Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)
1960-10-05 / 80. szám
2 NÖGRADI NÉPÚJSÁG 1960. október 5. Ax emberiség joggal bíxhat egy békés és boldogabb jövőben (Folytatás az 1. oldalról.) az egyedül őket megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Csak gondolni kell reá és mindjárt nyilvánvalóvá válik, ki ellenzi azt, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az ENSZ-ben, az ellenzi azt is, hogy átfogó leszerelési megegyezés jöjjön létre. A Kínai Népköztársaság szóvivői teljes joggal mondják, hogy őket csak azok a nemzetközi megállapodások kötik, amelyeknek kidolgozásában részt vesznek. Az ENSZ önmagának tartozik azzal, hogy véget vessen annak a szűklátókörű, önző és mindenkire nézve káros nagyhatalmi politikának, amellyel az Egyesült Államok képviselete annyi éve megakadályozza, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja jogos helyét az ENSZ-ben. Ezzel a kérdéssel nagy felelősséggel kell foglalkoznia minden küldöttségnek. Az angol küldöttség például, amelynek kormánya egyébként diplomáciai kapcsolatban van a Kínai Nép- köztársasággal, nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett tibeti kérdés a hidegháború mesterségesen gyártott terméke, a Kínai Népköztársaság rágalmazása. Ugyanakkor ez az ENSZ tagállamai között hevesen vitatott kérdés is. Ennek ellenére az angol küldöttség á főbizottságban a tibeti kérdés napirendre tűzése mellett foglalt állást. Másfelől viszont nem átallotta azt mondani, hogy ellenzi Kína képviseletének kérdését a közgyűlés napirendjére tűzni, mégpedig azzal az indokolással, hogy ez a tagállamok közötti vitás kérdés s a vita rontaná a közgyűlés légkörét. Hogyan? Az nem baj, ha a tibeti kérdés körüli vita újabb ellentéteket szül, csak a Kínai Népköztársaság jogainak érvényesítéséről ne vitatkozzunk? Csak azzal ne rontsuk a közgyűlés légkörét? Fel kellene már hagyni a nagy kérdések ilyen kezelésével. Túlérett már Kína ENSZ-képviseletének kérdér se. Meg kell oldani s ezzel az ENSZ tekintélye, tárgyalásainak hatékonysága, döntéseinek ereje csak növekedni fog. Küldöttségünk a Kína) Népköztársaság jogainak érvényesítése mellett van és támogatja a Mongol Népköz- társaságnak az ENSZ-be való felvételét is. Az amerikai-magyar viszony Más kérdésről is szeretnék ■szólni. Az ügyrendnek megfelelően már júliusban szét- küldték a tagállamoknak az úgynevezett előzetes napirendet, Ezen 73 kérdést javasoltak az illetékes ENSZ-szer- vek és a különböző tagállamok a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzni. Várakozással vette kezébe ezt az okmányt mindenki, aki az emberiség égető kérdései, a leszerelés, Algéria, Kongó és más nagy kérdések iránt érdeklődik. Bennünket meglepett, hogy az Egyesült Államok kormánya, amely szavaiban a béke híve és nagyra értékeli az ENSZ-et, ezen az előzetes napirenden egyetlen kérdést sem terjesztett elő. Nem érdektelen azonban, hogy ezt követően, augusztus 20-án érkezett a Szovjetuniónak egy javaslata és erre szinte válaszként az Egyesült Államok is benyújtott még ugyanaznap egy másik javaslatot. A Szovjetunió javaslata a pótlólag beterjesztett kérdések hivatalos listáján a 8. sorszámot, az Egyesült Államoké a 9. sorszámot kapta. A Szovjetunió kérte, hogy a közgyűlés tárgyalja meg az Egyesült Államoknak a Szovjetunió elleni agresszív cselekedeteit. Az Egyesült Államok az úgynevezett magyar kérdés megtárgyalását kérte. A nemzetközi élet kérdéseivel foglalkozó minden ember számára ez maga is teljesen világossá teszi, hogy mikor és milyen alkalmakra kell az Egyesült Államoknak a magyar kérdés az ENSZ-ben. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a vitatott 1956-os magyarországi események a történelem által lezárt, túlhaladott kérdések és a múlt problémái közé tartoznak. Az is köztudomású, hogy az úgynevezett magyar kérdés az ENSZ közgyűlésén, vagy bizottságaiban nem más, mint kizárólag hidegháborús célokat szolgáló áskálódás és rágalom-hadjárat az ENSZ két tagállama, a Magyar Népköztársaság és a • Szovjetunió ellen. A kettő küzül a fő célpont persze nem a Magyar Nép- köztársaság. Mi magyarok hajlamosak vagyunk néha azt hinni, hogy a föld mi körülöttünk forog, de még mi sem hisszük, hogy az Egyesült Államok befolyásos körei a Magyar Népköztársasában látják világuralmi terveik megvalósulásának fő akadályát. Mindaz, ami az úgynevezett magyar kérdés körül az ENSZ-ben eddig történt, méltatlan e világszervezethez, de méltatlan az Amerikai Egyesült Államok kormányához is, egy kormányhoz, amelytől azt várná el a különböző országok lakossága, közöttük a magyar nép, hogy világos és pozitív lépéseket tegyen a feszültség enyhítése, a leszerelés, a tartós béke előmozdítása érdekében. Nagyon tévednek az Egyesült Államok felelős tényezői, ha azt hiszik, hogy a várt pozitív lépések hiányát pótolhatják tavasszal egy U—2-es repülőgéppel, ősszel pedig az általuk gyártott, úgynevezett magyar, meg tibeti kérdés sietett felvetésével. Ma már sokkal tájékozottabb a politikákéban az emberiség, semhogy bármely kormány ilyesmivel megőrizhetné az ő szemében tekintélyét és befolyását. Az úgynevezett magyar kérdésnek az ENSZ-ben van köze a hidegháborúhoz és sok mindenhez, de semmi köze sincs a magyar valósághoz, sem pedig a világszervezet alapokmány szerinti rendeltetéséhez. Van valami köze a jelenleg közismerten nem jó amerikai—magyar államközi viszonyokhoz is. Valóban számos a rendezetlen kérdés viszonyunkban. Ezek egy kérdés kivételével rendkívül könnyen rendezhetők. Mi készen is vagyunk a rendezésre és erősen bízunk abban, hogy ezek a kérdések előbb, vagy utóbb, de mindkét felet kielégítő módon megoldást is nyernek. Bízunk ebben, mert tudjuk, hogy még a legrosszabb akaratú ember is képtelen egyetlen olyan kérdést is megnevezni, amelyben az amerikai és a magyar nép érdekei ütköznének. Ellenkezőleg. Mi azt valljuk, hogy a magyar és az amerikai nép érdeke közös a béke megőrzésében, népeink barátságának fejlesztésében, az államaink közötti kapcsolatok normalizálásában. Szólnom kell az amerikai— magyar viszony egyetlen komoly és nehezen rendezhető kérdéséről is, minthogy annak nemzetközi vonatkozásai vannak. Béke idején az amerikai—magyar viszony, fennállásának lehetségessé válása óta, mindenkor korrekt volt. Csak 1947 óta rossz. Hangsúlyozom, 1947 és nem — mint azt sokan hiszik — 1956 óta. A magyar—amerikai államközi viszony jó, sőt időnkint szívélyes volt akkor, amikor Magyarországon a kormány az arisztokraták, a földesurak és a nagytőkések kezében volt. Csak azóta van baj ezzel a viszonnyal, amióta Magyar- országon a kormány és a hatalom a munkások és a parasztok kezén van. Ebből mi arra következtetünk, hogy nem kielégítő viszonyunk, és még az úgynevezett magyar kérdésnek az ENSZ-ben való szorgalmazása mögött is valójában az rejlik, hogy az Egyesült Államok kormányköreinek velünk tulajdonképpen egy bajuk van: nem tetszik nekik a Magyar Nép- köztársaság társadalmi rendszere. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét tudvalévőén különböző, szocialista és kapitalista rendszerű országok hozták létre, éppen azzal a céllal, hogy biztosítsák a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, barátságát és együttműködését az emberiség létérdekeit érintő közös kérdések megoldásában. Az alapítók már tudták és ideje lenne most már mindenkinek tudomásul vennie, hogy a világon különböző társadalmi rendszerű országok léteznek. Sőt, azt is tudomásul kell vennünk mindnyájunknak, hogy ezeknek a különböző rendszerű államoknak békében, egymással normális államközi kapcsolatban kell egyidőben és egymás mellett létezniük. Ez elkerülhetetlen. A magyar dolgozó nép örökre véget vetett a nagytőkések és a föld- birtokosok hatalmának, kizsákmányoló tevékenységének. Szocialista államot és társadalmat teremtett önmaga számára. Abban él most és abban fog élni a jövőben is. Ez az egyes személyek akaratától függetlenül ható társadalmi törvények következtében alakult így; történelmileg befejezett és meg nem változtatható tény. Az amerikai—magyar viszony is azonnal rendbejönne, az Egyesült Nemzetek Szervezete is azonnal megszabadulna egy reá erőltetett vi- szálytkeltő hidegháborús kérdéstől, ha az Egyesült Államok kormánya, a józan észre hallgatva, tudomásul venné ezt a tényt, amelynek megváltoztatása egyébként is kívül esik illetékességének és lehetőségeinek határán. A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje magyar bel- ügy. Ebben egyedül a magyar nép és annak alkotmányos szervei illetékesek. Az itt többször vitatott kormányintézkedésekről 1957 május 9-én számoltam be a magyar országgyűlésnek. Az országgyűlés, amelynek ülésén kettő híján valamennyi képviselő részt vett, egyhangúan helyeselte és jóváhagyta a kormány valamennyi intézkedését. A magyar kormány törvényeink szerint egyedül a magyar országgyűlésnek felel, és rajta kívül senkinek a világon. A Magyar Népkoztúrsaság belügyeihe beavatkozni senkit sem engedünkl Legutóbb 1958 novemberében voltak általános választások hazánkban. Nálunk minden 18 évnél idősebb állampolgárra kiterjedő, általános, egyenlő és titkos szavazást biztosító választójog van, A választáson a Hazafias Népfront jelöltjei megkapták a jogosultak 97 százalékának szavazatát. így jött létre a jelenlegi országgyűlés, amely mostani kormányunkat megválasztotta. Törvényes kormányunk a nép bizalmából intézi az ország ügyeit. Ezt tudják az ellenünk áskálódok is. Azt is nagyon jól tudják, hogy rágalmazhatnak bennünket, de ezen a tényen sem rágalmakkal, sem pedig az ENSZ-ben kierőszakolt határozatokkal nem változtathatnak. A magyar küldöttség azzal a szándékkal vesz részt a közgyűlés munkájában, hogy tőle telhetőén hozzájárul a valóban nagy és fontos kérdések pozitív megoldásához. A hidegháborús intrikákra és rágalmakra a magyar nép és az egész szocialista tábor igazának, erkölcsi és anyagi erejének tudatában,*a feszültség enyhítésére való törekvés szellemében válaszol. Ez a törekvés világos állásfoglalást kíván. Nyíltan meg kell mondanom, hogy mi, az ENSZ-nek az úgynevezett magyar kérdésben eddig hozott határozatait a hidegháború termékeinek, a Magyar Nép- köztársaság belügyeibe való illetéktelen beavatkozási kísérleteknek tekinthetjük. Bízunk abban, ha nem most, akkor később, de eljön az a nap, amikor mint alapokmány-elleneseket maga az ENSZ-közgyűlés fogja hatályon kívül helyezni az úgynevezett magyar kérdésben hozott törvénytelen határozatait. Elnök úr! Küldött urak! Vannak, akik tájékoztatást kérnek a magyarországi helyzetről. Valóban lenne itt olyan ember, aki nem tudná, hogy nálunk , évek óta törvényes rend van és olyan rendezett közállapotok uralkodnak, hogy azokat nem egy kapitalista ország megirigyelhetné? Népünk lendületesen, odaadóan dolgozik és ennek eredményeképpen az utóbbi négy év alatt az ipari termelés mintegy 36 százalékkal, a mező- gazdasági 12 százalékkal emelkedett. A dolgozók életszínvonala általában 24 százalékkal, az ipari munkások reálbére pedig 32 százalékkal emelkedett az elmúlt három és fél év alatt. Az egészség- ügyi és kulturális viszonyok jók. A lakosság 75 százaléka részesül ingyenes betegségi- és baleset-biztosításban. Példaként megemlítem, hogy a napokban járt nálunk dr. Sabin, a neves amerikai tudós. Látta, hogy Magyarországon az idén a kritikus hónapokban egyetlen gyermek- bénulásos fertőzés sem volt. Ajánlotta, hogy a magyar orvosok vállalják el más országok szakembereinek instru- álását, mert mintaszerűen szervezték meg az összes gyermekekre kiterjedő ingyenes védőoltást és a többi szükséges intézkedéseket. Aki viszonyainkra kíváncsi, jöjjön el hozzánk és nézze meg saját szemeivel, mi a helyzet hazánkban. Az ismert események óta nyugati turisták ezrei, újságírók százai jártak nálunk, közöttük nem kevés amerikai. Megfordult nálunk ENSZ- főtisztviselő, amerikai külügy- minisztériumi tisztviselő, szenátor, közéleti tényező. Ott vannak az Egyesült Államok és az összes nagy nyugati kapitalista oszágok diplomatái. A közgyűlésen képviselve van egy olyan semleges ország. amelynek vezetői, nagytekintélyű államférfiak, jártak nálunk az utóbbi években. Kérdezzék meg tőlük, mi a helyzet Magyarországon. Elismerem, hogy az úgynevezett megbízatással érkező uraknak nem adtunk hivatalos felvilágosítást. Munro úrnak sem, akiről a minap egy főbizottsági ülésen arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen kit képvisel, az Egyesült Államok képviselője — nyilván nyelvbotlás következtében — azt mondta, hogy az Egyesült Államokat. Még Hammarskjöld úrnak sem adtunk felvilágosítást akkor, amikor megbízatása volt kérdezősködni. Tudni kell azonban a közgyűlésnek, hogy Hammarskjöld urat, miután megszabadult bizonyára terhes megbi- zatásától, ismételten meghívtuk Magyarországra. Ügy látszik, ügyei eddig nem engedték őt hozzánk. Most is biztosíthatom önöket, hogy a magas vendégeknek kijáró udvariassággal fogadjuk és illő vendéglátásban részesítjük az ENSZ bármely tisztviselőjét, bármikor, ha hidegháborús kérdésre vonatkozó külön-megbiza- tás nélkül kíván ellátogatni hozzánk. Mindezt azért hangsúlyozom, hogy világos legyen, nem személyi kifogásaink vannak, nem is titkokat takargatunk, hanem egyszerűen az a megingathatatlan álláspontunk, hogy a Magyar Népköz- társaság belügyeibe beavatkozni senkit sem engedünk. A közelmúltban jónéhány tapasztalata csak megerősítette a magyar kormányt eljárásának helyességébe vetett hitében. Röviddel ezelőtt történt, hogy Lumumba úr, Kongó törvényes kormányának elnöke, népe ügyének igazságában bízva, célszerűnek látta az ENSZ segítségét kérni bizonyos nehézségek leküzdéséhez. Az ENSZ főtitkára a kérésnek és a biztonsági tanács elvileg helyes döntésének oly módon tett eleget, hogy a törvényes kongói kormány az összes nehézségei megmaradtak, sőt növekedtek. A segítséget kérő kormány alapjait viszont teljesen aláásták, az ország törvényhozó testületének álláspontját is nemmibe vették és lehetetlenné tették a kormány működését. Mindenki tudja, hogy ez így történt. Ne csodálkozzék tehát senki, ha népek és országok még oly igazságos ügyükben is kénytelenek ez idő szerint fenntartással élni az ENSZ apparátusának bárminő közreműködésével szemben. Vonjanak vissza minden külföldön állomásozó katonai egységet Küldött urak! Vannak, akik arra kíváncsiak, mikor vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról. A szovjet csapatok a varsói szerződés tagállamainak megfelelő megállapodásai alapján vannak Magyarországon. Kivonásuk a ’szerződő felek, köztük a Magyar Népköztársaság kormányának elhatározásától függ, nem pedig a nyugati stratégák óhajától. Ez az óhaj, ugyanis tényleg a nyugati katonai vezetők problémája, s nem az ENSZ-é és még kevésbé a magyar népé. A magyar nép jól megvan azokkal a szovjet csapatokkal, amelyek megszabadították a náci fasiszta hadsereg rémuralmától és az országot Hitler kezére játszó Horthy-rendszer ellenforradalmár fasiszta erőitől. A szovjet hadseregnek köszöni népünk nemzeti függetlenségének visszanyerését és azt, hogy ma is békében és biztonságban1 él. Ismeretes, hogy a varsói szerződés tagállamai megnemtámadási szerződés megkötését javasolták a NATO tagállamainak, sőt indítványozták a varsói szerződés szervezetének és a NATO-nak egyidejű feloszlatását is. A Szovjetunió — valamennyi szocialista ország, köztük a Magyar Nép- köztársaság kormányának egyetértésével — az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatában is indítványozta, hogy vonjanak vissza saját országának határai mögé minden külföldön állomásozó katonai egységet. Íme, itt vannak az utak és módok, a ma is érvényes javaslatok. Csak el kell fogadni és meg kell valósítani őket, és akkor nem állomásozik majd többé a föld egyetlen országában sem más ország katonai egysége. Azt mondják egyesek, hogy mi a szovjet csapatok segítségével levertünk egy általuk nemzetinek nevezett felkelést. De mi nem nemzeti felkelést, hanem csak egy ellenforradalmi puccsot vertünk le, mégpedig egy-két nap alatt. Ezt az ellenforradalmi puccsot külföldön szervezték, sok éven át készítették elő a nemzetközi reakció erői. A nemzetközi reakció e puccskísérletével a belső reakció szűk csoportját mozgósította, megtévesztett egyeseket, de e puccskísérlettől távol álltak a magyar nép szocializmushoz hű alapvető tömegei. Hogy milyen egy valóban nemzeti fölkelés, azt talán a francia küldöttség tudná megmondani a közgyűlésnek. Nézze meg bárki Algériát, mi történik ott. A francia gyarmatosítók minden modem fegyverrel felszerelt félmilliós hadserege nem két nap alatt, hanem hat év alatt, sok százezer algériai hazafi elpusztítása után sem tudja leverni a felkelést. Nem tudja leverni és soha sem fogja leverni, mert ott valóban nemzeti felkelés van, amelyet a nép alapvető tömegei támogatnak, nem pedig ellen- forradalmi puccs, mint 1956- ban volt Budapesten. Rendszerünk demokratikusabb, mint vádolóink rendszere Olyan ismert körök, amelyeknek Csang Kaj-sek, Adenauer, Speidl, a náci tábornok és a hozzájuk hasonlók megfelelnek, mint demokraták — azt mondják, hogy mi nem vagyunk demokraták. Őszintén szólva, mi nem is akarunk az ilyen ízlésnek megfelelő demokraták lenni. Rendszerünk azonban demokratikusabb, mint vádolóink rendszere. A magyar népi hatalom megsemmisítette a monopóliumok diktatúráját, a fasizmust, véget vetett a felekezeti megkülönböztetésnek és a faji üldözésnek, a születési és vagyoni előjogoknak, és szabad fejlődést biztosított az egész nemzetnek, az állam összes polgárainak. Igaz, hogy a Magyar Nép- köztársaság bíróságai megbüntették és a jövőben is megbüntetik az ország törvényes rendje ellen összeesküvőket és a haladó emberek gyilkosait, e körül nagy lármát csaptak egyesek. De arról hallgatnak rágalmazóink, — pedig jól tudják, hogy az 1956-os ellenforradalmi cselekményekért felelősségre vont személyeknek több mint háromnegyed része, nagyrészt közkegyelem útján, ,\ már kiszabadult és visszatért a polgári életbe. Arról is hallgatnak, hogy ná(Folytatása a 3. oldalon.)
