Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)
1961-03-18 / 22. szám
1961. március 18. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 A rigmusíró kertész ŰJ TAVASZ TARON SZITA ANTAL bácsi nemcsak arról nevezetes Varsányban, hogy érti a kertészkedés csín ját-b inját, hanem aTról is, hogy mindig jó bort termelt kicsiny szőlőjében. Ha ő egykét forinttal drágábban is adta a borát, mint más, azért nem kerülték el a házatáját azok, akik tudják értékelni, mit jelent a jó bor. Otthonában kerestem fel én is a korát meghazudtoló, mosolygós arcú 68 éves öreg kertészt. Magyaros vendégszeretettel fogadott, t hamarosan az asztalra került a borosüveg is. • — Most nem olyan jó, mint a korábbi években — mutat a borra, majd teleönti a poharakat ... Ahogy fogy az üvegből a zamatos bor, úgy oldódik fel Szita Antal bácsi nyelve, s telik az újságírói notesz. — Egy éve léptem be a helyi Dózsa Termelőszövetkezetbe, ahol azonnal kertész lettem. öt holdon termeltük a különböző kertészeti növényeket. Paprikából öt fajtát termeltünk, s mind nagyon sikerült. SZÓ, SZÓT KÖVETETT, s az idős kertész őszintén elmondta a múlt év eseményeit, nem feledkezve meg a hibákról sem. Tavaly jóval később indulhatott a munka a kertészetben, mint az idén. Március végén kezdtek a melegágyak készítéséhez, most meg már zöldéit a melegágyakban a nyári káposzta, a paradicsom, a kelkáposzta. Története van annak is, hogyan sikerült a melegágyakba finom, trágyás földet szerezni. Ahogy erről beszél Antal bácsi, huncut fény csillog a szemében. — Számba vettem, kik voltak azok a gazdák, akik régebben nem sokat törődtek a földdel, nem hordták ki a trágyát. Elmentem hozzájuk, az ő trágyatelepükön hozzájutottam a melegágyakba való földhöz. Még örültek is, hogy kitisztítjuk az udvarukat. Az elmondottakból kiderül, komolyan készül a kertészet vezetője az idei évre. Beleszámítva az őszi káposztát is, 15 hold lesz a kertészet területe. — Másképpen lesz az idén, mint tavaly volt. Most már rend lesz. Elvégre közvagyon ez, nem engedjük, hogy az menjen neki, aki akar. Még éjjel is őrizzük majd a kertészetet. A MÚLT ÉV eredményeivel elégedett kertész, nagyon helyesen, az idén többet akar. Nemcsak Varsiny ellátására gondol, hanem távolabb is lát, egész messzire, a városig. — Itt helyben is árulunk, meg gondoltunk arra is, hogy Salgótarjánban is nyitunk egy standot. A kertészkedésről való beszélgetés közben elkalandoztunk más területre is. Szóba került, hogyan élnek ma a varsányiak. —• Felrobban a község a pénztől — mondja neyetve Szita bácsi, majd így folytatja: a lány még iskolába jár, de már megvan a konyha és szoba bútora. Ma már másként élnek az emberek, mint régebben. Kezem, lábam megfagyott az erdőn télen. Ma jobban él az egyszerű falusi ember, mint régen sok úr! Még nagyon sokáig magyarázott a múltat a jelennel összehasonlítgatva Szita Antal bácsi, okos, érvelő magyarázatának a végkövetkeztetése az volt: ma már egyre jobb az élet. s jó lenne mindent elölről kezdeni. Arra a kérdésre, hány évig szeretne még élni, Szita Antal bácsi így felel: — Még harminckét évem van hátra. Még sok szép, boldog évet szeretnék élni, s ha a többi év is ilyen jó lesz, mint a tavalyi volt, sohasem leszek szűkében a pénznek, kenyérnek, szalonnának, bornak. Azt mondtam, hogy kertészkedéséről és jó boráról híres Varsányban Szita Antal. Ez nem így van. Van még néhány dolog, amivel szintén egyedülálló a faluban. Ha valami esemény van a községben, arra másnap kész a rigmus, és kicsoda a rigmus szerzője: Szita Antal, a kertész. Azzal sem dicsekedhet mindenki, hogy ő volt az utolsó a termelőszövetkezetbe való belépésnél. Nem kérdeztem meg, de kíváncsi lennék rá, milyen rigmussal köszöntötte önmagát, az utolsó belépőt? UTOLSÓ BELÉPŐ volt, de nem utolsó munkása lett a közösségnek. Korát, tudását, leleményességét elismeri a szövetkezet vezetősége, s a szövetkezésben rejlő hatalmas erőt meg Szita Antal bácsi, a sokat tapasztalt, nagyszerű munkára készülő 68 éves erőskezű kertész. Kata János Mi lesz a ludányhalászi káposztával? Ludányhalászi nemcsak a megyében közismert káposztatermeléséről. Évek óta jelentős mennyiséget küldenek a káposztából exportra is. Most, hogy a község dolgozó parasztjai a termelőszövetkezetet választották, azt gondolná az ember, a szövetkezeti gazdák élnek a lehetőséggel, továbbfejlesztik majd a jól jövedelmező termelési ágat. Jelenleg azonban egészen más a helyzet. Ludányhalásziban a termelőszövetkezetek az elmúlt esztendőben termelt káposztának csupán 50 százalékára kötöttek szerződést a MÉK-kel. Minden bizonnyal megnövekedne a káposzta termő- területe, ha a szövetkezeti gazdák biztosítékot kapnának arra, hogy nem járnak úgy mint az elmúlt esztendőben. Akkor ugyanis előfordult, hogy egy szekér káposztával egy gazdának elment egy teljes napja, egy éjszakája, még átvette a MÉK. Mások azért panaszkodtak, hogy az eredetileg exportra átvett káposztából harmad- osztályú áru lett, mire kifizette a MÉK. Ezeket szeretnék elkerülni a ludányhalászi gazdák. Ennek azonban nem az a módja, hogy megszabadulnak a káposzta termesztésétől, amelyre szükség van és amely igen komolyan számításba jön a szövetkezetek árutermelési tervének alakulásánál. A megoldás az lenne, ha a MÉK minél előbb pótolná a korábbi mulasztását. Mint felSZAKMAd TANÁCSADÓ H tavaszi talajmunkákról Ma már sokan vallják és állítják, hogy a tavaszi vetésű növények számára igazán jó vetőágyat csak az őszszel mélyszántott talajon lehet készíteni. Az ilyen talajon lehet legkorábban megkezdeni a tavaszi munkát, mert a téli csapadék akadálytalanul beszivárog a talajba, ezért a talaj felső rétege hamar megszikkadhat. Az ilyen földön kora tavasz- szal simítózással indulhat a munka. Azokon a táblákon, amelyeken nem volt kifogástalan az őszi munka, a talaj sem érett be a simítózás már nem lesz egymagában elegendő, csak különböző súlyú fogasokkal lehet az őszi szántást elró- názni. Mivel az ilyen talaj lassan szikkad, tavasszal később kezdhetünk munkához. Ettől rosszabb a helyzet, amikor sem a simítóval, sem a fogassal nem mehetünk a földre, mert egyikkel sem tudjuk az őszi mélyszántást jói eldolgozni. A rossz szerkezetű, kérges talajokon csak kultivátorral és tárcsával tudunk hatásos munkát végezni. Kultivátorral és tárcsával még a fogasnál is későbben mehetünk a talajra és ezért nemcsak a magágy minősége lesz rosszabb. hanem a vetés is megkésik. Az ősszel nem szántott talaj szikkad meg a leglassabban. mert tömődött, ülepedett, a vizet lassan veszi magába. Ahhoz, hogy szántani lehessen, a talajnak a szántás mélységéig meg kell szikkadnia. A tavaszi szántás nemcsak azért hátrányos, mert a talajfordííás- sal sok vizet párologtatunk el, hanem azért is, mert a kötöttebb talajon rontja a talajszerkezetet. Homoktalajon természetesen más a helyzet. Ott a tavaszi szántás hátránya csak a sekélyebb művelésben és vízveszteségben jelentkezik. Ez utóbbi azonban nem jelentős, mert a tavaszi szántással elvesztett vizet egy közepes eső már pótolja, így a növényzet ezt a vízveszteséget nem sínyli meg. A homoktalajok legjobb növénye a burgonya. A burgonyagumó csírázásához kevés nedvességre van szükség. Burgonya szereti a jól szellőződé talajt. A burgonyán kívül még a dohány az a növény, amely a homoktalajon nem sínyli meg a tavaszi szántást. A többi növény viszont tavasszal szántott talajon sokat szenved a szárazságtól. vásárló, értékesítő szervnek bizonyos szervező tevékenysége is van a termelést illetően. Erről lenne most is szó. Azoknak az embereknek kellene most kimenni Ludány- halásziba, akik évek óta szerződést kötnek a gazdákkal, a káposzta értékesítésére. Tisztázni kell a korábbi visz- szásságokat is, hiszen a termelőszövetkezeti gazdáknak és a MÉK-nek közös a célja: minél több értékesebb áruval ellátni a népgazdaságot. Az idei tavaszon alakult termelőszövetkezet Tar községben. Négyszáötven család indult el a közös gazdálkodás útján, összesen mintegy háromezer kh föld megművelésével. A kezdeti nehézségek leküzdése után egyre többen és többen vesznek részt a közös munkában. FENT: Naponta mintegy 18— 20 pár fogat dolgozik az új közös földek bevetésén. KÖZÉPEN: Űj íze, új zamata van a közös vetésnek. LENT: Hosszú sorokban haladnak a fogatok, hogy boronával takarják az új vetést, a jövő évi kenyeret. A tervteljesítés feltételeinek biztosítósa lifél sikert jelent Ezekben a napokban fejezik be a járási tanácsok az utolsó szövetkezeti tervek megerősítését. Mit mutatnak ezek a tervek? Mutatják, hogy megyénk termelőszövetkezetei már az. idén igen komoly mértékben részt vállalnak a népjólét emeléséből, több árut adnak az államnak, mint eddig bármikor. De a tervek visszatükrözik azt is. hogy a feladat jelentőségét, fontosságát mérlegelve a szövetkezeti vezetők, a szövetkezeti gazdák nagy gonddal, felelősséggel határozták el, hogyan gazdálkodjanak az idén. S ebből az következik, hogy a tervek teljesítése is — éppen a szövetkezeti vezetők, a szövetkezti gazdák lelkiismeretes munkája révén — jobban alakul, mint a korábbi évek bármelyikében. Szövetkezeteink az elmúlt esztendőben sokat erősödtek, szilárdultak. Bizonyítja ezt sok egyéb mellett az árutermelés nagyarányú növekedése is. Van azonban a növénytermesztésnek, de főleg az állat- tenyésztésnek olyan ága, ahol fokoznunk kell a termelékenységet, ha eleget akarunk tenni azoknak a feladatoknak, amelyeket az ötéves terv szab mezőgazdaságunk elé. Az elmúlt esztendőben például csökkent a megye szarvasmarhaállománya, s kevesebb volt a leadott hízottsertés is, mint amennyi- a megnövekedett szükségletet kielégítette volna. Nekünk azt kell elérnünk, hogy a mezőgazdasági hozamokat olyan mértékben növeljük, hogy kielégítsük az egyre növekvő igényeket. S ehhez már most hozzá kell kezdenünk. A tervek alapján — amelyeket az idei évre készítettek szövetkezeteink — megvan a lehetőségünk. hogy már most előre lépjünk ezen a téren. A járásokra, a termelőszövetkezetekre lebontott terveket valamennyi közös gazdaság vállalta, többségük több árut akar adni az államnak, mint amennyit a terv szerint vár tőle államunk. Az szükséges tehát, hogy termelőszövetkezeteink késedelem nélkül hozzálássanak a termelési tervek telesítéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez. Melyek ezek a feltételek? A balassagyarmati járás termelőszövetkezeteiben jelentős mértékben növekszik az idén a takarmánynövények vetésterülete. Azt jelenti ez, hogy egyre szaparodik azon termelőszövetkezetek száma, amelyek az állattenyésztésből várják a nagyobb jövedelmet. A cél megvalósítása érdekében megvásárolják a háztáji gazdaságokból is a borjúkat és felnevelik. Szécsényben, a II. Rákóczi Ferenc Termelő- szövetkezetben hozzáláttak egy 500 férőhelyes hizlalda építéséhez. A szövetkezeti gazdák egyre több árut adnak az államnak, hiszen az árutermelés növekedése az ő érdekük is. A több mint 40 millió forintból, amelyet az idén államunk biztosít szövetkezeti beruházásokra, nem jut mindenhová, bármennyire is szükség volna rá. Sokat segíthetnek azonban e téren maguk a szövetkezeti gazdák, ha kihasználják a helyi lehetőségeket és saját erőből biztosítanak férőhelyet elsősorban olyan állatok részére, amelyek felneveléséhez, értékesítéséhez nem kell sok idő. Természetesen az árutermelés alapját a közös állattenyésztés képezi. A jelenlegi helyzetben azonban igen komoly számításba jön a háztáji gazdaság árutermelése is. Azt a kiesést, amely az áru- termelési terv teljesítésénél mutatkozik: férőhely, takarmány, vagy gondozó hiány miatt, pótolni lehet a háztáji gazdaságokból sertéssel, vagy baromfival, amelynek felnevelése viszonylag kevés gondot jelent, gyorsan nőnek és jó jövedelmet jelentenek a közösségnek, a szövetkezeti gazdáknak egyaránt. S ezen a területen nagyok a lehetőségeink. Nádújfaluban és Bérceién például a szövetkezeti gazdák a padlástereket alakítják át, hogy baromfit nevelhessenek. 150—200 ezer forintos beruházást oldanak meg így 15—18 ezer forintból, s már az idén jelentős mennyiségű árubaromfit adnak az államnak. Az ilyen, s az ehhez hasonló lehetőségek csaknem minden termelőszövetkezetben megvannak, csak fel kell kutatni, s egy kis leleményességgel meg kell valósítani azokat. Nálunk tervgazdálkodás folyik, s éppen ezért nemcsak azt kell tudni, hogy melyik szövetkezettől mit várhatunk, hanem azt is, hogy az előállított árumennyiséget mikor adja le a termelőszövetkezet., Ezt megszervezni, rendszeressé tenni a szerződtető, felvásároló vállalatok munkája. Jelenleg a szerződéskötések azokból az áruféleségekből, amelyeket’ a növénytermesztés ad, kedvezően haladnak. Nincs azonban magyarázat arra, hogy termelőszövetkezeteink eddig mintegy 5000 baromfira kötöttek csak szerződést, s ebből egészen elenyésző az, amit a háztáji gazdaságok adnak az államnak. A szerződéskötés előnyeit, a biztos értékesítést, az előnyös árat, a nagyüzemi felárat ismerik termelőszövetkezeteink. Most már ezek mellett azt is látniok kell, — mert a szövetkezetektől várja az állam a nagyobb hozamokat, s mert nálunk tervgazdálkodás van — az értékesítésre meghatározott kötelezettséget kell vállalniok, meg kell kötni mielőbb az értékesítési szerződést. A tervek jóváhagyása befejezés előtt. áll. A termelőszövetkezeti tervek azonban akkor érik el céljukat, ha a pásztói járás termelőszövetkezetei a 146 vagon kenyér- gabonát, amelynek jelentős részére már megkötötték az értékesítési szerződést, vagy a nagyoroszi Üttörő Termelő- szövetkezet a 135 mázsa árubaromfit le is adja az államnak. S a szövetkezeti gazdák lelkiismeretes munkája mellett ez azon is múlik, hogyan biztosítják termelőszövetkezeteink a tervek teljesítéséhez szükséges feltételeket.
