Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1960-11-30 / 96. szám

1960. november 30. NÓGRÁDI N*POJ0A» 7 November 30-án algériai szolidaritási nap Az algériai nép megsegíté­sére alakult Nemzetközi Szo­lidaritási Bizottság ez év ok­tóberében, Kuba fővárosában, Havannában ülésezett. Az ott hozott határozatok szellemé­ben a Szakszervezeti Világ­szövetség felhívással fordult az egyes országok szakszer­vezeteihez, hogy 1960. novem­ber 30-án, az algériai há­ború kezdetének hetedik év­fordulóján világszerte szer­vezzenek nemzetközi szolida­Megnyílt a megye első önkiválasztó kötőit- és rövidáru boltja Az Iparcikk "Kiskereskedelmi Vállalat ebben az esztendőben Is nagy gondot fordított arra, hogy korszerűsítse a meglévő ilz teteit, sőt újabbak megnyitásával javítsa a dolgozók ellátását. Az elmúlt napokban Somoskőújfalun nyitották meg a megye első ön­kiválasztó kötött- és rövidáru boltját. Az új, korszerűen beren­dezett üzlet átalakítására és a berendezési tárgyakra több mini 56 ezer forintot költöttek, s a mintegy félmillió forint értékű árukészlet gazdag választékot biztosít nemcsak Somoskőújfalu, hanem a környező ipari dolgozók lakta munkástelepüléseknek is. Már az első ve­vő nyugodtan válogathat a minden igényt kielégítő kardi­gánok, pulóve­rek között. Nagyon modern és szemléltető a pamutokat kínáló berendezés. A vevő előtt van­nak a különböző színű pamutok, melyekből bő­ven választhat­nak az új üzlet­ben. ritási akciónapot az algériai háború megszüntetéséért, az algériai nép nemzetközi füg­getlenségének biztosításáért. A magyar szakszervezetek csatlakoztak a Szakszervezeti Világszövetség felhívásához, s ennek megfelelően dolgozóink november 30-án, röpgyűlése- ken, az üzemekben és intéz­ményekben, városokban és fa­lun egyaránt ismételten ki­fejezésre juttatják testvéri szolidaritásukat és támoga­tásukat a hős algériai nép iránt, amely immár több mint hat éve folytat bátor és el­szánt küzdelmet hazája sza­badságáért, nemzetközi füg­getlenségének elismeréséért. India az ENSZ jelenlegi struktúrájának módosításáról Űj-Delhi (Űjkína). Nehru, indiai miniszterelnök, hétfőn az indiai parlament felső­háza előtt nyilatkozott az ENSZ struktúrájának módosí­tásáról. A hozzá intézett kérdések­re hangsúlyozta, hogy India kívánatosnak tartja az Egye­sült Nemzetek Szervezete je­lenlegi struktúrájának némi módosítását. Ennek ellenére a módosítást nem kívánja a közvetlen jövőben, mert az alapokmány módosításának mindenfajta megkísérlése el­lentéteket idézhet elő, és a Biztonsági Tanács állandó tagjai nem hagynák egyhan­gúlag jóvá. A gyarmati kérdés vitája az ENSZ-ben New York (TASZSZ). Ne­vezetes napja van az ENSZ- közgyűlés tizenötödik ülés­szakának. A közgyűlés meg­kezdte a gyarmati országok és népeknek nyújtandó függet­lenségről szóló nyilatkozat megvitatását. A nyilatkozat, amelyet N. SZ. Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke szeptember 23-án terjesztett az ülésszak elé, az ENSZ történetében először veti fel az elnyomás szé - gyenletes rendszere teljes és haladéktalan felszámolásának kérdését. Plenáris ülésen V. A. Zorin szovjet külügyminiszterhelyet­tes szólalt fel először. Sokat vártak. keveset adtak a valami új jelentkezik a társadalom életében, attól sokat várnak; legyen az bármi. Ezt mondhatjuk a szocialista brigádmozgalom­ról is. Még gyermekcipőben jár, de a legtöbb helyen már szép eredmények jelzik erő­södését. Mindettől függetlenül azonban felvetődik az embe­rekben — hiszen örök kétel­kedők léteznek — egy kísértő gondolat — kételkedésből, vagy talán néhány tapaszta­latból (?): „Ugyan meddig él majd ez a mozgalom, bír­ja-e erővel?” A kérdés fele­letre vár, még ha az kimon­datlan is. A Salgótarjáni Üveggyár­ban elsőnek a központi ke­verőházban alakítottak ilyen új szellemben dolgozó brigá­dot. Nádasdi József lakatos összedugta a fejét néhány tár­sával s 1959. június 22-én megalakították a brigádot. Az új karbantartó brigád naplójába e napon bejegyez­ték a célkitűzéseket, s ez­után ...?; nincs több bejegy­zés. Nádasdi József azonnal válaszol a kérdő pillantásra: — Kezdetben hárman lel­kesedtünk a. gondolatért; a sajtó és rádióhírek alapján. Aztán hatan kezdtük... s el­fogytunk ... Túl lehangoló vélemény ilyen fiatalembertől; s az okok? Záporoznak a szavak, s még Nagyfaludi József is megtoldja a vitát: — Nem láttuk tisztán a tennivalókat kezdetben sem, s a cél is csak szólamként hatott, — mondja Nagyfaludi elvtárs. — Akkor még nem volt rendszeres TMK. A pillanat­nyi bajok szabták meg mun­kánkat — mondja Nádasdi elvtárs. S vádolják a rendszertelen műszaki és mozgalmi irányí­tást, a mindig késve érkező segítséget, az érdektelenséget. — Értékelték is az ered­ményeket. de a sematikus, száraz statisztikai munka mellett már nem jutott idő a buzdító, segítő, bátorító emberi szóra — említi ke­sernyésen a volt brigádve­zető. A kezdeti fellángolás gyen­gén melegítette fel az em­bereket és még ezt is hűtöt- te a sokasodó gond. Nehéz­ségeket jelentett a brigádnak a botrányos viselkedésű Sze­rencsi Gábor, az üzemvezetés gyenge támogatása. A brigád széthullott. Sajnos, nem jobb a helyzet a VI-os csarnokban sem, ahol Schink Józsefék dolgoz­nak. Ök sem nyerték el ta­valy a szocialista címet. z idén nem indultunk ebben a versenyben. Mi eleve nem lehetünk szo­cialista brigád, mert az egyik tagunk — aki különben be­csületes munkás —• templom­járó —, magyarázkodik Schihk elvtárs. Mellbevág ez a kép­telen érvelés. Ez nem lehet a kilépés oka; miért nem nevelik meg? Nem indulhat mindenki szilárd elvekkel; attól nagyon jó munkás le­het. Szóba kerül a sértődött­ség is, ami ellen tiltakozik. — Ez két ember ügye volt csupán, s azok már nincse­nek a brigádban — mondja. S ez a baj, — hogy csak két ember ügye volt —, ami­ről próbálom meggyőzni, de sikertelenül. Arról meg hal­lani sem akar, hogy valaha is felötlött volna valamelyi­kükben anyagias gondolat. Bár a fáma azt suttogja, hogy mikor a második érté­kelésnél nem kaptak pénzju­talmat, külön azért, mert a szocialista címért dolgoznak, akkor léptek ki a versenyzők sorából. A nevelésről nehezen értünk szót. Schink elvtárs azt hajtogatja, hogy nehéz, s úgy vonogatja a vállát, mintha mondaná: „Nehéz ám a másikra rászólni, hogy ez így nem lesz jó komám, vagy megint hanyagolsz?” Nem mondja, de érzem, hogy attól félt mindig, hogy valahol megkapja majd valamelyik brigádtagtól a szentenciát: „az istenedet, hát rajtam akarsz feljebb jutni?” S mi­nek szerezzen magának rossz éjszakákat,? Az 1-es fazekason is szo­rongást érzek, mikor Csanádi Andrással beszélgetek. Csa­nádi elvtárs egyik pompás kelyhet a másik után készíti, miközben a műszaki vezetést hibáztatja a múlt eredmény­telenségeiért. A hibás játszma Az ország függetlenségének kikiáltása óta a kongói fő­város hosszú politikai csatá­rozások színhelye volt. A múlt héten azonban a sza­vak párbaját valóságos fegy­verekből leadott sortüzek za­ja váltotta fel, Leopoldville utcáin barrikádok emelkedtek, és a tűzharcoknak számos ha­lálos és sebesült áldozata volt. Az már a sors iróniája, hogy a fegyveres' összetűzés a Mobutu-féle haramiák és az ENSZ csapatai között rob­bant ki, vagyis az amerikaiak által támogatott rezsim, ép­pen azokra emelte kezét, akiknek létét köszönheti, az ENSZ parancsnokságára. A JÁTSZMA kezdete Az első hallásra kissé ért­hetetlennek tűnő események okai mélyebbre nyúlnak visz- sza. Amikor az idén június­ban megszületett az új füg­getlen afrikai állam, már az első lépések után látható volt, hogy a választások eredménye alapján megalakult új kor­mány semmiképpen sem fog megfelelni a „függetlenséget jóváhagyó” belga kormány és a vele katonai szövetségben levő nyugati partnerei elkép­zeléseinek. Lumumba minisz­terelnök első megnyilatkozá­sai már jelezték, hogy kor­mánya nem úgy képzeli el az ország függetlenségét, hogy az Brüsszel és Washington helyeslésével találkozzék. A határozott kongói állásfogla­lásokra adott nyugati válasz sem váratott sokáig magára. Első lépés gyanánt a bel­gák megkísérelték, hogy nyílt katonai beavatkozással ves­senek véget az „engedetlen” kormány uralmának, majd amikor ez a kísérlet nem sikerült, megindult az im­perialista aknamunka, amely bőven merített a gyarmato­sítók tevékenységének bősé­ges tapasztalataiból. Az imperialisták legfőbb manőverezési területe az ENSZ lett. A nemzetközi szer­vezet New York-i üvegpalo­tájának vastagon párnázott főtitkári szobájában született meg az a nyugati terv, hogy a kongói kormánynak a bel­ga agresszió elleni segítség­kérését használják fel az or­szág függetlenségének elfoj­tására. Az aprólékos részle­tességgel kidolgozott program még arra is figyelmet for­dított, hogy az ENSZ-haderő főleg néger katonákból áll­jon. akik könnyebben végez­hetik el mindazt, amit „fe­hérekkel” nehéz lenne meg­valósítani. S az ENSZ zász­laja alatt, az egész világ sze­me láttára megkezdődött az imperialista játszma, amely megbénította a kongói tör­vényes kormányt, megfosz­totta azt minden cselekvési képességétől, majd létrehozta a Mobutu-féle rezsimet, amelynek valóban nem vol­tak „fenntartásai” Brüsszel, de főleg Washington „elkép­zeléseit” illetően. A SZÁMÍTÁSOK HIBÁSNAK BIZONYULNAK A gondosan kidolgozott nyu­gati „direktívákat” pontosan végrehajtották, a kongói kér­dés mégsem rendeződött az imperialista elképzelések sze­rint. Sőt néhány hetes vi­szonylagos csend után, most ismét a világköz- véilemény érdeklődé­sének középpontjába került. A nyugati számítások ugyan­is minden alaposságuk elle­nére, mégsem voltak egészen precízek, több körülményt fi­gyelmen kívül hagytak. Töb­bek között például azt is, hogy hatalomra juttatott báb­juknak, Mobutunak, nyugati megbízóin kívül, Kongóban alig akad támogatója. Az imperialista tervek a közelmúltban mind súlyosabb akadályokba ütköztek. A kon­gói parlament minden f,meg­dolgozás” ellenére is követ­kezetesen kitartott amellett, hogy Kongó egyetlen törvé­nyes kormánya a Lumumba- kormány. Az indiai Dayal pe­dig, aki az amerikai Bunche-öt követte az ENSZ-főtitkár kü­lön megbízottja tisztségében, a kongói helyzetről készített jelentésében nem a „szok­ványos blankettát” töltötte ki. hanem feltárta, hogy a kon­gói válság gyökere az impe­rialista beavatkozásban rejlik, amely az országot megfosztja függetlenségétől. WASHINGTON KILÉP SZEREPÉBŐL A kongói helyzet alakulása és a semleges országok, mind határozottabb állásfoglalása pedig arra kényszerítette az imperialistákat, hogy kilépje­nek eddigi szerepükből — tudniillik, hogy az esemé­nyeket háttérből irányítsák, báb- és valódi gyarmatosító imperialista hatalmakként lép­jenek fel. Az ENSZ-közgyű- lésén a Kaszavubu-féle man­dátum körül lezajlott vita, sú­lyos áldozatokat követelt Washingtontól. A vita a köz­— Nem biztosították a megfelelő műszaki feltételeket és úgy akartak szocialista brigáddal büszkélkedni — mondja kissé gúnyosan. Aztán a/brigádtagokra panaszkodik, akik nem jártak el a rendez­vényekre, nem akarták a kö­zösségi élet feltételeit megte­remteni. A nevelés? TJa kicserélik a brigád­“ tagokat, alakítok én szocialista brigádot, olyat, hogy \.. — bizonygatja. Az előbbi kérdésre azonban nem válaszol. A versenyből való kilépésüket jelentősen „előse­gítette” az is, hogy az üzem­vezető olyan cikkeket készít­tetett velük, amelyekkel nem lehetett keresni. — Hiába mondtam, hogy a megkülönböztetést meg kell szüntetni... Aztán „összebal­héztunk” emiatt az üzemveze­tővel — panaszkodik Csanádi elvtárs. Azt viszont elfelejti hozzá­tenni, hogy külön jogokat és azt a bizonyos megkülönböz­tetést ők sem követelhetik, mikor az üzem minden bri­gádja készített a kérdéses cikkekből. Az elgondolkodtató vélemények ellenére is nö­vekedett a tavalyi helyzethez képest a szocialista címért versenyző brigádok száma, azonban a példák bizonyítják, hogy vannak gyenge brigá­dok — ha kevés is —, s ez viszont azt bizonyítja, hogy a brigádokkal való foglalko­zás nem kielégítő. Varga Sán­dor, a szakszervezet nagy­üzemi titkára így vélekedik: — A dolgozók tesznek vál­lalásokat, azonban nincsenek tisztában a vállalások súlyá­val, azzal, hogy az új techni­ka új munkstílust követel... Varga elvtárs azt is el­mondja, hogy gondosabban kell foglalkozni ezzel a moz­galommal. S ebben igaza van. De erre már előbb kellett volna rájönni. Ha a műszaki vezetők jobban szívügyüknek éreznék ezt a mozgalmat, a gazdasági és szakszervezeti vezetés lelkiismeretesebben segítené a vállalások társadal­mi részének teljesítését is, nem lennének ilyen és ehhez hasonló gondok. Az is igaz, hogy az emberekben rossz jellemvonások is léteznek, azonban ezeket le lehet győz­ni. De ebben az egymás se­gítségére van szükség. Az a cél, hogy új embert formál­junk, s ennék ellenére a vál­lalások ezt célzó része sikkad el pontosan. A tudat formá­lása nem automatikus mun­ka, hanem sokkal bonyolul­tabb folyamat. S ezt csak olyan emberek tudják végre­hajtani, akik erős akarattal és következetességgel bírnak. S akarni nemcsak többletjö­vedelemért lehet; hiszen pon­tosan ez a lényeg. z Üveggyárban jó bri­gádok is vannak, de most — az előrehaladás ér­dekében — a mozgalom árny­oldaláról' volt szó. Kár egye­seknek a sértődöttet játszani, s csak másokban keresni a hibát, mikor azt önmagukban is fellelhetik. így sosem jut­nak tovább az önnevelésben. Felelősségtudat, akarat és lel­kiismeret kell ide, s ezek ki­váltják a többit. Pádár András U gyűlést két részre válasz­totta, egyfelől imperialista hó­dítókra és lakájaikra, más­felől pedig semleges orszá­gokra és szocialista államok­ra. Ez a megoszlás pedig aligha okozott örömet a nyu­gati fővárosokban. Az események menete Kon­góban sem úgy alakult, aho­gyan eredetileg tervezték. Az ENSZ-csapatok nyílt fel- használása imperialista célok­ért egyre nehezebbé vált. Megnehezítette ezt a Szov­jetunió határozott fellépése, amely lerántotta a leplet az egész akcióról, továbbá az ENSZ apparátus és Ham­marskjöld főtitkár egész te­vékenységéről. De a nyílt ak­ciók nehezebbé váltak azért is, mert az ázsiai és afrikai országok egyre kevésbé vol­tak hajlandók eljátszani az imperialisták által nekik szánt szerepet. Az ENSZ — kez­detben bevált — keretei kezd­tek szűkek lenni Washington és kongói helytartója, Mobutu számára. A „szűk keretekből” a diplomáciai viták során mégcsak valahogy sikerült ki­törni azzal, hogy lehetetlenné tették a közgyűlés által ko­rábban elfogadott „békéltető bizottság” munkáját és meg­akadályozták Kongóba utazá­sát. Leopoldville utcáin jelen­leg Mobutu zsoldosai garáz­dálkodnak. De a kongói ese­mények nagy tanulságot szol­gáltattak nemcsak Afrika, ha­nem a világ összes népeinek. A fiatal afrikai állam drá­mai küzdelme létéért és sza­badságáért az imperialista cselszövések ellen, kiváltotta a világ közvéleményének ro- konszenvét. Ezt nagyon jól fejezik ki Nehrunak, az in­diai köztársaság miniszterel­nökének szavai, aki az in­diai alsóházban követelte: „vessenek véget Kongóban a Mobutu-legények uralmának”. Hasznosi fiatalok kongresszusi készülődés lázában Az ifjúsági szervezet az új vezetőség megválasztása óta komoly mozgalmi életet él Hasznoson. Az új titkár, Ba­logh József a többi vezető­ségi taggal együtt olyan fel­adatok megszervezésére vál- alkozott, amibe szívesen be­kapcsolódnak a helybeli fia- alok. A tanács segítségével hozzájutottak egy két szobá­ból álló helyiséghez. A köz- al lebontását és a belső fes- ési munkákat, asztalosmun­kát társadalmi összefogással, délutánonként leányok és fiúk közösen végezték el. Most, ha egyelőre szerény eszkö- ökkel is, de a községi könyvtár beállításával, aszta- okkal, székekkel lakályos klubhelyiség várja azokat es- énként, akik a téli, farsangi zezonra színdarabok tanulá- ával készülődnek. A falu 62 USZ-tagja otthont teremtett magának s az első közös munka további vállalkozásra erkenti őket. A KISZ országos kongresz- zusára való készülődés je­gyében szervezték meg a köz­égben az MHS keretén belül 0 fiatallal a motoros szak­kört és 20 fiatallal a lövész- zakkört. Mindkét körön be­ül már eredményesen folyik kiképzés s olyan lelkese­dést váltott ki, hogy a na­pokban lányok is kérték fel­ételüket. Az ifjúsági szerve- et élénk tevékenységét támo- atja a községi pártszervezet s a tanács. Helyreigazítás. 1960. november 16-án megjéíent a Földművelés-' ügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalat 3/220 mm-es nagyságban leközölt hirdetésében tévesen BCU lengyel tárcsásboronák-at közöltünk, ez helyesen PTCU len­gyel tárcsásborona.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents