Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-25 / 51. szám

1960. június 25. NÓGRÁDI NEPÜJ8A® 5 Teendők aratás és cséplés előtt Tervszerűen, szervezetten A termelőszövetkezetek je­lenleg a növényápolással és a takarmány betakarításával vannak elfoglalva. A sok munka mellett sem szabad megfeledkezni a legtöbb munkát adó és a legnagyobb szervezettséget igénylő ara­tás, cséplés és betakarítás megszervezéséről. Nagyon sok új és területileg megnöveke- kedett termelőszövetkezetnek ez az első közös aratása. Az elmúlt évvel szemben az idén kevesebb a dűlt ga­bona, ami megkönnyíti az aratást, lehetővé teszi a gé­pek jobb kihasználását. A gabonaaratásnál a termelő- szövetkezetek gépimunka igé­nyét nem tudjuk hiánytala­nul kielégítem, mivel a ter­melőszövetkezetek területnö­vekedését a gépállomások kapacitása még nem tudta követni. A gépállomások kombájn és artógépeivel a terme­lőszövetkezetek gabonái­nak 34 százalékos gépi betakarítását tudják elvé­gezni így ebben az évben nagy szerepe lesz a jól szervezett kézi munkának. Nagy körültekintéssel kell kijelölni a gépi aratásra szá­mításba jövő gabonatáblákat. Az aratógépek és kombáj­nok részére elsősorban a legjobb területeket jelölték ki, ahol a gépekkel nagy telje­sítményt tudnak elérni és az üzemzavar is elenyészőre csökkenthető. Törekedni kell az aratóge- pek, kombájnok kapacitásá­nak maximális kihasználásá­ra. A gépeket elsősorban olyan nagy táblák betakarí­tására állítsuk be. ahol több napra van munka, nehogy félnapos, vagy néhány órás munkalehetőségek mellett a gépek idejük nagyrészét ván­dorlással töltsék el. A kom­bájn munkák beosztásával egyidőben gondoskodni kell a kombájn szérűk kijelölésé­ről is. Nem tudjuk milyen lesz az időjárás az aratás idején, gondos előrelátással lehetőleg fedett szérűhelyeket jelöljünk ki. Ahol erre le­hetőség nincs, a termés fe­dett szérűkben való elhelye­zésére. ott az aratandó tábla közelében kombájnonként 200—250 m2 nasvsáeú táblá­val, vagy földdöngölettel ala­pozott vízszintes területet kell kijelölni kombáinszérű- nek. A szérűket takaróponv>- vákkal lássuk el. Nem szabad megfeledkezni arról sem. hogy a termelőszövetkezetek ga­bonavetéseinek jórésze még kisparcellákban van, ahol sokkal körültekintőb­ben keli megszervezni a kézi munkaerőt. Fontos, hogy a gabonabetaka­rításban minden termelőszö­vetkezeti gazda ismerje fel­adatait. Helyesen teszik a termelőszövetkezeti vezetők, ha előre meghatározzák a gépek kiszolgálásához szük­séges munkacsapatok . szemé­lyi összetételét, megállapít­ják, hogy mekkora területen kell géppel és mekkora terüle­tet kell kézzel learatni. A feladatok meghatározása mellett nem szabad megfe­ledkezni az anyagi ösztönzés eszközeiről sem. Ugyanúgy, mint a növényápolásnál, a gabonabetakarításnál is jobb munkára ösztönzi a termelő- szövetkezet tagságát a mun­kaegység díjazással összekap­csolt premizálási rendszer. Nagyon fontos az is. hogy a gabonabehordás idején a fogatok munkája folyamatos legyen. A hordás idejére a gyengébb erőben lévő lova­kat hozzák kondícióba. Idejében és kellően javít­suk ki, illetve pótoljuk a gabona betakarításhoz szükséges eszközöket, szer- számokat, zsákokat, pony­vákat, zsinegeket tűzren­dészet! berendezéseket. Az új termelőszövetkezetek egyrésze még nem rendelke­zik megfelelő nagyüzemi tá­rolóhellyel. magtárral, ugyan­akkor a jövő évi vetőmag, a közös állatállomány fejlesz­téséhez szükséges szemesta­karmány tárolása elengedhe­tetlen. Ezért a helyi tárolók, magtárak felkutatásával gon­doskodni kell a tárolásról. A tároló helyeket alaposan tisz­títsuk ki és fertőtlenítsük. A termelőszövetkezeteknek a gabonabetakarítás meg­megszervezésével egyidőben kell gondoskodni a jövő évi gabonavetőmagról is. Az aratás megkezdése előtt je­löljük ki azokat a legjobb ga- bonatáb'ákat, amelyekről a következő évi vetőmagot nyerjük és ezeket a területeket külö­nös gonddal, a minőség megóvásával takarítsuk be, tároljuk és kezeljük. A termelőszövetkezetek te­hát gondosan készüljenek fel az aratás, cséplés és be­takarítás alapos, szervezett előkészítésére, mert külön­ben a munka idején kapko­dás és lemaradás fog jelent­kezni és ez pedig végső fo­kon a gabonafélék termésé­ben is veszteséget okoz. Barlai Gábor agronómus Az aratás megkezdéséig betakarítják a takarmányféléket a kisbágyoni Petőfi Tsz gazdái. A kaszálási munkához szinte minden férfierőt mozgósítottak. VWWWVWWWWWVWWNAA/VWWVWWWVWWWWVWWWWWWVVNMM/VWWWWWW Szépen fejlődnek, jó termést ígérnek a szerződéses mezőmagvak A balassagyarmati Magter­meltető Vállalat ebben az esztendőben is komoly terüle­ten, mintegy 13 ezer holdon kötött szerződést termelőszö­vetkezeteinkkel gazdasági magvak termelésére. A szerződéskötés legjelen­tősebb a herefélékből, 9 ezer holdon termelnek a gazdasá­gok. Bükkönyfélékből 1500 hold, borsóból lencséből 1000, vetőburgonyából 500 hold a szerződés, s — a biborhere kivételével, amely igen erős fagykárt szenvedett — jó kö­zepes termés Ígérkezik. Van olyan növény is a szerződöttek között, mint a fehérhere, amiből többek kö­zött az egyházasdengelegiek- nél, az Üj Élet Tsz-ben re­korderedményre, 1,5 má­zsára számítanak holdan­ként a tervezett egy mázsa helyett. Hasonlóan biztatók a kilá­tások a ludányhalászi Alkot­mány Tsz-ben, az állami gaz­daságok közül pedig Borsos- berényben és Pásztón. Szép termés, 8—10 mázsa várható a borsóvetéseknél is és ez erős ösztönzőként hat az időszerű növényápolási mun­kára. A munkát ugyan az utóbbi esőzések némileg visz- szavetették, egyes termelőegy­ségeknél torlódás következett be, egészében azonban nincs ok az aggodalomra, s a Mag­termeltető Vállalat szakembe­rei is hasznos tanácsokat ad­nak a szövetkezeteknek, hogy minél jobb eredményeket ér­hessenek el és ezzel jó hasz­not biztosíthassanak a gazda­ságok. A nógrádi Béke Termelő- szövetkezet viszonylag kis kö­zösség, de a tervszerű, szer­vezett munkára nálunk is szükség van. Elsősorban en­nek az eredménye, hogy szö­vetkezetünkben a legnagyobb rendben folyt és folyik ma is a kapásnövények ápolása, a termelőszövetkezeti gazdák igen szorgalmasan, lelkesen dolgoznak. A hatholdas cukorrépatáb­lát egyszer géppel és három­szor kézzel kapáltuk meg. Már két kapálást kapott a burgonya, és a 20 hold kukoricánk is. Igaz, segítettek bennünket a nagy munkák idején a hely­beli KISZ-fiatalok, de nagyon lelkiismeretesen, szorgalma­san dolgoztak a termelőszö­vetkezet asszonytagjai is. Az asszonyok' tudják, hogy az ő munkájuktól, a megfelelő iduoen, a jól elvégzett nö­vényápolástól függ, hogyan alakul 9 kapásnövények ho­zama, mennyi cukrot kapunk a cukorgyártól az elszállított répáért és mennyi sertést hiz­lalhatunk meg a kukoricán. Mert ez nem közömbös a ter­melőszövetkezetnek, s a ter­melőszövetkezeti gazdáknak sem. A kukoricával benevez­tünk a termelőszövetkezetek között folyó 30 mázsás ku- koricatenmesztési mozgalom­ba. A kukoricánk a jó ta­lajmunka, a gondos ápolás következtében igen szép. Minden jel ara mutat, hogy nem csalódunk számításainkban, meglesz holdanként a 30 mázsa. Tavaly nem volt ilyen ter­mésünk, éppen ezért úgy ter­veztük, hogy terven felül még 50 sertést meghízlalunk ebből a terméstöbbletből és a jövedelem, amelyet a ser­tésekért kapunk, még in­kább megerősíti a szövetke­zeti gazdákat abban, hogy az idén sem csalódnak számítá­saikban. Nyolcholdas kertészetünk­ben is sikerült eddig még időben elvégezni a soronkö- vetkező munkákat. Az asszo­nyok szorgalmával, munká­hoz való viszonyával itt sincs semmi baj. Jórészt az ő szorgalmuk eredménye, hogy epv hét múlva friss, szép paprikával látjuk el a kör­nyéket, s tovább növeljük a kertészetből származó jöve­delmünket, amely már elérte a 30 ezer forintot. Nem okoz gondot nálunk az egyre növekvő állatállo­mánynak szükséges takar­^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOiXXXKKOOOOOOOOOOOOOOOO Takarmány-betakarítás Embermagasságú rozstáblát ringat a gyengéden fújdogáló nyári szél a dejtári határban. A tömött, vastag kalászok il­ledelmesen meghajolnak, mint­ha mondanák, nemsokára várjuk a kaszát. A földeken szorgoskodó dejtári szövetke­zeti gazdák megértik a me­zők szavát, tudják mit jelent a szőkülő gabonatenger, tud­ják, hogy sürget már az idő, hogy itt van az aratás. A Vörösharasztra vezető be­kötőút mellett igencsak né­pes a nyúlszapuka tábla. A Molnár-brigád tagjai vegye­sen, más brigádok embereivel a rendsodró által összehúzott takarmányt gyűjtik szép ke­rek boglyákba. Ugyancsak a táblán lovaskocsik rakodnak szaporán. Bacsa Ferenc éppen egy kis legény — Réti Sándor — ko­csiját rakja. Alig győzi a fiú elszedni a szaporán feladoga- tett takarmányt. A fiatal gye­rek szépen megrakta a ko­csiját, még a felnőtteknek is dicséretükre válna. — Elég lesz már, Sanyi — szól Feri bácsi — s pár pil­lanat múlva nyújtja is a hosz- szú nyomórúdat a gyereknek. Réti Sanyi birkózik a hosszú rúddal. Ö lesz az erősebb. Elől beakasztja egy láncba s egy perc múlva már hátul lóg a gyerek nyomatékként a hosszú rúdon. Gondosan megkötik hátul is. Feri bácsi felnyújtja az ostort s a kis legény vígan indul a vörös­haraszti kazal felé. Csak pár lépéssel megy előtte Zsiga Sándor jól meg­rakott kocsija. Úgy látszik, a tapasztaltabb kocsis, akinek Farkas Pál adogatta, a takar­mányt. jártasabb a takarmá- nyos kocsi megrakásában. Nem messze a nyúlszapuka­földtől egyenletesen zúg Lá­zár József érsekvadkerti trak­toros univerzál-gépe. A kuko­ricát kapálják. Kovács Feren­cet, aki a kapákat kormá­nyozza, a föld végén magasba emeli a gép, de ő félre se néz, szilárdan fogja a kor­mányt. A kazlaknál dolgozó emberek tréfásan jószágkor­mányzónak titulálták. A kukoricafölddel szemben hatalmas burgonyatábla ter­peszkedik. A haragoszöld krumpliszáron ott fehérük a virág. Olyan ez a burgonya­tábla, mint a virágos rét. A József Attila Termelőszövet­kezet gazdáinak szorgalmát dicséri. Aki ért a mezőgazda­sághoz, azonnal láthatja, a töltögetést is elvégezték a szö­vetkezetiek. De szívügyük is a dejtáriaknak a krumpli. Ta­valy, amikor a falu nagy része még egyénileg gazdálkodott, akkor is sok krumplit küld­tek exportra, akkor miért ne küldenének most, amikor egyesítették erőiket a dejtári gazdák? Küldtek is. Eddig már négy vagon újburgonyát szállítottak el Dejtárról. A négy Vagonból jutott biztosan exportra is. Olyan emberek becslése szerint, akik értenek a. burgonyához, még mintegy 5—6 vagon burgonyát kell el­szállítaniuk. Közel az Ipolyhoz, Vörösha­raszton nagy a szorgoskodás. Egy hatalmas kazal már ké­szen áll, most rakják a má­sodikat. — Az első kazalban 116 kocsi széna van — dicsekszik büszkén Papp László, a réti munkák brigádvezetője, aki ölezövel a kezében érkezik a kazalrakókhoz. A serényen folyó munkát látva, az ember önkéntelenül megjegyzi: jó ütemben halad Dejtáron a takarmánybetaka­rítás. — Nyolcszáz kh rétünk van, de már lekaszáltuk, még hoz­zá géppel — sorolja a bri­gádvezető, majd így foly­tatja: — A traktorok mellett öt lókapa is dolgozik. A gyűj­tést rendsodróval végezzük, csupán a boglyázáshoz kell emberi erő, no meg a behor- dáshoz. Papp László, amint mondta, a réti munkák brigádveze­tője, de tudja azt is, mi történik a növényápolásnál. — A növényápolással előre­haladtunk. A kukorica máso­dik kapálását végezzük. — Elkészülnek-e a takar­mánybetakarítással és a nö­vényápolással aratásig? — kérdezem. — El ám! — hangzik a ha­tározott felelet. Valahogy nem tudok kétel­kedni a brigádvezető szavai­ban, hiszen a dejtáriak ha­gyományos szorgalma így a közösben többre képes, mint eddig bármikor. Kata János mány biztosítása sem. A pil­langósokat már teljes egé­szében és igen jó minőségben betakarítottuk. Hogy jól ál­lunk a munkákkal, hogy úgy számíthatunk, az aratásig befejezzük a kapásnövények ápolását és a kertészetben is a munkát, ahhoz nagyban hozzájárul a ter­melőszövetkezetben beve­zetett prémiumrendszer, hogy a többlettermés bi­zonyos százalékát prémi­umként kapják meg a ta­gok. Ez igen jól bevált nálunk, a termelőszövetkezet valameny- nyi tagját jobb, eredménye­sebb munkára serkentette és az a szándékunk, hogy ettől a módszertől, természetesen tökéletesebb formájától, nem térünk el a jövőben sem. Ugyanilyen szervezettség­gel, gonddal készültünk fel az aratásra is, arra, hogy idő­ben, szemveszteség nélkül ta­karítsuk be a gabonát, mert ebből is a termelőszövetke­zeti gazdák kenyerének biz­tosítása mellett tekintélyes mennyiséget adunk az állam­nak. Termelőszövetkezetünk­ben 70 holdat tesz ki az a gabonamennyiség, amelyet az idén le kell aratnunk. A gép­állomással időben megkötöt­tük a szerződést a gépi mun­kára, számítunk segítségére, a gép munkájára. Azért ak­kor sem érne bennünket meglepetés, ha a gépállomás valamilyen körülmény miatt nem tudná vállalni a mun­kát, nem tudna dolgozni a gép a termelőszövetkezet ga­bonatáblájában. Számításba vettük, hány ember szükséges a 70 hold levágásához. Ter­melőszövetkezetünknek 12 aratópár áll rendelkezésére, s ahogy számoltuk, az egész kalászos területét figyelembe- véve, nem egészen hat hold jutna így egy-egy aratópárra, amelynek levágása nem okoz­na különösebb problémát. Saját erőnkből oldjuk meg, az aratással párhuzamosan, a gabona behordását is, mert fogatunk van elegendő s így nem lesz szükségünk a gép­állomás segítségére. Az ara­tás megkezdéséig aztán elvé­gezzük azokat az apróbb elő­készületeket is, amelyek igen fontosak ahhoz, hogy minden különösebb zökkenő nélkül befejezzük e nagy munkát. Mert ha szőkére érik a gabona, akkor már nem lesz időnk készülődni. Akkor már azon kell dol­goznia a termelőszövetkezet valamennyi gazdájának, hogy időben, gondosan betakarít­sunk minden szem magot, az új kenyeret. Sram András a Béke Tsz elnöke Megtették az előkészületeket az aratásra A hét elején megbeszélés­re jöttek össze Romhányban a rétsági járás termelőszövet­kezeti elnökei, mezőgazdászai és a járás területén dolgozó gépállomások párt és gazda­sági vezetői, hogy megtár­gyalják a legfontosabb fel­adatokat, a nyári munkák si­kere érdekében. Megjelentek az értekezleten a megyei és a járási pártbizottság, vala­mint a megyei és járási ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak képviselői is. A megbeszélésen a járás termelőszövetkezeti elnökei, mezőgazdászai elmondták, hogy mennyire haladtak ed­dig a kapásnövények me@- munkálásával és milyen fel­adatokat kell megoldaniok a nyári munkák, gz aratás, a gabonabetakarítás sikere ér­dekében. A termelőszövetke­zetek a legfon tosaibb előké­születeket már megtették az aratáshoz. Néhány termelő­szövetkezet elnöke, mezőgaz­dásza — a tolmácsi Szabad­ság, a nógrádi Béke és a te­reskei Kossuth Tsz, — azőkat a jó módszereket is elmondot­ták, amelyeket a termelőszö­vetkezetben már bevezettek, vagy a közeljövőben kíván­nak megvalósítani a munka sikere érdekében. Addig, míg nem késő! A Tolmácsi Gépállomáson időben, rendben befejezték azoknak a gépeknek a javítá­sát, amelyekre a nyár folya­mán, az aratáskor szükség lesz. A szerelők munkájának eredményeképpen az arató- és cséplőgépek, a kombájnok tel­jesen készen várják, hogy munkához láthassanak a ter­melőszövetkezetek gabonatáb­láin. A gépjavítás ideje alatt nem volt különösebb prob­léma, ha csak azt nem vesz- szük, hogy a gépállomás ve­zetői a javítás ideje alatt igen nehéz napokat, órákat éltek, s így van ez ma is. Nem csoda, hisz em­berek életéről van szó. A gépállomás villanyveze­tékhálózata igen megrongált állapotban van. Olyannyira, hogy semmi biztosíték nincs arra, hogy a műhelyben dol­gozó szerelőket nem éri bal­eset. A gépállomás igazgatója nem egyszer felhívta már erre az illetékes Vállalat figyelmét. Az utóbbi időben negyedévenként írja a leve­let Balassagyarmatra, ered­ménytelenül. Természetesen a legutóbbi levél óta sem történt semmi változás e téren. A munka azért csak tovább folyik a műhelyben, mert termelőszö­vetkezeteinknek szükségük van minden gépre. De helyes lenne, ha a Villanyszerelő Vállalat végre megértené, hogy nálunk valóban legfőbb érték az ember és sürgősen felülvizsgálnák a hálózatot, s közös erővel találnának meg­oldást e problémára, addig, amíg nem történik súlyos ki­menetelű baleset a gépállomá­son! V.-né A cserhátsurányi Szabadság Ter­melőszövetkezet egyre inkább tö­rekszik a belter­jes gazdálkodás kialakítására. Ézt a célt .szolgálja a szántóföldi ker­tészkedés beveze­tése is. Az idén két kh-n termel a szövetkezet sárga­répát. Képünkön is látható, hogy a sárgarépa szépen fejlődik és szép termést ígér.

Next

/
Thumbnails
Contents