Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1960-11-12 / 91. szám

1960. november 12. NÓORÁDI NÍPÜJ8A3 5 BRIGÁDTERÜLETEKEN Sok bosszúsá­got okozott az idei ősz a mező- gazdaság dolgo­zóinak. Nemcsak a termelőszövet­kezeti paraszto­kat bosszantotta a sok eső, hanem a velük egész éven át együtt dolgozó gépállo­másiakat is. így az őszi munkák idején szoktak a legtöbbet keresni a traktorosok, most meg állan­dóan zavarták az esőzések munká­jukat. A Kistere- nyei Gépállomás körzetében ennek ellenéire viszony­lag jól mennek a szántási, vetési munkák. Két körzetet látogat­tunk meg, s azt tapasztaltuk, hogy ha az idő engedi, a traktorosok be­hozzák lemaradá­sukat. Az első körzetbe Ponyi- puszta, Kistere- nye, Kazár, Mát- raszele és Vizslás községek tartoz­nak. Itt Sztolár János brigádja dolgozik eredmé­nyesen. Az alacsony, svájci sapkás bri- gádvezető min­denütt ott van, ahol segíteni kell, s a traktoro­sok mindenütt szívesen fogad­ják. Kérdésünk­re, hogyan állnak a vetési munkák körzetében? — így felel: A vetési mun­kák 80 százaléka már elvégezve. Lassítja a mun­kák menetét a betakarítás elhú­zódása. Valamint a vetési munkák elején jelentkező vetőmaghiány. Hol ment a leg­jobban az őszi munka? — Egyöntetűen kijelenthetem, hogy Kazáron. Érdemes megnéz­ni a kazári ha­tárt, szinte min­den talpalatnyi föld felszántva, s már nem egy he­lyen zöldell a ve­tés. Sztolár János brigádvezető nem­rég került a kör­zetbe. Mindössze tavaly tavasszal kezdte a munkát, mégis jól ismeri a határ minden zegét-zugát. A fiatal brigádveze­tőt szeretik, meg­becsülik az idő­sebb traktorosok. De elégedett is lehet a munká­jukkal, hiszen az ősz folyamán a körzet szinte va­lamennyi községé­ben jó munkát végeztek. A másik meglá­togatott brigád­körzet Sámsonhá- za, Lucfalva, Kis- bárkány és a ve­le szomszédos községek határát foglalja magába — ez Kazinczi Ferenc brigádjá­nak a területe. Kilenc kormos, négy univerzális, egy Sz. 100-as és egy DT traktor dolgozik a földe­ken. A Kistere- nyei Gépállomás­nak ez a legne­hezebb birgádte- rülete. Szeszélye­sen emelkedő domboldalak, völ­gyek szaggatta határ jellemzi ezt a vidéket. Az idei őszi munkákat lassította az itte­ni termelőszövet­kezetek parcellás gazdálkodása, va­lamint a betaka­rítás szervezetlen­sége. Szinte úgy kellett harcolni minden egyes da­rab földért, amit meg kellett szán­taniuk. A magas, barna brigádve­zető, aki szintén fiatalember, alig néhány évvel a húszon felül, mo­torkerékpárral járja községeit. A sámsonházi határban meg­gyorsultak a veté­si munkák. Ugyan­ez mondható el Kisbárkányról is. A traktorosok munkájáról a leg­nagyobb elisme­réssel beszél. — Kifogástalan vetőágyat nem tudunk készíteni, a rossz talajadott­ságok miatt, de mindent elköve­tünk, hogy a mun­kák jól menje­nek. — Gyakran romlanak el a gé­pek? — Nem mond­hatnám, hiszen a brigádszerelő jól végzi munkáját. A Koós Sándor javította gépek jól bírják a ne­héz terepet. Min­den elismerést megérdemel az ilyen szerelő. — Dolgoznak-e éjszaka a gépek? — Sajnos, csak két gépünk, a DT. és az Sz. 100-as dolgozik váltott műszák­ban, de örülünk, hogy a nehéz te­repen ezt a két traktort is üze­meltethetjük. A két brigádte­rületet bejárva megállapíthatjuk, a gépállomás dol­gozói mindent el­követnek annak érdekében, hogy a termelőszövet­kezetek jó ter­mést takaríthassa­nak be jövő év nyarán, s ebben az egyre szerve­zettebbé váló lel­kiismeretes, jó munkában benne van Sztolár Já­nos és Kazinczi Ferenc munkája is, akik fáradha­tatlanul járják esőben, sárban a mezőt és segítik, buzdítják a gépen ülő traktorosokat. 400 holdon termeltek szerződéses mákot az idén Az idén alakult új terme­lőszövetkezetek első közös munkája nem egy helyen a mák vetése, egyelése és ka­pálása volt. A közös gazdasá­gok rájöttek arra, hogy kifi­zető mákot termelni, mert a Jöjjön! ön is szabadon választ­hat sok száz könyv közül a Pásztói Föld­művesszövetkezetek já­rási könyvesboltjában Pásztón. A könyv tanít, nevel, szórakoztat. (535) mák vetési és növényápolási munkái, mire a többi növény vetési és növényápolási mun­kái kezdődnek, már befejező­dik. Az idén 400 holdon ter­meltek megyénkben szer­ződésesen mákot, ebből 390 holdon termelőszövet­kezetek, 10 holdon pedig az egyéni termelők. Jövőre előreláthatólag újabb 100 holddal nő a szerződése­sen termelt mák vetése. A szerződött tsz-ek, ha legalább 93 százalékos tiszta­ságú a mák, felárat kapnak, valamint, ha 10 mázsán fe­lüli termést kötnek le, illet­ve szállítanak. Ez a felár a mákszemnél mázsánként 100 forint. A mákgubónál pedig 110 forintos termelői ár he­lyett 200 forint. „Most csak férfiaknak11 Férfi télikabát 1150 Ft-tól Férfi felöltő 1050 Ft-tól Férfi divatos sportöltöny 480 Ft-tól Könnyű a vásárlás, mert nagy a választék a salgó­tarjáni Állami Áruházban. (591) Nagyobb felelősséggel, nagyobb bizalommal Az első közösben töltött ** esztendőről adnak szá­mot nemsokára Endrefalván az Aranykalász Termelőszö­vetkezet gazdái. A sok gond, probléma mellett, amely az első esztendőben jelentkezett, a közös gazdálkodás első eredményeiről is számot ad­hatnak a szövetkezeti gazdák. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a termelőszövetkezetnél a fel nem osztható alapot di­cséretes módon növelték. Si­került megnyugtató módon megoldaniok az állatok el­helyezését, zetor pótkocsit, te­hergépkocsit és egyéb szer­számokat. munkaeszközöket vásároltak, s emellett havon­ként munkaegységelőleget is kaptak a tagok, ha egyelőre 7 Ft-ot is. Nem rossz ered­mény ez egy kezdő szövetke­zetnél, azonban ha az adott­ságokat, a rendelkezésükre álló lehetőségeket kihasznál­ják, szervezettebben megy a munka, egészen más a hely­zet. Ne beszéljünk másról, csak a közös munkáról, a közösen végzett munka megszervezésé­ről. A termelőszövetkezetben jó három hetet késtek vala­mennyi munkával, mert ta­vasszal nehezen indultak meg, s ezt a késedelmet még tovább növelte a szervezet­lenség, amely az Aranykalász­ra az idén jellemző volt. Az elnök, a mezőgazdász egyet­len brigádvezetőre támaszko­dott, akinek erejéből, sajnos, nem futja mindenre. így az­tán mindennapi jelenség volt Endrefalván, hogy reggelen­ként a mezőgazdász járta vé­gig a portákat, hogy ki hová megy aznap dolgozni. A mun­kacsapatvezetőket megvá­lasztották ugyan, de azok nem végzik el feladatukat. Annyit tesznek meg csupán, hogy mindennap felírják azon tagok nevét, akik részt­34 ezer forint lehérhere magért Az idei gazdasági év ál­talában nem kedvezett az aprómagvak termelésének. Nem egy termelőszövetkezet­ben panaszkodtak arról, hogy az elmúlt télen kifagytak a herefélék, s az idei nyár kedvezőtlen időjárása miatt gyengébbre sikerültek a megmaradt pillangósok is. Ennek ellenére néhány ter­melőszövetkezetünkben jó jövedelmet jelentett a szer­ződésesen értékesített apró­mag. A dejtári József Attila Tsz 3,5 mázsa nyúlszapu­kát termelt holdanként, s a 23 mázsa leszállított aprómagért 30 ezer fo­rintot kapott. A kisbágyoni Petőfi Tsz az idén 8 kh-ról fogott fehérhe- remagot, a here viszonylag jól fizetett, hiszen 1,6 mázsa termett holdanként. A 13 mázsa értékesített fehérhere- magért 34 ezer forintot ír­tak a szövetkezet számlájá­ra. Jól beváltak megyénkben a különböző univerzális gépek, amelyekkel szinte minden mezőgazdasági munka elvégez­hető. vettek a közös munkában. A hónap végén aztán az el­nök, mezőgazdász, és brigád­vezető dönti el, ki mennyi munkaegységet „érdemel”, mert a munkát valamiféle­képpen mégis csak mérni kell. Azt aztán már igen ne­hezen lehet ellenőrizni, ki kap többet, vagy kevesebbet a megérdemeltnél. Hogy tervszerűen, szerve­zetten menjen a munka, még két növénytermesztési és egy fogatos brigádvezetőre lenne szükség a termelőszövetkezet­ben, azonban nincs olyan ember — már hozzáértést, rá­termettséget értve —, aki irá­nyítaná, felelősséget vállalna egy-egy brigád munkájáért. A fogatosoknál például gyors egymásutánban négy brigád­vezető váltotta egymást. Rö­vid működés után lemondott valamennyi, mondván: ők el­végzik a saját feladatukat, mindenki végezze el a ma­gáét. Ez az áldatlan állapot aztán oda vezetett, hogy a fogatosok körében lábrakapott a fegyelmezetlenség, elherdál­ják, tönkremennek a lószer­számok. s jelentős a munka­kiesés is. P zekről a gondokról, ■Lj problémákról beszél­gettünk a termelőszövetkezet párttitkárával, s arról, hogy mindennek gyökere: a ter­melőszövetkezeti gazdák nem bíznak a szövetkezetben, nem bíznak abban: az általuk választott vezetők megbir­kóznak a feladatokkal, s ezért nem éreznek a tagok sem felelősséget a közös­ségért. A termelőszövetkezet elnöke tisztakezű, becsületes, igyekvő ember. Nagy része van abban, hogy a termelő- szövetkezet ennyire haladt. Míg egyénileg gazdálkodott, egyike volt a legmódosabb parasztembereknek. Termé­szetesen a nagyüzem irányí­tását nem tanulta, s az em­berekkel való bánásmódja is bizonyos kivánnivalót hagy maga után. Ettől függetlenül minden igyekezetével azon dolgozik, hogy a termelőszö­vetkezet minél előbb erős, szilárd közösség legyen. Csak jót hallottam Papp Vencel­ről, a termelőszövetkezet me­zőgazdászáról is. Igyekvő, jó szakember. Nagyszerű terve­ket forgat fejében, amelyek megvalósítása minden bi­zonnyal előbbre vinné a szö­vetkezetét. A nagyüzemben nem mehet ötletszerűen a gazdálkodás. Elkészítette az üzemi térképet, melyik föld­ben mi terem a legjobban. A jelenlegi adottságokat fi­VISSZATÉR T K. 1. felett lassan eljár az idő. Kopaszodó feje, derese- dő, kurtára nyírt bajusza, kissé hajlott háta: munká­ban küzdelemben gazdag 60 életévről beszél... 14 hold föld, 10 db szarvasmarha al­kotta gazdaságát, mielőtt be nem lépett a h... Új Élet szövetkezeti gazdaságba. Állattenyésztési felelős lett. A közösség bízott tudásában és elismerését ilymódon jut­tatta kifejezésre. Irányítása alatt feljavult az állatállo­mány, növekedett a hozam, ezzel együtt tekintélye is. Munkájáért minden napra egy munkaegységgel díjazták. Eleinte elegendőnek vélte, később már kevésnek tartot­ta. Elégedetlenségét a járási kiküldöttnek is szóvá tette. Az viszont, látva a jó mun­kát, javaslattal élt a vezető­ség felé. Növeljék néggyel a havi munkaegységét. A ve­zetőség nem állt kötélnek. El akarta kerülni a munka­egység hígítást... Ennyi munkaegységért én is válla­lom az állattenyésztési fele­lősséget — jelentette ki K. J., a szövetkezet elnöke. K. 1.-nek sem kellett több. Mé­lyében harag, sértődöttség lobbant. Ráadásul epebántál­mak is gyötörték. Ha nem növelik az egységemet, ne kelljen a munkám sem — gondolta, s azzal kezdte riasztgatni a vezetőséget, hogy elmegyek oda, ahol job­ban kereshetek. Nem gondolt ő arra, hogy az iparba men­jen, csak azt akarta, hogy lássák, vele nem lehet akár­hogy beszélni és bánni. Meglepetésére a vezetőség adott neki egy igazolást. El­helyezkedhet az iparban. Megijedt. De már nem volt mit tennie. A selypi cukor­gyár nem alkalmazta. Másutt sem járt sikerrel próbálko­zása. Titokban örült is en­nek. A föld fia vagyok én, nem az iparé, rebesgette, csak úgy önmagában. De a baj nem járt egyedül. Ami­kor már újra közeledett a szövetke ethez, kezébe nyom­ták a községi tanács igazolá­sát is. Hozzájárulás az ipar­ban való elhelyezkedéshez, olvasta nagy megütközve. Mintha tarkón ütötték volna. Újra harag árasztotta el' lel­két. De ebbe már egy kis sajnálkozás is vegyült: Ezek már egy cseppet sem ragasz­kodnak hozzám? Úgy érezte kiűzik, elkergetik a szövetke­zetből. S ezért egy kicsit már kezdte önmagát is okol­ni. Akkor még Bognár Géza, területi orvos kezelte beteg­ségét. Amikor felgyógyult, könnyebb munkára alkalmas igazolással látta el. Elvitte az elnöknek. Munkát kért. Nem kapott. Maga elkíván­kozott tőlünk, mondták neki. L everten ment hazafelé, összetalálkozott Sátori Dezső agronómussal. Megyek, most már igazán elmegyek az ipar­ba, újságolta keseregve. Sose menjen, azon leszek, hogy visszakerüljön. Úgyis már azon gondolkoztam, hogy maga nagyon jól meg fog felelni más posztra, ami nem olyan megerőltető, de ugyan­olyan felelősséggel jár, mint a korábbi munkaköre. Nincs aki irányítsa a gazdaság is­tállótrágya kezelését. Magát gondoltam erre a munka­körre. K. I. elgondolkozott. Tetszett neki az agronómus ajánlata. Megkönnyebbült. Ügy érezte, nem nyomja már őt a gond terhe. Szóljon az érdekemben, kérte az agro- nómust. Az ígéret csak nem akart megvalósulni. Minden nap várta, hogy az irodára hív­ják. Idegesítette a huzavona. Egyik nap aztán bement a megyére. Azért léptem a szö­vetkezetbe, mert ott okosab­gyelembe véve, a 29 forint helyett 50 forint lehetne a munkaegység értéke. Nem képzeletszülte dolog ez, ha­nem a reális tények isme­rete. Az idén a 400 hold vetés mintegy 70 százalékát gép végezte. Jövőre a bur­gonyával is gép dolgozik majd. Nagyszerű tervek ezek, azonban megvalósításukhoz feltétlenül az szükséges, hogy megváltozzanak a termelőszö­vetkezetben a jelenlegi körül­mények. S ebben van igen nagy szerepe a pártszervezetnek. Most az a helyzet, hogy a pártszervezet munkája is ki­fogásolható, mert az alap­szervezet titkára a brigádve­zető, és erejét leköti a ter­melőszövetkezetben a gazda­sági feladatok megoldása. Vajmi kevés ideje marad ar­ra, hogy megfelelően össze­fogja, irányítsa a pártszer­vezetet, így aztán nem is le­het csodálkozni azon, hogy az endrefalvi kommunisták — kevés kivétellel — nem vál­tak a termelés, a gazdasági feladatok megoldásának haj­tóerejévé. Most, a télen nép­főiskola indul Endrefalván, ahol a brigádvezetők, mun­kacsapatvezetők megis­merkednek majd azokkal a legfontosabb feladatokkal, amelyekre munkájuk során szükségük lesz. Azonban a közösért érzett felelősséget, a bizalmat a közösség és a ve­zetők iránt nem lehet csupán ezeken az előadásokon meg­tanulni. Alapos, felvilágosító munkára van szükség, — se téren a pártszervezet, a kom­munisták, kell, hogy elöl jár­janak, de nagyobb segítséget adhat a községi tanács is, hogy meggyőzzék a szövetke­zeti gazdákat arról, a ter­melőszövetkezetben akkor ta­lálják meg számításukat, ha minden igyekezetükkel, fele­lősségük tudatában dolgoznak, s igyekszenek segítséget adni a termelőszövetkezet vezetősé­gének, akik lelkiismeretes, hozzáértő emberek, s aki­ket annakidején a szövetke­zeti gazdák állítottak a kö­zösség élére. rT'andíjat minden iskolá- ban fizetni kell, így mondta az állattenyésztés egyik dolgozója, amikor ezekről a dolgokról beszél­gettünk. Az azonban már nem mindegy, hogy milyen mértékű ez a tandíj. S ha sikerül megváltoztatniok a jelenlegi állapotokat — ez pe­dig teljesen rajtuk múlik — jövőre már jóval kevesebb lesz az ideinél. Vincze Istvánná ban lehet gazdálkodni. Most meg ki akarnak túrni, pana­szolta. Azt akarják, hogy lépjek ki. De miért? A szö­vetkezethez köteleztem le magam, nem az iparhoz. Nem lépek ki, nem én! Követe­lem, helyezzenek vissza a szövetkezetbe, harsogott a hangja. Szövetkezetben van a vagyonom, ott akarok len­ni én is. Ügy áradt belőle a panaszos, követelő szó, hogy alig lehetett hallgatásra bírni. Csörgött a telefon. A vonal másik végén K. J., az elnök válaszolt a kérdésekre. ... megsértődött... ha nem is az állattenyésztésbe, de ... igen, nem a legkorszerűbb a trágyakezelésünk. Egy felelős ember kellene csa... K. I. nagyon megfelel... Reggel már munkába is állhat. K. I. végighallgatta a be­szélgetést. Arca kipirosodott. Öröm bujkált tekintetében. Nyoma sem volt már a ko­rábbi haragnak, sértődöttség­nek. Lesz mit tennem, de maid megmutatom, hogyan kell azt a trágyát kezelni, mondotta határozottan. De meg sem várom a reggelt, már ma este megbeszélem az elnökkel a tennivalókat. Az ajtóból még visszamosoly- gott: Köszönöm a segítséget. (GORTVA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents