Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)

1960-12-03 / 97. szám

1960. december 3, NÓ8RÁD1 NlPÜttA» 5 Holdanként 12-16 ezer forintot is jövedelmezhet a vöröshagyma levél leszárad, és megindul a hagyma valódi levelének fej­lődése. Megfelelő gondossággal, hozzáértéssel elérhető, hogy a hagyma holdan­A vöröshagymát ma már a világpiacon exportálóként je­lentkező országok kivétel nél­kül magról termelik. Azért, mert az így termelt vörös­hagyma olcsóbb. Igen fontos, hogy ezt megyénk termelőszövetke­zetei is felismerjék, ugyanis több helyen sze­retnének vöröshagyma ter­meléssel foglalkozni. Ha a vöröshagymát magról termelik, nincs annyi munka­erőre szükség, mint ellenkező esetben. A magról termelt vörös­hagyma termelése akkor lesz sikeres, ha decemberben vet­jük, s a talaj felszínét si­mára dolgozzuk. A hagyma rendkívül érzékeny, a talaj tömődöttségével szemben. A vetés előnye, hogy a mag korán csírázásnak indul, és a hosszú tenyészidő biztosítja a megfelelő fejlődést és beérést. Katasztrális holdanként 3 ki­logramm vetőmagot használ­junk fel és a vetés mély­sége 3 cm legyen. Kora ta­vaszi vetés esetén a tala j- előkészítés az őszi mélyszán­tással kezdődik, s mihelyt ta­vasszal megindulhat a mun­ka, apró, morzsalékosra ké­szítsük el a földet. A ta­vaszi vetés végső határideje február vége. Ebben az idő­szakban a vetőmagszükséglet kh-ként 5 kilogramm. Tavasz- szal a vetés mélysége ne le­gyen több 1—2 centimé­ternél, hogy a csírázás hamarabb megindulhas­son. A decemberi vetést a fa­gyok elmúltával hengerezni kell. Tömött talaj esetén szö­ges hengert alkalmazzunk, mert ezáltal a csíranövények levegőhöz jutnak, gyorsabb lesz a kelés. Amikor a so­rok már jól látszanak, és a talaj állapota azt megengedi, el kell végezni az első sara- bolást. A sorközi munkát, ha lehetőség van, géppel végez­zük. A hagyma akkor igény­li a legnagyobb figyelmet, gondosságot, mikor vékony, meggörbült levelét kihozta. Ekkor kell elvégeznünk a gyomtalanítást, ha szükséges több esetben is. A kelés után 8—10 nappal a hajszálvékony ^wwyvww^yvwwvwwwwwvwvwwvwvwwvwvwwwwvwvw^^^^w Szerfás építkezések Megyénkből az ősz folyamán mezőgazdasági szakemberek tanulmányozták a Dunántúlon a szerfás építkezéseket. ként 60—100 mázsa ter­mést adjon. Ez pénzben azt jelenti, hogy 12—16 ezer forint jövedelem­hez jut ilyenformán holdan­ként a termelőszövetkezet. A tojás és baromfi felvásárlási terv teljesítéséért A földművesszövetkezetek­nél ezekben a napokban tár­gyalják meg a választott szervek és a dolgozók a héhalmi földművesszö­vetkezet igazgatóságának és felügyelő bizottságá­nak felhívását a barom­fi- és tojás felvásárlási tervek teljesítésére. A tervek teljesítése megye- szerte nem látszott biztosí­tottnak, és ez a lakosság el­látása szempontjából érez­tette hatását. Tág teret en­gedett a kofakereskedelem­nek, lelkiismeretlen egyének látva, hogy a boltokban nem kapható mindig tojás, ma gas árakat alakítottak ki a piacokon. A héhalmi föld­művesszövetkezet választott vezetősége felmérve a hely­zetet, elhatározta, hogy a terv maradéktalan teljesíté­se, az ellátás zavartalansága érdekében, példamutatásán keresztül serkenti a földmű­Ä mezőgazdasági szakmunkásképzés feladatai megyénkben vesszövetkezeti tagságot ar­ra, hogy a saját szükség­leteiken felül jelentkező to­jást és baromfit, a földmű­vesszövetkezeti felvásárlónak adják el. Vállalták, hogy egyénenként 50 darab tojással és 5 kilogramm baromfival járulnak hozzá a tervek tel­jesítéséhez, s felvilágosító munkával harcolnak a kofa­kereskedelem ellen. Példájuk követésére felhívással fordul­tak a megye valamennyi földművesszövetkezetéhez. A felhíváshoz elsőnek a hugyagi földművesszövetkezet vezető­sége csatlakozott. Vállalta, hogy tojásból már december 15-ig 100 százalékra teljesíti ter­vét. Egymásután jelentették csat­lakozásukat a magyargéci, a nógrádmegyeri, a pataki, a szurdokpüspöki és a drégely- palánki földművesszövetkeze­tek is. Jövőre is nevelnek baromfit A berceli Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben a jövedelem jelentős részét az idén is az ál­lattenyésztés adja. A szarvas­marhaállomány és sertéstenyész­tés fejlesztése mellett gondot fordítanak a baromfinevelésre is. A terv szerint ez 130 ezer forint jövedelmet jelent a termelőszö­vetkezetnek. A termelőszövetkezetben az a vélemény alakult ki, hogy a kö­vetkező év tervkészítésénél is fi­gyelembe veszik ezt a viszony­lag gyorsan és jól jövedelmező állattenyésztési ágat. A szügyi túl esete A termelőszövetkezet kor­szerű majort épít. Az új sta­bil 50 férőhelyes istállóba már bekötötték a fejőste­heneket, a szerfásistállókba a juhokat, sertéseket helyez-, ték el. Csak a nagyüzemi kút megépítése késik. A kútásó kisiparos hét és félméter mélységben futóho­mokrétegre akadt. A kitódu­ló homok helyén nagy üreg keletkezett, ami beomlott: összezúzva a kút falát. Ki tehet ilyesmiről? Elsősorban a Beruházási Iroda szakembere. Nem ren­delte el a próbafúrást. Ez pedig tervezési hiányosság! A szövetkezet vezetői is mu­lasztást követtek el. Ismer­ték a helyi talajviszonyokat, s mégsem követelték a pró­bafúrás elvégeztetését. Ez a gondatlanság 35 000 forint többletköltséget oko­zott a szövetkezeti közösség­nek! Sajnos a tsz vezetői nem okultak a tangazdaság kárán, amelyet hasonló baj ért — saját kárán jobban okul az ember?! Az utóbbi években tanúi vagyunk a me­zőgazdaság forradalmi átalakulásának. A nagyüzemek kialakulásával a mezőgazdaságba is betör a gépi technika, amint betört az iparba is, az ipari forradalom idején. A kisüzemi parasztgazdaságok univerzális, mindenhez egy keveset értő munkáskezet igényeltek, s így nem nevelődhettek ki a mezőgazdaság specialistái. A modem nagy­üzemi gazdálkodás viszont olyan szakmun­kásokat igényel, akik a mezőgazdaság egy- egy szakmáját alaposan ismerik, az új ter­melési feladatok megoldásához jól értenek, az egyes munkafolyamatok ok és okozati összefüggéseit meglátják. Általában tehát művelt szakmunkásokat igényel a modem nagyüzemi mezőgazdaság. A mezőgazdasági szakmunkásképzés fon­tosságát az előrelátó emberek már régen, de különösen a felszabadulás utáni években, a termelőszövetkezeti mozgalom megindu­lásakor komolyan felvetették és sürgették. Sajnos, a szakmunkásképzés megindulása mégsem történt meg időben, s még ma is a kezdő lépéseknél tartunk. A kezdeménye­zés pár évvel ezelőtt az állami gazdaságok­nál indult meg a felnőtt dolgozóknál és fia­taloknál egyaránt. Az eddigi eredmény már­is sokat ígér, bár még mindig vontatottan megy a szakmunkásképzés. Ha megyénkben — főleg termelőszövetke­zeteinkben — vizsgáljuk a szakmunkáskép­zés helyzetét, elszomorító a kép. Sajnos, nemcsak a szakmunkáshiány, de általában a tanult, képzett szakemberhiány is komoly probléma. Az elmúlt napokban történt fel­mérés szerint a tsz-elnökök közül 3 százalé­kának van felső- és középfokú mezőgazda- sági képzettsége, 17 százalékának alsófokú, 33 százalékának pedig ezüstkalászos tanfo­lyama van csak. A többinek — 47 százalé­kának — semmilyen mezőgazdasági képesí­tése nincsen. Az agronómusoknál sem sok­kal jobb a helyzet, mert 41 százalékának itt sincs semmilyen mezőgazdasági végzettsége. A rövid időre kihelyezett agronómusok lét­számát is figyelembevéve 13 százalékának van felsőfokú, 29 százalékának középfokú és 16 százalékának csak alsófokú és ezüstkalá­szos tanfolyami végzettsége van. A brigád­vezetők mezőgazdasági képzettsége szintén nagyon rossznak mondható, összesen csak 7-nek van valamilyen mezőgazdasági iskolai végzettsége, a felének ezüstkalászos tanfo­lyama van, s jó felének semmilyen mezőgaz­dasági végzettsége nincsen. A termelőszövet­kezet többi tagjának már alig-alig van vala­milyen előképzettsége. Nem egészen 1 szá­zalékának van csak mezőgazdasági iskolája, s körülbleül 5 százalékot tesz tó azoknak a száma, akik ezüstkalászos tanfolyamot vé­geztek. Rövid cikkemben a mezőgazdasági szak­emberképzésnek csa'k egy területével, a szak­munkásképzéssel és a megoldandó felada­tokkal kívánok foglalkozni. A szakmunkás- képzés fontosságáról a bevezetőben már ír­tam. Meg kell említeni azonban azt is, hogy bármilyen fontos ez a kérdés, mégis vannak ellenzői, akik ma is úgy gondolkodnak, hogy a mezőgazdasági munkához nem kell külö­nösebb szaktudás, „csak kapálni kell tudni és kapálni mindenki tud”. Ilyen véleményt csak szűklátókörű emberek vallhatnak, vagy azok, akik nem ismerik a modern nagy­üzem mai módszereit, s nem utolsó sorban azok, akik ellenzik a nagyüzemi gazdálko­dás megvalósítását. Az első feladat tehát ennek a helytelen nézetnek, a mezőgazdaság fejlődését gátló szemléletnek leküzdése, hogy a kisparcel- lákból alakult nagy gazdaság csak akikor nevezhető nagyüzemnek, ha ott tért hódít a gépesítés, a technika, a tudomány, ha na­gyobb szakértelemmel, minél több szakmun­kás beállításával fokozódik a munka terme­lékenysége, a gazdálkodás jövedelmezősége. Társadalmi üggyé kell tenni a mezőgazda- sági szakmunkásképzést, s társadalmi elis­merést kell kapni a mezőgazdasági szak­munkásoknak, a köztudatba kell vinni, hogy milyen új mezőgazdasági szakmák alakultak ki rövid idő alatt, A másik feladat felnőtteknél és fiatalok­nál minél több jelentkező 'biztosítása, s olyan szakmák felé való irányítása, ame­lyek kevésbé kedveltek. Nem elég ugyanis, hogy csak a kertészet, vagy a gépesítés ágá­ban képezzünk szakmunkásokat. Nagyon fontos, ugyanolyan fontos, hogy a növény- termesztés és állattenyésztés minden ágában meginduljon a képzés. Ma már ugyanis a nagyüzemi növénytermesztés sem képzelhető el jó szakmunkások nélkül, s nem úgy kell felfogni, hogy a képzés itt a kapálás okta­tásából áll csak. Az állattenyésztésben pe­dig egészen új helyzet előtt állunk. Az ál­lattartás gépesítése, a szabadtartás például a szarvasmarhatenyésztésben eddig ismeret­len feladatok elé állítja a gazdaságokat, a dolgozókat. Ezen második feladat megvalósítása ér­dekében a felnőtt dolgozóknál a harmadik éves ezüstkalászos tanfolyamókat kell szé­les körben propagálni, jól előkészíteni, s minél nagyobb számban beindítani már eb­ben az esztendőben. A fiatalok szakmun­kásképzése — a tanulóképzés — beindítása érdekében pedig vagy azt a megoldást kell megvalósítani, hogy a tsz fiataljait a megye állami gazdaságaiba kell tanulóként leszer­ződtetni minél több szakmában, vagy ki­jelölni járásonként olyan termelőszövetke­zetet, ahol a leszerződött tanulók gyakor­lati képzésének, foglalkoztatásának előfelté­telei megvannak. Amennyiben ilyen nincs, akkor pedig a legnagyobb támogatás bizto­sításával teremteni kell ilyen termelőszövet­kezeteket. Az évenként 3 hónapos elméleti képzés egyelőre megoldható a megye két mezőgazdasági szakoktatási intézményében. A harmadik feladat az anyagi ösztönzés biztosítása a termelőszövetkezetekben, 3 szakmunkásképzés elősegítése érdekében. Itt már vannak követendő példák. Sok ter­melőszövetkezetben külön szakmunkásbére­zést, munkaegység jóváírást vezettek be. Helyes volna, ha megyénk termelőszövetke­zetei is követnék ezt a módszert. Minden bizonnyal meg volna az eredménye ezen. módszer bevezetésének. Nemcsak a létszám volna így biztosítva, de a munkatermelé­kenység is emelkedne, a jövedelmezőség is fokozódna az ilyen előrelátó termelőszövet­kezetekben. Tóth István Esti beszélgetés, sok tanulsággal Egyre több a szerfás épület megyénk termelőszövetkeze­teiben. Képünkön: a cserhá surányi Szabadság Tsz szerfás sertéshizlaldája. Ügy mentem be Erdőtar- csára, hogy riportot írok. A dolog azonban nem úgy si­került, mint ahogy magam­ban elképzeltem. Beszélgetni azért beszélgettünk, sőt mi több, parázs vitától volt fű­tött a levegő, csakhát a jegy­zetfüzet, meg a ceruza nem került elő. Este volt már. Benn az is­tállóban villany égett, sápadt fénye kivetődött az udvarra. A fénykévében emberek mo­zogtak. Benn az istállóban a villany alatt is emberek áll­dogáltak. Lehettek nyolcan- tízen, szövetkezeti gazdák mind. A munkáról, a közös munkáról folyt a szó. — Hogy megy? — tette fel a kérdést önmagának az egyik s válaszolt is rá azonnal. — Mehetne jobban is. Csakhát nincs pénz, előleg, nem nagy a munkakedv ... Lassan oda jutunk, hogy cipőre, meg ru­hára sem telik... Komoly, súlyos szavak, amelyek valósággal belerob- banj^f ft, csendbe, amely ér­kezésemet fogadta. Döbben­ten tettem fel a kérdést: — Miért?! — Mert nincs pénz. — Nem ad a bank! — Tönkremegyünk így! Így zuhogott felém a sza­vak áradata. Kérdőn néztem a szövetkezet elnökére. Az megértette a ki nem mon­dott szavakat, s a válasz nem késett soká. — Hitelt törlesztettünk ... Rövidlejáratút... 250 ezer forintot... — lassan, tagoltan beszélt. — De itt lesz majd a burgonyáért a pénz... Abból fizethetünk előleget. — Fizethetünk, ha hárman megint összeálltok, s adtok hozzá pénzt, — nevetett fel keserűen az egyik szövetke­zeti gazda. — Mert a burgo­nyáért kapunk is, meg nem is... Abból nem igen futja az előlegre. Hej! — sóhajtott fel egy magas, fehérhajú ember. — De más is volt akkor, míg magunknak dolgoztunk ... 20—30 ezer forintokban be­széltünk ... Az igen, de — emelte fel hangját — akkor dolgoztunk is... — Most talán nem megy a munka? — próbálkoztam, s vártam a hatást. — Dehogynem. Megy az — mondják egyszerre többen is. — Mert hogy a föld ugyan­az. Az emberek .is dolgoznak, a gép is segít,.., csak azért mondom... — Az az igazság — kap­csolódott bele a beszélgetés­be egy sötétsapkás fiatalem­rázta az egyik szövetkezeti gazda, és a többiek bó­logattak hozzá. Különösen akkor nem rossz az eredmény, bér, aki eddig szinte szótla- ha azt is figyelembe vesszük, nul rakta a takarmányt az bogy az idén igen komoly állatok elé, — hogy egy ki- erőfeszítéseket kellett ten- csit túllőttünk a célon. Elő- niök a közös állatállomány re szaladtunk ezzel a sző- elhelyezésére, megteremtésé- vetkezetesítéssel! — Maga- S mindez pénzbe kerül, biztosan, szinte fölényesen — De ezt meg kellett ten- dobta a szavakat. — Aki azt nünk, erre szükségünk volt mondja, nem így van, az — így nyugtázta ezeket a dől­ném mond igazat! — tüzel gokat, amikor szóba került tovább. Aztán magyarázni a szövetkezet egyik tagja, s kezdte, szinte ellentmondást ebben a 'mondatban benne nem tűrő hangon, hogy ő voltak a tervek, az elgondo- már csak ismeri a helyzetet, lások is, amelyeket a szövet- Gépkocsivezető, csaknem az kezeti gazdák a jövőben va- egész országot bejárta, de jó lósítanak meg. Hiszen szere- szövetkezetre alig-alig akadt, tik ők a földet, szeretik a munkát. Csak most még járat- Ahogy hallgattam ezt a ianok ezen az úton, s nem pattogó fiatalembert, hirtelen dolgoznak úgy, mint akkor, arra gondoltam, mennyi gond- helyesebben mondva nem tói, tengernyi önemésztéstől dolgoznak olyan buzgalom­szabadulnának meg ezek a mai, lelkiismerettel, mint szorgalmas szövetkezeti gaz- amikor egyénileg gazdálkod­ik, ha az eltorzított, felna- tak. De ennek is van ipár gyított hibák mellett ame- gyarázata. Most még ,r nein lyeket ez a fiatal gépkocsi- irtják teljesen világosan, vezető, mint olajat csepegtet tisztán maguk előtt a jövőt,, a tűzre — észpevennék a sző- jövőjüket, a közös gazdálko- vetkezeti mozgájöm eredme- dás nagyszerű távlatait. Mert nyeit is. Mert nem ítélnek a szövetkezet övék. íírőSítésé ok mindén esetben elfogul- tehát egyaránt érdeké äz áí- tan. Volt alkalmam erről is iámnak és a szövetkezeti gaz- meggyozodni. v ' 10205«'" Ha meglesz .a 30 forint s hogy ezt megértsék, se- munkaegysegenkent — a je- gítenünk kell nekik. Az ed. lek pedig azt mutatják, hogy digieknél sokkal jobban. ez meglesz , nem járunk szükségük van rá. rosszul... Elvégre csak kez­dők vagyunk... — magya- Vincze Istvánné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents