Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-15 / 21. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. március 15. AZ IFJÚSÁGÉ A SZÓ PETŐFI SÁNDOR: Ha férfi vagy, légy férfi Méltó örökösei 1848-nak Ifjú traktorosok versenye Száztizenhárom év suhant el történelmünk egyik dicső eseménye óta. Rövid idő ez, 8 mégis mi minden történt a világgal. Sorsfordulók jöttek, emberek emelkedtek ki, s lép­tek a történelem színpadára, hogy feledhetetlen tetteket cselekedjenek. A történelmi évtizedek során azonban egy pillanatra sem halványult el a népben, népünk legjobb- jaiban az 1848-as forradalom és szabadságharc emléke. Dicső napokra, hősökre és hőstettekre emlékezünk. Fel­villannak bennünk a krónikás írók művei, amelyekben em­léket állítottak a tetteknek. Ezek az emlékek mind­annyiunk, de különösen az ifjúság számára drágák. Az évtizedek távlata nem halvá­nyítja a „márciusi ifjak” tet­teit. Akaratuk, lelkesedésük örök példaként áll a ma ifjú­sága előtt. Kossuth, Táncsics mellett Petőfi, Vasvári e két fiatal a sok közül; egy költő­óriás, s az ifjúság lánglelkű vezére, s még mások vezet­ték a lelkes ifjakat. S ki ne emlékezne a vörössipkások- ra?... Lehetne folytatni a sort. Nevek és tettek, hír és dicső­ség. Mily hevesen dobban az ifjak szive, mikor a forra­dalom és szabadságharc re­gényes történetéről esik szó. Mily erős ez a szívdobbanás, mennyire elragadja az ifjú lelket, s nagyszerű tettekre sarkall. A „márciusi ifjakat” új és új ifjak követték. A Tanács- köztársaság, az elnyomatás sötét éveinek hősei és a fel- szabadulás immár szabadon alkotó fia. A „márciusi ifjak” által ápolt nemzeti öntudat fává terebélyesedett, amely nemes lett a világtestvériség­től. Mily sok nemzetiszínű zászlót festett vörösre ifjaink és más népek ifjainak vére. Egymás mellé került a két zászló, népünk, s mindany- nyiunk testvériségének szép jelképe. Büszke örömmel és kegye­lettel gondolunk a márciusi ifjakra. Büszkén, mert olyan ifjúságunk van, amely méltó örököse a nemzeti hagyomá­nyoknak. Kiszeseink féltő szeretettel, ápolják e hagyo­mányokat és példaképnek te­kintik a márciusi fiatalokat. Ezek a fiatalok is, hasonlóan nagyszerű elődeikhez, a nép jövőjéért, boldogságáért mun­kálkodnak; a munkapadoknál, a földeken, az iskolákban. S a kegyelet övezi a régieket, a nép bátor, ifjú harcosait, akik vérükkel pecsételték meg szilárd elvüket. Pádár András A MEDOSZ és a KISZ Központi Bizottsága, valamint a Földművelésügyi Miniszté­rium az idén is meghirdette az ifjú traktorosok versenyét. Az országos versenyben résztvevő ifjú traktorosok versenyeznek a megyében is. A verseny feltételeit a na­pokban valamennyi fiatal traktoros kézhez kapja a KISZ-szervezeteken keresz­tül. Az ifjú traktorosok ver­senye hároméves múltra te­kinthet vissza. Mindén év­ben növekszik azon fiatalok száma, akik csatlakoznak a versenyhez. A résztvevőkkel párhuzamosan nőnek, minden évben szaporodnak azok a feladatok, amelyek a ver­senyző fiatalok előtt állnak, amelyek megvalósításával Nagy István II. brigádjában kilencen dolgoznak Kossuth lejtősaknán, s valahányan fia­talok. Céljuk, hogy elnyerjék a- szocialista ifjúsági brigád címet. Ezért határozták el, hogy fokozzák teljesítményü­ket és éves szinten tartani nagy mértékben járulnak hozzá a termelőszövetkezetek erősítéséhez. A gépállomások igazgató­sága, az elmúlt évhez hason­lóan, az idén is jutalomban részesíti azokat a fiatalokat, akik a versenyben a legjobb eredményt érik el. A megyei versenyben legjobban dolgozó fiatal traktoros 800 forint ju­talomban részesül. A máso­dik és harmadik helyezett 600—600, a negyedik és az ötödik pedig 400 forint pénz­jutalmat kap. A megyei ver­seny feltételeinél az a döntő, hogy a versenyzők hány mű­szaknormát teljesítenek, de figyelembe veszik az üzem­anyagfelhasználást, illetve az üzemanyaggal való takarékos­kodást is. fogják a 115 százalékot. Meg azt is, hogy balesetmentesen dolgoznak, szigorúan ügyelnek egymásra, hogy ne legyen baj a munikafegy elemmel. Vigyáz­nak arra is, hogy az általuk termelt szén minősége első­rendű legyen. Egy KISZ bányász-brigád Fiatalok a sportmozgalomért Mátraverebélyben még néhány évvel ezelőtt is, ami­kor sportról esett szó, fut­ballra gondolt mindenki. Azonban az évről évre meg­ismétlődő téli és nyári spar- takiádok ebből a szemlélet­ből kimozdították a község fiatalságát. Az 1958—1960-as években a spartakiád hatására egymás után alakult a sportkörben röplabda, kézilabda, asztali- tenisz, valamint sakkszakosz­tály. Kezdetben a sportkör veztősége és a versenyzők előtt is csak egy cél lebegett: nyerni. A spartakiád igazi célja: a tömegsport, háttérbe szorult. Bár örvendetes, hogy az elmúlt két esztendőben a téli és a nyár sparta­kiád küzdelmekben a mátraverebélyi fiatalok a legeredményesebben sze­replő községek között vol­tak, a sportkör vezetősége még­sem volt elégedett, mert a fiataloknak a sportmozga­lomba való tömeges bevonása elmaradt. Ebben az evben a vezetők célul tűzték maguk elé az aktív sportolók számának emelését, hogy lehetőleg min­den fiatal, minden sportked­velő megtalálja a neki meg­felelő sportágat. Ebben a munkában a helyi tanács, a „Március 15. Tsz”, valamint a KISZ-alapszervezet min­den tőlük telhető segítséget és támogatást megad a veze­tőségnek. Ennek a támogatásnak eredménye, hogy a már em­lített sportágakon kívül női sakkcsapat, torna- és termé­szetjáró szakosztály alakult. Persze akadály, probléma van mindenhol. így Mátravere­bélyben is, ahol a gyengén felszerelt labdarúgó pályán kívül megfelelő sportlétesít­mény nem található. Azonban a lelkes mátrave- rebélyiek teljesen társadalmi munkában megépítenek egy öltözőt, valamint egy kézi­labda kispályát. Ezzel a mun­kával jobban össze tudják kovácsolni a most már közel 120 tagú sportoló gárdát. Mátraverebély nem nagy község, de termelőszövetke­zete egy esztendő alatt me­gyei viszonylatban a legjobb eredményeket érte el. A sportolók sem akarnak lemaradni a szép terme­lési eredmények mögött. Buzdítja őket a megyei és járási sporthatóságok által nyújtott támogatás is. Azon­ban az eddigi eredmények miatt sem kell szégyenkez­niük, hiszen az elmúlt évben a labdarúgó-csapatuk járási bajnokságot nyert, a Honvé­delmi Sportszövetség lövész­és akadályversenyén v a női és a férfi csapatuk első helyen végzett. Az új évet is szép sikerrel kezdték, az őszi-téli spartakiádon a mátravere­bélyi női sakk és férfi asztali- tenisz csapat szerepelt a leg­jobban a körzeti döntőkön, úgyhogy a járási döntőkig el­jutottak. Az első két hónap kiváló eredményei még nagyobb lel­kesedést váltottak ki a fia­talokból. Januárban egy-egy bri­gádtag az előírt napi 55 mázsa helyett 72 mázsát termelt, februárban pe­dig a napi 33 cm elővá- jási tervvel szemben 45 cm-t haladtak előre. A két hónap átlaga így fe­lette van a 130 százalék­nak. A minőséggel és a munkafe­gyelemmel sem volt még ed­dig baj. A brigádvezetőn kívül kü­lönösen kitűnik Török Sán­dor és Rása Ferenc De a száz forint napi keresetet mindnyájan elérik. Most a termelő munka mellett rendbe tették az iro­daépület környékét, így nem kell békáig érő sárban meg­közelíteni az öltözőjüket sem. A nyomás miatt deformált TH-gyűrűket is rendbehozták, s hamarosan hozzáfognak a röplabdapálya építéséhez. Biztos léptekkel közelednek a szocialista ifjúsági brigád kitüntető cím felé. A tűzpróba Királytáró, 1961. február. A hármas segélysiklón szaka­dás volt. Emberéletben nem esett kár, csupán a rakodó­gépet temette el, de azt is hatórás mentési munkával ki­emelték. Azóta a termelés zavartalanul megy. A bánya mindennapi életét megörökítő napló körülbelül így jegyezte fel ezt az esetet. Mi pedig örökítsük meg, hogy so’se menjen feledésbe: fiata­lok tűzpróbája volt ez a nap, ahol felelősségből, állhatatos akaratból, kitartó munkából jelesre vizsgázott tizennyolc ember. Bányaszakadás! Valamikor réme volt ez a föld gyomrá­ban vájkáló embernek. Mert a bányaszakadás kegyetlen. Recseg, ropog minden. Elő­ször csak apró cseppekben hull a föld. aztán mint egy haragvó óriás, ki talpával ti­por parányi lényeket, tüntet el mindent, ami útjába kerül. Férfiak kellenek szembenézni a szörnnyel és megfékezni. A hármas siklón Nagy Ist­ván brigádja szembenézett a rémmel és megfékezte. Ami­kor már mi kutattunk az eset után, a siklóban minden csen­des. A rakodógép túrja a sze­net, a szalag viszi a csillékbe, a csillék pedig a drótkötelek­be kapaszkodva gördülnek kifelé. De még az összemor­zsolt támfák, a rongyossá szaggatott födém mutatja, milyen harc folyt itt. Nagy Pistával, a brigád ve­zetőjével beszélgettünk. A hármas siklónak abban a hajtásában ültünk a geren­dán, ahol még egy nappal előbb megmozdult a fejük felett levő hegy. A nagy erő­től mintha megizzadt volna minden kő, árasztja magából a meleget. Csak az enyhít va­lamit, hogy a másik hajtáson a napfényre futottak és most onnan fütyöl be a friss leve­gő és néha-néha benyaldos hozzánk is. Nagy Pista nem szívesen beszél a. dologról, restelli. Egy hét leforgása alatt két szakadásuk is volt. — §zégyen ez egy bányász­nak — így mondja. Nem mentegetődzik, hanem a felelősségtől áthatva mond­ja, meg egy kicsit haragszik is. Talán magára is harag­szik, talán mindannyiukra is. Hiába nyugtatja a bányames­ter, a lőmester, az aknász, nem tudják kiengesztelni. Ez a vékonyarcú fiatal nem csu­pán kinevezésből, hanem minden porcikájával vezetője a brigádnak. A királytárói ifi brigádnak. — Beszakadt és kiszedtük, ennyi az egész — mondja és már menne is. Nem mond többet, inkább elvisz, nézzük meg, hogyan birkóznak egy új hajtás kezdésével. Nem könnyű, az bizonyos, van hely, ahol még térden dolgoz­nak, régi módra, de csak ne­vetnek mindannyian, akár Percze Pista. — Na, itt a csákány, pró­bálkozzon! — kínálgatják a munkát. ő is el akarja ütni a sza­kadásról a szót, mert ha Nagy Pista nem beszél, ő minek beszéljen. — Nem dicsekedni való az — morogja. S talán so’sem tudjuk meg, hogy mi történt a hármas siklóban, ha az igazgatóságon nem mondják el. Délután volt, nagy nyomás nehezedett a bányára. Meg­állás nélkül csepegett a föld. Már úgy tudtak dolgozni, hogy a csapatnak egyik része biztosított, hogy a másik ter­melhessen. Aztán robbantás­ra került a sor és amikor el­ment a füst, már nem talál­ták a hajtást, összement. A rakodógép beleveszett a le­ömlő földbe. Rá egy napra a másik hajtásban, mintha meg­remegett volna minden, s már csak annyi idejük volt, hogy visszavonuljanak. A gép itt is benn maradt. A bányásznak íratlan tör­vénye van: hogy megfontolt, körültekintő és bátor legyen. Aki ettől eltér, ahhoz mos­toha lesz a bánya. Apáról fiúra száll ez a törvény. És amikor Nagyékat megszorítot­ta a szakadás, ők is gondol­kodtak. A vezető kiadta a pa­rancsot: kettő ember az ácso­lást végezze, kettő takarítsa a hulloAékot, kettő szállítsa -íz anyagot és így tovább. Mindenkinek volt tennivalója. Két óra múlt, jelzést kért a főosztó, de a hármas nem válaszolt. A szén helyett ve­ríték hullott az emberek ár­váról. Már négy óra, de a sikló még mindig nem vála­szol. De már megfeszültek az izmok, a betemetett gép a feszítésre megmozdult. Hat óra múltán ment az első jel­zés, kinn van a gép és még rendbetették a bányát és mi­re letelt a műszak, már ad­ták a jelt: indulhat a szállí­tás. Megjött a váltás is, s a hár­mas siklóban minden rendben volt. Fáradt volt az ifi bri­gád, de azért egy mosolyra mindannyiuknak tellett, amely­ben benne volt: a Nagy-bri­gád kiállta a tűzpróbát. — b. — Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszállnak vele .. . Azért ne hagyd magad! Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett. Építs vagy ronts, mint a vihar S hallgass, ha műved kész, Mint a vihar, -ha megtevé Munkáját, elenyész. Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. Ha férfi vagy, légy férfi. Függetlenségedet A nagyvilág kincséért Aruba ne ereszd. Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. ,,Koldusbot és függetlenség!” Ez légyen jelszavad. Ha férfi vagy, légy férfi. Erős, bátor, szilárd. Akkor, hidd, hogy sem ember, Sem sors könnyen nem árt. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. A jövő műszaki gárdája hétköznapjain Egyre fejlődő gyáriparunk mind több jól képzett műsza­ki szakembert igényel. A Salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum az el­múlt tíz esztendőben — fenn­állása óta — csaknem ezer technikust küldött szakisme­retekkel felfegyverkezve az ország, különösen pedig me­gyénk üzemeibe. Sokan a végzettek közül főiskolákon, egyetemeken tanultak tovább, s a technikumban szerzett is­mereti alap birtokában jól megáll.ák a helyüket. Nagy­mértékben hozzájárul ehhez, hogy az iskola műhelyében a gyakorlati munkát is meg­szerettetik, megismertetik a diákokkal. Hetenként egy teljes napon át korszerű fel­szerelések, gépek között te­vékenykedhetnek gyermeke­ink. Első éves tanulók lakatos műhelyi gyakorlata A negyedévesek már korszerű gépeken sajátítják el a for­gácsolási ismereteket Gráner Kálmán III. éves tanuló a marógépnél

Next

/
Thumbnails
Contents