Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)

1961-04-15 / 30. szám

1961. április 15. NOORADI NRPÜJSArt 3 Munkánkkal leszünk méltók a szovjet nép nagy győzelméhez Igen, ez az örökké emléke­zetes 1961. április 12-nek reg­gele megbolygatta dolgos hét­köznapjainkat Mert bár­mennyire is hozzá idomultunk már a XX. században születő újabb és újabb csodákhoz, de azt még nem szoktuk meg, hogy ember a súlytalanságig emelkedjen, aztán rövid két óra leforgása alatt körül re­pülje a világot, majd 'ott, ahol kitűzték — sértetlenül földet érjen. Ezt még ma nem szoktuk meg. Ezt mi még csodáljuk, de a Salgó­tarjáni Acélárugyár dolgo­zóinak a Szovjetunióba kül­dött távirata szerint: „Büsz­kék vagyunk arra. hogy a szovjet tudósoknak, mérnö­köknek, technikusoknak. a szovjet népnek sikerült meg- imlósítani a történelemben először az emberiség álmát, a kozmosz meghódítását...” És folytassuk a távirat sze­rint, annál is inkább, mert ebben egész népünk vélemé­nye benne van: ..... Nem véletlen, hogy az emberiség nagyszerű tudományos telje­sítményét éppen a kommuniz­must építő Szovjetuniónak sikerült megvalósítani, amely a társadalmi rendszerének törvényszerűségeiből fakad. Mert itt az ember felszaba­dultan tanulhat, alkothat.” Egyébként nem is szólva más postahivatalról, Salgótarján­ban a távdratosok munkája ezen a napon megháromszo­rozódott, mert a hivatalok, vállalatok és még egyének is küldték az elismerést a Szov­jetunióba, kétségtelen, az em­beriség legnagyszerűbb telje­sítményéért. Mi tagadás tehát, az ese­mény megbolygatta dolgos hétköznapjainkat. Kit így, kit úgy. Ez az utcán történt, ak­kor délelőtt: S találkozott vitapartnerével: „Na. ehhez szólj, a kommunisták már a mennybe mennek!” — S. láthatóan a kommunistákhoz tartozónak tudja magát. A másik, mint aki csak azért sem akar alulmaradni, nézi őt, keresi a szavakat, de mi­vel semmi jobb nem jut az eszébe, csak ennyit mond: „Láttad?...” — és sietve odébb állt. Kit így, kit úgy. A gyerekek az eseményt kö­vető napon a Bartók Béla úti iskola udvarán szünetben, űrrepülést játszanak és azon vitáznak, ki legyen Gagarin. Valóban talán egyetlen te iepülés sincs megyénkben, ahol nem került az érdeklő­dés központjába az űrrepü­lés. A szécsényi járás pártbi­zottságán mondták az elvtár­sak, hogy Szécsényben. Var- sányban, Rimócon, de más termelőszövetkezeteknél is a munkaeligazítás után nem mozdultak el az emberek a rádió mellől. Az egyik bri­gád leleményes volt. Vala­melyikük hazaugrott, elhozta a táskarádiót és vitték ma­gukkal a határba. Egyébként Salgótarjánban a tsz-tagok a hír bejelentése után röpgvű- lést tartottak. Az elnök szólt a tagokhoz és az űrrepülés sikerét a béke erői nagy győ­zelmének mondta. Mindjárt ott fogadalmat tettek: A szov­jetek az űrrepülésben értek el na.gy sikert, ők pedig a gazdaságuk megerősítésében fognak sikert elérni. A szé­csényi járás hírei arról is tu­dósítanak, hogy Endrefalva községben az egyik tsz-bri- gád a „Vosztok” nevet vette fel Így mozdult, meg a nagy esemény hallatán az egész megye. Rétságon a pedagó­gusok azt a tanulságot szűr­ték le. hogy a szovjet embe­rek nem csupán a tudomány­ban, hanem a hazaszeretet­ben is példát mutattak, mert ilyen bátor, nagyszerű csele­kedetet, mint amilyet Ga­garin őrnagy végrehajtott, csak a hazájukat nagyon sze­rető emberek hajtanak végre. Nagyon mélyen áthatotta megyénk dolgozóit ez a nagy­szerű cselekedet. Talán Czi- kora Ferenc Salgótarjánban, a MÁV-nál a hír hallatára rögtönzött gyűlésen mindany- nyiunk nevében kifejezte gondolatunkat: „Boldognak érzem magam, hogy mi, ma­gyarok ehhez a táborhoz tar­tozunk, ahol a Szovjetunió van. Munkánkkal méltók le­szünk e nagy tisztességhez...” így zökkentünk ki dolgos hétköznapjainkból 1961 ápri­lis délelőttjén, amikor meg­történt korunk legnagyobb történelmi eseménye. Így zök­kentünk ki és így váltotta ki belőlünk ez az esemény ezeket az érzéseket. Milliók aggódtak Gagarinért A Szovjetunió világraszóló eseményeinek bejelentéseiből még fel sem ocsúdtak az em­berek, amikor már jött a hír, hogy az űrutas, Gagarin őrnagy jól érzi magát. Azért mindenki aggódott, vajon mi lesz vele? Földet ér-e? Életben marad-e? Még ezen folyt a vita az utcán, a bá­nyákban, a hivatalokban, amikor a rádió közölte: az űrhajó útban van a Föld felé. És ekkor városban, falun, tanyán, bányában, kohónál, a pult mellett „megállt az élet”. Az aggódás állította meg az embereket munka közben. Salgótarjánban az egyik főutcád üzletből elsza­ladtak a táskarádióért Hal­lani akarták, mi történik. Az Üveggyárban felerősítették a hangszórókat. Ilyen feszült percek nagyon ritkán van­nak. És bekövetkezett — most valóban — a nagy pillanat. Földet ért utasával az űr­hajó és épségben. Az embe­rekben felengedett a feszült­ség, Az Üveggyárban a fe­szültség felengedését egy nagy hurrá kiáltás követte. Harsogott az egész üzem. De volt ebben az üzemben olyan ember is, aki a megkönnyeb­büléstől táncra perdült, örül­tek az emberek. Balassagyarmat város köszönti a szovjet embereket Ebben a városban is úgy, mint az ország bármelyik vá­rosában, az űrrepülés híre örömbe fordított mindenkit. Az üzemékben röpgyűléseket tartottak, ahol megvitatták a nagy eseményt. A Nógrád megyei Épület- és Villanysze­relő Vállalat kiszistái pénte­ken tartott gyűlésükön felvet­ték a Gagarin nevet. A bri­gád nyolc főből áll Lakatos munkát végeznek. Valameny- nyien tagjai a KISZ-nek. A brigád vezetőjük Lotharidesz Imre. A brigád a névhez az­zal akar méltó lenni, hogy célul tűzték elnyerni a szo­cialista brigád címet. Balassagyarmaton megnyil­vánultak a pedagógusok is. Dr. Kiss Gyula, a Balassi Gimnázium igazgatója nyilat­kozatot tett, amelyben kifej­ti, hogy a szovjet nép világ­ra szóló diadala nemcsak a tanuló ifjúság körében kel­tett náluk hallatlan lelkese­dést, hanem személyesen benne is, aki az űrrepülés kérdéseivel már évek óta fog­lalkozik. Óriási nagy a je­lentősége a világűrbe való utazásnak és nagy lépéssel fogja előbbre vinni a tudo­mányt. Ezzel fejezi be nyi­latkozatát: „Minden haladó gondolkodású embert öröm­mel tölt el a Szovjetunió nagy győzelme. Jogos büszke­séggel tekintünk nagy bará­tunkra. Példája ösztönzően fog hatni hazánk építésében.” Nyilatkozatot tettek az or­vosok is. Dr. Varga Tibor, a kórház röntgen osztályának főorvosa elmondta: amellett, hogy kimagasló esemény, megmutatja egy tökéletes összhangban működő szerv munkáját, példája, hogy a pusztítás helyett mennyivel szebb haladó szellemű álmot valóra váltani az emberiség javára Balassagyarmaton napjaink­ban egyébként az üzemekben széleskörű viták folynak. A Bútorgyártó Vállalatnál vita kerekedett. Van-e jogük fel­venni a brigádoknak a Gaga­rin nevet. Ügy határoztak, hogy náluk is felveszik ezt a nevet, de csak a negyedév végén és az a brigád, ame­lyik a legjobb eredményt tudja majd felmutatni. A ba­lassagyarmatiak méltók akar­nak lenni e névhez. Igen, kik így, kik úgy. De elmondhatjuk, mindenki nagy örömmel és büszkeséggel. Tanúskodjon erről az a táv­irat, amelyet az MSZBT-nek az eseményre összeült megyei elnöksége továbbított: „Forró üdvözletünket küldjük a szovjet népnek, a pártnak, a kormánynak abból az alka­lomból, hogy szovjet ember­nek sikerült elsőnek feljutni a világűrbe.” B. Gy. A Szovjetunió Kommunista Pártjához és a Szovjetunió népeihez A világ népeihez és kormányaihoz! Az egész haladó emberiséghez! AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANACSA ELNÖKSÉGÉNEK ÉS A SZOVJETUNIÓ KORMÁNYÁNAK felhívása Moszkva, április 1?. (TASZSZ.) Megtörtént a nagy esemény. Az ember a történelemben először felrepült a világűrbe. 1961. április 12-én, moszkvai idő szerint 9.07 órakor, a „Vosztok” szputnyikűrhajó emberrel a fedélzetén a világűrbe emelke­dett, körülrepülte a Földet és szerencsésen visszaérkezett hazánk — a szovjetek or­szágának — szent földjére. Az első ember, aki behatolt a világűrbe — szovjet ember, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének állampolgára. Az ember példátlan győzelme a természet erői felett, a tudomány és a technika cso­dálatos vívmánya, az emberi ész diadala ez. Lerakták az ember űrrepülésének alap­ját. Ebben a korszakalkotó győzelemben — amelynek híre évszázadokon át fennmarad — megtestesül a szovjet nép lángelméje, a szocializmus hatalmas ereje. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Szovjet kormány nagy örömmel és jigos büszkeséggel álla­pítja meg, hogy hazánk, a győztes smcia- lizmus országa nyitotta meg ezt az új korszakot az emberiség haladásában, fejlő­désében. A hajdan elmaradott cári Oroszország még csak nem is álmodhatott arról, hogy ilyen győzelmeket érjen el a haladásért vívott harcban, hogy versenyre kelhessen a műszakilag és gazdaságilag fejlettebb or­szágokkal. Hazánk, a Lenin vezette Kommunista Párt által lelkesített munkásosztály és a nép akaratából szocialista nagyhatalommá vált, és soha nem tapasztalt magaslatokra jutott a tudomány és a technika fejlesztésében. Amikor a munkásosztály 1917 októberében kezébe ragadta a hatalmat, sokan, még a becsületes emberek is, kételkedtek, vajon tud-e országot irányítani, meg tudja-e őrizni egyáltalán a gazdaság, a tudomány és a technika már elért színvonalát. És most a munkásosztály, a kolhozparaszt­ság. a szovjet érte’miség, az egész szovjet nép a világ elé tárja a tudomány és a technika példátlan győzelmét. Hazánk felül­múlta a világ minden államát és elsőnek nyitotta meg a világűrbe vezető utat. A Szovjetunió elsőként bocsátott fel inter­kontinentális ballisztikus rakétát, elsőként küldte pályájára a Fö'd mesterséges úti­társát, elsőként juttatott űrhajót a Holdra, teremtette meg a Nap első, mesterséges bolygóját, indított kozmikus űrhajót a Venus irányába. Az élőlényeket vivő szovjet szput­nyikűrhajók egymás után hajtottak végre repüléseket a világűrben és tértek vissza a Földre. A világűr meghódításában aratott győzel­meinkre a szovjet ember földkörüli diadal­mas űrutazása tette fel a koronát. Becsület és dicsőség a munkásosztály­nak, a szovjet parasztságnak, a szovjet értel­miségnek, az egész szovjet népnek! Becsület és dicsőség a szovjet tudósoknak, mérnököknek és technikusoknak, az űrhajó megalkotóinak! Becsület és dicsőség az első űrhajósnak — Jurij Alekszejevics Gagarin elvtársnak, a világűr meghódítása úttörőjének! Nekünk, kommunizmust építő szovjet em­bereknek jutott az a dicsőség, hogy első­nek behatolhattunk a világűrbe. A világűr meghódításában elért győzelmeket nemcsak népünk, hanem az egész emberiség ered­ményének tekintjük. Ezt az eredményt öröm­mel állítjuk minden nép szolgálatába a ha­ladás az emberiség boldogsága és jóléte szol­gálatába. Eredményeinket és felfedezéseinket nem háborús célokra, hanem a népek bé­kéjének és biztonságának céljaira használjuk fel. A tudomány és a technika fejlődése kor­látlan lehetőségeket nyit meg a természet erőinek leigázása és az ember javára való felhasználása előtt, de ehhez mindenekelőtt biztosítani kell a békét. Ezen az ünnepi napon újból a béke sza­vával fordulunk a népekhez és a kormá­nyokhoz. Az emberek, függetlenül fajtáktól és nem­zetektől, bőrszíntől, vallási meggyőződéstől és társadalmi hovatartozástól, legyenek min­den erejükkel azon, hogy biztosítsák a vi­lág tartós békéjét. Vessünk véget a fegy­verkezési hajszának! Valósítsuk meg szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett az általános és teljes leszerelést! Ezzel döntően kivesszük részünket a béke megvédésének szent ügyé­ből. Hazánk dicső győzelme minden szovjet em­bert újabb hőstettekre lelkesít a kommu­nizmus építésében. Előre, új győzelmek felé, a békéért, a haladásért és az emberiség boldogságáért! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA pártjának központi bizottsága, A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE, \ SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASAGOK SZÖVETSÉGÉNEK MINISZTERTANÁCSA. Moszkva, Kreml, 1961. április 12. XSGOOOOOGOOOOOOeXXDOOGOOQOGOOOGGOOOOOOG ^0OG0OOO<2K3X3OOO000000000CXD0O000O00O00Ge'3£G<ÍXDeO0 „Szeretett hazámért tettem . 66 RÉSZLETEK A PRAVDA TUDÓSÍTÓJÁNAK RIPORTJÁBÓL A,yOSITOK A parancsnoki teremben mérőasztalokon a meteoro­lógiai térképek és egy nagy földrajzi térkép, rajta széles vörös csík: a „Vosztok” út­vonalának vetülete. A készü­lékeknél elfoglalják helyüket az ügyeletesek. Az első jelentés — a „Vosz- tok” a levegőbe emelkedett. — Látom a földet. Fára fedi. Kitűnően érzem magam — jelentik az egyik rádió- állomásról, ahol Jurij Gagarin üzenetét vették. A sorozatosan érkező jelen­tések újból és újból meg­erősítik, hogy a repülőút za­vartalanul folyik, a „Vosztok” leereszkedése éppen a kije­lölt helyen várható. ... Tíz óra 15 perc. Gagarin őrnagy jelenti a „Vosztók­ról”, hogy Afrika fölött halad át. Jól viseli a súlytalanság állapotát. A térképeknél és a rádiókészülékeknél szolgálatot teljesítő szakemberek össze­néznek. Minden rendben megy, minden nagyszerű. Közeledik a földet érés pil­lanata. A parancsnoki teremben megkapják az űrhajó leeresz­kedési helyének új. pontosabb koordinátáit. A térképre né­zünk. A szóbanforgó pont egé­szen közel van a vörös vo­nalhoz, az űrhajó útjának ve­rteiéhez. Egymás után vesszük a rá­dió jelzéseket a már leszállt űrhajóról. A leereszkedés térségébe repülőgépeket és helikoptereket indít a csoport vezetője. De ezekre már nincs is szükség. Szól a telefon. Ujjongó, izgatott hang: — Gagarin itt van ná­lunk ... A telefonhívás abból a fa­luból érkezett, amely a le­szállás helyéhez a legközelebb volt. Az űrhajós nem várta meg míg repülőgéppel érte jön­nek. Kitűnően érezte magát és elébe ment a mindenfelől szinte rohanva közeledő em­bereknek. Vége a nagy útnak. Megérkezett a helikopter is. Néhány perc és a pilóta már­is a közeli repülőtéren van. — Amit tettem, szeretett hazámért tettem — mondja Gagarin. Fiatal arcán jóformán nem is látszik a fáradtság nyoma. Pedig mekkora utat tett meg — sokezer kilométeres sebes­séggel körülszáguldotta a föld­tekét! Gagarin ott volt, ahol előtte még soha egyetlen em­ber sem volt, látta azt. amit még nem látott senki. Repülősapkában van, a mp- ka alól kikandikálnak világos hajfürtjei, égszínkék repülő ruha van rajta. Kék szemében tréfás mo­soly játszik. Úgy tűnik, mint­ha valami kozmikus ragyogás maradt volna a tekintetében. Amikor az egybesereglelt emberek között megpillantotta egyik pilóta ismerősét, oda­szaladt hozzá. Megölelték egy­mást, s a két jóbarát úgy kezet rázott egymással, hogy nyilvánvaló volt — az űr­utazás, az óriási megterhelés és a súlytalanság nem volt káros hatással. Kérdések záporoznak Gaga- rinra. Mindenki a szemtanú­tól szeretne valamit hallani a csillagvilágról, amelyet az — Sötét, egeszen sötét. — És a Föld? — Kékes, olyan mint egy nagy gömb, felejthetetlen kép! Hamarosan megérkezett a helikopter és Jurij Alekszeje- vicset a legközelebbi városba vitte. Amikor a lakosság tu­domást szerzett az esemény­ről, kitódult az utcákra, hogy ünnepelje a hőst. A Pravda tudósítója néhány kérdést intéz az első űrhajós­hoz. — Hogy érzi magát, Jurij Alekszejevics? — Nagyszerűen, igazán cso­dálatosan. Kész vagyok tel­jesíteni dicső kommunista pártunk, szeretett szovjet kor­mányunk, nagy hazánk bár­milyen újabb megbízatását. És hogy érezte magát a repülőúton? — Útközben is nagyon jól, könnyednek éreztem magam. Az űrhajó olyaji ház volt, amely nyugodt, biztos köz­érzetet adott. Meg kell mon­dani, hogy tudósaink, mér­nökeink és munkásaink, akik ezt a kitűnő űrhajót elkészí­tették. nagyon sokat tettek ha­zánkért, és az első szó, ame­lyet el kell mondanom, a hála szava szovjet népünk iránt, amely olyan csodálatos embereket, tudósokat, mérnö­köket, munkásokat tudott felnevelni, hogy ilyen nagy­szerű űrhajót szerkesztettek. Pedig ez még csak a kez­det. Technikánk képes arra, hogy kivigye a világűrbe az embert.

Next

/
Thumbnails
Contents