Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)

1960-08-17 / 66. szám

6 NöSRÁDl NÍP0J8A8 1860. augusztus 17, A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL Levél q bányószüdülőből Még egysaser a jogos panasz — 14 aláírással, de most már intézkedést várunk Köszönettel vettük tudo­másul, hogy panaszunkkal voltak szívesek „Jogos pa­nasz 14 aláírással” címen foglalkozni. Sajnos már két hete, hogy panaszunk az új­ságban megjelent, azonban nemhogy orvoslást kaptunk volna, de a tanács panaszun­kat még egy megnyugtató válaszra sem érdemesítette. Elkeseredésünkben kihívtuk a körzetünk általunk megvá­lasztott tanácstagját, Suha elvtársat és bemutattuk neki az utat most esőzéskor és esőzés előtt. Tanácstagunk szóban és írásban intézkedési kért a tanácstól, ahol egysze­rűen kinevették. Most az eső­zés után az utcán való köz­lekedés teljesen lehetetlenné vált, kerteken és második harmadik szomszédon keresz­tül közlekedünk úgy, ahogy. Hogy szolgálatban rendesen megjelenhessünk, az otthon maradó családtag hozza, vi­szi a rossz lábbelit és az ut­cán öltözünk át. (Rakterüle- ten.) Kedves elvtársak! Félreve­zetés célját szolgálja az a valótlan állítás, hogy az ara­táshoz üzemanyag hordás miatt kell az autóknak itt közlekedni. Mikor le volt zárva, akkor folyt legjobban az aratás. Itt az üzemanya­got szállító tankautó napon­ta egyszer, esetleg kétszer fordul meg (ha megfordul) 95 százalékban sóder, tégla, fa szállítása folyik. Tehát csak a kérdés mögé bújnak az illetékesek, ez a valóság. Ezt a levelet kaptuk arra a korábbi írásra, amelyet la­punk július 30-i számában jelentettünk meg. A levelet most is tizennégy dolgozó írta alá, akik a salgótarjáni rendezőpályaudvar mellett lévő vasúti lakásokban lak­nak. Az alig két méteres utón történő szállítás élet- veszélyes és az ottani lakók egészségére rendkívül ártal­mas. Velük együtt mi is is­mételten kérjük az illetékes tanácsi szerveket: most már haladéktalanul és közmeg­elégedésre intézkedjenek! Szervezzünk újabb véradókat! r Tíz éves a véradó-mozga­lom, és már eljutottunk any- nyira, hogy 70 ezerre emel­kedett a véradók létszáma. Az önkéntes véradók egyre növekvő létszáma segít a bajbajutott embertársakon. Üzemünkben mi arra tö­Levelek a segítségről, . •• rr 1 r rr |t a torodesrol Egy levél nyomában Elküldhető-e a terhes ter­melőszövetkezeti dolgozó nő? Kovács Bertalanná, terme­lőszövetkezeti könyvelő kérés­sel fordult hozzánk: adjunk tanácsot, mihez kezdjen, el­küldték őt a termelőszövet­kezetből terhességének 3. hónapjában átszervezés cí­mén. Érdeklődtünk a Szakszer­vezeti Társadalombiztosítási Központ megyei alközpont­jánál, ahol azt a választ kap­tuk: amennyiben olvasónk, mint tsz tag végezte a könyvelői teendőket, a megyei termelőszövetkezeti irodán kell reklamálnia. Ha olvasónk mint alkalmazott szerepelt ebben a munkakör­ben, úgy rá minden további nélkül érvényes a kismamá­kat védő törvény: terhességük és szülési szabadságuk alatt nem küldhetők el, csak sú­lyos fegyelmi vétségért. Kérjük kedves olvasónkat, e tanács szerint cselekedjen. Kedves Barátom! ígéretemhez híven hozzálátok a levélíráshoz és meg­írom Neked 10 év elteltével — mikor utoljára együtt vol­tunk itt, Hajdúszoboszlón üdülni —, milyen változások történtek, azaz hogyan fejlődött a bányászok üdültetése. Tíz évvel ezelőtt még csak három üdülő volt itt, ki­mondottan a bányászok részére. Akkor négy-hat, sőt ennél is többen aludtak egy szobában. Ma már döntő többségé­ben kétágyas szobák vannak! Nemcsak rádió, hanem tele­vízió is van és sok-sok egyéb szórakoztató társasjáték. Az étrend is más, mint akkor volt. Két-háromféle ebédből lehet válogatni. Szinte kivétel nélkül minden nap ebédnél és va­csoránál hús van. Sokat fejlődött, szépült a város is. Gyönyörű, új par­kokat létesítettek, az utcákat szélesítették, kövezzék, bőví­tették a villanyvilágítást és a főbb útvonalakat neonfénnyel világították ki. Lényegesen fejlődött a bolthálózat, a szóra­kozóhelyiségek stb. És ha már a városról is írok, azt is .meg kell említsem, hogy rriost épített itt több millió forintos beruházással a SZOT egy olyan gyógyszanatóriumot, amely Közép-Európa legnagyobb „GyógykombináV’-ja lesz. Azért mondom, hogy gyógykombinát, mert háromszáz fő részére egy épületben lesz strand, gyógyfény, lég-, stb. fürdők. Továbbá tenisz-, röplabdapálya és sok-sok szórakozási lehetőség. A legdöntőbb változást, hidd el barátom, mégis ben­nünk, bányászokban, dolgozókban fedeztem fel. Ennek örü­lök legjobban. Jó érzés látni, hogy mi, bányászok nemcsak jobban élünk és szebben öltözködünk, hanem sokkal mű­veltebbek, mondjuk úgy — intelligensebbek lettünk. Tíz évvel ezelőtt még eléggé gyakori volt közöttünk, aki az italban, a duhajkodásban találta meg az örömét. Ma látom itt a bányászfiatalokat, éppen úgy, mint az idősebbeket, hogy esténként szépen szórakoznak, táncolnak. Most, amikor Te és Mi, a bányásznapra készülünk és harcolunk tervünk túlteljesítéséért, gondoljuk el, hogy meg­változott életünk, gondoljunk arra, hogy a mi hazánk az urak országából a nép hazája lett. ölel barátod: BARTHA RÓBERT Bányászgyermekek a Balaton partján Elmélázva ülök a Balaton partján. Nézem az apró hul­lámokat, a vonuló felhőket, a távolban kéklő Badacsonyt, és hallgatom a csendes öböl­ben fürdőző gyermekek vi­dám zsivaját. Nyolcvan bá­nyászgyermek üdül Keszthely közelében, a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt üdülőjében. Ez már a negyedik csoport az idén. összesen csaknem 400 gyermek üdül itt éven­ként. Négyszáz bányászgyer­mek ismerkedik meg a Ba­laton csodálatos világával, él­vezi a hűs vizet, a csónaká­zást, és boldog, felszabadult életünk ezernyi szépségét, örömét. Négyszáz gyermek írta és írja szüleinek, hogy nagyon jól érezzük magun­kat, az ellátás kitűnő, sokat fürdünk, csónakázunk futbal­lozunk. Hallgatom a nyolcvan gyer­mek örömteli zaját. Nézem vidámságtól és élettől duz­zadó arcukat, s nem tehetek Postások között Szezonvégi kiárusítás a salgótarjáni Állami Áruházban aug. 8—20-ig régi ár új ár Férfi pamut rövidujjú ing 40,— Ft 32,— FI Női kartonruha 140,— Ft 112,— Ft Női ruhaszövet 97,— Ft 67,90 Ft Férfiszandál 305,— Ft 213,50 Ft (416) Egy másik kézbesítő ki­csit aggályoskodott: : — Sok lesz ez. Gondoljunk arra is, hogy most nyár van, a nagy munkák ideje. így beszéltek még egy da­rabig, aztán valamennyien megegyeztek abban, hogy az érsekvadkerti postahivatal dolgozói a hírlapterjesztés tízéves jubileumának évfor­dulójának tiszteletére ver­senyre hívják a megye vala­mennyi postahivatalát. Vállal­ják, hogy november 1-ig a megyei lap példányszámát 20 százalékkal emelik, s gon­dosan ügyelnek arra is, hogy az eddigi előfizetők száma, a lapok példányszáma ne csök­kenjen. Lelkesen, jól dolgoznak az érsekvadkerti postások. Rendkívül sokat tettek már eddig is azért, hogy Érsek- vadkerten olvasottak, tájéko­zottak legyenek az emberek, tudják mi történik körülöt­tük, s lépést tartsanak a kor­ral, amelyben soha nem lá­tott dolgok születnek. Ami­kor a kézbesítők indulnak a faluba, táskájuk telve van különböző lapokkal, ötszáz darab lapot és mintegy 1200 színes lapot kézbesítenek ki. Azt jelenti ez, hogy Ersek- vadkerten körülbelül minden harmadik ember olvas párt­újságot, vagy valamilyen szí­nes folyóiratot. Igen szép eredményt ért el a posta lelkes kollektívája a Szov­jet Híradó terjesztésében is. A postahivatal eredményes munkájához feltétlenül hoz­zájárul Siket Lászlónak, a postahivatal vezetőjének te­vékenysége. Hozzáértő, lel­kes fiatalember, jó vezető. Mióta átvette a hivatal ve­zetését, mintegy 25 száza­lékkel emelkedett a község­ben a lapok példányszáma. Munkáját azonban helytelen lenne elvonatkoztatva vizs­gálni a kollektívától, mert együtt végzik munkájukat fáradhatatlanul a falusi em­berek kulturális felemelkedé­se érdekében. Az elért ered­mények azonban nem jelen­tik azt, hogy most már nincs mit tenniqk. Még van­nak olyan emberek, akikhez nem jutott el az újság. Van tehát még tennivalójuk az érsekvadkerti postásoknak, s ezt látják ők maguk is. Azért kezdenek most hozzá új előfizetők gyűjtéséhez, hogy minél több emberhez jusson el a párt szava. S ezért most a postásoknak egy kicsit hosszabb lesz az út­juk a községben. Beszélget­nek az emberekkel arról, hogy mennyire hasznos, ha megismerik, tisztán látják az ország, a világ dolgait. Mert vállalásuknak becsülettel ele­get tesznek, hiszen így volt ez náluk mindig. Most sem vallanak szégyent. S ha ők mondják, biztosan így lesz. róla, az édesapjuk, az édes­anyjuk jut eszembe. Ezelőtt 30—40 évvel éppen ilyen ko­rúak voltak szüleik is. Éppen úgy vágytak a szépre és jóra, mint most a gyermekeik. Nézve a gondtalanul játsza­dozó gyermekeket, lassan elvonul előttem a múlt. Har­minc-negyven év távlatából látom a hegyek lábánál meg­húzódó kis bányatelepeket, és látom azoknak kis lakóit, az itt üdülő nyolcvan gyermek szüleit. Akkor régei], is eljött a meleg nyár, várta az üdülő­ket a Balaton vize, de a mostani gyermekek szülei nem lubickolhattak a magyar tengerben, nem láthatták a kéklő Badacsonyt. Aki már nagyobbacska volt, az nyá­ron — ha éppen jutott szá­mára hely — elmehetett fü­vet „pucolni” a bányához. Egész nap dolgozni kellett az izzó napon, kenyéren és pa­radicsomon. Sok év telt el azóta. Meg­változott az életünk. Lassan a múlt is elhomályosodik előttünk. Rémeit örökre el­űzte a felszabadult nép. Ezek a boldog gyermekek már na­pos utakon járnak. Pihennek, örülnek, és tervezgetik jövő­jüket. Susán Laci, Bakos Pa­li, Kakuk Jóska, a kis Járdán Laci és a többiek mennyivel másképpen élnek már, mint régen az édesapjuk. A tanulás befejeztével pompás üdülők várják őket országszerte. Itt Keszthely mellett gyönyörű üdülő áll rendelkezésükre. Berendezése szinte sugározza a nógrádi bányászok szívének minden melegét. Milyen sze­retettel és féltve gondoskod­nak itt mindenről. Most elszáll gondolatunk a hegyes- völgyes Nógrádba. A vidám bányászgyermekek szülei ma bányásznapra készülnek. Bá­nyák mélyén, szénrakodókon folyik a munka, hogy még szebb napokat élhessenek a gyermekek. Köszönet minden bányásznak áldozatos mun­kájáért. meleg szívéért és kí­vánjuk, hogy boldog gyerme­kének életében élje át min­denki azt. amit az átkos múlt megtagadott tőle. Fenyvesi József Levél a Nógrádi Szénbányászati Tröszthöz: Pothornik József igazgató el vtársnak, Salgótarján. Kedves Igazgató Elvtárs! Forró köszönetünket kütöjük igazgató elvtárson keresztül a szénm^dence összes dolgozójána k azért a felejthetetlen két hé­tért, amit itt a keszthelyi gyermeküdülőben tölthetünk. Hálás szívvel ígérjük Józsi bácsinak és édesapáinknak, hogy nem le­szünk méltatlanok e jutalomra. A bányásznap közeledte alka Imával a tröszt minden dolgo­zójának sok sikert és boldogsá got kívánnak az üdülő bányászgyerekek APRÓHIRDETÉSEK Felhívás a Balassagyarmati Építő K.T.SZ. körzetéhez tartozó kisiparosokhoz. Kőműves, aszta­los, festő, mázoló és bádogos foglalkozásúakhoz. Ha jövőjét biztosítva akarja látni, lépjen be szövetkezetünkbe. (426) 133 négyszögöl házhely eladó. Budavári Vilmosné, Nagycsáté- dűlő 7. sz. (436) Eladó, 4x1 szoba konyha, spej- zos lakás Salgótarján, Csizmadia Sándor u. 52. sz. (442) GYÚJTSD A MÁKGUBÓT! Ne dobjuk a szemétbe, ne tüzeljük el, minden kilogramm mákgubóra szükség van. 1 kg MÁKGUBÓ ára: 1 forint 10 fillér. A férges is ennyit ér. ÚTTÖRŐ PAJTÁSOK! Vegyetek részt a mákgubó összegyűjtésében. A szorgalmas munkát végző úttörőket külön jutalomban részesítjük. ÁTVESZI A FÖLDMÜVESS ZÖVETKEZET (398) Jó állapotban lévő 2-3 szobás lakást bérelnék megállapodás szerint Salgótarjánban, vagy Balassagyarmaton. Karapné, Mát- ramindszent. (437) A Magyar-Szovjet Baráti Tár­saság és a TIT kezdő-haladó és társalgó orosz nyelvtanfolyamot Indít. A tanfolyam kezdete I960, szeptember 15-e. Beiratkozás augusztus 1-től. Tandíj egész év­re 100 Ft. Jelentkezés: Az MSZBT titkárságon, Balassagyarmat, Rá­kóczi u. 63. Balassagyarmati KTSz Irodahelyiségében. (424) Állami Vállalat műszaki ellen­őri beosztásban építészmérnököt, technikust azonnali belépéssel alkalmaz. Illetmény megegyezés szerint. Cím a kiadóban. (443) Igen jó karban lévő hosszú hangversenyzongora eladó. Ének­karok, kultúrcsoportok részére kiválóan alkalmas. Ara meg­egyezés szerint. Cím: Almási, Buják. (444) Eladó jó karban lévő Pannónia motorkerékpár. Megtekinthető: Zagyvapálfalva, Rákóczi u. 64. szám. (445) Emben tulajdonság, hogy a bajbajutottat megsegítik. Ez a nemes jellemvonás egyre szebb példákat produkál, s azt tanúsítják ezek a példák, hogy a mi társadalmunkban az emberért mindent megte­szünk. özvegy Horváth Mihályné balassagyarmati lakos esete nem tartozik a világrengetők közé, de amit érte, s gyerme­keiért tettek, az számára a legtöbbet jelenti. Férj nélkül maradt két apró gyermekkel, tanácstalanul. S ekkor a volt íérj munkatársai, üzemének, a 33. sz. Autóközlekedési Vál­lalat balassagyarmati telepié­nek vezetői mellé álltak, s nem feledkeztek el róluk. így ír levelében Horváthné: „ ... A látogatások, vigasz­talások, az anyagi támogatás rendszeresen megismétlődnek. Köszönöm a vállalat Összes dolgozóinak, Fekete István főmérnöknek és Ragó István párttitkámak, hogy azon igyekeztek, hogy az én két kis gyermökem ne érezze meg, hogy az édesapjuk már nem hozza haza számukra a fizetést...” S az ilyen emberek, akik a mások baját enyhítik, egy­re többen lesznek. Mező Sándor salgótarjáni lakos szülői köszönetről írt lapunkban. Ezt írja: „Itt mondok köszönetét több dolgozó szülő nevében a 33. sz. Autóközlekedési Vál­lalat vezetőinek, szakszerve­zeti bizottságának azért, hogy gyermekeinket június 29-én egynapos budapesti kirándu­lásra vitték. Közel 150 „Akövös” gyermek szórakozá­sáról, étkeztetéséről gondos­kodtak. A szórakozásról a szakszervezet gondoskodott, a két autóbuszt pedig a válla­lat vezetősége biztosította. Köszönetét kell mondani a kísérő dolgozóknak is, akik szabadnapjukat feláldozták a gyermekek szórakozása érde­kében. Gyermekeink sugárzó arccal érkeztek haza, s örö­müket nem lehet leírni.. Kovács Géza tanár pedig a következőket írja: „A karancskeszi Marakodi- pusztai általános iskola ta­nulói ötnapos tanulmányi ki­ránduláson vettek részt kü­lönjáratú autóbuszon. A gépkocsit Sárközi József és Fenes László mihálygergei gépkocsivezetők vezették. Köszönetünket ezúton sze­retnénk kifejezni azért a pon­tos, figyelmes és udvarias magatartásukért, amit a gép­kocsivezetők irántunk tanúsí­tottak. Kérjük igazgató elvtársat, szíveskedjék köszönetünket tolmácsolni a két gépkocsive­zetőnek.” rekszünk, hogy minél többen tudjunk segíteni embertársa­inkon, másrészt pedig azért is szeretnénk növelni a vér­adók számát, hogy ritkábban kerüljön a sor egy-egy vér­adóra. Ezt a levelemet azért írom hogy felkérjek minden véradó társamat, szervezzen be legalább egy főt e nemes munkára. így már év végére elérnénk, hogy megyénk te­rületén duplájára emelkedne a véradók száma. Áldozat- vállalásunkkal elérhetjük, hogy egyre csökken a betegek lét­száma. Nekem az a véleményem, hogy ma már kötelesség egészségesnek lenni, mert ez jobbára magán az emberen múlik. Szeretném ha hozzám hasonlóan minden véradó társam alaposan felkészülne a közelgő értekezletekre, ahol azt beszéljük meg, hogy min­dent megteszünk annak ér­dekében; minél több segít­séget tudjunk nyújtani álla­munknak és az áldozatos munkát végző orvosoknak. Ezen az ankéton szeretnénk megemlékezni a véradói moz­galom tízéves múltjáról, ered­ményeiről és azokról a fel­adatokról, amelyek valamen­nyiünkre várnak embertársa­ink egészségvédelmének ér­dekében. Ludányi József véradó Együtt voltak valamennyi­en. Siket László, az érsek- vadkerti postahivatal vezető­je beszélt és a kézbesítők számszerűit négyen, hallgat ták. Arról folyt a szó, az idén tíz esztendeje, hogy a posta átvette a hírlapter­jesztést, és az évfordulót úgy ünnepük, hogy tovább nö­velik a kézbesítendő hírla­pok számát. A hivatalvezető szavait pár percig tartó csend fogadta. De aztán egymás után szóltak a kéz­besítők. Elsőnek a legfiata­labb, a leglelkesebb, egy kö­zéptermetű fiatal legény ke: — Az biztos, ha versenyt kezdünk, teljesítjük is becsü­lettel, amit vállalunk.

Next

/
Thumbnails
Contents