Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)

1961-06-14 / 47. szám

1961. június 14. SŐSKÁDI HKWJIAQ 3 Nyílt levél egy vájárhoz és csapatához Foglalkozzunk rendszeresen | a dolgozók panaszaival, bejelentéseivel Nem csoda történt... Ígéretemhez híven válaszo­lok a közelmúltban feltett kérdésére. Elnézését, hogy a válasz ilyen formáját válasz­tottam, de úgy gondolom akadnak mások is, akik ér­deklődéssel fogják olvasni. Abból szeretnék kiindulni, hogy állítása szerint az új normával történt elszámolás­kor 20 forinttal kevesebb ke­rült a borítékba műszakon­ként, pedig ugyanannyit dol­gozott, mint az elmúlt hó­napban. Valójában nem így áll a helyzet, mert akkor műszakonként 2 forinttal több jutott volna magának és csa­ládjának. Engedje meg, hogy állításom igazolására mellé­keljem csapatának áprilisi és májusi napi, fejenkénti ter­melési tervét, normáját. íme a táblázat: Tervezett (mázsa/fő) Tényleges (mázsa/fő) Tervteljesítés (százalék) Kereset (műszak/ fő/Ft) április 55 61 110,9 május 57 55 96,4 73,24 66,52 í Ezekből a számokból, úgy gondolom, világosan kitűnik, ha a csapat elérte volna az előző havi 61 mázsás telje­sítményt, vagyis 242 csille szénnel többet termelt volna, akkor a tervüket 109,1 szá­zalékra teljesítik. Ha ezután számoljuk a prémiumot, ak­kor egy redukált műszakra 8,72 forint jut. Ha ezt hozzá­adjuk a 66,52 forintos napi keresetéhez, akkor műszakon­ként 75, 24 forintos keresetet szerezhetett volna. A másik problémája az volt — idézem szó szerint —, hogy a normarendezés ismer­tetésekor azt mondták, a bé­rek nem fognak csökkenni. Igen, ezt mondottuk. Már 1960. novemberétől több al­kalommal utaltunk arra, hogy a jelenlegi normarendezés ab­ban is különbözik a koráb­biaktól, amennyiben az üze­mek béralapja változatlan ma­rad. De — és ezt nem sza­bad elfelejteni — azt is el­mondottuk, hogy lesznek olyan csapatok, amelyek, ha nem igyekeznek jobb munkaszer­vezéssel. időkihasználással változtatni eddigi munkamód­szerükön, azoknál a csapatok­nál a bér csökkenni fog. Ér­demes lenne azok példáját követni, akik 2—3 ezer fo­rint prémiumot kaptak csa­patonként jó munkájuk alap­ján. Helyes lenne megvizs­gálni csapatukon belül, hogy egy-egy harmadban mennyit termelnek. Hamarosan rá­jönnének, hogy saját harma­duk műszakonként általában 2—3 csillével termel keve­sebbet, mint a másik har­mad. Más példával is szeretném bizonyítani, hogy nem a nor­mában van a hiba, bár akad­nak még kisebb javítaniva­lók. Aknájukban és a szom­szédos bánya dolgozói között is több olyan bányász akad, akinek kiváló munkáját az egész üzem elismeri. Kérésére és mások kérésére is szükséges megismételnem, hogy a prémium a teljesített műszakra jár, nem pedig a redukált műszaknak megfele­lően. Ismételten szeretném elné­zését kérni, hogy így, a nagy nyilvánosság előtt mondtam el véleményem. Azonban úgy gondolom, hogy a nyíltan ki­mondott szóból megértés és. egyetértés alakul ki, amely feltétlenül kedvező hatással lesz majd a munkakedvre, a rendezett normák mielőbbi túlteljesítésére. Elvtársi üdvözlettel: Dr, Bartha Róbert a Zagyvái Szénbányák munka- és bérügyi vezetője ^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX ‘ Törvény biztosítja, s írja j i elő a lakosság beadványai- i nak, panaszainak intézését. Megállapítható, hogy az utób­bi időben javult az állami szervek és más intézmények, vállalatok munkája a dol­gozók beadványainak, pana­szainak elintézése tekinteté­ben. Ennek ellenére még mindig találhatók hiányossá­gok, durva felelőtlenségek a beadványokkal való foglalko­zás tekintetében, elsősorban azért, mert az 1957. évi IV-es törvény előírásait helyenként nem alkalmazzák megfelelően. Akadnak olyan szervek, vál­lalatok, amelyek a dolgozók, a lakosság panaszait nem ve­szik komolyan, szükséges rossznak tartják, s ezért egy- egy panasz elmerül a bürok­rácia mocsarában. Mindezek után érdemes szétnézni saját portánkon, s megvizsgálni tények alapján, hogy megyénkben hogyan áll a dolgozók beadványainak, panaszainak intézése. A meg­állapítás egyöntetűen az le­het, lényeges javulás követ­kezett be e téren, de koránt­sem olyan, ami megnyugta­tóan hatna a bejelentőre, a panasztevőre. Szerkesztőségünkhöz na­ponta több levél érkezik. Ol­vasóink termelési sikerekről, a munka frontján elért ered­ményekről tájékoztatják la­punkat. Akadnak azonban jócskán olyanok is, amelyek kisebb-nagyobb szabálytalan­ságokra hívják fel figyelmün­ket, még több azonban az olyan levél, amelynek írója szerkesztőségünk . segítségét, közbenjárását kéri ügyének elintézésében. Mi ezeknek a kéréseknek gyorsan igyek­szünk eleget tenni, azonban nagyon sok esetben olyan aka­dályokba ütközünk, amelyek — éppen a sajnálatos bürok­rácia következtében — szinte áthághatatlanok. Szűcs Lajos olvasónk még március 8-án kérte segítségünket panasza elintézése ügyében. A levelet két nappal később, március 10-én továbbítottuk a Kis­iparosok Országos Szövetsége megyei titkárságához kivizs­gálás, elintézés végett. Leve­lünkre — három hónap el­teltével — még ma sem ér­kezett válasz, holott a tör­vény a 30 nap betartását ír­ja elő. Kirívóbb Krista And­rás szécsényi lakos esete. Áramszolgáltatási ügyben kérte segítségünket. Az áp­rilis 25-én kézhez vett pa­naszos levelét azonnal to vábbítottuk az Északmagyar országi Áramszolgáltató Vál­lalathoz, s több mint másfél hónap telt el addig, míg a panaszos beadványt kivizsgál­ták — természetesen a szer­kesztőség többszöri sürgeté­sére. Ez a panasz arra is felhívja a figyelmet, hogy egyes gazdasági vezetőink, vagy beosztottjaik lelkiisme­retlenül, felelőtlenül kezelik a panaszok ügyét. Átküldött levelünk ugyanis elveszett, tehát sürgetés hiányában az a feledés homályába merült volna. Hasonló példákkal találkoz­hatunk más szerveknél is a dolgozók ügyeinek, panaszai­nak intézésénél. A Tanácsi Építőipari Vállalathoz például három dolgozó fordult kérés­sel ebédpénz kifizetése tár­gyában. A. vállalat az egyik kérelmező ügyét elintézte — úgymondják azért, mert fe­lelős beosztásban dolgozik a férje — a másik kettőét an­nak ellenére, hogy tudják, jár az ebédpénz, még a mai napig sem zárták le meg­nyugtatóan. Felháborító az a jelenség is, amelyet Zátonyi Lászlóval, a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság dolgozójá­val tesznek. Zátonyi táppén­zes állományban volt, ami­kor felmondták munkahelyét. És itt, ezzel kezdődött ennek az embernek a kálváriája. A megyei Területi Egyeztető Bi­zottság immár negyedszer tár­gyalja Zátonyi ügyét, s hiába van meg a törvényes formája, a TEB hiába hagyja jóvá Zátonyi panaszát, a bürok­rácia nem engedi érvényre jutni a jogos panasz egyér­telmű elintézését. Koós József- né és Pálfi Sándorné, az Egér- Gyöngyösi Borforgalmi Vál­lalat salgótarjáni telepének dolgozói, is várják panaszuk végleges intézését. Az tör­tént ugyanis, hogy a két asszony utasításra leltárt ké­szített. Még a leltár elkül­dése előtt észrevették, hogy egyetlen számot rosszul írtak — s azt kijavították. A köz­pont új leltár készítését ren­delte el, ami ugyan Koósné és Pálfiné munkájának he­lyességét igazolta ugyan, de a kiküldetésben levő 3 köz­ponti dolgozó költségeit — összesen 911 forintot a két asszony nyakába kívánják „varrni”. A huzavona, a bü­rokrácia gépezete itt is meg­indult, s most már csak a TEB gyors és hatékony Könyvankét- Salgótarjánban Dobi István: Emberek és demokráciák a tsz-efcben cí­mű könyvéből ankétet ren­dezett a Hazafias Népfront megyei bizottsága. A vitát Baráti József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa művelődési osztályá­nak vezetője irányítja majd. Az ankétra június 16-án ke­rül sor Salgótarjánban. Szakács József egymillió forintos újítása a Zagyvapálfalvi Üveggyárban Nyolcmillió négyzetméter üveget kér ebben az eszten­dőben népgazdaságunk a Zagyvapálfalvi Üveggyár dol­gozóitól. E mennyiség legyár­tása igen komoly feladat elé állítja a táblaüveggyár vala­mennyi dolgozóját — műsza­Az üvegfúvók nagyszerű munkasikere előzte meg az üvegipari kiállítás megnyitó ünnepségét Az utcai plakátok az öt­százéves magyar üveggyártás történetét, fejlődését bemu­tató üvegipari kiállítás ün­nepélyes megnyitását hir­dették, az Üveggyárból ugyan­akkor az üvegfúvók nagysze­rű munkasikeréről adtak hírt múlt hét utolsó napján Salgótarjánban. A négyes kádkemence maradéktalanul teljesítette első féléves tervét ezt követő szombat délután megkezdték a kemence bon­tását a Salgótarjáni Üveg­gyárban, néhány órával a nagyszabású üvegipari kiál­lítás megnyitása előtt. A két esemény szinte önmagáért beszél. Az üvegfúvók nagyszerű munkasikere előzte meg az üvegipari kiállítás megnyitó ünnepségét. Mintegy 160 üvegfúvó és nyolc félautomata üvegfúvó- gép dolgozik a Salgótarjáni üveggyár négyes számú kád­kemencéje körül. Itt gyártják az ötliterestől a hatvan liter űrtartalomig méretezett fehér ballonokat, az úgynevezett demizsonokat és más speciá­lis kézigyártmányokat. A fél­automaták a konzerves üve­gek és palackok tízezreit ké­szítik. A kádkemencét a gyár fejlesztési és felújítási tervei szerint a nyári hónapokra jelölték ki felújításra, kor­szerűsítésre. Amikor az éven­te mintegy harmincmilliós értéket gyártó kemence dől-, gozói értesültek a felújítási tervekről, elhatározták, hogy a műszaki vezetőkkel együtt­működve határidő előtt tel­jesítik féléves terveiket. így a kemence vezetőinek és a négyes kemence dolgozóinak összefogása nagyszerű siker­rel járt. A kádkemence és a körülötte dolgozó közel 160 üvegfúvó és félautomatakezelő szombatra már túl is teljesítette az első félévre esedékes 15 milliós értékű tervet, s ezt követően szombat délután „megcsapolták” a négyes kemencét. Több mint 10 tonna olvadt üveget engedtek ki a kemen­céből. s azonnal megkezdték annak bontását. A rekuperá- tor^torony és néhány boltív kivételével teljesen lebontják, illetve átépítik a kemencét, amelynek felújítását is határ­idő előtt akarják elvégezni a kemencekőművesek és szere­lőbrigádok. Pár órával később a Mun­kásmozgalmi Múzeumban a nógrádi üveggyártás ötszáz­éves történetét bemutató üvegipari kiállítást nyitották meg. A nagyszabású kiállítás az ötszáz évvel ezelőtti, 1470-ben kiállított és eddig legrégibbnek ismert budai üvegesek céhlevelének nyo­mában egyre fejlődő magyar üveggyár tönténetét régi írá­sok. fényképek és üvegtár­gyak, dokumentációk százain mutatja be látogatóinak. A nógrádi üveggyártás történetét is több mint három évszázados múlt­jával mutatja a kiállítás. Ott vannak a II. Rákóczi Fe­renc saját birtokán épített parádi üveghuta elődje, a szuhahutai üvegcsűr gyárt­mányai, a hosszúnyakú kis palackok és a jelenlegi tizen­három üveggyárunk legszebb csiszolt kristály üvegedényei és dísztárgyai. A Zagyvapál­falvi Táblaüveggyár hajlított bútorüvegeinek mintapéldá­nyait is kiállította. A Salgó­tarjáni Üveggyár több mint harminc országba irányuló exporttermékeit mutatja be. A kiállítás részletesen fog­lalkozik az üvegipar munkás- mozgalmának történetével is. A páratlanul szép és gazdag kiállítást szombat délután Paál Gyula az Építésügyi Minisztérium Üvegipari Igaz­gatóságának vezetője nyitotta meg. Ott voltaik a pártbizott­ságok és megyénk üveggyá­rainak képviselői is. A kiállí­tás naponta várja a látogató­kat. Nagy Ferenc kiakat és fizikaiakat egy­aránt. E feladat teljesítésén dolgoznak most — s mint Ígérték is —, valóra váltják a rájuk bízott feladatokat. A gyárban számos intéz­kedés segíti elő a feladatok valóra váltását. Főképpen az SZMT által megrende­zett munkaszervezési hó­nap alatt több olyan ja­vaslat érkezett be a gyár újítási felelőséhez, ame­lyek jelentősen előmozdít­ják a 8 millió négyzetmé­ter táblaüveg termelését. Például kísérletre már el­fogadták az üvegvágó acél- kerekek- gyártására tett ja­vaslatot. Bevezetésre fogad­ták el a felvonóval történő üvegcserép-szállításra tett javaslatot. Elbírálás alatt van a gépleállásnál az alsó hen­gerek megvédése a hőtől — című újítás is csakúgy, mint a golyós kötélvezető a szén­szállító daruhoz című javas­lat. A munkaszervezési hónap egyik legjelentősebb újítását Szakács József fiatal műszaki dolgozó nyújtotta be. Az új gyáregységnél, a Zagyva II. üzemnél hosszú hónapokon át nem volt biztosítva a húzó­gépek kapacitásának teljes kihasználása. Szakács József bátor javaslatával a húzó­kamrán módosított, s a meg­levő hőfok tökéletesebb ki­használásával megvalósította a teljes szélességű üveghú­zást. Ez azt jelenti, hogy a III-as gépen — ahol a javaslatot kísérletkép­pen alkalmazzák, máris 30 centiméterrel nőtt az üveg szélessége, s mintegy 5 százalékos termelékeny­séget eredményezett. Szakács József ezzel az újí­tásával évente csaknem egy­millió forint gazdasági ered­mény elérését segítette elő. A fiatal, tehetséges műszaki dolgozó munkatársával. An­gyal Lászlóval most egy újabb javaslaton dolgozik. Megvaló­sítják a gépleállásoknál hen­gerpárok hőtől történő meg­védését. Képünkön éppen az újítás tervrajzán dolgozik a két újító. munkájától várják panaszuk végleges elintézését. De az sem engedhető meg, amit a rétsági járási tanácson követ­tek el. Indokolatlan, meg nem alapozott állítások alapján bocsátották el Sasvári József kereskedelmi előadót. Pana­szára a TEB hozott döntést: Sasvárit vissza kellett venni állásába. A panasz elintézé­se itt sem ért véget, addig, míg a végén Sasvári kény­telen volt felmondani állását. Néhány kiragadott példát — sok közülük nem is jellemző — tártunk az olvasó elé. Tettük ezt azért, hogy bizo­nyítsuk: hogyan nem lehet a dolgozók beadványaival, pa­naszaival foglalkozni. Ezek legtöbbjében törvénysértések, sokszor büntetendő cselek­mények. Mert a rendelet is úgy írja elő, hogy a panasz­intézés során a tényállás pon­tos megállapítására, törvényes érdemi elbírálásra és alapos, meggyőző válaszra, indokolt esetben a sérelem gyakorlati orvaslására kell törekedni. Mégpedig a megszabott ha­táridőn belül! A dolgozók panaszainak, beadványainak intézése körül tapasztalható visszásságokból azt lehet levonni, hogy is­mét jelentkezik egy meg­nyugvás, a „minden rendben megy” szemlélete. Ez pedig egyáltalán nem fogadható el, és ' káros is. Ezért szükséges, hogy vezető beosztású elv­társaink fordítsanak nagyobb gondot a dolgozók beadvá­nyainak intézésére, azt te­kintsék a vezetésük alatt álló apparátus munkájának bírá­lataként, amely vezető tevé­kenységüket segíti. Ezért úgy foglalkozzanak a panaszügyek intézésével, mint a lakosság véleményének megnyilvánulá­sával. Ez pedig nem lehet senki előtt közömbös. Somogyvári László ) • Néhány hónappal ezelőtt : a Salgótarjáni Acélárugyár- ; ban még lehetetlennek tar­tották a balesetek számának íjelentős csökkentését. Több ^vezető az Ózdi Kohászati Üze­lmeket is felkereste, hogy ta­> pasztalatokat gyűjtsön az ot- \ tani eredményekről. Azonban •e látogatás után is csak né- ! hányán bíztak a sikerben. )- Mégis néhány hónap alatt , megváltozott a helyzet. Pe- ) dig nem történtek csodák... ;Ez év februárjában mozgal- :mat indítottunk a balesetek ) csökkentésére. Alkalmaztuk az ózdi és más vállalatok ta- ■ pasztalatait. Ugyanakkor le­> vontuk a szükséges követ­keztetéseket saját munkánk­: ról is és megfelelő intézke- : déseket tettünk. Minden gyár- y részleghez beosztottunk egy- :,egy vezetőt, aki a balesetek -számának csökkentésében pat­ronálja az üzemet. Részt ) vesz a baleseti szemléken, , rendszeres ellenőrzést végez, : kapcsolatot tart a gyáregy- ! ség vezetőivel, dolgozóival. jA művezetők előtt világossá f tettük, hogy a balesetek el­lj kerüléséhez elsősorban nem ) központi intézkedése^ szük- : ségesek. Biztosítani kell a ' tiszta, rendben tártott műhe- s lyeket és azonnal intézkedni ia baleseti veszélyek elhárí- •tásáról. Minden művezető kü­> lön zsebkönyvben vezeti az $ általa hozott intézkedéseket. ' Ilyen módon ezidáig több . mint 400 olyan intézkedés ^született gyárunkban, ame- j lyek nem igazgatói utasítá­- sokból, hanem a művezetők J öntevékenységéből szármáz­nak. Természetesen a köz­ponti intézkedések sem ma­radtak el. Az igazgatóság és a szakszervezeti bizottság rendszeresen ellenőrzi a rend­szabályok végrehajtását. Visz- szatérő hibák esetén a meg­felelő büntetéstől sem ria­dunk vissza; Gondoskodunk arról, hogy az egy-egy mun­kahelyen alkalmatlannak lát­szó dolgozót adottságainak megfelelő munkahelyen fog­lalkoztassuk. Mindezek senkitől sem kí­vántak rendkívüli erőfeszíté­seket. Mégis igen nagy ered­ményt biztosítottak: a múlt évben havi átlagban 43, há­rom napon túl gyógyuló bal­eset fordult elő gyárunkban. Emiatt a kieső munkanapok száma 524 volt. Az ezer főre jutó balesetek aránya pedig 10,3 százalék. Ez év első öt hónapjában a balesetek havi átlaga már csak 29, a kiesett munkanapok száma pedig 378, az ezer főre jutó arány pe­dig 6,75 százalékra csökkent. A komolyabb javulás április­tól következett be. Ebben a hónapban már csak 25 bal­eset történt, májusban pedig mindössze 12. Ezt az . ered­ményt tartósan szeretnénk biztosítani. Ennek pedig fon­tos követelménye, hogy vala­mennyi vezető és dolgozó megértse a balesetelhárítás jelentőségét, segítsék egymást a rendszabályok megtartásá­ban, a tiszta, rendezett mun­kakörülmények biztosításában. Antal Gyula a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatója ^ f ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents