Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)
1960-09-28 / 78. szám
I 1960. szeptember 28. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Ezer négyzetméter színes épületburkolólap Néhány feladatunk a tél előtt A múlt év végén új gyártmánnyal jelentkezett a Rom- hányi Cserépkályhagyár: igen tetszetős, színes épületburkolólapokat gyártottak hosszú kísérletek után Romhányban. A múlt év végi kísérletek után az idei év első felében kidolgozták az üzemszerű gyártás technológiáját is. A mintegy háromszáz fok hőnek és negyven-ötven fokos fagynak egyaránt ellenálló épületburkolólapokat a kályhaégetőkemence ezerszázötven fokos legforróbb övében a kályhacseréppel együtt égetik, s gyártásuk egyetlen fillér beruházás nélkül, csupán az anyag és bérköltség Ráfordításával történik. A műszaki ellenőrző kísérletek során megállapították, hogy a legszélsőségesebb időjárási viszonyok esetén 50— 60 évig sem kell külsőleg tatarozni az épületet. A rom- hányiak által gyártott színes burkolólapok alkalmazását tervezték a Tiszavidéki Vegyikombinát modern lakótelepe Sajnálatos, de akadnak még üzemek, ahol mit sem törődnek az anyagok tárolásával, az anyaggal való helyes gazdálkodással. Milliókat dobunk ki az ablakon azzal, hogy szanaszét hagyjuk heverni a drága értékeket, ahelyett, hogy azt megjelelő tárolással megvédenénk az idő viszontagságaitól. Olyan anyagok házainak külső vakolása helyett is. A fővárosban, a Gorkij fasorban és a város más helyein épülő óvodák, munkásszállók és lakóépületek külső burkolásához szállítanak színes lapokat Romhány- ból. Az idei 1960. évi munka során már kétezer négyzet- méter burkolólapot gyártanak Romhányban. Az eddiginél csinosabb külsőt és tartóssága miatt gazdaságosabb építkezést biztosító színes burkolólapok iránt egyszerre magasra szökött a kereslet. Egyedül az ÉM Budapesti Épületburkoló Vállalat tízezer négyzetmétert kér a Romhányi Cserép- kályhagyártól. Az új épületburkoló lapokból eddig ezer négyzetméternyit gyártottak a Romhányi Cserépkályhagyár- ban, s a nagy igények miatt a termelést tovább bővítik. A gyár műszaki dolgozói 12 színváltozatban készítették elő a kerámiai épületburkolólapok gyártását. hevernek szanaszét az üzemek portáján, amelyekre ma még nincs, de holnap szükség lehet. Képriportunkat a kányási bánya faliújságjáról, a „Darázsiról szereztük be. Érdemesnek tartjuk az egész megye előtt ismertetni: hogyan nem szabad az anyaggal, az értékkel bánni. A SZOT XIX. kongresszusa a szakszervezetek fontos feladatává tette, hogy rendszeresebben foglalkozzanak a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával. E határozatból következik a szakszervezeti, a gazdasági és műszaki vezetők számára az a közvetlen feladat, amellyel biztosítják a télre való felkészülést a dolgozók egészségének és testi épségének megvédését. Különösen fontos ez ma, amikor a hároméves terv sikeres befejezése előtt állunk, a második ötéves terv megindítására készülünk. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy ahol tervszerűen foglalkoztak a téli felkészüléssel, ahol a dolgozók kedvező körülmények között végezhették munkájukat, ott kevesebb volt a baleset, a megbetegedés, eredményesebb volt a tervteljesítés. Ezért helyes a korábbi évek jó tapasztalataiból felújítani, hogy a szakszervezeti bizottságok, ezen belül a munkavédelmi bizottság idejében hozzálásson a felkészüléshez. Helyes lesz az idén is a gazdasági és műszaki vezetőkkel közös megbeszélést tartani, majd kikérve a dolgozók véleményét, a feladatok végrehajtásával készítsenek ütemtervet a szakszervezetek. A felkészüléshez nagy segítséget adott a helyi pártszervezetek felvilágosító munkája, ellenőrző tevékenysége. A szak- szervezeti bizottságok a tapasztalatok alapján az idén is megfelelően igényeljék, kérjék a pártszervezetek támogatását. Ebben az évben már meg kell előzzük azokat a hibákat, amelyek korábban előfordultak. így például az elkészített ütemtervben pontosan jelöljék meg a felelősöket és a határidőt. Volt olyan tapasztalat is, hogy a gyáron belül és az üzemek között a felkészülésben való lemaradást egymásra hárították. Előfordult, hogy a szakszervezet a gazdasági vezetőket okolta, vagy fordítva, ahelyett, hogy a pártszervezettel együttműködve szigorúan megkövetelték volna az intézkedések végrehajtását. Hasonló jelenséget tapasztaltunk a községekben levő várakozó és melegedő helyiségek rendbehozásánál, fűtésénél és takarításánál. Arra is volt példa, hogy a dolgozók nem minden esetben kapták meg a Munka Törvénykönyvben részükre előírt meleg ruhát, vagy melegítő italt. Felelősségteljes feladat hárul egészségügyi szerveinkre is. Ezért szükséges, hogy a szak- szervezetek fokozottabban vonják be az üzemorvosokat a felkészülés munkájába, az orvosok pedig tegyenek megfelelő intézkedéseket a dolgozók érdekében. A legközvetlenebb feladat most az, hogy az intézkedési terv elkészítése előtt a szak- szervezeti és gazdasági vezetők üzemi szemlét tartsanak Ennek során vizsgálják felül az épületek tetőzetét, az ajtókat, a világítást, a szellőztetést. Törődjenek azzal, hogy a betonos és egyéb hideg pad- lós helyiségeket szigetelő anyaggal lefedjék. Meg kell vizsgálni a gőzfűtési berendezések, a kályhák, mosdók helyzetét. Ehhez a kérdéshez tartozik a tüzelőanyagok időbeni beszerzése, a megfelelő fűtés biztosítása. A munkás- szállókban és szállásokon itt van a nagytakarítás ideje. Biztosítani kell, hogy minden ágyra két darab pokróc jusson, vagy egyéb megfelelő takaró. Fontos feladat például a védőételek, felszerelések, ruhák beszerzése és kiosztása, illetve javítása. Biztosítani kell, hogy az üzemi konyhák a téli időszakban is zavartalanul működhessenek. A dolgozók egészségének és ellenállóképességének növelése érdekében biztosítani kell a szűrő, illetve időszerű orvosi vizsgálatok elvégzését. Felül kell vizsgálni a beteglétszámot, a megbetegedések számának emelkedésére azonnal reagáljanak az illetékesek, tegyenek intézkedéseket a betegség forrásainak felkutatására, a megelőzésre. Nem kevésbé fontos a munkagépek védőberendezéseinek felülvizsgálása és megjavítása. Hasonló intézkedéseket kell tenni a szállítóberendezéseknél is. Különösen a szén- bányászatban nagy gondot kell fordítani a csillék, a vágányok, a fordítókorongok rendbehozatalára. Törődjenek azzal is, hogy a munkásszállító gépkocsik megfeleljenek a követelményeknek. Mindezeknek a munkavédelmi jellegű intézkedéseknek természetesen párosulniok kell olyan műszaki tevékenységgel is, amelyek a téli időszakban biztosítják a termelés zavartalanságát. Így például a megfelelő anyagbeszerzés, tartalékok képzése, pót- alkatrészek biztosítása. Ha a dolgozók kedvező körülmények között végezhetik munkájukat és a termelés feltételei teljesen biztosítottak, akkor a téli időszakban — amely a hároméves terv befejezésének, az ötéves terv indulásának időszaka is — nem lesz probléma a gazdasági mutatók teljesítésében és túlteljesítésében. Mindezek megvalósításához feltétlenül szükséges a dolgozók véleményének meghallgatása és hasznosítása. A szakszervezeti bizottságok gondoskodjanak annak rendszeres ellenőrzéséről, hogy az ütemtervben foglalt feladatokat maradéktalanul végrehajtsák. Az ellenőrzésbe is széleskörűen vonják be a dolgozókat. Hozzanak létre megfelelő brigádokat, amelyék mind a feladatok felmérésében, mind a végrehajtásban messzemenő segítséget nyújthatnak a dolgozóknak. A dolgozók joggal várják el a mozgalmi és gazdasági vezetőktől, hogy a tél folyamán is maradéktalanul biztosítsák a termelés feltételeit, az egészséges, biztonságos műhelyeket, a meleg szállást, a jó ellátást, a megbízható közlekedést. Pál Lajos, az SZMT munkavédelmi felügyelője A műszaki fejlesztés keretében közel egy hónapja megkezdték Kisterenyén a présház építését mintegy 300 ezer forintos beruházással. Az új présházhoz már megérkezett az új gépsor néhány gépegysége. Felszerelnek egy új teknőskeverőt, egy új présgépet. A teknőskeverő és a Jól dolgoznak a felsőpelényi ásványbányászok A Felsőpetényi Ásványbánya mintegy 25 üzemnek szállít tűzálló anyagok készítéséhez, kemencefalazáshoz szükséges agyagot. A bánya termékei iránt a kereslet egyre növekszik. Ennek kielégítésére az utóbbi időben számos intézkedést tettek. Többek között új 1500 méteres tárót építenek jelenleg, amely 12 évre elegendő agyagot tartalmaz majd. Két munkahelyen bevezették az elektromos millszekundo- mos robbantást. Ezzel az eljárással 10 százalékkal növekszik a lerobbantott agyag mennyisége. A termelékenység növekedését segítette elő az is, hogy az eddigi természetes szellőztetés helyett egy 30 ezer köbméteres ventillátorral oldják meg a bányászok levegőszükségletének ellátását. A műszaki intézkedések mellett a bányászok teljesítménye is állandóan emelkedik. Különösen kitűnik Kiss János Balázs kilenc tagú fejtési csapata, amely az év minden hónapjában 5—10 százalékkal túlteljesítette tervét. A műszaki intézkedés és a bányászok jó munkájának eredménye, hogy állandóan növekszik az első osztályú termékek mennyisége. Az év eddigi részében már több mint 75 ezer forint értékű túlteljesítést értek el a jó minőségű agyagból. Ugyancsak túlteljesítették a termelékenységi előirányzatot is. présgép már megérkeztek, és rövidesen megérkezik két darab sima henger is. A gépi beruházások összege — a keverő, a prés és a két henger — közel 700 ezer forint. Az új présház az időjárástól függően márciusban, vagy áprilisban kezdi meg munkáját. Csípje meg a Darázs!----------- -------------ME GKEZDTÉK A KISTERENTEI TÉGLAGYÁRTÓ ÜZEM PRÉSHAZÁNAK ÉPÍTÉSÉT Ezek a bányászok sokkal jobban tennék, ha nem viccelnének a drága alkatrészek temetőjében, hanem összegyűjtenék a drága fogaskerekeket, a használható csillealjakat. Motorház, fogaskerék, kaparóteknők hevernek szanaszéjjel. Kár, • hogy eddig nem vették észre e drága anyagokat. Lehetne munkája a üzemi KISZ -szervezet tagjainak. Bilincsek, csavarok kínálják fel magukat, csak össze kellene gyűjteni. OOOOOOOOóOóOOOóOOOOOOóOOOOOOOOóOOOOóOOOOOÓOOOOóóóOOtOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOi r Ufón a 8962-es vonaffal Tíz óra elmúlt, mikor újdonsült mozdonyvezetőként belépek a kisterenyei fűtő- ház szolgálati irodájába, ahol a 376 514-es mozdonyra irányítanak. A fűtőház fordítószerkezete keresztben terpeszkedik, lomhán pöfékelő mozdonyom előtt. Az indulásra készülő gép körül két ember szorgoskodik. Cserháti József mozdonyvezető és Godó József fűtő. Barátságos ismerkedés, tüzetes géppróba, s már itt állunk a ,.jelentkezési” jelző előtt, amely pillanat múlva szabadot jelent. — Mindjárt átvesszük a vonatot — mondja Cserháti elvtárs. Lassú mozdulattal meghúzza az indítókart és elgördülünk az állomás épülete előtt. Rákapcsolunk egy kocsisorra, Cserháti elvtárs kicseréli igazolványát, a vonatvezető igazolványával és a fékpróba után a menesztés jelére elindul. — Irány Kál-Kápolna — kiáltja Jóska, a fűtő és nagy lapát szénkeveréket zúdít a kazánba. — Szabad a jelző kétkarral. A 8962-es vonat mehet a Mátra felé — szól a gőzszabályozót kezelő mozdonyvezető a fűtő felé, aki vígan elis- métli. Vonatunk egyre gyorsul. Cserháti elvtárs, aki különben „tapasztalt róka” a MÁV-nál, hiszen 22 éve mozdonyvezető, az éles kanyarokban jobban meghúzza a gőzszabályozót. Szuszog, nyög a gép, zötyögnek a kocsik. Feltűnik előttünk a kisterenyei Állami Gazdaság dorogi üzemegységének útátjárója. Hatalmas, hosszú fütty zúg a levegőben. Még én is megijedek. —Ezen az úton lehet hallani füttyögést. A vonalon 74 helyen kell fütyülni. Ez az átjáró pedig különösen veszélyes — magyarázza Józsi bácsi. — A jelző szabad — szól Jóska a másik oldalról. — No beállhatunk Mátra- mindszentre — dörmögi az öreg és kezével megmarkolja a légfék fogantyúját. Mikor megállunk, megbolydul vonatunk. Leugrál a kezelőszemélyzet és szinte elfoglalják az állomásépületet. — Nézze csak ezt a munkát — mutat a sürgő-forgó emberekre Lőrincz György vonatvezető. — ' Ez a vonat kezelőtehervonat, ami azt jelenti, hogy Kisterenye és Kál-Kápolna között felvesszük az árut és leadjuk azt, amit. magunkkal hoztunk. Közben elvégezzük a rakodóállomásokon a szükséges tolatást is. Míg beszélgetünk, az emberek a gyűjtőkocsiba bepakolják a darabárut. Jóska, a fűtő fáradtan törölgeti izzadt homlokát. Már elkészítette a tüzet a továbbhaladáshoz. — Figyelje csak meg a p<|- lyát, ha elindulunk. Mátrix bállá felé 10 ezrelékes emelkedő lesz. Kell a gőz — magyarázza. Valóban nagy volt az emelkedő. A lejtőn lefelé Jóskabácsi fékpróbát tart. Kell ez, mert ha megszalad a vonat, tonnák zúdulnak ránk hátulról. Mátraballán leadunk egy kocsi követ és tovább viszünk négy üres kocsit. Innen Recsk-Parádig a „pakli” kocsiban utazom. Itt is ketten dolgoznak. Lőrincz elvtárs a vonatvezető és Babcsán József árukezelő. Míg Lőrincz elvtárs a vonatterhelési kimutatást számolgatja, addig Babcsán elvtárs a raktanusít- ványban lévő fuvarleveleket rendezgeti. Vezeti az átadási, átmeneti, leadási jegyzéket. Ezen a gyűjtőkocsiban utazó áruk helyzetét vezeti. — Párádon leadunk hat üres kocsit — mondja Babcsán elvtárs. — Aztán majd meglátjuk mit viszünk tovább. Még van egy kis időnk az állomásig, addig elmagyarázzák a vonat feladatát. — Naponta indul ez a kezelővonat, amely erre. a vonalra hozza a kocsirakományokat és a darabárut, — magyarázza Babcsán elvtárs, miközben a bizonylatokat is megmutatja. — A gyűjtőkocsit minden nap kihasználjuk. Bár kísérletképpen csak kétnaponként akarnak erre járatni gyűjtőkocsit. Recsken is szinte izzadnak az emberek. Farkas József, Pintér János és Tre,ncsényi Tibor gyorsan, és biztosan végzik munkájukat. Kirakják a kukoricát, szekrényeket s berakják a hulladékpapír-bálákat, üres ládákat. A mozdonyon addig salakolnak. Gyors, pontos tolatás, s mégiskésünk. Már Verpelét felé pöfögünk. Balra feltűnik a Siroki. vár. Újra egy tizedes emelkedő. Zihál a mozdony, elhagyjuk Kőkutat és éppen, belelendülnénk, mikor észrevesszük, hogy nem áll az előjelző. — Ez többletszénbe kerül — mondja dühösen Jóska. — Csak meg ne állítsanak!' Nincs szerencsénk. Megállunk. Verpeléten 36 perc a tartózkodási időnk. Bizony itt is kell hajtani. Az érkező kocsikat kilökik, majd két kocsi szőlőt lemérlegelnek, cukorrépát is viszünk tovább. Innen már majdnem 450 tonnával indulunk. De nem így történik. Kiderül, hogy megkéstünk egy kicsit. A forgalmista nem enged tovább és állítólag Kál-Kápolna sem fogad. Ennek nagyon örül mindenki, s mintha félhangon valami varázsszöveget mormolnának. Az idő az nagy úr a vasútnál. Néhány perc késés súlyos dolog. Pedig csupán néhány perc. Az emberek fáradtan leülnek. Jól dolgoztak ezen a napon. Az 6 érdemük, hogy az áruk, a kocsirakományok pontosan eljutnak rendeltetési helyükre. Ök megvárják a személyvonatot s majd csak azután indulhatnak tovább. Elbúcsúzom tőlük, a nagybajúszú, jókedélyű Jóska bácsitólyc a katonasoros Jóskától, a pihenő emberektől. Befut a személy és a kézszorítások Után fellépek a lépcsőre. Mikor elindulunk, megszólal a mozdony sípja és úgy érzem, mintha ez valami szép, jelképes köszöntés lenne. PÁDÁR ANDRÁS
