Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)
1960-10-26 / 86. szám
1960. október 26. NÓGRÁDI NÍPÜJSÁ8 5 Nagyobb gondot kell fordítani a mezőgazdasági szakemberek képzésére Hozzászólások a tsz tagság jövedelmének emeléséről szóló vitához. A kérdés: hogyan biztosíthatjuk termelőszövetkezeti tagjaink jövedelmének fokozását, igen fontos és a választ egész röviden megadhatjuk. Fokoznunk kell a terméseredményeket, az állati hozamokat. Már nehezebb a válasz, ha azt akarjuk elmondani, mindezeket hogyan valósítsuk meg. Én nem is vállalkozom arra, hogy erről a hogyanról most részletesen beszámoljak, mindössze any- nyit erről, hogy az én véleményem is az, amit a Cseh elvtárs mondott, az élenjáró termelési eljárások, az agro- és zoo- technika bevezetésénél mindig a helyi adottságokból kell kiindulni, «• ezeket az eljárásokat úgy megvalósítani, hogy az végső soron a hozamok emeléséhez vezessen. Inkább arról szeretnék szólni, hogy a nagyüzemben elérhető termésátlagok mellett az adott körülmények között hogyan lehetne fokozni a termelőszövetkezeti tagok jövedelmét. Itt is csak egy kérdést emelek ki, a minőségi termelést és értékesítést. Azért szeretném ezt felvetni, mert a tapasztalat az, hogy a jó terméseredmények mellett sem tudunk kimutatni jövedelmezőséget, ha nem tudunk minőségi árut előállítani és az értékesítést nem tudjuk megnyugtató módon megoldani. Nem mindegy az például, hogy a megtermelt zöldségmennyiséget mikor értékesítem és milyen minőségben, mert az áraknál igen nagy különbségek vannak. Véleményem szerint a termelőszövetkezetnél erre is nagyob súlyt kell helyezni, mert nagyon sok esetben a mutatkozó terméskiesést a gyenge áru okozza. A minőségi áru termelését azonban csak úgy tudom elképzelni, ha ezeket a feladatokat hozzáértő emberek végzik. Sokat beszélünk arról, hogy a termelőszövetkezetben dolgozók szaktudását sürgősen emelni kell. Emelni kell a termelőszövetkezeti vezetők szaktudását, de emelni kell és én elsősorban erről akarok beszélni — a termelőszövetkezeti tagok szakmai színvonalát is. Tehát a következőkben, éppen a jövedelem növelése érdekében kell nagyobb gondot fordítani a termelőszövetkezeti tagok szaktudására. S itt elsősorban a fiatalok problémájára, a mezőgazda- sági tanulóképzés szükségességére szeretnék rámutatni, mert az én véleményem is az, mint ahogy azt már előttem jó néhányan elmondotok, amikor a termelőszövetkezetek életéről beszélünk, nemcsak a mát kell érteni alatta, hanem a következő éveket is. Éppen ezért olyan fiatalokat kell nevelni, akik a termelőszövetkezetben kellő szakértelemmel fognak hozzá azokhoz a munkákhoz, amelyeket a következő időkben meg kell valósítani- ok, amelyek nagyobb hozzáértést is kívánnak az eddigieknél. A fiatalok képzését illetően a megyei mezőgazdasági osztály figyelmét szeretnénk felhívni, hogy foglalkozzanak a kérdéssel többet és a megyei sajtónak is lenne e téren tennivalója. Hívják fel a termelőszövetkezetek figyelmét arra, ha van lehetőség, a környező állami gazdaságokban szerződtessenek le fiatalokat, vagy pedig maga a termelő- szövetkezet szerződtessen fiatalokat és küldje ezeket iskolára. Mert ha pillanatnyilag nem is, de a következő években ez feltétlenül kihatással lesz a termelőszövetkezet jövedelmezőségére. Tóth István Balassagyarmati Mezőgazda- sági Szakiskola igazgatója Igyekszünk pótolni^ a terméskieséseket Termelőszövetkezetünk, a dejtári József Attila a tavaszon lett igazán nagy. Az induláskor igen komoly problémák voltak nálunk. A munka nem ment olyan ütemben, mint ahogy arra ilyen nagy termelőszövetkezetben szükség lett volna. Az idén az időjárás sem kedvezett, s közel 800 ezer forint kiesésünk van. Szétosztottuk mi a kapásnövények területét, de nem ment a munka. Csakúgy mint a karancssági Alkotmány Termelőszövetkezetben, a szövetkezeti gazdák nálunk is csak brigádban akartak dolgozni. A brigádvezetők úgy értékelték a munkát, hogy 10 óra egy munkaegység. Ezenkívül a cséplésnél a prémiumot is be kellett vezetni, sőt a betakarítást is csak úgy tudjuk megoldani, hogy prémiumot adunk a tagoknak, mert ellenkező esetben nem halad megfelelőképpen a munka. Pedig erre nagy szükség van, hiszen mi már a következő évekre gondolunk, amikor mindent megteszünk azért, hogy időben elvessük az őszi kalászosokat. Termelőszövetkezetünk vezetősége nagyon sokat gondolkodik azon, hogyan pótolhatnák a közel 800 ezer forintos kiesést. A 200 hold őszi árpa helyett, amelyik kifagyott, meg a szálastakarmány kiesést, szemes és siló- kukoricával pótoltuk. A 30 hold siló helyett 100 holdat vetettünk és 1400—1500 köbmétert silóztunk be. Ezenkívül 40 hízómarhát adunk még terven felül az Állat- forgalmi Vállalatnak, s ez némiképp csökkenti a kiesésünket. Gaál Sándor a dejtári József Attila Tsz elnöke Több mint 200 holdról lógnak aprómagot jövőre nagyorosziban A Mezőmag Vállalat jelentése szerint tovább folyik termelőszövetkezeteinkben a jövő ' évre szóló szerződéses aprómagtermelésre való szerződések kötése. A nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezet 60 kh bíborhere, 150 kh szarvaskerep és 25 kh pannonbükköny magfogásra kötött szerződést. Az idén jelentősen megnövekedett szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet 35 kh bíborherét, 50 kh vetőblírgonyát termel szerződésesen, a többi szerződésesen termelt növényeken kívül. A varsányi Dózsa Termelőszövetkezet, amely az elmúlt években is gyakran • ért el jó eredményt az aprómagvak termelésénél, jövőre sem akar kimaradni a szerződéses termelésből. Eddig 60 kh bíborhere magfogásra kötöttek szerződést, de várható még, hogy több pillangós növényféleségre is kötnek még értékesítési szerződést. Sok vagon sörárpa terven felül Termelőszövetkezeteink az idén szívesen foglalkozta^ sörárpa termelésével, hiszefi kifizető, biztos jövedelmet jelent ez a közös gazdaságnak. A pásztói járás termelő- szövetkezeteiben nem egy helyen évek óta foglalkoznak sörárpa termeléssel, és az idei évben is nagyszerű eredményeket értek el. A palo- tási Május 1 Termelőszövetkezet terven felül 200, a szarvasgedei Haladás Tsz 180 mázsa, az erdőkürti November 7 Tsz pedig 493 mázsa sörárpát értékesített. Négy kilogramm búza munkaegységenként Jó gabonatermés volt az idén a rirnóci Üj Elet Termelőszövetkezet földjén. A szövetkezet gazdái 325 mázsával több gabonát takarítottak be a tervezettnél. Szerződéses kötelezettségük teljesítése után bőven maradt a tagoknak munkaegység részesedésre is. Az évi tervek szerint 3 kilogramm kenyérgabonát kellett volna kiosztani munkaegységenként, s már eddig előlegbe 4 kilogrammot osztottak ki. így egy-egy szövetkezeti gazda a család szükségletén felül néhány mázsával is többet hazavitt. Pedig biztos jobban jártak volna, ha a több lettermést közösen értékesítik és gabona helyett pénzt osztottak volna tagjaiknak. OOOOGOOOOGOOOGOGOOOOOOGOOOOOCXDOCXDOOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOT TOOOOOOOOOOOOOOOOOCXD Három nap Vanyarcon A szlovák anyanyelvű gazdák híres földművelők. 2600 kh szántóterületen gazdálkodnak. Háromnyomásos földművelést folytatnak. A napokban azért küzdenek, hogy a szántóterületük 40 százalékán kenyérgabonát termeljenek. Ezt segíti a helyi pártszervezet és a tanács. OKTOBER 18. Üde. zöld vetések, friss szántások, bevetett, gondosan boronáit földek váltogatják egymást. Körös-körül szántó-vető gazdák. így hamarjában 50 igát számol ösz- sze Krizsán János vb. elnök. Van több is, csak azokat nem látni a domboktól. Petrovics Mihály 17 holdas gazdához érünk. Magtakará^t végez. „Csúnya időnk van” — mondja s az égre néz. Újra borul. „Valósággal lopni kell az időt a vetéshez.” Távolabb Szebenszki János 13 holdas veti a gabonát. Neki már van zöldellő rozs- és’ búzavetése. Nagyon bánja, hogy nem fejezte be a vetést. Meg is jegyzi: „Ha nem esne az eső. már a végén taposnánk a munkának.” Nagykiterjedésű a Zahom- nica dűlő. Mire visszafordulunk, a lenyugvó nap kimosolyog a felhők mögül, fényét tompán veri vissza Szi- ráckki János (panyikai) vetőgépe. „Jobb az, ha az eső földben éri a gabonát” — mondja az elnök. „Az enyém is zöldéll. Ezek a korai vetések kiállják a leghidegebb telet is. Ezért jó korán vetni. 16-án még zuhogott az eső, ezt megelőzően 14 napon át zavarta a vetési munkát. Még az a szerencse, hogy a községi vetésterület felében már csírázik a mag.” Sötét volt, amikor a mezőről hazahajtottak a gazdák. Ekkor kapcsolták be a tanáHázinyúl kiállítás Salgótarjánban AHg egy éve működik a Salgótarján és Vidéke Körzeti ,Földművesszövetkezet keretén: belül a Házinyúl-tenyésztő Társulás és máris jelentős eredményeket értek el. E rövid, működési idő alatt elért eredményekről tanúskodik inajd a társulás október 30. és 31-én megrendezésre kerülő kiállítása. Ezen a kiállításon — amelyet Salgótarjánban, a terménypiac-téren rendeznek meg - bemutatják a különböző ;nyúlf;ij-' tákat, a vadnyúl és házinyúl keresztezéséből származó utódokat. Kiállítják a különböző hazai és külföldi tenyésztési szakkönyveket is. A kiállításon szakemberek és tapasztalt tenyésztők is résztvesznek, akik felvilágosítást adnak az érdeklődőknek. esi hangoshíradót. „Újabb esőzésekre van kilátás” — hangzott a tájékoztatás. A „A vb. 'kéri a gazdákat, használjanak ki minden óra alkalmas időt a vetés befejezésére ...” OKTOBER 19. Nyugatról felhőfoszlányökat kerget a szél. A nap halványan szórja sugarait. Apko János 9 holdas gazda fogata — rajta néhány zsák vetőmaggal és boronával — kigördül az útra, s csatlakozik a szekérsorhoz. Az általános iskola felső tagozata kukoricát megy tömi a tsz földjére. Búza kerül abba a földbe is. A tanácsházán nagy a forgalom ... A vb. titkárnő fáradhatatlan szervezője a vetési munkának. Tomás Já- nosné 6 holdas parasztasszony adóját jött rendezni. Közben a tiktámő a vetés felől is érdeklődik. „Nem vetettünk még, nincs fogatunk, válaszolt az asszony. De már dolgoztunk érte a nyáron. Az illető gazda most a sajátját végzi, azután vet csák nekünk.” Ősidők óta úgy van, hogy a gazdák kisegítik egymást munkával, fogattal, ve- tőgóppel. Fontos ez, különösen most! Paukó Pálné kisparaszt örömet szerez a titkárnőnek. „Mi már két dűlőben elvetettük a búzát. Apám most is szánt, meg vet. A család többi tagja pedig a cukorrépát ássa.” Krizsán Mihály viszont kihozza sodrából. „Ah, nem kell úgy megijedni kisasz- szonyka, lesz még jó idő decemberben is ...” Emígy a titkárnő: „Arra ne várjon Mihály bácsi. nem biztos, hogy lesz, vessen csak most, úgy, mint a többi. Ne hozzon szégyent a falu nyákára.” Közben elborul az ég, meg a gazdák arca is. A tanácsház előtt éppen most haladnak el a diákok, néhány fogat is visszafordul. Esik az eső. Apkó Mihály a kopanyi- cai dűlőben vet. Kézzel szórja a magot. Mire betakarja, a nap is süvegei kitartása tiszteletére. A fényesre csiszolt ekevasakon megvillan, ha csak egy pillanatra is, a sápadt, erőtlen fény. Mire alkony borul a falura, összeült a vb. és a mezőgazdasági állandó bizottság. „Községünk 65 százalékra teljesítette a vetéstervet. További szorgalmas munkára van szükség”, hangzott a beszámoló. Megszerkeszti k a határozati javaslatot is. „Október 31-ig vessen el a falu. A vb., a tanácstagok, az állandó bizottság tagjai mutassanak példát a gabonavetés befejezésével, s mozgósítsák az elmaradottat.” OKTOBER 20. Reggel a nap vakító fénye köszönti a határban a szorgoskodó népet. Száz afogat szánt, vet. Ugyanennyi, hold vetés hirdeti a munka eredményét. S amikor hazafelé tart a munkában kifáradt nép, a községi híradó köszönti őket. „Dicséret a vetési munka élenjáróinak...” (Gortva) Megvalósuló tervek A dejtári József Attila Termelőszövetkezet Simkó Sándor állattenyésztő agronómus irányítása mellett igen szép tervek megvalósításának útját járja az állattenyésztés terén. Már eddig 51 darab hízottsertést adtak át az Állat- forgalmi Vállalatnak, de az év végéig még további 55 darab hízottsertést bocsátanak a népgazdaság rendelkezésére. Emellett 96 darab tenyész- tiszőre kötöttek szerződést és 40 d'b hízómarhát is rendelkezésére bocsátanak a Tenyészállatforgalmi Vállalatnak. A termelőszövetkezetben még tovább akarják fejleszteni az állattenyésztést. Nagy munkához láttak és még október végére át akarják adni rendeltetésének a saját erőből készült három darab 50 férőhelyes szerfás növendékistállót. Ezekben az istállókban a tél folyamán 150 darab szarvas- marha elhelyezése lesz biztosítva. A munkával igen jól állnak, mert a termelőszövetkezet olyan építőbrigádot szervezett, amely minden igyekezetével arra törekszik, hogy a kitűzött határidőre bevezethessék az istállóba az állataikat. A három kőműves, két ács és 15 segédmunkás között ott találjuk Hegedűs Sándor bácsit, ezt a 75 éves derék termelőszövetkezeti tagot, aki már 11 éve tagja a közösnek. És ugyancsak ott van Varga Máté bácsi, aki szintén 11 éve tagja a dejtári József Attilának. A három darab szerfás növendékistálló mellett készítettek egy 46 férőhelyes sertés- fiaztatót is és ezzel 78 anyakocára lesz biztosítva férőhelyük. S hogy az állatok átteleltetése mellett a takarmányozás gondjait is megoldják, a kukoricatörésig elkészítettek egy 45 méter hosszú, 15 vagon befogadóképességű kukoricagórét. O. B. Bállá Vincéné és Batta Erzsébet tsz-tagok a jól kötő habarcsot viszik a falazás mestereinek. Farkas Lajos, a 65 éves tsz- tag Bacsa ■ Sándorral, a szövetkezet fiatal tagjával készíti a zsúpfedelet a sertés- fiaztató föléMegérkezett a kukoricaszállít mány, hamarosan megtelik az új kukoricagóré. (Foto Orosz) 63 ezer forint étkezési borsóért Palotáson A zöldborsó termelése mellett egyre népszerűbb megyénk termelőszövetkezeteiben az étkezési borsó termelése. Nem egy régi termelőszövetkezetünk ért el az idén az étkezési borsó termelésében kimagasló, . szép eredményt. A palotási Május 1. Termelőszövetkezet 15 holdon termelt étkezési borsót, amelyről 97 százalékos tisztasággal 200 mázsát értékesített. Ez több mint 13 mázsás átlagtermésnek felel meg. Hasonlóan jó eredményt ért el a sóshartyáni Új Élet Termelőszövetkezet is annak ellenére, hogy a szövetkezet gazdáinak ez az első közös évük. 10 kh-n termeltek szerződésesen étkezési borsót, amelyről 93 százalékos tisztaságban 115 mázsát adtak el. A sóshartyániak 35 ezer forintot, a palotásiak pedig 63 ezer forintot kaptak az étkezési borsóért.