Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)

1960-12-24 / 103. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. december 24.

©OOOOOOOOOOOGGOGOGOOOOOGOOOOOOOOGOGOOOOOOOGGOGOOOOOOO0 GOGOOOOOOOOGOGGOOOGOOGOOOOOOOGGOGOOOGOGOOOOOOOOOOOOOOe OOGOGGOOGOOOOGOGO

MiWVAWVAWAWW^/VWSiVWW\\^^V\WWVVW/»WVW//AWW'MW'WWVWv' J

VIHAR BÉLA:

ANYÁM BETŰI

Este értünk el az iskolába, teli uoZí mór betűkkel a tábla; a padokban asszony, férfi görnyedt, forgatta a füzetet, a könyvet,

Tizenhét fő hajlott a papírra, óvatosan, nagy betűkkel írva, s mint katona fényes győzelmének, úgy örült mind egy-egy betűjének.

Harc volt ez is; az iskolapadban azért ültek az írástudatlan napszámosok, zsellérek, cselédek, hogy legyőzzék, amit a múlt vétett.

Lám az írás! Látom ráhajolva, mintha anyám kézírása volna, s Bosnyák néni tollával ő ír most, messzi sírból rójja a papírost.

Az én anyám csak két osztályt végzett, szaporodtak egyre a testvérek, kellett otthon gyermekpesztrálásra, nem járhatott többé iskolába.

Az életbe így indult anyám el, félbemaradt, suta betűivel, de írása, itt ezek a szárak, mintha most is engem karolnának,

» mintha most is levelét olvasnám,

3 hű szívének jó melege süt rám,

írjad anyám, a kezükkel írjad minden sorát tele a papírnak, vesd a betűt, mint magot a kertbe,

/ térülj vissza hozzánk az életbe;

Bosnyák néni eres kezén által, szállj bírókra anyám a halállal.

Amott az á-n, g-betűn keresztül, két szemednek drága fénye rezdül, — s ahogy nézek most az irkalapra, te mosolyogsz vissza a fiadra.

A lábnélküli cipőtisztító történetét mondom el most... Elneveztem magamban Andrásnak. Mert olyan komoly, tiszteletet parancsoló volt, mint ez a név. Tíz éve, mióta először láttam, nem vettem észre mosolyt az arcán. Sem alázatot, sem szánalmat keltő hangot, amivel munkáját kínálta volna. Ott ült komoly méltósággal mindig ugyanazon a pontján a térnek, s várta némán a vendégeit. Már ismerte őket, ritIroríilf IP ISTTIPrPt.lP'n.

cÁ Labda

percre. Lábai vannak s nem sértődik meg, hogy első pillantásom fényesen ragyogó cipőire esik.

— Igen, igen, én vagyok, a cipőtisztító. Látja a szakmát azért nem feledtem el, ilyen jól kezelt cipőket nem mindenki lábán láthat, mint az enyémen. Magának szívesen elárulom a tisztítás fortélyát.

kintett rá, s felém emelte poharát.

Gyuri régen ott szuszogott a paplan alatt, mi a második üveg bornál tartottunk s éjfél is elmúlt már, mire megismertem Fehér János történetét.

— Apámat soha nem ismertem, anyám a második szülésbe halt bele gyerekéA legtöbbje rohanó, türelmetlen, ideges ember volt. Későn fekvő és későn kelő magányos emberek, agglegények. Andrást tisztelte mind.

Én soha nem tisztíttattam vele a cipőmet. Mégis ismertem őt is, üzletkörét is, hiszen két év óta minden reggel órákat töltöttem el a standjával szemközti építkezésen. Nagyon érdekelt a cipőtisztító élete, mert megfigyeléseim alapján különös egyéniségnek Ítéltem meg őt. S hiába kérdeztem bárkit, mind csak azt felelte:

— Nincs ennek senkije, nem ismeri senki.

Mégsem nyugodtam bele András rejtélyébe. Mikor ott befejeztük az építkezést, vidékre helyeztek. Havonta egyszer kellett a központban megjelennem a legfontosabb teendők megbeszélése végett. És minden alkalommal úgy intéztem, hogy a hajnali gyorssal utazhassam, amely reggel fél hétkor ért a városba. Első utam a térre vitt, ahol a cipőtisztító standjával szembeni kocsmában reggeliztem. Ablakán át figyeltem Andrást fél kilencig, a hivatalos idő kezdetéig. Emberem ugyanolyan szót- lan, mogorva és precíz volt tíz éven át, mint amikor megismertem.

Aztán évekig nem jártam arra, lassan kicsúszott emlékeimből az én különös ismerősöm. Már-már végleg elfeledtem, amikor összehozott vele a véletlen. A régi téren siettem át s beléptem az ismerős trafikba, hogy telefonáljak volt iskolatársamnak: nála szeretnék aludni éjszaka. Meg is beszéltem vele, s már mennék tovább a dolgom után, amikor utánam lépve megfogja karom — András.

— Mi régi ismerősök vagyunk elvtárs. Meg sem ismeri a szegény embert — s már mosolyog. Mosolyog és nevet is a csodálkozásomon, hogy nem jutok szóhoz. Mert nem lefelé kell ránéznem, olyan magas, mint én, szabályosan toporog mellettem, s biztat, üljek le egy

— De... András — csúszik ki önkéntelenül a számon.

— Tudom, mondták nekem, hogy így nevezett el, pedig János vagyok, sőt a fiamnak csak egyszerűen Jancsi.

— A fiának? hiszen — kezdeném megint, de nem hagy beszélni.

— Nem saját gyermekem, de ezt talán már ő sem tudja. Kár, hogy nem ismeri. Most iskolában van, délután pedig rangadó labdarúgó mérkőzésen játszik a párhuzamos osztályok bajnokságán. Tizenegy éves, de ha látná, nem hinné el...

S beszél, beszél. Én meg csak hallgatok az ámulattól, a meglepetéstől. Végre észrevesz.

— Lehet, hogy most nem ér rá, siet valahová. De szeretném, ha egyszer meglátogatna az otthonomban minket. Éveken keresztül figyeltem magát.

— Aztán eltűntünk egymás mellől. Nekem lábam nőtt, s most trafikos vagyok. Hála a nagyságosnak, aki ötvenhatban itthagyta ezt a boltot s kirepült a lányához Hamburgba.

Mondaná, kérdés nélkül és erőszakosan, de nekem mennem kell, várnak egy fontos tárgyalásra, s fáj, hogy olyan ez az élet, mint egy menetrendszerű gyorsvonat. De hirtelen ötletem támad.

— Ide figyeljen barátom, adjon egy telefonérmét, lemondom a szállást volt iskolatársamnál és magukhoz megyek éjszakáj-a. Régi adósságunk van nekünk egymással. Azt hiszem, most törlesztenünk kell.

.. .Este Gyuri, a fia tartott szóval. Délután rúgott két gólt, mégis elvesztették a mérkőzést. Azt magyarázta, hogy „hézagos” a védelmük, „egyénieskedők” a csatárok, s ráadásul a bíró sem volt pártatlan.

— Jancsi kéne nekünk edzőnek, de nem vállalja — tájékoztatott okosan, kicsit neheztelően Jancsi — apa miatt.

Az büszke mosolyai tévéi együtt, akinek szintén nem lett volna apja. Én ötéves voltam, akkor lelencbe adtak nagyszüleim. Mire felnőttem, s onnan kikerültem, ők sem éltek már.

— Tizenhatéves koromban gyári segédmunkás lettem. A magam ura. A grundokon még rongylabdával fociztunk, de itt már igazi futballcsapat volt s én hamarosan neves játékossá váltam. A sport minden ágát kedveltem, s hosszú távon nem egy bajnokságot nyertem. Komoly helyeken kezdtek rám felfigyelni. Jól is kerestem, szerelmes is voltam már. Nősülni akartam, amikor kitört a háború.

Öntött, ittunk. Izzóvá vált a hangja.

— Aztán egyszer, nyomasztó és kínosan hosszú eszméletlenség után kórházi ágyon ébredtem fel. S elátkoztam azt az ébredést ezerszer! Az istent, az életet, a háborút, az egész piszkos világot meggyűlöltem, amiért az az akna nem az egész testemet forgácsolta szét, ■csak a lábamat vitte el. Csak a két lábamat: a mindent, emberségemet, fiatalságomat, j övömet. A lábaimat, amelyeket annyi sokan büszkén tartottak számon.

— Könyörögtem, hogy lőj- jenek agyon. Bolondnak néztek. Megvettem pénzért kórházi társaim mindenféle gyógyszerét s marékszámra zabáltam magamba, hogy elpusztuljak a méregtől. Észrevették és gyomormosást kaptam. Vaságyam végéhez törülközőt kötöttem s aztán a nyakamra hurkolva levevettem magam az ágyról, hogy megfulladjak. Nem sikerült.

— A Margitszigeten fákra függesztett hálószerű függő- ágakon ringattak minket, lábnélküli hősöket, amikor 42 tavaszán hazahozatott a kormányzó, hogy a • haza mártírjaiként mutogathasson további ifjak elbolondításá- ra. Ügy mutogattak ott minket, mint az állatkerti majmokat. Egy ezredes hadnagy fia is ott csüngött köztünk lábak nélkül s mikor apja meglátta úgy, szolgálati

pisztolyával lőtte főbe a fájdalom irtó ösztönével. Óh, szidtam a sorsot, hogy nekem nincs ilyen apám.

— A hősi bemutató hamar

végétért. Újabb, még kegyet- lenebbül megcsonkított ezrek érkeztek a frontokról s már ez nem volt jó propaganda akkor. Szétszóródtunk. Én nem mertem tudatni a

lánnyal, hogy vagyok. ő

nyílván talált mást magának, mert soha nem keresett. Ma sem tudom mi lett vele. Egyedül maradtam. Nyomorogtam. A háború már itt dühöngött az országban s

velünk senki nem törődött. Ismerőseimmel, barátaimmal nem találkoztam, azok is ki tudja, merre jártak. Hírnevem elszállt. Azaz, hogy mégsem egészen.

— Azon a téren magam- fabrikálita karácsonyi játékokat árultam negyvennégy telén, mikor megismert volt gyáram öreg portása. A vasúti várótermeket ezután az ő konyhájával cseréltem fel. Itt ért az ostrom is. Az öreg valamikor suszter volt, s hogy állt a gyár, elővette újra a kaptafát. Én segítettem neki. így lettem cipőtisztító. A többit tudja, ötvenhatig. Azóta nem találkoztunk.

— Hát én ott éltem a standon, amit kerestem, elég volt. Szállásom volt az öreg Grúbernál. Mikor * meghalt, a lánya és veje nem engedtek el. Olyan voltam náluk, mint a családtag. Gyermekük, a fiam, akkor volt hétéves, már iskolába járt. Focizni szeretett s én magyaráztam, mit hogyan csináljon. Nagyon megszeretett a kis Gyuri. Az apja katonatiszt volt. Az ellenforradalom pusztította el anyjával együtt.

• — Gyurika egyre várta őket s a labdát, mit apja Ígért neki a fenyőfa alá. Én vettem meg a labdát, s azt hazudtam, apja küldte, mert háborúban van, anyja meg kórházban. Azóta már tudja szülei történetét. Én meg apa lettem. Kértem, hogy nevelhessem a gyermeket, ezt megengedték. Apja után nyugdíjat is kapok. Lábat csináltatott nekem az állam, s trafikengedélyt kaptam. Felelős ember vagyok. Van célja az életemnek. Gyuriból futballista lesz. Az én fiam.

— Most egy ismerősömmel készíttettem neki fehér színű futball-labdát, mert ilyenre fájt a foga. Ez lesz az én karácsonyi ajándékom. S tudom, hogy néhány év múlva látni fogom őt a stadion zöld gyepén is.

— Ez a gyermek már nem csalódhat úgy, mint valamikor én.

Kondorosi János

Boldog vagy-e, András?

Bóldog András még sohasem érezte olyan boldogtalannak magát, mint egy évvel ezelőtt. Agitátorok kezdték járni a házakat s arról beszéltek a gazdákkal, hogy változtatni kellene eddigi életükön, lépni kellene egyet előre, meg kéne alakítani a faluban is a termelőszövetkezetet.

A szervezők eljutottak Bol- dogékhoz is. A gazda tettetett szívélyességgel fogadta őket s hosszú beszélgetés után kijelentette:

— Nem, kedves elvtársak, nem írom alá a belépési nyilatkozatot!

— De gondolja meg jól! — hangzik az egyik agitátor közbeszólása.

— Nagyon jól meggondoltam. Nincs ezen mit gondolkodni. Én elismerem, hogy a párt és a kormány jót akar, de én nem akarok részesülni belőle.

Amikor a kapuban kezet fogott a két szervezővel András bácsi, még hozzátette: *—< Nem! Hozzám ne is jöjjenek, én nem írom alá úgysem!

Másnap reggel ugyanúgy, mint máskor is, az ötórai harangszó már az istállóban találta. Soha nem szokta megfigyelni, hogyan szól a harang, most mégis megállt az istállóajtóban és fülelni kezdett:

— Bol-dog And-rás ne lépj még be! Bol-dog And-rás nem lép még be! — kongatta a harang.

— Butaság! — mormogta maga elé. — Képzelődsz András, képzelődsz!

A gondolat, a harang szavából kiolvasott mondat nem hagyta nyugodni. Idegesen végezte munkáját. Egy óra múlva újra megszólalt a harang, s ő figyelni kezdte:

— Bol-dog András ne lépj még be! Bol-dog And-rás lépj még be!

— Igen, még a harang is azt mondja. Nem! Nem is lépek be! — Egész nap a fülében csengett a harang szava. Este azzal búcsúzott a szervezőktől, hogy nem lép be.

Nagyon keserves éjszaka szakadt András bácsira. Órákon keresztül nem jött álom a szemére. Tehetetlenül forgott az ágyon. Ügy hajnali három óra tájban felült az ágyon, villanyt gyújtott s nagyokat ásítva ült magába roskadva.

— Nincs Wiás mód — mondta szinte Hangosan —, elmegyek a Julisékhoz Szatmár- ba, $ nem jövök csak akkor vissza, ha ez az átszervezés befejeződött.

Felesége helyeselte a tervet, szerinte is ez az egyik legjobb módja a szövetkezetbe való belépés elkerülésének, mert azért azt szégyelte volna, amit a Kovács Báli tett. Amikor megjelentek a szervezők, bebújt a tyúkólba. Szabó Barna meg a szalmakazal mögött fagyoskodott, míg a szervezők el nem hagyták a házat. Boldog András sokkal büszkébb ember volt annál, hogy az ilyesmit megtegye. Szégyellte volna a falu előtt Viszont nem szeretett kétszer sem beszélni. Ha egyszer megmondta, hogy nem lép be, akkor nem lén be, akkor sem, ha százan jönnek kérni erre.

így született meg a Szat- már megyei utazás terve. András bácsi azonnal felkelt, s a máskor annyira ellenkező Róza néni készségesen segített a készülődésnél. Az állomáson a hatórást vonatnál így búcsúztatta:

— Csak maradj nyugodtan! Segíts annak a szegény asszonynak — pedig ki nem állta sógornőjét —, s csak akkor gyere haza, ha majd hívlak!

A vonat egyenletesen gyorsulva falta a kilométereket.

Az egyhangú téli tájat nézve semmi sem tudta figyelmét lekötni András bácsinak. Amint egy emelkedőn kapaszkodott felfelé a vonat, a vonat köhögéséből a következőket hallotta:

— Boldog András nehogy belépj! Boldog András nehogy belépj!

András bácsi nyugtalanul felállt. Bosszantotta a felfelé kapaszkodó vonat köhögése.

Szörnyű, még a vonat is a termelőszövetkezetre emlékezteti. Egy idő múlva leült, s mikor a vonat gyorsabban kezdett haladni, a kerék kattogásából azt hallotta:

— Ne lépj be! Ne lépj be! Ne lépj be!

András bácsinak egy örökkévalóságnak tűnt az út, hát még a tétlenségben eltöltött szatmári napok.

Egy hét múlva indult haza. Amikor a falu szélére ér, észreveszi, hogy a község szélét jelző tábla alatt már ott a felírás: termelőszövetkezeti község. Tehát mégis az lett — mormogta a bajusza alatt, majd hozzátette — de Boldog András még nincs benne, s nem is lesz soha!

Másnap a tanácsházára hívatták a földrendezők. A ta-