Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)
1960-11-09 / 90. szám
1960. november 9. nógrádi nIpüjsAs 7 Szüntessük meg az engedély nélküli bnrjúvágásokat! Komoly gondot okqz termelőszövetkezeteinkben biztosítani a közös állatállomány részére a férőhelyet. A nemrégen alakult szövetkezeti községekben még hiányzanak a nagyüzemi istállók, amelyek létrehozásán a legtöbb helyen szorgalmasan fáradoznak a szövetkezet gazdái. Kellenek is ezek a nagyüzemi istállók, hiszen alap- feltételei a szarvasmarhatenyésztés továbbfejlesztésének. Ismeretes, a Nógrád megyei szarvasmarha országszerte jó hírnévnek örvend, s hízómarháinkért szívesen eljönnek állami gazdaságainkba, termelőszövetkezeteinkbe a nyugati szarvasmarha kereskedők is. Nem egy termelőszövetkezetünk tűzte ki gazdálkodása fő irányvonalának a szarvasmarha tenyésztését. A szarvasmarha-állomány gyors növelése érdekében dolgoznak az építő brigádok, amelyek az istállókat építik, a növénytermelési brigádok, amelyek a takarmány biztosításáról gondoskodnak, az állattenyésztési szakemberek, akik közvetlenül segítik ezt a munkát, egyszóval: a mezőgazdaság összes dolgozói. Régebbi, jól gazdálkodó termelőszövetkezeteinkben, mint a nógrádiban, nagyorosziban és a nógrádgárdonyiban, a tehénállomány növelésével párhuzamosan nőtt a sertés- állomány is, hiszen a fehérhússertések sok fölözött tejet igényelnek. Az utóbbi időben egyre szívesebben foglalkoznak a termelőszövetkezetek a jövedelmező szarvasmarha-hizlalással. A tervek teljesítése egyre több szarvasmarhát igényel, S hogy e terveket teljesíteni tudjuk, a falu népének nagyobb megbecsülést kell tanúsítani a szarvasmarha-tenyésztés iránt. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy tehén évente csak egy szaporulatot hoz, nem úgy, mint a sertés, amelynél az évi szaporulat elérheti a 10—15-öt is. Éppen ezért gondosan kell vigyáznunk növendékmarháinkra. Nem engedhetjük meg magunknak azt a helytelen gyakorlatot, amely az utóbbi időben egyre jobban elterjedt, hogy minden egyes lakodalomra, keresztelőre szarvasmarhát vágjanak. Egyes emberek már odáig mentek, hogy nem is tekintették lakodalomnak azt, amelyben ne vágtak volna le legalább egy borjút. De sok helyen nemcsak lakodalmak alkalmából, hanem más alkalommal is szívesen folyamodtak a borjúvágáshoz, nem törődve azzal, hogy ezzel csökkentik a szarvasmarhaállomány létszámát. A salgótarjáni járásban Homoktere- nyén, Karancskesziben, Somoskőújfaluban, a pásztói járásban Erdőkürtön, de sorolhatnánk a többi járás községeit is, nagyon elszaporodtak az engedély nélküli borjúvágások. A legtöbb helyen erről tudnak a tanácsok is, s nem tesznek erélyes intézkedéseket. Bűnüldöző szerveink sem állnak hivatásuk magaslatán, s nem büntetik súlyosan az engedély nélküli borjúvágásokat. Sajnos vannak olyan vezető beosztású emberek is, akik mindent megmozgatnak annak érdekében, hogy megkapják a borjú levágásához az engedélyt. Ha ez a helyi tanácsoknál nem megy, elmennek a legfelsőbb szervekig is kérelmükkel, ahol nagyon helyesen, visszautasítják. Szarvasmarha-álomá- nyunk továbbfejlesztése érdekében ezt kellene tenniük a helyi tanácsoknak is, és a törvényt kijátszók ellen pedig a törvény szigorával kellene fellépniük. Legyen célunk a jövőben az, hogy neveljünk fel minden borjút, ha nem alkalmas a továbbte- nyésztésre, később jó lesz hízó alapanyagnak. Csak társadalmi összefogással, valamint a törvények pontos betartásával és betartatásával vethetünk véget a növendékmarhák felelőtlen öldöklésének. Ez érdeke a falu népének is, de érdeke a népgazdaságnak is. Mi társadalmi munkában segítünk, de segítsenek nekünk is Előre bocsátom, nincsenek túlzott kérelmeink, csupán a Fe- renc-telepen, a Táncsics utcában egy járdáról van szó. Van ugyan járda, de csak addig, ameddig az utca is ki van kövezve. Az utca felső részén ma is középkori állapotok uralkodnak, — ahogy mondani szokás, főleg ha egy kis eső esik. Ilyenkor esésmentesen nem nagyon lehet lejönni a hegyről. Az utcában lakók megcsinálnák már társadalmi munkában is, csak vezető, szervező és anyag kellene, de sürgősen, még a tél beállta előtt. Valahogy nagyon vontatottan megy az ilyen munka városunkban. Itt van például a Táncsics utca kezdeténél levő tér is. A múlt télen serény munka folyt itt, ásták-fúrták a talajt, de mire eljött a tavasz, — amikor is a jó idő inkább kedvezett az ilyen munkáknak —, abbamaradt az egész. Ma így úgy néz ki, mintha ásatások folynának a téren. Esős időben keresztül menni itt, egyenlő a lehetetlenséggel. Most az a kérdésünk, vajon ha beáll a hideg idő, ismét hozzákezdenek a parkosításhoz? Tudjuk, hogy milyen nehézségekbe ütközik egy-egy ilyen járda elkészítése, vagy a tér parkosítása, elrendezése, de mégis kell találni valami megoldást, hogy a hegyen lakók is kultúráltan tudjanak közlekedni. , MAROSI LÁSZLÓ Salgótarján, Táncsics u. 70. szám ŰJ ÉPÍTŐANYAG NYITOTT RENDSZERŰ MARHAISTÁLLÓKHOZ Az NDK premnitzi „Friedrich Engels ’ műselyemgyárá- nak kénsavgyárában egy kémikus-kollektíva új építőanyagot: kísérletezett ki a falusi építkezésekhez. Az új építőanyag piritpörkből készül, amelyhez gipszet, vizet és valmelyes kavicsot vegyítenek. Az eddig nagy meny- nyiségben veszendőbe ment piritpörkből cement felhasználása nélkül mindenekelőtt jó falelemeket lehet készíteni nyitott rendszerű marhaistál- iókhoz. Ä nógrádi termeiőssővetkeset jó példája Nógrád község termelőszövetkezetét látogattuk meg a múltkorában. Ez a kis területen gazdálkodó közös gazdaság 1952-ben alakult és azóta szinte csodának számító eredményeket ért el a gazdálkodás különböző területein. Mindenki előtt ismeretes, hogy a nógrádi hegyes-dombos vidék közel sem hoz olyan terméseredményeket, mint például az alföldi lőszös táj. Mégis a nógrádi mezőgazdasági termelőszövetkezet 38 szorgalmas tagja kitartó munkával és hozzáértéssel olyan eredményeket produkált, amelyek dicséretére válnának egy sokkal nagyobb területen gazdálkodó alföldi termelőszövetkezetnek is. Nézzük meg ezeket az eredményeket, elsősorban a szövetkezet tagjainak keresetén keresztül, ami talán leginkább foglalkoztat minden még kívülálló, de a szövetkezetekben dolgozó paraszt- embert is. Amikor négyesben a szövetkezet irodájában beszélgettünk, Jakabovics Pál elnökhelyettes imigyen kezdte: — Vannak szép eredményeink. Elmondhatjuk, hogy községünkben tettekkel bizonygatjuk a termelőszövetkezeti gazdálkodás fölényét, mert olyan eredményekkel, amilyeneket ebben az évben is elértünk, nem dicsekedhet egy nógrádi egyéni gazda sem. Messze magunk mögött hagytuk az egyéniek terméseredményeit, hisz például a tervezett 13 mázsás búzatermés helyett 15,40 mázsás átlagtermést értünk el az egyéni 8 mázsás átlagterméssel szemben. Tavaszi árpából a tervezeti 13 mázsa helyett 15 mázsás átlagtermésünk lett. Már most nyugodtan mondhatjuk, hogy jóval túlszárnyaljuk a tervezett 47 forintos munkaegységet, hisz minden terményből a tervezett mennyiséget meghaladó eredményeket értünk el. Egy kicsit elcsodálkoztunk a szép eredményeken és azon nyomban arról érdeklődtünk, hogy milyen módszerekkel érték őket el. A három öregedő, de jó kedélyű termelőszövetkezeti tag, büszke tekintettel mondta el először, hogy az ő közös gazdaságuk nagy szorgalommal igyekszik hozzásegíteni a nagy országos célkitűzésnek a megvalósításához, amely szerint nagymértékben kell növelnünk az ország húsellátását. A hibridkukorica-program megvalósítása mellett ők is ezt tartják egyik legfontosabb feladatuknak. Ennek érdekében mindent megtesznek az állatállomány fejlesztésének területén. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy e viszonylag kevés földön gazdálkodó termelőszövetkezetnek már 67 szarvasmarhája van, melyek közül 29 fejőstehén. Most is 70 darab sertés lakja az új sertésólat és fiaztatót. Ezek közül 50 darab leszerződött hízó, 50 darab 106 kilogrammos sertést már leadtak az államnak. Ezenkívül van a szövetkezetnek 300 birkája és sok baromfija. Ilyen állatállomány mellett nyugodtan beszélhet a szövetkezet állattenyésztési brigádvezetője Erdei Lajos arról a nagyszerű szervestrá- gyázási tervről, amely szerint a szövetkezet minden földterületét három évenként istállótrágyázzák. S a saját Zetorral végzett gépi munka és műtrágya mellett ez a nyitja a nagy terméseredményeknek. S ha tovább megyünk, a szövetkezeti dolgozók keresetének is. Hogyan beszél erről az ötvenkilenc éves, tapasztalt Koreny Kovács András: — Én, négy holddal léptem a szövetkezetbe. Mit kezdtem volna a négy örökr lőtt holdacskával? Lovam sem volt, szekerem se. Beléptem a szövetkezetbe. Nem csalódtam. Három és fél évig fo- gatoskodtam. Most raktáros vagyok. A pénzen és a többi apróságon kívül kerestem minden esztendőben 30—32 mázsa gabonát. Amikor kiszámítottam, hogy egy esztendőben mennyi volt a havi átlagkeresetem, rájöttem, hogy 1800—2000 forint. Ilyen keresetből meg lehet élni... S amíg az öreg Koreny nagy igyekezettel és lelkesedéssel beszél a szövetkezeti gazdálkodásról, előnyeiről, Jakabovics Pál megjegyzi: — Jól keresnek tagjaink, de mégis Erdei Lajos családjának tavalyi keresete okozta a legnagyob meglepetést. Tőle kérdezzék meg, hogyan találta meg a számítását a Kockázatos baseball-játszma ... Az AP hírügynökség ma egy hete a következőket jelentette: 1450 amerikai tengerész gyalogos, „hétvégi látogatására”, a guantanamoi- öbölbe érkezett, hogy — egyhónapos tengeri hadgyakorlatok után —, „a támaszpont baseball- és golfpályáin elszó- rakozzék”. Guantanamo tudvalévőén az Egyesült Államok haditengerészeti támaszpontja — Kuba délnyugati partvidékén. Másszóval: az amerikai tengerészgyalogosok — amerikai támaszponton pihenték ki a hadgyakorlat fáradalmait. Ebben tehát nem is lenne semmi különös. Mégis, a tengerészgyalogosok guantanamoi „baseball-játszmájának” feltűnően nagy nemzetközi visszhangja támadt. A játszma ugyanis igen magas tétért folyik. Az amerikai sajtó adatai szerint nem kevesebb, mint évi kétezer miilói dollárról van szó. Hozzávetőlegesen ennyi, kétmilliárd dollár a Latin-Amerika természeti kincseinek kiaknázásában érdekelt amerikai monopóliumok évi tiszta jövedelme. Márpedig a vezető lapok legtöbbje úgy véli, hogy mindez veszélybe kerül, ha Washington nem használ fel minden eszközt a „kubai fertőzés” lokalizálására. Most, az amerikai elnökválasztási hadjárat tetőpontján, az érdekelt társaságok kegyeiért versengő elnökjelöltek — Kennedy és Nixon — egymást túllicitálva fogadkoz- nalk,, hogy minden áron megvédik az Egyesült Államokat a „Kuba felől fenyegető agressziótól”. A Pentagon tábornokai pedig a Karibi-tenger térségében végrehajtott katonai intézkedések sorozatával iparkodnak alátámasztani, hogy az elnökjelöltek nem a levegőbe beszélnek... Az amerikai tröszt-sajtó hideglelős lapjelentéseit olvasva, az embernek szinte már az a benyomása támad, hogy Kuba, a hatmilliós kis szigetország készül megtámadni a tőkés világ legerősebb katonai hatalmát — a százhetven milliós Egyesült Államokat. És ha hitelt leszövetkezetben. Nem kellett őt sokáig biztatni. Elmondotta, hogy néhány évvel ezelőtt egészségi okokból költözött Debrecen mellől Nógrádba. Leszegődött a nógrádi legeltetési bizottsághoz és harmadmagával meg is kereste a havi 1800 forintot. Ez azonban kevésnek bizonyult a héttagú családnál. Erdei Lajos tehát elhatározta, változtat életén, belép a termelőszövetkezetbe. S most így beszél megváltozott életéről: — A Béke Tsz-ben is hárman dolgozunk. Jó munkám jutalmául állattenyésztési brigádvezető lettem. Tavaly, mint állatgondozó és fejő, feleségemmel és legnagyob- bik fiammal megkerestük a 115,40 mázsa gabonát és 48 ezer forintot a többi részesedésen kívül. Nem lehet össze sem hasonlítani mostani nyugodt életemet a múltéval. Itt csak egy probléma lehet: dolgozni kell. A munka viszont öröm ott, ahol értelmét, hasznát látja az ember. Nálunk ez így van. Ezt bizonyítja id. Srám András esete is, aki szeptem bér elsején 1485 forintot vitt haza munkaegység-előlegként, 99 augusztusi munkaegység után. Ennyit tett ki a 15 forintos munkaegység-előleg, amelyet szövetkezetünk minden hónapban rendszeresen fizet. így vélekedtek együttesen is, amikor hozzátették; — Mi, kis területen megmutattuk már eddig is, hogy érdemes szövetkezni, mert csak nagy táblákon, közös erőfeszítéssel lehet komoly eredményeket elérni. Ezt elismerik már a nógrádi egyéniek is. Kondacs Pál hét adni az amerikai sajtónak, a Karibi-tengeren lebonyolított egyhónapos hadgyakorlat csupán arra szolgál, hogy elriassza Fidel Castro kormányát „agresszív szándékaitól”. A tengerészgyalogosok vasárnapi kiruccanása pedig mindössze „emlékeztető”, volt arra, hogy Guantanamo amerikai támaszpont volt és az is marad. Ezúttál azonban az „emlékeztető” alighanem inkább azoknak a latin-amerikai országoknak szól, amelyekben —, mint a New York Mirror megállapítja november 3-i számában — „forrongó, nyugtalan és éhező milliók most nem a szürke szakállú Uncle Samfoen, hanem a fekete szakállú Fidel Castróban látják a szabadság jelképét”. Kuba népének ugyanis az amerikai tengerészgyalogosok kirándulásai egyáltalán nem jelentenek újdonságot. Az elmúlt hat évtized folyamán az amerikai tengerészgyalogosok minden esetben megjelentek, ha Kuba népének olyan „agresszív” gondolatai támadtak, hogy végre vala- hára maga élvezze munkájának gyümölcseit, maga legyen az ura festőién szép és mesés, gazdag szigetországának. Az amerikai cukortrösztök, amelyek a közelmúltig kizárólagos magángyarmatuknak tökintették Kubát, elég sűrűn úgy találták, hogy az ország „függetlenségét” veszély fenyegeti. A századfordulótól 1933-ig háromszor szállták meg Kubát az amerikai tengerészgyalogosok, — történetesen mindhárom esetben népi forradalom fenyegette a cukortrösztök jóvoltából uralkodó diktátorokat. Igaz ugyan, hogy 1934-ben Roosevelt elnök „jószomszédsági politikája” jegyében semmisnek mondták ki a Platt-féle pro- tóktorátusi törvényt, de cserében új szerződésben biztosították a guantanamoi haditengerészeti támaszpont megtartását. Ettől fogva a közvetlen katonai intervenció jogát, a „cukorpóráz” és Batista diktátor együttesen helyettesítették. 1959. január elsejéig Kubában vastörvény volt, hogy amikor a New York-i értéktőzsdén leszállították a cukor árát, a kubai nép még ösz- szébb húzta a nadrágszíját. Ez volt az a „cukorpóráz”, amely talán még az amerikai tengerészgyalogosoknál is megbízhatóbban működött. Fidel Castro szabadságharcosainak győzelméig nem volt olyan kubai kormány, amely akárcsak 24 óráig is hatalmon maradhatott volna az amerikai cukortrösztök akarata ellenére. Batista zsarnoki rendszere és a cukorpóráz már a múlté. Az előbbit megdöntötte a latin-amerikai történelem legmélyebbre szántó népi forradalma, az utóbbit átvágta a szocialista világ tengereken átnyúló segítő keze. Washington tehát ismét a tengerészgyalogosokhoz folyamodik. És nemcsak a tengerészgyalogosokhoz ... Más jelentések arról számolnak be, hogy — a tengerészgyalogosok „hétvégi kirándulásával” egyidejűleg — újabb és újabb fegyver- és élelmiszerszállítmányokat küldenek a Panama-csatorna térségéből Guatemalába. A legkorszerűbb amerikai fegyverekkel felszerelt zsoldosok száma itt már meghaladja a háromezret. Az előjelek tehát vészjóslóan emlékeztetnek az 1954. évi guatemalai „akcióra”, amikor az United Fruit amerikai gyümölcströszt zsoldos serege rátört a kis amerikai „Banán Köztársaságra”, mert az Arbenz-kormány földreformra merészelt gondolni. A Pentagon tábornokai most is szinte toporzékolnak a türelmetlenségtől, hogy rávethessék magukat a bátran dacoló Kubára. Sűrűn emlékeztetnek rá, hogy hat esztendővel ezelőtt milyen rövid úton leszámoltak Guatemalával ... Csakhogy ma már nem 1954-et, hanem 1960-at írunk. Washington sem feledkezhet meg róla, hogy éppen ez a hat esztendő volt az „erőpolitika” visszájára fordulásának időszaka, s hogy a szocialista világ hatalma ma már az amerikai imperializmus hajdani „hátsó” udvarában” is megbízható védelmet nyújt a szabadságáért küzdő Kubának. Erre emlékeztetett Hruscsov szovjet miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatában is, és komoly figyelmeztetése aligha fog célt téveszteni. Rövidesen eloszlik majd, az amerikai elnökválasztási hadjárat petárdáinak rosszillatú füstje s az Egyesült Államok új elnökének józanul szembe kell néznie a nemzetközi erőviszonyok realitásaival. A mai világhelyzetben pedig egyetlen felelős államférfi sem feledkezhet meg arról, hogy megszűnt, végleg a múlté a büntetlen imperialista hadműveletek korszaka. Ezen a törvényszerűségen még az amerikai tengerész- gyalogosok „baseball-hadmű- velete” sem változtathat. FIGYELEM! A Szécsényi Ruházati és Szolgáltató KTSZ. órásrészlege új helyiségbe költözött. A fényképész mellett. Szécsény, Rákóczi u. 90 sz. alatt. 563. m&ponéa. IGAIANDI kesevuvíz
