Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)
1961-04-15 / 30. szám
1961. április 15. NOORADI NRPÜJSArt 3 Munkánkkal leszünk méltók a szovjet nép nagy győzelméhez Igen, ez az örökké emlékezetes 1961. április 12-nek reggele megbolygatta dolgos hétköznapjainkat Mert bármennyire is hozzá idomultunk már a XX. században születő újabb és újabb csodákhoz, de azt még nem szoktuk meg, hogy ember a súlytalanságig emelkedjen, aztán rövid két óra leforgása alatt körül repülje a világot, majd 'ott, ahol kitűzték — sértetlenül földet érjen. Ezt még ma nem szoktuk meg. Ezt mi még csodáljuk, de a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak a Szovjetunióba küldött távirata szerint: „Büszkék vagyunk arra. hogy a szovjet tudósoknak, mérnököknek, technikusoknak. a szovjet népnek sikerült meg- imlósítani a történelemben először az emberiség álmát, a kozmosz meghódítását...” És folytassuk a távirat szerint, annál is inkább, mert ebben egész népünk véleménye benne van: ..... Nem véletlen, hogy az emberiség nagyszerű tudományos teljesítményét éppen a kommunizmust építő Szovjetuniónak sikerült megvalósítani, amely a társadalmi rendszerének törvényszerűségeiből fakad. Mert itt az ember felszabadultan tanulhat, alkothat.” Egyébként nem is szólva más postahivatalról, Salgótarjánban a távdratosok munkája ezen a napon megháromszorozódott, mert a hivatalok, vállalatok és még egyének is küldték az elismerést a Szovjetunióba, kétségtelen, az emberiség legnagyszerűbb teljesítményéért. Mi tagadás tehát, az esemény megbolygatta dolgos hétköznapjainkat. Kit így, kit úgy. Ez az utcán történt, akkor délelőtt: S találkozott vitapartnerével: „Na. ehhez szólj, a kommunisták már a mennybe mennek!” — S. láthatóan a kommunistákhoz tartozónak tudja magát. A másik, mint aki csak azért sem akar alulmaradni, nézi őt, keresi a szavakat, de mivel semmi jobb nem jut az eszébe, csak ennyit mond: „Láttad?...” — és sietve odébb állt. Kit így, kit úgy. A gyerekek az eseményt követő napon a Bartók Béla úti iskola udvarán szünetben, űrrepülést játszanak és azon vitáznak, ki legyen Gagarin. Valóban talán egyetlen te iepülés sincs megyénkben, ahol nem került az érdeklődés központjába az űrrepülés. A szécsényi járás pártbizottságán mondták az elvtársak, hogy Szécsényben. Var- sányban, Rimócon, de más termelőszövetkezeteknél is a munkaeligazítás után nem mozdultak el az emberek a rádió mellől. Az egyik brigád leleményes volt. Valamelyikük hazaugrott, elhozta a táskarádiót és vitték magukkal a határba. Egyébként Salgótarjánban a tsz-tagok a hír bejelentése után röpgvű- lést tartottak. Az elnök szólt a tagokhoz és az űrrepülés sikerét a béke erői nagy győzelmének mondta. Mindjárt ott fogadalmat tettek: A szovjetek az űrrepülésben értek el na.gy sikert, ők pedig a gazdaságuk megerősítésében fognak sikert elérni. A szécsényi járás hírei arról is tudósítanak, hogy Endrefalva községben az egyik tsz-bri- gád a „Vosztok” nevet vette fel Így mozdult, meg a nagy esemény hallatán az egész megye. Rétságon a pedagógusok azt a tanulságot szűrték le. hogy a szovjet emberek nem csupán a tudományban, hanem a hazaszeretetben is példát mutattak, mert ilyen bátor, nagyszerű cselekedetet, mint amilyet Gagarin őrnagy végrehajtott, csak a hazájukat nagyon szerető emberek hajtanak végre. Nagyon mélyen áthatotta megyénk dolgozóit ez a nagyszerű cselekedet. Talán Czi- kora Ferenc Salgótarjánban, a MÁV-nál a hír hallatára rögtönzött gyűlésen mindany- nyiunk nevében kifejezte gondolatunkat: „Boldognak érzem magam, hogy mi, magyarok ehhez a táborhoz tartozunk, ahol a Szovjetunió van. Munkánkkal méltók leszünk e nagy tisztességhez...” így zökkentünk ki dolgos hétköznapjainkból 1961 április délelőttjén, amikor megtörtént korunk legnagyobb történelmi eseménye. Így zökkentünk ki és így váltotta ki belőlünk ez az esemény ezeket az érzéseket. Milliók aggódtak Gagarinért A Szovjetunió világraszóló eseményeinek bejelentéseiből még fel sem ocsúdtak az emberek, amikor már jött a hír, hogy az űrutas, Gagarin őrnagy jól érzi magát. Azért mindenki aggódott, vajon mi lesz vele? Földet ér-e? Életben marad-e? Még ezen folyt a vita az utcán, a bányákban, a hivatalokban, amikor a rádió közölte: az űrhajó útban van a Föld felé. És ekkor városban, falun, tanyán, bányában, kohónál, a pult mellett „megállt az élet”. Az aggódás állította meg az embereket munka közben. Salgótarjánban az egyik főutcád üzletből elszaladtak a táskarádióért Hallani akarták, mi történik. Az Üveggyárban felerősítették a hangszórókat. Ilyen feszült percek nagyon ritkán vannak. És bekövetkezett — most valóban — a nagy pillanat. Földet ért utasával az űrhajó és épségben. Az emberekben felengedett a feszültség, Az Üveggyárban a feszültség felengedését egy nagy hurrá kiáltás követte. Harsogott az egész üzem. De volt ebben az üzemben olyan ember is, aki a megkönnyebbüléstől táncra perdült, örültek az emberek. Balassagyarmat város köszönti a szovjet embereket Ebben a városban is úgy, mint az ország bármelyik városában, az űrrepülés híre örömbe fordított mindenkit. Az üzemékben röpgyűléseket tartottak, ahol megvitatták a nagy eseményt. A Nógrád megyei Épület- és Villanyszerelő Vállalat kiszistái pénteken tartott gyűlésükön felvették a Gagarin nevet. A brigád nyolc főből áll Lakatos munkát végeznek. Valameny- nyien tagjai a KISZ-nek. A brigád vezetőjük Lotharidesz Imre. A brigád a névhez azzal akar méltó lenni, hogy célul tűzték elnyerni a szocialista brigád címet. Balassagyarmaton megnyilvánultak a pedagógusok is. Dr. Kiss Gyula, a Balassi Gimnázium igazgatója nyilatkozatot tett, amelyben kifejti, hogy a szovjet nép világra szóló diadala nemcsak a tanuló ifjúság körében keltett náluk hallatlan lelkesedést, hanem személyesen benne is, aki az űrrepülés kérdéseivel már évek óta foglalkozik. Óriási nagy a jelentősége a világűrbe való utazásnak és nagy lépéssel fogja előbbre vinni a tudományt. Ezzel fejezi be nyilatkozatát: „Minden haladó gondolkodású embert örömmel tölt el a Szovjetunió nagy győzelme. Jogos büszkeséggel tekintünk nagy barátunkra. Példája ösztönzően fog hatni hazánk építésében.” Nyilatkozatot tettek az orvosok is. Dr. Varga Tibor, a kórház röntgen osztályának főorvosa elmondta: amellett, hogy kimagasló esemény, megmutatja egy tökéletes összhangban működő szerv munkáját, példája, hogy a pusztítás helyett mennyivel szebb haladó szellemű álmot valóra váltani az emberiség javára Balassagyarmaton napjainkban egyébként az üzemekben széleskörű viták folynak. A Bútorgyártó Vállalatnál vita kerekedett. Van-e jogük felvenni a brigádoknak a Gagarin nevet. Ügy határoztak, hogy náluk is felveszik ezt a nevet, de csak a negyedév végén és az a brigád, amelyik a legjobb eredményt tudja majd felmutatni. A balassagyarmatiak méltók akarnak lenni e névhez. Igen, kik így, kik úgy. De elmondhatjuk, mindenki nagy örömmel és büszkeséggel. Tanúskodjon erről az a távirat, amelyet az MSZBT-nek az eseményre összeült megyei elnöksége továbbított: „Forró üdvözletünket küldjük a szovjet népnek, a pártnak, a kormánynak abból az alkalomból, hogy szovjet embernek sikerült elsőnek feljutni a világűrbe.” B. Gy. A Szovjetunió Kommunista Pártjához és a Szovjetunió népeihez A világ népeihez és kormányaihoz! Az egész haladó emberiséghez! AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANACSA ELNÖKSÉGÉNEK ÉS A SZOVJETUNIÓ KORMÁNYÁNAK felhívása Moszkva, április 1?. (TASZSZ.) Megtörtént a nagy esemény. Az ember a történelemben először felrepült a világűrbe. 1961. április 12-én, moszkvai idő szerint 9.07 órakor, a „Vosztok” szputnyikűrhajó emberrel a fedélzetén a világűrbe emelkedett, körülrepülte a Földet és szerencsésen visszaérkezett hazánk — a szovjetek országának — szent földjére. Az első ember, aki behatolt a világűrbe — szovjet ember, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének állampolgára. Az ember példátlan győzelme a természet erői felett, a tudomány és a technika csodálatos vívmánya, az emberi ész diadala ez. Lerakták az ember űrrepülésének alapját. Ebben a korszakalkotó győzelemben — amelynek híre évszázadokon át fennmarad — megtestesül a szovjet nép lángelméje, a szocializmus hatalmas ereje. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Szovjet kormány nagy örömmel és jigos büszkeséggel állapítja meg, hogy hazánk, a győztes smcia- lizmus országa nyitotta meg ezt az új korszakot az emberiség haladásában, fejlődésében. A hajdan elmaradott cári Oroszország még csak nem is álmodhatott arról, hogy ilyen győzelmeket érjen el a haladásért vívott harcban, hogy versenyre kelhessen a műszakilag és gazdaságilag fejlettebb országokkal. Hazánk, a Lenin vezette Kommunista Párt által lelkesített munkásosztály és a nép akaratából szocialista nagyhatalommá vált, és soha nem tapasztalt magaslatokra jutott a tudomány és a technika fejlesztésében. Amikor a munkásosztály 1917 októberében kezébe ragadta a hatalmat, sokan, még a becsületes emberek is, kételkedtek, vajon tud-e országot irányítani, meg tudja-e őrizni egyáltalán a gazdaság, a tudomány és a technika már elért színvonalát. És most a munkásosztály, a kolhozparasztság. a szovjet érte’miség, az egész szovjet nép a világ elé tárja a tudomány és a technika példátlan győzelmét. Hazánk felülmúlta a világ minden államát és elsőnek nyitotta meg a világűrbe vezető utat. A Szovjetunió elsőként bocsátott fel interkontinentális ballisztikus rakétát, elsőként küldte pályájára a Fö'd mesterséges útitársát, elsőként juttatott űrhajót a Holdra, teremtette meg a Nap első, mesterséges bolygóját, indított kozmikus űrhajót a Venus irányába. Az élőlényeket vivő szovjet szputnyikűrhajók egymás után hajtottak végre repüléseket a világűrben és tértek vissza a Földre. A világűr meghódításában aratott győzelmeinkre a szovjet ember földkörüli diadalmas űrutazása tette fel a koronát. Becsület és dicsőség a munkásosztálynak, a szovjet parasztságnak, a szovjet értelmiségnek, az egész szovjet népnek! Becsület és dicsőség a szovjet tudósoknak, mérnököknek és technikusoknak, az űrhajó megalkotóinak! Becsület és dicsőség az első űrhajósnak — Jurij Alekszejevics Gagarin elvtársnak, a világűr meghódítása úttörőjének! Nekünk, kommunizmust építő szovjet embereknek jutott az a dicsőség, hogy elsőnek behatolhattunk a világűrbe. A világűr meghódításában elért győzelmeket nemcsak népünk, hanem az egész emberiség eredményének tekintjük. Ezt az eredményt örömmel állítjuk minden nép szolgálatába a haladás az emberiség boldogsága és jóléte szolgálatába. Eredményeinket és felfedezéseinket nem háborús célokra, hanem a népek békéjének és biztonságának céljaira használjuk fel. A tudomány és a technika fejlődése korlátlan lehetőségeket nyit meg a természet erőinek leigázása és az ember javára való felhasználása előtt, de ehhez mindenekelőtt biztosítani kell a békét. Ezen az ünnepi napon újból a béke szavával fordulunk a népekhez és a kormányokhoz. Az emberek, függetlenül fajtáktól és nemzetektől, bőrszíntől, vallási meggyőződéstől és társadalmi hovatartozástól, legyenek minden erejükkel azon, hogy biztosítsák a világ tartós békéjét. Vessünk véget a fegyverkezési hajszának! Valósítsuk meg szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett az általános és teljes leszerelést! Ezzel döntően kivesszük részünket a béke megvédésének szent ügyéből. Hazánk dicső győzelme minden szovjet embert újabb hőstettekre lelkesít a kommunizmus építésében. Előre, új győzelmek felé, a békéért, a haladásért és az emberiség boldogságáért! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA pártjának központi bizottsága, A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE, \ SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASAGOK SZÖVETSÉGÉNEK MINISZTERTANÁCSA. Moszkva, Kreml, 1961. április 12. XSGOOOOOGOOOOOOeXXDOOGOOQOGOOOGGOOOOOOG ^0OG0OOO<2K3X3OOO000000000CXD0O000O00O00Ge'3£G<ÍXDeO0 „Szeretett hazámért tettem . 66 RÉSZLETEK A PRAVDA TUDÓSÍTÓJÁNAK RIPORTJÁBÓL A,yOSITOK A parancsnoki teremben mérőasztalokon a meteorológiai térképek és egy nagy földrajzi térkép, rajta széles vörös csík: a „Vosztok” útvonalának vetülete. A készülékeknél elfoglalják helyüket az ügyeletesek. Az első jelentés — a „Vosz- tok” a levegőbe emelkedett. — Látom a földet. Fára fedi. Kitűnően érzem magam — jelentik az egyik rádió- állomásról, ahol Jurij Gagarin üzenetét vették. A sorozatosan érkező jelentések újból és újból megerősítik, hogy a repülőút zavartalanul folyik, a „Vosztok” leereszkedése éppen a kijelölt helyen várható. ... Tíz óra 15 perc. Gagarin őrnagy jelenti a „Vosztókról”, hogy Afrika fölött halad át. Jól viseli a súlytalanság állapotát. A térképeknél és a rádiókészülékeknél szolgálatot teljesítő szakemberek összenéznek. Minden rendben megy, minden nagyszerű. Közeledik a földet érés pillanata. A parancsnoki teremben megkapják az űrhajó leereszkedési helyének új. pontosabb koordinátáit. A térképre nézünk. A szóbanforgó pont egészen közel van a vörös vonalhoz, az űrhajó útjának verteiéhez. Egymás után vesszük a rádió jelzéseket a már leszállt űrhajóról. A leereszkedés térségébe repülőgépeket és helikoptereket indít a csoport vezetője. De ezekre már nincs is szükség. Szól a telefon. Ujjongó, izgatott hang: — Gagarin itt van nálunk ... A telefonhívás abból a faluból érkezett, amely a leszállás helyéhez a legközelebb volt. Az űrhajós nem várta meg míg repülőgéppel érte jönnek. Kitűnően érezte magát és elébe ment a mindenfelől szinte rohanva közeledő embereknek. Vége a nagy útnak. Megérkezett a helikopter is. Néhány perc és a pilóta máris a közeli repülőtéren van. — Amit tettem, szeretett hazámért tettem — mondja Gagarin. Fiatal arcán jóformán nem is látszik a fáradtság nyoma. Pedig mekkora utat tett meg — sokezer kilométeres sebességgel körülszáguldotta a földtekét! Gagarin ott volt, ahol előtte még soha egyetlen ember sem volt, látta azt. amit még nem látott senki. Repülősapkában van, a mp- ka alól kikandikálnak világos hajfürtjei, égszínkék repülő ruha van rajta. Kék szemében tréfás mosoly játszik. Úgy tűnik, mintha valami kozmikus ragyogás maradt volna a tekintetében. Amikor az egybesereglelt emberek között megpillantotta egyik pilóta ismerősét, odaszaladt hozzá. Megölelték egymást, s a két jóbarát úgy kezet rázott egymással, hogy nyilvánvaló volt — az űrutazás, az óriási megterhelés és a súlytalanság nem volt káros hatással. Kérdések záporoznak Gaga- rinra. Mindenki a szemtanútól szeretne valamit hallani a csillagvilágról, amelyet az — Sötét, egeszen sötét. — És a Föld? — Kékes, olyan mint egy nagy gömb, felejthetetlen kép! Hamarosan megérkezett a helikopter és Jurij Alekszeje- vicset a legközelebbi városba vitte. Amikor a lakosság tudomást szerzett az eseményről, kitódult az utcákra, hogy ünnepelje a hőst. A Pravda tudósítója néhány kérdést intéz az első űrhajóshoz. — Hogy érzi magát, Jurij Alekszejevics? — Nagyszerűen, igazán csodálatosan. Kész vagyok teljesíteni dicső kommunista pártunk, szeretett szovjet kormányunk, nagy hazánk bármilyen újabb megbízatását. És hogy érezte magát a repülőúton? — Útközben is nagyon jól, könnyednek éreztem magam. Az űrhajó olyaji ház volt, amely nyugodt, biztos közérzetet adott. Meg kell mondani, hogy tudósaink, mérnökeink és munkásaink, akik ezt a kitűnő űrhajót elkészítették. nagyon sokat tettek hazánkért, és az első szó, amelyet el kell mondanom, a hála szava szovjet népünk iránt, amely olyan csodálatos embereket, tudósokat, mérnököket, munkásokat tudott felnevelni, hogy ilyen nagyszerű űrhajót szerkesztettek. Pedig ez még csak a kezdet. Technikánk képes arra, hogy kivigye a világűrbe az embert.
