Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)
1960-12-28 / 104. szám
1960. december 28. nógrádinépüjsao 7 Mi a neokolonializ Az elmúlt napokban hasznos ismerkedésben volt részünk. A Salgótarjáni Véradó Állomás dolgozói, társadalmi aktívái, orvosok és egészségügyi dolgozók, valamint véradók ismerkedtek meg a szorospataki bányaüzemmel, egy 20 tagú csoport, amely három részre válva látogatta meg munkahelyükön a bányászokat, egykét véradót. Ez az ismerkedés azért volt hasznos, mert ■az egészségügyi dolgozók helyszínen láthatták, milyen a bányász élete. Hasznos volt ez a találkozó azért is, mert így világossá vált a Véradó Állomás dolgozói előtt is, hogy a bányász véradókat kétszeres figyelemmel őrizzék, kísérjék figyelemmel egészségügyi állapotukat. Találkoztunk olyan bányai dolgozóval, akit a vér, a kapott vér gyógyított meg. Véradónak jelentkezett olyan dolgozó is, akinek a feleségét a kapott vér mentette meg. Nem akartunk mi a bányában véradókat szervezni, de az a megbecsülés, amit a véradók iránt tanúsítottak, és a szándék, hogy többen véradók szeretnének lenni, npin- dent felülmúl Ügy hiszem, hogy nagyon szerény leszek, ha egyszerű szavakkal mindannyiunk nevében megköszönöm a Szorospatakon december 15-én 15 órai váltáskor az irodában szolgálatban levő három elvNemrégen költöztünk a Felszabadulás utcába és már először tapasztaltuk, hogy a szemetet nem mindennap viszik el, ez már akkor is kellemetlen volt. Aztán egy ideig megjavult a munka. Ahogy hűvösödött az Idő, megint kimaradt egy-egy nap. Ez most már kellemetlenebb volt, mert a fűtés miatt a sok hamut nem tudtuk hová tenni. Most azonban túlzás, amit Korunkra . legjellemzőbb, hogy öt világrészt átfogó mozgalom bontakozott ki, a béke megőrzéséért, az emberi jogok kiharcolásáért, megvédéséért, a gyarmati rendszer felszámolásáért, a teljes lefegyverzésért. A harc eddigi eredményeit és a további feladatokat szabta meg ez a nyilatkozat, ugyanakkor megmutatja azt is, hogy az imperialisták legfőbb törekvése a haladás akadályozása, még ha embermilliók életébe is kerül az. hogy ilyen ismerettel is gazdagabbak lehettünk. K.—F.-né csinálnak a köztisztaságiak: 17-én vitték el a szemetet és még keddig nem mutatkoztak, vagyis három napi szemetet kellett nagy kínnal tárolnunk. Mi lesz, ha a nagy tél bejön, akkor csak hetenként egyszer viszik el a szemetet? Honnan vegyünk edényt a rengeteg szemét tárolására? Több Felszabadulás utcai lakó nevében: Hajnal László Felháborodással olvastam a kongói, algériai, laoszi imperialista mesterkedéseket, melyek a melegbáború jelei. Helyesen szólít a Nyilatkozat egységbe minden haladó erőt, mert csakis ez lehet az agresszor megfékezésének eszköze, csakis így bizonyíthatjuk be a szocialista társadalom fölényét a lassan, de biztosan pusztuló imperializmus fölött. í”'1 ondoltunk-e már rá, ^ hogy amíg mi igen szürcsölgetjük reggel a kávénkat, este pedig elmegyünk moziba szórakozni a páninkkal — addig például Angolában, Portugália afrikai gyarmatán . a „civilizált" európaiak sortüze oltja ki száz meg száz néger életét, Algériában pedig a nagyvárosok nyílt utcáin elvakult francia nacionalisták pusztítják az arab lakosságot? A gyarmati rendszer — korunk e szégyene — sajnos, még mindig élő valóság; mai napig is több mint százmillió ember senyved gyarmati sorban, megfosztva mindenfajta élet- és vagyonbiztonságtól. De ha a gyarmatokról van szó, a mi korunk nemcsak ilyen szomorú tapasztalatokat szolgáltat. Milyen felemelő érzés például arra gondolni, hogy a második világháború befejezése óat másfél évtized alatt immár mintegy másfél- milliárd ember — az emberiség fele — szabadult fel a gyarmati iga alól. A most záruló 1960-as esztendő első nyolc hónapjában 15 újabb állam vált függetlenné, s ez a szám decemberig 17-re emelkedett. A gyarmati rendszer felszámolásának folyamata tehát: korunk egyik igen fontos tényezője. Amint a 81 kommunista és munkáspárt moszkvai nyilatkozata megállapítja: a gyarmati rendszer teljes összeomlása elkerülhetetlen, s ez történelmi jelentőségét tekintve, a szocialista világrendszer megalakulása óta a legfontosabb jelenség. IMj'inek köszönhető a gyar- mati rendszernek ez a szemünk előtt lejátszódó, hallatlanul gyors összeomlása? Mindenekelőtt annak, hogy a világon 1917-ben megjelent a szocialista rendszer és ez a második világháború után már mint szocialista világrendszer jelentkezett. A nemzetközi szocializmus sikerei hallatlan mértékben meggyorsították a nemzeti felszabadító mozgalmak fejlődését és abban az irányban hatottak, hogy az imperializmus az emberiség nagy része felett elveszítse uralmát. Jegyezzük meg rögtön, hogy itt a gyarmati rendszer, nem pedig az imperializmus ösz- szeomlásáról van szó. A gyarmatok elvesztésével ugyanis az imperializmus nem omlik össze automatikusan. Sőt, a jelen időszak azt mutatja, hogy a gyarmati rendszerrel, a kolonializmussal nem olyan egyszerű a leszámolás, a ko- lonializmus azután is fenn akar maradni, amikor a gyarmatok már politikai függetlenséget kaptak. A gyarmatosító hatalmak „igyekeznek megérteni az idők szavát”, ami azt jelenti, hogy új köntösben bár, de továbbra is rabságukban próbálják tartani volt gyarmataikat. ]Ui tehát az újfajta gyar- matosításnak, vagy ahogyan közhasználatú idegen szóval nevezzük: a neo- kolonializmusnak a lényege? Vannak, akik azt mondják, hogy a neokolonializmus legfontosabb jellemvonása: a gyarmatosító hatalmak együttes, közös fellépése. Mivel az egyes imperialista országok ma már egymagukban nem éreznek erőt ahhoz, hogy fenntartsák a gyarmati rendszert, közösen próbálnak fellépni gyarmati kiváltságaik megvédésére. Szembetűnő példa erre az, ami a volt Belga-Kongóban történik. Itt ugyanis a gyarmatosító hatalmak az Egyesült Nemzeték Szervezetének zászlaját használják fel kalózlobogóként, s így próbálják együttes erővel továbbra is gyarmati igában tartani a kongói népet. A kollektív gyarmatosításnak ezt az eszméjét De Gaulle meg is fogalmazta, amikor egyik beszédében kijelentette: „miért is veszekszünk egymással és miért azon verseny- zünk, hogy ki ad gyorsabban függetlenséget volt gyarmatainak, amikor ha összefognánk egymással, jobban meg tudnánk védeni érdekeinket?” A kollektív gyarmatosítás kétségkívül az újfajta gyarmatosításnak egyik fontos jellemvonása ugyan, de ez mégis csupán a dolog formai oldala. A neokolonializmus- nak nem ez a lényege. A neokolonializmus mindenekelőtt a gyengén fejlett országok gazdasági leigázásának átgondolt rendszere. Ez úgy jelentkezik, hogy az imperialista tőke különböző formában behatol ezekbe az országokba és fenntartja nemzet- gazdaságuk elmaradottságát, illetve a nemzetgazdaságnak csak azokat az ágait fejleszti, emeli a legmodernebb technika színvonalára, amelyekből továbbra Is a legnagyobb profitot húzhatja. A moszkvai nyilatkozat rámutat, hogy a jelenkori gyarmatosítás fő támasza: az Egyesült Államok. Az imperialisták, élükön az Egyesült Államokkal, kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek, hogy új módszerekkel és új formákban fenntartsák az egykori gyarmatok népeinek gyarmati kizsákmányolását. A neokolonializmus rend- kívül sok köntösben jelentkezik, szinte országról- országra változtatja formáját. Egyik helyen az imperialisták gazdasági „segélynyújtás” leple alatt próbálnak újabb pozíciókat szerezni. Másutt a felszabadult országokat katonai tömbjeikbe is be akarják vonni. Ismét másutt színesbő- rű ügynökeiket ültetik a nép nyakára és katonai diktátori rendszereket erőszakolnak a volt gyarmatok lakosságára. De hogyan is maradhatna ki a gyarmatosítók eszközei közül a megvesztegetés? Az imperialisták arra törekszenek, hogy megvesztegessék az újonnan függetlenné váló országok burzsoáziájának bizonyos részét, cinkosaikká tegyék őket a gyarmatok további leigázásában. Meg kell állapítanunk, hogy a gyarmatosítóknak ez a kétségbeesett, de roppant átgondolt és szívós erőfeszítése nem teljesen hatástalan. Gondoljunk csak például arra, hogy éppen ezen a héten az ENSZ-közgyűlés algériai vitájában hat új afrikai állam képviselői Franciaország, tehát a volt gyarmatosító hatalom mellett szavaztak, s elárulták az algériai nép szabadságának ügyét. Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a gyarmati rendszer összeomlásának folyamata korunkban feltartóztathatatlan. S az a tény, hogy az imperialisták továbbra is görcsösen ragaszkodnak gyarmati kiváltságaikhoz és az égvilágon minden módszert igénybe vesznek a halódó gyarmati rendszer új életre- kéltéséhez — legfeljebb csak arra vezethet, hogy az imperializmus még szűkebb területre szorul majd vissza. A népék haragja csak még nagyobb erővel fog majd lesújtani a gyarmatosítókra. mi pedig minket illet, a szocialista tábor országait, a moszkvai nyilatkozat szavaival élve: „valamennyi szocialista ország, a nemzetközi munkás- és kommunista-mozgalom kötelességének tartja, hogy minden erkölcsi és anyagi támogatást megadjon azoknak a népeknek, amelyek harcolnak az imperialista és gyarmati járom alóli felszabadulásukért.” Pincési Pál, áz MTI külföldi főosztályának vezetője Birkás Zoltán, sajtoló, Acélárugyár 0<KXKKKKKK>0<><>0<><>0<KK><X>CKKKK>(X><X>0<K><><XKKK><X>0<XKKK><KKK>0< -0-(>00<H>CK><>0<K>< Albánia újjáéled Geológusok ásványkincseket tárnak fel. Levél a Moszkvai Nyilatkozatról KÉT HÍR — Háromszáz személyes | — Tovább folytatják a bámunkásfürdő építését kezdik nyák korszerű biztosítását a meg a jövő évben Ménként szénmedencében. Ezért a jövő sen. Ezzel a bánya dolgozói- , évben összesen 15 300 folyó- nak egyik legégetőbb prob- I méter vágatot látnak el kor- lémáját oldják meg. | szerű biztosító elemmel. Érdemes életbiztosítást kötni! A statisztika szerint, túlnyomó többségben a biztosítási összeget maga a biztosított veszi fel, s e melleit az életbiztosítás megkötésétől kezdve — nem várt esetekre — gondoskodik hozzátartozóiról. PÉLDÁUL A 40 ÉVES KORBAN KÖTÖTT 20 ÉVES TARTAMÚ, 20 000 FT ÖSSZEGŰ ÉLETBIZTOSÍTÁS HAVI DÍJA 72 FT. A BIZTOSÍTÁSI ÖSSZEGET az Állami biztosító a 20 EV ELTELTÉVEL A BIZTOSÍTOTTNAK, VAGY ANNAK KORÁBBI HALÄLA ESETÉN A KÖTVÉNY BEMUTATÓJÁNAK AZONNAL KIFIZETI. Az életbiztosítás adó- és illetékmentes, két év után kölcsönt lehet rá felvenni, tőkésíthető és visszavásárolható. Kérjen szaktanácsot az Általi Biztosító körzetfetilsyelsjétő!. TJúsz éve dolgozik az ‘ ^ igazságügy területén Kiss Géza, a Salgótarjáni Járásbíróság bírája. Bírói munkakörben is több, mint 10 éve tevékenykedik. Minden hivatás megköveteli és feltételezi a lelkiismeretességet, az alapc : munkavégzést. A bíró tevékenységére ez kétszeresen áll: az ügyek és akták, a paragrafus és törvény mögött látni kell az embert. Az embert, akit nem elbuktatni, hanem talpraállítani kell. Bűnéért elsősorban nem megtorlással kell fizetni, hanem nevelni, nevelni, hogy megmentsük, teljes értékű tagjává tegyük a társadalomnak. E nehéz hivatás gondjairól kérdeztük meg Kiss Gézát, a bírót. — Hosszú időn keresztül nem jutott eszembe, hogy van külön bírói lelkiismeret. Egészen addig, amíg egy kis kolléganőmmel nem beszéltem erről. Ő két heti bíráskodás után úgy nyilatkozott: könnyű dolog bírónak lenni. És akkor jutott eszembe: az igazságügy dolgozóinak nem szabad így felfogni hivatásukat. Nagyon is nehéz a mi dolgunk. — Mert nézzük csak. Asztalomon egy ügy, tíz ügy, száz ügy száraz aktába foglalva. Mögötte mégis ott áll A bíró vallomása az eleven ember. Én mindig úgy érzem, nekem mindenekelőtt azt kell megtudnom, miért is került elém, hogy sodródott ide a bíróságra ez az ember. A törvény elé. Ha először áll előttünk, tálán akkor nehezebb a dolgunk. Sok esetben a múlt átkos öröksége, az emberek régi nevelése a bűn oka. Még sokan nem tudnak megfelelően beleolvadni a szocialista társadalomba, alkalmazkodni a szocialista együttélés szabályaihoz. A kapitalista csöke- vényeket egyre inkább levéti az új élet felé haladó ember. De a magántulajdon-szemlélet okozza, hogy legtöbb esetben társadalmi tulajdon ellen vétőkkel van dolgunk. ]n több mint 10 éves bírói tevékenységemen is le tudom mérni életünk nagy változását. Elenyésző már a nagyobb arányú bűntett. Olyan a légkör a mi életünkben, amely visszatartja az embereket az ilyenfajta magatartástól. A helyes szemlélet egyre inkább terjed az emberek között. — Persze, csak az optimizmusnak van helye, az elbiÉr zakodottságnak semmiesetre sem. Apró-cseprő ügyekkel, a szocialista együttélés elvei ellen vétőkkel rengeteget foglalkozunk. — Beszéljünk egy kicsit a szakmai problémákról is? Jó, rendben van. Ez az a terület, amely a legtöbb vívódást okozza nekem. En a tárgyalóteremben mindig a népköz- társaságot képviselem. Az ismételten visszaeső bűnözőkkel, az osztályellenséggel szemben már a legszigorúbb eszközöket kell alkalmaznunk. De más a helyzét azokkal az emberekkel, akiket a körülmények, a régi szemlélet, vagy ezernyi más, a múltból visszamaradó csökevény juttat a bűn útjára. Egész felkészülésem, az összes előzetes munka ennek szem előtt tartásával történik. Elvünk az: senki se kerüljön ide törvényes alap nélkül. De iő, ha már az ügy előttünk van, a tárgyalásra való felkészülésnél legfontosabb a lelkiismeretesség, az alaposság. Sokszor hiába hagyom benn az irodán az aktát. A fejemben ott marad az ügy, amely éppen foglalkoztat, álmomban, az asztalnál, vagy akár a moziban is birkózom magammal, hogy mire tárgyalásra kerül a sor: rendeződjék bennem minden. Mert az ügyet tökéletesen ismerni kell, okosan, ésszerűen levezetni a tárgyalást. Hogy ezzel kapcsolatban mást ne is mondjak, nem mindegy az nekünk, hogy a dolgozót, akit pl. tanúnak idézünk ide, mennyi időre tartjuk vissza a termelőmunkából. A bírónak a tárgyalás egész menete alatt következetesen „végig kell játszania a szerepét”, semmi sem térítheti el attól, hogy a vádlottal szemben határozott, erélyes, de emberi magatartást tanúsítson. A tárgyalóteremben semmi más nem létezhet számára, csak a tárgyalandó ügy, senki másra nem gondolhat, csak az előtte álló emberekre. — Kívül álló nem is képzeli, milyen rendkívüli körültekintést igényel egy ítélet megindokolása. A törvényadta keretek között sok minden egyebet kell még figyelembe venni. Mindenekelőtt' bármiről is legyen szó, nem szabad elfelejtenünk, hogy mi az emberekért vagyunk, minden cselekedetünk az ő érdeküket szolgálja. Hát körülbelül ennyit jelent bírónak lenni. Ujíaky Mária VÁLASZT VÁRUNK! Miért nem hordják el rendesen a szemetet? Véradók a bányában KÖSZÖNŐ LEVEL e társnak, egy lelkes véradónak: Ludányi Józsefnek, valamint a tröszt vezetőinek,
