Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)

1961-02-22 / 15. szám

1961. február 22. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Milyen feladatok hárulnak az építő- és építőanyagiparra? Az országos építőipar ter­melése ebben az évben csak egészen minimális mértékben haladja meg a múlt évi ter­melési szintet. Viszont a ter­melékenység növekedésének üteme jelentősen meggyorsul. A múlt évhez viszonyítva ala­csonyabb létszámmal nagyobb termelési értéket kell biztosí­tani az építőiparnak és így fontos szerepet kap a terme­lékenység emelése. A felada­tok megkövetelik a kapacitás legkedvezőbb kihasználását, a technikailag megvalósítható legnagyobb anyagtakarékossá­got, az új építési módok na­gyobb ütemű bevezetését, a géppark jobb kihasználását, általában a munkaszervezés­ben és a munkaidő kihaszná­lásában rejlő tartalékok fel­tárását, hasznosítását. Megyénkben — az előbb említettek mellett — fokozottabb gondot kell fordítani a termékek mi­nőségére, a technológiai fegyelem megtartása mel­lett a termelési tervek teljesítésére, fokozni kell a tervben szereplő és az önálló kezdeményezésű műszaki kutatást és fej­lesztést. Továbbképző tanfolyamok, tapasztalatcserék, a műszaki propaganda és a szakkönyv­tárak fejlesztése útján elő kell segiteni a munkások és műszakiak szakmai színvona­lának emelését. Fejleszteni és hatékonyabbá kell tenni az újítómozgalmat. Szükséges, hogy jelentősen javuljon a terv- és munkafegyelem, a tervezés szervezése, a munka­idő kihasználása, általában emelkedjen a vezetés színvo­nala. Az önköltség csökkenté­se érdekében messzemenően takarékoskodni kell az anyag­gal, főként az importanyag­gal. Vonatkozik ez elsősorban a megyei és a tanácsi építő­ipari vállalatokra, ahol a ce­menttel, a betonacéllal és a faanyaggal való gondos gaz­dálkodást kell előtérbe he­lyezni. ' Az építőiparban elsőrendű feladat, hogy a munkaver­seny az épületek átadási ha­táridejének megtartására, a létesítménvek határidő előtti átadására irányuljon. Az épí­tők fordítsanak különös fi­gyelmet a lakások, az isko­lák, a salgótarjáni hideghen­germű, a kórház és a Zagyva II. építésére. Törekedni kell arra, hogy a lakásépítkezések­nél az átfutási idő 10 hónap­nál hosszabb ne legyen. Biz­tosítsák a lakásátadási ütem­terv megtartását. Ahol lehe­tőség van rá, mint például a hideghengermű építésénél, szervezzék meg a több mű­szakos termelést. A termelékenységi célki­tűzések eléréséért tovább kell javítani az építési munkaszervezést, a mun­kahelyi rendet és fegyel­met, az anyagok szaksze­rű tárolását. Hasznosítsák az egyösszegű munkautalványozásban, a komplex-brigádok szervezésé­ben rejlő lehetőségeket. Foko­zottabb mértékben alkalmaz­zák az új technológiai eljárá­sokat. Meg kell találni a mód­ját, hogy megyénk egyetlen előregyártó középblokkos üze­mét sokkal jobban kihasznál­ják. Fokozni kell a gépek tel­jesítményét és időkihasználá­sát, csökkenteni kell a vesz­teségidőket A Nógrád megyei Tervező Iroda munkájával segítse az építőipar tevékenységét, bizto­sítsa a kivitelezési tervdoku­mentáció hiánytalan, jó minő­ségű és határidőre történő el­készítését, különös tekintettel a fixáras szerződésekre. Az üvegiparban sajátos helyzeténél fogva törekedni kell a termelési és exportter­vek túlteljesítésére. A Zagy- vapálfalvi Üveggyárban biz­tosítani kell az ezévi 8 millió négyzetméter táblaüvegre vo­natkozó terv teljesítését, va­lamint a minőség javítását. A munkaverseny segítse elő a termelékenység színvonalának emelését, a gépek kapacitásá­nak jobb kihasználását. Kü­lönös gondot fordítsanak e kérdésekre a Salgótarjáni Üveggyárban. Törekedni kell a gépjaví­tás minőségének emelésé­re, csökkenteni kell a ja­vítási és az üzemállási időt. Fontos feladat a műszaki nor­mák kidolgozása és bevezeté­se. A termelékenység emelé­se, az önköltség csökkentése érdekében irányítsák hatéko­nyabban a munkaversenyt, a selejt és a fajlagos energia felhasználás leszorítására. A kőbányászatban a fő cél­kitűzés a termelési tervek tel­jesítése, a termelékenység nö­velése. A Nógrádkövesdi Kő­bányában fontos feladat a gé­pek kapacitásának jobb ki­használása, az állásidő és a veszteségidő csökkentése, a jobb munka- és termelésszer­vezés, az ösztönzőbb munka­normák útján is. A kerámiaiparban a terme­lési tervek teljesítése mellett nagyobb gondot kell for­dítani a minőség javítá­sára, az első osztályú ter­mékek arányának növelé­Vonatkozik ez elsősorban a Romhányi Cserépkályhagyár- ra. Ebben a gyárban és a Balassagyarmati Porcelán­üzemben is csökkenteni kell a selejtet. Fordítsanak na­gyobb gondot az anyag- és energiafelhasználás csökkenté­sére. A szakszervezeti bizottságok törekedjenek arra, hogy a legfőbb kérdésekre irányítsák a munkaversenyt, ezek végre­hajtására mozgósítsák a dol­gozókat. Garamszegi Tibor, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának titkárhelyettese Aki hadat üzent az ENSZ-nek. Kit terhel a felelősség Lumumba haláláért? a Vöröskereszt egészségügyi munkája a termelőszövetkezetekben Különösen nagy szerepe van a falu egészségvédelme szem­pontjából a termelőszövetke­zetekben is működő egész­ségügyi állomásoknak. Ta­valy csak 48 ilyen állomás működött a falvakban, az idén minden termelőszövet­kezetben létrehozzák az egészégügyi állomásokat. Az egészségügyi állomások fel­adata hozzáértően tevékeny­kedni az egészségügyi hely­zet javításában, munkájuk sokrétű, de alapvető állandó feladatuk az, hogy az orvos szakirányítása mellett saját körzetükben közreműködje­nek olyan egészségügyi helyzet kialakításában, amely­ben csökken a megbetegedé­sek, balesetek száma, emel­kedik a lakosság egészségi kultúrája. Pillanatnyilag e feladatok közül két legfonto­sabbat kell megvalósítaniok egyrészt tovább terjeszteni és állandósítani a tisztasági mozgalmat, másrészt mindent meg kell tenniök a termelő­szövetkezeti dolgozók egész­ségügyi ellátásának megszer­vezéséért. A tiszta udvar, rendes ház mozgalom tovább segít az egészségkultúra fejlődésében. A tisztaság hiánya a beteg­ségek nagy részét okoz-' hatja, ezért van szükség a tisztasági mozgalom állandó­sítására. Ezenkívül különö­sen a nagy nyári mezőgazda- sági munkák idejére a gaz­dasági felkészülés mellett az egészsé”ü«vi szakszolgálatnak is fel kell készülnie a mező- gazdasági dolgozók egészsé­gének védelmére. A termelőszövetkezeti Tanulnak a termelőszövetkezeti vezetők A Megyei Tanács Mezőgaz­dasági Osztálya a tél folya­mán igen komoly gondot for­dított a termelőszövetkezeti vezetők, brigádvezetők kér­désére, hogy azok minél előbb elsajátítsák a nagyüze­mi gazdaság irányításának legfontosabb teendőit. A pá­pai elnökképző iskolán pél­dául 100 termelőszövetkezeti elnökünk tanul, akik egy vagy több éve működő ter­melőszövetkezetek élén áll­nak, s eddig még nem volt módjukban elsajátítani az irányításhoz nélkülözhetetlen tennivalókat. A termelőszövetkezeti el­nökök képzésével párhuza­mosan a termelőszövetkezeti elnökhelyetteseket kéthetes tanfolyamon képezik ki Kis- terenyén. Amíg az elnökök Pápán tanulnak, ők felelősek a termelőszövetkezetért és egyébként is a termelőszövetkezeti el­nökhelyettesek az elnök távollétében teljes jogú felelősséggel tartoznak a termelőszövetkezet ügyei­ért. Még a tavaszi munkák megindulása előtt ismertetik meg a vezetéshez szükséges legfontosabb kérdésekkel az újonnan alakult termelőszö­vetkezetek elnökeit és köny­velőit is. asszonyok munkájának elősegítésére az egészség- ügyi szervek is bekapcso­lódnak napközi otthonok és bölcsődék, de ahol ál­landóra nincs lehetőség, ott legalább idény nap­közi otthonok és idény bölcsődék létesítésére. Az itteni munka egészség- ügyi követelményének meg­felelően máris megkezdték konyhavezetők kiképzését és ezeknek az intézményeknek dolgozói számára közegészség- ügyi ismeretszerzés megszer­vezését is. De gondolnak a vöröske­resztes szervek a termelőszö­vetkezeti tagság jólétének ál­landó emelésével is. Felvilá­gosító munkát végeznek a termelőszövetkezeti tagság körében arra vonatkozóan, hogy ismertessék a tagokkal: ingyenes betegellátásban, családi pótlékban, anya­sági segélyben, nyugdíj­ban, öregségi és munka­képtelenségi járulékban részesülnek. Ennek következtében csök­kennek falun az anyagi jel­legű szociális problémák. Ugyanakkor az is tény, hogy egészségügyi állomásainkban szociális gondozó tevékeny ségüket tovább kell fokozni a segítésre szoruló öregek, betegek, terhesanyák, gyer­mekek érdekében. A falun meggyorsult szo­cialista átalakulást ilyenirá­nyú munkával segíti az egész- ségügvi dolgozók, vöröske­resztes aktívák széleskörű hálózata. Az ő feladatuk nagy átalakulásban: a lakos­ság széles rétegéhez elvinni az egészségkultúrát, az élet minden területén, családban, munkahelyen az embere­ket egészséges életmódra ne­velni. Vérlázító komédiázás után a gyilkosok bevallották a szörnyű, a jóvátehetetlen bűnt: a gyarmatosító szent­szövetség felbérelt fejvadá­szai megölték Kongó és egész Fekete-Afrika szabadsághősét: — Patrice Lumumbát. A modern kor legravaszabb és legnagyobb arányú impe­rialista összeesküvése bete- tőződött korunk legaljasabb bűncselekményével. A gyarmatosító koalíció első számú végrehajtó közegé­ről: HAMMARSKJÖLD ENSZ-FÖTITKÄRRÖL pedig semmi sem moshatja le a gyilkosság előkészítésé­ben és megszervezésében va­ló súlyos bűnrészesség bé­lyegét. Nem csupán az nem tekinthető egyszerű „hanyag­ságnak”, vagy „tehetetlen ségnek”, hogy a főparancs­noksága alá tartozó ENSZ- tisztviselők szemeláttára kí­nozták meg első fogvatartása idején Lumumbát a leopold- villei repülőtéren, majd ugyancsak ENSZ assziszten­ciával szállították át Kongó miniszterelnökét és társait Elisabethvillebe, ahol 37 svéd ENSZ-tiszt és katona jelen­létében katangai és belga csendőrök puskatussal verték félholtra az összekötözött fog­lyokat. Nem, Hammarskjöld nem csupán bűnös passzivi­tásáért felelős. A kongói drá­ma egész folyamatában be­töltött szerepéből következik: nem puszta véletlen össz- játéka, hogy Lumumba és társainak elhurcolására köz­vetlenül Hammarskjöld ja­nuár 5-i leopoldvillei láto­gatása és Kaszavubuval való bizalmas eszmecseréje után került sor. Az immár nyol­cadik hónapja tartó konraci válság minden baljóslatú for­dulópontján Hammarskjöld „pártatlan” keze keverte a kártyákat. Az ENSZ főtitkára a biz­tonsági tanács csütörtöki ülé­sén „sajnálkozott” Lumum- bának és társainak meggyil­kolása miatt, „megmagyaráz­ta”, hogy e gyalázatért vol- takép nem ő, hanem az ENSZ tagállamai a felelősek, mert „a főtitkárnak és kongói kép­viselőinek nem volt megfelelő felhatalmazása arra, hogy az események fejlődését megál­líthassa.” Nos, hogy volt-e vagy sem, arról a kongói ENSZ-erők fel­adatkörét megszabó bizton­sági tanácsi határozatok vi­tathatatlanul tanúskodnak. Hogyan élt az ENSZ-fő- titkár a Biztonsági Tanács felhatalmazásával? KONGÖI MEGBÍZOTTJÁT dr. Ralph Bunche főtitkár- helyettest elküldte Elisabeth viliébe Csombéhoz a követ­kező utasítással: „Abban az esetben, ha a helyi vezetők (Csombéék) magatartásából ön arra a következtetésre jut, hogy az ENSZ-csapatok katangai bevonulásakor ellen­állásra kell számítani, és emiatt ön helyesnek vélné, hogy az ENSZ-csapatok ne lépjenek Katanga területére úgy az ön beszámolójának kézhezvétele után kérni fo­gom a Biztonsági Tanács azonnali összehívását.” Dr. Ralph Bunch főtitkár- helyettes (az amerikai kül­ügyminisztérium volt tiszt­viselője) Hammarskjöld vá­rakozásainak megfelelő követ­keztetésekre jutott. Moise Csombéval való beható eszme­cseréje után dr. Bunche augusztus 5-én ezt táviratozta Hammarskjöldnek: „meg­győző bizonyítékát láttam, hogy az ENSZ-csapatoknak Elisabethvillebe való bevonu­lási kísérlete fanatikus ellen­állásba ütköznék”. Az ellen­állás tényleg „fanatikusnak” Ígérkezett. Bunch szemtanú­ja lehetett, amint Csombé- nak mind az 500 katonája (akkor még csak ennyi volt) belga tisztjei vezetésével fel, s alá masírozott Elisabeth- ville utcáin. Ilyen „erő” lát­tán Hammarskjöld lefújta az ENSZ-csapatok augusztus 7-re tervezett katonai bevonulását, összehívta a Biztonsági Ta­nács ülését, mondván, hogy új felhatalmazásra van szük­sége. A Biztonsági Tanács augusztus 10-i ülésén meg­erősítette július 14-i hatá­rozatát, azzal a kiegészítés­sel, hogy kifejezetten kiter­jesztette Hammarskjöld fel­hatalmazását Katangára is. Ezt az újabb felhatalma­zását visszájára fordítva, Hammarskjöld augusztus 13-án Elisabethvillebe repült, hogy — határozott intézke­dések helyett — személyesen alkudozzék az Union Miniere fizetett ügynökével: Csombé­val. Az ENSZ főtitkárának eli- sabethvillei látogatásával meg­kezdődött a Kongói Köztár­saság függetlensége ellen szőtt imperialista összeesküvés má­sodik szakasza, most már Hammarskjöld személyes irá­nyításával. A KONGÓI DRÁMA következő fordulópontján Dag Hammarskjöld ismét fősze­repet játszott. Szeptember 5-én a törvényes kormány csapatai kaszai tartomány­ban döntő győzelmet arat­tak Kalondzsi belga tisztek vezette zsoldosai felett. Szé­les szakaszok elérték Katan­ga határát, s küszöbön állt a támadás Csőmbe ellen. A szakadár erők vereségsoro­zata láttán az összeesküvés karmesterei új frontot nyit­nak a fővárosban, a Lu- mumba-kormány hátában. Szeptember 5-én 16 órakor elhangzik Kaszavubu rádió- deklarációja Lumumba minisz­terelnök „elmozdításáról”. És nyomban akcióba lép Ham­marskjöld is. Kaszavubu rá­dióbeszédének elhangzása után az ENSZ főtitkár uta­sítására az ENSZ-erők le­foglalják a kormány leopold­villei rádióját. Lumumbának ugyan még egy alkalommal sikerül katonái kíséretében behatolnia kormányának rádióépületébe, de utána megerősítik az ENSZ-őrséget és Lumumbát végkép elvág­ják a közvéleménnyel való érintkezés lehetőségétől. És két órával Kaszavubu államcsínye után, ugyancsak Hammarskjöld utasítására, az Üdít, frissít A VITAMÍNDÚS VALÓDI GYÜMÖLCSLÉ! Almuska, Hírős, Őszibarack, Meggylé. Vetített képes előadás és árubemutató folyó hó 28-án este 6 órakor a József Attila Kultúrházban. 56. ENSZ-erők lezárják Kongó valamennyi repülőterét. Ez­zel nem csupán a Csőmbe elleni offenzíva hiúsul meg, hanem megbénul az állam- apparátus munkája, és az is lehetetlenné válik, hogy a kaszai tartományba küldött 7 ezer főnyi elit-csapatait Lulmumba visszarendelje a fővárosba. Szeptember 8-án a kongói parlament semmisnek nyil­vánítja Kaszavubu alkotmány- ellenes lépését, elutasítja mi­niszterelnökjelöltjét, Ileot és megerősíti bizalmát Lumum­ba törvényes kormányában. Másnap, szeptember 9-én a Biztonsági Tanácsban az ENSZ főtitkára megkockáztat­ja azt a ki jelentést, hogy „Ka­szavubu törvényesen járt el, amikor elmozdította a mi­niszterelnököt”. Nos — ami Kaszavubu jogkörét illeti — a főtitkár enyhén szólva té­vedett. A kongói alkotmány 15 cikkelye ugyanis egyér­telműen kimondja: „az ál­lamfő a parlament két há­zának képviselőivel együtte­sen gyakorolja törvényhozói hatalmát”. Márpedig a kon­gói parlament két háza, amely az alkotmány szavai szerint „egyedül illetékes az alap­törvény értelmezésére”, szep­tember 12-én ismételten ha- tározatilag törvénytelennek minősíti Kaszavubu döntését és teljhatalmat ad Lumumba kormányának. Ezt követően kerül sor a parlament félreállítására és — Mobutu ezredesre. Szeptember 14-én, este hét órakor, Von Horn svéd ka­tonatiszt az ENSZ-erők kon­gói főparancsnokával való kétórás tárgyalás után Mo­butu a leopoldvillei rádióban beolvasta az ENSZ-parancs- nokságon megszövegezett nyi­latkozatot a hatalom átvé­teléről. És egy órával ké­sőbb a Biztonsági Tanács ülé­sén — Hammarskjöld villám­gyors leopoldvillei helyzet- jelentése alapján — Wads­worth amerikai ENSZ-meg- bízott „az előállott új hely­zetre” hivatkozva kérte, hogy ne fogadják el a Kongói Köz­társaság képviselőjének, Tho­mas Kanzának mandátumát. Hosszúra nyúlna a gondo­san megszőtt összeesküvés minden egyes szálát nyomon követni, de a tények így is világosan beszélnek: Kongó törvényes kormányának szisz­tematikus megbénítása, majd megfojtási kísérlete után csupán az egész folyamat lo­gikus betetőzése volt, hogy közvetlenül Hammarskjöld 1961. január 5-i Kaszavubu- nál tett látogatása után ad­ták belga kézre a kongói nép megtörhetetlen szabad­sághősét. Mindezideig — A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ AFRO-ÁZSIAI ORSZÁGOK ismételt követelése ellenére — Hammarskjöld a kisujját sem mozdította. Most, a gyil­kosság bevallása után vizs­gálatot javasol. Utólag! Mind­ezek után „sajnálkozik” Lu­mumba halála miatt, s azt merészeli állítani, hogy ő sem­miért sem felelős, mert „nem volt kellő felhatalmazása”. Amikor pedig a Szovjet­unió és egyre több afro­ázsiai ország megállapítja a főtitkár legsúlyosabb bűnré­szességét, és lemondását kö­veteli, Stevenson, amerikai ENSZ-megbízott ezt „ENSZ elleni hadüzenetnek” minő­síti. Nos, Hammarskjöld kongói bűnlajstroma cáfolhatatlan bizonyíték rá, hogy ponto­san fordítva áll a dolog. Az ENSZ főtitkára az, aki ha­dat üzent az ENSZ tekin­télyének és becsületének, az ENSZ első tisztviselője az, aki a gyarmatosító koalíció végrehajtó közegeként hadat üzent Kongó függetlenségé­nek és egyszersmind a vi­lág minden szabadságszerető népének. Az ENSZ-nek csak javára válik, ha becsületének sárbatipróját, a kongói haza­fiak gyilkosainak bűnsegéd! bűnrészesét eltávolítja a vi­lágfórum legmagasabb tiszt­ségéből ...

Next

/
Thumbnails
Contents