Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-29 / 25. szám

1961. március 29. üOSKABI HiPÜJSÁ® 3 A iminkcsvearseny hírei Április 4-e előtt újabb ese­ményekkel gazdagodik a me­gyénkben folyó szocialista munkaverseny. Egymás után érkeznek a jelentések a ter­melési győzelmekről. ÖSSZESÍTIK A FELAJÁNLÁSOKAT A Szakszervezetek Megyei Tanácsa ezekben a napokban összesíti a vállalatok ezévi Versenytelaj ánlását. Felülvizs-. gálják a már beérkezett je­lentéseket, ahol szükséges módosításokat is javasolnak. MÁSFÉL MILLIÓNYI ÜVEGÁRU TERVEN FELÜL A Salgótarjáni Üveggyár dol­gozói erre az évre 2 millió fo­rintos termelési túlteljesítést vállaltak. Az első negyedévi tervet kedden délután fejezték be a gyárban és a hátralé­vő három és fél napban megközelítően 1,5 millió fo­rint értékű üvegárut adnak majd terven felül. MEGJUTALMAZZÁK A LEGJOBBAKAT A felszabadulási munkaver­seny legjobbjainak szombat délután osztják ki a jutal­makat a Salgótarjáni Acél­árugyárban. Hatvannégy dol­gozó kiváló oklevelet, 26 pe­dig jelvényt kap. Több mint 44 ezer forintot adnak át az egyéni verseny legjobbjainak. A gyárrészlegek közötti ver­seny első három helyezettje 6—4, illetve 3 ezer forint ju­talomban részesül. A legjobb karbantartó üzem 4 ezer fo­rintot kap majd. A brigádok közötti vetélkedésben elért Sm vagon zildségáru az iparvidéknek a Pásztói Állami Gazdaságból Nógrád megye legnagyobb öntözéses kertészetét a Pásztói Állami Gazdaságban alakí­tották ki. A gazdaság 108 holdas kertészetében már ja­vában folynak a tavaszi mun­kák. Palántálják. a paprikát a paradicsomot és a káposzta­az idcn közel 1,4 millió forintra tervezték a ker­tészet bevételét. Ezt a tervet a kertészet dol­gozói kétszázezer forint ér­tékkel akarják túlteljesíteni, s így a kertészet több mint Szappanos Ilona, Németh Kató, Sándor Anna és a többi szurdok- püspöki kislány a friss primőr-salátát szedik a holland-ágyakból. fajtákat. A zagyvaparti száz­nyolc holdas öntözéses kerté­szet az idén több mint száz vagon zöldségfélét ter­mel főleg a nógrádi ipar­medence munkásainak el­látására, noha a kertészet harminc­hat holdján a vetésforgó miatt árpa és lucerna terem az idén. Az első primőráru, a friss zöldsaláta szállítását máris megkezdték a pásztói kerté­szetből. Tavaly mindössze 10 hollandi ágyban termesztet­ték a korai primőr salátát. Az idén húsz hollandi ágy­ból körülbelül harmincezer fej friss primőrsaláta érkezik már az ünnepek előtti napok­ban nagyrészt a salgótarjáni iparvidék piacaira. Egy hó­nappal később, előrelátható­an április közepétől kezdve piacra kerül a két hold sza­badföldi termesztésű őszi sa­láta is. így mintegy százhúsz­ezer fej salátát termesztenek Pásztón. A zöld salátát majd a primőr paprika követi a pásztói kertészetből, ahol máris tizenötezer tő pap­rikát nevelnek gyepkoc­kákban. Május végén, június elején primőrként kerül a piacra az így nevelt zöldpaprika is. Et­től az időtől kezdve vagon­számra küldik majd a külön­böző zöldségféléket a mun­kástelepekre. A kertészet eredményeire jellemző, hogy amíg tavaly 1,3 millió forint bevétele volt az állami gazdaságnak a ker­tészetből, az idén mintegy másfél milliós értékhozamá­ra számítanak. Az eredeti terv kétszázezer forintos túl­teljesítésével a gazdaság ker­tészlányai, vezetői az élüzem cím eléréséhez akarják hoz­zásegíteni az állami gazdasá­got. Nagy Ferenc eredmények alapján az első három brigád 2—1,5, illetve 1 ezer forint jutalmat kap. Hasonló díjazásban részesül­nek a KISZ brigádok leg­jobbjai is. A BAKOS-BBIGÄD PÉLDÁJA Bakos László (parti) mén- kesi kamrafejtési brigádja — amely egyébként az elmúlt negyedéves versenyben is 6 ezer forintot nyert, mert a második helyre került — a felszabadulási versenyben is kitettek magukért. A negyed­évre előirányzott 2821 tonna szénnel szemben 3968 tonnát termeltek szombaton reggelig, s így több mint 1100 tonnát adtak terven felül népgazda­ságunknak. Bakos László (parti) brigádjának kiváló munkája elősegítette, hogy a ménkesi bánya valamennyi szenelő csapata túlteljesíti előirányzatát, s ezzel a bánya a szénmedencében elsők kö­zött, pénteken, első negyed­éves tervének is eleget tesz. TÚLTELJESÍTÉS ZAGYVAPÁLFALVÁN A Zagyvapálfalvi Üveggyár dolgozói március 23-ig a net­tó termelési tervet már 9,1, a csomagolási tervet pedig 10,2 százalékkal teljesítették túl. Az év első két hónapjá­ban közel 300 ezer négyzet- méter kertészüveget adott a gyár a mezőgazdaságnak. Miért dolgoznak szénfal mellett? Bízzunk a fiatal technikusokban \ z új technika többek között jelenti az idő­sebbek tapasztalatát, a fiata­lok lelkesedését. A kettő együtt pedig olyan erő, ami ha megfelelő hozzáértéssel és anyagi eszközökkel párosul, akkor (képes arra, hogy a ré­gi, az elavult helyén újat, korszerűt, gazdaságosat alkos­son. Márpedig erre szénme- demcénk bányaüzemeiben is nagy szükség van, hiszen a megnövekedett feladatokat csakis újjal, új eljárásokkal, új technológiai folyamatok alkalmazásával lehet valóra váltani. S ez a fejlődés lé­nyegében már évekkel ez­előtt megindult szénmeden- cénlkben. De áz élmúlt esz­tendőben már végrehajtott gépesítés, vagy az idén meg­valósításra váró gépesítés, az új technológiai eljárások, új munkamódszerek bevezetése nyomán elsősorban műszáki középkád ereink, lőmesterek, aknászok, főaknászok, bánya- mesterek már nem élhetnek meg a régi, sokszor begyepe­sedett tapasztalatokból Mind­ezekhez már az szükséges, hogy az idősebbek tapaszta­latán, a fiatalok lendületén túl maguk az idősebbek is tovább tanuljanak, fejlesszék szaktudásukat, legfőképp pe­dig az, hogy a rendelkezésre álló fiatal technikusokat kép­zettségüknek megfelelő mun­kakörben alkalmazzák. A szénbányászati tröszt il­letékes osztályának megálla­pítása szerint több mint száz főre tehető azoknak az ak­nászoknak, lőmestereknek, bányamestereknek száma, akik nem rendelkeznek bá­nyaipari technikummal, akik a régen megszerzett tapaszta­latok alapján végzik munká­jukat. Egy' másik felmérés vi­szont arról árulkodik, hogy a szénmedencében 80 olyan technikus dolgozik szénfal mellett, vagy más ipari, illet­ve segédmunkás munkakör­ben, akik végzettségüknél fogva alkalmasak lennének aknászi teendők ellátására. A technikusok között vannak olyanok, akik a bányaipari technikumot, a bányagépésze­ti technikumot, gépipari, köz- gazdasági, avagy éppen me­zőgazdasági technikumot vé­geztek. Mi több, segédmun­kás beosztásban olyan is akad, mint Szepesi Boldizsár, aki mezőgazdasági akadémiát végzett. S hogy ezek a tech­nikusok miért dolgoznak a szénfal mellett,' miért vállal­ták a fizikai munkát — akár szakmában, akár segédmun­kásként, erre kerestünk ma­gyarázatot. '"Ténynek állapítható meg, hogy elsősorban a bá­nyaipari technikumot végzett fiatal aknászainktól félnek VO-OO-OOOOOO-O-O-OOOO-OOOO-OOOOOOOOOOO-O-OOOOO-O-OOOOOOOOOOOOOOOO-OO-O-O KKKKKXDO Idős, rokkant vá­jár kopogtatott he a Kisterenyei Bánya­üzem Szakszervezeti Bizottsága helyiségé­be. Kissé zavarban volt, de ahogy is­merősöket látott az asztalok mellett ül­ni, megeredt a nyel­ve. — Gregus elvtárs! — szól a Szakszer­vezeti Bizottság el­nökéhez. Én már harminc éve, hogy . bányász vagyok. Megrokkantam, tud­játok ti ezt nagyon jól. De azért ilyet még nem láttam. Csinálta volna ezt meg valaki a múlt­ban. Biztos munka­könyvével a kezében tér haza ... PILLANATKÉPEK: Surányi Pál gondjai Kis szünetet tart. Szétnéz, hogy mi­lyen hatást váltott ki szava a hallgatókból. — Mondjad csak nyugodtan Surányi elvtárs — biztatja a szakszervezeti elnök. Ha olyan a dolog, akkor segítünk rajta. — Nem nagy do­logról van szó, da mégis fontos. Utó­végre is a nép vagyo­na az akárhogy is nézegetem — vette át a szót Surányi Pál rokkant vájár, szivattyúkezelő. Az­tán így folytatta. — A bányászok a kettőötvenes fát ké­rik a munkahelyek­re. Bizony sokszor nincs belőle elegen­dő. Ezért is furcsa, hogy egy targoncára való meg ott megy tönkre az elhagyott vágatban. Már ráül a főte. Talán még meg lehetne menteni ... Surányi Pál mé­lyebbet lélegzik, s aztán folytatja. — A tordasi lV-es ereszKében, ott ahol szakadás volt, víz alá került egy szi­vattyú. Pedig meg lehetett volna men­teni a légvágaton keresztül. De tudjá­tok az a baj, hogy a kutya sem törő­dött vele. Most aztán lehet újra tekercsel- tetni a motort... Micsoda kár. Szóval csináljatok valamit... Én megtettem a kö­telességem. Aztán fogja a sap­káját, s jó szeren­csét köszönve el­hagyja az irodát. Út­közben pedig az a kérdés foglalkoztat­ja: érdemes volt-e szólni, tesznek-e va­lamit a drága fa, a szivattyú megmenté­séért .,. A munkanap fényképezés tapasztalatai a szénbányászatban a 'bányák műszaki vezetői. Azt tartják, nem boldogul ad­dig, amíg azt gyakorlatban nem ismeri meg. Furcsa el­mélet. Furcsa már csak azért is, mert amikor szükség len­ne ezekre a fiatal aknászok­ra, miért éppen szénfal mel­lé állítják, miért nem az ak­nászi munkakör elsajátítását ~teszik gyakorlati úton szá­mukra lehetségessé? Avagy akad szénmedencénkben olyan fiatalember is, aki a techni­kum elvégzése után ma már a bányaműszaki egyetem III. évfolyamán tanul — munka­köre még mindig a szénfal mellett van. Bár egyesek szerint ez a fiatalember ve­zetésre gyenge, mások véle­ménye viszont az: meg kell tanítani vezetni, s lehetővé kell tenni számára, hogy az egyetemen tanultakat most már más munkakörben gya­korlati tapasztalatokkal is bő­vítse. A sok közül egy pél­dát említsünk még a továb­biakban. Mátranovákon a 23 aknász közül 13-nak nincs meg a technikumi végzettsé­ge. Mégis, — bár a korábbi években bebizonyította ráter­mettségét «— egyik legjobb aknászuk, aki bányamester is volt, Kovács Vilmos 1957 októbere óta szénfal mellett dolgozik. Pedig kiváló szak­ember, a műszaki fejlesztés­ben képzett, határozott, nem törekedik az olcsó népszerű­ségre — de 1957-ben minden mende-monda alapján levál­tották, bizonyságot sok min­denről nem szereztek. Vagy valóban olyan jó helyzetben vagyunk, hogy kiváló szakem­bereket, fiatal technikusokat így „parlagon” hagyjunk? örvendetes az a jelenség, amelyet Kányáson tapasztal­tunk. Ennél a bányánál már valamennyi aknász techniku­mi végzettséggel rendelkezik. Rendszeresen — ha helyette­sítésben is —, de foglalkoz­tatják, a gyakorlati munka elsajátítását lehetővé teszik a fiatal technikusok számára is, akik ma még szénfal mel­lett dolgoznak. Remélhetőj hogy a kányásl példát a többi üzem is rövidesen gyakorlat-, ban alkalmazza. Miért dolgoznák szénfal mellett. Ha így, vagy úgy „érthető’ is a bányaipari tech­nikumot végzett fiatalok szénfal melletti foglalkoztatá­sa, egyáltalán nem érthető például azdkndk a fiatalok­nak elmélete, akik akár a bányában, akár segédmunka­körben dolgoznak, s mezőgaz­dasági technikumot végeztek évekkel ezelőtt. Népgazdasá­gunk súlyos ezreket költött arra, hogy ezek a fiatalok ne a bányában, hanem a mező- gazdaságban gyümölcsöztessék tudásukat. Csapó Béla pél­dául a kazárt bányaüzemnél vájár, holott mezőgazdasági technikumd végzettséggel ren­delkezik, csakúgy, mint Salgói János, aki a Salgótarjáni Szolgáltató Vállalatnál segéd­munkásiként dolgozik. Akad­nak aztán olyanok is, mint Agócs Lajos, alki közgazdasá­gi technikumával autószerelő, vagy mint Szálkái Lajos, akit a gépipari technikum elvég­zése után a gyakorlati tapasz­talat megszerzésével műveze­tőnek kívántak kinevezni, — de nem vállalta. Szénmedencénk üzemeiben 18 bányaipari, 1 bányagépé­szeti, 47 gépipari, 8 közgazda- sági és 6 mezőgazdasági tech­nikumot végzett fiatalember dolgozik a szénfal mellett, vagy más szakmában. TVTépgazdaságunknak sú- -t- ’ lyos ezreibe került ezeknek az embereknek ta­níttatása, továbbképzése. Dol­gozó népünk éppen ezért jog­gal várja el tőlük, hogy kép­zettségüknek megfelelő mun­kakört is lássanak el. A bá­nyaiparban végzett fiatalokat — éppen az idősebb, nagy gyakorlati tapasztalattal ren~ delkezők közé osszák be. A mezőgazdaságiak vállalják dolgozó parasztjaink ezres holdakon történő gazdálkodá­sának segítését — végső so­ron pedig mindenki kerüljön a maga helyére. Ez népgaz­daságunk, egész dolgozó né­pünk érdéke... Somogyvári László A Magyar Szocialista Mun­káspárt VII. kongresszusának határozata alapján a második ötéves terv időszakában a termelés emelkedését legalább kétharmad részben a munka termelékenységének emelésé­vel kell elérni. Ezért halaszt­hatatlan feladat, ■ hogy üze­meinkben számba vegyék azo­kat a lehetőségeket, amelyek szoros összefüggésben vannak a munka termelékenységének növelésével. A szénmedence bányaüze­meiben is ezt a célt szol­gáló munkát végezték el az elmúlt hetekben. Tröszti szinten több mint 300 csapat­nál végeztek munkanapfény­képezést, de több más munka- folyamatnál is végeztek meg­figyeléseket. A munkanap­fényképezések után a tröszt­ben már megtörténtek az ér­tékelési eljárások is. Az ér­tékelés pedig azt mutatja, hogy tröszti szinten máris megvannak annak lehetőségei, hogy a termelékenység emel­kedjen. A felmérések, a munkanap­fényképezések a szénbányá­szatban is csakúgy, mint más ipari üzemben két területet . ölelt fel Az egyik arra irá­nyult, hogy megállapítsák: I melyek azok a kieső idők, amelyek a munkástól függenek, s melyek azok, amelyek mű­szaki szervezésből tevődnek össze. Ha a munkástól függő vesz­teségidőket vizsgáljuk, legrosz­szabb képet a kisterenyei üzemnél kapjuk. Itt például több mint 24 perc esik ki műszakonként a termelésből a későbbi munkakezdésből, a korábbi munkabefejezésből, a túlzott füstrevárás és pihenés következtében. Márpedig, ha ezt a 24 percet egy-egy bá­nyászra vetítjük, akkor a kis­terenyei üzemnél sok ezer drága perc esik ki a ter­melésből. Rónán, Nagybá- tonyban és Szorospatakon 19 perc esik egy-egy bányászra, míg Mátranovákon, Kazáron 17 percet tesz ki ez az idő. A másik és ez igen fon­tos terület A MŰSZAKI SZERVEZÉSBŐL adódó veszteségidő. E téren a ménkesi bányászoknál van a legtöbb baj. Tröszti szin­ten is a legmagasabb, több mint 30 perc veszteségidőt mértek egy-egy csapaton. Ez­után a zagyvái, a szorospataki és a kisterenyei üzemek kö­vetkeznek, ahol nem keve­sebb, mint 20 perc esik egy- egy bányászra műszaki szer­vezésből adódó veszteségidő­ként. A munkástól függő és a műszaki szervezésből adódó veszteségidők összesítése azt jelenti, hogy azok kiküszöbö­lésével tröszti szinten a ter­melékenység több mint 6 szá­zalékkal növelhető minden beruházás és egyéb más be­fektetés nélkül. Ez pedig igen lényeges. Kis számítással meg­állapítható: ha bányászaink a minimumra csökkentik a vesz­teségidőt, ha a műszaki ve­zetés különböző üzemszerve­zéssel biztosítja a bányászok folyamatos munkalehetőségét, ez a tröszti szinten elérhető hat százalékos termelékeny­ség igen érzékenyen érintené a bányászt és egész népgaz­daságunkat egyaránt. A hat százalékos termelékenység nö­vekedés azt jelenti: több mint 200 kilogrammal nőne a pro­duktív, mintegy 60 kilogram­mal pedig az összüzemi tel­jesítmény. Végső soron ez azt eredményezné, hogy a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt bányászai naponta 660 tonna szénnel adnának többet nép­gazdaságunknak mint a je­lenlegi helyzetben. És ami még nem mindegy. Éppen ez a hat százalékos növekedés azt is eredményezné, hogy nem kevesebb, mint HÉT FORINTTAL CSÖKKENNE egy tonna szén termelési ér­téke. Ha azonban figyelembe vesszük a többlettermeléssel járó magasabb bért és a na­gyobb anyagfelhasználást, ak­kor is közel 4 forintos ton­nánkénti tisztanyereséggel, ön­költségcsökkentéssel lehet számolni. Ez pedig sem a bá­nyásznak, sem a műszaki ve­zetőnek nem lehet közömbös — még ha saját zsebe sze­rint is gondolkodik, az or­szág, a népgazdasági érdekek­ről már nem is szólva. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy e célok el­érése érdekében lehet-e a veszteségidőket csökkenteni? A válasz nagyon is egyértel­mű lehet: igen! A munkás­tól függő veszteségidőt azon­nal. Mert, ha bányászaink csak annyit tesznek meg, hogy időben elfoglalják munkahe­lyeiket — tehát normális a beszállás, ha csökkentik a túlzott pihenési és füstrevá- rási időt, ha tökéletesen ki­dolgozzák a rendelkezésre álló 480 percet, ez tröszti szin­ten máris 3,1 százalékos emelkedést jelent. És, ha a műszaki vezetők éppen az üzemszervezés javításával megoldják elsősorban bányá­szaink ürescsille ellátását, ja­vítják a levegőt, megszer­vezik a lőmesterek helyes munkáját, a munkahelyek ciklusos üzemeltetését, újabb 3,4 százalékos emelkedést ér­hetünk el a termelékenység növekedésében. A veszteségidők csökken­tése tehát fontos és sürgős feladat. Arra van ezért szük­ség, hogy bányaüzemeink párt- és szakszervezeti szer­vei, az üzemek gazdasági ve­zetői megértessék bányásza­inkkal a veszteségidők csök­kentésének fontosságát. Fel- világosító, meggyőző szóval magyarázzák: miért vált ez szükségessé. Az üzemek mű­szaki dolgozói mihamarább készítsék el a veszteségidők kiküszöböléséhez szükséges INTÉZKEDÉSI TERVET, melyek végrehajtásával a ma­gasabb termelékenység bizto­sítását érhetik el. Végső soron pedig arra van szükség, hogy ezt a munkát a bánya valamennyi dolgozója, egész vezérkara sajátjának tekintse, mert végrehajtása nem ma­gánérdek, hanem közösségi ügy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents