Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1960-11-16 / 92. szám

1960. november 16. NÓGRÁDI NlPÜJBAG 7 Ahol jól megy a felvásárlás Változtat-e Kennedy az amerikai külpolitikán? Egyik legszorgalmasabb földművesszövetkezeti felvá­sárlónk Milicz László Lu- dányhalásziban. Nagyrésze van abban, hogy ebben a községben a dolgozó paraszt­ság nem spekulál egyes fon­tos élelmezési cikkekkel. Nem igyekszik az ipari munkás­ság rovására jogtalanul több haszonhoz jutni, hanem úgy gyarapítja jövedelmét, hogy többet termelnek — napos­csibéből például 7850 dara­bot adott el az idén a föld­művesszövetkezet — és ha van mit eladni, eladják a földművesszövetkezeti felvá­sárlónak. Ezt bizonyítja az is, hogy a felvásárlási tervet glo­bálisan már túlteljesítet­ték. Egyes cikkekből van ugyan lemaradás, de ez nem a fel­vásárló szorgalmán múlott. Részben elfogadható objek­tív okai vannak. A baromfi­A balassagyarmati dolgozók az idén különös kedvet kap­tak a tanulásra. Az idei ok­tatási évben mintegy 80 előadás keretében tanulnak, művelődnek, gyarapítják is­mereteiket a gyarmatiak. A Bútorgyártó Vállalatnál 10, a Villany- és Épületszerelő Cikkünk nyomán A Nógrádi Népújság 1960. október 29-i számában cikk jelent meg a fenti címmel, „H. L.” aláírással. Ebben a cikkben a megyei tanáccsal szemben levő járda javításá­ról és a Pécskő utcai útépí­tésről olvashattunk. A cikk írója felteszi a kér­dést, hogy a két területet miért kellett felbontani és a helyreállítás munkái miért húzódnak ilyen sokáig? Né­hány szóval vázolom a két út helyzetét és a két kérdést megválaszolom: A Rákóczi úti járdát az új lakások építése alkalmával a víz és szennyvíz bekötések miatt vágták át több helyen. A helyreállítást a felbontó­nak — jelen esetben a Nóg- rád megyei Állami Építő­ipari Vállalatnak kötelessége elvégezni. A helyreállítási munkákat meg is kezdték és az aljzat betonozás elkészült. Időközben. tudomásunkra ju­tott, hogy az ÉMÁSZ a köz- világítás átépítése miatt a templomtól a Zománcipari Művekig kábelezést fog vé­gezni és a járdát felbontják. A megkezdett aszfaltozást le­állítottuk és úgy érzem, he­lyesen jártunk el, mert kel­lemetlenebb volna, ha a friss aszfaltot vágnák fel a kábel- fektetés alkalmával. A Pécskő utca helyzete va­lamivel bonyolultabb. Az autóbusz állomás idehelyezé- se miatt szükségessé vált a fordulóhely kiépítése, mert nál pedig — amelynek fel­vásárlási tervét még csak 50 százalékra teljesítették — úgy állnak szemben ezzel a rossz eredménnyel, mint egy rejtéllyel. Baromfi van elég a községben, baromfivész nem volt, a spekuláció itt nem burjánzik, az asszonyok piacotás helyett inkább a so- ronkövetkező gazdasági mun­kákat végzik, a felvásárló szorgalmasan jár házról-ház- ra és a baromfit mégsem adják el a dolgozó parasztok. Milicz elvtársat azonban nem olyan fából faragták, aki csak úgy könnyedén bele­nyugszik, ha valami nem megy. Nagyon bízik abban, hogy meggyőző munkájának az év hátralévő részé­ben meglesz az eredmé­nye és kerül még hí­zott baromfi az ipari dolgozók asztalára, abból. amit ő vásárol fel. Vállalatnál 6, a KlOSZ-nál 6, a sütőipari vállalatnál 3, a cipőgyárban 26, a kultúrott- honban 6, a terményforgalmi vállalatnál 6, a szabó KTSZ- nél ugyancsak 6 előadás ke­retében sajátítják el a leg­fontosabb tudnivalókat a vá­ros lakói. az érkező kocsik nem tudtak megfordulni. A kiépítéshez szükséges idomkővel nem rendelkeztünk és úgy gondol­tuk. hogy az utca elejéről a kőburkolatot felszedjük és ebből építjük ki a fordulót, annak, helyére pedig aszfalt burkolatot építünk, annál is inkább, mert a megyei ta­nács építési osztálya értesí­tett, hogy az aszfalt a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­tériumnál beszerezhető. Az anyagot megrendeltük, de el­utasító választ kaptunk. Utá­na az Aszfaltútépítő Válla­lattól rendeltük meg, de itt is elutasítottak azzal az in­dokkal, hogy a keverőtelep csajc október 1-ig működik és a termelt anyagra szüksé­gük van: Kb. egy hét múlva telefonon értesítettek, hogy mivel a keverőtelep csak no­vember 1-én áll le, a szüksé­ges anyagot mégiscsak le­szállítják október hónapban. Azt meg is kaptuk november 4-én. így ez az útszakasz is hamarosan elkészül és meg­szűnik a sártenger ezen a területen. A két hosszadalmusan ké­szülő munka előzményeit azért kívántam ismertetni, hogy lássák városunk lakói, mennyi nehézséggel és után­járással jár egy-egy építéshez szükséges anyag beszerzése^ Fodor Lajos, a Városi Tanács VB. Útfenntartó Üzemének vezetője Majd ő megmagyarázza vi­lágosan, hogy amig a tsz-ek nagyban meg nem oldják ezt a kérdést, így kell el­fogadható áron az ipari dol­gozók számára is baromfit biztosítani. Tojásból több mint 90 szá­zalékra teljesítette a fölmű­vesszövetkezet évi felvásárlá­si tervét. Most ugyan — mint ilyenkor ősszel minden év­ben — nagyon kevés a felvá­sárolni való tojás azért, mert kevesebbet tojnak a tyúkok, hanem azért is, mert nagyon sok fogy el a lakodalmakra, de azért úgy bizakodnak, hogy év végére teljesítik a tervet. Milicz elvtárs min­denesetre fáradhatatlan és bízik abban, hogy a falu la­kói, amint szaporábban toj­nak a tyúkok, neki adják el a tojást és a pár fillér külön- bözetért nem viszik be a városba, hiszen a falu lakói közül sokan évek óta meg­szokták már, hogyha ő meg­jelenik legalább pár darab eladni való tojás legyen ott­hon. A főszezonban március­áprilisban 100-120 tojás is várta egy-egy háznál sokszor hetenként, mint például Nagy Páléknál, Puszta Györ­gyöknél, özv. Atovics Pál- nééknál. De nemcsak a dol­gozó parasztokhoz, tsz tagok­hoz, hanem az ipari dolgo­zókhoz is mindig biztosra ment. Kutyem Pál kőműves és még sokan mások tarta­nak annyi baromfit, hogy abból a tojásból a városi lakosságnak is jusson és azért ők is megtalálják a számításukat. És azok is, akik a burgonyával nem szekerez- nek be a városba, nem igyekeznek egy-egy mázsa burgonyáért any- nyit kipréselni az ipari munkásokból, amennyit csak lehet, hanem jobb munkával inkább az el­adni valót szaporítják. így aztán nem csoda, hogy a 13 vagonos tervvel szem­ben már több mint 30 va­gon burgonyát vásárolt fel Szpevák József, a szövetke­zet zöldség-gyümölcs felvá­sárlója. A ludányhalászi példa is bizonyítja, hogy ahol a felvá­sárlók nem várják a sültga- lambot, hanem elmennek a dolgozókhoz és megmagyaráz­zák nekik, hogy az ipari dol­gozók becsapása nélkül a rendes hatósági áron eladott terményekért is rendes jö­vedelemhez jutnak, ahol be­bizonyítják, hogy' hasznosabb, ha piaci kofáskodás helyett otthon idejében végeznek el minden munkát, ott a több termés meghozza a több jö­vedelmet és a piacon olyan árak alakulnak ki, amellyel eladó és vevő egyaránt jól jár. Moszkva, (TASZSZ). Faure Mediavilla, a kubai köztársaság moszkvai nagy­követe, hétfőn fogadást adott a szovjet fővárosban tartóz­kodó kubai gazdasági kor­mányküldöttség tiszteletére. A fogadáson megjelent Nyikita Hruscsov, rövid pohárköszön­tőt mondott, éltette a szov­jet és a kubai nép barát- ságát, a kubai kormányt, és Fidel Castro miniszterelnö­köt. Ernesto Guevara, a kubai, küldöttség vezetője, válaszá­ban rámutatott, hogy a fel- szabadításii harc eredményed, valamint az imperialisták ag­resszív cselekményei követ­keztében Fidel Castro és a kubai köztársaság ma a vi­lágközvélemény állandó ér­deklődésének középpontjában áll. A Szovjetunió — mon­dotta Guevara — testvéri se­gítséget nyújtott nekünk, és Hruscsov miniszterelnök tol­mácsolásában jelképes figyel­meztetést tett, amely vissza­tartotta az imperialistákat attól, hogy agressziót köves­senek el. A hála, amelyet a Szovjet­unió iránt érzünk — hang­A világ szeme néhány na­pon át az Amerikai Egyesült Államokra szegeződött. Nem kis jelentőségű kérdés, hogy ki lesz az az ember, aki négy éven keresztül meg­szabja a vezető kapitalista nagyhatalom politikáját, és ezzel jogot nyer a világ sor­sába való beleszólásra. Nos, a harc eldőlt: az új elnök a 43 éves John Kennedy, a de­mokrata párt jelöltje, a ti­zenkét leggazdagabb ameri­kai család egyikének tagja lett. A köztársasági párt kormányzata azzal, hogy — amikor a vereség nyilvánva­lóvá vált — Nixon gratulált ellenfelének és lefeküdt aludni, Eisenhower pedig másnap visszaindult golfozni, pontot tett a Fehér Házban folytatott nyolcéves ország- lására, amely az utóbbi idő­ben már amúgy sem volt fe­nékig tejfel, mert LÉPTEN-NYOMON BELEÜTKÖZÖTT az amerikai kongresszus két házának demokratapárti több­ségébe. A hónapok óta folyó lát­ványos — zenebonás ország­járással, televíziós párharcok­kal és egyéb mutatványokkal tarkított — negyvenöt millió dollárt felemésztő választási harc Kennedy-nek számsze­rűleg minimális győzelmet hozott. Rá 33 567 000-ren sza­vaztak, Nixonra pedig nem is háromszázezerrel keveseb­ben. Csak az amerikai vá­lasztási rendszer bonyolultsá­gát mutatja, hogy az elnök személyét végleg kijelölő öt- százharminckét elektor közül Kennedy több mint három­százharmincnak a szavazatát szerezte meg a maga számá­ra. Már ez a kis arányú sza­vazatkülönbség is mutatja, hogy Kennedy győzelme nem annyira a demokraták prog­ramjának átütő sikerét jelzi, mint Eisenhower, Dulles és Nixon hosszú időn át folyta­tott hidegháborús és gazda­sági pangást hozó politikájá­nak kudarcát. Ez egyébként abból is látszik, hogy négy évvel ezelőtt tízmillióval töb­ben szavaztak a köztársasági pártra, mint a demokraták­ra, most pedig az arány az utóbbiak javára tolódott el. Az is bizonyos, hogy az új elnök főleg a munkáslakta vidékeken szerzett nagy több­séget, aminek az az oka, hogy a munkásnyúzó törvé­nyéket helyeslő és a Mac- carthysta boszorkányüldözést támogató Nixon a lakosság e rétegei körében nem szá­míthatott támogatásra. A most következő hetvenegy napban egyébként az Egye­sült Államoknak tulajdon­súlyozta a kubai küldött­ség vezetője —, nemcsak a kubai nép hálája, hanem az egész amerikai kontinensé. Kuba most nemcsak egy kis sziget érdekeit fejezi ki, ha­Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Ighydigoras guatemalai elnök visszautasí­totta á fegyverszüneti aján­latot, amelyet a Zacapa és Puerto Barrios katonai tá­maszpontokat kezükben tar­tó felkelők intéztek hozzá. A kormány légiereje koráb­ban nagyarányú bombatáma­dást intézett a két katonai támaszpont ellen. Ighydigoras rádióbeszédében követelte a felkelők feltétel nélküli meg­adását. Jelentések szerint Bolívi­ában egy községben súlyos fegyveres összetűzésre került sor, amelynek tizennyolc ha- halálos és több sebesült ál­dozata van. A hivatalos ma­gyarázat szerint a kormány képpen nincs politikai veze­tője, mert Kewnedyt csak ja­nuár 20-án iktatják be és ad­dig a hatalom formálisan to­vábbra is Eisenhower kezé­ben marad, viszont Kennedy már megszerezte a döntő szót és tekintélyt. Akármilyen kis mértékű is a győzelem, az amerikai nép szavazataival elítélte azt a katasztrófa-politikát, amely nyolc esztendő alatt — hiva­talos beismerés szerint is — mélypontra süllyesztette az ország tekintélyét. Az amfe- rikaiak többször is kinyilvá­nították, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését és éle­tük könnyebbé válását vár­ják vezetőiktől, s csak ehe­lyett meghiúsították a nagy reményekkel várt párizsi csúcsértekezletet, egymásután KÖVETTÉK EL A KÜLPOLITIKAI BAKLÖVÉSEKET, amelyeknek egyik következ­ménye volt például, hogy a japánok ajtót mutattak az amerikai elnöknek és egy­másután dőltek meg az amerikai pénzen fenntartott diktatórikus rendszerek. Nem volt eredményesebb Eisen­hower—Nixon belpolitikája sem amely miatt az ameri­kai pénzügyekben, gazdaság­ban s társadalmi életben inf­lációs jelenségek mutatkoz­nak. Reder és Tarshis, két ismert amerikai közgazdász nemrégiben állapította meg: „A gazdasági élet kocsija még dombnak felfelé tart ugyan, de a motor baljósla- túan zörög, s ha nem akar­juk, hogy leálljon, át kell állítani az állami kiadások és adók sebességváltóját." Ezek ellen a súlyos következ­mények ellen indult táma­dásra az amerikai nép, amely november 8-án tulajdonkép­pen az Eisenhower—Nixon- féle politikát bélyegezte meg. Ahogy a Pravda szemleírója megállapítja, az amerikaiak nem azért szavaztak így, mintha a demokraták prog­ramja világos választ adna a fontos kérdésekre, hanem azért, mert TÖBBSÉGÜKBEN ELÍTÉLIK a republikánus kormány je­lenlegi politikáját. Ez a kor­mány ugyanis minden előd­jénél nagyobb mértékben vétkes abban, hogy az embe­riség máig sem szabadult meg az oktalan és veszedel­mes fegyverkezési hajszától, s hogy máig sem oldották meg az olyan égető nemzet­közi kérdéseket, mint a le­szerelés, a második világhá­ború maradványainak eltün­tetése stb. nem az egész amerikai kon­tinens szabadság-törekvését. Ernesto Guevara pohárkö­szöntője végén éltette a szov­jet kormányt és vezetőjét, Hruscsov miniszterelnököt.----------;---­cs apatokat küldött Cocha­bamba völgyébe, hogy vé­get vessen a lakosság két csoportja ellenségeskedésé- sének. Világosan látható tehát, hogy az amerikai nép sürgős külpolitikai kérdések megol­dását várja az új elnöktől. Nem volt ez egyébként két­séges már a választási harc idején sem, amely éppen ezért a külpolitikára helyezte a fő­súlyt. Nem volt az véletlen, hogy Kennedy kortesútja so­rán mindig bírálta elődjének a nemzetközi kérdésekben el­foglalt álláspontját és nyíl­tan kimondta: „ ... sokan félnek az amerikai politiká­tól, mert állandóan a háború szélén táncol.” Milyen változást várhatunk az új elnöktől és politikájá­tól? Ezt persze csak a jövő fogja megmutatni, és ebben a tekintetben keveset tudunk, mert a választási harc ide­jén elhangzott kijelentések nem sok változást ígérnek. Kennedy is beszélt a fegy­verkezés fookzásáról és köz­vetlenül győzelme után fel­kérte az amerikai politikai élet hírhedt „szürke eminen­ciását”, Allan Dullest és Her­bert Hoovert, a két nagy kémszervezet vezetőjét, hogy „maradjanak helyükön”. A világsajtó nem egy szerve, többek közt az angol Guar­dian megállapította, hogy „az Egyesült Államok politi­kai elképzelései ma ugyan­olyan zavarosak, mint az el­múlt tíz évben voltak”. Az elsők közt üdvözölte az újonnan megválasztott elnö­köt Hruscsov szovjet kor­mányfő, aki rámutatott, hogy AZ EGYETEMES BÉKE SORSA sokban a szovjet—amerikai viszonytól függ és annak a reményének adott kifejezést, hogy e viszony visszajut ab­ba a kerékvágásba, amelyben Roosevelt idején haladt. A szovjet miniszterelnök ezzel tömören kifejezésre juttatta, hogy mit vár a világ és az Egyesült Államok népe az új elnöktől: azt, hogy politikáját összhangba hozza a békés együttélés elveivel és minden erőfeszítését a nemzetközi helyzetet megrontó nézetelté­rések elsimítására összponto­sítja. Ezt a kívánságot ol­vashatjuk ki nyíltan, vagy a sorok közül a világsajtóból és tulajdonképpen az efajta vonaltól való félelem diktál­ta a hidegháború bajnokának, Adenauemek azt a — még az amerikai vezetőket is meg­lepő — bejelentését, hogy februárban az Egyesült Álla­mokba kíván látogatni. A kancellár nyilván attól tart, hogy friss szelek söprik el a világpolitika porondjáról az újjáéledt német militarista irányzatot, mely csak úgy burjánozhat tovább, ha a nemzetközi helyzet továbbra is feszült' marad. Az emberi­ség pedig azt várja az új el­nöktől, hogy közreműködik a feszültség megszüntetésé­ben ... SZLOVÁKIA IPAROSÍTÁSA A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN A Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1961—1965-ig ter­jedő harmadik ötéves tervé­ben tovább folyik Szlovákia iparosítása. Az elkövetkező öt évben Szlovákia ipari terme­lése 84 százalékkal, mezőgaz­dasági termelése 28,1 száza­lékkal és a beruhzási építke­zések 77 százalékkal emel­kednek. Vállalatok főkönyvelői FIGYELEM! Budapesti és vidéki telepeinken a vasbegyűjtés mel­lett különféle haszonanyagot VESZÜNK ÉS ÉRTÉKESÍTÜNK. Haszonvas árat térítünk anyagnemenként (lemez, rúd, idomvas stb.) külön-külön válogatott, szak­szerűen tárolt vasióicség ekért. Haszonvasanyagokat az új anyag áránál 25%-kal olcsóbban árusítjuk, tehát megtakarítás érhető el, ha az új anyagokat haszon­vassal helyettesítik. KAPHATÓK: Idomanyagok Lemezek Csövek Sínek TELEPÜNK: Salgótarján, Külső-pályaudvar. Telefon: 17-19 és bu­dapesti telepeinken is. KOHÁSZATI alapanyagellató vallalat Budapest, VI., Benczúr utca 11. Telefon: 425-799. (584) Mindenféle új és használt ágytollat, hízott, forrázott és tarka tollakat bázis árakon vesznek át a TELEPEI ÉS ATVEVÖHELYEI: Salgótarján. Balassagyarmat, Pásztó, Szécsény. (593) Mintegy 80 előadást hallgatnak az idei oktatási évben Balassagyarmaton Miért szakadt meg az utca- és járdajavítás Salgótarjánban? Fogadás Kuba moszkvai nagykövetségén Tömegmészárlás Bolíviában

Next

/
Thumbnails
Contents