Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)
1961-05-13 / 38. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. május 13. Anyagi támogatás a dolgozók iskoláinak Hogy zavartalanul tanulhassanak azok a felnőttek, — akik valamilyen körülmények miatt még ezidáig nem tudták elvégezni a szükséges tanulmányt, — államunk nagy segítséget ad dolgozóinknak. Érdemes bepillantást tenni, hogy az idei tanévben a dolgozók általános iskoláiban az esti tagozatra beiratkozott hallgatók száma 1585 fő, szemben az 1960-ban levő 619 fővel. A középiskolákban is magasra emelkedett a tanulók létszáma, amig 1960-ban 413 fő volt addig ezévben már 879. A megyei költségvetést ennek a számnak megfelelően kellett alakítani. így tehát míg 1960-ban a dolgozók általános iskoláinak költségeire 331 ezer forintot fordították, 1961-ben már 550 ezer forintot, a dolgozók középiskoláira 1960-ban 166 ezer forintot, 1961-ben pedig 314 ezer forintot. Azok a tanulók, akik a dolgozók iskoláiban most a vizsgákra készülnek tanuljanak olyan szorgalommal, amilyen segíteniakarással államunk támogatást nyújtott anyagiakban is, a művelődésünk szélesítéséhez. Egyébként e hónap 15-ével már megindul az 1961/62 tanévre a beiratkozás. Ballag már a vén diák... A Stromfeld Aurél Gépipari Technikum végzős növendékeinek búcsúja az iskolától Megenlékezés a győzelem napjáról Zenés irodalmi est a Salgótarjáni Művelődési Otthonban Az Irodalmi Színpad tagjai igen színvonalas, ötletes műsor keretében, telt ház előtt tartották emlék-műsorukat a háború végét jelző győzelem napja alkalmából. A második világháború befejezésének évfordulóján Radnóti, Várnai Zseni, Alleg és Frisch, valamint Solohov művei a magyar és világirodalom klasszikusainak alkotásai szerepeltek műsoron. Külön ki kell emelni az ötletes rendezést, amely különösen a két jelenetben érvényesült legjobban, de ügyes ötlet volt az irodalmi műsor keretmegoldása is. Kimagasló sikert értek el Herold László irodalomtanár, Kuncz Emil, Bolyós Lászlóné, a Petőfi színjátszó csoport valamennyi tagja és a tehetséges gimnazisták is. Dicsérni lehet azt is, hogy az irodalmi esten mintegy pihentetőül zenei élményben is részesítették a műsor szervezői a közönséget. A zongoraművészek elmélyült játéka méltóképpen illeszkedett e remek együttes műsorába. Az idei művelődési évad minden eddigitől eltérő volt Most. miután befejezéséhez közeledik, érdemes erre visz- szaemlékezni, visszapillantani egyes mozzanataira, annál is inkább, mert sok-sok tanulságot szűrhetünk le, és tennivalókat találhatunk benne az elkövetkező évadhoz. Nem akarjuk lezárni az évadot, ellenkezőleg, igazolni akarjuk: megszűnt a művelődési munkában az idényjelleg. A művelődési munka éppen olyan állandó jellegű, mint bármilyen más tevékenység. Elöljáróban tettünk említést, hogy az idei évad eltérő volt minden eddigitől. Az egyik művelődési ház igazgatója mondotta el: „Gondosan készültünk és mentünk körútra a műsorral. De szinte mindenütt üres házak fogadtak. Gyerekek, ha eljöttek az előadásra”. Valóban így volt az ősszel, végig a megyében. Még az olyan nagy hírnévnek örvendő énekkar, mint a pedagógus is, került abba a helyzetbe, hogy úgyszólván üres ház mellett adott hangversenyt. Mindezek nem azért történtek, hogy falvainkban nem érdekelte az embereket a művészet, vagy nem igényelték a szórakozást. Még a közkedvelt Déryné Színház is megérezte azt az átalakulást, amely a falun legnagyobb hullámaival az ősszel és a télen ment végbe. Kettétört a művelődési évad, azért volt az eddigiektől lényegesen eltérő. Bármi is történt azonban, a nagy átalakulás helyes volt. Ma már kialakulóban van a munkaütem, az érzések hullámai is elcsendesednek, egy új, minden eddigitől jobb élet felé menetel parasztságunk. Elkövetkezik a föld rabjainak végleges felszabadulása, és az értelem követeli a magasabb tudást, a kulturáltabb életmódot, a tanulást, a szórakozást. Ez nem csupán — mint régen — a téli estéken kér helyet, hanem télen, tavaszon éppen úgy, mint. nyáron és ősszel. Természetes, hogy ennek következtében már a múlté, hogy elmúlik a farsang és elcsendesednek a művelődési házak, szétszélednek a színjátszók, vagy egyéb más művelődési csoportok. Az emberek a nagy átalakulással már nem rabjai többé a munkának. Segítségükre van a gép, és megrövidülnek a munkanapok. Az ember felszabadultabb lesz. És minden ember, a dolgozó paraszt éppen úgy, mint a falusi értelmiség. Megyünk afelé feltartóztathatatlanul hogy a színjátszók, de minden más művészeti csoport, a Déryné Színház fő közönsége a tsz-paraszt, sőt egységesen a munkabrigádok lesznek. De em csupán télen, hanem az Pesold Ferenc: ÚJPESTI HÁZ Pesold elsőkönyves író. Kezdetben még nem tudni: a kitűnő újságírónak csupán egy alaposabban, nagyobb műgonddal kimunkált írásával találkoztunk-e, amely azonban megmaradt az újságírás színvonalán, vagy írót, a kor hivatott krónikását avathatunk. Az olvasás közben az olvasó ezt a fenntartást elfeledi, mert egymásután lépnek elébe az újpesti ház lakói gondjaikkal, sorsuk fordulataival, magukhoz láncolva az olvasók figyelmét. Az író elérte célját: életet lehelt a holt betűbe, elevenné tette a múlt egy részét, az embereket, akik élték ezt a múltat. Mindezt nem látványos fordulatokkal, vérfagyasztó izgalmakkal, inkább szordinóra fogott hangon. A történet a harmincas évekhez vezet vissza bennünkét.«A Horthy-rendszer konszolidálódott, a szociáldemokrata vezetők nem győzik támogatásukról biztosítani a rendszert, s a magára hagyott munkásosztály a fokozódó kizsákmányolás, az élesedő gazdasági válság nyomorában egy maroknyi kommunista hangjára figyel. A háttérben pedig Sallai és Fürst kivégzése jelzi e kor minden sötétségét és gyalázatát. Ki, vagy kik a főszereplői ennek a történetnek? Talán Torzsáné, a ravasz viciné? Aligha, hiszen ő csupán eszköz, először, hogy az író bemutathassa a ház lakóit Torzsáné szemén keresztül, aztán hogy a múlt rezsim nyomorúságos vici típusát és sorsát is felvillanthassa. Talán Dinka úr, a részeges cipész, vagy Groszer háziúr és vaskereskedő, akit háborúban szerzett nyomorúsága és felesége kíméletlen önzése a halálba kerget, — vagy Rosko úr, a textiikereskedő, vagy éppenséggel az egész világtól és önmagától is megundorodott angyalcsináló Horgas doktor? A könyv igazi főszereplői Ránki, a kommunista vas munkás, Cigány, a fiatal ko vács, Vitner, a béna ács, akit kommunista hitéből kisugárzó vitalitása tesz bénasága ellenére a kommunista sejt vezetőjévé. Ök a mutatói a ki- útnak, ők, akik személyes szabadságukat, sőt életüket kockára téve, vigasztalan jelenben küzdenek a bíztató, bár néha olyan távolinak tűnő boldog jövőért. Talán a magas erkölcsiség, mely párosul politikai és etikai emelkedettséggel, a könyv legmegragadóbb motívuma. Pesoid moralista író, de nem untat, mert nem prédikál. A kommunista erkölcsről, etikáról vallott nézetei, a rothadt burzsoá-erkölcs leleplezése szinte észrevétlenül jut el az olvasó tudatáig, míg végül önkéntelenül megszületik az összehasonlítás az újpesti ház különböző társadalmi osztályokhoz tartozó lakói között. És ez az összehasonlítás a szegények, a proletárok javára szól, akik nyomorúságukban is megőriztek annyi emberi tisztaságot, amennyi elegendő lesz majd egy újtípusú, a szociálisa társadalom felépítéséhez. Kellemes, hasznos, tanulságos olvasmány az Újpesti ház '— természetesen nem hiba nélkül való. A szerkezeti lazaságot némiképpen megmagyarázza az alapötlet: egy ház lakóinak életén keresztül ábrázolni a kort, vagy annak egy epizódiát. Néhány karakter árnyaltabb bemutatása iazonban fokozta volna egyber a mű feszültségét is, per |gőbbé tehette volna ritmusát iA stílus jelenidős formájának helyenként indokolatlan erő- jszakolása itt-ott modorosságéi iválik. A tárgyak, dolgok, jelenségek megszemélyesítés it>zt a móds7ort szívesen alkel- irpazza Pesoid — leetöbbszöi [eléri a kívánt effektust, fo- (kozza a mű költői, lírai sz4n- (sédéit, de ezzel ez írói eszközzel 'íc öknnómikusabbar ikell bánnia a jövőben. J Ezek olyan fogyatékossága ja könyvnek, amelyeket el nen (hallgathattunk, melyek azon Jban annak erényei mellet ^eltörpülnek. év minden szakában. Ilyen hatással van a művelődési munkára a falun végbemenő nagy átalakulás. Igen, ez a törvényszerű és ez mutatja: nem idénymunka a művelődési munka. A művelődési munkásoknak most már ennek megfelelően kell minden tevékenységüket végezni. Kötelességük így végezni! A mi hazánkban minden megújhodik. Megújhodott a fizikai munka, a szellemi munka, megújhodik a paraszti munka és meg kell újhodnia a művelődési munkának is. A művelődési munka csak akkor jó, ha szorosan követi gazdasági életünket, ha megjelenése hatással van a termelő munkát végző emberre. Uj viszonyokat teremtett társadalmi rendünk a termelésben, újnak — a mai időknek megfelelőnek —, szükséges lenni a szórakozásnak, a művelődésnek is. Joggal gondolhatja minden művelődési munkás, ha már kimondtuk az át, mondjuk ki a bét is. Felvetődik azonban a gondolat: helyes-e módszereket adni? Vajon nem hasznosabb-e, ha maguk a művelődési dolgozók, közösen a közönséggel teremtik meg a szórakozásnak azt a formáját, amely minden tekintetben megfelel a mai időknek? Valószínű ez a helyesebb. Ennek az alkotásnak minden mástól nagyobb lesz az értéke. A művelődési dolgozók minden bizonnyal azzal egyetértenek: a művelődési munkában ma már nincs idényjelleg. Ha pedig ezzel egyetértenek, akkor bármilyen furcsa is, már most készülni kell az aratásra. A dolgozó parasztembernek ez a munka mindig ünnep számba menő tevékenység volt. Csakhogy régen azért ünnepeltették, hogy a földesúrnak gabona j_ jut, és esetleg örült a dolgozó paraszt, mert azért ebből cseppent neki is. Ma pedig azért lesz ünnep — és igazi ünnep —, mert a gabona minden szeme minden éltető ereje a dolgozó emberé. Azt a napot tehát, amikor fnegpendül a kasza, tegyük most már igazán ünnepnappá. Tudják a mi művelődési munkásaink, hogy másképpen kell ezt csinálni, mint a hosszú téli estéken. Most hatásában erőteljesebben, de mégis rövidebben, színpompásan, tükrözve az élet örömét és mindezt mélyen a népi szokásainkból merítve. Nem lesz attól jobb érzés, mint amikor mosolyt Varázsolnak az arcokra, a jókedvvel pedig erőt adnak a munkához. Milyen szép volna a falvakban a könnyebb, zenés estékkel feloldani a fáradságot, kedves ritmussal köszönteni a munkában példamutató dolgozókat. Szép volna, hasznos volna, jó volna. Hiszen ez az év lesz az első, amikor az aratást közösen végzik a föld művelői. Tele lesz ez várakozó izgalommal, örömmel és ezt még szebbé tenni, lehet-e ettől nagyszerűbb feladat? Készüljünk hát már most. hogy a legszebbet, a legjobbat tudjuk adni. Készüljenek a dalosok, a táncosok, a szavalok. Készüljenek, mert köszönet, elismerés. erkölcsi megbecsülés fogja kísérni munkájukat. De készüljenek a művelődési munkásokat irányító szerveink is. Adjanak tanácsot. Milyen jó volna, ha a megyei népművelődési tanácsadó is hozzájárulna munkájával a művelődési dolgozóink tevékenységének elősegítéséhez. Mert bármennyire is hasznos legyen az önállóság. az iránymutatás mindig jó és szívesen veszik. A művelődési munka nem idénymunka. Már most megindulhat az élő, eleven, pezsgő élet, a szorgalmas tanulással, hogy új színekkel, új tartalommal örvendeztesse meg a kötöttségtől megszabadult föld népét. Bobál Gyula Új, nagyszerű feladatok a művelődési munkások előtt w.' >. -'sn/vi .ve \^v/ Második éve folyik már a pásztói Mikszáth Kálmán Általános Gim náziumban is a politechnikai olctatás. A gimnázium első és második osztályának tanulói négy helyre, — a gépállomásra, az állami gazdaság kertészetébe, a tejüzembe, s a cukrász-üzembe — járnak, hogy a gyakorlati oktatás keretében megismerkedjenek a fizikai munka szépségeivel, hogy elsajátítsák az alapvető ismereteket. —,X— A modernül felszereli gépállomás esztergályos részlegén éppen Dobrädi László és Budai János elsőévesek dolgoznak. Oroszi József esztergályos magyarázgatja nekik a különböző fogásokat. Mindkét fiú figyelmesen hallgat. A rendes munkafüzetekben pontosan vezetik a gyakorlatii órák anyagát. Oroszi József panaszkodik. — Gyakran cserélgetik a gyerekeket. Alig tanulják meg az alapokat már elviszik őket. Korpás József a gimnázium igazgatója, Pintér Nándor osztályfőnök a munka szervezése iránt érdeklődik. Juhász Elemér a gépállomás párttitkára valóságos kiselőadást tart a kérdésről: — Az iskolával kötött szerződés értelmében mi lakatosokat képezünk ki — mondja. Persze a lakatosszakma elsajátítása során meaismertetjük a tanulókkal más ágazatok alapvető részleteit is. Az esztergályozá&t, kovácsolást, a marást stb. — S ez miért szükséges? — Lássák meg^ a gyerekek a szakmák közti összefüggéseket, S ne ijedjenek meg, ha esetleg kovácsolni kell egy alkatrészt. Juhász elvtárs ezután gondokról, tervekről beszél. Örömmel újságolja, hogy a fiatalok lelkiismeretesen elvégzik feladataikat. Azonban minden igyekezet ellenére sem tudtak még annyira közel kerülni a dolgozókhoz, mint az ipari tanulók. Még hallani ilyenfajta véleményt: „Nem akarom rábízni, mert összepiszkolja a ruháját”. S emögött megbújik egy gondolat: „Talán majd később szellemi dolgozó lesz”. Ez nem rosszindulat, de még él ez a szemlélet néhány emberben, kimondatlanul is. Dicsőségére váljon a fiataloknak azonban, hogy érdeklődésükkel, szorgalmukkal mind nagyobb elismerést vívnak ’ ki munkahelyükön. Szó esik néhány gondról is. — Szeretnénk egy külön műhelyt a jövőben — mondja Juhász elvtárs. — Ehhez persze pénz is kellene. Jó lenne, ha a gépállomások ‘.negyei igazgatósága elősegítené törekvésünket... Sajnos itt nem tudunk szakrajzot oktatni. Ezt elősegíthetné az iskola úgy, hogy a szabadkézi rajzórákon már megtanítanák a műszaki rajz alapvető elméleteit. Később, az ábrázoló geometria órákon pedig követnék a politechnikai anyagot. Műszaki alkatrészeket ábrázolnának... A gondoskodás, a törődés a cukrászüzemben is körülveszi a fiatalokat. Csinos leányok díszítik a gusztusos tortákat, gyúrják a linzert, s az üzletben ismerkednek a kulturált bolti munkával. Csasz- lovszky Elemér, a hires és közismert „Laci" bácsi elégedett a leányokkal. — A másodikosok már komoly munkát végeznek, , de felügyelet mellett ők is dolgoznak már folyamatosan — mutat az elsős lányokra. Laci bácsi az egyéniséget keresi a lányokban. Mindig azt hajtogatja: Csak egyéniségedet nyújtsad kislányom. Helyes a módszere, hiszen szakértelme, módszere hatására dúsan bontakozik a lányok alkotókészsége. — En képzőművészeti középiskolába akartam menni — mondja a kis Szöllősi Mária. — De már szívesen eljönnék egy cukiászüzembe is... A lányok a negyedik év végén segédlevelet kapnak. Addig megtanulják a cukrászat csínját-bínját. Lehet, hogy közülük kikerülnek majd szakmabeliek, kulturált, _ művelt boltvezetők, de művé-Q szék lesznek az otthonterem- ~ tésben is. S ez is nagyon fontos. i A tejüzem laboratóriumá-C ban Delhin Ildikóval beszélgetünk. — Hogyan került ide? — Szeretek vegyészkedni, s itt lehet — mondja kedvese mosollyal. — Tetszik a szakma, s le-_ hét, hogy később tejipari technikumba megyek. Ildikót már megejtette a munka szépsége, de Miklós Szilvia és Markó Ilona is érdeklődik minden iránt. Míg a fiúk a gépek szerkezetét, kezelését tanulják, a lányok megtanulják a vajgyártást, a pasztőrözést, a laboratóriumig munkát. A tejjel és a tej-, vizsgálatokkal már megismer kedtek. Belőlük is jó szak-] munkás lesz majd biztos há-i rom év múlva. A fiatalok örömmel dolgoz nak, megszerették a munkát: a legtöbb szülő is megérti már. hogv manapság az általános műveltség megkívánja a szakma ismeretét. Persze hasznos lenne, ha az iskola szülői munkaközössége egy alkalommal összehívná a poll technikus diákok szüleit be szélgetésre, látogatásra; nézzék meg mit művelnek gyermekeik, hogyan lesznek új emberek. Pádár András iSzakember-jelöltek *
