Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)

1960-10-19 / 84. szám

1960. október 19. nógrádi nípüjsAg 7 A táppénzes létszám és a balesetek csökkentése társadalmi és egyéni érdek A beteglétszám és a balese­tek számának alakulásában megyénk éppenséggel a leg­rosszabbak között kullog or­szágos viszonylatban. Igaz, hogy az utóbbi egy-két hó­napban például valamelyest csökkent a táppénzes száza­lék, de a balesetek tekinteté­ben a helyzet rosszabbodott, különösen a baleset miatt ki­esett munkanapok számát il­letően. A táppénzes állomány­ban megyei szinten bekövet­kezett némely javulás sem takarhatja el, hogy egy sor ipari vállalatnál jelentős emelkedés tapasztalható. Így például az Építőipari Válla­latnál, a 33. sz. AKÖV-nél, a mátranováki és kányási bá­nyaüzemeknél, igen jelentős mértékben a szorospataki bá­nyaüzemnél. Ezzel kapcsolat­ban élég talán arra utalni, hogy Salgótarján vasas üze­meiben az elmúlt évben a három napon túl gyógyuló balesetek következtében több mint 5,3 millió forint érték esett ki a termelésből. Ugyan­akkor ez év első hét hónapjá­ban már meghaladta a 4 millió forintot. A tények tehát azt mutat­ják, hogy mozgalmi és gazda­sági vezetőink előtt változat­lanul fontos feladatként áll a táppénzes állomány csök­kentése, a munkavédelem ja­vítása, az üzemegészségügy színvonalának emelése. Ter­mészetesen ugyanilyen köz­ponti feladat ez az egészség- ügyi szervek számára is. Nem engedhető meg, hogy a mun­kavédelmi, üzemegészségügyi beruházások rendszeresen el­húzódjanak. Szükséges felszá­molni azt a helytelen szemlé­letet, amely a termelést, és a- munkavédelmet helytelenül kettéválasztja, az üzemegész­ségügy feladatait károsan és indokolatlanul háttérbe szo­rítja. Ugyancsak károsan hat az a helyenként tapasztalható liberalizmus, amellyel a táp­pénzes állomány magas szá­mát szemlélik, elnézik a fe­nos fejlődés mögött milyen károsan hat a gazdasági fel­adatok megoldására. Az üze­mi orvosok is többet tehet­nének azért, hogy ezek a fon­tos feladatok mielőbb meg­oldódjanak. Természetesen maguk a dolgozók is legye­nek rajta, hogy a táppénzes állomány, a balesetek száma csökkenjen. A helyenként még előforduló táppénzcsalás, a betegállománnyal való visz- szaélés váltsa ki a becsüle­tes nagy többség elítélését és ez párosuljon a vezetők ré­széről foganatosított elma­rasztaló intézkedésekkel is. A táppénzes állomány és a balesetek számának csökken­tése elsőrendű társadalmi, ugyanakkor egyéni ügy is. Társadalmi ügy azért, mert komoly kihatással van a nép­gazdaság fejlődésére, helyze­tére. Egyéni ügy azért, mert a termelésből való távolma­radás keretcsökkenéssel és más hátrányokkal is jár. A helyzet javításának feladatai közül elsőnek és alapvetőnek kell említenünk, hogy a gaz­dasági, mozgalmi és egész­ségügyi szervek mindent te­gyenek meg a balesetek és betegségek megelőzése érde­kében. Különös figyelmet kell fordítani a megye üzemeiben elszaporodott szilikózis, bőr- gyulladásos megbetegedésekre és a gyomorbántalmakra. Sok­féle módon, az oktatás, a szemléltető agitáció, az egyé­ni érdekeltség feltárásával végezhetnek ezek a szervek felvilágosító és megelőző munkát. Természetesen a gyö­keres változást az új tech­nika és technológia, az ipar rekonstrukciója hozza majd meg, amennyiben a gazdasági és műszaki vezetők megfele­lően gondoskodnak ennek ke­retében a munkavédelemről. Ezért fontos, hogy a máso­dik ötéves terv javaslatainak kidolgozásánál megfelelő he­lyet kapjon a munkavédelem, az üzemegészségügy, a válla­helyzet javítása érdekében. A különböző munkavédelmi hónapók bizonyítják, hogy ebben messzemenően támasz­kodhatnak a munkásokra. Természetesen nem elég csupán az anyagi feltételeket megteremteni. Arra is szük­ség van, hogy megfelelő bal­eseti, munkavédelmi oktatás legyen az üzemekben, haté­kony intézkedéseket tegyenek, különösen az új munkások testi épségének, egészségének védelmében. Ha ez így tör­tént volna, akkor például a Salgótarjáni Acélárugyár csa­varüzemében sem volna ki­rívóan magas a balesetek száma. Szükséges az is, hogy az üzemorvosok törődjenek az üzem egészségügyi helyze­tével, személyes tapasztala­taik, vagy munkás-orvos ta­lálkozók keretében jobban ismerjék meg azokat a mun­kahelyeket, amelyeknek dol­gozói, mint betegek, felkere­sik őket. Különösen nagy eredményt hozna az ilyen el­járás a körzeti orvosok szá­mára. Szükséges lenne az üzemorvosok táppénzbe vé­teli jogának megoldása is. Azokkal szemben pedig, akik lelküsmeretlenül vissza élnek az állam által nyújtott sokoldalú támogatással, a dolgozókra, a társadalmi bí­róságra támaszkodva lépje­nek fel a gazdasági vezetők. A feladatok általában nem újak, nagy részben ismertek. A mielőbbi kedvező változás­hoz az szükséges, hogy egyes vezetők is változtassanak ed­digi helytelen szemléletükön, világosan értsék meg: a ter­melés és az egészségügy helyzete egymástól elválaszt­hatatlan, állandóan hatnak egymásra. Három héten keresztül Hruscsov egyénisége uralta az EINÍSZ közgyűlését — Angol lapvéiemények a szovjet kormányfő Ei\§Z-foeli szerepéről London, az angol sajtó az elismerés hangján ír — ter­mészetesen bizonyos politikai fenntartásokkal élve — Hrus­csov dinamikus egyéniségé­nek megnyilvánulásáról az ENSZ-közgyűlésén. A Daily Herald megállapít­ja: A világ vezető államférfiai közül kétségtelenül Hrucsov a legjobb szónok. Szellemesség és meggyőző erő jellemzi beszédeit. A találó hasonlatok, az élénk, tréfás megjegyzésekkel fűsze­Madara! tolláról... Mint már jelentettük, az áruló Mobutu ezredes Katan- gában járt és tárgyalt a sza- kadár Csombéval az úgyne­vezett kerekasztalértekezlet összehívásáról. Mobutu azt tervezi, hogy erre az értekez­letre meghívja mindazokat, akik szemben állnak a törvé­nyes LumumbaJkormánnyal. Visszaérkezése után az ez­redes sajtóértekezletet tartott, eldicsekedett azzal, hogy élvezi Csőmbe barátságát, kijelentette, hogy Csőmbe katonai, pénzügyi és gaz­dasági támogatást ígért neki. A sza'kadár katangai politi­kus hajlandó elmenni a ke- rekasztal-értekezletre is. Mo­butu védelmezte Csombét, hű kongóinak és „testvérének” nevezte. A továbbiakban ismét han­goztatta, december 31-ig mindenáron biztosítja a po­litikusok „semlegesítését” és nem egyezik bele a parla­ment összehívásába. Hevesen támadta Ghánát rezett szójátékok nagy mes­tere. Az Observer így ír: Három héten keresztül Hruscsov egyénisége uralta az ENSZ-közgyűlést. Nyugati po­litikai körökben egyre inkább erőt vesz az a nyugtalanító érzés, hogy a Szovjetunió teljes mér­tékben kezében tartja a kezdeményezést a nem­zetközi politikai életben. Hruscsov a világszervezet­ben kifejezésre akarta juttat­ni a Szovjetunió hatalmát és és Guineát, követelte, hogy a két ország képviselői térje­nek vissza hazájukba. Azt ál­lította, hogy mind a gha- naiak, mind pedig a guineaiak kommunisták és beleavatkoz­nak Kongó belügyeibe. Egy újságíró megkérdezte Mobututól, nem tesz-e újabb kísérletet Lumumba letartóz­tatására. Az ezredes azt válaszolta, A Kiodo-hírügynökség hét­főn cikket közölt arról, hogy a japán rendőrség szoros kap­csolatot tart fenn a jobbol­dali fasiszta szervezetekkel. A rendőrség nyíltan együtt­működik a jobboldali szerve­zetekkel s információt kap tőlük. A rendőrség különle­ges egységeinek több volt ügynöke tagja a jobboldali szervezeteknek Így például Kioszumi Mijagava, az egyik tényekkel kívánta alátámasz­tani álláspontja helyessé v Ez a szovjet kormány sikerült is. Számos ENSZ-tagors? ez a bölcs céltudatos és világos beszéd ma. dandó benyomást gyako rolt. Sikerült számos országot meggyőznie arról, hogy a népi Kína felvétele az ENSZ-be szükségszerű, valamint, hogy elérkezett az ideje az ENSZ- titkárság átszervezésének. hogy egyelőre nem koc­káztatja meg a katonai összecsapást. Mobutu buzgón bizonygat­ta az újságíróknak, hogy ke­zében a hatalom. „Nem va­gyok gyenge” — hajtogatta. Mint az AP megjegyzi, a kongói helyzet továbbra is igen zavaros és egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy Mobutué a végső szó. jobboldali szervezet vezetője maga is rendőrségi ügynök volt. Genki Abe, volt belügy­miniszter és rendőrfőnök egy másik jobboldali szervezetnek a vezetője. A hírügynökség közli to­vábbá, hogy az egyik jobb­oldali politikus, Bin Akao röviddel Aszanuma meggyil­kolása után megjelent a rend­őrőrszobán, hogy ajándékot nyújtson át a gyilkosnak. Mobutu „testvérének“ nevezi Csombét A japán rendőrség szorosan együttműködik a jobboldali szervezetekkel gyelmezetlenséget, vagy ép­pen az ellenőrzés elmulasztá­sával támogatják is azt. Szá­mos példa bizonyítja, hogy az üzemegészségügy helyze­tének elmaradása az álta^á­lati munkaügyi osztályok ren­delkezzenek megfelelő terv­vel, hogy egy-egy évben mi­lyen feladatokat akarnak vég­rehajtani, milyen célokat kí­vánnak elérni a szociális 32 oldalas új képes csalódj hetilap t- l'i + Előfizethető és példányonként is vásárolható a postás kézbesítőknél és hírlapárusoknál. Egy hét a világpolitikában New York, Moszkva, Tokió, Isztanbul, Leopoldville. Az elmúlt napokban nemcsak a rendszeres újságolvasó figyelt fel ezekre a városokra. A bennük zajló események egy­re inlkább megragadják azok­nak a figyelmét is, akik kü­lönben — mint például mon-. dani szokás — nem sokat törődnek a politikával. Igaz, hogy egyre kevesebb ilyen ember akad ma már szerte a világon, hiszen egy-egy vi­lágpolitikai kérdés, mint pél­dául a leszerelés, ma már minden embernek a legsze­mélyesebb saját ügye is. Ép­pen ezért természetes, hogy az érdeklődés reflektorfénye elsősorban New Yorkra, az ENSZ-közgyűlés eseményeire irányul. Az ott kialakult hely­zet bármilyen bonyolultnak látszik, alapjában véve mégis egyszerű és világos. Az im­perialista államok minden­képpen meg akarják akadá­lyozni a megegyezést az em­beriséget legjobban érdeklő kérdésben, a leszerelésben. Különböző sötét manőverek­kel el is érnek átmeneti si­kereket, de a népek milliói előtt egyre inkább leleple­ződnek és végső soron — így, vagy úgy, de vereséget szen­vednek. Az amerikai szavazó­gép még működik, de koránt­sem olyan tökéllyel már, mint néhány évvel ezelőtt. Az ENSZ égisze alatt új erők jelentek meg, a független afrikai országok. Ezeket az államokat azonban — külö­nösen a volt francia gyarma­tokat — még sok szál fűzi gá egykori gyarmatosító ha­talmakhoz és legtöbbjének nem is volt ideje kialakítani önálló külpolitikai elképzelé­seit. Erre vezethető vissza, hogy ezek az államok lénye­ges kérdésekben még nem minden alkalommal szavaztak úgy, ahogy igazi érdekeik megkívánták volna, de egyre több jel mutat arra is, hogy már ismerik érdekeiket és mindenképpen támogatják a békének, a kölcsönös tiszte­letnek és a népek közötti megértésnek a szocialista ál­lamok által oly határozottan képviselt gondolatát. A gyar­mattartók napjai meg vannak számlálva és, ha még jelen­tős erőfeszítésekre is van szükség, hogy valamennyi gyarmati sorsban sínylődő nép felszabaduljon, ez a fel- szabadulás már nem késhet soká. Az ENSZ-közgyűlés végső mérlegét természetesen még nem lehet megvonni. Kétség­telen, hogy sok pozitív javas­lat hajtótörést szenvedett az Bármennyire is fontos, vi­lágjelentőségű viták zajlanak is az ENSZ-ben, az elmúlt napok politikai eseményeit mérlegelve meg kell emlé­keznünk egyéb tényezőkről is. Amikor a béke és a háború kérdéséről beszélünk, sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyugatnémet revansisztákat, akik egyre nagyobb mérvű fegyverkezésükkel, erőszakos területszerzési igényeikkel nyugtalanítják nemcsak szom­szédaikat, hanem az egész békeszerető emberiséget. A nyugatnémet imperialista kö­rök békeellenes provokációi­val foglalkozik a Német De­mokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának Moszkvában ki­adott közös nyilatkozata. Ez az okmány, amely leleplezi Európa legveszedelmesebb há­borús uszítóit, figyelmeztetés az ENSZ közgyűlésén részt­vevő politikusokhoz is. Fi­imperialisták által kavart vi­harban, de mélységes tévedés lenne csak ezt látni az ese­mények alakulásában. Ennek a közgyűlésnek szinte minden eddigi vitája azt igazolja, hogy az imperialista hatal­mak presztízse hanyatlóban van és az amerikai szavazó­gépezet erősen csikorog. Bi­zonyítják továbbá ezek a vi­ták, hogy a gyarmatok kér­désének végső megoldása most már halaszthatatlan, és rá­világítanak arra is, hogy a Szovjetunió és a többi szo­cialista állam javaslatai nem valami érdekcsoport törekvé­seit fejezik ki, hanem — az ENSZ aniverzálás jellegének megfelelően, mindig olyan kérdéseket vetnek fel, ame­lyek az általános haladást szolgálják, amelyeket maga a történelem tűzött napirendre. gyelmeztetés és bizonyíték, hogy a szocialista tábor or­szágai mindig, mindenütt a háborús konfliktusok megaka­dályozására, a háborús uszí­tok elszigetelésére töreksze­nek. A fasizmus erői azonban nemcsak Nyugat-Németország- ban, hanem sokhelyütt, má­sutt is mozgolódnak. Tragikus bizonyítéka ennek Aszanuma, a japán szocialista párt el­nöke ellen elkövetett gyilkos merénylet. Aszanuma a japán —amerikai katonai szerződés megszüntetéséért indított népi mozgalom egyik kimagasló ve­zetője volt. A haladó poli­tikus gyilkosa azok közül a fasiszta suhancok közül ke­rült ki, akik sok vonatkozás­ban élvezik az Ikeda-kor- mány támogatását., A gyilkos­ság óriási felháborodást vál­tott Ití Japánban és minden­nek még beláthatatlan követ­kezményei lehetnek. Tömeggyilkosságról érkezett hír Angolnából, ahol a por­tugál gyarmatosítók két falut felégettek, több mint harminc afrikait megöltek és több szá­zat megsebesítettek. Portu­gália a legkegyetlenebb gyar­mattartó hatalmak közé tar­tozik, véres terrorral igyek­szik elfojtani az angolnái szabadságmozgalmakat, ez azonban csak ideig-óráig si­kerülhet. Bizonyítja ezt Kon­gó példája, ahol bár még mindig zavaros a helyzet, de a Leopoldvilleből érkező leg- frisebb jelentések arról tanús­kodnak, hogy a Lumum- bát, a törvényes kormányt támogató erők nélkül, nem lehet kibontakozás. Kon­gó népe szabadulni akar a gyarmatosítóktól és a tö­megek nem hajlandók más kormányt, más erőt támo­gatni, csak azt, amely bizto­sítani tudja az ország részére a függetlenséget. Éppen ezért fulladt mindeddig kudarcba minden olyan kezdeményezés, amely Lumumba megkerülé­sével akarta megszilárdítani a helyzetet az országban. Mind több hír erősíti meg, hogy a katonák nagyobb ré­sze rokonszenvez Lumumbá- val, és így a lázadó Mobutu ezredes helyzete egyre inga­tagabbá válik. A hét krónikájában rövi­den meg kell még emlékez­nünk ugyancsak a most kez­dődött isztanbuli perről, amelyen felelősségre vonják a népellenes, bukott török dik­tátorokat. Minden jel arra mutat, hogy a nemzetközi imperializmus erői megkísér­lik megakadályozni, hogy a Menderes-kormány valameny- nyi cselszövése napvilágra ke­rüljön. Túlságosan kellemet­len lenne ez az Egyesült Ál­lamok egyes köreinek. Bár­miképpen végződik azonban a per, egy bizonyos: Mende- resszel és társaival a legfék­telenebb imperialista körök által támogatott népellenes vezetők egyik leghitványabb csoportja tűnik el a törté­nelem süllyesztőjében. A fasizmus erői próbálkoznak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents