Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-22 / 23. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. március 22. Bátran támaszkodnak a dolgozókra Felsőpetényi tapasztalatok Az üzemi pártszervezetek teljes felelősséggel tartoznak a pártnak az üzem működé­séért, a tervek teljesítéséért. Az üzemi vezetés mellett el­sősorban a párt szervezeti szabályzatának megfelelően az üzemi pártszervezetnek joga van arra, hogy állandóan el­lenőrizze, beszámoltassa az üzem gazdasági vezetőit te­vékenységükről. A párt sze­repét és tekintélyét jelentős mértékben növeli az a körül­mény, hogy ellenőrizheti az üzem gazdasági tevékenysé­gét. Ennek pedig az a célja, hogy a pártszervezet irányí­tásával a tömegek aktivitása egyre jobban érvényesüljön a termelés naponkénti felme­rülő problémáinak megoldá­séban, s a megoldás ellenőr­zésében. A Felsőpetényi Ásványbá­nya viszonylag nem tartozik a nagyüzemek közé. Hagyo­mányos múltja nincs, fejlődé­sét a felszabadulás óta érte el. A bánya pártszervezete a politikai nevelő és felvilágo­sító munkával együtt a VII. pártkongresszus határozatából adódóan a termelési kérdése­ket tartja főbb feladatának. A pártszervezet ebből az elv­ből kiindulva irányítja a po­litikai munkát. Ebben ko­moly segítséget nyújt a párt- vezetőségnek a dolgozók és a műszakiak állandó tájékozta­tása. A pártcsoportbizalmiák általában ismerik a műszak, illetve a csapatok tervét, így lehetőség van arra, hogy me­netközben segíteni tudnak a lemaradás behozásán, a ter­mék minőségének javításán, más szóval az állandó elvég­zendő feladatokban. A párt- csoportbizalmiak közül pél­dául Bosikó János és Kopcsák Ferenc elmondják: úgy dol­goznak, hogy a pártcsoport tagjaival minden hónapban előre ismerteti a csoport ter­melési tervét , és alaposan megvitatják azt. Ezekről a megbeszélésekről minden esetben tájékoztatják az alap­szervezet vezetőségét. Ennek érdekében igen jól kihasznál­ják a várakozási időt; a be­szállásokat, füstrevárást, ét­kezési időt stb. Bár ezeken a beszélgetéseken nemcsak nyegesen csökkenthetnék az üzem önköltségét. Például nem látják annak szükséges­ségét, hogy miért kell a von­tató mozdonyok javítását a vállalat központi műhelyében elvégezni, amikor azt a bá­nyánál is megoldhatnák. Vagy jogosan vetik fel a párttagok azt is, hogy az üzemben meg­levő négy vontató motor kö­zül csak egy üzemképes. S mi lenne akkor, ha ez az egy is tönkremenne — feltétlen a termelés, a szállítás sínylené azt meg. Holott pótalkatré­szek biztosításával mindez megelőzhetővé válhatna. A termelés pártellenőrzésé­ben a felsőpetényi bányánál nemcsak a pártvezetősóg, ha­nem az alapszervezet vala­mennyi tagja is részt vesz. Beszámoltatásaik a végzett munkáról párttaggyűléseken és pártcsoport üléseken tör­ténik. Ezért van az például, hogy napirenden van ma is a munkaverseny, s annak problémája. Az üzemben je­lenleg is öt brigád versenyez a szocialista cím elnyeréséért, — ebből kettő KlSZ-fiatalok- ból alakult. A brigádok vál­lalásai többék között a minő­ségi munka, a jobb anyagta­karékosság, az előváj ások meggyorsítása, — amiért részt vesznek a 100 méteres elő- vájási mozgalomban is. Ah­hoz azonban, hogy a verseny­ző brigádok jobb eredményt érjenek el, a meglevő hibák­ra éppen a pártellenőrzés alapján hívták fel a figyel­met. A pártszervezetnek töb­bet és jobban kell foglalkoz­ni, de különösen a szakszer­vezetnek ; a verseny megfelelő nyilvánosságával. A vállalati versenyfelelős még december óta nem néz­te meg és nem ellenőrizte le a 100 méteres versenymozga- lomnak a helyzetét. A ver­senynyilvánosság a szakszer­vezet részéről sem kielégítő. Az élenjáró dolgozókat nem népszerűsítik, nincs megfe­lelő falitábla, amelyről a dol­gozók, legalább dekádonként az új eredmények kiírásával látnák a verseny állását. Az elmúlt évben elkövette azt a hibát a szakszervezet, az üzemvezetőség, de maga a pártszervezet is, hogy a szocialista brigádok munká­ját nem értékelték megfele­lően és ebből adódott az, hogy különböző megjegyzése­ket tettek a szocialista bri­gáddal kapcsolatban. Meg kell szüntetni azt a gyakor­latot, ami jelenleg is fennáll az üzemben, hogy a dolgozók eredményeit a ' felolvasó te­remben olyan helyre függesz­tik ki, hogy a sok különböző feliratú plakát között tel­jesen észrevehetetlenné vá­lik. Igen fontos területe a párt- «zervezet vezetőségének az agitációs hálózat kibővítése. Az alapszervezet vezetősége ennek érdekében már eddig is sokat tett, de a jövőben még többet kell e területen tenni. Ezért tehát feladata a pártszervezetnek, hogy a termelés pártellenőrzésében igényelje még fokozottabban az üzem műszaki gárdájának szaktudását és tapasztalatait. Vonja be a konkrét pártmun­kába a műszaki értelmiséget is, egyes gyakorlati feladatok és problémák kijavításában, Ez azt fogja eredményezni, hogy az efajta megbízásokon keresztül még közelebb ke­rülnek a pártszervezethez és lelkiismeretesebb munkát vé­geznék. Feladata továbbá, hogy az ellenőrzés ne legyen kam­pányszerű, hanem alapossá és sokrétűvé valljon. Sokkal jobban mozgósítsák a tömegszervezeteket, mert ezek segítségével job­ban ki lehet szélesíteni a ter­melés pártellenőrzését. Töre­kedjenek új, emberibb mód­szerek kialakítására, bátran támaszkodjanak és fordulja­nak rendszeresen a tömegék­hez, mert csak ez vezethet a vezetés magasabb színvonalá­hoz és a gazdasági munkák eredményesebbé tételéhez. Sturmann Lajos, a rétsági járási pártbizottság osztályvezetője a termelés kérdéseivel Úttörőket avattak Nagybátonyban Vasárnap mar másfél órá­val a megmrüeiett időpont előtt gyuiekezteK a gyö­nyörű tizenkét ián termes isko­lában a nagyoatonyi gyere- KeK. Legtobujet a szülök, is­merősók is elkísértek a nagy alkalomra, amikor úttörőve, kisdobossá avat jak az ünnep­lőbe öltöztetett gyerekeket. A nagy iskola most, va­sárnap is zúgott-bongott, mint a menkas. Izgatott, örömteli gyerekek türelmetlenkedtek, várva a kezdésre. A szülők megilletődötten foglalták el helyeiket a modern, pompás tornateremben, az ünnepség színhelyén. Először az elnök­ség foglalta el helyét, majd bevonultak fegyelmezett, ün­nepélyes arccal az avató­szülők, a munkásőrök és kiszisták. Újszerű dolog volt ebben az egész ünnepségben, hogy avatószülőnek a bánya­város munkásőreit kérték fel a gyerekek. maguk számos alkalommal vettek részt társadalmi mun­kában, és tudnak arról, hogy iskola végeztével újabb ter­veik vannak a gyermekeknek is a város szépítésében való részvétellel kapcsolatban. Befejezésül ismételten sze­rettei köszöntötte a tanulókat, majd eljövendő életükhöz sok Szerencset kívánt. Megkezdő­dött az ünnepség. Először az átszellemült arcú kisdobosok avatására került sor. A mint­egy hetven kisiskolás ünne­pélyes arccal tette meg foga­dalmát; „Fogadom... hogy sok örömet szerzek szüleim­nek, nevelőimnek és pajtá­saimnak”. Ezután az újonc úttörők, hajdani kisdobosok avatására került sor... Az avatószülők szeretettel vették körül a boldog gyer­mekhadat, és a munkásőrök, kiszisták és felkért ismerősök jóbarátok egyszerre kötötték fel a hófehér inges gyerme­kek nyakára a vörös nyak­kendőt. Három úttörőt ért az a megtiszteltetés, hogy ezen a napon cserélte fel a szívéhez nőtt életet az ifjúváavatás bob dog pillanata után a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség na­gyobb követelményeket kí­vánó szervezetével. Az ünnepi aktus után két KISZ-egyenruhás fiatal ünne­pélyes arccal, a szárnyaló zene ütemére vitte el a csa­pat vörös selyemzászlaját. A gyermekarcokon eláradt az örömteli mosoly, miköz­ben fegyelmezett sorokban, a dobszó ütemére vonultak ki a teremből. Számukra ezzel még nem ért véget az ünnep­ség, délután társasjátékok, ünnepi műsor és kollektív szórakozás keretében töltöt­ték el ezt a szép, feledhetet­len, vasárnapot. íljlaby Mária A jelentéstétel után a bá­nyavárosi munkásőrség pa­rancsnoka, Toldi Ferenc szó­lott az avatandó fiatalokhoz. Egyszerű, meleg szavakkal üd­vözölte az ünnepi aktus előtt álló úttörő-jelölteket. Beszélt a gyerekeknek a mai felnőt­tek szomorú gyermekkoráról, az akkori emberi sorsról, majd élénk színekkel ecse­telte a mai élet szépségéit, és a mai fiatalok előtt álló jövő kilátásait. Megemlékezett arról is, hogy a bátonyi gyerekek há­lásak a ma társadalmának a kapott gondoskodásért, ők Közgazdasági kislexikon Ismerjük meg a gazdasági összefüggéseket Hiányos bérszámfejtés 1961. január hónapban, mini nyugdíjas ledolgoztam a me­gyei Sütőipari Vállalatnál a rendelet szerinti 500 forintig terjedő időt, amely az itteni bérelszámoló számfejtése sze­rint 484 forintot tett ki. Csak 457 forintot kaptam. Egy hó­nappal később, a február ha­vi munkalapom egy levél és meghatalmazás kíséretében küldtem el február 14-én Ke­lemen József részére azzal a kéréssel, hogy számolja el és vegye fel pénzemet. Miután ő szombatonként hazajön, hozza el részemre. Sajnos, ez nem történt meg, holott a többi nyugdíjasnak az elmúlt hónap 25-én legalább előle­get küldtek. Nagy János nyugdíjas. A közgazdasági kérdések iránt megyénkben megnyivánuló nagy és egyre növekvő érdeklődés sür­getett bennünket egy olyan nép­szerű, a termelés területén hasz­nálatos közgazdasági kifejezések magyarázatát magukban foglaló sorozat megindítására, amely vé­leményünk szerint segítséget fog nyújtani a vállalati dolgozóknak, hogy a napirenden levő kérdése­ket jobban megérthessék és vég­rehajthassák. A párt VII. kongresszusa kitűz­te azokat a gazdasági feladatokat, amelyek végrehajtására népünk­nek komoly erőfeszítéseket kell tennie. E cél megvalósítása érde­kében ma már döntő szerephez : jutott pártunk tevékenységében a gazdasági és kulturális építőmun- ' ka. A párt határozatai kifejtik, hogy gazdaságpolitikánk eredmé­nyeképpen jelentős sikerek szü­lettek a népgazdaság fejlesztésé­ben. Megnőtt a munkások alkotó kedve és érdeklődése a vállalat tevékenysége iránt. Megyénk dolgozói is komoly ér­deklődést mutatnak a népgazda­ság és ezen belül a megyei fel­adatok végrehajtása Iránt. A me­gyei ipar a második ötéves terv­ben előtte álló nagyszabású fel­adatokat csak úgy tudja megol­dani, ha a vezetőktől a dolgozó­kig egyaránt minden ember tisz­tában van a kitűzött cél tartalmá­val, nagyságával és jelentőségé­vel. A jelen cikkünkkel megindított sorozat a vállalati tervezésben és elemzésben a feladatok' megszabá­sában használatos fogalmak ma­gyarázatát kívánja adni. ügy gondolják, hogy főleg az egyszerű dolgozó embereknek segítséget adunk ahhoz, hogy munkájuk te­rületén jobban felismerhessék a közgazdasági jellegű összefüggése­ket, illetve ezen összefüggések megvalósulását. Sorozatunkban megismertetjük az olvasókat a vállalati tervek összefüggéseivel. Ezután a fonto­sabb tervfejezeteket kívánjuk rö­viden körvonalazni. Megmutatjuk az olvasóknak a termelési tervek, valamint a munkaügyi tervek és az önköltségi tervek szoros össze­függéseit és ezek tartalmát. Magyarázatainkban igyekszünk - helyszűke miatt - a rövid és tartalmas kifejezésekre. A lényeg Ismerete véleményünk szerint azonban elég ahhoz, hogy a fel­adatok nagyságát és komolyságát megmutassuk. E cikksorozatunk­ban nem tudományosan kívánjuk a közgazdasági kifejezéseket is­mertetni, csupán a fogalmak egy­szerű magyarázatát adjuk. TANTERVI VITA A világnézeti- és gyakorlati életre való nevelés ii. foglalkoznak, hanem a dolgozó személyes problémáiról is elbeszélgetnek, mégis számtalan üzemszerve­zési hibára tudják a figyel­met felhívni. Például így ve­tődött fel a bánya levegőjé­nek problémája is. A párt- szervezet javaslatára az üzem műszáki vezetése a levegő- ellátás megjavítása céljából egy nagyteljesítményű ventil­látort helyezett üzembe. De több olyan kérdést is felvetet­tek a dolgozók, amelyek lé­MINDEN JÁRÁSI SZÉKHELYEN LÉTREJÖNNEK A NŐTANÁCS MELLETT MŰKÖDŐ JOGÜGYI ÉS CSALÁDVÉDELMI BIZOTTSÁGOK A napokban ülést tartott a megyei Nőtanács mellett mű­ködő jogügyi és családvé­delmi bizottság. Az ülésen egyebek mellett határozatot hoztak arra, hogy valamennyi járási székhe­lyen létrehozzák a dolgozó nők problémáinak intézésé­ben nagy fontosságú bizottsá­got. A tervek szerint április elsejétől részletes programot dolgoznak ki a jogügyi bizott­ságé k, hogy hol tartják, és mikor fogadóóráikat. A fogadóórákon a nők jogügyi családvédelmi. és egyéb problémáival foglal­koznak. Amennyiben egyes problémákra a helyszínen nem tudnak megfelelni, választ adni, a szükséges in­tézkedést utólagosan teszik meg, de terveik szerint se- milyen kérdést nem hagynak elintézetlenül. Nálunk e két kérdés je­lenti jelen időszakban a leg­főbb kérdést és ez képezi világnézeti nevelésünk tan­tervi alapjait is. Ez nem le­het szubjektív törekvés, nem jelentheti a kérdés napi po­litikai kérdésekre való leszű­kítését. Tudományos ismeret- anyag közlésére van szükség, ami azt követeli meg tőlünk, hogy eljuttassuk az általá­nos törvényszerűségek meg­ismertetéséhez, összefüggések felismertetéséhez a gyermeket. Mit kíván ez az egyes tan­menetektől, tantárgyaktól? Elsősorban is azt, hogy azok tudományos világnézetet tük­rözzenek. Nem a tudományos teljes­ségre való törekvés — ez nem is lehetséges és nem is fel­adata az általános iskolának —, de a tudományos szem­léletre való nevelés döntő és szükséges követelmény. A mi tanterveink összeállításánál és végleges megalkotásánál véle­ményünk szerint ez szabja meg, hogy mi a lényeges. Ezen az alapon határozhatjuk meg a művelt ember ismér­vét is. A művelt ember kö­zös sajátossága tudományos szemléletmódban tükröződik és nem a felhalmozott isme­retmennyiségben. Feltehető a kérdés: nem jelent-e ez is- meretellenességet is egyben? A világnézeti nevelésre való törekvés és a tudományos is­meret egymást feltételező, ki­egészítő ismeret. A tananyag ismeretére szükség van, de nem „csak” erre! Nem tét kinthetjük művelt embernek — még ha tudós is — ma már azt, akinek nincs tudo­mányos világnézete. Itt vi­tatható meg a következő két kérdés is: 1. Nem vezet-e ez a szemlélet túlzott intellek- tualizmusra, az érzelmi hatá­sok mellőzésére? 2. Nem túl­zottan racionális-e ezen fel­fogás? E kérdések eldöntésé­ben sem a vita során, sem a gyakorlat folyamán nem lehet mellőzni semmiképpen a nevelők személyiségét. Esz­tétikai nevelés, érzelmi hatá­sok kifejtése e területen döntő, azonban a világnézeti A termelési gyakorlat vég­zésének, az 5+1-es formá­nak és általános iskoláink­ban a politechnikai oktatás bevezetésének rendkívüli je­lentősége van, azonban az el­mélet és a gyakorlat össze­kapcsolása ebben nem merül­het ki, mint ahogy azt saj­nos sok pedagógus jelen pil­lanatban erre szűkíti le. Készségek kialakítására van szükség más tantárgyak kere­tében is és a gyakorlati al­kalmazás kérdésében sokéves elmaradásunk van. A meg­tanult ismereteket tanulóink a nyelvtan, a történelem, a földrajz, a fizika és a kémia, hatást is ki kell aknáznunk a tantárgyak tanítása közben. És ezeket beiktathatjuk a magyar — ének — rajz és más tantárgy tantervébe is. Itt' is hangsúlyoznunk kell — bár némelyik tantárgynál — az óraszám csökken, például az éneknél, hogy az ismeret- anyagot feltétlenül korszerű­síteni kell. Az élet követel­ményeinek megfelelően a technikai műveltséget fokoz­nunk kell. Az iskolareform három fő alapelvének meg­felelően a társadalmi élet kö­vetelményének kielégítése cél­jából sokoldalúan képzett gyermekeket kell nevelni kor­szerű ismeretek nyújtásával. de az összes tantárgy kere­tében is szükséges lenne, hogy alkalmazni tudják. A tanítás­ban a reform végrehajtása során ennek az elvnek is minden mással egyenjogúsá­got kell biztosítani. Az ideig­lenes tanterv már tükrözi is ezt a célkitűzést, például fi­zika, kémia vonatkozásában, amennyiben igyekszik meg­közelíteni a társadalom által szabott szükségletet, a ter­melési folyamatok megismer­tetését. A vita során e szem­lélet kialakítása igen fontos feladatunk. Dolgozóinktól is magasabb tudást követel meg ilyen vonatkozásban az élet. Nem felejthetjük el, hogy ma már nem 'kézműiparban fo­lyik a munka és a társada­lom élete a végzett munká­tól, annak minőségétől és ter­melékenységétől függ. Nem félthetjük a tudományosságot tehát a gyakorlatiasságtól. Régebben — még a mi időnk­ben is — mondták a neve­lők, hogy .nekem az elmélet megtanítása a feladatom, a gyakorlat megtanítása az élet, az üzem feladata. JNÍekünk össztársadalmi szempontból kell e kérdése­ket a tantervi viták során megítélni és értelmezni és en­nek alapján kell tantervein­ket is összeállítani, illetve véglegesen kidolgozni. Ugyan­is a kémiai, fizikai stb. tör­vényszerűségek nemcsak a ter­mészetben érvényesülnek és jelentkeznek, de az üzemek­ben is, csak más viszonyok, feltételek és körülmények kö­zött, a tanulók mégsem isme­rik fel azokat. Ez a tény is igazolja, hogy nevelőmun­kánkban az egyoldalúság jelei még mindig mutatkoznak. A humán és a reál tárgyak kö­zötti viszonyról és szerepük­ről is sokat lehet vitatkozni. Azonban a vitát ugyancsak mellékvágányra terelné, ha ezt mint fő problémát tár­gyalnánk. A végleges tanter­vek összeállítása után sem kerülhetnek háttérbe a hu­mán tárgyak. Ebből következik, hogy a reál tárgyakat sem arány­talanul részesítettük előnyben. Szerény óraszám emelkedés jelentkezik csak, nem veszé­lyeztetik amazokat. Azt mond­hatjuk, hogy az egyensúly je­gyében születtek. Ha tudo­mányosan gondolkodunk, már szinte nem is beszélhetünk külön humán és reál tárgyak vonatkozásában. Minden az ember tudásához, fejlődésé­hez járul hozzá. A természettudományos tan­tárgyak tanításával kapcso­latban meg kell említeni azt a helytelen szemléletet, amely azt mindenek elé és fölé he­lyezi. Ennek „csak” hangsú­lyozásával azok még nem vál­nak korszerű ismeretet nyújtó tárgyakká. Ez' csak abban az esetben következik be és úgy valósul meg, amennyiben tük­rözi és szolgálja a társadalmi termelés folyamatának és ösz- szefüggéseknek felismerését a tanulók életében, munkájá­ban. Ez azonban lehetséges és szükséges humán tárgyak­nál is, a gyakorlatiasságot il­letően is, pl. történelemben, földrajzban és irodalomban is, mert hiszen kapcsolatba kell hozni a tanulót nemcsak a termelés eszközeivel, anyagá­val és mechanizmusával, ha­nem a termelő emberrel is, annak világával, melyet tu­datosan épít. Történelmével, mely nemcsak királyok és csa­ták története, hanem az em­ber természet feletti diadalá­nak története is. Ezek a követelmények is megszabják, hogy korszerűsé­get, az élet által megszabott és követelt feladatokat ve­gyünk be a tanterveinkbe, és ezeket tanítsuk tantárgyain­kon keresztül minden vonat­kozásban. A tantervi vitánkat necsak a pedagógusok vonatkozásá­ban és szempontjából védjük és vitassuk vagy bíráljuk, ha­nem mindig lebegjen szemünk előtt elsősorban is a tanulók, a gyermekek érdeke. Juhász Béla Pedagógus Szakszervezet Nógrád megyei titkára Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolásának kérdése

Next

/
Thumbnails
Contents