Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)

1961-06-17 / 48. szám

I 1961. június 17. MsiÁoi iipfiiia ÁTADTAK RENDELTETÉSÉNEK A SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁR ÜJ SZOCIÁLIS ÉPÜLETÉT » ! Múlt évben kezdték meg a Salgótarjáni Üveggyár új há­romemeletes szociális épületé­nek alapozását, s most már átadták rendeltetésének a több mint hárommilliós beruházás­sal épült székházat. A szo­ciális épület földszintjén van a tűzoltószertár és a táv­beszélőközpont. Első emeletén korszerű fürdőt, zuhanyzót és mosdót, második és harmadik emeletén pedig a gyár köz­ponti irodáit helyezték el. TÖBB SZÁZ NÓGRÁDI KISZISTA VÁLLÁIi MUNKÁT A NYÁRI IFJÜSÁGI TÁBOROKBAN Nógrád megye középiskolái­ban és iparitanuló-intézeteiben a tanítás befejezése után már­is megkezdték a nyári ifjú­sági táborokra való felkészü­lést. Diákok és tanárok mint­egy ötszáz főnyi csoportja vesz részt idén kéthetes, ifjúsági táborokban, hogy a KISZ védnöksége mellett épülő új létesítmén veknél segítsenek. Több csoport megy dolgozni például a DCM-hez. CSEHSZLOVÁK BÁNYAMÉRNÖK HÁNYÁSON Kányáson a napokban ba­ráti látogatáson vett részt a magyar bányászkodást tanul­mányozó Ing. Jár. Sima. a Csehszlovák Energetikai Mi­nisztérium osztályvezetője. A bányában tett tapasztalatszer­zés mellett műszakváltáskor nagygyűlést tartott a bánya dolgozói számára, amelyen munkavédelmi problémákról beszélt a magyar bányászok­nak. Ismertette a csehszlovák bányászok ilyen téren elért eredményét és beszélt Ma­gyarországon szerzett tapasz­talatairól is. A nagygyűlés mindvégig baráti légkörben zajlott le. Termelési sikerekkel, gazdag kultúrműsorral köszöntjük a 100. évfordulót Sártenger, avagy új műút? SZOÓ BÉLA EL VT ARS NYILATKOZATA: A salgói bányászok versenyfelhívása, amelyben arra szólítot­ták fel megyénk bányászait, az ipar és a mezőgazdaság dolgo­zóit, hogy újabb munkasikerekkel köszöntsék a nógrádi bányász­kodás 100. évfordulóját, nagy visszhangra talált a megyében. Bá­nyászok, az ipari üzemek és a mezőgazdaság munkásai jelentet­ték be részvételüket s tettek kötelező ígéretet arra, hogy a tel­jesítmények növelésével . együtt ünnepelnek szénmedencénk bá­nyászaival. A verseny már kezdetét vette, sőt több üzemben már termelési sikereket is értek el a dolgozók. Munkatársunk felkereste Szoó Béla elvtársat, a Salgótarjáni Járási Pártbizott­ság első titkárát, s néhány kérdésre kért választ a salgói bányá­szok versenyéről. — Milyen jelentősége van a szénmedence 100. évfordu­lójának? — Dokumentumok alapján ismert, hogy a medencében száz évvel ezelőtt, 1861-ben, a jelenlegi salgó-rónai üzem területén kezdték meg a szén iparszerű termelését. Roha­mosan fejlődött, mert a ka­pitalizmus is felismerte, mint az ipar alapanyagának a je­lentőségét, és már a század- forduló idején az ország szén- termelésének egynegyed ré­szét ez a medence adta. Erre épültek fel a medence többi ipari üzemei is, — az Acél­árugyár, a Tűzhelygyár az Üveggyár. Az iparral együtt fejlődött a munkásmozgalom is, s folytatta harcát a bá­nyabárókkal szemben a na­gyobb kenyérért, az embe­ribb megélhetésért. Közel száz évig igen nehéz volt a bányászok élete. Új tartal­mat, értelmet kapott a bá­nyász munkája, élete a fel- szabadulás után, népi demok­ratikus rendszerünkben. Idős bányászaink, akik visszaem­lékeznek 70—75 évre, meg tudják különböztetni a múlt bányászkodását, a bányász életét és azt a fejlődést, amit szénmedencénk bányászai a felszabadulás után véghez- vittek. A százéves évfordulóra rendezett ünnepség azt tük­rözi majd, hogy honnét in­dult el a bányászkodás; a százéves harcot, amit a bá­nyászok vívtak főleg a Horthy-fasizmus idején; és azt a megváltozott körül­ményt, amit a felszabadulás hozott szénmedencénk dolgo­zóinak életébe. Sok dicső múltja van a medencének, a kapitalizmus elleni harc­ban, de a szocializmus épí­tésének időszakában is. A századik évforduló ünnep­sége ezt is tükrözi majd. A megyei párt végrehajtó bi­zottsága ezért döntött úgy, hogy széleskörű ünnepség ke­retében emlékezünk meg er­ről az évfordulóról. Az ün­nepség jelentőségét emel­jük azzal is, hogy külön jel­vényt adunk ki az évforduló tiszteletére, amely a száz­éves bányászkodást jelképezi majd.- A termelés területén ho­gyan készülnek a szénme- dence dolgozói az évfor­dulóra? — A salgói bányászok fel­hívása úgy szól, hogy ünne­peljük munkasikerekkel a százéves nógrádi bányászko­dást. Á salgói üzem dolgo­zói egész évre indították el a versenyt és csatlakoztak hozzá a többi üzemek dol­gozói is, akik a mennyiség mellett a minőség javításá­ra, a műszaki fejlesztésre, a termelékenység növelésére tettek kötelező ígéretet. A medence dolgozóinak ver­senye az ünnepség tisztele­tére azért is nagyjelentő­ségű, mert egybeesik azok­nak a feladatoknak teljesíté­sével, amelyek a második öt­éves terv első esztendejében Ahol felismerték a solakblokk jelentőségét MŰSZAKI INTÉZKEDÉSI TERV A GYÁRTÁSFEJLESZTÉSRE Az elmúlt évben az egyre növekvő termelés és keres­let kielégítésére már két da­rab présgéppel dolgoztak, azonban gondot okozott né­hányszor a két gép üzemelte­tésénél a gyakrabban jelent­kező cementhiány. Ebben az évben már elegendő cement áll rendelkezésükre. így most már az lenne szükséges, hogy két műszakot indítsanak. Szükséges lenne a munka- folyamatok még jobb gépe­sítésére is. Sok a kézzel vég­zett munka, a gép csak a be­ton keverését és a blokk pré­selését végzi. Egyik legnehe­A Bánya- és Építőanyag­ipari Vállalat egyik főterméke lesz már az évek óta gyár­tott salakblokk. Egyre növek­szik a blokkgyártás volume­ne, azonban az idei évben meg már nem tudják kielégí­teni a magánosok részéről megnyilvánuló nagy keresle­tet. Elegendő csak két szá­mot bemutatni a fejlődés bi­zonyítására. Négy évvel ez­előtt 13610 darab blokkot ér­tékesítettek, s ebben az évben már 70 ezer darab blokkot ren­deltek meg tőlük. Behozzák a lemaradást A Bánya- és Építőanyagipari Vállalat kistere- nyei telephelyé­nek dolgozói má­jusi tervüket 101 százalékra teljesí­tették. Az elmúlt hónapban így 770 ezer nyerstéglát gyártottak és 310 ezer darabot éget­tek. A telephely dolgozói elhatá­rozták, hogy az áprilisi lemaradá­sukat — 290 ezer darab nyerstégla — e hónap vé­gére behozzák még annak elle­nére is, hogy a legutóbbi viharos időjárás miatt két napig nem tudtak termelni. Ez az időjárás elemi kárt is okozott a telephelyen. Képünkön: Az anyagot adagolják a keverő-kollerba. zebb munkafázis a nyers blokk elszállítása a présgép­től a szárító területre. A friss blokkokat az érlelési idő első szakaszában egymásra rakni nem lehet, azok elhe­lyezéséhez nagy terület szük­séges. Ezt két dolgozó végzi kézi erővel. Két műszak be­állítása esetén a szállítási tá­volság is növekszik, ehhez viszont további területnöve­lés szükséges. Beszerzésre vár még 400 darab alátét le­mez is, amelyekre a blokko­kat helyezik. A vállalat már Ígéretet kapott a beruházás­hoz szükséges pénzösszeg ki­utalására. Ennél a vállalatnál felis­merték a salakblokk alkal­mazásának nagy lehetőségeit, a növekvő igényeket, s ennek megfelelően üzemeltetik már évek óta a salakblokkgyártó részleget. Fontos feladatként tűzték maguk elé a cement­szükséglet csökkentését. Ezt úgy akarják elérni, hogy kedvezőbb szemcseösszetételű salakot állítanak elő, amely hatással van a nyomószilárd­ság növelésére, és lehetővé teszi a cementfelhasználás csökkentését is. A vállalat termelésének 98 száza­lékát a lakosság részére adják el kislakásépítés céljára. Sajnos nagyon ritka eset az, hogv például mezőgazdasági termelőszövetkezet jelentkez­ne megrendeléssel. Persze ezt egyéb tényezők is akadá­lyozzák — típustervek, épí­tési megkötöttségek, stb. Azonban alkotó kezdeménye­zéssel lehetne alkalmazni ezeket a blokkokat más épít­kezéseken is. A vállalat a salakblokkgyártás mellett egyéb más területen is ku­tat új építőanyagok előállítási lehetőségei iránt. A takarékoskodás gondolata szénmedencénkben a mizser­fai bányászoktól indult el. Néhány évvel ezelőtt fordul­tak felhívással a medence bányaüzemeinek dolgozóihoz, hogy a helyes anyaggazdál­kodással is csökkentsék a szén tonnánkénti költségét. A mizserfai bányászok azóta állják is szavukat, s még minden hónapban jelentős összeget takarí­tottak meg. Részben azzal, hogy az el­hagyott munkahelyekből visz- szarabolt bányafát újból fel­használják biztosításhoz, rész­ben pedig a robbanó- és más anyag helyes felhasználásával csökkentik az önköltséget. A bánya dolgozói — bár az évet nem valami jól kezd­ték, most ennek ellenére is kiváló eredményekkel dicse­kedhetnek. Amellett, hogy behozták év eleji termelési lemaradásukat, s ma már mintegy 6 ezer tonnás túl­teljesítéssel számolnak, az év eddig eltelt szaka­szában több mint 650 ezer forint értékű anyagot is megtakarítottak. Különösképpen jelentkezik ez a salgói bányászok felhívása óta. Mert, míg az év első ne­gyedében tonnánként csak 2 filléres önköltségcsökkentést értek el, addig áprilisban már 64 fillér, májusban pe­dig 22 forint 14 fillér volt az egy tonna szén kitermelésére eső megtakarítás — elsősor­ban a jó anyaggazdálkodás segítségével. a Már exportra is dolgozik Balassagyarmati Kondenzátor gyár Most egy éve még beton­gyárként ismerték Balassa­gyarmaton a Pozsonyi utca 30-as házszám alatt egyetlen csűrből és szabad ég alatti munkahelyekből álló sablon­mintákkal teli telepet. Ma viszont egy fejlődésben levő nagyüzem bontogatja szár­nyait az egykori betongyár helyén, sőt a teljesen női munkaerő alkalmazására lé­tesített Kondenzátorgyár csupa fiatal munkáslányai és asszonyai már a legnagyobb minő­séget követelő exportfel­adatokkal ismerkednek. A betónárugyár helyén ugyanis a Kőbányai Por- celánárugyár elsőként vi­dékre telepített hármas szá­mú üzeme, a különösen mun­kaigényes Kondenzátorgyár épült múlt év utolsó hónap­jaiban, amelyet ez év január 10-én avattak fel ünne­pélyesen. Balassagyarmatnak az ugyancsak most fejlődő bútorgyáron kívül eddig nem volt figyelemre méltó ipari üzeme. Most kezdődött meg a város iparosítása. A Kon­denzátorgyárral egyidőben kezdte meg működését a régi vármegyeháza helyisé­geiben elhelyezett gyermek­ruhagyár is, amely ugyan­csak száznál több asszony és lány korszerűen berendezett kis üzeme. A legnagyobb ér­deklődés azonban a Konden­zátorgyár iránt nyilvánul meg Balassagyarmaton és környékén. Az érettségizett lányok szinte kitüntetés­számba veszik, ha a kon­denzátorüzembe kerülhetnek. Pedig az úgynevezett fehér­köpenyes munka igen nagy figyelmet, gondot és türel­met kíván. Apró, miniatűr alkatrészecskéket hegeszte- nek, illesztenek, savaznak, il­letve ezüstöznek. A Balassa­gyarmaton készült konden­zátorokat rádió- és televízió- gyáraink, híradástechnikai iparunk és villamosműszer­iparunk építi be világhírű gyártmányaiba. Ma már mintegy harminc­ezer különbző kerámikus kondenzátor készül na­ponta a száznál több balassagyar­mati leány és asszony keze- nyomán. A gazdasági év, de az új gyár fennállásának is igazán első fél esztendejében pon­tosan ötmillió forint érték­tervet kell teljesítenie az üzemnek, ezt a munkát azonban öthónapos előnnyel végzik el a lányok és asszo­nyok az eddigi utókalkuláció szerint. A fiatal munkás­gárda tehát nagyszerűen star­tol a nagy jövő előtt álló gyár első félévében. Bár termé­keik, ha ugyan közvetve, de eljutottak külföldre is. Most azonban már közvetlen ex­portra is csomagolnak a Ba­lassagyarmati Kondenzátor­gyárban. A román rádió és tech­nikai gyárak részére ké­szítik első exportjaikat és az első csomagokat már el is küldték. Tölgyesi elvtárs, az üzem vezetője örömmel újságolta, hogy az első három brigád is megalakult már. Az ifjú­sági ezüstöző brigád Olicsek Lászlóné vezetésével dolgo­zik, a lakkozó brigád kilenc tagja Bobák Lászlónét vá­lasztotta vezetőjeként. A harmadik brigád a szocia­lista címért indult harcba. S hogy az első brigádok mun­kája milyen eredményeket kovácsol az egész üzemben, arra jellemző, hogy az első negyedéves ötszázalékos se­lejt 3,8 százalékra csökkent. Ez pedig csupán a második negyedben 30—32 ezer fo­rint termelési értéknöveke­dést jelent. Közben már készülnek az új gyár fejlesztési tervei is. Balassagyarmat város és Nógrád megye tanácsa egy­hangúan felajánlotta a szom­szédos telkeket a gyár bőví­tési céljaira. így a második ötéves terv vé­gére több mint húszmil­liós beruházással a mos­taninál is korszerűbb, egy­emeletes új kondenzátor szerelőcsarnok, karban­tartó-műhely, raktár, ka­zánház. mosdó és zuha­nyozófürdő, konyha és ebédlő épül. Az üzemépületek környéké­nek parkírozása máris befe­jezéshez közeleg. Nagy Ferenc a nógrádi trösztre hárulnak. Ezt tükrözi, hogy 45 ezer ton­nával több szenet adnak ebben az évben, mint a terv kéri, a minőséget növelik, de túlteljesítik az összüzemi teljesítményt, 6 kilogram­mal a géppel tervezett jö- vesztést és felrakást is. A bányászok mellett hasonló vállalást tettek megyénk ipari és mezőgazdasági üze­meinek dolgozói is, akár a Salgótarjáni Üveggyárat, a Kisterenyei Állami Gazdasá­got, vagy a helyiipari üze­meket is vesszük tekintetbe.- Milyen lesz az ünnepség kulturális programja? — Az ünnepség jelentősé­gének megfelelő, magasszintű kultúrprogram is kíséri. Az évforduló tiszteletére kiállí­tást rendezünk, amely be­mutatja a bányászkodás kez­detét, fejlődését egészen nap­jainkig. Tükrözi majd ez a kapitalista bányászkodást és azt a fejlődésbeli különbsé­get, amit 1945. óta értünk el szénmedencénkben. Megtalál­hatjuk itt bányászaink éle­tét és harcát a felszabadulás előtt és a felszabadulás után a kenyérért folyó küzdelem­től a győztes széncsatákig. Megjelenik az évforduló tisz­teletére egy könyv is, amely a nógrádi szénbányászat 100 éves történetével foglalkozik. A megye képzőművészeinek festményeiből is rendezünk kiállítást. Ezek a festmények mind-mind a bányászok éle­tét mutatják majd be. E ki­állítást időben és úgy ren­dezzük meg, hogy azt mi­nél többen megtekinthessék. Előadásokat rendezünk, ame­lyeken tudományos alapon ismertetik a bányászat előtt álló feladatokat — mint például a műszaki fejlesztés, üzemszervezés, a nógrádi me­dence jövője, stb. címmel. E sorozatba bekapcsolódnak az ország más területéről is a bányászattal foglalkozó műszaki szakemberek. Végső soron az egész ünnepségen igen gazdag kultúrműsor szórakoztatja majd az ün­neplőket. Erre törekednek a megye kultúrcsoportjai és a kultúrrendezvényeinken sze­replő más szénmedencéhez tartozó művészeti csoportok is. A zagyvapálfalvi üveggyári y telepen lakók komoly aggo­dalommal figyelték azt a § munkát, amelyik több mint egy évvel ezelőtt kezdődött. § A gyárépítkezés mellett út- K marók, földgyaluk jelentek r meg, nagy sereg munkás ki- y séretében. Napok elteltével §már senki előtt sem volt két­séges, hogy az alig néhány ^hónappal azelőtt kijavított út yés támfalak helyén egy § újabb, de most már jelentő­sebb út építéséhez kezdenek JMint mondották: ha egy ki- §csit szokatlan is lesz a nagy K forgalom. de azért előnyös |lesz a gyáriaknak. § S ahogyan haladt az épít­§ kezés — a Luca-széket meg­csúfítva — azért mégiscsak § örül tek a pálfalvaiak. A Ksokszor térdig érő sár után lassan, de nagyon lassan ki­bontakozott az új, korszerű §21-es műút körvonala. S ^amikor megszűnt a teljes el- s zárás a külvilágtól, amikoi §már egy-egy bátor gépkocsi- Kvezető bemerészkedett a té­ri lepre, elszállt a ború. Abban S reménykedtek az emberek, § hogy lesz az még jobb is, Arról az örömről már nem is szólva, ami akkor volt, amikor „félhivatalosan” átad­ták az új utat is a forgalom­nak. A reménykedés a tető­fokára hágott, mert mindenki azt gondolta: nesze neked marasztaló sár, többé semmi keresnivalód nincs Zagyva- pálfalván, átvette helyed az aszfaltozott út és járda. Hej, az öröm után milyen nehéz a bánat. Mert az bizony nem következett be, amit az em­berek vártak. Ki tudja kinek az ötlete alapján úgy készí­tették el a támfalat, — no meg a mögötte lévő földhá­nyást, hogy a legkisebb eső után is a szó legszorosabb értelmében sártenger lepi el nemcsak az új utat, még jobban az újnak mondott járdát. Eddig, illetve koráb­ban sárcipőben még lehetett Zagyvapálfalván közlekedni. Az új út és járda elkészülte után már ez is kevés, inkább ajánlatos mezítláb járkálni. Az igaz, hogyha az új út el­készülte után Salgótarjánban ez lehetséges, hát miért T lehetne ez úgy Zagyvapálfal­ván is? S. I Takarékoskodnak a mizserfai bányászok

Next

/
Thumbnails
Contents