Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)
1960-12-24 / 103. szám
8 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. december 24. JOOOOOOOGOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG lOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOGOO DOOOOOOOOOOOOOOGOGKDOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOOOeXDOOC Donászy Magda ELJÖN A KARÁCSONY Eljön a karácsony minden esztendőben, csikorgó hidegben, havas télidőben. Ágán csilingelő jégcsap a kis csengő ... Fenyőillatot küld a zöld fenyőerdő. Csilingel a jégcsap, ha az ágát rázza: öröm száll a szívbe, békesség a házra, A sok kis gyerekszív boldogabban dobog, ha a karácsonyfán égő gyertya lobog. versei KARÁCSONY VAN A szép zöld fenyőfán kigyullad a gyertya. Lacika felsikolt: — Itt a karácsonyfa! — Ide varázsolta édesanyám, apám, szeretettől ragyog minden ezen a fán. Édesapám hozta, anyám díszítette! — harangoz a hála a kis gyermekszívbe. Kérdezem: Lacika! Mi tetszik legjobban? — A szép zöld fenyőfa! hiszen... karácsony van. FENYŐFA Télen csupasz minden ág! réten-völgyön nincs virág. Erdő, mező, kert kopár, még a szél is sírdogál. Csak a fenyő ünnepel. . . Zöld ágain hólepel. Beviszik a szobába, kivirágzik i áz aga. Öltözködési Nemcsak az öltözködés, hanem a színek kiválasztása is gondosságot követel. Sokszor látni fekete hajú, barna bőrű nőt barna ruhában, ami a természet adta színeihez egyáltalán nem illik. Vagy például rossz benyomást kelt vörös hajú nő, piros ruhában. A színek kiválasztását ne az határozza meg, hogy mi jelenleg a divatos, hanem mindig az egyéni adottságok. A szín- harmónia szabályai örök érvényűek, ha tehát ízlésesen és egyéniségünkhöz megfelelően akarunk öltözködni, ezeket a szabályokat mindenkor figyelembe kell vennünk. A barna vagy fekete hajú nők, ha barna bőrűek, leginkább illik a szürke, annak minden árnyalata. Ne riadjunk vissza azzal, hogy öreges, mert a fekete nők szürke holmiban nagyon kellemes jelenségek. Egyébként ez még nem jelenti azt, hogy a ruhát nem élénkíthetjük, ellenkezőleg, megfelelő színű stólái gyöngy vagy egyéni kiegészítő kellék leveszi szigorú, komor jellegét. a fekete vagy barna hajú nők színeihez illik még a szürkéskék, a viola lila, a levendulakék és a zöld halványabb árnyalatai. Ha zöld holmit veszünk fel, arcunkat erősebben tanácsadó fessük ki, mert különben sápadt hatást keltünk. A fehér bőrű fekete nők viselhetnek feketét, a barna szin világosabb árnyalatait, a szürke árnyalatokat. A szőke kreol bőrű nők, ha barna szeműek, előnyös a krémszín, a kék középárnyalatai, a te- rakotta, a sárga és a zöld. Vigyázat, a sárgának csak az aranysárga árnyalata előnyös. A szőke, kék szemű nők leghatásosabb színe a kék valamennyi árnyalata, a meggypiros, a fehér, a rózsaszín és a barna. Vörös hajú, barna szemű nők viselhetnek drappot, különböző barna árnyalatokat, világosszürkét, szürkéskék árnyalatokat és nem utolsó sorban zöldet, ami pasztell árnyalat legyen. A kék szemű, vörös nőknek ajánljuk a homokszínt, a drappot, a halványkéket, a feketét és a szürke minden árnyalatát. Elrettentő például a pirosat és a lilát említjük. A lila egyébként öregít, tehát már azért is előnytelen. Ősz hajú, sötét szemű asszonyok viseljenek kékesszürkét, drappos árnyalatokat, rózsaszínes lilákat, cikláment, sötétbarnát, vagy feketét. KARÁCSONYI mézes 25 deka melegített mézet, 1 egész tojást, 1 citrom reszelt héját, 2 késhegynyi fahéjport, 4- 5 finomra tört szegfűszeget összegyúrva 30 deka liszttel kevert I csomag Váncza-sütőporral. Ujjnyi vastagra nyújtjuk és részben négyzetes alakúra vágjuk, részben különféle vágókkal kiszúrjuk. Vajazott tepsibe tesszük és cukros vízzel megkenve, hámozott mandulával díszítjük. Közepes tűznél sütjük. Sokáig eláll, karácsonyfára is alkalmas, díszítésnek. DIÖSKÜRT 45 deka lisztet 20 deka vajjal vagy zsírral összedolgozunk. Hozzáadunk még 10 deka cukrot, 1 tojást, 1 csomag Váncza-sütőport, kevés sót, 2 kanál tejfelt, 1 kanál rumot és annyi tejet, hogy jól nyújtható legyen. A tésztát három egyenlő részre osztjuk, fél cm vastagra nyújtva, az alábbi töltelékkel töltjük meg. A megkent lapokat összecsavarjuk s tetejüket tojással megkenve, lassú tűznél sütjük. Töltelék: Fél kg örölt diót, 5 deka mazsolát, 1 csomag Váncza- vaníliacukrot, 1 kávéskanál tört fahéjat és 1 marék zselyemorzsát sűrű sziruppal éppen még kenhető töltelékké főzünk. MÓRA FERENC: TÉLAPÓ HARAGJA R égen történt biz, ez régen. Abban az időben, amikor még a tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is is sósabb volt. Virágosabb a tavasz, hosszabb a nyár, ái- dottabb az ősz. Hogy nagyot ne mondjak, nägyobb volt akkoriban a búzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetett diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajában nem fért volna be az ajtón. No, hanem Télapó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában. Akkor is csak olyan öreg volt már, mint az országút, s ha savanyú kedvében megrázta fehér szakállát, egyszerre beborult a víg, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjú-népség, az se tudott egyebet kiabálni, csak azt, hogy kár, oda van a nyár. — Bizony kár — sóhajtoztak az emberek —, mert többet ér egy nyár száz télnél. — Ohohó, ohohó! — sikoltott mérgesen Télapó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz faágak. — Ugyan minek is teremtette a jó Isten ezt a gonosz telet? Virágtördelőnek, madárpusztítónak, emberek sa- nyargatójának? — Hihihi, huhuhu, hahaha — kacagott bele Télapó a kéményekbe, hogy csak úgy borsózott bele az emberek háta. — Hej, de nagy öröm lenne, ha egyszer megenné a farkas a telet! No, hanem erre már csakugyan megharagudott Télapó. Kapta magát, szedte- vette sátorfáját, s úgy elsze- lelt, hogy meg sem állt, míg azok közé a magas, zordon hegyek közé nem ért. ahol a madár sem jár. Ott ütött tanyát, az égnek meredő ormokon, s onnan süvöltözött le nagy bőszen a világra: — Megállj átok, majd hívjátok még vissza Télapót! — Csak azt lesd! — nevettek az emberek. Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az esztendőben. Alig győzték az emberek betakarítani az istenáldást. — Siessünk, emberek — biztatták egymást —, míg Télapó megint a nyakunkon nem ül. Bizony nem jött Télapó, kár volt tőle ijedezni. A napocska szüret után is csak úgy szórta a szikrát, mint aratáskor, nem volt, aki fel- legfátylat teregessen elébe. Tele volt virággal a mező, nem volt, aki letarolja. Tele dallal az erdő, hideg szelek nem kergették el a madarakat. — Nini — örvendeztek az emberek —, nyilván csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének. N em kellett tűzrevaló után járni senkinek. Sütött a napocska úgy, hogy a fák már meg is sokallták. Leperzselődött, leégett róluk a levél. Nem bólogattak lágyan, szelíden, mint máskor, csörgött, csikor- gott, hogy szomorúság volt hallani. — Szánj meg, szánj meg, Télapó — meredeztek a poros levegőbe gallyaikkal a fák —, mert elvesztünk nálad nélkül! Lesült a rét, kiégtek a mezők, meghasadozott a föld, s a csillagfényes, tikkadt éjszakákon föl-fölsóhajtott az égre: — Könyörülj rajtam, Télapó, takargasd be sebeimet puha, fehér hótakaróval. Bezzeg az emberek sem áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántani, vetni. Nagy kínnal, ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette gondjaiba Télapó, nem takargatta be meleg takaróval, puha, fehér hóval. Féreg kiette, egér elhordta, szárazság megölte a drága vetőmagot. — Nincsen vetés, nem lesz kenyér! — sóhajtoztak az emberek és reménykedve tekintettek a magas hegyek felé: hátha mégis leszáll közibük a jó Télapó? D nem szállt ám le, akárhogy könyörögtek neki. Abban az esztendőben nem látták a telet, de nem is ettek a másikban kenyeret. Lett olyan éhség, hogy hullottak az emberek, mint ősszel a légy. Akik megmaradtak, azok nem győztek hálálkodni Télapónak, amikor, megint leszállt a földre fehér ruhájában. — Ö, Télapó, mit ér nálad nélkül a nyár? Télapó jókedvűen nevetett és megígégte, hogy nem haragszik meg többet az emberekre. ha az emberek sem ártják magukat az ő dolgába. Hanem, hogy emlékezetes legyen nekik a lecke, sose nőtt többet a dió olyan nagyra, mint azelőtt volt. Pedig ugye kár? Vízszintes: 1. Ezeket hozta a „Télapó” a legtöbb gyermeknek — folytatólag a vízsz. 24. és 36. sz. sorokban. 10. Se nem ............ ..............se nem szoroz. 11. A rázást csökkenti. 12. Innen kapjuk a vizet. 13. Számnév. 15. Tagadószó. 16. Megszólítás. 16/a. ZIM hangtalanul. 19. Megsokallta. 21. Kötőszó. 27. Edit magánhangzói. 28. Kettőzve bányavárosunk. 29. Bőségesen áraszt. 31. Majdnem Liga. 3. Labdarúgó eredmény felesleges i-vel a végén. Fü ggőleges: 1. Nem kévés. 2. Délutáni összejövetel. 3. Nem ezt. 4. Lát eleje és vége, 5. Y- nal a végén kicsi ellentéte. 6. Megszólítás. 7. Régi népfaj. 8. Helyeslés (i=o). 9. Omladék. 13. Személyes névmás. 14. YZ. 16. Rábeszélés nélkül magára vállalt. 17. Hány óráig? 18. A jó babfőzelékből nem hiányozhat. 19. Búvő magánhangzói. 20. Olivér becézve. 22. Selyem eleje. 23. Ebből folyik a víz. 25. Sporteszköz. 26. Ilyen lap Is van. 29. Férfinév, de fordítva. 30. Tatai Testnevelési Inté- ma fele. 33. Építési anyag. 34. ö< zet. 31. Ugyanaz, mint 29., de M. 35. Európai nép. 37. Kettős- most már nem fordítva. 32. Gyo- betű. GYEREKSZÁJ Két és féléves kisfiam, Tibiké gyönyörködve nézi testvérkéjét, a féléves Ágit, amint éppen felállni készül. A picinek nem sikerül a próbálkozás, visszaesik, és sírásra görbül a szájacskája. • Tibiké sajnálkozva nézi, aztán megszólal: — Édesanyácskám. Amikor én kis Ágika voltam, én is sokat estem? * Még nem volt három éves Gyöngyi, amikor a következő eset történt. Megszomjazott és az édesanyja egy pohár vizet adott neki, amit azonban elfelejtett megköszönni. Hogy rendre szoktassam, megkérdeztem tőle: — Gyöngyikém! A köszönet hol maradt, a zsebedben? — Nincs a zsebemben — mondja nagy komolyan, miután a kisköténye és mackó- nadrágja zsebeit alaposan kiforgatta. * Három és féléves lányommal sétálunk, persze felfedezi a karácsonyi játékkirakatokat, s órákig képes lenne gyönyörködni bennük, kijelentve, hogy ezt is kérem, azt is kérem. Kellene 2—3 ezer forint, hogy az igényeit kielégítsük. Megpróbáljuk elcsalni a kirakattól, végül a szokott módon otthagyjuk és várjuk, hogy utánunk szaladjon. O azonban megszólal: — Anyu, apu! Ha nem jöttök vissza, hazaviszlek benneteket és nem kaptok semmit karácsonyra. KÉT KARÁCSONY Az üzlet forgatagában találkoztam velük. Az egyik egy idős, munkában és szenvedésben elfáradt asszonyka volt. A másik fiatal, fürge, sokat beszélő, vidám asszony. Az idősebb ruhája az egyszerűséget, a fiatalabbé már a kifinomultságot sugározza. Beszédük — bocsánat a hallgatózásért — érdekes volt. Melléjük is szegődtem... — Ugyan, édesanyám... hagyja már abba — szól szinte dühös hangon a fiatal. — Eleget hallottam már, a könyökömön jön ki az egész... — De kislányom, hogy lehetsz ilyen — s mintha bocsánatkérés lenne az idős asszony hangjában, hogy mert valamiről szólni. — Tudom, tudom. Nem volt cipőm, nem volt egy tisztességes ruhám, nem volt karácsonyfám, se ajándékom. Tudom, volt nélkülözés, munkanélküliség ... Ezerszer elmondta már ezt édesanyám — mondja ideges hangon a fiatalabb. — De, ha százezerszer elmondanám, akkor is kevés lenne — s most az anya is felemeli hangját. Akkor talán megértenéd jobban mindazt, ami most körülötted történik — folytatta az idősebbik. Nézz csak szét, mit Iától most itt! De bezzeg akkor... — s mintha észrevette volna, hogy figyelem minden szavát, mintha nékem mondaná, tovább folytatja megkezdett témáját. — Apád munkanélküli volt. Hideg lakásban vártuk a szegényemberek „kisdedét” — mert azt mondták az urak, ő lesz a „megváltó”. Naphosszat mostam, meg foldoztam kis ruhátokat, hogy tiszta legyen az. Akkor a foltos ruha nem volt szégyen. Apád borókafát szerzett az erdőben, azért nem kellett fizetni. Selyempapírt szereztünk, hogy az otthon főzött cukorból díszeket készítsünk. Almát, meg diót csavartunk fényes papírba — ez került a karácsny- fának kinevezett borókára. De, hogy sütemény is legyen, mákos-bobajkát csináltunk. És amikor a kis csengő hangjára megnyitottuk előttetek a szoba ajtaját, ti nagyon örültetek. Nékem meg a szivem fájt, hogy nem jutott többre, hogy nem vehettem ruhát, cipőt, játékot meg más ajándékot. A ti örömötöket, az én szívfájdalmamat hirtelen erős zörgés riasztotta meg. Két csendőr kopogott az ablakon. Azt a fenyőfát keresték, amelyiket valaki' engedély nélkül vágott ki az erdőben. Nem volt helye könyörgésnek, hiábavaló volt a kérés, a csendőrök hajthatatlanok maradtak. Apádat is elvitték — pedig csak boróka volt a miénk... Később összetörve jött haza a csendőrlaktanyáról, s mi meg már annak a szegényes karácsonynak sem örvendhettünk, amit nagyon-nagyon nehezen... — De édesanyám! — szakítja félbe a fiatal lány az anyját, akinek szeméből néhány keserves könnycsepp gördült végig... — nem kíváncsi most erre senki, no meg nem is ezért jöttünk ide. — Könnyű néked, te mindezekre már nem emlékszel. — Nem is akarok ... — Nagy baj ez lanyom... no, de valóban nem ezért jöttünk, s az idős asszony megtörli könnyes szemét, s tekintetével végigsimogatja azt a hajasbabát, amit már kinézett kis unokájának, azt a repülőt, ami körbeforog, azt a legkisebbnek, a Bandikának veszi meg. Gyűlnek a játékok, mind több csomag kerül a két asszony kezébe ... — Mi hiányzik még — kérdi az idős asszony. — A legfontosabb. A játékok már megvannak. De megvesszük Marikának azt a bundacipőt is, amit az előbb néztünk, meg az a télikabát is nagyon tetszik nékem.., — így mondja a fiatalasszony... Jaj édesanyám! Hát magáról, meg a férjemről se feledkezzünk meg. — Jól van, jól... én ráérek. De az urad, az fontos. — öt is meglepjük. Megvesszük helyette a fenyőfát — nem jár majd úgy mint szegény édesapám. S a többivel együtt odatesszük az ő ajándékát is... azt a kesztyűt, meg sálat, amit annyira vár. És a két asszony boldogan elindul, hogy valóra váltsa tervét. S ahogyan elindulnak, az az idős néni — mert kazári volt — a lányának mondta, de rám nézett, s így szólt: — Hej, ha édesapád megérhette volna ezt, ezt a más karácsonyt... (Somogyvári)
