Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)

1961-02-01 / 9. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. február 1. A nagyüzemi gazdálkodás és a szakmunkás-képzés Nógrádi fájok A mezőgazdaság nagy- üzemivé tételével kap­csolatosan a gépesítés na­gyobb arányú bevezetésével mindjobban napirendre ke­rül a mezőgazdasági szak­munkás-képzés megoldása. Mert nem igaz az, hogy a mezőgazdasági munkák vég­zése, a belterjes gazdálkodás biztosítása, a terméseredmé­nyek fokozása nem követel a mezőgazdaság dolgozóitól bizonyos fokú továbbképzést. Ismeretes, azok a gazdák ér­tek el az egyéni gazdálkodás alatt is jobb eredményeket, akik nem sajnálták a fáradt­ságot továbbképzésükre és gyakran forgatták a szakiro­dalmat. Most, hogy országosan a mezőgazdaságban is a nagy­üzemi gazdálkodás az ural­kodó, több jól képzett mező- gazdasági szakemberre, bri­gádvezetőre, munkacsapat­vezetőre, mezőgazdasági szak­munkásra van szükség. Cél­jaink elérése érdekében jó ha az állami gazdaságok dol­gozói, vagy a termelőszövet­kezeti parasztok mesterei a mezőgazdasági termelésen belül egy-egy főbb termelési ágnak, mondjuk az állat- tenyésztésnek, ezen belül a szarvasmarha, a sertés, a baromfitenyésztésnek, vagy a növénytermesztésnek, ezen belül a kertészkedés és a szántóföldi növények termesz­tésének. Megyénk állami gazdasá­gaiban már az elmúlt évek­ben is történtek helyes in­tézkedések a mezőgazdasági szakmunkás-képzés elősegíté­sére. Ezeknek a téli idő­szakban bevezetett tanfolya­moknak nagy szerepük van a dolgozók ismereteinek bő­vítésében, a jobb termés- eredmények elérésében. A Sziráki Állami Gazdaság is­meretes, hogy a jól jövedel­mező állattenyésztés és szán­tóföldi növénytermesztés mel­lett nagyobb területen fog­lalkozik szőlőtermesztéssel is. A szőlő termesztése, szaporí­tása különböző növényvédel­mi munkái, valamint a bor kezelése jól képzett szak­munkásokat igényel. Ezt a gazdaság vezetői világosan látták, s igyekeztek már az elmúlt években is biztosí­tani a szőlő munkásainak téli továbbképzését. De nem­csak a szőlőtermeléssel fog­lalkozók részére indítottak szakiskolákat és tanfolyamo­kat, hanem a növénytermesz­tés más területein dolgozók részére is. Jelenleg a gazdaságban öt tanfolyam és két szakiskola működik. Némelyik tanfolyam többéves. Ezeket a tanfolya­mokat a gazdaság az évről évre rendszeresen dolgozó munkásai részére hozta lét­re. A tanfolyamok mellett háromhónapos szakiskolák is indultak. Jelenleg egy sző­lészeti szakiskola első évfo­lyama, és egy növénytermesz­tési szakiskola második év­folyama működik. Ezek a szakiskolák háromévesek és szakmunkás-képesítést adnak. A szőlészeti szakiskolát Pa­lotáson a gazdaságba bejáró fiatal lányok és fiúk részére szervezték. A szakiskolán ta­nulók ösztöndíjat kapnak. 159 forint készpénzt, ruhát és dióksapkát. A szakiskolák osztályfőnökei a gazdaság nagy gyakorlattal rendelkező szakemberei. így a palotási szőlészeti szakiskolát a gaz­daság tapasztalt szőlőtermelő­je Zelnik János vezeti, a sziráki növénytermesztési is­kolát pedig Opolcsik Imre párttitkár. A szakiskolákon a vizsgák március közepén lesz­nek. Utána indul a munka a szőlőben, valamint a növény- termesztés más területein. A két szakiskolán kívül, amint említettük is, öt tan­folyam működik a gazdaság dolgozói részére. A szőlőben dolgozó férfimunkások ré­szére Szirákon szerveztek tan­folyamot. A Vanyarcról Szi- rákra járók részére Vanyar- con vezet tanfolyamot Molnár Károly szőlészeti brigádve­zető. Ezenkívül van állat- tenyésztői tanfolyam is Szi­rákon és Hényelpusztán. Szi­rákon a szarvasmarha-te­nyésztéssel, Hényelpusztán pedig juhtenyésztéssel ismer­kednek a tanfolyam hallgatói. 'T’ehát, amint látjuk a Sziráki Állami Gazda­ság öt tanfolyamon és két szakiskolán képzi munkásait a téli időszak alatt. A többi állami gazdaságban is mű­ködnek hasonló tanfolyamok, amely tanfolyamok nagy je­lentőséggel bírnak a dolgo­zók ismereteinek bővítésében, a termelés emelésében. E tan­folyamokon való részvétel nemcsak az állami gazdasá­goknak érdeke, hanem érde­ke a gazdaságok dolgozóinak is, mert így mestereivé vál­nak munkaterületüknek, na­gyobb eredményeket érnek el a termelésben és a na­gyobb eredmények elérése, pedig nagyobb fizetéssel is •jár. Most alakult termelőszövet­kezeteinkben még az idén nem oldható meg sikeresen a termelőszövetkezeti gazdák szakismereteinek bővítése. Mégis jó lenne, a hátralevő időben megszervezni legalább a brigádvezetők, munkacsa­pat-vezetők részére a munka­egységszámítási tanfolyamo­kat, valamint üzemszervezési kérdések ismertetésére rövi- debb tanfolyamokat. A ter­melőszövetkezet vezetői ré­szére a megyei tanács ok­tatási osztálya szervezetten gondoskodik a továbbkép­zésről, már az idén is. A községekben jó lenne, ha a helyi tanácsok és pártszer­vezetek segítségével gondos­kodnának az egyszerű szövet­kezeti gazdák továbbfejlesz­téséről is. A régebbi nagyobb múlttal rendelkező termelő- szövetkezetek megszervezhet­ték volna az idei téli idő­szakra a növénytermelésben és állattenyésztésben dolgozó tagjaik részére a termelési ágnak megfelelő tanfolyamo­kat. Hiszen a nagyüzemi gazdálkodás elterjedése na­gyobb szaktudást igényel a legegyszerűbb szövetkezeti gazdától is. A továbbképzés érdeke a termelőszövetkezetnek is, de érdeke a termelőszö­vetkezeti gazdának is. s e tanfolyamok elterjesztése, a parasztemberek továbbkép­zése része a kultúrforrada- lomnak, része annak a nagy forradalmi átalakulásnak, amelynek az utóbbi időben voltunk a szemtanúi. Az Erőmű A mizserfai bányászok és a Déryné Színház A budapesti hivatalos ün­neplés után megszokott med­rében újból tovább halad az Állami,.Déryné Színház élete s estéről estére kedves ven­dégei a művészek Nógrád megye községeinek. A Nemzeti Színházban ren­dezett jubileumi ünnepségen ott voltak többek között a mizserfai bányászok is. Szí­vük szeretetét hozták maguk­kal, de hozni akartak kedves ajándékot is, megköszönni sok-sok kedves est élményét, de végül mégis úgy határoz­tak, más alkalmat keresnek majd arra, hogy az országjáró színház iránt érzett becsülé­süket megfelelő módon jut­tassák kifejezésre. Gonddalok egy szavalóeslről Beszélgetés egy tsz asszonnyal Nyolc hetes me­zőgazdasági tan­folyamon vett részt november­ben, decemberben Kecskeméten. Ki­tűnő eredménnyel végzett, s most így beszél: — Azért is igyekeztem, mert falusi vagyok, azért is, mert asz- szony vagyok. Szégyelltem vol­na, ha egy köze­pes eredményt ezekkel a körül­ményekkel kellett volna megmagya­ráznom. — Aztán meg észre vittem, hogy nem is megy olyan ne­hezen nekem a tanulás, mint ahogy először gondoltam. Ez adott kedvet a folytatáshoz. — Mert most képzelje el, az ál­talános iskolai vizsgákra készü­lök, ha pár hónap múlva túl leszek rajtuk, bekapcso­lódom a 10 hóna­pos mezőgazdasá­gi szakiskola le­velező tanfolya­mába. Utána már a mezőgazdasági technikum har­madik osztályával folytathatom. — Igaza van. tudom én is, hogy nehéz. Kecskemé­ten nem volt más dolgom, csakhogy tanuljak. Hogy itthon vagyok, a, tanyás marad mindig utoljára. De az elhatározá­somból nem en­gedek, ha éjjele­ket kell is ráál­doznom. — A nagyobb lányom és a fiam Balassagyarma­ton tanul közép­iskolában, velük meg vagyok elé­gedve. A kisebb lányom általános iskolás, és sokat hanyagol, még vele is foglalko­zom. — Férjem 16 éve mozdonyve­zető. másnapon- kint jár haza. Ilyenkor is leg­inkább nekem se­gít. Vagy a dará­lót, vagy a szecs- k-vágót, vagy a villanyt javítja meg. — Persze, hogy a téeszben. Hát nem nekem segít­ség ez? Munka­csapatvezető va­gyok, 11 asszony - nyal dolgozom együtt a növény- termesztésben, s mi igencsak igénybe vesszük másutt dolgozó embereinket is. — Nekem? Csak háromszáz­tíz munkaegysé­gem van. de mon­dom, két hónapig odavoltam Kecs­keméten. — Itthon pedig nagyapa a gazda. Nyolcvanöt éves, a háztáji állat- állományt ő gon­dozza. És büszke ránk. Tudja, mi­lyen boldogító ér­zés ez!? — Hát így va­gyunk. Nincs itt hiba az asszo­nyoknál. De azért most tüzet csiná­lunk a közgyűlé­sen. A jogainkat akarjuk kiharcol­ni. A nő, aki tsz- tag, akárhány munkaegysége van, csak 800 négyszögöl ház­tájit kap, a férfi 240 munkaegység után már ennek a. dupláját. Ugye, hogy nincs iga­zuk? — Igen, egy éve vagyok párt­tag. ... Chikány Jó- zsefnének hívják, Nógrád községben lakik... A múlt pénteken vidék- re járó színészeknek ajánlott cikket olvastam a Népszabadságban. Mezőhe- gyesi levelezők panaszára ala­pozta írását Vadász Ferenc, akiknek csalódást okozták a vidéki nézőket lebecsülő, Pestről lelátogató színészek. Ez a cikk adta a kezembe a tollat. Nem mintha tagad­ni akarnám, amit Vadász Fe­renc és a mezőhegyesiek pa­naszolnak Sajnos, előfordul még az, hogy a pesti művé­szek vidéki vendégszereplés­kor nem a tőlük elvárt ní­vójú teljesítményt nyújtják. De nagy részük tudja, hogy a vidéki néző éppen olyan igényes és ezért magas mű­vészi igényt kielégítő műsor­ral lép fel vidéken is a néző elé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az ugyanaznap pénteken Salgótarjánban meg­rendezett szavalóest. Neves színésBünk, híres szavalómű­vészünk, Horváth Ferenc az Acélárugyár meghívására mu­tatta be a Pesten hasonló címmel nagy sikert aratott előadássorozatból saját mű­sorát. Egy előadói est ugyanazzal a címmel, mint Pesten, köte­lez. S ha a közönség nem gondolt volna rá, tiszteletben tartotta maga a művész. Sa­ját maga mondotta kis beve­zetőjében, nem olyat, de job­bat akar nyújtani, mint Pes­ten. S betartotta a szavát. Az előadóművész, ha igazi művész, mindig gigászi mun­kát végez. Élővé nemesíti a verset, színt, hangulatot, lí­rát mintáz a költemény hi­deg anyagából. Mások szavai­val, de mindig a saját érzé­seit, véleményét adja, külö­nösen ha maga válogatja össze előadásának anyagát, mint ahogy Horváth Ferenc tette. Nem akarok méltatást írni erről a szavalóestről. Akik végighallgatták, úgyis megőr­zik örök élményül, akik nem, nincs az a szó, amely szá­mukra is érzékelhetővé tehet­né az egyszer már elhangzot­tak varázsát, azt a forrólég­körű, vastapsos színházi es­tét. Minden elemzés helyett csak egy mondatot: ennél kü­lönb előadást Pesten sem él­vezhettünk volna, s bár nem láttam a pestit, de tudom, hogyha nem ugyanazt, akkor jobbat kaptunk. Köszönjük Horváth Ferenc­nek, hogy megszerezte nekünk ezt az élvezetet, s kérjük, jöj­jön el ismét közénk, mi sze­retettel várjuk. Olbrich Eva gimn. tanuló Változatos lesz a mátranovákl Ifjúsági Otthon tavaszi, nyári programja Élénk kulturális munkát végez a téli hónapokban a mátranováki Csurgó üzemi és falusi KISZ. A KISZ-tagság összefogásá­val épített tóparti Ifjúsági Ház hasznosításával kapcso­latosan már a tavaszi, nyári tervek is alakulnak. A fásí­tás után most sor kerül az épület körülkerítésére, parko­sítására s a tavaszi hónapok első rendezvényeként a Paj­Ez az alkalom nem vára­tott magára sokáig. A mizser­fai bányavidék lakói az el­múlt hét végén a szokottnál is zsúfoltabbá telítették mű­velődési hajlékuk tágas ter­mét. Dunajevszkij: „Fehér akác” című operettjét ját­szotta az együttes. A művé­szek az új rázó tapsok hő­fokából érezték, hogy valami „a levegőben lóg”. Hogy mi, csak akkor tudták meg, ami­kor előadás végén utoljára gördült le a függöny. A bá­nyász-nézők nevében Poprádi Gyula kultúrfelelős lépett színpadra s keresetlen sza­vakkal köszönetét mondott a tízesztendős színháznak azokért az élménydús előadá­sokért, amelyekkel a társulat minden tagja kiérdemelte a mizserfaiak ragaszkodó sze­retetét. A színház és a bá­nyászok jó kapcsolatának em­lékeztetőjeként s világító szerszámként a művészek to­vábbi útjához apró bányász­lámpát nyújtott át az együt­tes vezetőjének, Szabón Ta­másnak, a színház szervező titkárának pedig fokost aján­dékozott azzal, hogy a Mi- zserfára vezető szervező út­jain, ha gyalogszerrel is kell jönni, segítőtársat kapjon a fokosban. A társulat nevében Szántó Margit együttesvezető mon­dott köszönetét az ajándé­kért és a spontán ünnepségért s megígérte, hogy a jövőben még nagyobb odaadással vég­zik népnevelő munkájukat. Ebben a törekvésükben a mi­zserfaiak szeretete és barát­sága is ösztönzőjük lesz. TAMÁS ISTVÁN: A bányászok a vendégmű­vészeket a meghatóan kedves, közvetlen hangulatú ünnep­ség után közös baráti beszél­getésen látták vendégül. A szóHan asszony és a Bánk bán a Déryné Színház műsorán Az Állami Déryné Színház a Fehér akác című Dunajev­szkij operett után amerikai író, Ben Johnson: A szótlan asszony című háromfelvoná- sos komédiáját mutatja be február 4-től a megyében. Az első előadás a darabból So­moskőújfaluban lesz, a to­vábbiakban pedig Mátranová- kon, Etesen, Szuhán, Homok- terenyén zárszámadási köz­gyűlés után, Salgótarjánban, Baglyasalján, Sóshartyánban, Karancslapujtőn és Balassa­gyarmaton kerül közönség elé az érdekes komédia. Nagy eseménynek számít februárban a Déryné Színház betanulásában drámairodal­munk egyik legnagyobb re­mekének, Katona: Bánik bán című történelmi drámájának 6zínrehozása. A darab kiváló szereposztásban február 21- től szerepel a Nógrád megyei művelődési otthonok műso­rán. A darab első előadása 21-én Salgótarjánban lesz. tás és a Magyar Ifjúság szer­kesztősége neves művészek közreműködésével biztosít itt színvonalas estet. A mátrano­váki Ifjúsági Ház, park és tó számos érdekes és szórakoz­tató rendezvény céljára al­kalmas s a fiatalok tervei között táncestek, asztalitenisz, csónak- és horgászversenyek adnak változatos eseménye­ket a község dolgozóinak. A kis harmonikás (Egy szovjet katona emlékére a szovjet—magyar baráti találkozó után.) Vijjogtak még a fekete vércsék, És utolsó kártyáját kapta fel Az „Übermensch”, de lágyan s biztatón Ö a Volga zúgását hozta el. Kis kapitány — mi őt így neveztük — A kormosmarkú nappaltól odább Dalba kezdett; és valahol, messze Egy Maruszja dalolt, dalolt tovább ... Hétéves voltam, s megsirattalak, Mert daloltál és játszottál nekem. De szigorú és nagy volt a parancs... Élsz-e?! Hol vagy?! Idegen földeken?! Láttad-e még anyád és kedvesed? Várjátok-e együtt az új tavaszt? Vagy névtelen, dombtalan sírodon A kikelet friss koszorút fakaszt? Most, mikor már tőlem is annyi év, Mint akkor tőle hűtlen elinalt, Érzem, s értem fátyolos szemét S az idegentől küldött honi dalt. Emléked és mit tőletek kaptam: A keblemen e csokor hóvirág: !£ A szeretet biztat és hiszem, hogy :* Barát és boldog lesz a nagy világ.

Next

/
Thumbnails
Contents