Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)

1961-04-22 / 32. szám

1961. április 22. NOeRADl NBPÜJSA'» 3 Új gyártmányok a Bányagépgyárban Mintegy 40 darab modern, kényelmes bányai sze­mélyszállító kocsit készít ebben az évben a Bányagép­gyár. Az első negyedév során már 9 ilyen úgynevezett IKARUSZ kocsi hagyta el a gyárat. Elsősorban a dorogi bányászok számára készülnek ezek az ízléses kivitelű va­gonok. Megkezdődött a percenként 500 liter víz továbbítá­sára alkalmas bányai szivattyú sorozatgyártása is. Az el­ső példány, amely az ózdi bányákba került, január óta kifogástalanul működik. A legutóbb alkalmazott újítás szerint a futó és vezető kereset bronz helyett fémszór öntöttvassal helyettesítik. Az újítás jól sikerült. )GGOOOGOOGXDOOOGOOOGOO©O<DOCíOOOO0űOOOGOOOO( Ha jobb a mun Látogatás Katalin-bányán Térjen észhez, Kárpáti István j apát, akit az orvos a halál előtt néhány nappal mint ál­beteget kizavart a rendelő­ből. Nem, ez az orvos, nem gondolta meg, mit tesz. Jól lehet, meghalt volna az em­ber, hiszen súlyos fehérvér- sejtűségben szenvedett. No de, ha a kezelőorvosa körülte­kintően megvizsgálja, meg is állapíthatta volna a beteg­séget. Akkor a körzetében a dolgozók sokasága nem olyan tudattal gondolna rá, hogy nem a megbecsülést, de a mindennapi kenyeret sem ér­demli meg. Van sajnos má­sik példa is. Sóshartyán köz­ségből régen kérik már, vé­gezzenek fertőtlenítést a köz­ség egyes pontjain. Nem sok az egész, de a körzeti orvos hosszú ideig mégsem csinál­ta. így a bizalmat nem le­het erősíteni. Ami pedig a verebélyi orvosi körzetben történik, az egyenesen fel­háborítja az embereket. Sám- sonházáról azért panaszkod­nak, hogy egyszerűen nem ment ki az orvos, amikor a beteghez hívatták. Legutóbb pedig ez az orvos a szent­kúti aggok intézetében erősen ittas állapotban volt. Az in­tézet vezetője jegyzőkönyvben jelentette ki, hogy többé be sem engedi, ha ilyen álla­potban megy hozzájuk. De ne is soroljuk tovább, hiszen annyira visszataszító az ilyen és ehhez hasonló, orvosi erkölcsöt nem tartal­mazó magatartás. Az orvos­nál a rossz hatványozódik. A fehérköpenv nagy fénnyel vi­lágít, és szinte vonzza ma­gára az emberek figyelmét. Ahová pedig bizalmat előle­geztek. fájdalmas és felhá­borító abban csalódni. ’T'udomásul kell venni, hogy a mi rendünkben mindenkitől megkövetelik a becsületes, pontos munkát. És az orvosoktól kétszeresen is jó munkát várnak. Hiszen a munkások ehhez előlegezték a messzemenő nagy bizalmat. Az orvosnak számolnia kel­lett, amikor először magára öltötte a fehér köpenyt, hogy neki felzaklatott idegű em­berekkel kell nap mint nap •szembenézni, foglalkozni. Ma pedig még orvosaink számol­janak a lényegesen magasabb igényű emberekkel. Ha ez­zel nem számolnak, akkor el­vétik a lépést. Igaz, bárki érvelhet azzal is, hogy az igazság keresése kétoldalú do­log. A hibát sem csak az orvosokban keressük. Mi az orvosok becsületéért, munká­juk nagyraértékeléséért, a munkásoktól kapott bizalom megőrzéséért emeltünk most szót. És azok ellen, akik mindezt veszélyeztetik. Ezek szerint természetesen gondo­lunk azokra is, akik alapta­lanul vádolják, megbántják az orvosokat, vagy erkölcs­telen cselekedetre akarják birni. Gondolunk azokra, de mondanivalónk keretében tu­datosan nem szólunk most erről, hanem majd alkalmat keresünk, mint ahogy már’az ­előtt is találtunk alkalmat erre. TVTagy az orvosok felelős- sége. Nem csupán az emberek egészsége felett kell őrködnie, hanem minden más tekintetben is, mert erre kö­telezi őket a fehér köpeny. És ebben a hivatásban ez a leg­nagyszerűbb. Büszkén elmond­hatjuk: a mi orvosaink ezen az úton járnak és bírják dol­gozó népünk széles rétegei­nek a legnagyobb bizalmát. Őrizzük ezt meg és senkitől ne engedjük beszennyezni. Ebben a harcban társadal­munk legszélesebb tömegei az orvosok mögött állnak. Babái Gyula SALGÖTARJANI ÜVEGGYÁR: Sikeres kísérletét hajtottak végre a gyár I-es számú zöldkemencé­jénél. A hazai és külföldi szoká­soktól eltérően már több mint négy hete, hogy a kemencében a drága nyersanyag helyett hul­ladékcserépből olvasztanak üve­get. A kísérlet eredményes. A selejt már felére csökkent ennél a kemencénél. Ügy számolják, hogy ezzel az eljárással évente 1 millió forintot takarítanak meg az Üveggyárban. KÜLSZINFEJTÉS: A kedvező időjárás során erős ütemben ha­lad szénmedencénk első külszín­fejtésénél a fedőréteg letakarítá- sa. A vállalat dolgozói már a szénre értek, s egy 20 méteres hosszban és 10 méteres széles­ségben művelés alá előkészítették a szenet. Ügy számítják, hogy májusban már napi több vago­nod széntermeléssel segítik a tröszt tervteljesítését. KAZÁR: Tőkés lejtősaknában az első kísérleti front után meg­kezdték a második acéltámos frontfejtés üzemeltetését is. így Kazáron évek óta először ismét 90 folyóméter hosszú fronthom- lokhosszból jövesztik a szenet. ERŐMŰ: A karbantartók ezek­ben a napokban a VII-es kazán évi nagyjavításán dolgoznak. El­határozták, hogy május 1-e tisz­teletére határidő előtt két nap­pal, április 26-án végeznek a munkával. A javítást eddig az ütemtervnek megfelelően végez­ték és így minden lehetőség megvan arra, hogy teljesítsék vállalásukat. bányászok sem szere- | tik, ha munkájukban feltartják őket. Azt mondják — de így is csele­kednek: ha elfoglalták a munkahelyet, akkor szenelni is akarnak. Tudva a bányá­szoknak ezt az igen helyes felfogását, még is kénytelen voltam hasznos perceket idő­be venni Kovács Andrásék- nál, a Katalin-bánya fejtési munkahleyén. Kovács Andrá­séit csapatánál ugyanis 324 perc kiesést állapítottak meg a veszteségidők felmérésénél. Ebben a 324 percben van pi­henési idő, füstrevárás, üres­hiány, stb. Olyanok, amelyek részben a munkástól függő, részben pedig műszaki szer­vezésből adódó kiesési idők. A. teljesítményük is ehhez ala­kult. Egy-egy vájár fejtelje­sítménye alig haladta meg a 30 mázsát. A veszteségidők felmérése óta már eltelt néhány hét. Vajon milyen most a helyzet Kovács Andráséknál, — erre voltam kíváncsi. — Gyökeresen megváltozott a munka szervezése — mond­ja Kovács András csapatve­zető vájár. Elmondhatjuk, hogy most kollektív munka folyik a szakok között, a bá­nyász és a műszaki dolgozók között. Előfordult korábban, hogy csak Jó szerencsét kö­szöntünk váltáskor,, nem ér­deklődtünk a munkahely iránt. Ezért sokszor meglepe­tés fogadott a szénfal mellett. Ma már elértük, hogy váltás­kor lerobbantott készlet fo­gad, azonnal a rakodáshoz kezdhetünk. Megbeszélünk mindent a váltószak emberei­vel, s az intézkedés is gyor­sabb. Szóval, ott folytathatjuk a munkát, ahol az előző csa­pat abbahagyta. Ez végső so­ron a veszteségidők lényeges csökkentését eredményezte. — Mit jelent az, hogy lé­nyegesen megváltozott a mun­ka szervezése? — kérdezem. — Míg korábban a füstre várás idején semmit nem csi- náltunlc — folytatja a csa­patvezető, addig ma már a to­vábbi munka feltételét te­remtjük meg. Fát készítünk elő, bevisszük a vasúti sint a munkahelyre, de gondosko­dunk üres csilléről is. Rend­be hozzuk gépeinket, láncot húzunk, csavarokat igazítunk. — Hogy milyen a műsza­Apja cseléd volt. Urak kap­cája, emberszámba sem vett pária. A vizes kendőbe bu- gyolált száraz kenyérhéj pu­hája — ha akadt ilyen is —, az omlós piskóta képzetét szülte az újságpapírra] ra­gasztott ablakú viskóban. És e hamis képzet egészséges gyűlöletet fakasztott a cseléd­fiú lelkében az élvezetekben dúskáló úri bitangok ellen. Ezért állt oda ösztöneire hall­gatva, ahol ennek a milliókat szipolyozó úri világnak a fundamentumait forgatták ki a hozzá hasonló lenézettek, alapjaikból. A második világ­háború végén a harmadik ukrán hadseregben harcolt Bozó István a fasizmus ellen. Azokkal a magyarokkal együtt, akiknek bátorsága, el­szántsága méltán váltotta ki a felszabadító szovjet csapa­tok elismerését. Részese volt tehát annak a küzdelemnek, amely az ő, az apja, s a többi sok-sok elnyomott pro­letár sorsában hozott gyöke­res változást. Azután is becsülettel állt helyt a munkáshatalom vív­mányainak védelmében. 1946- ban rendőr lett, s a nem is olyan könnyű munkát vé­gezte öt kemény esztendőn át. A proletárdiktatúra első évei­ben fegyverrel a kezében te­vékenykedett annak megszi­lárdításán. Ösztönei, a régi rend visszaállításától való borzadály keménnyé, elszánttá tették. Azt azonban már ak­kor sem látta meg, hogy ez az ösztön fejlődő demokrá­ciánk megértéséhez és építé­liiak segítsége? — válaszol kérdéssel Dénes Károly II. vájár. Elmondhatjuk, hogy nagyon jó. A veszteségidő fel­mérésénél csaknem 210 per­cet a füstrevárás ■idézett elő. Ez meg azért volt, mert nem volt elegendő mennyiségű légcsövünk, rossz volt a mes­terséges szellőztetés. Így a füst kihúzása is hosszabb időt vett igénybe. Most ez is meg­változott. Aztán van még itt más is. Sokszor úgy fájt a szívünk, ha egy 3 méteres fát el kellett vágni. Nem volt méretes fánk, biztosítani meg csak kellett. A fűrészelés is időt vett el. Kárba veszett a jó minőségű fa. Most már azt mondhatjuk, hogy itt is van változás. Az utóbbi hetekben méretes fa érkezik a munka­helyre. Ú gy látszik, hogy a vesz­teségidő csökkentéséért Katalin-béinyában min­dent megtettek munkások és műszakiak egyaránt. Lantos Sándor, a körlet aknásza pél­dául így vélekedik ezekről az intézkedésekről: — Az igaz, hogy Katalin arról volt ,,híres”, hogy min­den műszakban volt legalább egy karambol. Ez visszavetet­te a csapatok teljesítményét is. Nem volt elegendő üres csilléjük, sok volt a felesle­ges várakozás. Most viszont átépítettük a főszállító vága­tot, egy csapásra megváltozott minden. Az állandó és terv­szerű fenntartás már azt eredményezte, hogy 4—5 nap is eltelik karambol nélkül. Egy kisebb üzemzavart már nem vesznek észre a szeneid csapatok. — Lényeges intézkedésnek tartjuk — veszi át a szót a társaságban levő Csongrádi János főmérnök —. hogy át­szerveztük meglevő csillepar­kunkat is. Egy-egy csapatnál 4—5 váltó csille volt, ezen a munkahelyén 15—16. Ezeket i váltócsilléket kiadtuk a bá­nyából, központosítottuk a felszabadult csilléket. Ez aztán azt eredményezte, hogy folya­matos lett a szállítás, egy-egy karambol nem jelentkezik a munkahelyen s fel tudtuk számolni az üresre várást. Alig győzöm jegyezni azt a sok hasznos dolgot, amit el­mondanak a bányászok, mű­szaki dolgozók. Az a gondo­séhez nem elegendő. Hogy az ösztön, amelynek nem ad tartalmat a tudatosság, vakká válhat, esztelenségre vezethet. Olyan elragadtatásokra kész­tethet, hogy az ember ön­magával, saját és osztálya ér­dekeivel kerül szembe. És ezt a hamis vágányt nem mentheti sem a nyomorúságos múlt, sem az előző évek tisz­teletre méltó helytállása. Az elvakultság, a meggon­dolatlanság juttatta Bozó Ist­vánt oda, ahol jelenleg van. Saját osztálya, volt pártja ta­gadójává, bemocskolójává vált. 1952-től a legkülönbö­zőbb munkahelyeken dolgo­zott. Hol segédmunkásként, hol csoportvezetőként. De se­hol sem volt nyugta. Sem dolgozó társaival, sem felet­teseivel nem tudott meg­egyezni. Saját maga által dobravert és felnagyított ér­demeire való hivatkozással olyan előnyöket követelt ma­gának, amelyek sértették a közösségi érdeket. Ugyanez elképzelésből kiindulva jogot vindikált magának alaptalan rágalmazásokra, a gazdasági, állami, politikai irányító mun­ka becsmérlésére, lejáratásá­ra. Pökhendivé, durvává vált, ami rányomta bélyegét ma­gatartására a magánéletben is. Olyan erkölcsi kilengé­seket engedett meg magának, amelyek a dolgozók ellen­szenvét, majd megvetését vál­tották ki vele szemben. Egyik munkahelyén, a Zagyvái Osz- tályozón közvetlen munka­társainak túlnyomó többsége beadványban kérte Bozó Ist­lat foglalkoztat, hogy érde­mes volt feltárni a veszteség­időket. feltárni azokat a prob­lémákat, amelyek akadályoz­ták a bányászok termelését, a termelékenység növelését. — Hogyan jelentkezik ez a sok hasznos intézkedés a bá­nyászok termelésében? — kérdem az embereket. — Még el kell mondani egy-két fontos intézkedést — mondja Csongrádi János fő­mérnök. Kovács elvtársék szerény emberek, s egy igen fontos intézkedésről nem szó­lották eddig. — Ez a csapat átlagosan 3—4 gépegységgel dolgozik. Van kaparó berendezésük, két Kóta felrakó gépük, szál­lító vitlájuk. A gépek elég gyakran meghibásodtak, ez feltétlen a termelés rovására ment. Most átszervezést esz­közöltünk. A csapatra egy bá­nyakovácsot telepítettünk. Ez az iparos ember el van látva szerszámokkal, s ha kell, azonnal el tudja végezni a szükséges javításokat. Ha a gépek jól üzemelnek, részt vesz a fejtésben, vagy bá­nyafát, csillét készít elő. — így is van ez, — veszi át a szót Kovács elvtárs. Ez a bányakovács minden mű­szak kezdés előtt szabályos kis TMK munkát végez a gé­peken. Meghúzza a csavaro­kat, a kaparó láncokat. El­végzi az olajozást, de a gé­pek kezelését is ő látja el. Ez nagy segítség nekünk, mert nincs rá gondunk. No meg azóta alig-alig van gép- hibásodás. — Ügy gondolom, hogy mindezek után — mondja Csongrádi főmérnök, választ adhatunk arra is. hogy a csa­pat most milyen teljesítményt ér el. Az igaz, hogy koráb­ban valamivel vékonyabb te­lepben 30 mázsás teljesít­ménnyel számolhattunk ezen a csapaton. Most a jobb szer­vezéssel, a veszteségidők csökkentésével 50—60 mázsás egy vájár teljesítménye, te­hát majdnem megduplázódott. C sak egy csapat tagjai­val beszélgettem. Amit elmondottak, módsze­rében is helyes, követendő példa. Azt jelenti, hogy jobb szervezéssel lehet csökkenteni a veszteségidőt, lehet növelni a termelékenységet. SOMOGYVÁR1 LÁSZLÓ ván máshová való áthelyezé­sét. ötvenhárom aláírás volt a beadványon. A lejtőn nem tudott meg­állni. Ha egy munkával meg­bízták, azt nem fogadta el. Neki olyan kellett, amit ő választott magának. Ha la­kást kapott, ismét csak az ő általa kiszemeltet követelte. És dolgozni sem akart, állan­dóan betegségre hivatkozott. S hogy nem úgy ugráltak körülötte a legkülönbözőbb szervek, ahogy ő képzelte, állandóan sértődött volt. Tele panasszal, meg nem értéssel. Elárasztotta leveleivel a leg­különbözőbb országos szerve­ket, hivatalokat. Vélt sérel­meinek alátámasztására fele­lőtlenül mocskolt be minden­kit, akit ismert. A pártköz­pontban, a megyei pártbizott­ságon, a Népszabadságnál, a Rámánál, a járásbíróságnál mozgatott meg embereket, apparátusokat leveleivel a de­mokratizmusra való hivatko­zás ferde, hamis értelmezésé­vel. És ezeken a fórumokon külön-külön alapos vizsgála­tot folytattak le a bejelenté­sek alapján. Rengeteg energia és anyagi kiadás veszett kár­ba, csak azért, mert egy ma­gától elrugaszkodott, önfejű ember visszaélt azzal, hogy hazánk minden állampolgára jogosult a közérdeket sértő jelenségek bírálására. Bozó Istvánnak ma már semmi sem tetszik, mert nem körülötte forog ez a népi demokrácia. És eddig hiába volt minden türelmes, jó szó, és a jogos kérések kielégítése, hiába volt ellene hozott adminisztratív intézkedés, már odáig jutott ez az ember, hogy a Népköz- társaság törvényeivel került összeütközésbe. Az ellenfor­radalom után túlságosan is­mert nevét is megváltoztatta, ma Kárpáti Istvánnak neve­zik és Kisterenyén dolgozik. És ha Kárpáti István házán nem jól füstöl a kémény, ak­kor a pártközpontba ír. De mert nem Kádár János elv­társ utazik Kisterenyére Kár­páti Istvánhoz, „csak” egyik központi munkatárs, ez az ő számára egetverő igazság­talanság. Semmi túlzás nincs a fel­soroltakban. Hiszen kilókra tehető a súlya az ügyiratok­nak, melyek Kárpáti-Bozó Ist­ván jóvoltából felszaporodtak. De Kárpáti István példája nem egyedülálló. Ha nem is annyira eltávolodva, de talál­ható itt is ott is néhány hozzá hasonló ember. Ezek rontják egészséges levegőnket, és nem vették eddig figye­lembe azokat a fejlődési le­hetőségeket. amelyek rendel­kezésükre állnak, torz szem­léletük tanulással való meg­szüntetéséhez. Ezek éppen a közös érdekkel ellenkező vélt egyéni sérelmeik hadállásából mindenre és mindenkire való tekintet nélkül makacsul haj­togatják a magukét. Ez az elszórtan lézengő egy-két elé­gedetlen ugyanakkor csak tes- sék-lássék veszi ki részét a közös munkából. Társadalmunkban minden ember építő véleményét hasz­nosítjuk. Az előrehaladás egyik hathatós eszköze a nyílt, harcos bírálat, a hibák, visz- szásságolc kemény ostorozása, elítélése. Kárpáti Istvánnak, s a hozzá hasonló emberek­nek ezt a hangot kell meg­találni. hogy az így segített általános felemelkedés az egyének, az ő felemelkedésü­ket is jelentse. Nem az ösztönök mélysé­gek felé sodró áramában, ha­nem az ész. a tudatos tevé­kenység felemelő, olvasztó tü- zében olvadjanak egybe a nagy, csodálatos teljesítmé­nyekre képes alkotó erővel, amely a nép, a szorgos, min­dennap győző milliók soka­sága Itt a helyük, nem a gyilkos szemekkel felénk san­dító ellenség táborában, ame­lyet vakságukban már na­gyon megközelítettek. Itt a helyük, s hogy e felismerés a vérükké váljék, soha többé eszükbe ne jusson más, eb­ben segít nekik — személy szerint Kárpáti Istvánnak is — a népi hatalom, a hálátla­nul elfelejtett párt. Kondorosi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents