Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)

1960-09-17 / 75. szám

1960. szeptember 17. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Bontakoznak a jövő körvonalai Kinyiek, további jó munkát! Egymást követik az imperialista provokációk a Kongói Köztársaság törvényes kormánya ellen Hajnali 2 órakor keltek ezen a nyáron az ilinyi Cser­hátvölgy Termelőszövetkezet emberei, mert érdemesnek tartották a korai ébredést, s 280 holdon 8 nap alatt vé­geztek a munkával. A 87 csa­ládból 95 fő szorgoskodott, de meg kell mondani, hogy erre a szorgalomra a terméskilá­tások mellett a premizálás is ösztönzött mindenkit, mert 4 hold után külön 25, 4 holdon túl pedig 30 kiló többlethez jutottak a gazdák. Ilyen formában természe­tesen nagy volt a versengés, bár az az igazság, hogy a jól végzett munka becsület dolga, s a szorgalmat nem mindig attól kell függővé ten­ni, jár-e érte külön jutalom. Mindenesetre az ilinyiek eleget tettek kötelességüknek, s nem is csalódtak. Igaz, a búzatermés ebben az eszten­dőben nem váltotta be a re­ményeket, a szétszórt parcel­lákban sok helyütt rozsdáso- dást kapott a termés, az árpa azonban még a mostoha idő ellenére is 12 mázsával, a rozs 8,5, a zab pedig 14 mázsával hálálta meg a gondosko­dást. Az előbbre jutás alapja a belterjes gazdálkodás felé tö­rekvés. Ennek egyik fontos ágazata, hogy a termelőszö­vetkezet növelje állatállomá­nyát, több jószágot tudjon tu­lajdonának. Ennek érdekében most a sertéstenyésztés erősí­tését határozta el a termelő- szövetkezet. Hogy a tervet megvalósíthassa, 60 férőhelyes, téliesíthető szállást épít, hogy — hozzáfűzzük: saját erőből, s a munkálatokat 8 főnyi ács­brigád végzi. A szerfás épít­mény hamarosan elkészül, s a téliesítéshez szükséges kő­fejtés is megkezdődött, csupán a cserepezés van hátra. A tervek szerint a termelő- szövetkezet ezt az építkezést még ebben a hónapban be­fejezi, s utána újabb felada­tokhoz láthat, mert a 109 karámban levő marhának, és a még mindig szétszórtan élő lovaknak is otthont kellene teremteni. Szállást kell adni még az őszön 30 anyasertés számára, s ha enyhe tél ígér­kezik, azt tervezné a szövet­kezet, hogy 20 vagonos górét is épít, mert erre rendkívül nagy szükség lenne. A jövendő, még távlatibb tervek is bontakoznak már az ilinyi Cserhátvölgy Ter­melőszövetkezetben. Azt tervezik a gazdák, hogy a következő esztendőben 2 holdon próbakertészetet léte­sítenek, de a távlati tervek mellett jelenleg elsősorban arra van gondjuk, hogy ez az Mit építenek JLegénden? Legénden is építkeznek az emberek. A felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt bi­zony sokmindenben megválto- ott a község arculata. Hogy csak néhányat em­lítsünk egy évtized eredmé­nyeiből: 1950-ben művelődési otthon létesült, megindult a jó utak építése, s ebben az esztendőben is számos otthon gazdáját tette boldoggá, mert kevesebb a sár. Ebben az évben az útépítés mellett a rendkívül fontos tűz- figyelő szolgálat részére épül fészer, a munkálatot azonban mester és cement hiánya aka­dályozza. Nagyorosziból vár segítséget a község, az azon­ban, hogy a nagyorosziak tud­nak-e segítséget biztosítani a munkálathoz, — még nem dőlt el. A legéndiek mindenesetre szeretnék elkölteni a rendel­kezésükre álló 19 ezer forint községfejlesztési összeget és hasznos célra szeretnék köl­teni. Éppen ezért segíteni kell rajtuk, hogy a tervezett mun­kálatokat mielőbb megkezd­hessék, mert az emberek igé­nyei itt is egyre növekednek. Abban a községben, ahol 1949-ig még csak telefon sem volt, a felszabadulás óta 70 ház épült. S ez nem kis ered­mény. Hirs Rudolf „kapitány” egy­kori kastélyában jól intézik a legéndiek ügyeit, s bizo­nyos, hogy a továbbiakban az emberek szorgalmával még tovább épül, szépül a község. szép asszonyokkal, leányok­kal, akik a tűsarkú cipőben mintha járdát sem érne a lá­buk, ringtak az utcán. Az egy igaz, hogy az em­berek tekintetéből sokat ki lehet olvasni. Az őrhalmiak tekintete is sokat mondott. Ahogy mentünk Havas László­val az utcán, szembe ~a ve­lünk jövő emberekkel, akik a templom felé tartottak, né­hányszor megfordult bennem a gondolat'- az őrhalmiak nem nagyon szoktak udvariaskod- ni. Vajon most mit tesznek? Nem volt udvariaskodás, egy­szerűen köszöntötték. Nekünk iparkodni kellett, hogy meg­előzzük őket a köszöntéssel. Aztán néhány elejtett szó a köszöntés mellé. így: „Teg­nap 170-en voltunk krumplit szedni!” Vagy: „Az éjszaka megint két anyakoca ellett.” Aztán emígy: „Elment a bur­gonyaszállítmány, most újabb négy vagont rakunk.” Majd megint így: „Megjött tegnap az új traktor?” De mindezt a köszöntés mellé, anélkül, hogy megálltak volna. Hosz- szú az őrhalmi utca s mire megritkultak az emberek, már előttünk volt a tsz egész munkája, az emberek mun­káért való lelkesedése, a bi­zakodás. örhalomban a nagy fordu­lat láttán választ kerestek. Mi lehetett az az erő. ami ezeket így megfordította. Nincs titok, bárki megnézheti. Az őrhalmiak élni akarnak. Gondtalanul, jól élni. És eb­ben az akaratukban megy velük Havas László. Tanács­adójuk. Butaság volna azt keresni, mi az, ami össze­tartja a falu népét tanítójá­val. Az évtizedek, az, hogy az iskola padjaitól végig be­csületre nevelte az embere­ket. Még a vajúdás napjai­ban volt, hogy Havas László, a párttitkár, a tanító oda mert állni és kimondani: „men­jünk!” Azt kérdezték tőle: „Itt marad-e velünk, hogy számon kérhessük, ha téves utat mutatott?” Havas Lász­lót az emlékezés izgalomba hozza. Még a szó ist megakadt benne, hogy aztán erőtelje­sebben idézze: „Itt maradok a faluval rosszban, jóban!” Érthető-e, hogy minden do­loggal bizalommal fordulnak hozzá? Már visszafelé jöt­tünk a kőrútunkról, amikor — mert idegent látnak olda­lán — beinvitálták az udvar­ra és bizalmasan súgott a fü­lébe a ház gazdája. Az asz- szony izgalmában kötényét morzsolta, amikor a válaszát várta. Később elmondta: Gyöngyösön dolgozó gyerme­kük dolgában kérték segítsé­gét. Egy nagy családnak láttam én ezt a falut. A közös mun­kában annyira összeforrottak az elmúlt egy évben. A csa­lád gyámolítójának pedig Ha­vas Lászlót, aki valóban sze­reti és jóra tudja tanítani családját. T-*■ UDATOSAN NEM SZÓLTUNK most Bállá Pis­táról, a termelőszövetkezet elnökéről. Csak éppen meg­említettük a tanácselnököknek de ők is oda tartoznak, ahol az eredményeket szaporítják. Nagyon becsületesen élnek, dolgoznak a faluért. De Ha­vas Laci bácsi, ez a kedves, jó tanító nevelte őket, indí­totta az életnek sokukat, ö, aki elmondhatja: élete már nem volt hiábavaló. Bobál Gyula év mindenki számára kielé­gítően záródjék. A munkaegy­ség előleg 15 forint, és nagyon szép a tervezés, mert zár­számadás idején — ahogy re­mény van rá — 42 forint 50 fillér értéket oszt, mindent egybeszámlálva, a szövetkezet. Kiosztásra került a kenyér és takarmánygabona járandóság 60 százaléka, így nem lehet semmi oka panaszra a gaz­dáknak. S, hogy tovább menjünk az eredmények sorolásában: a termelőszövetkezet eddig 19 szerződéses ökröt adott át az állatforgalmi vállalatnak, s most, a 14 jószág 21 darabra való gyarapításával újabb szer­ződést köt. És mert jók voltak az em­beri számítások az ilinyi ha­tárban, nem maradnak el a további eredmények sem. Néz­zük csak ezeket: A táblásítással sok szép haszna lesz a szövetkezetnek. Épp a földek egyesítése, a vetésterületek meghatározása adott különös kedvet az em­bereknek, hogy a nyári nagy munkálatok után erős szor­galommal hozzálássanak a szántási feladatokhoz, trágyá­záshoz. Ügy mondják, ha az idő engedi, két hét alatt befejeződik a vetés. Ez pedig nem lebecsülendő eredmény, de ezen a mun­kán túlmenően az sem, hogy a 130 holdas területről a ter­vezett 120 mázsa helyett a jelek szerint 200 mázsát szed­nek fel, s nem lesz csalódás a kukoricánál sem, mert a 30 mászás mozgalomban a termelőszövetkezet megállja a helyét. Legalábbis azt mutat­ja a határ. Az ilinyi gazdaközösség jó munkát végzett, s a további jó munkával saját boldogulá­sukat szolgálják. Köves Tibor, az MTI kü- löntudósítója jelenti Leopold- villeből: A kongói fővárosban az utóbbi néhány nap szinte szabályszerűen egy-egy ál­lamcsínnyel végződött, más­nap reggel pedig az újabb ál­lamcsíny felszámolását jelen­tették be. A leopoldvillei rádió azon­ban különös módon nem kö­veti az eseményeket, — zenét sugároz, és híreiben minden­ről beszámol, csak éppen a kongói helyzetről nem. Pon­tosabban szólva, az ismét ENSZ ellenőrzés alatt álló leopoldvillei rádió utolsó kongói vonatkozású adása szerdán este hét órakor hang­zott el, amikor Mobutu ezre­des bejelentette, hogy a had­A diplomáciai megfi­gyelők megítélése szerint, bonni kormánykörökben nyug­talanul tekintenek az ENSZ- közgyűlés elé. Megfigyelők szerint a bonni kormány elhatározta, hogy igyekszik elterelni a nemzet­közi közvélemény figyelmét az újjáéledő militarizmus megnyilvánulásairól, és ezért átlátszó cselhez folyamodott: az NDK-t vádolja „agresszív háborús előkészületekkel.” Csütörtökön délben, szín­padiasán előkészített saj­tóértekezletet rendeztek Bonnban, amelyen a kor­mány szóvivője bejelen­tette, hogy a nyugatnémet hatóságok kezébe „csalha­tatlan bizonyítékok” ke­rültek az NDK „háborús terveiről”. sereg átvette a hatalmat. A rádió mindezideig nem kö­zölte azonban Lumumba mi­niszterelnök csütörtökön reg­gel közzétett nyilatkozatát, amely tudatta az ország la­kosságával, hogy Mobutu puccskísérletét csupán a ka­tonák egy kis, az imperialis­ták által megvásárolt cso­portja támogatta. Értesülések szerint Lu­mumba a csütörtökre virra­dó éjszakát a leopoldvillei katonai táborban töltötte és jelenleg is ott tartózkodik. A helyzet teljesen zavaros. Az ENSZ mesterkedéseivel és a legvadabb rémhírek ter­jesztésével az imperialisták­nak sikerült elérni, hogy a kormánygépezet munkája szinte teljesen megbénult. A szóvivő szerint e „bizonyí­tékokat” az NDK nemzeti néphadseregének egy Mali- kovszki nevű századosa hozta magával, aki augusztus kö­zepén szökött át Nyugat-Né- metországba. Az állítólagos százados azonban nem jelent meg a sajtóértekezleten, mert — mint a szóvivő mon­dotta — „az elhárító szervek személyes biztonsága érdeké­ben így rendelkeztek.” A sajtóértekezleten részt vett újságírók ezután jogos gyanakvással fogadták az elé­jük tárt „bizonyítékokat” —, állítólag az NDK-ban készített röp- iratok fotókópiáját és azoknak gyermeteg szö­vegét olvasva sokan kö­zülük hangos kacajra fa­kadtak. Átlátszó bonni cselvetés az ENSZ közgyűlés előestéjén A bolgár mezőgazdaság sikerei Tizenöt-húsz évvel ezelőtt Bulgáriában a megművel­hető föld rendkívül sok, apró parcellára oszlott. Ez a kb. 12 000 darab olyan volt, mint szegény ember rongyszőnye­gére erősített foltok. A szenti­mentálisok, akik csupán felü­letes megfigyelők voltak, olcsó lelkesedésben törtek ki azon, hogy mennyi szín pom­pázik ezeken a földeken, amelyekbe mindegyik kis­gazda azt vetett, amire a leg­nagyobb szüksége volt. A szi­várvány színei kevésnek bizo­nyultak arra, hogy e tájkép gyönyörű sokszínűségét leírni lehetett volna és e mögött a színpompa mögött bújt meg a bolgár paraszt közmondás- baillő szegénysége is. Nem is lehetett másképp! Ezeket a kis földcsíkokat, amelyek alig érték el a 0,2— 0,3 hektárt, nem lehetett gép­pel művelni, ezeken nem le-' hetett vetésforgót alkalmazni. A műtrágya alkalmazására pedig nem is gondolhattak. Ma a bolgár falu szocialista alapokra épül és a mezőgaz­daság eredményei minden el­múlt nappal nőnek. Azelőtt Bulgária főleg ga­bonatermő ország volt. Búza és más gabonafélék termesz­tésére a legjobb és legtöbb földet foglalták le. Ma a ga­bonatermő földeket 6,5 száza­lékkal csökkentették, a ter­melést pedig 28,6 százalékkal növelték. A gabonaeredmé­nyek növelésével párhuzamo­san ipari növények termés- eredményeit is emelik. Bulgária ezelőtt is híres volt szőlészetéről és gyü- mölcsészetéről, mint a zöld­ségtermesztés mestereinek or­szágáról beszéltek. A pótol­hatatlan bolgár kertészek szétszóródtak Európa vala­mennyi országába. A szocia­lista átszervezés győzelme után azonban bebizonyosodott az, hogy jobb, ha nem ker­tészeket „exportálnak”, ha­nem megszervezik a zöldség- termesztést. Megkezdték a korai zöldségtermesztést, a | zöldség, de főleg paradicsom ■ és uborka üvegházi termesz- I tését. Most Bulgáriában a ko­rai paradicsomból 3,5-szer többet termelnek és 14-szer többet exportálnak. Nem túl­zás, ha azt mondjuk, hogy Bulgária képes arra, hogy az év bármely szakában friss zöldséggel lássa el Európa piacait. Bulgária éghajlati viszo­nyai különösen kedveznek a szőlészet és gyümölcstermesz­tés fejlesztésének. Az utóbbi években a termelőszövetke­zetek az ilyenvonatkozású munkájukon igen sokat javí­tottak. Ennek eredményeként a mezőgazdaság évenként sok­kal több terméket nyújt, mint nyújtott a második világhá­borúig, azaz 500 000 tonnával több gabonát, több mint 600 000 tonnával több cukor­répát, több mint 200 000 ton­nával több almát, több mint 400 000 tonnával több para­dicsomot, 60 000 tonnával több napraforgót, 40 000 ton­nával több dohányt ad. Az állattenyésztés is meg­felelő fejlődést mutat. 1939- ben az egy tehénre eső fejési átlag 490 liter volt, 1958-ban ez az átlag 1633 literre emel­kedett. 1948-ban összesen 275 674 tonna tehéntejet fej­tek. ez a szám 1958-ra 583 869-re emelkedett — azaz 2,2-szeresére. Ezek az eredmények jelen-1 tős mértékben a mezőgazda- sági munkák nagyfokú gépe­sítésének köszönhetők.. Ma a szövetkezetesített bolgár falu­ban több mint 30 000 (15 ló­erőre átszámított) traktor dol­gozik. Ezt az állandóan nö­vekvő gépparkot a szakkép­zett emberek egész sora gon­dozza és dolgozik vele. Annak ellenére, hogy az eddigi eredmények sem je­lentéktelenek, a párt és a kormány a múlt ősszel azt a feladatot tűzte ki, hogy új, rejtett tartalékot keressenek, és gyorsítsák meg a szocializ­mus építését, emeljék a me­zőgazdaság és az ipar termes- eredményeit. Épül Csehszlovákia legnagyobb magtára A gottvaldovói magasépít­kezési vállalat dolgozói a Ho- doni melletti Rohaticében né­hány nappal ezelőtt hozzálát­tak az ország legnagyobb magtárának építéséhez. Az 54 méter magas létesítményt 6—8 hét alatt kívánják át­adni rendeltetésének. Az új építési eljárások és az élen­járó építési technológia fel- használásával az egy tonna el­raktározott gabonára eső be­ruházási költségek az eddigi hasonló építkezésekhez viszo­nyítva 2000 koronáról 5 ezer koronára csökkennek. Pálinka főzetők, figyelem! Megkezdte működését a Pásztói Szikvíz és Szeszipari Vállalat szeszfődéje. Pásztó, Gábor Áron u. 1. sz. alatt (Szt. János u. 1 sz.) Mindennemű és mennyiségű cefre kifőzését vállaljuk. (494) Nem lehet megállapítani, hogy a központi kormány mi­lyen tényleges hatalommal rendelkezik rendeletéinek és nyilatkozataiban ismertetett szándékaihak végrehajtására, de ugyanígy nem lehet fel­mérni az egyre-másra je­lentkező puccsisták valódi erejét sem. A helyzet óráról órára változik. Egy dolog azonban min­denesetre egészen világos: a NATO-hatalmak a kongói függetlenség kikiáltásának első napjától kezdve tudomá­nyos módszerességgel készí­tették elő ezt a politikai anarchiát, amelyre elenged­hetetlenül szükségük van> hogy „igazolhassák” a Kon­gói Köztársaság gyámság alá helyezését. A nyugati hatalmak számá­ra ebben a pillanatban tel­jesen elhanyagolható kérdés, hogy Mobutu, Ileo, vagy egy harmadik személy alakít-e kormányt, s hogy rendelke­zik-e tényleges, vagy törvé­nyesen ráruházott hatalom­mal, számukra csupán egy a fontos, hogy megakadályoz­zák a nemzeti érdekeket vé­delmező központi kormány működését, „bebizonyítsák” ennek a kormánynak életkép­telenségét. Ha ez sikerül ne­kik, akkor ezen a címen megtagadhatják a kongói nép törvényes képviselőinek meg­hallgatását a Biztonsági Ta­nácsban, de ugyanígy megfe­lelő ürügyet találnak az ENSZ-gyámság hivatalos be­vezetésére és állandósítására is. Már ma is úgy látszik, hogy Kongóban az ENSZ- parancsnokság igyekszik az egyetlen tényleges hatalom szerepét betölteni. Hogy pedig ez a hatalom egyáltalában nem akadályoz­za meg a nemzetközi nagy­tőke behatolását, arra a leg­jobb bizonyíték, hogy a tör­vényes kongói kormány meg­kérdezése és hozzájárulása nélkül a napokban megalakí­tották az első közös ameri­kai—belga bányatárssaágot a Kaszai-tartományban lévő gyémántmezők kiaknázására. Az ENSZ zászlaja alatt kí­sérlik meg Kongó mérhetetle­nül gazdag természti kincsei­nek visszahódítását — immár tevékeny amerikai, angol és francia segédlettel. Tájékoztatás útlevél ügyben Szerkesztőségünket naponta keresik meg kedves olvasó­ink, s telefonon, vagy szemé­lyesen érdeklődnek a magyar és csehszlovák kormány leg­újabb intézkedése — a vizűm megszüntetése tárgyában. Ol­vasóink tájékoztatására ille­tékes helyen ebben az ügy­ben a következő felvilágosí­tást kaptuk: A magyar és csehszlovák külügyminisztérium közös megállapodása értelmében, szeptember elsejétől magyar állampolgároknak nem kell vízumot kérni ahhoz, hogy Csehszlovákiába látogassa­nak. Ez az intézkedés lénye­gesen megkönnyíti, megrö­vidíti az útlevél beszerzését, illetve annak kiadási ide­jét. Útlevél kérelemhez az elkövetkezendő időben is az IBUSZ irodájában beszerez­hető kérőlapot kell kitölte­ni. A kitöltött kérőlaphoz mel­lékelni kell azt a meghívó levelet — sértetlen boríték­ban — amelyet a Csehszlová­kiában élő rokonoktól, vagy rokontól kapott az útlevelet kérő, igénylő magyar állam­polgár. Az így felszerelt ké­relmet az IBUSZ útlevél osz­tályára kell beadni, ahonnét a Belügyminisztérium Nóg- rád megyei Főkapitánysága útlevél csoportjához továb­bítják, s az útlevelet is in­nét kapják meg az igénylők. I A két külügyminisztérium közös megállapodása igen hasznos, s két héttel rövidí­tette meg az útlevél kiadásá­nak idejét, ugyanakkor a költsége is olcsóbb lett 30 fo­rinttal.

Next

/
Thumbnails
Contents