Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)
1961-07-01 / 52. szám
2 NÓGRÁDI NÍPÜJSAG 1961. július 1, Népfront titkárok értekezlete Ma a megye járási és városi népfront titkárai értekezletet tartanak a megyei tanács népfront helyiségében. Mai ülésükön a párt szövetségi politikájáról tartanak vitát, valamint arról tanácskoznak, hogyan segítsék a továbbiakban a termelőszövetkezeitek megszilárdítását a népfrontbizottságok. Ezt követően arról is tanácskoznak, hogyan segítsék elő az emberek mozgósítását az időszerű munkák elvégzésére. Nemzetiségi találkozó Rétságon Rétságon július 10-én nemzetiségi találkozót rendeznek. A találkozón a környék idegen ajkú lakói a népek közötti barátság ápolásáról egymás életéről és problémájáról beszélgetnek majd. * 1 2 Megvitatják majd a nemzetiségi találkozó résztvevői a mezőgazdasági munkákban való részvételüket is. A tervek szerint nívós kultúrműsorral szórakoztatják egymást a nemzetiségiek. Közgazdasági kislexikon II műszaki fejlesztés tervezése A műszaki fejlesztés tervezése a népgazdasági tervekben az iparág fejlesztése érdekében kijelölt intézkedésekre és módszerekre támaszkodik, felhasználja az időközben felfedezett és alkalmazott új technológiai eljárásokat, újabb, fejlettebb munkaszervezési módszereket, figyelembe veszi az élenjárók, újítók javaslatait. A műszaki fejlesztési terv két részből áll: 1. Műszaki és szervezési intézkedések terve (rövidítve: műszintterv) összefoglalja a fejlesztés érdekében szükséges fontosabb intézkedéseket. 2. A speciális fejlesztési tervek, amelyek az ipar, az iparág, vagy a vállalat jelentősebb kiemelt fejlesztési feladatait tartalmazzák. A műszintterv ben szereplő intézkedések két csoportba sorolhatók : a) Feladatköri intézkedések: ide tartoznak azok a feladatok, amelyeket a vállalat felsőbb szervei, valamint a vállalat vezetése ír elő a termelés fejlesztése érdekében, valamint azok az intézkedések, amelyek a tudományos és kutatóintézetek, üzemi kísérletek eredményeinek bevezetését és az adott vállalatnál való meghonosodását célozzák. b) A dolgozók javaslataiból eredő, vagyis olyan intézkedések, amelyeket a vállalat dolgozói, újítói indítványoztak a gyártmányok szerkezetének, az alkalmazott technológiának, munkaszervezésnek, valamint az ügyvitelnek megjavítására. A műszinttervet három szakaszban készítik, abból a célból, h így a gyár minden részlege -xöszt vehessen a terv ösz- szeállításóban és hogy a sok-> féle javallatot a gyár megoldandó feladataira összpontosíthassák. Első rósz u feladatterv elkészítése. A műszintterv kidolgozását minden jállalatnál a főmérnök vezeti. A munkát vállalatonként szervezett úgynevezett ,,műszintterv- bizottság” irányítja. A bizottság, amely ösz- szetételénél fogva az üzem minden részének véleményét képviseli, kijelöli az elvégzendő főbb feladatokat és a minimális megtakarítás méltókét. Az így meghatározott adatokat úgynevezett feladattervben rögzítik. A feladatterv tartalmazza tehát azokat a műszaki és szervezési témákat, amelyeknek kidolgozását a vállalati terv teljesítése érdekében a vezetés szükségesnek tart, s különösképpen felhívja a figyelmet az üzemen belüli veszteségforrások feltárására, illetve kiküszöbölésére. A tervkészítés második része a dolgozók javaslatainak összegyűjtése. A bizottság feladatterve a műszintterv készítésének kiinduló pontja. A feladattervet a dolgozókkal ismertetni kell, hogy minél több használható javaslat érkezzék a dolgozóktól. A javaslatokat a mű- szintterv-bizottság felülvizsgálja abból a szempontból, hogy megvalósíhatók és hatékonyak-e. Kiemelik közülük a valóban jelentős, az egész gyár munkáját előmozdító javaslatokat. Az elfogadott intézkedések megvalósítását a vállalat igazgatója rendeli el, mint kötelező tervfeladatot. A tervkészítés harmadik része a műszintterv összeállítása. Az üzemekből, műhelyekből érkező javaslatokat megfelelő módon csoportosítani kell, hogy végrehajtásukat ellenőrizhessük, hatásukat pedig áttekinthető rendszerbe foglalhassuk. A javaslatokat általában a következő — témakör szerint - csoportosítják: A konstrukció, a gyártási technológia javítása, a gépesítéssel, esetleg az automatizálással kapcsolatos feladatok, gépek és berendezések kihasználásának fokozása, anyag meg takarítás, importanyagok pótlása, munkaidőmegtakarítás, minőségi ellenőrzés javítása, a dolgozók egészségvédelmét és az üzemi balesetek elhárítását szolgáló intézkedések. MUNKAALKALOM A SALGÓTARJÁNI ASSZONYOKNAK A salgótarjáni Uj Élet Termelőszövetkezet vezetősége ezúton közli a salgótarjáni lányokkal és asszonyokkal, hogy a nyári időszakban számos leányt és asszonyt tudnak idénymunkára alkalmazni. A dolgozni, vágyó asszonyok és leányok bővebb felvilágosításért a termelőszövetkezet vezetőségéhez, vagy a városi tanács mezőgazda- sági osztályához forduljanak. SIKERES KÖRZETI NÉPFRONTBIZOTTSÁGI ÜLÉS VOLT ÉRSEKVADKERTEN A napokban Érsekvadker- ten tanácskoztak Ipolyszög, Dejtár, Patak és a helyi népfrontbizottság tagjai. A körzeti népfrontbizottsági ülésen megbeszélték a népfrontbizottság testületi tevékenységét, és különösen sokat vitatkoztak az időszerű termelőszövetkezeti munkák megszervezéséről. A helyi tömegszervezetek mozgósító munkája következtében másnap 200 asszony kezdett munkához, kapálni a kukoricát a falu határában. TAPASZTALATCSERE A NÖVÉNYÁPOLÁSRÓL Vasárnap baráti találkozón vettek részt négy község asz- szonyai Mátraverebélyen. Sámsonháza, Luciáivá, Nagybátony és Márkháza termelőszövetkezeti asszonyai Mátraverebély nagyüzemi gazdaságába látogattak el. Az asszonyok megtekintették a termelőszövetkezet állatállományát, a földeket, majd hosszasan beszélgettek a növényápolási munkák megszervezéséről. A tapasztalatcsere találkozón hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek a négy község termelőszövetkezeti asszonyai. Ilyen a ml falunk A megkopott, fával toldott kőlépcsőn, amelyen most idejött hozzám, valamikor Prónay báró léptei visszhangzottak. Emlékszem még, hisz itt volt cseléd az apám, itt cselédeskedtem magam is. S innen keltem útra nap-nap után. hogy leszáll jak a föld alá, a bányába, huszonhárom esztendeig. Volt időm megismerni a faluban mindenkit Most meg, hogy tanácselnöknek választottak, nincs is más dolgom, mint egyre közelebb kerülni az emberekhez, megismerni őket, segíteni nekik, hogy ebben a formálódó, új világban mielőbb megtalálják valameny- nyien a helyüket. Nézzen csak szét a faluban, mennyire megváltozott, megszépült. Prónay báró ugyancsak csodálkozna, ha látná, mire képesek az emberek, akik valamikor csak meggyűrt kalappal, alázatos arccal állhatták meg előtte. Ahol az út Etes felé vezet, egész utcasort talál az újonnan épült házakból. Ma már egészen természetes dolog nálunk, hogy a Dénes Jánosok, a hajdani cselédek, benn a faluban építenek házat, vagy vásárolnak lakást, mert kicsinek, SZŰKNEK BIZONYUL A REGI. Villanyunk van, csaknem minden házban rádió szól, s két ház tetejéről karcsú televízióantenna szökken a magasba. S bizonyosan látta azt a sok építőanyagot is az iskola udvarán. Sok a gyerek, bővítjük az iskolát. De ahogy számolgattuk, a községfejlesztési hozzájárulás kevésnek bizonyulna az építkezéshez. A szülők vállalták, hogy pótolják a hiányzó összeget. Egyetlen család sem akadt olyan, aki 300 forintnál kevesebbet adott volna. Milyen nagy megújhodásnak kellett jönnie, hogy eljussunk a cselédlakástól az egészséges napfényes szobákig, a petróleumlámpától a villanyig, s odáig, hogy a tízesztendős gyermek ma azt mondja az anyjának: — Édesanyám, van magának másik ruhája is. Miért megy így a boltba? Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy én már dolgozni mentem, amikor az első rendes ruhát vettem magamra. -Én nem figyelmeztethettem az édesanyámat. Másképpen élnek, másképpen gondolkodnak az emberek ma már. S így van ez jól. Két esztendeje aztán kikerült a határba a tábla: termelőszövetkezeti község. S az emberek az enyém mellett most egy új fogalommal ismerkednek: a miénkkel. Mert a formálódó újat nemcsak az jelzi, hogy gombamódra nőnek ki a földből a hatalmas nagyüzemi épületek, hogy már a közösben töltött első esztendőben 16 mázsás átlagtermést értek el a szövetkezeti gazdák az addig szokásos 7—8 mázsa árpa helyett. Itt van például a termelő- szövetkezet elnöke, Győri János. Ismerem, hiszen itt gazdálkodott a faluban. TAPASZTALT, HOZZÁÉRTŐ GAZDA, becsületes embfer. Azért is esett rá a választás annakidején. S ez a 19 holdas Győri János itt, a termelő- szövetkezetben, — hg nehezen is — egyre inkább széttépi maga körül azokat a kötelékeket, amelyek még ahhoz a megrögzött, régi életéhez fűzik. Igaz, még sokszor elkapatja magát, bizalmatlan az emberekhez, de a szövetkezeti gazdák megelégedésére irányítja a közösséget. Felvételét kérte a pártba, s mi ezek után is segítjük őt, hogy mielőbb megszabaduljon azoktól az emberi gyengeségektől, amelyek most még sok esetben akadályozzák őt, hogy hozzáértése, képessége teljes egészében ki- bontakozhassék. A termelőszövetkezetben nyert igazán értelmet az asszonyok egyenjogúsága is. /'V/WV'V/WW Látogatás a Salgótarjáni Tűzhelygyárban II. Jobb ma egy veréb,,,? Itt van, hogy mást ne említsek, Dénes Sándomé (Gábor) esete. Férje a bányában dolgozik. Megbecsült, hozzáértő munkás. Nem is mondok sokat azzal, hogy egy- egy hónapban megkeresi a három-háromezerötszáz forintot. Családjuk nincs, ebből a pénzből ketten vígan megélnének. De Dénesnét már ez az élet nem elégíti ki. TOVÁBB LAT AZ EGYÉNI, önző Érdekeknél. Brigádvezető a termelőszövetkezetben. S ha kell hangoskodik, sokszor még haragosokat is szerez magának, azért, mert a munkának, amelybe belekezdett a brigád, mennie kell. Az ő brigádjában dolgozik a feleségem is, s így sokat mesél róla. Hangoskodnak, civakodnak is olykor-olykor, de munkájukban nem találnak kivetnivalót. Egyre többen vagyunk aztán olyanok is, akik látjuk, csak úgy kaphatunk többet a közösségtől, ha többet adunk mi is. Esténként nem szégyellünk beülni az iskolapadokba, hogy pótoljuk az elmaradt hetedik, nyolcadik osztályokat, amelynek elvégzésére annak idején nem volt mód. Tanulunk. Termelőszövetkezeti vezetők, szövetkezeti tagok, bányászok, idősek és fiatalok együtt. Godó János olyan nagyszerű eredményt ért el, hogy az dicséretére válna annak is, akinek csak egy kötelessége van: tanulni. Az iskolaigazgató foglalkozik velünk. Mióta gépkocsit vásárolt, nem sürgeti az idő, mert Szécsény- ből jár ide Ságújfaluba. S bizony megesett a vizsgák előtt, hogy az este már mélyen belenyúlt az éjszakába, amikor becsuktuk a könyvet. Mint már említettem, tanulnak a fiatalok is. Ök már okosabban, ésszerűbben oszthatják be idejüket, életüket. Szívesen szórakoznak, s mi mindent megteszünk azért, hogy munkájuk után kellemesen, vidáman tölthessék szabad idejüket. De hallotta volna csak azon a tavaszi tanácsülésen őket, amikor a kapásnöyények megmunkálásáról volt szó. A termelő- szövetkezet elnöke vonakodott területet adni a fiataloknak, amelyen ők dolgozzák meg a kukoricát egészen a betakarításig. — Mi segíteni akarunk a termelőszövetkezetnek — érvelt a KISZ-titkár. — RÉSZT VESZÜNK a 30 MÁZSÁS KUKORICATERMESZTESI MOZGALOMBAN. Tudunk mi dolgozni, csak bízzanak bennünk. Számítunk a fiatalokra most, az aratás idején is, hiszen szükség van minden dolgos kézre. Meg aztán a fiatalok nem egyszer bebizonyították már, hogy ők sem tétlen szemlélői azoknak az eseményeknek, amelyek most történnek itt a faluban. így mutatta be Ságújfalut Dénes Sándor, a községi tanács elnöke, amikor nemrégiben találkoztunk. Vincze Istvánné ELŐAD ASSOROZATOT INDÍTANAK A HELYIIPARI VEZETŐK TOVÁBBKÉPZÉSÉRE Július első hetében indul a megyei tanács ipari osztálya irányításával a helyiipari vállalatvezetők és az osztály dolgozói részére a „Szocialista iparvállalatok gazdálkodása” című előadás- sorozat. Ez az előadássorozat előreláthatólag egy évig tart, s a hetenként egyszer sorra- kerülő előadásokon a vállalatvezetés közgazdasági problémáiról hallanak ismertetést a hallgatók. Az ipari osztályon már korábban összeállították az előadássorozat tematikáját, mely szerint kizárólag a he- lyiiparral kapcsolatos, sajátos előadásokra kerül sor. Az előadássorozaton közel 80-an vesznek részt a helyiiparból. P edig, amiről Alexiné beszél, az legalább ilyen érdekes. Alexiné három éve végzett Pesten, azóta itt dolgozik. Csendes, szerény, mosolygós fiatal- asszony. — Bevezettük a fényes nik- kelezést — mondja. — Nyugatnémet fényesnikkel adalékkal. Nikkelezés után az alkatrészt nem kell csiszolni és korrózióállóbb is, mint amit anélkül nikkelezünk. Még savval is maratjuk, ezt is állja. Csak hát — sóhajt — % német adalék drága is, nincs is. A második negyedévre igazolták a megrendelésünket, de látja itt a negyedév vége, mégsem érkezett meg. Most magunk kísérletezünk. Elém tesz néhány tűzhely- alkatrészt. Az egyiket a német adalékkal niHkelezték. Tükörfényes. Aztán néhány régi módszerrel nikkelezett alkatrészt. Matt, szürke felület. Ezt még csiszolni, polírozni kell. A csiszolás leszedi a nikkelréteg felét, helyenként az egészet, mégsem lesz olyan szép, mint emez, ráadásul egy idő után csak kikezdi a rozsda. Mutat néhány alkatrészt: saját kísérleteinek első eredménye. Szép, fehérfényű, már nem is csiszolták, de a német nikkel tömény, tükörfényes csillogásától elmarad. — Hát — mondom —, már : is szép eredmény. ‘ ‘Jj esik. De mi nem ilyent aka- hanem egész fényeset jelenti ki határozottan, hát... — s hangja letesz egy kis tehetetlen kézmodulatot. — Tudja ehhez a kísérlethez néhány szerves anyag is kell. De anyagot csak a vállalati központ útján kaphatunk. A mi anyagbeszerzőnk teljesen rájuk van utalva. Ott Pesten meg úgy látszik nem sokat törődnek ezekkel a dolgokkal. Kellene például szacharin. Van talán két hónapja is, hogy beadtuk az igénylést, a Pénzügyőrség engedélye kell hozzá. Nem intézték el. A patikába járunk szacharint vásárolni... Volt. hogy szulfonsavas nátriumot kértünk, szulfint küldtek. — Lehet — mondom — úgy gondolták: ó, vagy i, nem érdekes. — A kémia olyan tudomány, hogy bizony egy i betű is számit — mosolyog. — De nemcsak a fényesnikkel kísérlethez nem tudunk anyagot kapni. Másfél éve nem tudok hozzájutni 5 kiló Araldit műgyantához. Szilonitot gyárt a Fűzfői Nitrogén Művek. Propagálja is, mégsem kapok, hogy kipróbálhatnám a formázógépek műanyagbevonását. Pedig ez is olcsóbb és jobb eljárás a formázógépek olajégetésénél, és nem baleset- veszélyes. De nincs Szilonit. Van, de még sincs. Miért? Czázezrek, elvesztegetett milliók röpködnek a levegőben. Mert itt van ez a fényesnikkel-kísérlet is. Ha sikerül, súlyos devizát takaríthatnánk meg. Ráadásul meg lehetne szüntetni a ?si- szolóüzemet: munkaerő, energiamegtakarítás, egészségtelen is ez a munka; és mindezen felül a gyártott áru szebb és tartósabb lenne. Miért nem támogatják hát teljes erővel? Lesz mit kérdezni a vállalat vezetőitől! A következő napon az öntöde üzemvezetőjét kerestem, vajon neki mi a véleménye a féktuskó-ügyben. Mondták, hogy a termelési osztályon van. Ott is volt, s még jól is jártam, mert együtt volt a termelési osztályvezető, a műszaki osztály vezetője, az öntöde vezetője. Gyerünk csak azokkal a féktuskók- kal! Hát igen! Helyhiány, kapacitáshiány, technikai berendezés hiánya, balesetvédelmi berendezés sincs. Az eddigi kísérletek jók voltak arra, hogy bebizonyítsuk: lehet és érdemes gyártani. De olyan vállalathoz kéne vinni, ahol erre be vannak rendezkedve. Azok viszont elutasítják. A mi gyárunk meg erre nem alkalmas. A Vas- kohászati Igazgatóság nem gazdája ennek a kérdésnek. Nem kilincselniök kellene, hanem kijelölni az erre felkészült vállalatot. De így persze, hogy nem vállalja el senki. Tiszta sor. Itt akár be is fejezhetnénk a beszélgetést, de közben a termelési osztályvezető röptében kiszámítja, mit is jelentene pénzben ez a két-háromszáz vagon megtakarított féktuskó. Kiderül, hogy vagy 30 milliót. Felcsillan a szemük. Egy 60 milliós öntöde két év alatt amortizálódna csak féktus- kókból! Hej, ha azt a pénzt ideadnák! Nem kéne sufniban önteni —, mert az egyik öntödét csak így becézik, hisz kokszraktár volt valamikor. N os — őszintén megmondom —, azóta engem nem hagy nyugton ez a 30 millió. Mikor délben újra találkoztunk Dianovszki elvtárssal, elsorolt jó néhány újítást, technológiai változtatást, új gyártmányt, amelyeket a műszaki fejlesztési terv keretében megvalósítottak, vagy megvalósításuk folyamatban van. Valamennyi emeli a gyártás műszaki színvonalát. Nem egy közülük évente 100 ezer forinton felüli megtakarítást hozna a konyhára. Néhány közülük nehéz, egészségtelen fizikai munka megszüntetését teszi lehetővé. A műszaki fejlesztésnek ilyen vonatkozásai különösen örvendetesek számunkra. Aztán megkérdeztem Dianovszki elvtársat: összesen mennyi megtakarítást várnak a műszaki fejlesztéstől? — A műszaki fejlesztésből származó várható megtakarítás ebben az évben körülbelül 3 millió 300 ezer forint lesz — hangzott a vá lasz. Hát ez az! Nagyon nagy pénz ez a 3,2 millió. Tükrözi a gyár műszaki és újító gárdájának lelkes munkáját. Azt meg éppen kellemes tudni, hogy ez a gárda zömében fiatalemberekből áll. Felnőtt tehát, és növőben van az a generáció, amelyre vártunk, amely az idősebbek nyomába lép, sőt lépett immár, hogy minden gátlástól, régi tehertételtől mentesen, felvértezve a legkorszerűbb tudománnyal, a szocialista célok* arculatára formálja •<varunkat., S harcol ez a gárda minden fillér, minden forint megtakarításért, amelyből íme 3 millió lesz egy évben. De mi lesz ezzel a 30 millióval? Ezért ki harcol, ki fog harcolni? Elmegyünk mellette? Behunyjuk a szemünket? Veszni hagyjuk? (Folytatjuk.) Csizmadia Géza