Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)

1961-02-11 / 12. szám

1961. február 11. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 HOGYAN DOLGOZTOK A Salgótarjáni Acélárugyár gazdasági szerszámgyárában rendszeresen értékelik, nyilvántartják a munkaverseny eredményeit és faliújságon közlik a dolgozókkal Tovább fejlődik a Kézműipari Vállalat' JELENTŐS VÁLASZTÉKBŐVÍTÉST TERVEZNEK A Salgótarjáni Kézműipari Vállalalt közel hárommilliós termelési értéktervet kíván megvalósítani az első negyed­évben. Sajnos a január havi tervteljesítés nem volt sike­res, mert az év eleji indu­lási nehézségek, anyagellátási gondok befolyásolták az első hónap jó teljesítését. Közre­játszott ebben az is, hogy a vállalat balassagyarmati rész­legénél január 12-től a szokásos matrózblúz helyett bébi karíonruhát gyártottak. Ez az átállás éreztette a hatását a részleg tervének teljesítésében és hozzájárult a vállalat gyenge eredmé­nyének kialakulásához. Tekintettel arra, hogy a vállalatnak speciális feladata a választék bővítés, a to­vábbiakban több esetben elő­fordul majd a gyakori ter­mékváltozás. Február közepé­től például szövet leányka­ruhát, majd márciusban új­ra a közkedvelt matrózblúzt gyártják a balassagyarmati részleg dolgozói. Balassagyar­maton nagyobb szériákat gyártanak a dolgozók és kevesebb lesz a termékválto­zás, a kissorozatú munka. Az első negyedévben mintegy 15 fazon gyártá­sát végzi el a vállalat a legkülönfélébb bébi és gyermekruhákból. Tovább bővíti a vállalat a sajáttervezésű ruhák szá­mát is, amelyekből a jövő­ben egyre többet gyártanak. Március elejére például a kereskedelmi szakemberek or­szágos tanácskozására öt kü­lönféle fazonú ruhát tervez­nek a vállalat tervező kol­lektívájának tagjai. A vállalat salgótarjáni te­lephelyén készülő új munka­csarnok felépítésével lehető­ség nyílik az exporttevékeny­ség megindítására is. A kéz­műipar előtt nyitva áll a to­vábbi fejlődés lehetősége is, ami további elhelyezkedési lehetőségeket biztosítana a dolgozó nők számára és to­vábbi választékbővítést ered­ményezne, azonban mindez attól függ, hogy a miniszté­rium által felajánlott gépe­ket be tudja-e szerezni a vállalat. A 80 százalék — és az utazó gumiszalag Termelési tanácskozást tartot­tak a napokban a Zagyvapálfalvi Bányagépgyárban. A munkások és a vezetők alaposan megvitat­ták a múlt évi tapasztalatokat, az ez évi feladatokat. Megállapítot­ták, hogy az év első hónapja si­keresen indult. Jó volt az üzem­részek közötti kooperáció: a da­raboló, az esztergályos és a ko­vácsműhely határidőre elkészítette az alkatrészeket, a lakatosok fo­lyamatosan végezhették a szere­lést. Mindezek nyomán a válla­lat dolgozói elkészítették az ösz- szes programban szereplő gyárt­mányokat. Mégis azt kellett meg- állapítaniok, hogy januárban mindössze 80,8 százalékra teljesí­tette befejezett termelési tervét a gyár. Tehát: jól ment a munka, még­is lemaradás következett be! Mi ennek az oka? Az oka egyszerű és teljesen nyilvánvaló a gyár vezetői és a dolgozói előtt. Nem másról van szó, mint arról, hogy a felettes szervek a szállítszalagokhoz nem biztosították a szükséges gumi­hevedereket. Ezért az elkészült szállítószalagok kiestek a befe­jezett termelésből. Régi és jogos sérelem már ez, még sincs válto­zás. A Bányagépgyár a hozzáér­kező gumihevederekkel nem csi­nál egyebet, mint az egyik va­gonból átrakja a másikba, a szál­lítószalagok vasszerkezete mellé. A heveder megérkezik Budapest­ről Zagyvapálfalvára és ha „úgy jön ki a lépés”, akkor a szál­lítószalaggal együtt visszakocsiká- zik Budapestre! Ez kárt okoz a népgazdaságnak. De hátrányos a Bányagépgyár számára is, hiszen jelentősen rontja az önköltséget egy percnyi munkaráfordítás nél­kül is. Egy-egy szállítószalagnál a vasszerkezet és a gumiheveder ál­talában 50-50 százalékos költség- arányt képvisel. A Bányagépgyár dolgozóinak a vasszerkezet elő­állításánál a mintegy 10 százalé­kos költségszint előirányzatánál lényegesen magasabb költségcsök­kentést kell elérni, hogy tervüket teljesítsék, mert a gumiheveder mindössze 4 százalékos hasznot szerezhet a gyárnak. Nagyon értelmes javaslat a Bányagépgyártól: mentesítsék a gumiheveder értékétől a gyárat, létesítsenek egy központi elosz­tót, amely közvetlenül a rendelő­höz továbbítaná a gumihevedere­ket. Sok pénzt és bosszúságot taka­ríthatnának meg egy ilyen in­tézkedéssel a Nehézipari Minisz­térium illetékesei! A bányászlámpa imbolygó fénye halványsárgára festi az arcokat. A fúrógép erős zú­gásától nem hallani a hango­kat. A kemény márga próbá­ra teszi a bányász és gép ere­jét. Megfeszülnek az izmok, s a kemény munka, a meleg levegő izzadságcseppeket va­rázsolnak az izmoktól duz­zadó férfi karokra. Fontos ez a munka. A vágat elkészülte után több mint 10 évre ele­gendő szénvagyont biztosíta­nak fejtésre a tiribesi bányá­szok részére. Hárman dolgoznak a mun­kahelyen, — meztelen felső­testű emberek. Amikor kö­szöntésünket viszonozzák, le­állnak a gépek, az erős zúgás után ijesztő csend üli meg a vágatot. Hanga Gyula, ez a több mint 50 éves bányász megtörli izzadtságtól fényes homlokát s csak utána nyújt­ja kezét. — Kilencen dolgozunk itt, feltárási munkát végzünk — adja meg kérdésünkre a vá­laszt. Hogy milyen eredmény­nyel? Ügy 130—150 százalék között mozgunk. Legutóbb is a havi 30 folyóméteres ter­vünkkel szemben 52 métert értünk el. Tudnak ezek a fiatalok dolgozni, — teszi mindjárt hozzá mosolyogva —, én vagyok a legidősebb, a többi alig 20—30 év között mozog. No, meg lelkesedés is van itt, hiszen a szocialista brigád címért harcolunk. A beszélgetés közben sok mindent megtudunk a brigád tagjaitól. Többek között pél­dául azt, hogy már 1954 óta együtt vannak, sokszor szét is szedték őket, aztán mindig újra alakultak. Két éve meg nagy célt tűztek maguk elé. Elhatározták, hogy a szocia­lista brigád cím elnyeréséért harcolnak — ezért szocialista módon dolgoznak, szocialista módon élnek. — Milyen reményeik van­nak. Ha tavaly nem sikerült, sikerül-e most? — kérdeztem a brigád vezetőjétől, Langa elvtárstól. — Ez a gondolat foglalkoz­tat bennünket is — így Lan­ga elvtárs. Bizakodunk, de nem reménykedünk. Gondolataim rendezem. Ha már becsülettel helyt álltak ezek az emberek a termelés­ben — tudják, mi lehet az, amit nem teljesítettek, mi en­nek az oka. S Langa elvtárs mintha érezné, mi idézte elő a pillanatnyi csendet, kérdés nélkül válaszol: — Ne higgye, hogy nem kaptunk elég segítséget eb­ben a munkában. Akár Bódi István főaknászt, akár Zsuffa Miklós mérnököt említem — ők patronálnák bennünket, ők mindent megtettek értünk. Ez meglátszik az eredményein­ken is. Ha rossz volt a leve­gő, intézkedtek. Rossz volt a vitla, kicserélték. Szóval nem is ebben van a hiba — más —, s most már ő is gon­dolkodik, hogyan adjon a fel nem tett kérdésre választ. Segítségére Kovács József siet, ő veszi át a szót: — Fejlesztjük mi szakmai képzettségünket is, — szövi tovább Langa elvtárs gondo­latát. Hárman már befejezték a gépkezelői tanfolyamot. Most járok én is, harmad- magammál. Szarvas Laci, aki munkásőr is, most járja a VIII. általánost. Szóval meg­teszünk mi mindent, de még­is az az érzésünk, hogy eb­ben az évben sem nyerhet­jük el a szocialista brigád cí­met. — Azért mégsem tettünk meg mindent, — vág mind­járt a szóba a szavában is megfontolt idős brigádvezető. Hogy is álltok ti a politikai oktatással? — Csegöldi Sándorék jár­nak! — mondja Nagy László. — És te, ti? — így Langa. — De maga se! Maga a bri­gádvezető, Gyula bácsi! — No, szóval ez a baj. Tud­juk mi, csak eddig nem mer­tük magunknak se bevallani. — De volt-e itt valaki, aki azt mondta volna, hogy no, elvtársak, ti sokat megtesztek A munkaidő — elsőrendű, társadalmi tulajdon Megyénk négy legnagyobb ipari vállalatánál az igazolat­lan hiányzások és a beteglét­szám növekedése miatt több mint 173 millió forintnyi ér­ték esett ki a termelésből az elmúlt év során. Ebből az összegből 1156 kétszoba össz­komfortos lakást lehetne épí­teni Salgótarjánban. Ez az összeg annyi, mint a Salgó­tarjáni Üveggyár másfélévi termelési értéke. Csak ez az egyetlen adat is igen nagy erővel bizonyítja, hogy a munka termelékenységének emelése szempontjából — a műszaki színvonalnak, mint fő eszköznek a növelése mel­lett — milyen nagy szerepe van azoknak a tényezőknek, amelyék általában a munka- szervezéssel és különösen a munkafegyelemmel, a munka­idő jobb kihasználásával függnek össze. Termékek tonnáiban és forintok millióiban mérhető le, hogy a munkaidő milyen elsőrendő társadalmi tulajdon. Jó és gazdaságos kihasználá­sa hozzájárul az ország anya­gi javainak fokozottabb gya­rapításához, az életszínvonal emelése alapjainak jobb biz­tosításához. Megyénk iparára is áll az a megállapítás, hogy a régi tőkésvilág fegyelme, az éhség, és a korbács fegyel­me már nincsen meg. Vi­szont az új, az öntudatos szo­cialista fegyelem még nem szilárdult meg. Kétségtelen, hogy a szocializmus építésé­nek körülményei között egy­re több szép példáját talál­hatjuk az újtípusú fegyelem kialakulásának. De az is igaz, hogy még él és hat a régi letűnt világban kialakult élet- szemlélet, felfogás. A most soronkövelkező nagyszabású gazdasági építőmunka meg­valósításának fontos követel­ménye* hogy a dolgozók túl­nyomó többségére támaszkod­va, hasznosítva a szocialista brigádok és az üzemi törzs­gárda erejét, kialakuljon az új körülményeknék megfelelő új fegyelem is. Egy évvel ezelőtt kezdték meg a két szovjet gyárt­mányú automata üvegfú­vógép szerelését a Salgótar­jáni Üveggyárban. Az azóta a cím elnyeréséért, jól dol­goztok, fejlesztitek szakmai képzettségeteket, baleset, hiányzó már két éve nincs a brigádban, de egy még hiány­zik. Ez meg az lenne, hogy járjatok politikai oktatásra is. Igaz-e, nem volt itt senki — s belehevül a mondókájá­ba Kovács József. — Azért ezt így mégsem mondhatod. Volt erről szó, csak mi sem erőltettük meg magunkat — tette rá a pon­tot hanga elvtárs. — Ebben az évben majd másképpen csináljuk — vé­lekedik Kovács Jóska. — Úgy bizony, fiam. Most már tudjuk, hol követtük el a hibát. A csorbát kiköszö­rüljük, de a harcot, a re­ményt nem adjuk fel. Majd tanulunk. Ti is, meg én is. Ránk fér, higgyétek el — ad­ja a jó tanácsot hanga Gyu­la, a brigádvezető. — x — E beszélgetés után már megtörtént a termelési ta­nácskozás. Langa Gyula és brigádja nem nyerte el a szo­cialista címet. Nem is nyer­hették el, mert nem teljesí­tették valamennyi feladatot. De a brigád nem adta fel a harcot. Ha most nem, majd ebben az évben nékik is si­kerül. Csak rajtuk múlik És ők ezt tudják is. Ügy mondják: szocialista brigád lesz még a Langa Gyuláé ... Somogyvári László A munkafegyelem és külö­nösen a munkaidő jobb ki­használása szervesen össze­függnek az egész társadalom és az egyes dolgozók érdekeit illetően. Ez az a politikai alap, amelyen egyértelműen feltárhatjuk a munkásosztály előtt igen nagy felelősségét ebben a kérdésben. Vala­mennyi dolgozó alapvető ér­dekeit sérti például az, hogy megyénkben a táppénzes ál­lomány már hosszabb évek óta az országos átlag felett van. Vajon törvényszerűnek lehet-e elfogadni, hogy egye­sek rendszeresen a hét végén, vagy a hét elején kerülnek táppénzes állományba? Ré­gen ismeretes, hogy a faluról bejáró dolgozók közül néme­lyek már apróbb betegségek­kel is szívesen maradnak ott­hon indokolatlanul hosszú ideig. Elősegíti ezt a helyze­tet az egyes körzeti és felül­vizsgáló orvosok elnéző ma­gatartása, a hatékony társa­dalmi ellenőrzés hiánya. Nem kisebb szerepet játszik ebben az sem, hogy egyes üzemek­ben, mint például a Salgótar­jáni Acélárugyárban, a Tűz­helygyárban, egyes bányaüze­meknél nem teremtenek meg­felelő munkakörülményeket, a vezetők sem ellenőrzik a munkavédelmi rendszabályok megtartását. Fontos tényre hívja fel a figyelmet az is, hogy különösen magas a bal­esetek száma a délutáni és éjjeli műszakokban, erőtelje­sen megnövekedtek az üze- menkívüli balesetek. Iparunk mozgalmi és gazdasági veze­tőinek igen fontos kötelessé­gük, hogy alaposan megvizs­gálják, elemezzék a táppén­zes állomány és a balesetek arányszámában kialákult helyzetet, valamint megfelelő intézkedéseket tegyenek. A munkafegyelem lazulását nem kis mértékben elősegíti a munkaerő hullámzása, amely az utóbbi években szintén növekedett megyénk ipari vál­lalatainál. Ennek oka az, hogy a vállalatok nem tá­eltelt időben sok nehézséget kellett leküzdeniük a gyár műszaki vezetőinek, a gép kezelőinek. Ugyanis az üveg korábbi összetétele nem biz- totsította a gépek zavartalan működését. Most januárban sikerült egy nyugati importból olyan festéket biztosítani, amely megfelel a két gép által támasztott követelmé­nyeknek. Közben felújítást is végeztek az üvegfúvó automatákon. Mindezek eredményekép­pen január 20-tól az egyik, február 1-től pedig már tel­jes kapacitással dolgozik. Az elmúlt napokban a két gépre együttesen meghatározott na­pi 44 000 darabos tervet rend­szeresen túlteljesítik, általá­ban 50—53 ezer palackot gyártanak a gépeken. A ter­mékek mintegy 90—95 száza­léka elsőosztályú. Az automa­ták működése elsőrendű sze­repet játszik a gyár éves fel­adatának teljesítésében is, hiszen az összes termelési ér­ték 20 százalékát ez a két gép biztosítja. A gyár műszaki vezetői most azon dolgoznak, hogy Csehszlovákiából, vagy Lengyelországból szerez­zék be a szükséges fes­tékanyagot, amellyel 60 százalékos megtakarítást érnek el. és nem lesz szükség valutára. A két szovjet automata mellett e hónap elején meg­kezdték egy új lengyel gyárt­mányú üvegfúvógép szerelé­sét is, amelynek próbaüze­meltetését április 15-ig kell megkezdeni. maszikodnak megfelelően a már kialakult törzsgárdára, arra az elég nagyszámú szi­lárd magra, amely sok segít­séget nyújthatna a szocialista munkafegyelem terjesztésé­hez. Egyes helyéken a gazda­sági-műszaki vezetés gyenge­sége, az elhanyagolt munka- körülmények járulnak ehhez hozzá. Ezzel a kérdéssel függ össze a mulasztások és késé­sek csökkentése, a munkana­pon belüli időkiesések leszo­rítása, a bér- és mormafegye- lem erősítése. A munkaidő jobb kihasználása és ezzel a termelékenység növelése ma leginkább a jobb munkaszer­vezéssel, az egész napos hiány­zások csökkentésével érhető el. A Salgótarjáni Acéláru­gyár két üzemében például az ilyen tartalékok feltárásával mintegy 20 százalékkal nö­velhető a teljesítmény. A me­gyei Építőipari Vállalatnál a múlt évben a darabbéres órák 25 százaléka esett ki a termelésből. A munkafeltéte­lek jobb biztosításával ennék mintegy felét realizálhatták volna, amely 10—13 százalé­kos növékedést eredményezne a termelékenységben. A mun­kaszervezés sajnos, ma még elég elhanyagolt gazdálkodási terület, pedig világosan lát­ható, hogy milyen tartaléko­kat rejt magában, milyen ki­hatással van a munkafegye­lemre. Ha mindezt pedig sikerül párosítani a gépek jobb kar­bantartásával, az- állásidő csökkentésével, a napi mun­kaidő minél nagyobbfokú ki­használásával, akkor hamaro­san kiderül, hogy milliókat érő beruházásokat takarítha­tunk meg és a termelékeny­ség emelésére vonatkozó cél­kitűzéseket lényegesen köny- nyebben teljesíthetjük. Jelentős veszteségeket okoz a technológiai fegyelem meg­szegése is, A szénbányászat­ban például a múlt évben számos munkahelyet kellett megszüntetni emiatt. A. gyár­iparban ez a selejtkár növe­kedésében jelentkezik. Az el­múlt évben például Salgótar­ján három nagyüzemében — az Acélárugyárban, az Üveg­gyárban és a Tűzhelygyárban közel 23 millió forintot tett ki a selejt miatt kieső ösz- szeg. Könnyen kiszámolható, hány lakásnak az ára ez: egy kétszoba konyhás ház építési költsége mintegy 150 000 fo­rint. Az 1961. évi tervfeladatok már ismeretesek megyénk ipari vállalatainál. Az előírt feladatok komoly erőfeszítést követelnék. Viszont azt is tudjuk, hogy a népgazdaság anyagi erőforrásaihoz mérten a beruházási keretek igen korlátozottak. A műszaki fej­lesztés belső tartalékainak feltárása mellett a munkafe­gyelem szilárdítása, a mun­kaidő jobb kihasználása az a lehetőség amelyek nélkül az előirányzatok teljesítése szin­te elképzelhetetlen. Az üze­mi párt- és szakszervezeti bi­zottságok, minden kommu­nista, a törzsgárda, a legjobb dolgozók fogjanak össze és kellő következetességgel, ala­possággal lássanak hozzá eh­hez a munkához. Ne marad­janak meg a határozatok meghozatalánál. A felvilágo­sító munka legkülönbözőbb módszereinek alkalmazásával törekedjenek sikerek elérésé­re. A munkafegyelem kérdésé­ben teljes joggal mondhatjuk, hogy iparunk minden veze­tője részéről elérkezett a konkrét cselekvés ideje. Sem a különböző kinyilatkoztatá­sok, sem a határozatok, sem az intézkedési tervek nem mérik le az itteni vezetők munkáját. Elsősorban a gya­korlati tevékenység, az elért eredmény igazolja majd, hogy mennyire veszik komolyan, teszik magukévá ezt a fontos feladatot és dolgoznak meg­valósításán minden erejük­kel. A munkaidő fontos tár­sadalmi tulajdon, amelynek megvédésén dolgozóknak és vezetőknek közös összefogás­sal kell őrködniük. Naponta 50-53 ezer jóminőségíí palackot gyártanak a szovjet antomatagépek ÚJ GÉP SZERELÉSÉT KEZDTÉK MEG A SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁRBAN ÚJULT ERŐVEL...

Next

/
Thumbnails
Contents