Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)
1961-05-20 / 40. szám
1961. május 20. H0SRADI NÉPÚJSÁG tanácskozásokat A fejlettebb gazdálkodásért Tíz éve a brigád élén Holnap tartják tanácskozásukat Salgótarjánban az iparban dolgozó szocialista brigádok, a munkabrigádok és KISZ-brigádok küldöttei. Sajátos helyzetüknek és feladataiknak megfelelően külön tanácskoznak a gyáripar és külön a szénbányászat dolgozói. E tanácskozásokon azok hallatják majd szavukat, akik a társadalmi haladás, a szocialista életforma kialakítása érdekében g legtöbbet teszik. E brigádok jelszava: szocialista módon dolgozni, élni és tanulni. Azok, akik már elnyerték e megtisztelő címet és azok is, akik most küzdenek érte - a munkásöntudat egy magasabb fokának képviselői. Számos példát lehetne sorolni, hogy munkájukban, magatartásukban már az új, a szocialista embertípus több jellemző vonását viselik magukon. Ezek a brigádok utat mutatnak a nagy többségnek a fejlődés tekintetében. Ez a fiatal, de igen életerős mozgalom éppen a szocialista építömunka növekvő feladatai között jött létre. A munkásoknak éppen azt a felismerését tükrözi, hogy az új és nagyobb sikerek eléréshez a munka és az élet új, gazdagabb tartalmára és formájára van szükség. Mind több azoknak a száma, akik vállalják e megnövekedett követelmények teljesítését, bizonyságául annak, hogy a munkásosztály milyen roppant felelősséget érez az ország, a jövő ügyeit illetően. Ezek a brigádok a haladás élvonalában küzdenek. Céljuk nem kisebb, mint az, hogy a műszaki fejlesztés útján hozzájáruljanak a termelékenység növeléséhez, a több, jobb, olcsóbb termeléshez. De tudják azt is, hogy mindez csak akkor valósítható meg, ha állandóan emelik szakmai és politikai képzettségük színvonalát. Az új technika elsajátítása ma előrehaladásunk kulcskérdése. Ezért van az, hogy a brigádok tagjai különböző tanfolyamokon, Iskolákban képezik magukat. Es ezért hasznos az a kezdeményezés is, amelyben a műszaki dolgozók patronálják a brigádokat. A szocialista együttélés új hajtásai virágoznak ki a brigádokban. A kollektív szellem, a gondok és az örömök közössége, egymás kölcsönös támogatása jellemzi egyre inkább e brigádok életét. Köszöntjük a társadalmi és technikai haladás élharcosainak holnap összeülő tanácskozását, kívánjuk, hogy munkájukkal járuljanak hozzá az általános fel- emelkedéshez. Már az első negyedév termelési, termelékenységi, általában gazdaságos mutatói azt igazolják, hogy a megyénk iparában is végrehajtott többirányú feladatok — a normák felülvizsgálása és kiigazítása, az ezzel kapcsolatos tennivalók — időszerűek voltak. Megyénk ipara az első negyedévben közel 11 százalékkal te'rmelt többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Az egy munkásra jutó termelés 5,4 százalékkal emelkedett. Javult a termelékenység és az átlagkeresetek közötti arány is. A normák felülvizsgálása és kiigazítása — az eddig végrehajtott rekonstrukciós munkálatok mellett — hozzájárult megyénk iparának fejlődéséhez. Különösen akkor tapasztalható ez, amikor ott rendezték először a normákat, amely munkahelyek hatása a legnagyobb mértékű a termelékenységre. A normák kiigazítását és szükségességét igazolják az olyan tények, mint az, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár egyes üzemeiben 20 százalékkal is növekedett a termelékenység. A csavargyártás melegüzemi részlegénél számos intézkedés nyomán mintegy 22 százalékos az emelkedés a teljesítményekben. Jelentősebb változás következett be a Salgótarjáni Üveggyárban, Tűzhelygyárban, egyes tanácsi helyiipari vállalatoknál. Ugyanakkor elmondhatjuk azt is, hogy a munkáskerese-- tek döntő többsége változatlan maradt, csak egyes helyeken és átmeneti időre következett be csökkenés. Ez természetesen mindjárt megszabja azt a feladatot is, hogy az ilyen helyeken fokozottabban szükséges műszaki intézkedéseket tenni. Az első negyedévi adatok arra is utalnak, hogy a termelékenység nem növekedett kielégítő mértékben. A közel 11 százalékos többlettermelésnek 52,7 százaléka származott a termelékenységből, a többi pedig a létszám emelkedéséből. Ez a helyzet elmarad attól a követelménytől, hogy a termelékenység legalább kétharmad részben biztosítsa a termelési többletet. A normakiigazítás és a vele kapcsolatos ' feladatok végrehajtásának eddigi tapasztalatai éppen annak jelentőségét húzzák alá, hogy döntő feladatunk a termelékenység szakadatlan emelése. Az iparban folyó rendcsinálás magasabb színvonalú gazdasági, műszaki irányítást el a népgazdaság, az egész társadalom érdekeitől. Az egyéni érdekeknek összhangban kell lennie a társadalom érdekeivel. Ez az elsődleges és ezt so’sem volna szabad elfeledni. Mert gondoljuk meg csak az előbbi példán keresztül: az illető szépen gyarapodott, de annak az árán, hogy az üzeméből elvitte az anyagot. Elmaradtak üzemükben a kötelezettségük teljesítésével, aminek következtében egy sor ember nem kapta meg a szükségletének megfelelő fizetést. Azonkívül kivonta magát a közügyek intézéséből. Mi értelme van az ilyen gyarapodásnak? Az a jólét, amelyet az illető magának biztosított — és amilyen formában biztosította, a társadalom gyengítésével történt. S ha valaki nem a társadalom szüntelen erősödésével egy- titemben gyarapszik, hanem megfeledkezve arról és annak kárára, az egyenlő, a saját talpa alatt a szilárd alapnak a meglazításával. A harácsolás csalfa játé- ^ ka mindannyiunkkal csúfot űzhet. De szembe nézhetünk vele, ha emberek maradunk. Ha nem feledkezünk meg egy pillanatra sem arról, hogy ez az ország, s ennek az országnak a rendje nekünk, a dolgozók millióinak a legdrágábbat, az életet jelenti és ezt sosem szabad szűnnünk erősíteni. Nincs ember, — legalábbis aki hazájának tudja ezt az országot —, akit ne emelne magasba a boldogság, amikor látja, hogyan szépül, gyarapodik az ország, s válik egyre gondtalanabbá az emberek élete. Eltűnnek a múlt maradványai, kiegyensúlyozott az életünk, szépen öltözködünk, pénzünk is van. új házakat építünk, egyszerű emberek autótulajdonosok lesznek, magas szaktudással rendelkező emberekké válnak, de hosszan-hosszan sorolhatnánk a változás csupán kézzelfogható jeleit. S mindez minek köszönhető? Hogy erős az ország, szilárd és megingathatatlan a társadalmi rendünk! Jól vagyunk, jól élünk, de még mindenki jobbat akar. És jobb is lesz! De ahhoz az szükséges, hogy elsődleges az ország gyarapítása legyen. Ez a gondolat minden porcikánkat mélyen áthatva kell, hogy uralkodjék életünkben, mert ez méltó a szocializmust építő rend emberéhez. Hiszen ha az ország erős, akkor az erejéhez mérten megadja a lehetőségét, hogy szépen járjunk, több házat építsünk, egyre többen vegyünk autót,' tanuljunk, jól együnk, igyunk. Megadja mindazt, ami a jobb sorsra érdemes emberi élethez szükséges. Ilyen úton járva gyara-*■ pítsuk önmagunkat, mert akkor nyugodtan nézhetünk a holnapba. Bobál Gyula követel meg. A veszteségidők felmérése azt bizonyítja, hogy a kiesett idő nagyobb hányada a munkástól független okok miatt következik be, megszüntetésük elsősorban a műszakiakra vár. Ennek eléréséhez például jelenleg központi helyet kell kapnia a munka- és üzemszervezés kérdéseinek. Ebben a tekintetben még nem sikerült a szükséges fellendülést elérni. Pedig a gyárakban rengeteg időt és pénzt lehetne megtakarítani a szervezettebb anyagmozgatással, a szénbányászatban a jobb ürescsille ellátással, az építőiparban a gépek kihasználtsági fokának emelésével. Olyan központi feladatok ezek, amelyekre elsősorban szükséges a munka- szervezési hónap keretében a figyelmet ráfordítani. Reális, megalapozott tervezéshez, a munka tudományos, megszervezéséhez elengedhetetlen a vállalatok kapacitásának, termelőképességének megállapítása, a lehetőségek, a tartalékok rendszeres feltárása. Most a Tűzhelygyárban, az Acélárugyárban a termelékenység növelésének több olyan lehetőségét tárták fel, amelyekre eddig nem sok gondot fordítottak. Azonban nem sikerült megfelelően előrehaladni az e munkákhoz szervesen kapcsolódó másik feladat megoldásában: nem történtek megfelelő intézkedések annak érdekében, hogy felmérjék a gyártási összidő szükségletet és ennek figyelembevételével történjen a létszám- és bérgazdálkodás. Nem lehet befejezettnek tekinteni a bérezés ügyét sem. Változatlanul feladat a bérnormák finomítása, a vállalat sajátos feladataihoz történő ‘ hozzáigazítása. Különösen a vasipari üzemekben volt olyan irányú helyes törekvés, hogy minél több munkahelyen, — ahol a feltételei megvannak — térjenek át a teljesítménybérezésre. Ezt a munkát szükséges tovább folytatni, rendszeresen felülvizsgálni, hogy a bérformák megfelelnek-e a gazdaságosság követelményeinek. Így például a jövő feladatai közé tartozik a műszaki normák arányának emelése. E kérdéssel függ össze a megfelelő technológiai utasítások kidolgozása, biztosítása. Igaz, hogy az eltelt hónapokban ■emelkedett a kidolgozott technológiák száma, megváltoztatták a régi előírásokat. De még ma is tapasztalható a technológia lebecsülése, elhanyagolása. Ezért arra van szükség; hogy az e kérdéssel foglalkozó osztályok minden vállalatnál megerősödjenek, valamint arra, hogy a technológiai utasításoknak következetesebben érvényt is szerezzenek a termelőmunka során. Csak néhány feladatot ragadtunk ki abból a sokrétű munkából, amely az iparvezetés színvonalának emeléséhez, a jobb gazdálkodáshoz szükséges. De már ezek is teljes erővel igazolják, hogy a normák felülvizsgálása nem elszigetelt és főleg nem kampánymunka. A fejlődés előrehaladásával, a műszaki-technikai színvonallal együtt szükséges biztosítani a normák, a technológiai utasítások, a munkaszervezés és más fontos gazdálkodási tényező fejlődését is. Az eddig végrehajtott feladatok gyakorlati ellenőrzése máris megkívánja a megfelelő ellenőrzést, a tapasztalatok levonását. Többek között szükséges a jobb műszaki feltételek megteremtése, az újítómozgalom további szélesítése, a munkaverseny lendítő erejének hasznosítása. Balogh Gyula Új típusú bányabeli személyszállító kocsik terven felül A dorogi szénbányák igényeinek megfelelően, múlt évben különleges bányabeli személyszállító vasúti kocsik tervezését kezdték meg a Zagyvapálfalvi Bányagépgyárban. Eddig az ország minden bányájában egy típusú kocsikat használtak személyszállításra, s így az olyan különleges adottságú tárnákban, mint amilyenek a dorogi szénmedencében vannak, a szállítás biztonságának megteremtése, külön feladatot jelent a bányák műszaki vezetői részére. A zagyvapálfalviak készített által új típusú személyszállító kocsi jól alkalmazkodik a földalatti szűk, és a vetők miatt éles kanyarokkal teli vágatokhoz, s emellett kényelmesebb, biztonságosabb is. A régi kocsik húsz-huszonöt férőhelyével szemben az új típusú kocsikban csak tizennyolc embernek biztosítottak helyet, s a kocsik egymástól függetlenül önállóan is el vannak látva biztonsági jelzőberendezésekkel. A villamos jelző- berendezések a vontató mozdonnyal vannak összekapcsolva, s bármely kocsiból működtetni tudják a berendezést. Az új típusú bányabeli személyszállító kocsik két minta- példányát még az első negyedévben elkészítették Zagy- vapálfalván, amelyeket most a prototípus bizottság is jóváhagyott. Mivel azonban a jóváhagyás csak az utóbbi napokban történt meg, az új személyszállító kocsi gyártása már nem szerepelhetett a Bányagépgyár idei tervében. A dorogi bányászok kérésére a zagyvapálfalviak mégis vállalták, az idei évre kért tizenöt szállítókocsit terven felül elkészítik, hogy a bányászok biztonságát és kényelmesebb szállítását mielőbb elősegítsék. Az első kocsikat már a Bányásznap előtt elküldik Dorogra a Bányagépgyárból. Egy év alatt közel kétmillió négyzetméter táblaüveget adott az országnak a Zagyva II. Múlt év május tizenkettedikén helyezték üzembe Zagyvapálfalván a közel 160 milliós beruházással épített Zagyva II. táblaüveggyár három szovjet automata húzógépét, hogy másnap, — 13- án — az ünnepélyes gyár- avatáskor, már táblaüveget húzzanak a gépeken. Az új táblaüveggyár hatalmas üvegolvasztó kemencéje, amely egyben a magyar üveggyártás legkorszerűbb hutája ekkorra elérte az üvegolvasztáshoz szükséges ezernégyszáz fok fölötti hőmérsékletet s az ünnepélyes átadáskor elkészültek az első üvegtáblák is a Zagyva II- ben. Üzemeltetésének első esztendejében a Zagyva II. a számításoknak megfelelően teljesítette feladatát, annak ellenére, hogy a hagyományos üvegolvasztás régi módszereit több hónapon át az olvasztás új technológiájának kikisérletezésével kapcsolatos feladatok miatt szüneteltették a Zagyva II. hutájában. Az új gyár a szakemberek által várf mintegy kétmillió négyzetméter éves teljesítményt már az első esztendőben biztosította. Egyre javul a húzottüveg minőségének aránya is. A régi gyár 7 százalékos elsőosztályú minőségi arányával szemben a Zagyva II. fokozatosan növelte a minőségi üveg mennyiségét. Áprilisban például az össztermelésnek nem egészen negyven százalékát elsőosztályú minőségi üvegként adta a Zagyva II., s ez már az új gyár építésekor kitűzött minőségi követelmény teljesítését jelenti. Ilyen eredmények mellett három hónap alatt gyártanak annyi minőségi műszaki üveget, mint amennyit a szomszédságában lévő régi tábla- üveggyár egy év alatt biztosított az országnak. A Zagyva II. az idén már 2,7 millió négyzet- méter üveget gyárt a tervek szerint. A nagybátonyi vájártanuló iskolában szakképzett tanárok felügyelete mellett sajátítják el a munka fogásait a vájártanulók, a jövő bányászai. Az elméleti képzés mellett szakmai oktatásban is részesülnek. A Rá- kóezi-telepi tanbányában tanulják meg a fejtést, az áesolást, a gépek kezelését stb. az intézet növendékei. Képünkön a harmadéves vájártanuló fejtési munkát végez. Ennek is eredménye az, hogy a tanbánya dolgozói, a vájáriskolások az év négy hónapjában már közel 20 ezer tonna szenet termeltek. Amikor az alig 17 esztendős Sándor István ifjú 1947- ben a kazárt bányához került, jó öreg tanítómestere, Popity Pali bácsi sem gondolta, hogy a Pistából még me- gyeszerte híres vájár lesz. Vájár, brigádvezető a javából. Pali bácsi ugyan figyelte a fiú fejlődését, örömmel vette mindig tudomásul, hogy egyre jobban sajátítja el a bányászmesterséget, de erre mégsem gondolt... Sándor István ifjú nem félt a munkától, Fiatal kora ellenére is mindig megfogta a munka végét. Hogy köny- nyebb legyen a bányászkodás, törte a fejét: mit, hogyan lehetne jobban, könnyebben csinálni. Szorgalmasan tanult. A csillésből segédvájár lett. Ennyivel még nem lehet megelégedni — gondolta, s újra elővette a könyveket. Amit a gyakorlatban elsajátított, azt a vájártanfolyamon elméleti képzéssel gazdagította. Törekvése nem volt hiábavaló. Jó munkájára, magas szakképzettségére a bánya vezetői is felfigyeltek. Látták, hogy az akkor még alig 21 esztendős fiatal vájár egy egész brigád vezetésére képes. Sándor Pistából 1951. március 26-án brigádvezető lett. Nem vallott szégyent. Minden munkahelyen megállta a sarat. Tanult, dolgozott és irányított. Vezetői minden esetben azokat a munkákat bízták rá, ahol meg kellett fogni a csákány nyelét. Ha sürgős volt egy elövájás, vagy feltárás, Sándor Istvánékat telepítették oda. Ha a terv teljesítésében volt kívánnivaló, az ifjú brigád a fejtési munkahelyen is megállta helyét. Az egykori tanítványból tanító lett. Mert Sándor István ifjúnak arra is jutott ideje, hogy átadja szakmai fogásait másoknak is. Türelmesen magyarázta brigádja valamennyi tagjának módszereit. S ez nemcsak azt eredményezte, hogy ez a brigád állandóan az élenjárók között volt, hanem azt is, hogy Géczi Jánosból, az egykori brigádtagból önálló csapatvezető vájár lett. Csonka Pál Mizserfán hasznosítja azokat a tapasztalatokat, amelyeket Sándor Pistáéknál sajátított el. — Most is kilencen dolgosunk a brigádban — mondja. Amit magunk elé tűzünk cé- '.ul, azt mindig megvalósítjuk. így voltunk a szocialista brigád cím elnyerésével is. l’udtuk, hogy nagy felelősséggel jár. Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni — csak példa lehet a bánya többi dolgozója előtt is. Amit terveztünk, valóra vált. Elnyertük e megtisztelő címet. A brigádvezető szerény ember. Nem szeret dicsekedni a tíz év eredményeivel. Nem szól arról, hogy 1947-től párttag, hogy fegyvert fogott 1956-ban is a népi hatalom megvédése érdekében. A brigád tagjai is úgy szólnak erről az emberről; minden tettével a közösséget szolgálja. Kollektív ebben a brigádban a munka, kollektív az öröm, a szórakozás, a tanulás. Most is 123 százalékos az átlagos teljesítményük. A tervezett 23 centiméterrel szemben csaknem 28 centimétert érnek el előrehaladásban, elő- vájáson. Valamennyien tanulnak is. A brigád minden tagja a bányász akadémián tanul, Nádasdi Sanyi, a bányaipari technikum III. évében gazdagítja tudását. Úgy mondják: Sándor Pista, a „brigadéros” szervezte így. Tíz év egy brigád élén nem nagy idő. De ha Sándor István ifjú 31 életévét vesszük figyelembe, akkor nagyon is hosszú. És ezt a 10 évet a munka frontján aratott egész sor dicsőség kíséri. Hét kitüntetés csillog Sándor István ifjú, szocialista brigádvezető mellén minden ünnepen. A Kiváló Bányász, a Bányászati Munkazászló mellett ott van a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetés is, — a jó munka után megérdemelten. Somoevvári László A JÖVG BÁNYÁSZA
