Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)

1960-10-15 / 83. szám

1960. október 15.

NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG

7

Gazdag volt- az idei nyár

Az IBUSZ ez évi eredményei

Vége a nyárnak és egyre csökken azoknak a társasutazásoknak a száma is, amelyet az IBUSZ salgó ar- jáni fiókja országjáró körútra szervezett. Hasznosak voltak ezek a társasutazások, hiszen megyénk ipari üzemének, mezőgazdaságának dolgozói ismerkedtek meg hazánk tájaival, szépségeivel, történelmi nevezetességeivel. Az IBUSZ éves munkájáról érdeklődött munkatársunk is, és a következő kérdésekre kért választ Bokor Tiborné elvtársnőtől, az IBUSZ salgótarjáni fiókjának vezetőjétől.

— Hogyan értékeli az IBUSZ ez évi tevékenységét?

— Utazási irodánk munkája évről évre minden üzletágnál jelentős fejlődést mutat, amely főképpen az idegenforgalmi tevékenységre irányul. 1960. évi harmadik negyedévi forgalmát összesítve, eredményes munkáról adhatunk beszámolót.

— Belföldi idegenforgalmi tevékenységünkben jelentős szerepet tölt be a hétvégi különvonatok indítása. Irodánk, illetve az utazó közönség részéről a különvonati utazások tekintetében tovább nőttek az igények és ma már az a helyzet, hogy gyakran komoly problémát okoz, hogy miként osszuk szét a rendelkezésünkre álló férőhelyeket, mivel a MÁV kocsit nem tud biztosítani. Ez évben 9 külön vonatot indítottunk 10 ezer főt meghaladó létszámmal. Mezőkövesdre, Egerbe. Hajdúszoboszlóra, Keszthelyre, megyénk dolgozói által kedvelt fürdőhelyekre.

Ez évben jelentős számban dolgozó parasztok is részt vettek utazásainkon. Környékbeli községek, földMozgalom a minta

A bányaüzemek körében a mintaüzem címért mozgalom indult. A mozgalmat a bányatröszt párt, gazdasági és szak- szervezeti vezetősége, a megyei Vöröskereszttel közösen indította meg.

A mintaüzem cím odaítélése érdekében a bányatröszt csúcsszervéből, a bányarendészetből, a bányászszakszervezetből, a megyei Vöröskeresztből és a helyi vezetőkművesszövetkezetek, állami gazdaságok, tsz-ek, erdőgazdaságok, gépállomások dolgbzói 30—40 százalékban vették igénybe a különvonati jegyeket. Nem egy olyan dolgozó paraszt vett részt utazásainkon, akik még soha sem látták a Balatont, vagy az ország más tájait, sőt lakóhelyüktől sem igen voltak távol. Érdeklődésük olyan nagy, hogy fáradtságot nem sajnálva tesznek meg gyakran 16—20 órás utazásokat is.

— Saját szervezésű autóbusz különjárataink is igen kedveltek a dolgozók körében, amelyek az ország legszebb tájaira, fürdőhelyeire vitték el a dolgozókat. Ez évben 13 külön autóbusz indult közel 500 fő részvételével, Aggtelekre, Pécskőre, egyszer há-om napra Szegedre a szabadtéri játékok megtekintésére, Mátrába, Budapestre város nézés, jégrevű előadással egybekapcsolva. Eger, Miskolc, Bükkszék, Párád, Gyöngyösre közlekedett autóbusz.

— Ez évben összesen igénybevett autóbuszok száma 155 volt, 5348 utassal. Az említett bérbevett autóbuszokból 10-et a földművesszövetkezetek vettek igénybe 399 utassal, 13-at a termelőszövetkezetek 450 fővel és 3-at az állami gazdaságok 88 utassal.

— Milyen volt a külföldi utazás látogatottsága a megyénk területéről?

— Külföldi társasutazásainkon résztvevők száma előző évhez viszonyítva kétszeresére emelkedett: számban kifejezve 316 fő. Miskolcról a Szovjetunióba indított különvona- ton a Nógrádi Szénbányászati Tröszt által 42 fő, moszkvai

bányaüzem címért

bői létesített bizottság bányaüzemenként helyszíni vizsgálatot tart. Néhány helyen a bánya mélyére is lemennek ellenőrizni a bányászok egészségügyi munkakörülményeit, valamint a tisztasági feltételek biztosítását.

Az első három helyezett között az értékelés végén több mint 10 ezer forint jutalmat osztanak ki.

repülőúton 18 fő — túlnyomórészt bányászveteránok vettek részt.

— A lipcsei és a brunói vásárra, az Acélárugyár által szakmai érdekeltségű résztvevők utaztak.

— Megyénkből a bécsi hajó- úton 3-an, a rónai olimpiá- szon 5-en vettek részt. Saját rendezvényű autóbusz különjárat két négynapos volt a Tátrában, állategészségügyi dolgozók és az ÁVESZ fiataljainak részvételével.

— Terveik az év végére és a jövőre?

— Az a törekvésünk, hogy minél több dolgozó paraszttal ismertessük meg Budapestet. Ez a tevékenységünk elsősorban politikai tevékenység. A dolgozó parasztság budapesti tartózkodását lehetőség szerint két nápra tervezzük. A programban mezőgazdasággal kapcsolatos üzem, vagy gyár meglátogatása, autóbusz körséta a fővárosban, úttörő- és fogaskerekű vasúton való utazás, a Nemzeti és Mezőgazdasági Múzeumok, állatkert megtekintése szerepel. A budapesti tartózkodás első napjának estéjén színház, vagy cirkusz, a téli hónapokban jégszínház megtekintése szerepel. Részvételi díj 155 forint. Ebben az összegben a szállás, két ebéd és egy vacsora, az autóbusz körséta, színház, vagy cirkusz belépő ára, a múzeumi belépők és a budapesti költségek ára foglaltatik benne. Tervünkben üzemi, vagy tsz tapasztalat- cserékre, parasztnapok alkalmából tájegységi mezőgazda- sági kiállításokra, megyei rendezvényekre, sport rendezvényekre szervezett utazások szerepelnek.

Hazánk megismerése céljából hazánk legszebb tájaira utaztatjuk dolgozó parasztságunkat. Mátra, Aggtelek, Eger, Miskolc, Esztergom, Visegrád, Sopron.

Külföldi vonatkozásban saját szervezésű négynapos kelet-szlovák, romániai, bécsi utazások szerepelnek.

Határozott célul tűztük magunk elé, hogy minél szélesebb körben tudjuk a dolgozó parasztokat mind hazánkba, mind külföldre utaztatni — mondotta Bokor Tiborné.

Oz ENSZ közgyűlésének eseményeiből

(Folytatás az 1. oldalról)

dés, mégis améllett a nevetséges álláspont mellett foglaltak állást, hogy a kérdést a politikai bizottságban és nem a közgyűlésen kell megvitatni.

A vita befejeztével Hruscsov elvtárs az ENSZ közgyűlésen résztvevő delegátusok nagy tapsa közepette lépett az emelvényre. Mint azt a hírtudósítók közreadják, a szovjet miniszterelnök jegyzeteiből beszélt, nem volt előre elkészített szövege.

A válaszbeszéd nagyon világos volt. A szovjet miniszterelnök magabiztosan, a világ népeinek támogatását maga mögött tudva, kijelentette:

Egy új háború rettenetes lenne, mi győznénk, de az emberiség veszteségei nagyok lennének.

Megrázó volt, amikor bejelentette: „Ismétlem: a közgyűlésen kell tárgyalni ezt az

ügyet.” A szovjet miniszter- elnök itt a leszerelés kérdésére utalt. A teremben néma csend volt. Mindenki nagy érdeklődéssel hallgatta azokat a történelmi szavakat, amiket a szovjet miniszterelnök mondott:

— Eljöhet az idő, amikor a népek felelősségre vonják azokat, akik nem

akarják a leszerelést.

Később sajtóértekezlet volt, amely már New Yorkban, az ENSZ XV. ülésszakán szinte elkerülhetetlen. Az újságírók hada követi Hruscsov elvtársat. Most is felhívták Hruscsov elvtárs figyelmét, hogy hallgatták közgyűlési beszédét. A szovjet miniszterelnök nagyon mélyen elgondolkodva mondta az újságíróknak:

— Meghiúsították a leszerelés megvitatását a közgyűlés teljes ülésén és közelebb vitték a világot a katasztrófához. Ez a

háború, nem pedig a béke erőinek győzelme. Ez a döntés minden becsületes embert elkeseredéssel tölt el.

A szovjet miniszterelnök azonban bizakodással jelentette be az újságíróknak, hogy nem csökkentik az erőfeszítéseket a leszerelésért vívott küzdelemben.

— Mi olyan országot képviselünk, amely valóban a leszerelés és a tartós béke mellett foglal állást és erről az álláspontunkról senki sem tántorít el bennünket.

Érthető hát, hogy miért volt a keddi ülés oly drámai. De elmondhatjuk, elszámítják magukat azok, akik azt hiszik, hogy a népek belenyugszanak a leszerelés ügyének végnélküli elodázásába. Hiszen nem kevesebbről van itt szó, mint a népek életéről. A népek mindenre elszántan harcolni fognak a békéért, a leszerelésért.

iíP!

SokQtO

\K3ur3-Kdmodä'

Jar/Si

KadunaJb

(T) szövetségi Zavaros |r*

(2)-' szövetség/ terü/er n

4 9• banan Q~^ »fá/ö/mogyoro T, TART1 ta-tömény °

vasúti

Wl -'****■

300 km Nigéria — független!

A 88 000 km2 nagyságú, 1,5 millió lakosú Brit-Kamerán, egykori német gyarmat, jelenlegi gyámsági területet az ENSZ határozatait megsértve, a brit gyarmattartók 1946. végén Nigériához csatolták. Északi részét közvetlenül közigazgatásilag is beolvasztották az Északi-tartomány területébe, míg déli részét Dél- Kamerun néven Nigérián belül önálló területté nyilvánították. Nigéria függetlenné válása után Brit-Kamcrun területei (térképünkön pontozva) további döntés tárgyát képezik.

Bár Nigéria területének csupán egytizede áll külterjes mezőgazdasági művelés alatt, mégis Afrika legfontosabb mező- gazdasági országa. A világ pálmamag termelésének felévei első, a pálmaolaj termelés egyharmadá- val második, földimogyoró és kakaó termelésével pedig a harmadik helyen áll a világranglistán. Iparában a vezető helyet a bányászat foglalja el. A Jos- környéki columbit bányák szol- gáltaják a kapitalista világ co- lumbittermelésének 95 százalékát. Ugyancsak jelentősek ón- és horgonyérc bányái is. Az érceket eddigi gyarmati helyzetének megfelelően Nagy-Britanniába és az USA-ba szállítják feldolgozásra. Az új, független ország területén feketeszén, valamint kőolaj is található. Feldolgozóipara fejletlen, mindössze néhány kisebb élelmiszeripari üzemre korlátozódik.

A 878 000 km2 nagyságú, 33,8 millió lakosú Nigéria 1960 október 1-én a független országok sorába lépett.

Az ország felszíne a trópusi erdőkkel borított partvidéktől észak felé haladva, fokozatosan 400-600 m magas, szavannákkal

borított fennsíkba megy át, mely a Bauchi-földön 2000 m magasságot ér el. Eszak-Nigéria már félsivatagi terület. Lakói főleg szudán-négerek, az Északi-tartomány területén hauszák, Nyugat- Nigériában jorubák, délkeleten ibok és fulbék laknak.

OOOGOOOOOOOGGGGOOOOOOOOOOGOOOGGOOOOOOGOOOOGOOOOt lOOOOOGOOOOOOGGOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOGOOOGOOOOGGOCGOOGOOOOOOOGOOOGOGOOOOOO IGOOOOG

Ami a legnagyszerűbb ...

Ilyen fordulatokban gazdag életünk, mint ma van, sohasem volt. És ez benne a legnagyszerűbb. Mert gondoljuk csak meg, három évvel ezelőtt, ha az ember elment Nagyorosziba és betekintett néhány szóra Űjhelyi Józsefhez, akkor még úgy ment hozzá, mint egyénileg dolgozó 16 holdas középparaszthoz. Ma meg úgy találjuk öt, mint a Üttörő Tsz egyik brigádvezetőjét. És dicséretére legyen mondva, kiválóan gazdálkodó brigádvezetőjét. Az embernek akarata ellenére eszébe jutnak azok a napok, amikor még Üjhelyi Jóska a nagyüzemi gazdálkodás hallatán csak mosolygott. Olyan érdekesen tudott mosolyogni, titokzatosan, befelé. Ráncok húzódtak az arcára és nem lehetett kitalálni, hogy mire gondol. És elütötte a szót azzal, hogy odatolta az ember elé a poharat.

— No, kóstoljuk! — csak ennyit mondott, miközben mosolygott, egyre csak mosolygott.

Nem olyan híres bora van, mert szőlejére árnyékot vet a Börzsöny. De a jó baráttal a leggyengébb bor is kitűnő ízűvé lesz. Azt mondják, a vajúdás idejében a miniszter is felkereste őt. De Űjhelyi Jóska olyan ember ám, hogy amilyen szívesen ülteti le a minisztert, olyan szívesen a legegyszerűbb embert is. Akkor sem jött zavarba, hanem szerényen, de nagyon szívélyesen ellátta a magas vendéget, de egy szóval sem mondta, hogy belép. Akkor is csak mosolygott titokzatosan. Talán a ráncok mélyebben ültek az arcán és a tekintete nyugtalanabb volt.

No, de hát ez elmúlott. Üjhelyi József az Űttörő tagja. Mert okos ember ő ám! Mint egyéni gazda is jómódú volt. Terebélyes portájával, jóvérű lovakkal, szép tehenekkel és nagy-nagy munkaakarattal. Émlékezetes marad, amikor egy kora tavasszal voltunk nála. A gépkocsivezető unokaöccse indítványozta a látogatást. Azt mondja:

— Megsértődik, ha nem keressük fel. Mert nagyon érzékeny.

Csak úgy bedugtuk az orrunkat. Holtfáradt volt az egész család. A lánykája még olyan serdülőféle volt, a gyerek meg alig tipegett. De csak azok rikoltottak a látogatásra. Újhelyinek még a mosolya is fáradt volt. A felesége, az a törékeny, kedves asz- szonyka meg éppenséggel a kezét is alig bírta emelni, ök mindig halálra dolgozták magukat, csak azért, hogy valamijük legyen.

Amikor köztudomású lett, hogy Üjhelyi József is beállt, isten tudja hogy van ez már, talán mert nem volt ismeretlen a nagy küszködése, olyan öröm fogott el, hogy szaladtam volna hozzá. Éppen csak az tartott visz- sza: sok gond, nyugtalanság ilyenkor, hadd szokjon bele. Mert abban biztos voltam, hogy Üjhelyi Jóskából kitűnő tsz-tag lesz. Ennek az embernek minden porcikája a földé. Tán’ bele is pusztulna, ha el kéne hagynia ezt a munkát. Tudtam, ha nem emelnek gátat eléje, ez az ember a munkaszeretetével, hozzáértésével szép dolgokat fog cselekedni.

Ez volt a gondolatom egyik oldala. De volt egy másik is, amely nem kevésbé nyugtalanított. Hagyják-e majd dolgozni? Utat engednek-e tehetségének? Ismerve egy-két rossz szokású embert, nem fogják-e majd őt csipkedni? Mert azért, ha nem éppen Nagyorosziban, de ilyen is van. És ahol ilyen van, ott nagyon keservesen megy a munka. Akár el sem kezdték volna. Mindezt nem azért mondom, hogy Újhelyinek különleges elbánásra volna szüksége. Kemény ember ő, a munka megkeményítette. Mindig benne élt az élet sűrűjében. Csak hát a barátság élesztgette ezt a gondolatot.

Szóval már jó másfél éve ennek és most, másfél évre találkoztunk.

Őszi dologidőben, nap derekán földdel dolgozó embert meglelni, különösen tsz-tagot,

egyenlő kazalban tűt keresni. Olyan végtelenül nagy a határuk, hogy akár naphosszat gyalogolhat benne az ember. Nem is tudom mi vitt arra a gondolatra, hogy ilyenkor menjek látogatóba. Ügy voltam vele, hogy először gondoltam körül érdeklődöm, és erre nem muszáj feltétlen vele beszélni, jók lesznek a hivatalos szervek is. De a tanácson a titkáron kívül senki, az meg nem volt olyan jó ismerősöm. így kerültem a tsz portájára. Ami igaz, az igaz, elcsodálkoztam. Mert amióta nem jártam náluk, nagyon megszépültek. Rendezték az udvarukat. Kimeszeltek, az ajtókat fehérre mázoltatták, úgy, hogy most már igazán még ilyenformán is tekintélyesek. Akkor mérheti ezt az ember le, ha a hat évvel ezelőtti helyzetükhöz hasonlítjuk a dolgokat. Egyetlen dohos szagú szobácská- juk volt, sápadt Margitkájukkal, a könyvelőjükkel. Most meg egy nagy könyvelés. Itt gyakornokoskodik Újhelyinek a leánya is.

Hiába no, már bontakozik a nagyüzem. És Margitka is kipirosodott. Nagy ismeretével elmondta, a számok már érzékeltetik, hogy az idén jól fog fizetni a tsz.

Most szó szerint így van: az Úttörőben minden esedékes munkát elvégeztek. Elvetettek, betakarítottak. Volt a tagságnak egy szusszanásnyi ideje és sokan a háztájiban dolgozgattak. Mert ezt is el kell végezni. Itt találtuk meg Űjhelyi Jóskát is, éppen szüretelt. A szüret meg bármilyen gyorsan is végzik, azért mégiscsak ünnepélyes. Hlinger Gábor, az állattenyésztők brigádvezetője vitt el hozzá, hogy osztozkodjunk az ünneplésben.

Már pihenőre készült a nap. Egyébként is szép ez a Börzsöny-alji vidék, de így ősszel, kivált amikor a nap sugarai is megpirosodnak, egyenesen felejthetetlen. De Üjhelyiék most ezzel nem sokat törődtek, nagyon siethettek a munkával, mert a lányok egészen nekipirosodtak. Űjhelyi ingét is átverte az izzadtság. Igaz, nem volt hiábavaló a nagy nekihevülés, mert már megtelt a kád, a présen átszorított szőlővel. Jól iparkodhattak, hogy reggeltől elvégeztek.

— Hiába, a nagy gazdaság nem engedi meg az idő elaprózását — így fogadott, amikor a nagy sietségről szóltunk.

Az életnek a reális felismerése, ez Űjhelyi legnagyobb erénye. Négyszáznyolcvan holdat művel az ő brigádjával. S eddig még minden olyan pontosan ment, hogy már úgy hívják őket: elitbrigád. Nem is lehet senkinek panasza, aki vele dolgozik. Belenéztem a munkaegység könyvekbe, mindegyikben százon jóval felül a szám. Igaz, megköveteli a munkát, de hát ez a brigádtagok érdeke is. Újhelyinek még egyéni korában is a gazdasága jólmenő volt. És attól jobbat akar. Meg is mondja:

— Minek jöttem volna a tsz-be, ha csupán azt akarnám, ami volt. A tsz-ben lehet keresni és könnyebben lehet dolgozni. Nem veri agyon a munka az ember erejét.

Egy esztendő jóformán és az egykori középparaszt tisztán felismerte a lehetőségeket. A leánygyermeke, felesége a tsz-ben. Mert ott találnak munkát, ha akarnak. Ők pedig akarnak. Amikor az irodában számolgattuk a munkaegységeket, és hozzáigazgattuk pénzben a havi jövedelmet, kiszámoltuk Margitkával, hogy Űjhelyi Józseféknek körülbelül 4000—4500 forint jut egy hónapra. Meg is említettem neki, amikor egy kis pihenőre beültünk a présházba. De ez az Újhelyi Jóska megint csak mosolygott, olyan titokzatosan, mint ahogy régen is szokott.

— Nagyok itt a lehetőségek, csak dolgozni kell. Majd jövőre nézzétek meg — mondta.

Ilyen magabiztosan: majd jövőre. Érdekes, este találkoztam Tóth Sanyival, a tsz elnökével és említettem, hogy beszélgettünk Újhelyivel, ő is mosolygott és azt kérdezte:

— Talán kételkedtél, hogy megtalálja számítását? Majd jövőre nézzétek meg.

Kétlem, hogy összebeszéltek volna, inkább arról lehet szó, hogy mindketten tudják: minden esztendő gazdagabb lesz náluk. Hát nem nagyszerű?

Bobál Gyula