Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)
1960-10-26 / 86. szám
1960. október 26. NÓGRÁDI NEpOJSAG a j\em lehetne másképpen? örvendetes, hogy egyre kevesebb a bíráló cikk lapunk hasábjain, egyre kevesebb azoknak az utasoknak száma is, akik bíráló megjegyzéseket tesznek a MA VAUT munkájáról. Ez talán annak is köszönhető, hogy a MAVAUT mind nagyobb gondot fordít elsősorban a kalauzok nevelésére — és ez dicséretes — meg annak is, hogy nagyobb térfogatú autóbuszok bonyolítják le a személyszállítást. Mindezeknek a tényeknek megállapítása után teljesen érthetetlen az az embertelenség, amelyet hetek óta lehet a 3-as jelzésű autóbuszon (Zagyvapálfalva -Sebaj-telep) tapasztalni. Arról nem szólunk, hogy reggelenként rendszerint két-három perces késéssel indul a busz Zagyvapál- falváról — holott az utasok zöme csakis azért fizet többet a buszra, mint a vonatra, hogy korábban beérjen a városba, inkább arról kell szólni, hogy a kalauz görcsösen ragaszkodik ahhoz a nagyon is helytelen állásponthoz: esőben, hidegben is csak három perccel az indulás előtt lehet a buszba beszállni. Tetőzte az embertelenséget az a hang, amelyet a közelmúltban alkalmazott a gépkocsivezető azzal az utassal, aki mások igazáért kiállt az utas mellett, s a jó szóért részegnek hordta le. A pontot a zagyvapálfalvi buszra pénteken tette fel a kalauz. A városból 5 óra 40 perckor induló buszról egy nénike kívánt volna leszállni. Persze, az utasnak csengetni tilos - a busz túlszaladt a megállón. S amikor kérte, hogy állítsa le a kocsit — a kalauz erre nem volt hajlandó, ennek az idős nénikének az utasok teljes felháborodása mellett Zagyvapálfalva első megállótól kellett visszagyalogolni! Pedig a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ez a busz ott áll meg, ahol akar, annyit időzik, amennyit akar, — de csak akkor, ha MAVAUT kollégáról van szó. Nem lenne egyszerűbb betartani a menetrendet? ¥ Uj csavargyár épül Salgótarjánban Mint ismeretes, ebben a gazdasági évben a Salgótarjáni Acélárugyár új profillal bővült. A vállalathoz került a budapesti és a győri csavargyár, a melegcsavar- gyártás. Azonban az átvett csavargyár korszerűtlen gépi és kemenceberendezésű. A gépek mintegy 50—60 esztendősek, a gyártás elavult módón történik és így az igények kielégítése nincs kellően biztosítva. Az alacsony teljesítmény mellett igen lényeges a jelenlegi többlet anyagfelhasználás is. így például a csavargyártásnál 124 százalékos, míg az anyagyártásnál 146,9 százalékos az anyagbetét. A melegítés is korszerűtlen, olajtüzelésű kemencékben történik, ami nagymérvű revésedést idéz elő. A jelenlegi technológiával gyártott csavarféleségek tehát minőség szempontjából számos kifogásolni valót hagynak maguk után. Az elmondottak szükségessé teszik a csavargyár korszerűsítését, amelynek- nyomán a termelés mennyisége nyolcszorosára növekszik. Az új csavargyár felépítésére a hazalmű jelenlegi területének egy részét használják fel. A gyártelepítés ezen a helyen 80 millió forint beruházást igényel. A legkorszerűbb csavar- és anyagyártó automaták, valamint utómegmunkáló gépek üzembehelyezésével egy műszak alatt 29 000 darab csavar és 40 ezer darab anya sajtolása válik lehetővé. A teljesítmény növekedésén túl jelentősen javul majd a minőség is. A már említett berendezéseket kiegészítik korszerű melegítő és utómegmunkáló gépekkel UP 3-as Mizserfán Megyénkben egyre több gép segíti a bányászok munkáját is. Mind több munkást szabadít meg a gép a nehéz munkától és egyre inkább megvalósul a gépek segítségével az ember uralma a bányák mélyén is. A mizserfai bánya Pálhegy III-as aknájában legutóbb egy UP —3-as, nagyteljesítményű szovjet rakodógép kezdte meg a munkát. E gép segítségével egy műszák alatt 35 tonna szenet továbbítanak a föld felszínére. Balogh Pál csapatvezető és Bujáki József kezelik a gépet az egyik műszakban. is, amelyek hathatósan befolyásolják a csavarféleségek költségeinek alakulását. Az új megmunkáló módszerek következtében tekintélyes mérvű anyagmegtakarítás várható. Ugyanis a csavargyártás anyagbetétje 106 százalék, míg az anyagyártásé 112 százalékos lesz. A teljesítmény növekedésével az anyagmegtakarítással és az egyéb korszerű eljárásokkal járó előny, a tervezett mennyiségű csavar legyártása esetében évente 47 millió forint megtakarítást eredményez, ami a beruházott összeg 1,7 év alatt történő visszatérülését jelenti. A szállítási munka helyzetéről, a feladatokról tárgyaltak Salgótarjánban Szombaton délelőtt a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztálya rendezésében értekezlet zajlott le Salgótarjánban. Az őszi csúcsforgalmi munka helyzetéről, a további feladatokról tárgyaltak a különböző szállítási vállalatok, valamint a nagyobb üzemek képviselői. Az őszi csúcsforgalmi munka helyzetéről, a további feladatokról Huszovszky Ferenc elv tars a megyei tanács építési és közlekedési osztályának szállítási előadója beszélt a megjelenteknek. Hangsúlyozta, hogy az egyre növekvő szállítási feladatokat csak abban az esetben tudják a szállító vállalatok ellátni, ha fokozottabb gondot fordítanak a szállítási munka részletfeladatainak és teljes egészének megjavítására. Részletezte a MÁV. valamint a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat szállítási munkájának eredményeit, hiányosságait és felhívta a figyelmet az őszi csúcsforgalmi feladatok teljesítése mellett a téli szállításokra való felkészülésre. A hozzászólók — közel húszán — elemezték a szállítási munkát és megvitatták az évvégi szállítási ..kampány” levezetésének lehetőségeit. Hangsúlyozták, a feladatok érdekében a rakodás egyenletességének szerepét, a szállítás területén szükséges politikai nevelőmunka szükségét. Emberség—önteltség Villányi Lajosról, a negyven év körüli szécsényi párttitkárról hallottam azt a jelzőt, hogy: emberséges! Ezt mondták róla. S méghozzá úgy, ahogyan csak a legmagasabb kitüntetésről szoktak beszélni. Mert bár az elismerésnek tudvalevőleg igen széles skálája van, de közöttük talán mégis a legértékesebb az az erkölcsi elismerés, amikor az emberről azt tartják: emberséges! Villányi Lajosban megvan az emberek iránti szeretet és a nép ellenségeinek kérlelhetetlen gyűlölete, az emberi érzéstől áthatott segítőkészség, a tisztességtudás, a becsület, a megértés, a jóindulat, az udvariasság, a jószándék, a szenvedélyesség és béketűrés. Megköveteli a rendet, a törvények betartását, á olyan ember, aki nemcsak feletteseit, de beosztottjait is, tiszteli. Nyíltan megmondja mindenkinek, ha nincs igaza, de segítőkészsége nem hagyja nyugodni, amíg a dolgozók ügyeit kedvezően el nem intézi. A vezetőknek ahhoz, hogy az emberséges jelzőt kiérdemeljék, együtt kell élniök a tömegekkel, ismerniök kell a dolgozók mindenféle gondját, baját és segítségükre lenni azok megoldásában. Segíteni olyan jószándékkal, mint azt Sisa József elvtárs, a marcali tanácselnök teszi. Nála is mindig tárva-nyitva áll az ajtó a község lakói előtt, és legjobb tudása szerint lelkiismeretesen és őszintén törekszik a dolgozók problémáinak, kedvező, törvényes megoldására. Olyanoknak kell lenniök a kommunista vezetőknek, mint Kiss Vincze, a varsányi termelő- szövetkezet elnöke, akiben megvan az emberek iránti tisztelet, szeretet, de gyűlöl mindent, ami a nép anyagi és kulturális felemelkedésével ellentétes. Kiss Vincze elvtársban is egyszemélyben található meg a harcosság és a béketűrés, a szenvedélyesség és a higgadtság. Érti a tréfát is és felszabadultan tréfálkozik, ha annak ideje van. Ezek az emberség jellemvonásai! Ezekből fakad az emberi humanitás gyakorlata! A történelem során sokan nevezték már magukat humanistáknak, s kisebb-na- gyobb mértékben ma is sokakban érvényesül ez a nemes emberi vonás. Az adott történelmi korszakban azonban az emberi humanitás kimondottan kommunista jellemvonás. Mert emlékezzünk csak! Kik voltak azok, akik mindig ott voltak, ahol az emberiességért, az emberi jogokért kellett harcolni? Kik voltak azok. akiknél a szív és az ész egybehangzóan azt parancsolta, hogy emeljenek szót a kizsákmányolás, a jog- fosztottság, a megaláztatás ellen? És kik voltak azok akik a legkegyetlenebb vérbosszú ellenére is ezt az utat választották? A kommunisták! ök, a kommunisták, az emberi humanitás zászlajának magasra tartói. És büszkén mondhatjuk: semmiféle üldöztetés. meghurcoltatás, kegyetlenkedés sem tudja letéríteni a kommunistákat az emberiesség útjáról! A kommunisták emberségesek maradtak! Humanisták! Jó érzés volt tapasztalni, hogy a hon újjászületése idején egy borzalmas, embertelen. fasiszta pusztító háború után is a kommunisták ültek vonatra, hogyha kell az ország egyik sarkából a másikba menjenek a háború okozta éhinség enyhítése érdekében, hogy lisztet, szalonnát. húst hozzanak a szénmedence éhező bányászainak, vasasainak. S háromszor is végignéztek az újjáépítésen szorgalmaskodó emberek sorain és csak akkor tartották oda saját „tányérjukat”, amikor már mindenki evett. őket, az ilyen embereket tömörítetté magába a párt, akikben készséget látott a nép ügyéért való harcra, akik készek voltak áldozathozatalra, munkában és öntudatban egyaránt megállták helyüket. Olyanokat, akik nem törekedtek kiváltságokra, akik mindenféle előjogok nélkül akartak emberek lenni. A Villányi Lajos és a hozzájuk hasonló kommunisták ezrei igazolják, hogy az emberi humanitás tovább él a kommunistákban. Mi tagadás, vannak azonban olyan vezetők is, akik nem mindenben állják ki az idők próbáját. Akadnak még olyanok, akiket a rang. a dicsőség időnként megszédít, akik elvárják, hogy őket megkülönböztetett módon tiszteljék, akik olyan hangulatot teremtenek maguk körül, amelyben előbb-utóbb menthetetlenül megjelenik a kiváltság, amelyben mértéktelenül osztják és mértéktelenül elfogadják az elismerést. És itt kezdőóik a hiba! Mert az ilyen légkör legtöbbször megtépázza az emberiességet, az emberi humaA gép szalagra továbbítja a szenet, amely a csilléket tölti meg. Homoki Miklós irányítja a megrakott csilléket a felszín felé. A munkásőrség tagjainak fegyveréből díszsortűz hangzik el. Egykori fegy- vertársai és barátai kezén megfeszülnek az izmok: fiatal, alig 23 éves, munkában és harcokban edzett testet engednek a sír mélyébe. A dalárda a gyászinduló akkordjait tolmácsolja. Eddig köztünk volt, s vasárnap több mint ezer ember részvételével, mély együttérzésével elnyelte őt a föld, utolsó útjára kísérték: felesége, szülei, testvérei, rokonai és hozzátartozói, munkatársai, harcostársai és egész társadalmunk. Megint egy bányászlámpával lett kevesebb ebben az üzemben, megint egy olyan ember dőlt ki sorainkból, aki munkája mellett azt a veszélyes, de mindenkor bátor embert kívánó beosztást is vállalta: bányamentő volt ő, aki a legveszélyesebb munkahelyeket járta, aki mindig tudta — ott, mellette leselkedik a halál, nem tudja mikor kívánja életét. Búcsú egy elvtárstól... Így történt ez 1980 október 21-én is. Ku- borczik Pál és Nagy Szilveszter bányamentők vállalták a munkát. Feladatuk sem volt egyszerű. A Gáti Il-es lejtősakna VII-es ereszkéjének 2. alapvágatának végén teljesítették feladatukat. És a munka hősei lettek mindketten. Az I-es telepen felgyülemlett víz szivattyúzása közben sújtólégrobbanás következett be. S emiatt Ku- borczik Pál, ez a derék, mindenki előtt példaképül álló fiatal ember életét vesztette, Nagy Szilveszter pedig súlyos égési sebekkel ma is élet és halál között viaskodik a kórház gyógyulást nyújtó ágyán. Pedig azonnal megindult társadalmunk minden gépezete — emberek életéről volt szó. Reggel 7 óra 50 perckor riasztották a salgótarjáni központi bányamentőket, de 9 órakor, alig egy óra alatt, már a bánya mélyében, a robbanás színhelyén nyújtották segítségüket. Kuborczik Pál elvtárs részére azonban ez a segítségnyújtás is kevésnek bizonyult, a robbanás következtében azonnal életét vesztette, egyedül ő, azok közül, akik vállalták e nemes, de veszélyes munkát! S miről beszélhettek vasárnap, e nagyon is szép napsütéses őszi délután azok, akik búcsúztak Kuborczik Pál elvtárstól, attól, aki 1956-ban azonnal fegyvert fogott a népi hatalom mellett, aki minden tettével, cselekedetével, szavával egész népünk jobb létéért küzdött! Arról, hogy a munka hőse ő, arról, hogy szerette a családját, szüleit, arról, életét adta egész népünkért, dolgozó testvéreiért, így méltatta búcsúzó beszédében Breho Gyula elvtárs, erről szóllott Tóth sz. Ernő elvtárs, Révfalvi János elvtárs, meg a többiek, munkásőrök és bányamentők, munkatársak és együtt érző emberek. Millió és millió könny csurgott az anya, apa, a feleség szeméből, hisz a legdrágábbat vesztették el. Igen, vasárnap elbúcsúztunk Ku- borczik Pál elvtárstól. A szerető gyermektől, a hű férjtől, a nagyszerű munkástól, a népét mindig szerető munkásőrtől. S most mi is búcsúzunk, hisz búcsúzni kell, egész bányásztársadalmunk, dolgozó népünk nevében, még akkor is, ha nehezek ezek a szavak. Búcsúnk az, hogy megvédj ük mindazt, amiért Ku- borczik Pál elvtárs fiatal kora ellenére is küzdött, amit védett. Búcsúnk az, hogy nem feledjük el, s támogatjuk azokat, akiket itthagyott, Búcsúnk az, hogy önfeláldozó élete erőt, még nagyobb akaratot adott ahhoz, hogy ha kell életünk árán is dolgozzunk valameny- nyiünk, a dolgozó nép ügyéért. —Somogyvári— nitást. Ahol sok a dicsérge- tés, ott megjelenik a gőg, aztán jön az elbizakodottság, a karrierizmus, a bürokratizmus, az anyagiasság, amelyek mind ott szunnyadnak az emberek mindennapjában, amelyek könnyen lesodorhatják az embert az emberiesség útjáról. De vannak olyan üzemek és hivatalok is, ahol nem eléggé őszinte a légkör, ahol megtűrik a talpnyalást, a kétszínűséget. Az őszinteség hiánya is óriási veszélyeket rejt magában. Bár szerencsére ritkaság számba megy, de akadnak még vezetők, akik a hízelgés és talpnyalás légkörében indokolatlanul önhitté válnak. Az ilyen légkör rendszerint a megkülönböztetett és kizárólagos dolgok irányába tolja el az embert. Az önhittség mámorában aztán olyan kérdések foglalkoztatják, hogy vajon egy-egy ünnepi előadáson hányadik sorba adják a jegyét, milyen kalapot emelnek neki, ha belép a hivatalba, milyen előzékenyen adnak helyet, ha megjelenik valahol, mennyire kísérik figyelemmel a névnapját, születésnapját, ugyanakkor már nem nyugtalanítják őt a dolgozók mindennapi problémái, a hivatal, vagy a vállalat ügyes-bajos dolgai. Az elbizakodottság nagyon kedvezőtlen hatással lehet az életre. A Zagyva II. építésénél is hosszú hónapokon át kitűnően folyt a munka. Az építkezést és a szerelést irányító vezetők meg is kapták az érdembeli dicséretet. Vagy talán többet kaptak ennél? S a túlzott elismerés önelégültséget váltott ki. A munka üteme visszaesett, és bár a dicsérgetések előtt úgy nézett ki, hogy sikeresen teljesítik az építkezésben reájuk háruló feladatokat, most már kézzelfoghatókká váltak a munka fogyatékosságai. Október 1-ig be kellett volna fejezni a Zagyva II. építésénél az összes technológiai szerelést, de azokkal még a mai napig sem készültek el. Ugyanilyen rossz hatást vált ki egyes üzemekben és hivatalokban a gőg is. Hallottunk már eseteket, amikor nem állnak szóba a panaszosokkal, kiüzennek, hegt/: „Nem vagyok itthon”, gyakori, amikor a telefonban sem az dominál, hogy miről van szó, hanem, hogy: „Ki kéri”, sőt olyan is előfordult már, hogy egyes dol- gozóktít emberi felvilágo ító szó helyett kizavartak az irodából. Nos, vajon az ilyen viselkedés milyen hangulatot teremt a dolgozók körében? Vajon az ilyen esetek ösztönöznek-e a véleménynyilvánítás szabad légkörére,lel- kesítőleg hatnak-e a munkára, ösztönöznek-e az önköltségcsökkentésre, a minőség megjavítására? Nem! Az ilyen eset gyakran közmegbotránkozásba torkollik. S a dolgozók akarva-akarat- lanul olyan következtetéseket vonnak le, amely sérti az egész rendszerünk lényegét. Le\ kell azonban szögezni, •hogy a párt egyetlen vezető beosztású embert sem hatalmazott fel olyan viselkedésre, amely nélkülözi az emberséget, az emberi humanitást! A párt az ilyesfajta viselkedést a leghatározottabban elítéli! Hangsúlyozom! Nem ezek a jellemző esetek, de még ilyenek is előfordulnak. Különösen azoknál, akik nem képezik magukat, elhanyagolják marxista—leninista képzésüket. Ezeknek a párt eszméitől idegen és káros gyakorlatoknak felszámolásában nagy szerepet kell be- tölteniök a pártszervezeteknek, az üzemek és hivatalok kommunista kollektíváinak. Rangra és beosztásra való tekintet nélkül felelősségre kell vonni az olyan embereket, akik csalhatatlannak képzelik magukat, önteltté, gőgössé, beképzeltté válnak és letérnek a párt mutatta útról. Orosz Béla
