Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)

1960-09-07 / 72. szám

1960. szeptember 7. NŐ8RÁDI H1P9JRÁS 7 Tizenhatéves a Bolgár Népköztársaság A vegyipar fejlődése Bulgáriában az ipar álla­mosításáig, 1947-ig a szó iga­zi értelmében jóformán nem volt vegyipar. Mindössze ke­vés mennyiségű kén- és ani- linfestéket, néhány lakk-faj­tát és olajfestéket, valamint kencét gyártottak. A vegyipar létesítése és fejlődése a népi demokrati­kus hatalom feltételei kö­zött vált lehetségessé. 1959 folyamán a vegyipar terme­lése több mint 27-szer ma­gasabb volt, mint 1948-ban. A nehézipar fejlesztését mindenekelőtt az olyan ága­zatok felé irányították, ame­lyek a mezőgazdaság szük­ségleteinek kielégítésére és az ipar gyors fejlesztésére termelnek termékeket. A nitrogén-műtrágya­gyár, amely 1952 óta ál­landóan növeli termelé­sét, 1960 évben mintegy 100 000 tonna műtrágyát termel. Gyorsan emelkedik a kén- sav-gyártás. 1951-ben helyez­ték üzembe az első kénsav- gyárat évi 10 000 tonna ka- picitással. Bulgária nagy le­hetőséggel rendelkezik a A bolgár mezőgazdaság sikerei Bulgáriában a megművelt föld 15—20 esztendővel ez­előtt roppant elaprózott volt. Körülbelül 12 millió kis nad- rágszíjparcella mint folt há­tán folt lepte el a bolgár mezőgazdaság földterületét. Az 1944 szeptember 9-i népi győzelem utáni években a Bolgár Kommunista Párt ve­zetése alatt 3, bolgár dolgo­zók természetesnek tekintet­ték a termelőszövetkezeti mozgalom széleskörű kibonta­koztatását. A termelőszövet­kezetek megalakulása a föld- tulajdon megtartása mellett történt. Jelenleg a bolgár falu már teljesen szocialista alapon áll és sikerei minden nappal sok- szorozódnak. Bulgária azelőtt elsősorban gabonatermelő ország volt. Jelenleg az ország gabonater­mő területe 6,5 százalékkal csökkent, a termelés azonban 28,6 százalékkal növekedett. A gabonatermelés fokozásáért folyó munka mellett széles­körű mozgalom bontakozott ki az olyan ipari kultúrák terméshozamának növelésért, mint a cukorrépa, kender, len, dohány stb. Bebizonyoso­dott, hogy kisebb földterület­ről nagyobb gabonatermést és több iparnövénytermést lehet elérni. Bulgáriát korábban szőlé­szetéről és gyümölcsöseiről, valamint a zöldségtermesztés mestereiről ismerték. Egész Európa területén szétszóród­tak a nélkülözhetetlen bolgár kertészek. A szövetkezeti rendszer győzelme után azon­ban jobbnak látszott nem „kiszállítani” a kertészeket, hanem megszervezni a zöld­ségtermesztést. Nincs semmi túlzás abban az állításban, hogy Bulgária ma már az év minden hónapjában tud friss zöldségfélét szállítani az euró­pai piacokra. Az állattenyésztés szintén nagy eredményeket ért el. Az egy tehénre eső tejhozam az 1939. évi 450 literről 1633 li­terre emelkedett. A bolgár kultúra eredményei Bulgária neve valamikor összekapcsolódott a faekével, a kis faházikókkal és eset­leg a rózsaolajjal, amelyet a külföldi látogató magával vitt ,„emlékbe”. örökké zöld hegyei és völgyei, csodálato­san szép Fekete-tengerparti vidéke nagyrészt ismeretlen maradt, mert igen nehéz volt megközelítésük az utak rossz állapota miatt. Szegénység és primitívség — ez volt az általános benyomás Bulgáriá­ról. Az országnak a fasizmus igája alóli felszabadulása után nemcsak a politikai és társadalmi életben kezdődött új szakasz, hanem az ország történelmében eddig még nem látott ütemben fejlődésnek indult a gazdasági és kultu­rális élet is. Egy nép ezer esztendős történelmében 16 év csupán egy pillanat, je­lentéktelenül rövid idő, ami általában feljegyzés nélkül marad. Bulgáriában azonban ez a pillanat bebizonyította, hogy mire képes a nép, amely létezése óta első ízben vette kezébe életének és sorsának irányítását. Ma. ha a külföldi átutazik a bolgár falvakon, benyomást szerezhet az ország új arcu­latáról. Mindenütt — a leg­kisebb faluban és a legtávo­labbi városi negyedben is — egy tipikus képpel találko­zik: a lakott hely közepén, a még vakolatlan házak között már épül a vörös téglából készülő iskola és a kultúra háza. Bulgáriában nincs olyan falu, amelyben ne lenne is­kola. Az írástudatlanságot 60 éves életkorig majdnem telje­sen felszámolták és az isko­lákban 7—15 éves kor között valamennyi gyermek tanul. És noha eddig csak 7 osztály volt kötelező (az idén elfoga­dott törvény szerint 8 osz­tály), az elmúlt 5—6 év alatt a 8 osztályos végzettséget megszerzett tanulók 85 szá­zaléka tovább folytatta tanul­mányait a középiskolában. Mind a középiskolások, mind pedig a főiskolások százalé­kos számát tekintve Bulgária az első helyek egyikén áll a világon. A körülbelül 7,6 mil­lió lakos közül több, mint 48 000 főiskolás, vagyis 64 fő­iskolai hallgató esik 10 000 lakosra. Az országban össze­sen több mint 1 300 000 ta­nuló van, ami azt jelenti, hogy minden hatodik bolgár tanul. De nemcsak a közoktatás területén következett be gyökeres változás, hanem a kultúra minden ágazatában is. A felszabadulás előtt 155 volt a mozik száma, ma 1400, a kultúrotthonok száma 2610- ről 4538-ra növekedett, de ezenkívül ugrásszerűen meg­nőtt a népi tánccsoportok, a könyvtárak és a múzeumok száma is. Nem maradt el a fenti eredményektől az irodalom és a művészet sem. Soha olyan pezsgő élet nem volt a bol­gár irodalom és művészet berkeiben, mint most. A je­lenlegi bolgár irodalom és képzőművészet bemutatja a nép életét, az egyszerű em­bert, aki egész országunk ar­culatát megváltoztatja. Az új bolgár kultúra nem­csak virágzik és méltó az egész néphez, hanem a nép lett a kultúra alkotója és vé­delmezője is. Sfiartflalota a ifi&rt-tőiából Haszkovo városban rövide­sen felépül a 16 méter ma­gas sportpalota, mely egész -éven keresztül a kosárlabdá­zók, röplabdázók, ökölvívók, birkózók, sakkozók és torná­szok rendelkezésére áll. A sportpalota építéséhez szük­séges összegek a sport-totók­ból gyűltek össze. kénsavgyártás fejlesztésére és a termelés színvonala rö­videsen olyan lesz, hogy ki­elégítheti az ország belső szükségleteit. A provádiai sóbázis alap­ján hatalmas üzem épült, a kalcinált szóda, marószóda és szódabikarbóna gyártásá­ra, amely üzem termelése nemcsak a hazai szükséglete­ket elégíti ki, hanem jelen­tős mennyiségű árut szállít külföldre is. Felépítettek vállalatokat a gyanta, karbid, ecetsav, nátriumszulfát, ólom-mini­mum, aluminiumszulfát és egyéb szervezetlen sók ter­melésére is. Előirányozták, hogy a vegyipar több mint négy­szeresére emelje terme­lését az 1959 évihez vi­szonyítva. Az eddig is gyártott vegyi­termékek termelésén kívül megkzedik új cikkek gyártá­sát is, mint például a fenol, krómsók, mangánsók, stb. Különleges figyelmet szen­telnek az organikus vegyi szintézis fejlesztésére, hogy kielégíthessék az ipar és a lakosság szükségleteit. A gyorsan növekvő pa­pírszükséglet kielégítésére már 1954-ben elkészült a cél lulózegyár, amelynek ter­melése 1959-ben elérte a 19 000 tonnát. A tűlevelű erdők meg­őrzése érdekében a cel- lulózegyártást a szalma­bázis felé irányították, amelyből évente több mint 1 millió tonna áll rendelkezésre. A vegyipar kialakulása és fejlődése a Szovjetunió és a többi szocialista ország tá­mogatásával vált lehetővé. Ezek az országok készítették a terveket és sok üzem fel­szerelését, saját üzemeikben oktatták a kádereket az új termékek gyártásának elsajá­títására és ezeknek az orszá­goknak szakemberei segítet­tek megoldani a bolgár vegy­ipar alapvető kérdéseit. Gromiko levelet intézett Hammarskjöldhöz Kína ENSZ-tagsága kérdésében Moszkva (TASZSZ) I Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere levelet intézett Dag Hammarskjöld­höz, az ENSZ főtitkárához: a szovjet kormány nevében ja­vasolta, hogy az ENSZ-köz- gyűlés 15. ülésszakának napi­rendjére vegyék fel Kína ENSZ-képviseletének kérdé­sét. A levélhez mellékelt ma­gyarázó feljegyzésben Gro­miko rámutat, hogy a világ legnagyobb lakosságú állama, a Kínai Népköztársaság mindmáig nem vehet részt az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének munkájában, helyét pe­dig Csang Kaj-sck klikkje bitorolja az ENSZ-ben. Ez a klikk amerikai szuronyok vé­delmét élvezi. Egyes ENSZ-tagállamok — mutat rá Gromiko —, min­denek előtt az Egyesült Ál­lamok kormánya, ellenszenvet tanúsítanak Kína állami rendszerével szemben és minden eszközt megragadnak, hogy megakadályozzák Kína képviselőinek részvételét az ENSZ munkájában. Az ilyes­féle politika arról tanúsko­dik — hangsúlyozza Gro­miko —, hogy ezek az orszá­gok nem óhajtják a nemzet­közi együttműködés tényle­ges fejlődését, hanem az ENSZ-t annak alapokmányá­val összeegyeztethetetlen, sa­ját céljaikra akarják fel­használni. A magyarázó feljegyzés hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság kirekesztése az ENSZ munkájából, nagy­mértékben megkárosítja ma­gát az Egyesült Nemzetek Szervezetét és jelentősen kor­látozza lehetőségeit a nem­zetközi együttműködés fej­lesztésében. „A Kínai Nép- köztársaság ENSZ-képviselete kérdésében a döntés további halogatása csak bonyolítja a helyzetet és hátrányára válik az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének”. Újabb jelentések Kongóból Leopoldville (MTI) Kaszavubu kongói elnök rádión bejelentette, leváltja Lumumba miniszterelnököt és felkéri az ENSZ-csapatokat, vegyék át az ország ellenőr­zését. Kaszavubu bejelentése után a kongói ENSZ-csapatokat riadókészültségbe helyezték. Kaszavubu hivatala elé ENSZ-katonákat vezényel­tek. Az ENSZ szóvivője hétfőn este kijelentette, hogy „eleget tesznek Kaszavubu kérésé­nek”, de ezt megelőzően „hi­vatalos megbízást” szeretné­nek kapni. A Reuter arról is tájékoz­tat, hogy a Lumumba utó­dává kinevezett új miniszter- elnök, Ileo, a federalista tö­rekvések híve, Kalondzsi sza- kadár pártjának a tagja. Az utóbbi hetekben Ileo többször is Lumumba ellen foglalt ál­lást. — x — Mint a Reuter közli, Wigny belga külügyminiszter hétfőn este megelégedéssel nyilatko­zott a kongói fordulatról. Ki­jelentette, „Belgium csak örülhet”, ha Kongó Kasza­vubu vezetésével „visszatér a béke és nyugalom” állapo­tába. Hozzátette, hogy Belgium „szívesen hozzájárulna a rend helyreállításához”, ha erre felkérnék. Wigny a to­vábbiakban hevesen bírálta Lumumbát belgaellenes ma­gatartásáért. A leszerelés az ENSZ baráti társaságok szövetsége 15. közgyűlésének központi témája Varsó (MTI) Első ízben hívták össze az ENSZ baráti társaságok szö­vetségének közgyűlését szo­cialista országban. A 15. köz­gyűlés hétfőn Varsóban ült össze. A világszövetséghez az ENSZ tagállamai közül több mint 50 ország ENSZ társa­sága tartozik, amelyek csak­nem teljes számban elküldték képviselőiket Varsóba. Jelen vannak számos nemzetközi szervezet küldöttei is. Ez a nagy érdeklődés egyik jele annak, hogy a 15. ülésszak napjaink legfontosabb nem­zetközi kérdésével, a leszere­léssel foglalkozik. Figyelemre méltó, hogy ez a tekintélyes világszervezet éppen az ENSZ közelgő nagyfontosságú ülés­szaka előtt néhány nappal tűzte napirendjére ezt a problémát, s ezzel is teljesí­tette feladatát, hogy hozzájá­ruljon az ENSZ alapokmányá­ban lefektetett nemes célok megvalósításához. A közgyűlést a lengyel szejm épületében Roberto Ago professzor, a világszövet­ség olasz elnöke nyitotta meg. A teremben többek kö­zött helyet foglalt Paul G. Hoffmann, Hammarskjöld fő­titkár személyes képviselője, az ENSZ különleges alapjá­nak igazgatója, Eleanor Roo­sevelt ismert társadalmi sze­mélyiség és békeharcos, Noel- Baker, a Nobel-békedíj an­gol kitünteti je és sok más ismert közéleti személyiség. Ott van Komját Irén, a ma­gyar ENSz-társaság főtitkára OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG Bizalom és barátság A leszerelés kérdését tár­gyaló ENSZ közgyűlésre való utazása előtt Hruscsov szov­jet miniszterelnök az elmúlt napokban Finnországba lá­togatott el. Ezzel kapcsolat­ban a finn sajtó megállapí­totta: a két ország közötti jószomszédi viszony, a gaz­dasági és kulturális kapcso­latok fejlesztésére való tö­rekvés szolgáltak a látoga­tás természetes alapjául. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a finn népet bizalom és barátság köti a Szovjetunió­hoz és kívül marad a nagy­hatalmaik nézeteltérésein. Bizalom és barátság... ez a két szó jellemzi a leghí­vebben azt az érzést mellyel a népek a Szovjetunió felé fordulnak. A Szovjetunió egyenlő félként tárgyal a legkisebb néppel ugyanúgy, mint a legnagyobbal. Tiszte­letben tartja a nemzetek függetlenségét, önzetlenül segíti őket. Mint Hruscsov a moszkvai magvar kiállításon mondott beszédében kijelen­tette: ésszerű, jó, szívélyes viszonyt óhajt az amerikai néppel is. Kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat kí­ván kiépíteni minden or­szággal. A vitás kérdéseket nem hidegháborúval, fenye­getőzéssel, fegyverkezéssel, hanem tárgyalóasztaloknál kívánja megoldani. Ezért je­lent örvendetes eseményt a szoviet államférfiak látoga­tása Indiától Finnországig. Ausztriától Indonéziáig Nyílt szívvel, őszinte érzés­sel fordulnak feléiük a né­pek. mert tudják, hogy az általuk felajánlott kölcsönök és egyéb segítségnyújtásuk nincs megalázó feltételekhez kötve. Nincsenek mögötte hátsó gondolatok, csapdák, kiuzsorázó szándékok, mint a tőkés országok úgynevezett lakosságát állandó veszély­nek ktievő háborús célok. A szovjet segítség nem fegyve­rekbe ölt pénzt, hanem a megsegített ország iparosítá­sát, gazdasági fejlődését, új üzemeket, gátakat, hidakat jelent. Népek boldogulását, emberek jobb életét. Ezért szívesen látott vendégek a szovjet államférfiak a világ minden részén, ezért fogad­ja lelkesedéssel, 'meleg ba­rátsággal minden nép Hrus­csov elvtársait Kínától Auszt­riáig, Vietnámtól Finnorszá­gig. Ugyanakkor mit látunk a másik oldalon? Heves tünte­tések, ellenséges hangulat, esetleg fagyos bizalmatlan­ság ’kísérte az amerikai ve­zetők útjait a délamerikai államoktól egészen Eisen­hower lemondott tokiói lá­togatásáig. Teljesen érthető ez, hiszen a népek minde­nütt békét, nyugalmat, széle­sedő gazdasági és kulturális kapcsolatokat ákarnak. Nyu­godt légkört és nem hideghá­borút. Emelkedő életszínvo­nalat és nem esztelen fegy­verkezési hajszába ölt mil- lliárdokat. Természetes te­hát, hogy a hidegháború feű- elevenítőit, a fegyverkezési hajsza szédültjeit, a támasz­pont-építőket, a nukleáris robbantások lelkiismeretlen kalandorait egyetlen nép sem látja szívesen. „Ha nem vál­toztatunk külpolitikánkon, egy napon azt vesszük észre, hogy az egész világ elfordul tőlünk” — írta a közelmúlt­ban az egyik amerikai pub­licista. Az események azt mutatják, hogy a békés együttélés ellenzői, az erő- politika mánikusai mindin­kább elszigetelődnek és szö­vetségeseik táborában is egyre • népszerűtlenebbek lesznek. Ezért állapították meg a nyugati lapok az amerikai államok szervezetének San José-ii konferenciáján hozott határozatot elemezve, nem csekély kárörömmel, hogy az USA tekintélye az értekezle­ten végeredményben súlyos vereséget szenvedett. Még a nyugatnémet Süddetusche Zeitung is rámutatott, hogy Herter amerikai külügymi­niszter Kuba-ellenes tervei a latiinamerdkai államok ke­mény ellenállásába ütköznek és az eredetileg tervezett amerikai határozati javasla­tot nem tudta kersztül erő­szakolni. Más lapok arra hív­ják fel a figyelmet* hogy. Latin- Amerikában egyre élesedik a „jenki-ellenesség” s Washing­tonnak tapasztalnia kellett, hogy . egyre több nép tépi el magát a dollárpórázról. A San Jósé-i határozat még a2 elfogadott burkolt és bá­gyadt erejű megfogalmazás­ban is hatalmas erejű tilta­kozást váltott ki Mexikótól. Brazíliáig, s hatalmas töme­gek nagyarányú tüntetéseken Ítélték el az Egyesült Álla­mok újabb Kuba-ellenes ag­resszív lépését. Természete­sen a legizzóbb, legelemen- tárisabb tiltakozást Kubában váltotta ki az amerikai im­perializmus sötét manővere, mely kényszeríteni akarta Kubát, hogy mondjon le a Szovjetunió által a szabad­ságát, függetlenségét védő nép­nek agresszió esetére fel­ajánlott segítségről. Ezzel kapcsolatban jelentette ki Fidel Castro: arról van szó, hogy egy hatalmas ország azt a nemes ajánlatot tette, hogy egy kis ország védel­mére kel. Ez nem beavatko­zás, hanem szolidaritás vál­lalás egy szabadságáért küz­dő néppel. A hatalmas ország, a Szov­jetunió baráti kezét és segít­ségét nyújtja a kis ország népeinek Kubától Finnorszá­gig, mindenütt és segítsége önzetlen, feltétel nélküli. Ez­zel vívta ki a népek bi­zalmát és barátságát, ^ ugyan­akkor, amikor a tőkés or­szágok gesztusait bizalmatla­nul és jogos gyanakvással kísérik ma már Japántól Kongóig, Latin-Amerikától az európai szövetségekig min­denütt. .. a meleg, lelkes sze­retetteljes fogadtatás, amely- lyel a finn nép a hatalmas Szovjetunió államfőjét fogad­ta. megbecsülése annak a szívós, állhatatos törekvésnek, amelyet Hruscsov vezetésé­vel a Szovjetunió folytat a békés egymás mellett élés, a különböző rendszerekben élő országok hasznos, gyümöl­csöző együttműködése érde­kében. A kanitalista rend­szerben élő kis Finnország és a szocialista nagyhatalom Szovjetunió között kialakult, bizolomra épült viszony meg­győző példája nemcsak an­nak, hogy a történelemben először a Szovjetunió való­ban maradéktalanul megva­lósította a kis és nagy népek közötti egyenjogóság alapján létesített kapcsolatokat, ha­nem annak is, hogy a kü­lönböző rendszerben élő or­szágok bizalomteljes, békés és baráti ' viszonyban élhetnek egymás mellett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents