Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-29 / 52. szám

1960. június 29. NÓGRÁDI NÍPÜJBA9 7 Á tejfelt az ismerősöknek — a savót a lakosságnak? „Maszek" és „álszemélyzet" a földművesszövetkezet salgótarjáni standjában A nyári melegben rohamo­san megnőtt az élő baromfi iránti igény és kereslet. Hála a szocialista mezőgazdasági üzemeinknek: állami gazdasá­gaink és termelőszövetkeze­teink egyre tartalmasabb gaz­dálkodási rendszerének, hétről hétre több élő baromfi érke­zik a munkáslakta települé­sek, így Salgótarján munkás­város piacaira is. Pontosan egy éve azonban, hogy szóvá tettük a földművesszövetkezet salgótarjáni alkalmazottainak a kereskedelmi életben azt a szokatlan és a vásárlókat vé­rig sértő módszerét, hogy az élő baromfi színe-javát a sor­ban álló asszonyok zúgolódása ellenére maguknak válogatják ki, s a számukra nem meg­felelőt adják ki a vásárlók­nak. Nehogy azt higyje az ol­vasó, hogy akkor történt va­lami intézkedés az „önellátás­ra" berendezkedett alkalma­zottak felelősségrevonása ér­dekében. Az azóta történtek arra engednek következtetni, hogy az ilyen kereskedelmi forma egyéni, sajátos tulaj­donsága néhány földműves­szövetkezeti alkalmazottnak Salgótarjánban. Érdekes jelen­ség az is, hogy amikor vala­milyen áruért sort-állás van, mert valószínű a hétvége, vagy más okoknál fogva egy­szerre jelentkezik a lakosság igénye, akkor jelennek meg a földművesszövetkezeti kúfá- rok is saját üzleteikben. Így történt ez tavasz végén a vá­sártéri zöldség-gyümölcs üz­letben az alma árusítás ese­tében is. Amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága a munkásosztály ellátásának helyzetét vitatta, amikor ép­pen ezeknek az alkalmazot­taknak a vezetői a kereske­delem tisztaságáról, kulturált­ságáról készítették jelentései­ket a megyei tanács ülése elé, azalatt a szövetkezetek me­gyei központjának néhány al­kalmazottja — és most ezt tessék megfigyelni — munka­idő alatt lesétált a vásártéri üzletbe, ott a pult mögé állt és mint felsőbb szerv képvi­selője, önkiszolgálta magát, mintegy 30 gyermekes anya legerélyesebb tiltakozása elle­nére. Akkor nem hoztuk ezt nyil­vánosság elé, mert a szövet­kezet vezetői kérték, hogy egyrészt kényelmetlen lenne számukra éppen akkor, más­részt erélyes intézkedéseket helyeztek kilátásba az ilyen durvaságok elkövetőivel szem­ben. Kétségkívül a vásártéri zöldségboltban azóta hasonló eset nem fordult elő. Nem így a piaci standon a tyúkász- árudában. Most is ugyanaz a tyúk­mester vezényli a baromfi árusítást, mint aki tavaly, csupán cinikusabb módszerek­kel. Legutóbb például pén­teken kezdték árusítani az élő baromfit. Az árusítás köz­ben egy-két ládához nem nyúltak hozzá, hogy az a személyzet részére szükséges. Ez természetes, és csak az os­toba ember kifogásolhatja, hogy éppen az ne jusson ba­romfihoz, aki a lakosság szá­mára tovább adja &zt, aki reggeltől estig dolgozik vele a vásárlók szeszélyei közepet­te. De szombaton — úgy látszik a pénteki trükk sikerétől má­morosán — már nyíltabban ment a játék. Bent a drót­hálózott ketrecben válogatta a csirkéket az egyik maszek kis­iparos, az önkiszolgáló és még néhány más bolt vezetője, al­kalmazottja. S az árusítás a következőképpen folyt: A páronként kötözött csir­kéket egymás után rakták a mázsára. A sorban álló asz- szonyok árgus szemekkel fi­gyelték a súlyt, s szinte ko­sarukban érezték már, a ne­kik tetsző csirkepárt. De hiá­ba. Amelyik pár az átlagnál nehezebb, szebb volt, azt a sortállók orra előtt papírzsák­ba, hentes szatyorba süllyesz­tették, s csak a kisebbeket adták ki a lakosságnak, ami számukra és ismerőseik szá­mára már nem felelt meg. Amikor megkérdeztük: ki­nek a részére válogatják a csirkéket, az egyik maszek alkalmazott cinikusan vála­szolt. — Közület. Közület kérem! A másik már valamivel ész­szerűbben akart válaszolni, s ez a tyúkmester volt. — Nem közületnek, mert annak innét nem adhatunk. Személyzet részére tesszük. Mindezek ellenére azonban felébredhetett bennük a gya­nú, mert két perc sem tel­lett el a beszélgetés után, a maszek kisiparos eltűnt a drótketrecből, egymásután vit­ték válogatott csirkével ra­kott terheiket a „személyzet” képviselői is. Ügy hiszem, ezekhez nem kell több kommentár. A föld- művesszövetkezetet alkotó dol­gozó parasztság zöme felhá­borodással veszi tudomásul a szövetkezet alapszabályaival és a szövetkezet tagságának, becsületes alkalmazottainak véleményével, erkölcsével szemben álló néhány alkal­mazott eljárását. Ügy látszik, egy-két ember nem tud az „először én, és aztán is én” elvétől megválni, remélhető­leg a földművesszövetkezet vezetői nem tartják ilyen tar­tósnak és szilárdnak a föld­művesszövetkezet és az ilyen alkalmazottak közötti kötelé­ket. Felmerül az a javaslat is, hogy az ilyen emberekkel szemben hasonló kereskedelmi módszerrel kellene eljárni a más üzletekben is. Ha például cipőt vesz és az egyik pár na­gyon tetszik neki, jó is a lába méretéhez, mondja azt a cipőkereskedő, hogy közben neki is megtetszett ez a pái és adjon neki egy számmal kisebbet. Hasonlóan kellene a ruhánál, a csemegeárunál, és másutt is. így hamarább meg­ismernék őket saját felette­seik és a társadalom egésze is. Nagy Ferenc Nagyszerű eredmények Varsányban az állattenyésztésben A varsányi Dózsa Termelő- szövetkezetben nagy súlyt he­lyeznek az állattenyésztésre, s gondos munka után az ered­ményei sem maradnak el. A napokban 35 darab hízottmar­hát adtak át az Állatforgalmi Vállalatnak, közel 250 ezer forint értékben. Ezzel ebben az évben már 58 darab hízottmarhát bocsá­tottak az állami kereske­delem rendelkezésére, jelentős segítséget adva a la­kosság hússzükségletének biz­tosításához. A varsányi Dózsa Termelő- szövetkezetnek azonban még további tervei vannak. Az év végéig még 60 darab hí­zottmarhát akarnak átadni az Állatforgalmi Vállalatnak. S ugyancsak amellett, hogy ser­tésből 55 darabot bocsátottak az Állatforgalmi Vállalat ren­delkezésére az év végéig, még 70 darab sertést akarnak jól meghizlalva a közösség ren­delkezésére bocsátani. Állattenyésztési terveik si­keres megvalósítása érdekében tervszerű munka folyik az állatok szükséges takarmány­bázisának biztosítására. A fő súlyt természetesen a silózás­ra alapozzák. A termelőszövetkezetnek 57 hold dús silókukoricája zöldell a határban. Ez adja majd a téli takar­mánybázis nagyrészét. Ezen­kívül azonban jelentős széna­terméssel is számolnak. Ebből 35—10 vagon már kazalban van és több mint 20 vagon- nyi petrencébe rakva várja a behordást. A Dózsa Termelőszövetke­zet vezetősége és tagjai arra törekszenek, hogy ez a be- hordás ne várakoztasson ma­gára sokáig, mert még a nagy aratási munkák megkezdése előtt szeretnék teljesen befe­jezni a takarmányféleségek behordását és tárolását. Hruscsov üzenete a nyugati hatalmakhoz A Szovjet kormányfő Dwight Eisenhowerhez kül­dött üzenetében megállapítja- a Szovjetunió kormánya arra a következtetésre jutott, hogy meg kell szakítania a tizes leszerelési bizottságban való részvételét. Hruscsov üzenetében rámu­tat, a szovjet kormány úgy döntött, hogy a leszerelés kér­dését, valamint az ENSZ köz­gyűlés e kérdéssel foglalkozó határozatának teljesítését az ENSZ közgyűlés soronkövet- kező ülésszaka elé terjeszti megvitatás céljából. Hruscsov elemzi a leszere­lési tizes bizottságban kiala­kult helyzetet és megállapítja, hogy a nyugati hatalmak kül­döttségei és mindenekelőtt az amerikai küldöttség olyan álláspontra helyez­kedett, amely bármit elő­segíthet, de a leszerelés kérdését semmi esetre sem. A nyugati küldöttségek sem­mit sem tesznek annak érde­kében, hogy elősegítsék a le­szerelésről szóló egyezmény mielőbbi megkötését. „Szem­mel láthatólag azt tűzték ki célul, hogy megakadályozzák az ilyenirányú megegyezést.” Hruscsov emlékeztet rá, hogy a Szovjetunió konkrét, részletesen kidolgozott, nem­zetközileg hatékonyan ellen­őrzött leszerelési terveket ter­jesztett a bizottság elé, majd hangsúlyozza, hogy a Szov­jetunió kifejezte: kész meg­vizsgálni a bizottság más résztvevőinek bermiféle konst­ruktív elgondolását. A nyugati hatalmak azon­ban olyan tervvel álltak elő, amely „a törvényesített kato­nai kémkedés” terve. „Ez az ellenőrzés terve le­szerelés nélkül — jelenti ki Hruscsov —, amelyet az Egyesült Államokban egyesek szívesen használ­nának fel kiegészítésként más országok légiterébe kémkedés céljából való behatolások gyakorlatához. Ahhoz a gyakorlathoz, ame­lyet az amerikai kormány nemrég úgy hirdetett meg, mint az Egyesült Államok politikájának szerves része.” A szovjet kormánynak azt az elhatározását indokolva, hogy kénytelen megszakítani részvételét a tizes leszere­lési bizottságban, Hruscsov rámutat arra, hogy a nyugati hatalmak állás­pontja következtében a bizottság munkája zsák­utcában jutott, meddő szó- csépléssé vált, a bizottság pedig nem egyéb, csak nem az a szerv, amely elősegíti a leszerelés ügyét. A szovjet kormányfő hang­súlyozza, hogy a bizottság nem viszi előbbre a leszere­lés ügyét, sőt ellenkezőleg, nagy kárt okoz ennek az ügynek, mert félrevezeti a népeket, azt az ábrándot kelti, hogy történik valami a leszerelés ügyében. A szovjet kormányfő ha­sonló tartalmú levelet inté­zett Macmillanhez és De Gaulle elnökhöz. Az osztrák sajtó Hruscsov látogatásáról Ausztriában — bár a szovjet kormányfő csak 'csütörtökön érkezik Bécsbe — megkezdő­dött a „Hruscsov-hét”. Vala­mennyi osztrák lap vasárnapi és hétfői száma vezércik­kekben, tudósításokban, fotó- riportokban foglalkozik a szovjet kormányfő személyé­vel, pályafutásával, ausztriai látogatásának jelentőségével. Félkolummás Hrufcsov-portré- kal és rengeteg olyan felvé­telt 'közölnek, amelyek a szovjet kormányfőt fiatalabb éveiben, a második világhá­ború idején családja körében, munkatársai között ábrázol­ják. Elkövetkesik-e a tárgyalások időszaka Algériában? Hat év óta folyik a francia gyarmatosítók szennyes há­borúja Algériában. Hat év óta szenved és vérzik ez az ország, melynek egyetlen bűne, hogy népe szabadon akar dönteni saját sorsáról. Túlzottan leegyszerűsítenék a kérdéseket, ha azt állíta­nánk, hogy pusztán a katonai kudarcok következménye a De Gaulle június 14-i rádió­beszédében az FLN felé el­hangzott tárgyalási ajánlat, hiszen ennek számos igen fontos tényezője van még. A beszéd és következményei De Gaulle tábornok beszé­dében megerősítette régebbi A Zarja Kommunyizma kolhoz a kukoricatermelésben megelőzi az amerikai farmereket A termelőszövetkezetek segítéséről tanácskoztak a megye jogászai A Hazafias Népfront, a Magyar Jogászszövetség Nóg- rád megyei csoportja, vala­mint a Megyei Tanács. a Termelőszövetkezeti Tanács és a TIT rendezésében jelen­tős, hasznps értekezlet volt a napokban Salgótarjánban. Az ankét keretében Gömö- ri Henrik, a népfront megyei elnökségi tagjának megnyitó­ja után dr. Szabó István, a jogász szövetség megyei el­nöke adott tájékoztatást a termelőszövetkezetek jogi patronálásának helyzetéről. Hangoztatta: kevés a me­gyében az olyan termelőszö­vetkezetnek a száma, ahol a bírók, ügyészek, ügyvédek tanácsi és vállalati jogtaná­csosok ne tartottak volna elő­adást a termelőszövetkezeti jogszabályokról. A jogászok ismertették a termelőszövetkezeti alap­törvényeket, a társada­lombiztosítással, nyug­díjjal, baleseti kártalaní­tással, betegséggel kap­csolatos rendelkezéseket, a népgazdálkodással kap­csolatos tudnivalókat. — Mindez azonban koránt­sem jelenti azt, —mondotta,— hogy eleget tettünk kötelezett­ségünknek. A további szerve­zés mellett a legfontosabb a megszilárdítás dolga. Eddigi munkánkkal nem elégedhe­tünk meg, előbbre kell lép­nünk. Az előbbre lépés a tsz-ek jogi patronálását je­lenti. A jogi patronálást végH ző jogásznak a legszorosabb kapcsolatot kell kiépíteni a termelőszövetkezet vezetősé­gével és tagságával. Befejezésként azt is kérte az előadó, hogy igyekezzen minden patronáló jogász meg­ismerni termelőszövetkezetét, annak vezetőségét és tagsá­gát1, hogy így minél nagyobb segítséget adhasson, szolgálni tudja dolgozó népünk nagy célját a szocializmus alapjai­nak mielőbbi lerakását. Az értekezlet másik előadó­ja, dr. Sarlós Béla, a Leg­főbb Ügyészség csoportveze­tője a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos rendeletmódosí­tásokat ismertette, majd hasznos hozzászólások után a termelőszövetkezeti moz­galom segítése terén ed­dig legjobb eredményeket elért jogászok oklevéllel és ajándéktárgyakkal való jutalmazására került sor. Az értekezlet melegen ün­nepelte a jutalmazottak kö­zött dr. Verebélyi Gyű’4" dr. Gacsályi Jánost, dr. Márton Jánost, dr. Somos Istvánt, dr. Huber Jenőt. dr. Mótyán Já­nost, dr. Eötvös Lászlót, dr. Sarkadi Nagy Istvánt, dr. Tóth Istvánt és dr. Mohi Já­nost, akik a megyei termelő- szövetkezeteket leghasznosab­ban segítették jogi tanácsa­ikkal. Az értekezlet résztvevői közös ebéden. a délutáni órákban ned'CT baráti találko­zón vettek részt. percre csökkenti. így tehát a kolhoz az 1 mázsa kuko­rica termelésére fordított időt tekintve megelőzi R. Harst amerikai farmer gazdaságát. A kolhozban Dmitrij Kosz- togriz gépesített munkacsa­pata a munkatermelékenység terén már 1958-ban utolérte az amerikai farmer gazdasá­gát. Kosztogriz munkacsa­pata 1 mázsa kukorica ter­mesztésére 12 percet fordít. A kolhozparasztok a mun­katermelékenység tervbevett színvonalát a gépesítés révén érik el. Balassagyarmati Föld­művesszövetkezet boltvezetőt keres patvarci egysze­mélyes vegyesboltjába. Fizetés tisztajutalékos. Jelentkezésnél erkölcsi bizonyítvány szükséges. (337) Nógrádi Népújságban nyilatkozatát az algéráiai ön- rendelkezésről. mely — mint mondotta —, az algériai há­ború „bonyolult és fájdalmas drámájának egyetlen lehetsé­ges megoldása”. Kijelentette: „Minden irányzat részt vehet a vitában, amelynek során megállapítják majd a nép­szavazás feltételeit”. De Gauelle ebben a beszé- ben fordult első alkalommal közvetlen a felkelés vezetői­hez, akiket így is nevezett, szemben a régebbi, a „láza­dás külső szervezete”, elneve­zéssel. Uj a beszédében az a kije­lentés is, hogy várja a fel­kelés vezetőit abból a cél­ból, hogy megtalálja velük az elhúzódó harcok tisztes­séges befejezésének lehetősé­gét, a harcosok és fegyvereik sorsának rendezését. Az FLN képviselői a be­széd után hivatalosan beje­lentették, hogy készen állnak a tárgyalásokra a francia kormánnyal. Mély szakadékok a nézetek között Amellett, hogy örömmel üdvözöljük a megvalósulás közelségébe került fegyver­szüneti tárgyalások lehetősé­gét, meg kell mondanunk azt is, hogy a nézeteltérések igen mélyek és azt a tényt tükrö­zik, hogy a francia gyarma­tosítók nem szívesen törőd­nének bele egy független és valóban önálló Algéria létre­jöttébe. A tárgyalások során a né­zeteltérések egyik alapvető pontja fellelhetően az lesz, hogy a francia kormány — legalábbis az eddigi jelek sze­rint — Párizsban csak a fegy­verszünet feltételeiről, tehát csak katonai kérdésekről kí­ván tárgyalni az algériai ideiglenes kormány képvise­lőivel és nem hajlandó arra. hogy az önrendelkezési joggal összefüggő politikai kérdésék is szerepeljenek a tárgyalások napirendjén. Az FLN azt akarja, hogy az önrendelkezés biztosítékait a két fél megegyezésével ál­lapítsák meg; ugyanakkor azonban a francia kormány — legalábbis egyelőre úgy tűnik — egyoldalúan maga akar dönteni ezekről. Mit tesznek majd az „ultrák“? Még kissé korainak tűnik arról beszélni, hogy mi tör­ténik, ha mégis egyezség jön létre az algériai fegyverszü­net kérdésében és Algéria to­vábbi lépéseket tehet a füg­getlenség útján; mit fognak akkor tenni az „ultrák”, a gyarmatosítás puccsista baj­nokai? Az kétségtelen, hogy a francia kormány algériai po­litikája messzemenően számí­tásba veszi a szélsőséges gyar­matosítók létét és érdekeit, azonban ennek ellenére azt a lehetőséget sem lehet ki­zárni, hogy a tűzszünet alá­írását esetleg katonai állam­csíny kövesse. De Gaulle tábornok január óta bizonyos változásokat eszközölt az algériai hadse­regben. Egyes, az „ultrákkal” túlzottan szimpatizáló magas beosztású katonatiszteket nyugdíjaztak, másokat áthe­lyeztek és az üresen maradt posztokat De Gaulle igyeke­zett saját embereivel betöl­teni. Ügy fest, hogy az algé­riai hadsereg most szilárdabb Párizs számára, mint január­ban volt. A világ szeme a tárgyalásokon A békéért és a gyarmati népek függetlenségéért foly­tatott harcnak jelentős állo­mása lehet az algériai fegy­verszüneti tárgyalások meg­indulása és az algériai fegy- vemyugvás esetleges bekö­vetkezése. A helyi háborúk, mint ami­lyen az algériai, magukban hordják az egész világra ki­terjedő háborús konfliktus kirobbantásának lehetőségét. Az algériai háborút nem egy­szer a francia vezérkar Tu­niszra is megpróbálta kiter­jeszteni azzal, hogy Tunisz lerohanására tett javaslatot a francia kormánynak. Éppen ezért az algériai helyi háború megszüntetése jelentős hozzá­járulást adhat a béke ügyé­hez: újabb biztosítéka lehet annak, hogy kialakulhatnak a békés egymás mellett élés és a két rendszer békés ver­senyének kedvezőbb feltéte­lei, ami végülis a szocializ­mus világméretű győzelméhez kell hogy vezessen. A dnyetropetrovszki terü­leten levő Zárj a Kommu- nyizma kolhoz elhatározta, hogy az idén az 1 mázsa ku­korica termelésére fordított munkát 20 percre, jövőre 12 • percre, 1962-ben pedig 10

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents