állomásunk a Felszabadulás utca végén, a volt strand helyén, néhány héttel ezelőtt létesített játszótér volt. Itt is ugyanaz a látvány fogadott: a hinták biztosító láncai leszaggatva, a kakashinta fogantyúja lóg. Ennek oka szintén, hogy őr hiányában nagy kamaszok rendetlenkednek a hintákon. Ügy hisszük, a játszóterekre fordított összeg nem olyan kicsi, hogy megengedhetjük a jászóterek rongálását. Parkőröket "kellene ideállítani, s ha a tanácsnak erre pénzügyi fedezete nincs, oldják meg úgy a dolgot, hogy nyugdíjasokat, ráérő nagymamákat szervezzenek be egy-két órás váltással, társadalmi munkában a játszóterek őrzésére. Biztosan szívesen vállalják, főleg azok a nagyszülők, akik unokáikkal amúgy is felkeresik ezeket a játszótereket. A Békesétányra is elkelne egy-két őr, mert hiába tisztogatták meg tavasszal, megint sok a szemét. Hajnal László Nem nagy ügy? Már csak két nap volt az indulásig, s a KISZ-tit- kár sok egyéb gondja mellett még azon törte a fejét, hogy végeredményben hányán is lesznek a kiránduláson. Az autóbuszra 33-an fémek és még majdnem tíz fiatal hiányzik a létszámból. Érthetetlennek tűnt előtte. Majdnem kétszáz fős a szervezet, a kirándulás előtt egy hónappal bejelentette a vezetőség a fiataloknak, hogy hová mennek, és nincs meg a létszám ... Tulajdonképpen nem nagy ügy, hiszen meg lehetne magyarázni a nyári munkákkal is az elmaradást, de mégsem. A szervezetbe nagyobbrészt az általános iskolából alig kimaradt fiatalok járnak. Nagy részük itt, vagy ott ledolgozza a napi munkát, és utána szabad. A szülők úgy mondják, nem akarják őket „agyonhajszolni”. Azért gyakran eljárnak társadalmi munkára. Községrendezésben vesznek részt és sokat segítettek már a termelőszövetkezetben. S most, amikor egy hétvégét együtt tölthetnének egy szép fürdőhelyen, nincs elég jelentkező. Mikor a hírt hallottam, elképedtem. Fel sem tudom tételezni, hogy sokan azért maradnának távol a parádi kirándulásról, mert hűsítőre, meg egy kis ennivalóra be kell fizetni 20 forintot. De ez sem kötelező, hiszen vihetnek is. Az autóbuszt a KISZ- szervezet pénzéből fizetik. Egyes szülők véleménye enyhén szólva furcsa, úgy mondták, hogy nem merik elengedni a gyerekeket. Vajon miért nem? Súlyos szülői gyengeséget takar ezeknek az embereknek az álláspontja. Nem mondják ki, de mégis elhangzik, hogy nem bíznak 15—17 éves gyermekükben. Vajon attól félnek, hogy felvilágosítás hiányában oktalanságot követnek el? Nevelési hiba? Igen. Szemlélet kérdése? Az is. Vajon jót tesznek-e azzal, ha otthon a szűk családi körön belül megpróbálják kimondva, vagy kimondatlanul szembeállítani gyermeküket a közösséggel? Rosszat cselekszenek, mert — ez az igazság — felüti a fejét a bizalmatlanság és abban a pillanatban már elszakadt egymástól a szülő és a gyerek. Bűnt követnek el, akik otthon azt suttogják gyermeküknek, hogy a társadalmi munkára azért menjen el, mert ezt az illetékes szervek szá- montartják és esetleg bajuk lehet a hiányzásból. S mikor a közös szórakozásra kerül a sor, csak legyintenek és elintézik, a „mi időnkben sem csinálták ezt így” közhellyel. Tévednek ezek a kedves szülők, mert már az ő idejükben is próbálták valahogyan csinálni. Csak akkor nem volt rá lehetőség. Meg kellett elégedniük a „pór népnek való” szüreti mulatságokkal, esetleg — s ez nagy kegy volt — elmehettek a műkedvelők közé. Arról még álmodniuk sem lehetett, hogy autóbusszal járják az országot. Nincs nagy múltja, patinája ennek a formának, de van már gyakorlata. Sokuknak mégis új és szokatlan. S ez érthető. Próbálják megérteni a változó világot. Nehéz, de ha akarják akkor megy. A kölcsönös bizalom erősít mindannyiunkat, de kötelez is. > Névadó ünnepség Zabaron ^ (Tudósítónktól) § Kedves, családi ünnepre (\ voltunk hivatalosak Zabar ^községbe. Kiss József — a S Vasötvözetgyár dolgozója — § tartotta újszülöttjének névadó ünnepélyét a község kultúr- S termében. A színpad és te- §rem Ízlésesen volt feldíszítve, § a terem közepén vörös futó- > .szőnyeg, melynek széleit gon- § dós kezek gazdagon hintet- K ték élő virágokkal. A fala- kon vörös drapéria. A teremik ben levő valamennyi szék § gazdát talált, a később jövők § "* számára, már csak a falak mellett szorult állóhely. A § színpad feljárójánál egyenru§ hába öltözött úttörők álltak sorfalat. & <- Még néhány pillanat és S megérkeztek a szülők — Kiss § József és felesége a kisgyer- K mekkel — valamint a név- sadó szülők: Magyar Pál és S felesége. Elfoglalták helyüket K a színpadon és letették a fori gadalmat, mely szerint Gábor Snevű gyermeküket becsületes, §a dologzó néphez hű emberinek nevelik. Minden erejükéi kel arra törekednek, hogy S gyermekük szocialista társadalmunk méltó tagjává, hali zánk hűséges, odaadó állam- § polgárává váljék. Ezután a c névadó szülők tettek fogadal- ^mat és mindnyájan aláírták § az emlékkönyvet, melynek első oldalán Kiss Gábor neve sáli. § c Ezt követően Domonkos elv- Í társ mondott ünnepi beszédet. \)A szülői szeretet mélysége § mérhetetlen — mondotta. A rszerető gondoskodás, a féltő y aggódás ott van minden lé- §pésüknél, míg él az édesig anya és édesapa. Biztosabbak La gyermeknek ezek a lépé- §sei, bátrabb a tekintete, mert érzi a gondoskodó, forró I szeretet mindig. A mi szocializmust építő, * szabad országunkban nyugodt A napközi otthonban nyáron da. Ugye gyönyörű ez a szoba, és egy cseppet sem isko- laszagú. A teremben padok helyett .kis asztalkák, rajtuk magyaros térítők. Dúsredőjű függöny keresztezi a napfényes ablakokat is. Az olvasósarokban faragott asztal áll lócával, a játszósarokban a dobogót puha, süppedő szőnyeg fedi, hogy a gyerekek arra ülhessenek. A falakon képek, virágtartók, feliratok, ez a szép vitrin kézimunkával van tele, S ezt az egész tündérvilágot két nevelő áldozatkészsége hozta létre. Danisovszky Imréné és Zeke Lászlóné egy teljes évig dolgoztak rajta, még a vasárnapjaikat is feláldozták, s nemcsak ők tervezték, hanem ők készítették is szinte az utolsó darabig. , Most nyáron aránylag ke-' vés gyermek tartózkodik a napköziben. A bőséges étkezések mellett mesemondás, egy kis tanulás és rengeteg 1 különféle játék, labdázás, kirándulás szerepel egy-egy na. pi programban. A gyerekek i egymást túlcsicseregve dicsekednek: Dunai Pista ma' már harmadszor győzött az1 Erdei iskola nevű társasjátékban, Goröos Erika és László Marika pedig tegnap1 olyan szép homokvárat épí-i tettek, hogy mindenki meg-: csodálta. Az iskola udvara, mind a négy oldalról zárt,1 itt, nyugodtan szaladgálhat-j hak a gyerekek. Az udvar egy része fedett, így még sze-' merkélő eső idején is friss' levegőn játszhatnak. Közel; van a játszótér, s délutánonként remek sétákat lehet' tenni a 'közeli hegyekben. i Nos. kedves szülők, ugye nincs ok az aggodalomra, a gyerekek remekül vakációzhatnak a napköziben is. — Losonczi — Vakáció. Gyermekiül számára nincs édesebb csengésű szó az egész földkerekségen. Ebben a pár hangban benne dalol a nyár minden öröme, az utazás, a Balaton, a kóklő hegyek, a rengeteg kirándulás, az evezés, a fürdés, a fagyi, s ezernyi fnás szórakozás, — ‘ki is győzné valamennyit felsorolni. 10 hónapi tanulás után szárnyra kelnék a kis és nagy diákok, s a szabadságát töltő apuka és anyuka társaságában élvezik a vakációt. De minden apuka és anyuka nem kaphat egyszerre szabadságot. A gyáraknak, üzemeknek nyáron is dolgozni kell, a diákok szünideje miatt nem állhat meg az élet. Mi történjék azokkal a gyerekekkel, akiknek a szülei dolgoznak? Napköz zibe járnak. Sokan mondják, hogy ez csak kényszermegoldás, és hogy a gyerekeknek ugyanazon iskolafalak között, ahol az egész évet töltötték, nagyon kevés jut a vakáció örömeiből. Tévedés ez, óriási tévedés! Higyjék el kedves szülők, hogy hozzáértő nevelők, kis ügyességgel és nagy- nagy szeretettel valóságos gyermekparadicsommá varázsolhatják a napközit. Nem hiszik? Nos, mutatunk egy olyan napközit, ahol a gyerekek legalább annyira jól érzik magukat, mint egy nyaralóhelyen. Tessék, itt vagyunk a Május 1 úti iskola előtt. Lépjünk be a kapun. Mindjárt az ajtó mellett kis üvegkalitka. Ez választja el a napközi otthont az iskola többi termétől. És most nyissuk ki a napközi ajtaját. Miért álltak meg hirtelen? Ja, úgy, a meg" lepetéstől gyökerezett földbe a lábuk? Hát ez nem is csőPESTEN ÜDÜLTEM! ét nagynéném, három unokatestvérem és egy testvéröcsém él Pesten. Elhatároztam magamban még tavasszal, hogy ezen a nyáron Pesten üdülök. Mert mit adott nekem eddig Pest? . Berendeltek a tröszthöz értekezletre. Füstfelhőben ültem háromig, aztán rohantam a Korvinba, hogy kapjak még halványkék ripszet a húgom alsószoknyájához. A hathuszassal már robogtam vissza, hogy időre kész le- gyek a hóvégi jelentéssel. S még nekem mondták az irigy kollégák, hogy örökké Pesten lógok! No, de majd most. Először is. Két nap Ludmilla néninél. Megfürdök nála. Aztán irány a Városliget. Tó. Csónakok, Gundel. Telefon Mancikának a Phi- laxiához. Aranyos pesti lány. Kenéséről ismerem. Jaj, de jó lesz! Gondoltam: Széchenyi fürdő. Kiállítás. Hangverseny a Károlyi kertben. Aztán két napig Amálka néninél. Az unokaöccsökre csak egy-egy napot szántam. Több rokon, jobban megoszlanak a gondok. Kevesebb a lehetőség a korlátozásokra. Program: Sziget, Gellérthegy, Palatínus... S Mancika a Philaxiától... Aranyos lány... Végül egy teljes nap az öcskössel... Kirúgok a hámból. Tartalékban háromszáz forint. Hogy nekem milyen aranyos, kedves, jó rokonaim vannak. Miért is tudnak olyan ennivalóan jók lenni. Hogy is mondjam el azt a sok-sok kedvességet. Már Ludmilla néninél kezdődött. Könnyek közt fogadott. Melegített egy nagy lavór vizet. (Fürdőszoba szünetel. Födémcsere volt). Amikor lemostam az út porát, beültetett a birsalmaszagú szobába és mesélnem kellett. Mindent. Hogy van Ábris bácsi, fáj-e még a keresztmama bal lapockája. Milyen a kertünk, hány szilvafa van benne. Édesanyám cukorban, vagy rumban teszi el a szilvát? Igaz, aznap egy lépést sem tehettem Pesten. De legalább jól kibeszélgettük magunkat. Végtére is Ludmilla néni olyan aranyos asszony. Másnap úgyis nagy programunk volt. Már kora reggel kivillamosoztunk Rákoskeresztúrra. Hogy nekem mennyi rokonom nyugszik ebben az öreg temetőben. Soha nem tudom meg, ha nincs Ludmilla néni. Nem is került sokba. Három tyúkszem a ballábamon, két leszakadt gomb a hatoson. Az izomlázat nem is számítom fel. málka néni is aranyos asszony. Csak egy kicsit messze lakik. Soroksár előtt két megálló. Olyan vendégszerető, hogy még be sem léptem a házba, már sütött- főzött. A kedvemért még az albérlőt is elküldte egy másik rokonhoz, hogy teljes legyen a kényelem. Még a telefonálással sem hagyott bajlódni. Persze, mi vidékiek nem értünk azokhoz a vacak pesti telefonokhoz. Még szerencse, hogy Mancika házon- kívül volt. Legalább jól kipihentem magam. Annyit mesélt a kedves néni, hogy a „jóéjszakát gyerekek” elbújhat mellette. Másnap csudajó programunk volt. Elmentünk a Gyáli útra Korompaiékhoz. Állítólag az ö anyjuk és az én keresztanyám, a tizen- négyes háborúban együtt voltak Hercegovinában beteg- látogatáson, s azóta elszakíthatatlan a barátság. Ezt nekem is tisztelni kell. A Megyeri útra már csak ki kellett menni, mert az öreg Kovácsnak, aki negyvenötben tőlünk hordta a kukoricalisztet, isiásza van ... Drága, aranyos Amálka néni. Hát még az unokaöccsök. önnálló ember voltam. Fel sem keltettek, amikor elmentek hazulról. Csak egy cédula volt az asztalon: ’’Hozz fel a csarnokból tejet. A szekrényben van rizs. Főzz magadnak. Tojást Vargáné ad a földszint kettőben. Egyél. Kérlek, hogy háromkor ugorj el az oviba a gyerekekért. Légy hozzájuk szigorú, amíg haza nem jövünk." Kilenckor már itthon voltak. Szerencsére Mancika ismét házonkívül volt. A másik unokaöcsémék diadallal fogadtak. — De jó, hogy jössz! Éppen festünk. Tudod itt csak nyáron lehet. Legalább lesz egy szakember, aki rendbehozza a vízcsapokat. Persze, hogy rendbehoztam. Ennyit csak tehet egy rokon! A harmadik unokaöcsé- méknél is remekül szórakoztam. Egész nap az enyém volt az erkély, az öccs papucsa és köpenye. Csuda izgalmas játék volt azt figyelni, vajon megérkeznek-e az emberek a szerviztől. Megérkeztek. Egy húszast adam borravalóként. Sajnos a testvéröcsémhez már nem tudtam elmenni. Tudom, hogy a sógornőm — csupa bűbáj teremtés — nem tud gyereket füröszte- ni, nem tud gombócot főzni, s ráadásul soha nem jó náluk a villanycsengő. Nem akartam zavarba hozni... Az utolsó napon annyi időm azért volt, hogy két képeslapot megírjak. Egyet haza: „Remekül érzem magam!” Egyet Mancikának a Philaxiá- hoz: „A jövő héten két napig hivatalosan Pesten leszek. Egy teljes napot együtt lehetünk. Foglaljon szobát a kis Royalban!” ló volt, szép volt. Kép- J zelem, hogy irigykednek majd a kollégák, ha megtudják, hogy Pesten üdültem! (Pásztor Ferenc)