Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)
1960-07-20 / 58. szám
2 NÓGRÁDI NlPÜJSA® 1960. július 20. A pártaktivisták lebecsülése ellen A politikai munkát vég- ző pártaktivisták lebecsülése napjainkban szórványos, de mégis gyakrabban előfordul, mint a fordított eset, amikor a gazdasági munkának nem adnak megfelelő jelentőséget. E káros szemléletnek több fajta megnyilvánulásával lehet találkozni. Egyik ipari üzemünkben fordult elő, hogy a második ötéves terv előkészületeiről egyre sürgetőbben részletes tájékoztatást kért a pártbizottság, de mivel az iparági igazgatóság még irányszámokat sem adott, az üzembe lehivatták a minisztériumi előadót. Feltárták előtte, hogy a megyei perspektívát látnia kell a pártbizottságnak, ezért sürgetése jogos, a késlekedés pedig hanyagságról tanúskodik. Erre az volt a válasz, hogy „adjatok nekik valamilyen adatokat, úgy sem értenek hozzá”.. Hasonló gondolkodásra utal néhány ipari üzemünk gazdasági munkájáról negyedévenként adott jelentés is. A pártbizottság mellett dolgozó ipari bizottság egységes szempontokat jelölt meg a jelentések adásához. Ezek alapján készül a referátum a végrehajtó bizottsági ülésre. Nem adatgyűjtést szolgál tehát e jelentés, hanem komoly és átfogó intézkedések alapját képezi. Mégis a feldolgozáskor kiderült, hogy néhány gazdasági vezető felületesen, felelőtlenül, sőt, a valóságot meghamisítva állította azt össze. De megmutatkozik a lebecsülés a beruházások tervezésénél fellépő huza-vonák- ból és időtrabló vitákból is. A minisztériumi szervek nem támaszkodnak megfelelő mértékben a helyi pártirányításra, amely a nehézségeket és sajátosságokat náluk mégis csak jobban ismeri. A nép- gazdasági szinten való előrelátás nem nélkülözheti a helyi ismeretanyag felhasználását. Ha ezt figyelmen kívül hagyja, gyakoribbá válik a kivitelezést gátló, lassító, menetközi nehézségek felbukkanása és az új létesítmények határidőn túli üzembehelyezése. A pártaktivisták a leg- több esetben sokoldalúan, hozzáértéssel, politikai tartalommal dúsítva foglalkoznak a gazdasági kérdésekkel s hasznos tanácsaikat komolyan kell venni. Hogy mennyire így helyes, számtalan olyan eset bizonyítja, amikor erőszakos profilváltozások ellen, építési és gépi beruházások kooperálása érdekében, milliókat jelentő újítások és ésszerűsítések gyors megvalósításáért pártaktivisták szálltak síkra s bizonyították be, hogy a politikai munka és- gazdasági munka összefügg, szétválászt- hatatlan. Ez ma már nemcsak jelszó, hanem gyakorlat, s ahol az, ott meggyorsul a fejlődés. Meg kell nézni a gyökereit annak a káros szemléletnek, amely kétfajta munkáról beszél még ma is és egyiket a másik alá rendeli. Amikor jó pár évvel ezelőtt egyesek még éles határvonalat húztak a politikai és gazdasági munka közé, akármelyik részről történt ez, a másik oldal deg- radálását jelentette, alacsony- rendúségét juttatta kifejezésre. így született meg a kettéválasztott munkát végzők egymással szembeni lebecsülése. A pártaktivista irodakukacnak, vagy száraz, szemellenzős műszakinak bélyegezte a gazdasági szákembert, annak szerepét a kiszolgáló, a megtűrt, és szükséges rossz szintjére korlátozta. Ez az álláspont sokszor parancsolgatásra vezetett és számtalan jószándékú előtt tette idegenné, eleve megközelíthetetlen- né a pártpolitikával ismerkedést. A párt azonban fölismerte ennek a gyakorlatnak a káros következményeit egyes aktívái megnyilvánulásában, s harcot folytatott ilyen kilengések ellen. Az utóbbi három év fényesen bizonyította, hogy e kérdés felett vita nem lehet. Ma már pártonkívüli gazdasági vezetőink vannak és tiszteletet érdemelnek munkájukért. Központi Bizottságunk a népgazdaság minden területén megkeresi és kéri a pártonkívüli szakemberek véleményét, aktív segítő munkáját, a legfontosabb határozatók kidolgozásába bevonja őket. E területen egészségesnek mondható a helyzet, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy ma már pártaktivisták ezrei mind nagyobb igyekezettel kapcsolódnak bele különböző fórumokon a gazdasági kérdések elsajátításának valamilyen formájába. A „nem politizáló” gaz- ** dasági munkát végző ember szemléletében úgy rögződött meg a kép, ahogy a polgári világ finomkodó, úri enerváltjainak orrfintorítását látta és örökölte — a csőcselék, demagóg, az anarchista fogalmára süllyesztett pártmunkással szemben. Ügy gondolták az ilyen emberek, hogy az ő értelmi magaslatukra a durvának, ösztönösen cselekvőnek tartott munkások nem emelkedhetnek fel. Sokan közülük ingyenélőnek, naplopónak, munkakerülőnek ítélték a közért náluk sokkal súlyosabb gonddal terhelt, éjt nappallal egyberakó, s különösen az első időkben minden szórakozásból, a művelődési szándék ellenére idő hiányában magukat kirekesztő, a legtöbbször nevetségesen alacsony fizetésből élő pártmunkást E nézet virágzó időszakában megfertőzött olyanokat is, akik már a proletárdiktatúra megteremtése után, éppen a párt kiválasztása alapján kerültek gazdasági funkcióba. A megtűrt és befészkelt burzsoá maradványok ragályos betegségként terjesztették az új gazdasági funkcionáriusok között ezt az önámító és pökhendi gondolkodásmódot. Mivel egyszerű emberekből lett pártfunkcionáriusaink egy része maga is idegenkedett a „bűvkörbe” belépni, felületes, rossz szándékú, felelőtlen tájékoztatással, jelentésekkel sokukat tévesztették meg és hozták nevetséges helyzetbe. E vonalon is lényeges a változás. Gazdasági szakembereink közül egyre többen szereznek materialista képzettséget, mert belátják, hogy dolgaik helyes intézéséhez szükséges a haladó világnézet ismerete. Nagy részük — még a polgári társadalom neveltjeinek egy része is — pontosan saját munkájának eredményeiben, a fejlődés gyorsaságában látta meg a politikai és gazdasági munka szétválaszthatatlan összetartozásának szükségességét. E felismerés és a párt részéről e való tendenciának adott megfelelő hangsúly hozott éppen az utóbbi években mérhető sikereket a politikai és gazdasági előrehaladásban egyaránt. Mappen ezért kell felis- merni és idejében megszüntetni a pártaktivisták lebecsülésének még itt-ott megtalálható kirívó példáit. Elvi következetességgel kell eljárni azok munkájának megkönnyítése érdekében, akiknek mozgósító, nevelő, felvilágosító és célt mutató tevékenysége nélkül nem lenne egész a gazdasági munka. Akiknek politikai munkája ma már egyre gazdagabban tartalmazza a gazdasági ösz- szefüggések ismeretét és akik túljutva az egyoldalú szemléleten, megbíznak a gazdasági szakemberekben, tőlük saját munkájukhoz segítséget, az előrehaladásban pedig fokozott eredményeket várnak. Kondoros! János PEDAGÓGUSAINK SZÓLNAK! Az iskolai oktatást szoros kapcsolatba kell hozni a közhasznú munkával N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és a Szovjet Minisztertanács elnöke július 9-én a Kremlben beszédet mondott az OSZSZSZK pedagógusainak kongresszusán. Megyénk pedagógusai nagy érdeklődéssel fogadták a beszédet. Az alábbiakban közöljük, az ennek hatására beérkezett nyilatkozatokat: Az OSZSZSZK pedagógus kongresszusán Hruscsov elvtárs alapos átgondoltsággal szólt a köznevelés feladatairól. Jó nekünk látni azt, hogy a társadalom növekvő igénye az iskolát is szoros kapcsolatba hozza az élettel. Röviden: az iskola feladata korszerű műveltséggel felvértezni ifjúságunkat. Olyan műveltséggel, mely képessé teszi a felnövekvő nemzedéket arra, hogy a szocializmus építésének minden posztján helytálljon, olyan műveltséggel, mi az aktív, alkotó embert jellemzi, amely képességeinek teljes (kifejesztését biztosítja. Természetesen a korszerűen művelt embernek a kinevelése új, nagy feladatok elé állítja az iskolákat. Ha Hruscsov elivtárs szükségesnek tartotta azt, hogy polemizáljon azzal a még a Szovjetunióban is megtalálható felfogással, mely úgy véli, hogy a középiskola feltétlenül valamilyen íróasztalra, ha nem is magas, de mégis parancsnoki beosztásra, „tiszta”, „könnyű” munkára kell hogy képesítsen, még inkább szükséges ez a mi viszonyaink között. És most mégsem akarok polemizálni azzal a sok-sok szülővel, akiben nyíltan, vagy rejtetten él ez az elgondolás, inkább arra szeretnék reflektálni, hogy az elmúlt év tapasztalatai hogyan igazolják a készülő iskolareform alapvetően helyes irányelveit. Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy milyen hatalmasan megnőtt népünk művelődési igénye. Ha az ismeretszerzés, a tanulás nagyon sokrétű lehetőségeit nézzük, akkor meg kell látnunk azt is, hogy nálunk is sokasodnak azok a „Mahinya” elvtársak, akik egyszerűen azért tanulnak, mert műveltek akarnak lenni, hogy jobban éljenek, hogy megismerjék a társadalomban játszott szerepüket, hogy jobban felfogják az élet értelmét. Úgy érzem az élet ilyen értelmezése veti fel azt a követelményt, hogy az iskolai oktatást szoros kapcsolatba kell hozni a közhasznú munkával. Ennek a szoros kapcsolatnak kialakítását szolgálja az 5+1-es kísérlet, ami az elmúlt iskolai évben nálunk is megindult, ami elvitte heRátermett fiatalokat képezzünk a holnapi feladatok elvégzésére KISZ-aktivaértekezlet a Salgótarjáni Acélárugyárban Héplrontbizattsági ülés volt a szécsényi járásban Az elmúlt héten a szécsényi járás Hazafias Népfrontbizottsági ülésen tárgyalta meg az 1959. évi községfejlesztési tervek végrehajtását, majd az 1960. évi községfejlesztési feladatok még hátralévő részének a végrehajtását. Az 1960. év értékelése során a népfront bizottsági ülés megállapította, hogy a járás területén igen sok eredményt értek el. Példának állították a lu- dányhalászi nyolctantermes iskolát, a mihálygergei napköziotthon építését, majd a szécsényi különböző építkezéseket, azonkívül a ságúj- falui útkövezést és sok-sok más olyan megvalósított építkezést, amelyet a községfejlesztés keretében társadalmi munkával hajtottak végre. A népfrontbizottság elé terjesztett beszámoló összességében eredményesnek határozta meg a járás területén végzett községfejlesztési feladatokat. A beszámolót szé leskörű vita követte. A népfrontbizottsági tagok az elnökségi által készített beszámolót több esetben kifogásolták. A vita során felszólalók beszéltek arról, hogy s községfej lesztés i munkáknál szélesíteni kell a társadalmi munkát és ebben a népfrontnak milyen feladatot kell vállalni. A továbbiakban határozatot hoztak, hogy a járási népfront-titkár és a járási tanács községfejlesztési előadója közösen vizsgálják meg, hogy ahol még lemaradások vannak a községfejlesztési munkában, miért vannak. Azonkívül úgy határoztak,- hogy a községfejlesztési munkák végrehajtása érdekében egy-egy elnökségi tagot bíznak meg község patronálásával. Az acélgyári KISZ-bizottság napokban tárgyalta meg aktívaértekezleten a párt Központi Bizottsága által üzemükben folytatott brigádvizsgálatról készült jelentést- A több napig tartó vizsgálat 605 fiatal kérdőíveken adott válaszai jellemző képet adtak megyénk legnagyobb ipari üzemének ifjúságáról, helyzetükről, nevelésükről, szervezeti életükről, társadalmi kapcsolataikról és a párthoz való viszonyukról. E szerint ifjúságunk túlnyomó többsége helyesli a 15 évvel ezelőtti társadalmi rendszer- változást és saját jövője formálását látja a szocializmus építésében. Érdekli őket a múlt, de méginkább a jövő, ezért figyelemmel kísérik a politikai kérdések alakulását. Rendkívül nagy az -érdeklődés a tudományos kérdések és a technika fejlődése iránt. Szeretik a szórakozást és a szórakozásadta művelődési lehetőségeket. Vannak azonban olyan problémáik, amelyeknek megoldása elsősorban a pártszervezetek, szakszervezetek és a gyár gazdasági vezetése segítségével lehetséges. Ilyen: a családalapítást hátráltató lakásprobléma, a fiatal szakmunkások és idősebbek fizetése közötti aránytalanság, a továbbtanulási igyekezetei gátló szervezetlenség, a vidékről munkába járó fiatalokkal való nemtörődés, a lányok és fiatal feleségek elhelyezkedési nehézségei, az idősebbek részéről tanúsított türelmetlenség és általánosító ítélet stb. Hiba, hogy az ifjúsági szervezetnek nyújtott segítség kampányszerű és főként anyagi természetű. Ilyen észrevételekről számolt be hozzászólásában Tóth Károly, a városi KlSZ-bizott- ság titkára is. — Kiszeseink elvárják — mondotta — a mozgalmi és termelő munkában elért eredményeik után a fokozottabb erkölcsi megbecsülést. — Beszélt arról, hogy a mezőgazdasági munka eredményessége nem választható el az ifjúság nevelésétől. Az idősebb munkások felelőssége a szakmai nevelésben azért is nagy, mert részükről nem lehet közömbös, milyen felkészültségű fiatalok veszik majd át tőlük a satupadot, kalapácsot, gépeket és íróasztalokat. Novák István főkönyvelő a vitában arról szólt, hogy gyakori jelenség, különösen egyes versenyszakaszokban, hogy a KISZ-hez fordulnak segítségért, ezzel szemben ritka a KISZ-nek nyújtott olyan segítség, amely spontán fakad, nem kérésre történik. Pedig ha az idősebbek nem segítenek a fiataloknak a maguk elé tűzött nagyszerű ' célok megvalósításában, a sikertelenség és magárahagyatottság lehűti az »egészséges lelkesedést. Tartalmas elvi vita után az aktívaértekezlet határozatot hozott a hibák megszüntetésére és az ifjúsági mozgalom előtt álló feladatok végrehajtására. tenként egy napra az első osztályosainkat az üzemekbe, gyárakba, hogy ott termelési tapasztalataik segítsék őket ahhoz, hogy mélyebben, tudatosabban sajátítsák eí a tudományok alapjait. Ezek a közvetlen tapasztalatok értetik meg velük, hogy a többtermelés nem a fizikai munka túlfeszítésével történik, hanem a technológiai folyamatok állandó fejlesztésével, a műszaki ismeretek elmélyítésével, a tudományos ismeretek szüntelen gyarapítása útján, megbecsülteik megszeretteti velük a termelő munkát, az üzemet, a gyárat, a gépet, tág perspektívát nyit holnapjuk számára. Felvetődik a kérdés, léptünk-e előre, s ha igen, mekkorát? Pillanatnyilag nehéz ezt felmérni. De ennek megítélésére hadd hivatkozzam Sirkó Béla, a sóshar- tyáni Uj Élet Termelőszövetkezet elnökének július 8-án hozzám intézett levelére. Szeretettel és köszönő szavakkal fordult az iskolához azért, mert Adorján Béla I. osztályt végzett tanulónk a bizonyítványosztás után két nappal munkára jelentkezett nála. Ez a tanítványunk a nyári szünetben trágyát hord a szövetkezet földjére. ,,A termelő- szövetkezet nevében köszönetét mondok igazgató elv- társnak, hogy ilyen gyermekeket nevelnek ott és tanítanak, kérem önt, hogy ezek után is ilyeneket neveljenek és tanítsanak, hogy minél erősebb és szilárdabb dolgozói legyenek ennek a társadalomnak, mely egész népünk, édes hazánk érdekeit szogálja”, — írja Sirkó elvtárs. — Nehéz volna, s helytelen is lenne ebből az esetből általánosításhoz jutni. Mégis egy adalék ahhoz, hogy a középiskolai oktatásról vallott régebbi nézet „az íróasztalok felé kaesingatás” megszűnőben van. A szocialista nevelési feladatok teljes győzelemre vitele még hosszú harcot, kemény munkát követel. De kíván még mást is. Tudományosan megalapozott, évtizedekre érvényes szocialista iskolareformot, ennek megfelelő tantervet. Dr. RAVASZ DEZSŐ gimnáziumi igazgató Erősítsük a tsz pártszervezeteket Tapaszt-alafok Ceredtótujfalun A termelőszövetkezetek megszilárdításának egyik igen fontos előfeltétele, hogy erős, ideológiailag és szervezetileg egységes, az új iránt fogékony, kezdeményezőkészségű kommunistákból álló harcos pártszervezetük legyen. Éppen ezért a Központi Bizottság külön határozatban hívta fel a figyelmet a termelőszövetkezeti pártszervezetek megerősítéséről és lehetőséget biztosított ahhoz, hogy aki arra érdemes, rendkívüli utón, tagjelöltség nélkül is felvehető legyen a párttagság soraiba. Ugyanakkor gondoskodni kell a termelőszövetkezeti fiatalok szervezeti életének biztosításáról és ezért azokban a termelőszövetkezetekben, ahol ifjúsági szervezet létrehozásához elegendő fiatal tevékenykedik, meg kell alakítani a KISZ-szervezetet. A ceredtótújfalui Búzakalász Termelőszövetkezetben már történtek intézkedések a tsz párszervezetének megerősítésére, hiszen az év elejétől három új termelőszövetkezeti tagot vettek fel párttagnak. Ez azonban nem jelenti, hogy a lehetőségeket megfelelőképpen kihasználták volna. A fentebb említett rendkívüli út adta kedvezménnyel nem éltek még eddig, de nem fordítottak elég gondot arra sem, hogy megerősítsék párt- szervezetüket a legjobb női dolgozókkal. A tsz tagságnak fele nő, mégis az alapszervezetben összesen három női párttag van. A nők irányában megmutatkozó közömbösség azonban nem egyedüli ceredtótuj falui jelenség. A salgótarjáni járásban az elmúlt félévben rendkívüli úton felvett 26 párttag között mindössze 3 nő van. A nem kielégítő pártépítési munka nyomja rá bélyegét a ceredtótújfalui tsz pártszervezetének ilyen irányú hiányosságára- Mind helyileg, mind a pártbizottság részéről lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az erre alkalmas nők közül erre többen váljanak komoly gazdasági, irányító munkát végző termelőszövetkezeti tagokKá. A termelőszövetkezetben mintegy 20 olyan fiatal dolgozik, aki már hosszú idő óta fáradozik az ifjúsági szervezet megalakításán. Néhány hónappal ezelőtt az egyik fiatal, Utasi József, így fejezte ki a közös óhajt: „Nagyon jó lenne — mondotta —, ha megalakulna a KISZ-szervezet, mert megoldódna a tsz-fiatalok tanulási, művelődési és szórakozási problémája, lehetőség nyílna a sportolásra is”. Ez a kívánság azóta teljesült, mert július 3-án megalakult a tsz KISZ-szervezete s a fiatalok azóta már az aratási munkákban meg is mutatták, hogy szervezetten jobb eredményeket tudnak elérni, megérdemlik, hogy a termelőszövetkezet és a párt- szervezet vezetősége támogassa őket. Ilyen ígéretet kaptak is: sportfelszerelést vásárolnak részükre és biztosítják nekik a művelési, szórakozási lehetőségeket. Jelentős az ifjúsági szervezet létrehozása abból a szempontból is, hogy' az eddig magukra hagyott fiatalok a szervezeti életben szakmai továbbképzésre is inkább kapnak kedvet, találnak alkalmat. Ezáltal a tsz gazdagodik, annak gazdasági eredményei nőnek a képzett szakemberek részvételével. Az ifjúsági szervezetet már létrehozták és az működik, tovább kell azonban haladnia a termelőszövetkezetnek a Központi Bizottság irányelvei alapján a női dolgozókkal való fokozottabb foglalkozás és a pártszervezet erősítésének útján. O. B.—K. J.
