Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-25 / 24. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. március 25. „A közösségi szellem kialakításáért dolgozunk“ * Beszélgetés a balassagyarmati Palócföld Tsz párttitkárával Közösen, a tervek megvalósításáért Nagy feladatok várnak az idén a balassagyarmati P.alóe- föld Termelőszövetkezet párt- szervezetére. A termelőszövet­kezet az idén a mezőgazda- sági hozamok növelését, a szö­vetkezeti gazdák jövedelmé­nek emelését tűzte célul ma­ga elé. A kétezer holdra ké­szített termelési terv szerint jelentős mennyiségű árut ad­nak az államnak, s a munka­egység értékét mintegy 37,50 forintban jelölték meg. Mind­ezeket azonban csak akkor érik el, ha a szövetkezeti gaz­dák összessége lelkiismerete­sen dolgozik, időben, jó mi­nőségben végzi el a termelési feladatokat. Hogyan segíti ezt a párt- szervezet? . Erről beszélget­tünk Imrovecz Pálnéval a termelőszövetkezet párttitká­rával. — Mi azt tartjuk, hogy a közös munkában való rész­vétel a legjobb módszer a szövetkezeti gazdák felvilá­gosítását, nevelését illetően. Aki rendszersen részt vesz a közös munkában, az egyre inkább magáénak érzi a kö­zösséget, hiszen látja, hogy élete annál jobban alakul, minél szorgalmasabban, lelki- ismeretesebben dolgozik. Ép­pen ezért a pártszervezet na­gyon fontos feladatának tart­ja, serkenteni a szövetkezeti gazdákat, minél jobban kap­csolódjanak be a közös mun­kába. — magyarázta a gyors­mozgású, őszülőhajú asszony, — Sokat beszélgetünk mi erről a tagokkal — folytatta, — A közösségi szellem ki- fejlesztése volt a célunk a pártoktatással is, amelyen ál­talában 20—25-en vettünk részt. De ezen tűlmenőleg is foglalkozunk az emberekkel. Emlékezetében megelevene­dett a dohánytermelő-brigád, s mindjárt beszélni kezdett róluk. Nagyszerűen dolgoz­tak az elmúlt évben is, s az idén sem akarnak szé­gyent vallani. Főleg asszo­nyok alkotják a brigádot, de tavaly is 400 ezer forint jö­vedelmet hoztak a közösség­nek. Gyakran beszélget velük, meghallgatja tanácsaikat, ja­vaslataikat, hiszen a közös­ségnek akarnak segíteni ezek­kel. Azt tartja, abból min­dig haszna van a termelő- szövetkezetnek, ha a termelő­szövetkezeti tagokkal együtt intézik a termelési ügyeket, problémákat. Ez még jobb munkára serkenti az asszo­nyokat is, hiszen látják, hogy számítanak rájuk, munkájuk sokat ér a közösségnek. Mond­ják is, hogy az idén még nagyobb eredményt szeretné­nek elérni a dohánytermesz­tésben, mint az elmúlt esz­tendőben. Pedig tavaly is volt olyan asszony, aki 300 munkaegységet ért el. Ezek a beszélgetések is segítik nagyon sok szövet­kezeti tagban megérni azt az elhatározást, hogy közöttünk, a pártszervezetben van a he­lye — mondta. Azóta, hogy megnövekedett a szövetkeze­tünk, hét új szövetkezeti gaz­da kérte felvételét a pártba, akiket a taggyűlés el is fo­gadott. A termelési tervek teljesí­tését, a jövedelem növelését segíti eli^ a munka rendsze­res ellenőrzése is. Erről Imro­vecz Pálné a következőket mondotta: — Az elmúlt évben le kel­lett váltanunk az egyik ser­tésgondozót. Rájöttünk az el­lenőrzések során, hogy nincs vele minden rendben. Prob­léma volt a takarmánnyal, a munkához való viszonya sem volt a legjobb. Tengernyi pénz, 150 hízó és 40 anya­sertés gondozása volt rábízva. Intézkedésünket helyeselték a szövetkezeti gazdák és az eredmények azt igazolják, hogy helyesen cselekedtünk akkor. A termelőszövetkezet párt- szervezete — ez Imrovecz Pál­né véleménye is — azért tud eredményesen dolgozni a ki­tűzött feladatok megvalósítá­sáért, mert munkáját teljes egységben végzi a termelő- szövetkezet vezetőségével. Ta- I valy még előfordult néhány- ' szór, hogy egy-egy kérdésben nem volt teljes az összhang a párt és a termelőszövet­kezet vezetése között. Ma azonban az a helyzet, hogy egyik sem dönt, intézkedik a termelőszövetkezetet, a kö­zösséget érintő kérdésben egyedül. Imrovecz Pálné a termelőszövetkezet rendes tagja, rendszeresen részt vesz a közös munkában. Ha azon­ban egy-egy fontos kérdést vitatnak meg a szövetkezeti irodán, sosem hagyják ki őt, érte küldenek. — Higyje el, sokszor azt sem tudom, mii csináljak elő­ször, annyi a teendőm — mondta. S ez valóban így van. Min­den bizonnyal kevesebb gond nyomná a vállát, ha a párt- szervezetben megosztanák a vezetést, a pártvezetőség va­lamennyi tagja egyforma mér­tékben venné ki részét a ve­zetés gondjaiból. S ebben Im­rovecz Pálnének kell meg­tenni az első lépéseket. An­nál is inkább szükséges ez, mert a feladatok egyre na­gyobbak lesznek a termelő- szövetkezetek előtt, egyre több segítséget kell nyújtani ezek megoldásához a pártszervezet­nek. Mert a szövetkezeti ta­gok neveléséről, a közösségi szellem kialakításáról a to­vábbiakban sem mondanak le a pártszervezet kommunistái. Hiszen ahogy előrehaladnak ezen a téren, úgy növekszik m^jd a termelőszövetkezet, a közösség ereje, amely a szö­vetkezeti gazdák jólétét Hozza magával. V.-né TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖNYVELŐK SEGÍTÉSE A SZÉCSÉNYI JÁRÁSBAN A termelőszövetkezet szám­viteli munkája, valamint a könyvelés megerősítése érde­kében a s?écsényi járás me­zőgazdasági osztályának ve­zetői gondoskodnak a terme­lőszövetkezeti könyvelők to­vábbképzéséről. Havonta egy alkalommal úgynevezett tanértekezleten kívánják megbeszélni a ter­melőszövetkezeti könyvelők­kel — a mezőgazdasági osz­tályon tevékenykedő számvi­teli szakember segítségével — a számvitellel kapcsolatos tennivalókat, szakmai prob­lémákat. A közelmúltban Hugyagon a Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezet erősítésé­nek, szilárdításának legfon­tosabb teendőit beszélték meg a termelőszövetkezet vezetői a tanács, a tömeg- szervezetek képviselői és a termelőszövetkezet patroná- lói. Köztudomású, hogy a ter­melőszövetkezet az elmúlt esztendőt jóval gyengébb eredményekkel zárta, mint amilyenekre a lehetőségek adva voltak. A szövetkezeti gazdák, a szövetkezei vezetői okultak az elmúlt eszten­dő hibáiból. Az idei tervek nagyobb ered­ményt, gazdagabb esztendőt sejtetnek. Hogy mindez meg­valósuljon ahhoz feltétlenül a szövetkezeti gazdák lelkiis­meretes munkája szükséges. Erről beszélt ezen az össze­jövetelen a termelőszövetke­zet párttitkára. Elmondotta a munkaegységnek akkor lesz meg a betervezett értéke, ha a közösség minden tagja szívvel-lélekkel dolgozik. Be­szélt azokról a fiatalokról, akik a községből eljárnak dolgozni. Elmondotta, hogy az elmúlt nyáron a legna­gyobb dologidőben sokat se­gítettek a közösségnek azok a fiatalok, akik itthon van­nak. Állandó tagként azon­ban nem számíthatnak rá­juk, pedig munkájukra szük­ség volna a szövetkezetben. A termelőszövetkezet elnö­ke, a tanácselnök hasonló Két munkásváros asszonyainak tanácskozása Nagybátonyban Nagybátoriyban rendezték meg a napokban Salgótarján és Nagybátony Bányaváros asszonyainak találkozóját. A két munkásváros asz- szonyai arról beszélgettek ezen a találkozón, hogyan tehetnék jobbá az asszonyok körében végzendő politikai felvilágosító és nevelő mun­kát, hogyan kapcsolhatnának be minél több asszonyt a nő- mozgalomba. Az alapvető kérdés mellett megvitattak számos egyéb gyakorlati jel­i KULTURÁLIS SEREGSZEM­LÉRE KÉSZÜLNEK A BA­LASSAGYARMATI JÁRÁS ÚTTÖRŐI Az úttörőmozgalom tizen­ötödik évfordulója alkalmából ünnepi seregszemlére készül­nek a balassagyarmati járás úttörői. • A jubileumi seregszemlén a járás úttörői 15 tánccsoport­tal, két bábjátszó csoport­tal, és két színjátszó csoport­tal vesznek részt. Huszonöt csapat 565 szavaló ja költők műveinek bemutatójára ké­szül, de fellépnek a szemlén 26 csapat mesélői, 19 csapat szólóénekesei is. A szemle zenei műsorát a 4 kamarakó­rus, és 8 csapat 29 tagból , álló hangszerszólistái adják. legü problémát, is a két mun­kásváros asszonyai. így például szóba került a szülői munkaközösség és a nőtanács együttmű­ködése, a gyermekek ne­velése és az asszonyok körében végzendő felvilá­gosító munka, Nagybátonyban régi problé­ma, hogy a nőtanácsban dol­gozó asszonyok és a pedagó­gusnők nem találják meg az egymáshoz vezető utat. Ilyen szempontból lényege­sen jobb a helyzet Salgótar­jánban, ahol a gyermekneve­lés közös gondja jó kapcso­latot teremtett szülők és pedagógusok között. így talán a szülők, a nő­tanácsban dolgozó nők kez­deményezésére sikerül majd javítani a pedagógusok és a nőtanács kapcsolatát. Probléma Nagybátonyban az is, hogy a régi, tapasztalt volt MNDSZ vezetők nem támogatják kellőképpen a nőtanácsi munkát most vég­ző fiatalasszonyokat. Meg kell találni a módját itt is az egy célért küzdő asszonyok kapcsolata megteremtésének módját. Még számos egyéb gyakorlatias kérdésben adtak egymásnak tanácsot, útmuta­tást a nagybátony! és salgó­tarjáni asszonyok. problémákról szólt. A mező­gazdász azokat a gazdasági feladatokat ismertette, ame­lyeknek megvalósításával szeretnék sikeresebbé tenni az idei évet. A 30 holdas kertészet­ből 20 holdat öntözni szeretnének — 600 ezer forint bevétel szerepel ebből a tervben — azonban ezt saját erőből nem tudják megoldani. Az állat­állomány takarmányszükség­letének biztosítása érdekében — hozzáértő szakemberek tanácsára — növelik a siló- kukorica vetésterületét, ezen­kívül a növendékállatoknak, az idén megpróbálnak — né­hány termelőszövetkezetben már jól bevált — kalászos után sárgarépát vetni. Nincs minden rendben a gépekkel sem. A szántás me­hetne kissé gyorsabban, mert az eredmény . nem a legjobb. A termelőszövetkezet elnöke a könyveléshez kért segítsé­get. így mondták el sorjában melyek azok a dolgok, ame­lyek ha nem oldják meg sürgősen, akadályozói lehet­nek az idei esztendő terv­teljesítésének. A jelenlévők valamennyien azon igye­keztek, hogy segítsenek a termelőszövetkezet gondjain. hogy mielőbb munkához lás­son a kertészetben az öntöző berendezés, a több mint 300 számosállatnak szükséges ab­raktakarmányt ne Patvarcra kelljen vinni daráltatni. A földművesszövetkezet elnöke másnap már valóra is váltot­ta ígéretét. Segített a ter­melőszövetkezet könyvelőjé­nek, hogy minél előbb ren­dezzék a munkaegységeket, ne legyen probléma a pénz­ügyi tervvel, hogy a szövet­kezeti gazdák a végzett mun­kájuk után munkaegység elő­leget kapjanak. A patronálok segítsége azonban nem oldja meg tel­jes egészében a problémákat. Az szükséges, hogy azt a munkakedvet, a munkához való hozzáállást, amely az idén összehasonlíthatatlanul jobb az elmúlt évinél, egész évben megtartsák a szövetke­zeti gazdák. S ha ez így lesz, az év végén egészen más eredményekről adhatnak szá­mot Hugyagon, mint az el­múlt esztendőben. y A termelés, a nép jólét emeléséért A népgazdaság fejlődésé­nek, feladatainak, a helyes arányok kialakításának elen­gedhetetlen követelménye, hogy megfelelő munkanor­mák, anyagnormák és kapa­citásnormák álljanak a vál­lalatok rendelkezésére. Csak ezek birtokában lehetséges megbízhatóan és tudományo­san elkészíteni a népgazdaság és' az egyes vállalatok fejlesz­téséről szóló terveket, szám- bavenni a termelés, a terme­lékenység növelésének lehe­tőségeit és kitűzni a népjó­lét emelésére vonatkozó cé­lokat. csak esetenként és átmeneti­leg fordul elő egyes munka­helyeken a bérek kisebbará­nyú csökkenése. Ezek a ta­pasztalatok tehát azt is mu­tatják, hogy nem állhatja meg a helyét az az egyes he- Ijteken található olyan nézet, amely a munfcanormák ren­dezésével együtt fizetésrende­zést, vagy helyesebben mond­va csökkentést követel a mű­szaki és adminisztratív dol­gozóknál is. Nem állhatja meg már csak azért sem, mert a normarendezés kap­csán nem keresetcsökkentés- ről van szó, hanem a terme­lés tartalékainak feltárásáról, amely elsősorban a munka­helyéken, a munkapadoknál jelentkezik! Az viszont két­ségtelen, hogy az új, különö­sen a műszaki normák foko­zottabb feladatot rónak a műszaki dolgozókra is. Az ezek teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtését jog­gal várják el a munkások a műszaki vezetőktől. A FÖ CÉL: A TERMELÉS TARTALÉKAINAK FELTÄRÄSA A NORMÁK KIIGAZÍTÁSA ÁLLANDÓ FELADAT A reális munkanormák, ezen belül is elsősorban a műszaki normák kialakítása, tehát nemcsak az egész nép­gazdaság érdékeit szolgálják, hanem minden dolgozó köz­vetlen személyes ügye is. A most folyó felmérések, nor- makiigazításofc számos példá­ját szolgáltatták annak, hogy milyen jelentős tartalékokkal rendelkeznék vállalataink A Salgótarjáni Acélárugyár csa­varüzemében például augusz­tusban felülvizsgálták a vesz­teségidőket. Bár még min­den lehetőséget nem használ­tak ki. de ezek a kezdeti lé­pések is azt eredményezték, hogy mintegy 22 százalékkal növekedett a termelékenység. Ugyanebben a gyárban a szegverőben 8 százalékkal, a meleghorganyzóban 6 száza­lékkal emekedett a teljesít­mény a normarendezés után, alig egy negyedév leforgása alatt. A kovácsológyárban pedig már a rendezés után is újabb tartalékok jelentkez­tek. Az ipari vállalatok túlnyo­mó többségében igen jelentős tartalékok feltárása arra utal, hogy a korábbi években a műszáki fejlesztés, az újítá­sok, új technológiák beveze­tése nyomán a normák válto­zatlanok maradtak. Előfor­dult az is, hogy egyes veze­tők maguk járultak hozzá a munkanormák hígításához, Több évvel ezelőtt a Zagyva- pálfalvi Bányagépgyár dolgo­zói, újabban a Salgótarjáni Acélárugyárban, a Salgótar­jáni Üveggyárban már maguk a dolgozók tették szóvá, hogy a laza norma milyen rossz következményekkel jár. A Bányagépgyárban a munka- napfényképezés például kimu­tatta, hogy a forgácsoló üzemben a munkaidő 12—14 százaléka vész él, a vasszer­kezeti híd szegecselésénél pe­dig jobb műszaki előkészí­téssel négy dolgozónál napi 10,6 órás kiesés teljes egészé­ben kiküszöbölhető. Több munkahelyen ezért már ma­guk a dolgozók kérték a nor­mák megváltoztatását, illetve egyetértettek a vezetés ilyen­irányú intézkedéseivel. ’ Napjainkban már több példát találunk arra vonat­kozólag is, hogy a normák kiigazítása nem jár általános keresetcsökkenéssel, hogy Az előbb elmondottakból következik, hogy a munka- normáik változtatása nem va­lami kampányfeladat és nem is csak egyes vállalatokra, üzemrészékre vonatkozik* Az ipar egészére kiterjed és ter­mészetesen a feltételek vál­tozásának megfelelően állandó jellegű munka. A szénbányá­szatban például ma is az 1955-ben elkészített és jóvá­hagyott normagyűjtemény funkcionál, amely már meg­szerkesztésekor sem tükrözte hűen a ‘kőzetszilárdsági és fajsúlylkülöníbségi tényezőket. .Az azóta történt bérrendezés nem egységes végrehajtása még jobban kereseti arány­talanságokhoz vezetett az üzemegységék azonos mun­kanemei, de az átlagkerese­tek között is. Például a pro­duktív munka és egyben a 480 perc kihasználásának aránya legalacsonyabb — 57,5 százalékos — a ménkesi bányaüzemnél. A legmaga­sabb Mátranovákon: 76,2 szá­zalék. Mégis Mén'kesen 43,8 százalékkal magasabb az 1 perc tényleges munkaidőre eső alapbér, mint Mátrano­vákon. A Salgótarjáni Üveggyár­ban például indokolatlan bér­emelést is hajtottak végre. Egyes helyeken, mint, a Sal­gótarjáni Acélárugyár rúd- vasüzemében úgyis véleked­nék, hogy különböző okok miatt rájuk nem vonatkozik a normarendezés. A felméré­sék pedig azt bizonyítják, bogy a rúdvasüzemben pél­dául 40—50 százalék az az idő, amikor ténylegesen pro­duktív munka folyik, hogy a gépek kihasználtsági foka 50 százalék alatt van. A mun-, kaidő jobb kihasználásával, jobb munkaszervezéssel eb­ben az üzemben mintegy 20 százalékkal növelhető a tel­jesítmény. . A tények tehát azt mutat­ják. hogy a munkanormák rendezése minden vállalatra és szinte minden munkahely­re érvényes feladat. A mű­szaki fejlődés, az újítások, a technológiai változás, a be­gyakorlottság, a munkafegye­lem szilárdítása, a bérezési aránytalanságok kiküszöbölé­se, általában a tervszerű és következetes bér- és létszám- gazdálkodás, a fegyelmezet­tebb munka mind-mind azt követelik meg, hogy ezek a munkanormák reálisak, a tényleges adottságokon és feltételeken nyugvónk legye­nek. Ha mind e feladatokkal kapcsolatban ma még egyes dolgozóknak aggályaik van­nak az elsősorban abból fa­kad, hogy- elmaradt a politi­kai munka, a széleskörű agi­táció. Ezt az ügyet pedig nem lehet a munkások nélkül hanem csak velük egyetértés­ben megnyugtatóan megol­dani. Nem egy helyen már példák bizonyítják, hogy a munkások nemcsak megértik, hanem helyeslik és támogat­ják is a normarendezés fon­tos feladatát. Tudják azt, —— ——■ hogy ez a fejlődés szükség- szerű követelménye. Simon M. István acélárugyárig saj­toló — sok más munkatár­sával együtt ■— a maga mód­ján mondott véleményt: jobban kihasználta az adott­ságokat és felemelte teljesít­ményét. A dróthúzók például a gépek meggyorsításával 5—7 mázsával növelték napi termelésüket. A tények azt mutatják: szó sincs az 1956 előtti helyzet visszatéréséről, hiszen mindenütt az adott helyzet, a lehetőségek alap­ján végzik a rendezést. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy e munka végrehajtása nemcsak a műszaki színvonal fejlődé­sétől függ, hanem többről van szó. Arról, hogv tárjuk fel a termelés, a termelékeny­ség emelésének lehetőségeit, a műszaki fejlesztéstől kezd­ve a munkafegyelem szilár­dításáig. A VEZETÉS SZÍNVONALA EMELÉSÉNEK ESZKÖZE A normarendezés nemcsak mindenütt, érvényes és állan­dó feladat. Ettől több is. A műszakilag megalapozott nor­máknak a vezetés, az irányítás eszközévé kell vállnia a ter­melés sokoldalú megszervezé­sében "és a munkatermelé­kenység állandó emelésében. A vállalatoknak reálisan meg kell ismerniök termelési le­hetőségeiket. kapacitásukat. A veszteségidők feltárásával, a gépek jobb kihasználásá­val csak akkor számolhatnak, ha e fényezőket állandóan figyelemmel kísérik, ha meg­felelő normák állnak, ren­delkezésükre. A megalapo­zott munkanormá alapján épülhet fel, hogy egy-egy gyártmány előállításához ösz­szesen mennyi idő szükséges. A munkanormák kidolgozá­sa viszont megköveteli, hogy elkészítsék és a dolgozókkal megismertessék, megtartas­sák a technológiai előíráso­kat. • Csak e néhány példából is világosan látszik, hogy itt nem egyszerűen a jelenlegi muníkanormák egyszerű meg­változtatásáról van szó, et­től lényegesen több a tenni­való. Egy olyan komplex fel­adatot, nyugodtan mondhat­juk rendcsinálást kell végre­hajtani, amelynek nyomán ÁSszÖfesé^ében is 'magasabb színvonalra emelkedik a vál­lalatok munkája, termelése, teljesítménye. Éppen ezért ez nem lehet csak a munkaügyi

Next

/
Thumbnails
Contents