Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-22 / 23. szám

1961. március 22. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 TÖBB MINT 87 MILLIÓ FORINT TAKARÉKBETÉTKÖNYVBEN EGYRE TÖBBEN VESZIK IGÉNYBE AZ OTP SZOLGÁL TATÁSAIT —m—im ii Mir um ii mir--------------1-----------------1--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Mi nden harmadik lakos takarékoskodik megyénkben A párt és a kormány po­litikája iránti -bizalom, az emelkedő életszínvonal egyik igen fontos megnyilvánulásai hogy megyénk dolgozói kö­zül egyre többen takarékos- kodnak. Az elmúlt három év­ben, 1958 és 1961 március ele­je között a betétállomány kö­zel háromszorosára növeke­dett. Ma már a takarékba helyezett összeg meghaladja a 87 millió forintot. Ugyanebben az időszakban a takarékbe­tétkönyvvel rendelkező lako­sok száma kétszeresére nőtt, az ellenforradalom előtti idő­szakhoz viszonyítva pedig több mint háromszorosára. Me­gyénkben a takarékbetétkönyvvel rendelkezők száma jelen­leg meghaladja a 30 ezret, ami azt jelenti, hogy kö­rülbelül minden harma­dik család takarékosko­dik. Az egyéni takarékossági mozgalom terjedése jut kife­jezésre abban is, hogy egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a KST. Jelenleg me­gyénkben 104 KST-szervezet működik, a tagok száma pe­dig meghaladja a 13 ezret. 1957-hez viszonyítva a szer­vezetek száma megkétszere­ződött, a tagok száma pedig több mint háromszor maga-' sabb. Jelenleg már havonta közel 2 millió forint a KST tagok befizetése. Szintén je­lentős fejlődés tapasztalható a tanuló ifjúság takarékos- sági mozgalmában. Az elmúlt tanév végéig például az is­kolákban közel 3 milliót gyűjtöttek össze. A mozga­lomban a tanulók mintegy 90 százaléka vett részt. Az is­kolák között folyó takarékos- sági verseny is hozzájárult ahhoz, hogy Nógrád megye az elsők közé került az is­kolai takarékossági mozgalom­ban. Ha az egyéni takarékosság­nak mindezeknek a formáit figyelembe vesszük, akkor megállapítható, hogy me­gyénkben általában minden harmadik lakos valamilyen módon takarékoskodik. Az egyre növekvő takarék­betétállomány is lehetővé te­szi, hogy az OTP mind több­irányú, szélesedő szolgáltatási tevékenységet lásson el. Az építési kölcsön segít­ségével például eddig mintegy 8 ezer családi ház épült fel megyénkben. A személyi kölcsön, az ingat­lanértékesítés, az állami és bányai lakások eladása, a községfejlesztési hitelek és egyéb szolgáltatások mind­mind hozzájárulnak a lakos­ság igényeinek jobb kielégí­téséhez. Az áruvásárlási hi­tel keretében például az el­múlt év folyamán, több mint 8,2 millió forintot vettek igénybe tartós háztartási, kul­turális és más cikkek vá­sárlásához. Nagy az érdeklő­dés a most induló szövet­kezeti lakásépítkezés iránt is, Ebben az évben például Sal­gótarjánban már 32 család költözhet ilyen módon új ott­honba. Az új lakástulajdo­nosok 30 évre szóló kamat­mentes, igen előnyös felté­telekkel nyújtott hitelt* kap­nak. Az elmúlt tíz év során az OTP szolgáltatási tevé­kenysége rendkívül nagyot fejlődött: ma már több mint húsz fajta ilyen szolgáltatási tevékenységet végez. Me­gyénkben, szerény számítá­sok szerint is, az elmúlt évben megkö­zelítette a 600 ezret azok­nak az eseteknek a szá­ma, amikor a dolgozók igénybe vették a takarék- pénztár különböző szolgál­tatásait. Az egyéni és a közösségi érdek szerves összekapcsoló­dása a takarékossági moz­galomban jó alapot adott an­nak a versenymozgalomnak is, amely a múlt év augusztu­sában indult meg és most, március 31-én ér véget. Azon túl, hogy a takarékossági moz­galom szélesedése mind több dolgozó számára teszi lehe­tővé nagyobb beruházást igénylő célkitűzések megvaló­sítását, annyiban is előnyös, mert a verseny legjobb he­lyezést elérő községei jelen­tős jutalomban is részesül­nek. Eddig Kazár, Felsőtold, Kishartyán, Felsőpetény, Rétság és Szécsény érték el a takarékos község fel­tételeit. Ezekben a községekben szin­te valamennyi család rendel­kezik takarékbetétkönyvvel. A verseny kimenetele még nem dőlt el, hiszen a hátra­levő két hétben még minden lehetőség megvan arra, hogy más községek is felzárkóz­zanak az eddig élenjárók mel­lé, beleszóljanak a verseny győzteseit illető céljutalmak elnyerésébe. A népi Korea kormánya határozatot hozott az éhező Március 8-án kezdődött meg Londonban a Commonwealth (brit nemzetközösség) minisz­terelnökeinek a második vi­lágháború utáni tizedik ér­tekezlete, amely a hét egyik legérdekesebb külpolitikai eseménye lett. Ez a szervezet a hajdan óriási brit gyarmat- birodalom irányító gépezeté­nek erősen kilazult változata, amely ma már csak formai­lag egyesíti a tagországokat. A Commonwealth 1926-ban megtartott brit birodalmi kon­ferencián alakult meg. A hi­vatalos megfogalmazás sze­rint „Nagy-Britannia és a domíniumok a brit birodalom keretében autonom közösség­gé válnak. Jogilag egyenlőek, belügyeik és külügyeik . terén semmiben sincsenek alá­rendelve egymásnak ...” Tag­államok : N agy-Britannia, Észak-írország, India, Pakisz­tán, Ceylon, Malájföld, Sin­gapore, Ciprus, Ausztrália, Uj-Zéland, Kanada, Brit- Nyugatindia, Ghana, Nigéria, Délafrikai Unió, valamint Rhodézia és Nyaszaföld szö­vetségi állama. Az egyes nem­zetközösségi tagállamokban (mint például a Délafrikai Unióban is) a koronát a ki- jHynő által kinevezett fő- kormányzó képviseli. A füg- gefltefíné vált tagországokban (India, Ghana stb.) azonban Nagy-Britannia uralkodóját csak mint a nemzetközösségi TAGÁLLAMOK dél-koreai lakosság megsegítésére Phenjan (Üj-Kína): A Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsa hét­főn határozatot hozott a dél­koreai éhező parasztlakosság megsegítésére. A határozat rámutat, hogy a KNDK népe testvéri kötelességének érzi az ország déli részében éhező testvéreinek sürgős segélyezé­sét. Ezért a kormány 150 000 métermázsa hántolt rizst bo­London (TASZSZ): Foula piciny sziget a Skócia part­jaitól északkeletre elterülő Shtetland szigetcsoportban, ütvén lakója hétfőn elvesz­tette utolsó kapcsolatát is a külvilággal, amikor megsza­kadt a telefonösszeköttetés.-------------­cs at a Koreai Vöröskereszt és a parasztszövetség rendel­kezésére. A határozat emlékeztet rá, hogy Dél-Korea egykor az ország éléstára volt. Az ame­rikai imperializmus és a báb­kormány uralma alatt azon­ban szüntelenül romlik a pa­rasztság helyzete, a mezőgaz­daság állapota.. Az ötven szigetlakó a szün­telen tengeri viharok miatt immár 75 napja el van vág­va a külvilágtól. Az éhező embereknek le­hetetlen élelmiszert vagy bár­mi mást eljuttatni a szigetre, mivel az óránként 100 kilo­méter sebességgel száguldó orkán teljesen megbénította a hajóközlékedést egyesülésének jelképét isme­rik el. A közös ügyeket a miniszterelnökök időnként összeülő birodalmi értekezle­teken tárgyalják meg. A kü­lön vámrendszerük nagy ked­vezményeket nyújt az import­ban, míg a kívülállókat ma­gas védővámokkal terhelik. A tagállamok: Kanada kivé­telével, az úgynevezett ster­lingövezethez tartoznak, ami többek között azt jelenti, hogy valutájukat az angol fonthoz viszonyítják, s ami Anglia szempontjából rendkívül fon­tos: ezek az országok Lon­donban vezetett sterling-szám­láikon őrzik valutakészletei­ket, s ezeket a pénzeszközö­ket a sterling-övezetben hasz­nálhatják fel vásárlásokra így Anglia vállalja a bankár szerepét, másfelől pedig így akar védekezni a dollár piac­hódításai ellen. A nemzet­közösségnek körülbelül 730 millió lakosa van: a színes lakosság aránya a fehérekhez képest több mint 6:1-hez. Ezt a Commonwealth ér­tekezletet nagy várakozás előzte meg nyugaton, mert az angol kormány dédelgetett Egy kis skót sziget 75 napja el van zárva a külvilágtól Uj kapcsolat a vasút és a vállalatok között Érdekes változásokat várnak az ENSZ-ben A vasútra háruló megnö­vekedett szállítási feladatok parancsolólag írfák elő új utak keresését, új módszerek bevezetését, a szállító, a vas­út és a vállalatok kapcsola­tának megváltoztatását. A vasút megnövekedett felada­taival ugyanis nem áll egye­nes arányban a járműpark fejlesztése és szaporítása. Ezt a feladatot új technológiák bevezetésével, a vállalatok se­gítő készségével, megértő erő­feszítésével valósíthatjuk meg. A rakodási idő csökkenté­se a kocsiforduló csökkenté­sének alapvető tényezője. A kocsiforduló csökkentése pe­dig ma már nem vasúti, ha­nem népgazdasági érdek. A szállítás zavartalanságát első­sorban nem új beruházások­kal, hanem a meglevő lehető­ségek, tartalékok feltárásával szükséges megoldani. A vas­út szem előtt tartva a szük­ségleteket és a vállalati ér­dekeket is a rakodási idő csökkentésére, megállapodáso­kat kötött az utóbbi időben. Ezekben a megállapodások­ban jut kifejezésre a vasút és a vállalatok újfajta kap­csolata. A vasútnak nincs szüksége a rosszul hangzó és büntetésnek szánt kocsi­álláspénzre. De múlhatatla­nul szüksége van a kocsikra éppen a vállalatok által be­nyújtott igények kielégítése érdekében. Ha a vasút több­ször szolgálja ki az ipartele­peket, többször kapja vissza a kocsit, ugyanakkor a kocsi­forgás meggyorsul, csökken az állásidő, kevesebb lesz a vállalatok által fizetett állás­pénz. Példának említem meg a Salgótarjáni Üveggyár ese­tét. Ez a vállalat a megálla­podás előtt havonta 20—25 ezer forint kocsiálláspénzt fi­zetett. Most ennek csak mint­egy 30 százalékát teszi ki az a büntetés. A vasúti és a vállalati munka összehangolá­sa minden bizonnyal odave­zet majd itt is, ahová a zagy­vái rakodónál vezetett, ahol a kocsiálláspénz lassan isme­retlen fogalommá válik. A rakodási időkkel kapcso­latos megállapodást, mint újat, ismeretlent, nem min­den vállalat fogadta szívesen. A gyakorlati élet pedig azt bizonyította, hogy ahol a vas­úti és vállalati érdekeket nem választották szét, ott a közös célért végzett tevékenység meghozza eredményét. Üj eredmények már születnek az új kapcsolatok révén. A to­vábbi feladat, hogy ezt a módszert fejlesszük, a ma még bőven tapasztalható értetlen­séget, szervezési hibákat mi­nél előbb leküzdjük. * Ujváry Ferenc állomásfőnök, Salgótarján Mint az MTI washingtoni tudósítója jelentette, az ENSZ főtitkárságon belül ké­szülő érdekes változások hí­re szivárgott ki. Ezek szerint Hammarskjöld arra készül, hogy három ta­nácsadóját, Cordier és Ralph Bunche főtitkárhelyetteseket, valamint Vishoff főosztály- vezetőt felmenti a 'kongói ügyekkel kapcsolatos teendőik­től és másokat bíz meg ezek- kel a feladatokkal. Mind­hárman amerikai állampolgá­rok. Arról van szó, hogy a főtitkár elsősorban ázsiaiakat és afrikaiakat próbál megbíz­ni a kongói ügyék intézésé­vel. Ez a szándék arra mu­tat, hogy Hammarskjöld az Kairó (Reuter): Az EAK fővárosában hiva­talosan közölték, hogy a brit nemzetközösség ’ londoni érte­kezletéről hazafelé utazó Nehru indiai miniszterelnök és Nasszer elnök hétfőn egy- és háromnegyedórás tanács­ot ért támadásik következté­ben kénytelen legalábbis részben — visszavonulni. Ma már nem bízik abban, hogy csupán a nyugati államok tá­mogatásával megvédheti po­zícióját és arra számít, hogy­ha a kongói kérdésben leg­főbb tanácsadóivá ázsiai és afrikai diplomatákat nevez ki, akkor ezzel megszerezheti magának a legtöbb afro-ázsiai küldöttség, elsősorban India támogatását. Ugyancsak ezért határozta el Hammarskjöld, hogy kongói főmegbízottját, az indiai Dayalt a személye ellen irányuló minden táma­dás ellenére is megtartja tisztségében. kozást folytatott Kongóról, Algériáról és más fontos nemzetközi kérdésekről. Nasszer elnök hétfőn este ünnepi fogadást adott. Nehru tiszteletére. Az indiai miniszterelnök kedden reggel utazott el Kai­róból. Nasszer Nehruval tárgyalt Kairóban rossz fia, a Délafrikai Unió május 31-én státust cserél, dominiumból köztársaság lesz, az angol főkormányzó haza­utazik, s a közösség játék- szabályai szerint a köztársa­ságnak formailag újra kell a felvételét kérni a szerve­zetben. Ez a tag-új raf el vétel jelentette a konferencia leg­súlyosabb problémáját. A kérdés ugyanis így vető­dött fel: hogyan lehet közös nevezőre hozni olyan szöges ellentétben levő állásponto­kat, mint a Verwoerd-kor- mány . szélsőséges fajgyűlölő politikáját és a brit nem­zetközösség színeslakosságú tagállamainak álláspontját. Ghana, India, Nigéria, Ma­lájföld képviselőjének nyilat­kozata, felszólalása egyértel­műen elítélte a délafrikai kormányt, Bandanaraike asz- szony, Ceylon miniszterelnöke pedig tüntetőleg még szál­lodát is cserélt Londonban, mert nem volt hajlandó a négergyilkos délafrikai kor­mányfővel egy fedél alatt lak­ni. A konferencián napokon át VIHAROS VITÁK folytak a Délafrikai Unió jö­vendő tagságáról. Ausztrálián és Anglián kívül valamennyi tagállam miniszterelnöke til­takozott a Verwoerd-kormány fajgyűlölő és terror politikája ellen. Macmillan minden dip­lomáciai ügyeskedéssel „köz­vetítő” javaslattal sem tud­ta „összebékíteni” a nézete­ket. Bár a Macmillan-formula is elítélte volna a fajüldözést, de mégis biztosította volna a Délafrikai Unió tagságát. Macmillan nyílt és burkolt nyomására sem voltak haj­landók azonban engedményt tenni a színesbőrű országok képviselői. Kijelentették, amíg alapvető változás nem lesz a Verwoerd-kormány politi­kájában, addig nem ülhetnek közös tárgyaló asztalhoz a néger tömeggyilkosságokért felelős déláfrikai fajvédőkkel. Nkrumah elnök kijelentette: Ghana kilép a szervezetből, ha a Délafrikai Unió a szer­vezet tagja marad. Macmillan vereséget szen­vedett. Verwoerdet sem tud­ta rávenni, hogy legalább lát­szólag engedjen ... Verwoerd látva, hogy a felvételéhez szükséges egyhangú hozzá­járulást úgysem kaphatná meg, a konferencia végső dön­tése előtt meghátrált, vissza­vonta a Délafrikai Unió tag­ságának meghosszabbítására irányuló kérelmét. Á minisz­terelnök ezzel is dokumen­tálta, hogy pártja továbbra is a fasizmus útját választja. A Délafrikai Unió kitaszí­tása a brit nemzetközösség­ből elkerülhetetlen kihatás­sal jár a nemzetközösségre és az angol belpolitikára. Elsősorban Macmillant érte súlyos vereség. Anglia ijed­ten kap a Délafrikai Unió után, hiszen Afrika iparilag legfejlettebb, ásványi kin­csekben rendkívül gazdag do­míniumát szoros kötelékek fű­zik az anyaországhoz. A Délafrikai Unióban van­nak a kapitalista világ leg­jelentősebb aranybányái, ame­lyek részben az angol font szilárdságát biztosították. Az ország gyapjútermelését is az elsők között tartják számon. A KÜLFÖLDI TŐKEBERUHÁZÁSOKBAN természetesen elsősorban az angol tőke érdekelt itt is. Az aranybányászatot hét angol konszern-részben amerikai tő­kével — uralja; a délafrikai gyémánt monopólium pedig az angol Oppenheimer család kezében van. Az unió gaz­dasági művelésre alkalmas földbirtokainak 90 százaléka az angol és a gazdag búr farmerek, valamint a bá­nyatársaságok tulajdonában van. Mindehhez számitsull hozzá a filléres, néger rab­szolga-munkát, s máris vilá­gosan kibontakozik előttünk, miért próbálkozott Macmillan miniszterelnök oly makacs erőfeszítéssel megtartani a Délafrikai Uniót. A sharpevillei vérengzésért és a többi néger tömeggyil­kosságért most törlesztettek a testvéri színesbőrű orszá­gok kéviselői a Verwoerd- kormánynak. A fajüldöző fa­siszta rendszer nyílt megbé­lyegzése a Commonwealth- országok fórumán az emberi jogok győzelme volt, amelyet az új, független afrikai és ázsiai országok arattak. Az afrikai nemzeti mozgalmak vezetői — különösképpen Dél- afrikában — rendkívül nagy örömmel és megnyugvással fogadták a hírt, mert a Dél­afrikai Unió fasiszta kormá­nyának nyílt elítélése és ki­taszítása a nemzetközösség­ből új mozgósító erőt jelent as elnyomók elleni harcban; Angliában és Skóciában egyaránt nagyarányú tiltakozási hul­lámot váltott ki, hogy Nagy-Britannia harmadik legnagyobb városa, az 1,8 millió lakosú Glasgow közelében fekvő Holy Loch területén létesült az USA egyik „j tengeralattjáró támaszpontja. A támaszpontról indulnak ki a Jeges-tengeren, a Szovjetunió határaihoz közel és az Atlanti-óceánon cirkáló atomrakétákkal felszerelt amerikai búvárnaszádok Az új skóciai támaszponton az 1. Polaris-rajhoz tartozó tengeralattjárók és kísérő hajóik állomá­soznak. A Commonwealth, az új erő és a kitaszítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents