Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-18 / 49. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG I960, június 18. Elkészült a vádirat Palaticzky József bűnügyében — BÍRÓSÁG ELÉ KERÜL A SALGÖTARJÄNI ÜZLETVEZETŐ — Az étlapon van, a tányérról hiányzik A salgótarjáni városi, já­rási ügyészség az elmúlt na­pokban elkészítette a vádira­tot Palaticzky József volt üz­letvezető csalási bűnperében. Palaticzky József, aki egyéb­ként már hosszú évek óta a kereskedelemben dolgozik — 1940-ig különböző üzletekben, 1940—45-ig a „Hangya” bolt­vezetője, 1945 után szövetke­zeti boltvezető, 1950-től pedig az állami kiskereskedelemben volt alkalmazva — az 58-as számú salgótarjáni Háztartási Boltnak volt a vezetője. Régi szakmai „gyakorlatát” — ame­lyet még a korábbi műkö­dése, nem utolsósorban pedig a Hangya idejében „sajátított” el, az állami kereskedelem­ben is nagy „előszeretettel” al­kalmazta. Megtalálta módját annak, hogy az esetleges lel­tárhiányoktól tartva, az így keletkezett hiányt csalásokon keresztül a vásárlóktól zse­belje be. Különböző árdrágításokat. csalásokat eszközölt — el­sősorban a festékáruknál, zsinegeknél stb. Csalásai­hoz beosztottjait is fel­használta, s több esetben utasította ókét arra, hogy a drágább, jobb minőségű festék közé olcsóbb, rosszabb minőségű festéket keverjenek, s azt úgy értéke­sítsék. Ilyen volt nem is egy esetben, hogy oxidfesték he­lyett cementfestéket adtak ki a vásárlóknak. Bátorságát odáig fejlesztette, hogy nem­csak az egyszerű dolgozókat csalta meg, hanem a nagyobb mennyiséget vásárló állami szerveknek is gyengébb minő­ségű festéket adott el. Az Állami Tűzoltóságnak példá­ul két esetben is II. osztályú fehér és fekete zománcfesté­ket kevert össze, s azt adta el jóval drágább szintetikus szürke zománcfestékként. A festékek meghamisításá­val párhuzamosan bűncselek­ményt követett el Palaticzky József a zsíros hígítók áru­sításánál is. A zsíros hígítót a jóval olcsóbb lakkbenzinnel keverte, amivel ártúllépést kö­vetett el. Palaticzky, aki egyébként már nagyon jártas volt bű­VIZSZINTES: 13. Rádióállomás. 14. Férfinév. 15. Azonos betűk. 17. Vissza: meleg, németül ki­ejtve. 18. Hátulról bead! 19. Tö, 20. Ital. 21. Női becenév. 22. For - keverve. 23. NÖR. 24. Ál­lati lakóhely. 27. Könyörgő. 28. Primitív. 29. Az egyik oldal. 30. nos üzelmeinek végrehajtásá­ban, attól sem riadt vissza, hogy árdrágító bűncselek­ményt is elkövessen — főleg a zsinegáruknál. A 4 forint 54 filléres zsineget Palaticzky például rendszeresen 6 forint 40, vagy 6 forint 80 filléres áron „értékesítette”. Bár Palaticzky — aki ko­rábban éppen ezért a csalá­saiért őrizetben és előzetes le­tartóztatásban is volt — csak részben ismeri be bűncselek­ményeit, Az úttörőmozgalom igen nagy változást hozott az isko­lás gyermekek életében. Ez a nagy változás leginkább ott mérhető le, ahol eddig a gye­rekek semmilyen közösségi munkában nem vettek részt, sőt még az iskolai élet is nehezen múlott el fölöttük. Különösen a falvakban volt ez tapasztalható. A balassa­gyarmati járásban Rácz elv­társ a járási úttörő parancs­nok elmondja, hogy az első időkben a szülők részéről is volt nagy ellenállás. Az út­törő foglalkozás helyett a gye­rekeket elzavarták libát őriz­ni, vagy olyan munkára haj­tották őket, amely elvonta a gyerekeket a közös foglalko­zástól. Valóban elhihető mind­ez. Ha ma megvizsgáljuk az úttörőmozgalom nagy térhódí­tását — és ezt a balassagyar­mati járásból — nagyon je­lentős változást találunk a régebbi évekhez viszonyítva. Igen hatásos, hogy az út­törőmozgalomba való felvé­tel, valamilyen hasznos cse­lekedethez van kötve. Külön ÜNNEPÉLYESSÉ TESZI AZ ÚTTÖRŐMOZGALOMBA VALÓ BELÉPÉST az az ünnepélyes aktus, aho­gyan azt a balassagyarmati járásban végzik. Hatalmas könyvben esküszöveg van, amelyet az úttörőcsapat előtt, a jövendőbeli úttörő elmond, aztán nevével hitelesíti foga­dalmát, amelyet a könyvbe ír. Szín. 31. Tény. 34. Szárnyasok testét fedi. 35. Nagyobb terület. 36. Virágos mező. 37. Anyagré­szecske. 42. Keresztül szintén. 45. Ma már minden családnál van. 46. Hangszer. 47. Régi mér­tékegység. 48. Az ollós állat. 51. Női név. 52. Volt - népiesen. a nyomozás adatai világo­san bizonyítják a csalá­sok egész sorát. A tétele­sen kimutatott adatok sze­rint leleplezéséig 4238 fo­rint 28 fillér értékben kö­vetett el ártúllépést, il­letve csalást, de a két­ezer 400 forintot megkö­zelíti a kísérelt csalás ösz- szege is. A vádirat — a nyomozás során feltárt cselekmények alapján már elkészült, s Pala­ticzky József rövidesen a bí­róság előtt felel tetteiért. Egy-egy úttörőavatás a falu eseményévé lesz. Érthető hát, hogy a falusi szülők is tisz­telettel szólnak az úttörőmoz­galomról, és büszkék arra, hogy a gyermekeik részt vesz­nek a munkában. Igen nagy sikert arattak a balassagyarmati járás úttörői a nyomolvasással, amely az életre való nevelés iskolája lett. Csesztve községben pél­dául felfedezték azt a ké­pet, amely a falu egy vala­mikor meglevő gémeskútját ábrázolja, őrhalomban össze­vetették az új építkezést a régi szalmatetős házakkal. Kü­lön beszéltek a mostani épít­kezés egészségügyi előnyeiről. Nagyon hasznos volt ez a munka. Ezt követte a gyermek kulturális seregszemle. Elkép­zelhető, mily nagy közszere­tetnek örvendett ez a meg­mozdulás akár a szülők, akár a gyerekek körében, hogy csu­pán Hugyag községben 112 GYEREK JELENTKEZETT ÖNÁLLÓ ELŐADÁSRA. Itt egy pillanatra meg kell állnunk. Idézzük fel azokat az éveket, amikor a falusi emberek nagy idegenkedéssel tekintettek a színpad felé. Hallani sem lehetett arról, hogy a falusi gyermekek: lá­nyok, fiúk színpadra lépje­nek szerepelni. Ez ma fele­désbe ment. A falusi gyere­kek: fiúk, lányok színpadon verselnek, énekelnek és me­53. REO. 55. Vissza: Ágy, néme­tül kiejtve. 57. Mint vízsz. 35. sz. 58. Hamis. 59. Italt. 60. A várom- ladék. 62. T. 63. Névelővel: fon­tos élelmicikk. 64. Régen mező- gazdasági cseléd neve. FÜGGŐLEGES: 2. Igekötő. 3. Irodai kapocs. 4. Pásztó melletti községbe való. 5. Az éneke. 6. Paripája. 7. Vissza: fogkrém­márka. 8. Transzformátor röv. 9. A jó kapuör jelzője. 10. Test­rész. 11. N. 16. Dunántúli köz­ség. 19. Megsemmisít. 20/a. Euró­pai főváros. 23. Római császár volt. 25. Van szeme. 26. Épület része. 27. Csomót csinál. 32. Na­gyon öreg. 33. Fizetség. 38. El­raktároz. 39. Azon a helyen. 40. Micsodák. 41. Ital. 42. L . . . . fári. 43. Magasra emel. 44. Üjra. 49. Sebtiszta (1. kocka két betű). 50. Madár. 53. Lusta. 54. Visszaártó! 55. „Szent” tárgy. 56. Női bece­név. 59. A pók igéje. 61. Bátor. 63. Névelő. 65. Saját kezűleg. Az oó, illetve az öő betűk kö­zött nem teszünk különbséget! Mai rejtvényünk négy hosszú sorában egy-egy film címét rej­tettük el. BEKÜLDENDŐ: a négy film címe. A MÜLTHETI KERESZTREJT­VÉNYÜNK HELYES MEGFEJ­TÉSE: Szécsény, Kazár, Pásztó, Palotás, Etes és Vizslás, Holló­kő, Szátok. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Gecse János Nagybátony, Nagy Gyula Salgótarján és Varga Ká­roly Salgótarján. A könyveket postán küldjük ki. Bulgáriában megkezdődön- a rózsaszüret­A sztara zagorai körzetben megkezdődött a rózsaszüret. Markovo és Brat ja Kuncsevi község termelőszövetkezetének tagjai összegyűjtötték az első száz kilogramm illatos virá­got. A kazalki völgy lakói is fel­készültek a rózsaszüretre. A kazanliki „Bolgár rózsa” vál­lalat idejében kijavíttatta a körzet 13 rózsaolajfőző beren­dezését. sét mondanak. Már kevésbé lehet hallani arról, hogyha az úttörőmun­káról, feladatról van szó, a szülők elvonnák a gyerekeket. A tavasz folyamán a gyere­kek nagy többségét, csak igen kevés kivétellel, elengedték túrázni. Az úttörőparancsnok­ság járási szervezete nagyon okosan, nevelésre használja fel a gyerekek körében a köz­kedveltségnek örvendő túrá­zást. Térképeket készítenek és titkos parancs keretében jut­tatják el hozzájuk. Ezeknek a térképeknek a segítségével in­dulnak el a túrára, amelyet rendszerint úgy alakítottak, hogy egy-egy úttörőcsapat mindig egy új helyre menjen. Megismerje a megyét. Ez A TERVSZERŰ NEVELÉS MEGHOZZA A GYÜMÖLCSÉT, mert nem csupán szórakozást nyújt, hanem munkára is ne­vel. Ez egyébként már meg­mutatkozik a nyár folyamán, abban a nagy tevékenység­ben, amely az úttörőcsapata­ink között a burgonyabogár irtásánál megnyilvánult. De megmutatkozik a hulladék- gyűjtéseknél is, amelyre pél­daképül állítjuk az érsekvad­kertieket, ahol a kitűzött cél­jukat 800 százalékra teljesí­tették az úttörők. Most a nyárba lépnek a gyerekek. A megérdemelt táborozás várja őket, amely ugyancsak fegye­lemre nevelő, közösségi szel­lemet fejlesztő és igen-igen gazdag szórakozást nyújtó na­pokat hoz. A mohorai körzeti orvost kerestük valamiféle ügyben, de kint volt a körzetében — úgy mondták: Terényben —, hát errefelé irányult az utunk. A faluban azt jelezték, a bábánál talán meglelhetjük, de itt is csak hűlt helye volt már, tovább vitte a köteles­ség, hát a körbába, özvegy Sáfár Jánosné szobájában te­lepedtünk meg kis időre, — egy kicsit beteglátogatóként, mert a 66 esztendős asszonyt épp azon a napon érte bal­eset. Kicsúszott alóla a pad­láslétra és erősen fájlalta a lábát. Ezért járt nála a köz­ségi, meg a körzeti orvos s még egy éppen arra járó pesti doktor is. Sáfámét a teré- nyiek, szandaiak, váráljaiak, kiskériek, cservölgyiek s a Huta bányatelepieken túl, fe­lettes orvosai is becsülik, sze­retik. Bizony, immár három év­tizede végzi nehéz, de na­gyon szép hivatását. Ehhez a közel harminc esztendőhöz rengeteg emlék fűződik. Szép, kedves is, de annál több szo­morú. Sáfár néni — ahogy saját életét meséli —, mint fiatal- asszony maradt egyedül s ek­kor tanulta meg a bábásko­dás tudományát. Mindig na­gyon szerette a gyereket s mert neki nem maradt, úgy érezte, kötelessége segítenie mindazokon, akik anyákká le­hetnek. Előre összefutott számban a nyál. Elvégre natúrszelet újburgonyával, s fejessálátá- val... Az asztalterítő min­táit nézegettem, míg készült a frissensült. Az első tíz perc után eszembe jutottak azok a történetek, amelyeket a „gyors” kiszolgálásról olvas­tam, vagy hallottam. A huszadik percben éppen kiborulni készültem, mikor megjelent a pincér öles alak­ja, fölém magasodott, majd letette elém az illatos sültet. Elvesztem az illatözönben. A zsír még sercegett a húson, az újb ... Ez lehetetlen — hüledez- tem. Ez nem újburgonya. Ezt még egyik ősöm hozta Ame­rikából. Felüvöltsek? Hív­jam párbajra a pincért? De ki írta az étlapra, hogy van, mikor nincs? Kérdés kérdés után rohamozta eszmélő tu­datomat. Az illat azonban már annyira csiklandozta az ínyem, emésztő rendszerem csatornáit, hogy legyőzve a tudat háborgását, hozzáfog­tam a ropogós szeletekhez. A burgonya csak nem ha­gyott nyugton. A pincér su­hant el mellettem, tálcáján legalább két tucat csésze le­vest egyensúlyozott. — Pincér! — szóltam utána szilárd hangon, s elhatároz­tam, hogy ezt a sérelmet nem Az iparitanulók „Szakma Ifjú mestere” kiállítása június 14- én bezárta kapuját. A kiállí­táson kiállított 250 vizsgare­mek elismerően szembesített majdnem kétezer látogatót. Főleg a vasiparban kiállított tárgyak ragadták meg a lá­togatók figyelmét. A villa­mossági oldalon is nagy ér­deklődés mutatkozott. Gép­lakatos szakmában nagy si­kert arattak a miniatűrben elkészített konstrukciók. Úgy a faiparban is nagy fejlődést mutattak a kiállított tárgyak, A lengyel népfrontbizottsá­gok védnöksége alatt rende­zett őszi fa- és cserjeültetés szép eredményeket hozott. A varsóiak több mint 10 ezer fát és több mint 9 ezer cser­— Hány szülés tanúja, szü­lés segítője volt, Sáfár néni? — kérdezzük. Mozdulna az ágyából a fájó lábbal, de nem enge­dem. — A naplómból kiderül, de így bizony nem tudnám meg­mondani, mennyi baba szüle­tett a kezeim között. Bizony jónéhány ezret számolhatnék egybe. A gólyanéninek ak­koriban nagyon fáradtságos volt az élete, mert az orvos hetenként csak egyszer jött a faluba, esetleg sürgős hí­vásra. — S mik voltak a hosszú munkásság eddigi tapasztala­tai? Emlékszik-e néhányra Sáfár néni? — Volt bizony nagyon sok szomorú, amit láttam ... Jár­tam olyan házban, ahol a szülő asszony melleit vad­körte volt az eledel, olyan szegény volt a család. En ad­tam lisztet az embernek, hogy főzni tudjon. Mások az éh­ségtől még a krumplit is ki­szedték a kis földemből, hogy adni tudjanak a beteg asz- szonynak, én meg szemet hunytam előttük. Azt éreztem mindig, a hivatásommal jár, hogy megitassam a szomjazó- kat és kenyerei adjak az éhe­seknek. Nem is vittem sokra, nézzen szét nálam. Ez min­denem. A házat apámtól örö­költem, az 5 kisholdat pedig, ami szintén utána maradt rám, most a termelőszövetke­zetbe vittem, de boldog va­hagyom. Csak azért sem! S ő jött udvarias meghajlással, arcáról csodálkozó kérdőjel meredt felém. — Ez újburgonya? — kér­deztem, mire ő jobban meg­nézte és szó nélkül elment. Megnézte az étlapot is. Utá­na tovább hajózott a párolgó tányérokkal. Dühöngtem a pincér mélabús, nyugodt pil­lantásán, aztán elfogyasztot­tam a hús maradványait is. Fogvájóért nyúltam éppen, mikor váratlanul letettek az asztalomra egy tányér nyál- csordító, zsíros, petrezsely­mes újburgonyát. — Ezt pótlásként — dör- mögte a pincér, aztán to­vább robogott. Vágy-hullá­mok öntöttek el, s fojtogat­tak a kétségek. Van újburgo­nya és még sem ezt adtak a húshoz? Talán a szakácsnő épp akkor tette le egy pilla­natra ötdioptriás szemüve­gét, mikor nekem mérte az ételt?... — Fizetek! — szóltam a pincérnek, s leszámoltam melléje a pénzt. Egy utolsó sóvár pillantást vetettem a gőzölgő burgonyára, s a pin­cér álmélkodó tekintetétől kí­sérve. vészes gyorsasággal ki­siettem, a balassagyarmati szövetkezet étterméből. Hogyne, majd még az új­burgonyáért külön fizetek ... — pádár — a látogatók elismerően nyilat­koztak. A kiállítási időszak rövid­nek bizonyult, mert még a zárás után is nagy számban keresték fel a látogatók. A jövőbeli kiállítás remél­jük, hogy még jobb lesz az eddigi kiállításnál, hisz már még nagyobb követelmé­nyünk, igényünk van az ipa­ritanuló képzésnél. Teljes el­ismerésünket tudjuk tolmá­csolni, a következő kiállítá­sig jó tanulást, sok sikert kí­vánunk a jövő „ifjú mesterei­nek.” Egy öreg bába emlékezik Húszezer fái- és cserjéi- ülf-eH-ek el a varsóiak jét ültettek el, ami csaknem kétszerese az előirányzott mennyiségnek. Arra számíta­nak, hogy ez év őszén to­vábbi 15 ezer fával gazdag­szik a lengyel főváros. gyök, mert azt érzem, hogy szeretnek az emberek. A fel­nőtt fiatalok, akiknek életbe kívánkozásához én adtam se­gédkezet, második anyjuknak tisztelnek. A tiszta kis szobában min­den nagyon egyszerű, való­ban semmi nem árulkodik, hogy Sáfár néninek haszonle­sés lett volna valaha is a hi­vatás. — Én — mondja —, tiszta szívvel mondhatom, hogy soha, egész életem során nem foglalkoztam egyetlen esetben sem „angyalcsinálással“. Tud­ták ezt rólam a faluban és még csak meg sem kísérel­tek ilyen kívánsággal hozzám jönni. Így nem gyűjtöttem én vagyont és ma sem bánom, hogy nem gyűjtöttem, mert becsületem van az emberek előtt, — kérdezzék meg a körzeti orvost, Gácsfalvy Jenő doktor urat is. Nincs szükség különösebb bizonyítékra. A legszebb, leg­erősebb bizonyság az, hogy szinte már megtelik a kis szo­ba. Ismerősei, tisztelő „gyer­mekei” jönnek sorra a falu­ból a „második mamához“, hogy betegágyához is elhoz­zák szeretetüket és segítsék tehetetlen napjaiban azért az áldozatos életért, amelyet ne­kik szentelt. Es Sáfár János néninek, a községi bábának ez a legked­vesebb gyógyír, (—na) Vasárnapi lejlörő-^ Nagy lépést tett a balassagyarmati járásban az úttörőmozgalom-----------------4%^^»----------------­Be zárták az iparitánulók kiállításál-

Next

/
Thumbnails
Contents