Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)
1960-06-22 / 50. szám
4 NÖGRÄDI N8pOJ8AO 1960. június 22. Áz ifjúság előkészítése az új élet építésére A szocializmus építése, a technika hatalmas arányú fejlődése új feladatok elé állítja iskoláinkat, azok nevelőit, de egész társadalmunkat is. — A tanulás és a termelő- munka helyes összekapcsolása nélkül ma már lehetetlen az ifjúság életre való nevelése. — Viszont új és sok esetben még teljesen ismeretlen úton járunk. Ezért szükséges. hogy a politechnikai oktatás, a munkára való nevelés, az üzemek és iskolák kapcsolatai terén eddig szerzett tapasztalatokat közkinccsé tegyük. Nem kis mértékben az adott indítékot e néhány sor megírására, hogy május 30-án a megyei pártbizottság által rendezett pedagógus ankéton elhangzott a többi között az, hogy az üzemek és iskolák közötti kapcsolatok eredményeit, tapasztalatait nem ismerik. A vitában résztvevők érdeklődtek az iránt is, hogyan lehet az üzemek és iskolák kapcsolatát megteremteni? Mivel vannak mindenütt tapasztalatok, ezek terjesztésére, úgy érzem, helyes ha felhasználjuk a megyei lapunk által nyújtott lehetőséget is. Jó volna, ha talán „Társa dalom az ifjúság neveléséért” címmel a lapban rendszeresen közölnék iskolák ne velői, üzemek vezetői, szakmunkások stíb. a véleményeiket, a tanulás és a termelő- munka összekapcsolása terén szerzett tapasztalataikat. Kapcsoljunk be minden iskolát és üzemet ebbe az új, de jövőnk építése számára helyes, fontos munkába. A fentiek előrebocsátása után kívánok néhány problémát iskolánk életéből elmondani. Igaz, az 1959/60 tanév csak most fejeződött be és következik a nyári szünet, de már most meg kell kezdenünk a felkészülést a következő tanévre. Már most hozzá kell fogni az üzemekkel való kapcsolat megteremtéséhez, hogy az új tanévben zavartalanul beindulhasson a munka és még jobb lehetőségekkel, mint az elmúlt tanévben. Iskolánknál a múlt év szeptemberében indult meg a gyakorlati foglalkozás az V. osztályok számára. Mint más iskolák esetében is tapasztaltuk, nálunk is segítettek az üzemek és szakemberek abban, ho?v jól felszerelt tanműhelyben indulhasson me-* a munka. Tanulóink általában jól dolgoztak és kézügyességük fejlődött. Az általános tanulmányi »™draé- nyük ic szépen alakult (IV. osztályban 3,45, V. osztályban 3,51 volt év végén az átlaguk). A kisterenyei fűtőház vezetőségének kezdeményezésére azonban arra is lehetőség nyílt, hogy a VI. osztályos fiú tanulóink számára induljon gyakorlati foglalkozás a MÁV fűtőház műhelyeiben. Most főleg ennek tapasztalatairól szeretnék írni. Tanulóink három brigádban hetenként egyszer (délután) voltak dolgozni a fűtőház géplakatos, villany- szerelő és asztalos művelyeiben. Elsősorban ők segítettek abban, hogy a kapcsolat még jobb legyen az üzemmel, örömmel és nagy odaadással dolgoztak együtt a felnőttekkel Egészen rövid idő alatt szép eredményt mutattak fel. öntudatosodtak, ügyesetítek, _ ismereteik bővültek és főleg megszerették a munkát, megtanulták becsülni a munkát és tisztelni a jó szakmunkást. Közelebb kerülték az élethez, az üzem dolgozói pedig jobban ismerik az iskola problémáit és többet segítenek. Tapasztalatunk lényege tehát az, hogy az élettel való szoros kapcsolat a helyes út. Nem az a lényeg, hogy iskolán belül hozzunk létre szövetkezeteket, vagy egész kis üzemeket, hanem a tanműhely mellett dolgozzanak tanulóink megfelelő beosztással termelőszövetkezetekben, üzemekben, mert az élettel való kapcsolatot csak így lehet megteremteni. így lehet a tanulást a termelőmunkával összekötni az egyéb módszerek mellett. Javasoljuk az iskolák és üzemek számára ezt a módszert, amit már néhány helyen meg is találhatunk. Mi is kipróbáltuk, és jónak bizonyult. A Pedagógus Szakszervezetnek igen fontos feladata a tapasztalatok összegyűjtése és terjesztése, a pedagógusok ilyen irányú képzésének elősegítése. A pedagógusok ismerjék meg az üzemek életét és dolgozóit, az üzem pedig az iskolák problémáit. Leninnek a szovjet pedagógusokhoz intézett sorai mindannyiunkra vonatkoznak: „Kívánom, hogy meg tudjanak birkózni az önökre háruló nagy és felelősségteljes feladattal — fel tudják készíteni az ifjú nemzedéket az új élet építésére”. Fenyvesi József isk. ig. A fűtőház főnökének véleménye van olyan lehetőség is, hogy társadalmi munkával segítsünk az iskolák politechnikai munkájában. Egy-két kiváló dolgozó szakmai tanácsadásé val, oktatásával, illetve hulladékanyag, szerszámok, vagy más berendezési tárgyak átadásával tehetjük ezt meg. Az eddigi eredmények alapján még nagyobb kedvvel és még szélesebb körben fogjuk előkészíteni a következő tanév ilyen irányú munkáját. Márföldi Gyula fűtőházi főnök Búcsúzik a Déryné... Búcsúzik a megyétől az Állami Déryné Színház. Azt is idézhetnénk egyik bemutatója nyomán: Déryné útra- kél. Egy időre elcsendesül a a baglyasaljai színészotthon, művész lakói nyári pihenésre mennek. hogy a feszített munka, havat és sarat taposó hónapok után új erőt gyűjt- hessenek a további szép feladatokhoz. A falvainkat. járó színház Dérynét választotta névadójául. Jogosan és találóan választotta ezt, mert ez a rendkívül hasznos együttes korszerű formák között, a technika kellékével bőven megrakodva büszkén vallhatja ma"^t Dérvné követőjének. A magyar színjátszás hőskora ma a Déryné Színház munkájában csillámlik, hiszen előadási együttesed, mint örökmozgók, mint élő perpetuum mobilék, alig számlálható tízezer kilométereket járnak be, immár tizedik esztendeje szerte az országban s itt, Nógrád megyében is. A színvonalában, művészi teljesítményében néhány esztendővel ezelőtt még erősen kifogásolható együttes érett és értékes művészközösséggé kovácsolódott, amely tartalmas műsoraival igényes, magas hőfokú előadásaival méltán vívta ki a megye színházpártolóinak elismerését. A búcsúelőadások sorozatában a Déryné-együttes az elműt hét végén a szécsényi közönséget ismertette meg és gyönyörködtette Mikszáth— Bondy: Tavaszi rügyek című kedves színművével s méltán aratott most is megérdemelt tapsokat. A szünetekben csak az elismerés szavait hallhattuk. Az idős Csókás néni, aki lelkes járója a színház előadásainak, így beszélt: — Minden darabot örömmel nézek meg. A Tavaszi rügyek is nagyon tetszik, de különösen a zenéseket kedvelem. Én nagyon szeretném, ha a színház minél gyakrabban járna nálunk. Bogdán Jánosné, a nézőtér másik lelkes látogatója vígjátékokat vár a színháztól s ezzel a szezonnal nemcsak az előadások értéke, de a műsorválasztás szempontjából is igen elégedett. A Déryné Színház kedvére való darabokat játszott, hiszen olyan szórakoztató művek szerepeltek a műsoron, mint a Vök iskolája, a Sevillay borbély, Három a kislány, Nebáncsvi- rág, a Pletykafészek, Makrancos hölgy, a Haway rór- zsája, a Tavaszi rügyek. A vígjátékok. operettek mellett természetesen helyet kapott a műsorban a próza is. Bemutatásra került az Aranyember, Jókai híres regényének színpadi változata, a Lőcsei fehér asszony, Egry Viktor szlovákiai magyar iró: Virágzik a hárs című darabja, valamint más ismert darabok, mint a Néma levente, Viharos alkonyat, Ármány és szerelem, Légy jó mindhalálig. Ebben az esztendőben 17 alkotással, 17 értékes produkcióval ismerkedhetett Nógrád megye közönsége, s ha valamennyit egybeszámláljuk: 223 előadás keretében mintegy 80 ezer dolgozó gyöMegnyitották a Cserepes István emlékkiállítást nyörködött, nevelődött, szórakozott. Hogy hány taps csattant el a szezonban, azt már igazán nehéz lett volna megszámlálni, de a színház törekvése az, hogy a nyári pihenő után az eddiginél is több elismerésben lehessen része. Az új szezon tervei máris szövődnek. Javában folynak az előkészületek Mihalkov magyar színpadra alkalmazott vígjátéka, a Balatoni csetepaté bemutatására, ami az új évadnyitó darabjaként augusztus 5—18 között kerül közönség elé a megyében. Mizserfa, Szuha. Nemti, Mátraszőlős, Kazár, Karancs- alja, Sóshartyán, Rákóczi telep, Szécsény, Etes, Petöfi- bánya, János akna, Homokte- renye és Nagybátony lesz a darab útja, augusztus 20-28 között reprizként visszalátogat a Néma levente együttese, szeptemberben a Viharos alkonyat művészcsoportja, szeptember 24-től pedig a leány vásár című Jacobi nagyoperett kerül színre. Most néhány hétre kihunynak a Déryné Színház szufittái, rivaldafényei. Pihenni térnek a művészek, hogy augusztusban a színpadi fények varázsa még szebb erővel lobbanjon fel, hogy derűt, szórakozást és oktatást sugározzon. BARNA (BaUit-oizju}CL Sálgéia^lánlmti Nagyon figyelemre méltó az a kezdeményezés, amelyet a Nógrád megyei Tanács Művelődési Osztálya a Műcsarnok és a Magyar Képzőművészek Szövetségének Nógrád megyei Munkacsoportja tett, amikor Cserepes István festőművész műveiből kiállítást nyitott Salgótarjánban, a művelődési ház termében. Az ünnepélyes megnyitó vasárnap volt. Frank János művészet- történész méltatta a festőművész munkáját, megemlékezett tragikus életéről, amelyet 1944-ben a fasizmus rabolt el tőle. Hasznos volna, ha sok-sok fiatal látná a kiállítást. Elképzelhető, hogy a KlSZ-szer- vezet kollektív látogatást kezeményez a kiállítás megtekintésére. A fiatalok sokat tanulhatnak a kiállított anyagokból, amelyet fiatal készített fiataloknak. Két hétig lesz nyitva a tárlat és megtekinthető délelőtt 10 órától este 6 óráig. Június 25-én rendezik meg a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Otthonában este fél 8 órai kezdettel a balettiskolások vizsgáját. Két iskola — a városi művelődési otthonban működő és a tavaly indult acélárugyári iskola — tanulói vizsgáznak, illetve tartanak bemutató előadást. A nehéz körülmények között működő balett-iskolák tanulói szorgalmasan készültek a bemutató előadásra, amelyen szeretnék bebizonyítani tudásukat, valamint azt, hogy a balett művészet és egyben nagyszerű testnevelési eszköz is. A balettnek, amely lassú, folyamatos, de precíz módszerrel törekszik az egészséges izmok fejlődésére, egyre több szerelmese lesz, egyre növekszik a tábora. Azok viszont, akiik tehetségesek, továbbjuthatnak a vidéki balett-iskolákból az országos viszonylatban működő Fővárosi Állami Balett Intézetbe. A szülők nagy része még nem ismeri a balettet. Ez a bemutató előadás is elősegíti, hogy az érdeklődők megismerjék a balett szépségét, hasznosságát. A balett-iskolában szerzett értesülések szerint az évvégi bemutató előadáson elsősorban az egyéni számok dominálnak. Az egyéni számokban jobban kifejeződik a balett technikája, minden szépsége. Az előadáson színre kerül a „Játszótéri jelenet”, „A tavasz ébredése”, valamint többek között még a második felvonásban a „Karneváli jelenet”, amelyekben nagyszerűen érvényesül az egyéni munka. A nagy szorgalommal előkészített balett műsort nagy érdeklődés előzi meg azokban a körökben, akik ismerik a balettet, de jó lenne, ha minél többet lennének ott azok is, akik csak szeretnék megismerni. Az üzemek nincsenek nindenütt arra berendezked- e, hogy ott oktatás follyék. Íz objektív nehézségekre va- ó hivatkozással nem foglaltnak e problémával. De spe- iális berendezkedés nem is zükséges. A gyerekekben unnyi az érdeklődés — az ■ddigi tapasztalatok szerint— is a kíváncsiság a szakmák ejtelmeinek elsajátítása ránt, hogy a fentebb emlí- ett objektív nehézség nem >koz akadályt, ha a gyer- nekek és egész jövőnk épí- ése iránti szeretet hatja át ?zt a munkát. Az a tapaszta- at, hogy az idősebb dolv- izívesen foglalkoznak a gyerekekkel annál is inkább, nert a gyerekek igen szófo- ;adók és tisztességtudóak. rermészetesen menetközben nár lehet és meg is kell teremteni a lehetőséget a poli- echnikai oktatás műszaki feltételeihez. Helyesnek találom azt is, ha a nevelők, az iskolák pedagógusai, ha nem is mindig, de időnként résztvesznek az oktatásokon, mert így saját ismereteiket is bővítik. A politechnikai oktatás beindulásakor egyesek úgy gondolták, hogy ez túlmunka és zavarja őket mindennapi tevékenységükön. Egy-két hónap után azonban az bizonyosodott be, hogy a gyerekekkel való foglalkozás hozzánőtt a mindennapi munkájukhoz. Ügy szervezték meg a munkát, hogy ha valamilyen oknál fogva nem tartanák meg a politechnikai oktatást, az okozna számukra zavart. Megjegyezni kívánom még azt, hogy a gyerekek olyar előmenetelről tesznek tanúbi- zonyságot, mely igen megnyugtató a vezető részére is < szakemberek utánpótlási szempontjából. A fentiekhez azonban a; kell, hogy az üzemek veze tői menjenek el az iskolákhoz. Kezdeményezzenek! N< várják azt, hogy az iskoh menjen az üzemekhez. Hí mégis olyan objekiv nehézséj lenne, hogy az üzem terüle tén nem lehet a tanulók fog lalkoztatását megszervezni Derék, testes, őszhajú ember ül előttem. Arcán még nem mélyek a barázdák, bár eltelt felette az idő. Furcsa játéka ez az időnek, hiszen vannak olyanok, akik alig éltek néhány évtizedet és már barázdáktól ráncolt arccal járják a világot, ö nem. Az átélt események sem gyötörték meg, nem törték össze lelkierejét, nem vésték arcára az idő letörölhetetlen jelét. De a lélekbe, a szívbe igen sokat véstek be azok az események ... Lévai József igen hosszú utat járt meg azalatt a hatvan év alatt, amely eddig elzúgott felette. Egészen fiatalember volt, mikor megismerkedett azokkal az emberekkel, akik egynesen szerettek járni a világban és nem hajtottak fejet az önkény előtt. Hogyan is emlékszik ő ezekre az évekre? — Huszonnégy éves voltam amikor összefogtunk néhányon és megbeszéltük, hogy valamiféle szórakozást kellene találni, nekünk, munkás- fiataloknak is. Voltak közöttünk jó énekesek, magam ii szerettem világéletemben énekelni és így elhatároztuk, dalárdát alakítunk... Az akkori Hirsch és Frankféle gépgyárral szemben a Vi padóban (jelenleg tűzhelygyári művelődési otthon tartották meg összejövetelei két. Az akkor megalakítot dalkör tagjai közül sokat Új, kéttantermes iskola épül Taron. Az Állami Építőipari Vállalat dolgozói szocialista szerződésben vállalták, hogy az iskolát batáridő előtt, még a tanítási év elején átadják rendeltetésének. Az Építőipari Vállalat dolgozói teljesítik Ígéretüket, az utolsó simításokat végzik az iskolán. munkanélkül voltak. Munkás- ‘ mozgalmi daloktól volt han- ‘ gos a Vigadó és érezték a ' dalosok, hogy nekik bárkitől több erejük van. 1 — Sajnos, nem sokáig vi- 1 gadtunk. Nem volt engedé- 1 lyünk, alapszabályunk és így aztán elítéltek bennünket. Mindannyian kaptunk egy-egy évet. Szerencsénkre felfüggesztették az ítéletet és így aztán titokban csak énekelgettünk mi tovább. Politikai harcok tarkították azokat az éveket és az 1924. június 27-én alakult dalkör alig néhány éves működés után felbomlott, illetve kettészakadt. 1930 körül felépült az üveggyárral szemben a munkásotthon és azok az emberek kezdtek idejárni, akik politikai kérdésekben nem . alkudoztak, hanem szilárdan ■ kiálltak amellett, hogy nem tűrhetik az urak hatalmát. , Akkoriban kezdték megalakítani a kommunista párt i sejtjeit is. — Egy vigadóbeli parázs■ hangulatú gyűlés után két ■ dalkör lett Salgótarjánban — s emlékezik Lévai elvtárs. — ■ Mi vagy százan átmentünk a- munkásotthonba. Sajnos, sokan maradtak a vigadóbeliek■ kel is, mert azoknak nagyobb- volt a létlehetőségük. Múltak az évek és a mun- ) kásotthonban levő dalárda- minden jelentős dalköri ta- t lálkozón részt vett. Ott vol- i tak azoknak az elvtársaknak a temetésén, akik életükben 1 helytálltak az adott szó mel- i lett. Sokszor és mondhatnám 1 legtöbbször a saját költségű- i kön utaztak a dalkör tagjai ] a temetésekre, a dalköri ta- ■. lálkozókra. < — Két dalszövetség volt ekkor Magyarországon. Az ■ egyik a Polgári Dalszövetség, a másik a Szervezett Munkások Dalszövetsége. Mennyit csatároztunk mi a polgárokkal, — sóhajt Lévai elvtárs, miközben végigsimítja homlokát. — 1926-ban az Epres erdöoen rendezett dalos találkozón mi is részt vettünk. Akkor már az SZMD-hez tartoztunk. De ott voltak a Polgári Dalszövetség dalkörei is, amelyek igyekeztek tompítani a mi forradalmi műsorunkat ... A salgótarjáni munkáskórus alig tudott néhány dalt elénekelni ezen a találkozón, mert a rendőrség közbeszólt és félbeszakította a műsorukat. Mikor megjelent valahol a munkáskórus, sötét ruhában, mindegyikük gomblyukában vörös szekfűvel, a rendőrségnek már viszketett a talpa. A dalolás mellett a dalköri tagok részt vettek a politikai agitációban, a szervező munkában is. Közöttük volt Lévai elvtárs legjobb barátja, Lovász József is. — Bátor kommunista, jó dalos volt a Jóska — mondja Lévai elvtárs. A munkásdalkörök tagjait állandó megfigyelés alatt tartotta a rendőrség. Ha meg- ; fogták őket, sokszor indok nélkül is ütötték, rúgták ezeket a fiatalembereket, azért, mert emberibb életet kívántak. Nehéz a visszaemlékezés, fájnak az emlékek. A pofonok és rúgások nyoma ott ég ezeknek az embereknek a lelkében, de érzik azt, hogy nem hiába történt az, amit tettek. Vajon hol vannak a dalkörök tagjai most? — Egy baráti beszélgetés alapján határoztuk el, hogy találkozót rendezünk azoknak a munkásdalosoknak, akikkel együtt énekeltünk azokban az években — mondja Jóska bácsi. Az elhatározást tett követte. Többen élnek Salgótarjánban és környékén mun- kásdalkörösök és így rövid idő alatt megbeszélték, hogy összehívnak mindenkit, aki él. Elindultak a levelek és már kész a névsor, készülnek a találkozóra. — Furcsa és érdekes lesz újra találkozni mindazokkal, akikkel együtt szenvedtünk, dolgoztunk a munkásmozgalomban, együtt robotoltunk az urak üzemeiben, — mondja Jóska bácsi mosolyogva, aztán még hozzáteszi: De az áldóját, megmutatjuk még mi azon a találkozón, hogy mit tudunk ... Napfény szűrődik át az udvar fáinak lombjain, virágporra éhes méhecskék zümmögnek körülöttük. Szép idő van. Ide hallani a gyárak robaját, az élet ezernyi zaját. Az élet gördül tovább... P. A. aooooGOOoeooGoejooooooooootx^ooooooooo^joot 4 dalban is erejük volt...
