Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)

1960-08-27 / 69. szám

1960. augusztus 27. wOSKAri jítPO.JBAa 5 Legyen szívügyünk SERTÉSTENYÉSZTÉS Űj termelőszövetkezeteink többsége tavasszal azt a célt tűzte maga elé, hogy már az idén többet termeljenek, mint az előző évben termelt a falu egyénileg gazdálkodó parasztsága. Nagy és szép cél ez. A paraszti felemelke­dés útján tett első jelentős lépés. Ez azt jelenti, szövetke­zeti gazdáink nem félnek az első évtől, a vezetőség erőt merít a tagság bizalmából, a párt és állami szervek segít­ségéből. Ez a jövőbe, a ter­melőszövetkezeti gazdálko­dás szilárd jövőjébe vetett hitet jeleníti. Hogy milyen lesz ez a jövő, hogy milyen lesz ez az út, állandóan fel­felé emelkedő-e, vagy egy­helyben megtorpanó, az a szövetkezeti gazdákon múlik. A közös állattenyésztés megteremtéséért Nem kis feladat már az idén többet termelni. Renge­teg akadálya, buktatója van ennek, mégis megvalósítható célkitűzés. Az állandó harc­hoz, a földdel és természettel való küzdelemhez szokott dolgozó parasztság józan ész­járása, leleményessége most is megtalálja a célhoz vezető legrövidebb utat, hiszen olyan vezetője van, mint a kommunista párt, aki a tör­ténelem tanúsága szerint mindig a dolgozó nép leg­szentebb vágyainak, legszebb célkitűzéseinek a megvalósí­tásán dolgozott fáradhatatla­nul. A mi új termelőszövetke­zeteink előtt rengeteg feladat állt már az első időben. Meg kellett teremteni a nagyüze­mi gazdálkodás alapfeltételeit, munkaszervezeti egységekbe kellett szervezni az évtizede­ken keresztül egyénileg gaz­dálkodó parasztokat, meg kel­lett szervezni a közös állat- tenyésztést, a termelőszövet­kezeti gazdálkodás egyik fő termelési ágát. A jól jövedel­mező állattenyésztés megte­remtése nem kis gond elé ál­lította a szövetkezetek veze­tőségeit. Az összegyűlt szarvas­marhaállomány részére, ha ideiglenesen is, de biztosítani kellett a férőhelyet. Nem egy szövetkezetünkben a paraszti öntevékenység ragyogó pél­dáit láthattuk. A régi romos uradalmi épületek, nagyobb elhagyott pajták napokon belül a szövetkezeti parasz­tok szorgos keze nyomán is­tállókká alakultak. Megye szerte ismert a mátraverebé- lyi Március 15 Tsz, vagy a kishartyáni termelőszövetke­zet istálló építési munkája. E községek dolgozó parasztjai fáradságot nem ismerve, a helyi lehetőségeket legjobban kihasználva dolgoztak, s mun­kájuk nyomán nagyon hamar jutottak korszerű istállóhoz. A sertéstenyésztés gyorsan, biztos jövedelmet nyújt Az idei év főleg a sertés- tenyésztésben jelent nagy lé­pést előre. Az utóbbi évek­ben a kisparaszti gazdaságok-' ban jelentősen csökkent a sertés, ezen belül a kocaállo­mány. Ilyen örökséggel kel­lett indulni az új termelőszö­vetkezeteknek. A régebben gazdálkodó termelőszövetke­zetek, meg az állami gazda­ságok gazdálkodása bizonyít­ja, hogy a sertéstenyésztés nagyon gyorsan biztos jöve­delemhez juttatja a gazdasá­gokat. Ezt jól látják a mi új szövetkezeteink, s a leg­több helyen mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy minél hamarabb jöve­delmező sertéstörzsük legyen. A sertéstenyésztés iránti ér­deklődést bizonyítja az is, hogy a pásztói járásban az idén 453 kocát igényeltek. Olyan régebbi termelőszövet­kezetek, mint a felsőtoldi Előre, ahol eddig nem volt sertéstenyésztés, az idén 15 kocából álló fehérhússertés törzset állított be. Ebben a községben nagy népszerűség­nek örvend a sertéstenyész­tés, szinte minden szövetke­zeti gazdának van kocája, ép­pen ezért furcsa, hogy csak az idén szervezték meg a kö­zös sertéstenyésztést. A legtöbb helyen a sertés- tenyésztés elhanyagolását a fé­rőhely hiánnyal magyarázták, pedig ez nem igazi ok. Az idei példa bizonyítja, hogy nem az. Az idén, hogy a •r'árt, meg az állami szervek is szorgalmazzák a sertéste­nyésztést, kezdett társa­dalmi üggyé válni. Az új típustervek alapján gyor­san, saiát erőből felépíthetők a szerfás sertésférőhelyek. Ugyancsak a pásztói járás példáját említem. A járásban az idén 15 termelőszövetke­zetben építenek 20, vagy még ennél is nagyobb férőhelyes sertésf'aztatót. Nagyon hasz­nos volt a tavasszal rendezett erdőkürti szerfás sertésférő­---------------------------------------­A nyárvégi istái lótrágyázás fontossága Az istállótrágya kihordása te­kintetében sok helytelenség ta­pasztalható. Sok helyen tavasz- szal, a vetés előtt hordják ki és szántják alá a télen összegyűlt és sok esetben még eretlen is­tállótrágyát. Helytelen és rossz szokás ez, mert a friss Istálló- trágyának trágyakazlakban leg­alább 3—4 hónapig érnie, kor­hadnia kell. Idő kell a trágyában lévő tápanyagok elbomlására, hogy a növények számára felve­hetővé, vegyületekké alakulhas­sanak át. A tavaszi istállótrágyázásnak nagy hátránya, hogy a nálunk gyakori tavaszi szárazság miatt a termésfokozó hatás helyett átme­netileg rossz termést eredményez­het. A tartós szárazság következ­tében a tavaszi istállótrágyázás hatása éppen annál a növénynél nem érvényesül, amelyik alá ad­juk és amelyik azt a nagyobb terméssel jobban meghálálná. Ha tavasszal valamilyen oknál fogva mégis elkerülhetetlen a trágyá­zás, akkor legalább a legérettebb trágyát hordjuk ki és mielőbb szétterítve, gyorsan szántsuk, le­hetőleg a tavaszi trágyázásra ke­vésbé érzékeny növény, mint például a burgonya alá. Az istáUótrágya termésfokozó hatása akkor a legeredményesebb, ha a trágyázást augusztus­szeptember hónapokban végezzük el. Tehát előnyösebb a gabona­betakarítás befejezése és a cu­korrépa, kukorica betakarítás megkezdése között végzett trá­gyázás. Ugyanis ezekben a hó­napokban a talajban élő bakté­riumok életműködése igen erő­teljes és az istállótrágyának hu­musszá történő átalakulását rö­vid idő alatt tudják elvégezni. Késő ősszel, vagy esetleg tél fo­lyamán már lényegesen lassúbb ez a folyamat. Téli és tavaszi trágyázásról át kell térni a nyári és őszi trágyázásra. Tavasszal a szervestrágyát lehetőség szerint fészektrágyázásra, vagy kiegé­szítő trágyázásra használjuk fel. Az istállótrágya nyári alászán- tását kötött talajon 15—18 centimé­terre, laza talajon 18—20 centi­méterre végezzük. Az eke után hengert és fogast járassunk Fölösleges közvetlenül istálló- trágyát adnunk a pillangós növé­nyeknek, mert azok maguk is javítják a talaj termőerejét. Hát­rányos lehet a gabonafélék köz­vetlen istállótrágyázása is, mert nem hálálja meg kellően, sőt esetleg megdőlnek, megszorulnak. Egészen kivételesen kizsarolt táblán adhatunk gabona alá mér­sékelt adagban istállótrágyát. A trágyázására kerülő területek ki­jelölésénél előnyben kell részesí­teni azokat a földeket, amelyek régen voltak istáUótrágyázva, so­ványak, amelyekben vöröshere. lucerna, vagy egyéb évelő pillan­gósvirágú növény régen volt. Különös gonddal kell lenni a kisparcellákból alakult nagy­üzem táblák trágyázására. Eze­ken mielőbb el kell érni az egy­öntetű termőképesség kialakítá­sát. Barlai Gábor hely építési bemutató, ame­lyet a megyei tanács mező- gazdasági osztálya rendezett. Ezen a bemutatón a szövet­kezetek vezetői megbarátkoz­tak a szerfás építkezés gon­dolatával. A legtöbb helyen saját erőből, a saját építőbri­gád építi ezeket a fiaztató- kat. A múltkorában, amikor Patvarcon jártam, a szövet­kezet vezetői nagy örömmel beszéltek arról, hogy a Le­nin Termelőszövetkezet gaz­dái rövidesen elkészítik a 30 férőhelyes sertésfiaztatót, tel­jesen saját erőből. Ennek azért is örülnek, mert a ko­cák szeptemberben kezdenek elleni és addigra kész az új fiaztató. A háztáji gazdaságból vásároljuk fel a közösbe a sertéseket Sajnos, sok helyen nem is a fiaztató építése okozza a legtöbb gondot, hanem a ser­tésbiztosítás. A szövetkezet nem tud honnan vásárolni kocákat. Vannak olyan szö­vetkezetek, ahonnan sertésért a vezetők a fél országot ösz- szejárták és elfogadható áron mégsem tudtak venni. Ugyan­akkor a szövetkezeti gazdák háztáji gazdaságaiban sok olyan sertés található, amelyek, mondhatjuk úgy is, hogy fe­leslegesek. Ha a szövetkezeti gazdák igazán szívügyüknek érzik a közös sertéstenyésztés megteremtését, akkor nem másnak, hanem saját szövet­kezetüknek adják el felesle­ges állataikat. Ez nagy se­gítség lenne és híven tük­rözné, hogy valóban társa­dalmi ügy a sertéstenyésztés. Még messze van az év vége. Szövetkezeti gazdaságaink a jövő árutermelésének bizto­sítására még sokat tehetnek, hiszen a jelszó érvényes lesz jövőre is, s mondhatjuk, hogy érvényesebb lesz mint ma, hiszen az a célunk, hogy év­ről évre emeljük a termés- és termékhozamokat és ezál­tal a termelőszövetkezeti pa­rasztság életszínvonalát. Kata János Cséplés időszaka &vénta.. láthatná meg az ember ilyen­kor a szövetkezet gazdáit, ha nem a szérűn, vagy a mag­tárban Nekem nem kellett a szérűre mennem, hogy meg­találjam a Tartós Béke Tsz tagjait, mert a szérűn hiába kerestem volna. Az érsekvad­kerti termelőszövetkezet még a múlt hónap 22-én befejez­te a cséplést. Így nem ma­radt más hátra, mint az, hogy a magtár környékén nézzek utánuk. A szövetkezet magtára a falusi központban van. Az udvaron a magtár előtt szor­goskezű asszonyok rakták egybe az üres zsákokat. Az ajtó előtt lovaskocsi állt, amelyre vékonyarcú ember hordta a súlyos zsákokat. Homlokán nehéz izzadság- cseppek gyöngyöztek, s hátán az ing csupa víz. Nehéz mun­ka ez a zsákolás, igazi férfi­munka. Aki ezt bírja, az el­mondhatja, hogy még ereje teljében van. Petrezsely József elnök is ott van a rakodók között. — Az adógabonát szállítjuk a malomba — mondja, ami­kor szóhoz jut. Amikor a nehéz zsákokkal megrakott kocsi kigördül az udvarból, már több idő van a szóváltásra. A zsákokat hordó gazda is megtörli iz­zadó homlokát. Az elnöknek teszem fel a kérdést: — Milyen volt az idei ga­bonatermés? Egy kis gondolkodás után kapom csak a feleletet. Va­jon miért kell ez a gondol­kodás? — kérdezem önma­gámtól. Egy szövetkezeti el­nöknek egy hónappal a csép­lés befejezése után ezt tudni kellene. A pillanatnyi kételyt eloszlatja a határozott vá­lasz. A szövetkezet elnöke Mindannyiunk érdeke Termelőszövetkezetünk, a nagybárkányi Búzakalász Tsz a tavasszal kezdte a munkát, s mi a saját munkánkon mérhetjük le, mit jelent az, ha nincsenek meg a brigá­dok, a munkacsapatok, ha szervezetlenül megy a mun-1 ka. Ezért tartom helyesnek ezt a tapasztalatcserét, hogy a termelőszövetkezeti elnör kök, brigádvezetők mondják el véleményüket; hogyan alakították ki a munkaszerve­zeti egységüket, hogyan szer­vezték meg a közös munkát termelőszövetkezetükben. Jól fizet a gabona A ságújfalui Üj Élet Ter­melőszövetkezetben a gondos talajmunkák, az időbeni ve­tés eredményei most, a beta­karításkor mutatták meg a termelőszövetkezeti gazdák szorgalmas munkájának ered­ményét. A gabonatermés igen jól alakult, jobb lett a gabo- bona, mint ahogy azt tervez­ték. Az árpa 2 mázsával, a rozs másfél mázsával adott többet, de jól fizet a búza is. A termelőszövetkezetben 5 hold borsó termését elcsépel­ték. Az eredmény: három mázsával több borsó kataszt- rális holdanként a tervezett­nél. Mi az alakulás után meg­csináltuk ugyan papíron: ki lesz a brigádvezető, kik lesz­nek a munkacsapatvezetők, azonban ez csak papíron ma­radt. Sem a brigádvezető, sem pedig a munkacsapatve­zetők nem látták el fel­adatukat, s így nem cso­da, ha én mint elnök el­merültem a tengernyi feladatban, ami pontosan azért hárult rám, mert nem szerveztük meg kel­lően a munkát. Azért el is vetettünk, meg is kapáltuk a kapásnövényeket, de mindez későn ment, éppen a szervezetlenség miatt és ennek kára bizony már mosi mutatkozik. Kevesebb lesz a burgonya, kevesebb lesz a kukorica, mert egyiket sem vetettük időben és elmulasz­tottuk az időbeni növényápo­lást is. A brigádvezetőt azó­ta már leváltottuk, újat vá­lasztottunk helyébe, aki na­gyon szorgalmas, lelkes em­ber. Azonban a munkacsa­patvezetők még mindig nem látják el feladatukat úgy, ahogy kellene, s így én, meg a brigádvezető járunk házról-házra, munkába hívni a tagokat, mert ha a vezető­séggel nem is, de a brigád­vezetővel azért nagyjából megbeszéljük a soronkövet­kező feladatokat. Ez a szervezetlenség aztán visszahat a munkafegyelem­re, a tagok munkához való viszonyára is. A termelőszövetkezetünk tagságának jórésze be­csületes, rendes ember, aki igyekszik résztvenni a közös munkában, hi­szen ha nem így volna, akkor nem jutottunk vol­na ennyire sem. Van azonban néhány szövet­kezeti tag, aki egyszerűen nem hajlandó részt venni a közös munkában, az alaku­lás óta egyetlen munkaegysé­ge nincs, s ez bizony igen károsan befolyásolta a ter­melőszövetkezeti gazdák munkához való viszonyát. Hogy mást ne említsek, itt volt például az aratás. A 180 hold gabonát, melyet arat­nunk kellett, csak az üzemi dolgozók, a patronáló válla­lat segítségével sikerült idő­ben learatni. A közmondás is azt tart­ja, saját kárán tanul az em­ber. Az idei esztendőből mi is tanultunk, s a következő évben ezen a módszeren vál­toztatunk. A pártszervezet vezetősé­gével már most arról be­szélünk, hogyan hozhat­juk létre a munkaszerve­zeti egységeket, a nö­vénytermesztési brigád­ban a munkacsapatokat, mert az idén ez a legnagyobb problémánk. Szeretnénk olyan munkacsapatvezetőket választani. akik megértik, hogy a közös munka időbeni, jó elvégzése javára válik a termelőszövetkezetnek és mindannak, aki annak idején aláírta a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatot. Ha pontosan, jól megszervezzük a munkát, minden bizonnyal sokat változik a termelőszö­vetkezeti gazdák munkához való viszonya is, mert min­denki azt látja majd, hogy szüksége van munkájára a termelőszövetkezetnek. így közelebb kerülünk ahhoz is, hogy megértsék a tagok va­lamennyien: a Búzakalász Termelőszövetkezetnek ők a gazdái, nemcsak a vezető­ségnek érdeke, hanem mind­annyiunknak, hogy becsüle­tesen elvégezzük munkánkat. Balogh Pál Albert tsz elnök Az aratás elmúltával nem mentek nyugalomba a kaszák. Megkezdődött a sarjú kaszálása a termelőszövetkezetek­ben. A szövetkezet, azért szövetkezet. . . fejből kilónyi pontossággal megmondja, hogy a szövetke­zet földjein mennyi gabona termett. — A tavaszi árpa fizetett a legjobban. Kár, hogy csak 22 holdon termeltük. Ezen a területen 445,22 mázsa ter­mett, amely több mint 20 má­zsás átlagtermésnek felel meg. Az elnök szavaiból a jó árpatermés elmondásánál ki­csendül az, hogy mégsem elégedett az árpaterméssel. — Negyven hold őszi árpánk fagyott ki a télen, s vele együtt az összes pillangós. C7 07 fllfü ^ elégedetlen- LL ÚL UHU ségnek. Negyven hold terméskiesés, valamint a pillangós takarmányok, apró­magvak kiesése nem kis ösz- szeg. Már hallom is, hogy ez mit jelent. — A fagy okozta terméski­esések miatt 200 ezer forint­tal kevesebb a jövedelmünk. Amikor ez szóba kerül, fel­vetődik a kérdés, mit tettek az érsekvadkerti szövetkezeti gazdák a veszteség csökken­tése érdekében? — A kifagyott 40 kh őszi árpa helyére kukoricát ültet­tünk. Így 58 kh-on termelünk a tervezett 18 kh helyett ku­koricát. Megnőtt a silókuko­rica vetésterülete is, hiszen 18 holdon termeljük. A beszélgetés folyamán ér­dekes dolgot tudok meg a termésátlagok említésekor. A búza 90 holdon 11 mázsás át- lagtremést hozott. De volt olyan tábla is, amelyen meg­termett a 15 mázsa is holdan­ként. Azok a táblák hozták a nagyobb termést, amelyet a szövetkezet már régebben használ. Ez is azt bizonyítja, hogy a nagyüzemi gazdálko­dás képes megjavítani a föl­det. De az idei év mást is mond. Előfordulhat a mezőgazdaság­ban máskor is, hogy egy-egy kedvezőtlen télen kifagyhat a gabona. Ilyenkor az egyéni­leg gazdálkodó, gazdaságilag tönkrement, mert kapásnö­vénnyel nem tudta pótolni a terméskiesést. Ha az egész területet el is tudta volna ültetni, nem bírtak volna a növényápolási munkákkal munkaerő hiányában. Az idén hasonló dolog történt ebben a tsz-ben is. Az őszi árpa helyébe vetettek kuko­ricát, bírtak is a növényápo­lással, de a herék helyére már nem mertek kapásnö­vényt ültetni. Így arra a föld­re csak kölest és muhart tud­tak vetni, amit szerencsétlen­ségükre újra ki kellett szán­tani. Ha többen vannak, az egész falu együtt dolgozna, akkor az idén a herék helyé­re is kukorica került volna és máris kiküszöbölhető lett volna az említett jövedelem­kiesés. cserben­hagyták a pillangósok a szövetkezetét. De vajon a kapásokkal nem lesz-e baj? — Kapásnövényeink általá­ban szépek, jó termést ígér­nek. Cukorrépánk, amelyet 10 holdon termelünk, első­rendű. A hat kh-on termelt dohány szintén elsőrendű. Most azon gondolkozunk, hogy hová rakjuk? Sok pajtát kér­tünk kölcsön, de még mindig nem elég. Amikor a dohány kerül flmjgt láttuk, szóba, különös fényben csil­log az elnök szeme. — Nagyszerű munkát végez a dohányban dolgozó munka­csapat és ami a legfontosabb, csupa fiatalból áll ez a mun­kacsapat. Fiatalasszonyok és KISZ-fiatalok. Ügy nevezzük, hogy ifi munkacsapat. — Ki a vezetője ennek a lelkes ifi munkacsapatnak? — Sági Józsi bácsi irányít­ja a fiatalok munkáját. A fia­talok jó szakembernek tartják Józsi bácsit, hallgatnak a sza­vára. A munkacsapat jó mun­káját dicséri a dohány. Ök ültették, ők kapálták és ugyan­csak ők végzik a törést, fű­zést. Jó hallani a másodnövé­nyek vetéséről is. A másod­vetésként vetett köles és mu­har 11 holdon jelentősen se­gíti majd a takarmányozást. Ha nehezen is, de biztosítva lesz az állatok részére a ta­karmány. Most, augusztus 20-a után szeretnék megkez­deni a silózást, hiszen a siló- kukorica nagyon gyönyörű. Ügy tervezik, hogy 360 köb­méter silót készítenek az év hátralevő részében. Rengeteg gondot okozott Ersekvadkerten a szövetkeze­ti gazdáknak az ezévi mun­ka. 63 kh-dal több kapásnö­vény lett a tervezettnél. így egy asszony tagra 3 kh-nál is több kapásnövény megkapá- lása jutott. A szövetkezet női tagjai becsülettel elvégezték ereket a feladatokat. llnU9n07 elmondható a fér- uyyűlict fiákról is. Ha az időjárás szeszélyei miatt nem is v— sikerült az idei év, mint ahogy tervezték, azért a szövetkezeti gazdák aszta­lára sem jut kevesebb ke­nyér, mint az egyénileg gaz­dálkodókéra, hisz’ a tél ugyan­úgy sújtotta az egyéni gaz­dákat is, s a szövetkezet azért szövetkezet, hogy a termé­szeti csapások idején is biz­tosítsa tagjai emberi életét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents